stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



címlap Takács-Sánta András
Bioszféra-átalakulásunk nagy ugrásai

(Budapest, 2008, L'Harmattan)


A fiatal ökológus kutató felvilágosító célzattal, de szakkönyvi szinten megírt könyve egy Aquinói Szent Tamás idézettel kezdődik, és – bár, elismerem, talán túlzó az általánosító következtetés – ez végre talán a jó irányt jelöli az ökológiában. Fárasztó már kicsit az ökológusok és a "humánökológusok", az ökológia természeti és a politikai vetületeit hangsúlyozók stb. között az a territoriális dürgés, amellyel itthon egymás inkompetenciáját (horribile dictu, jó magyaros módon: elégtelen elmebeli képességét) próbálják bizonyítani, újabb és újabb meghódítható területért harcolva a társadalmi térben.

A könyv nagy erővel demonstrálja, hogy az ökológiának (bármit is jelentsen ez a tudásállapot, világkezelés, attitűd stb.) épp a legmélyebb lényege az az egységben-kezelés, amit a nevében kiszorítósdit játszók általában már az első lépéseikkel lerombolnak. Az alig több mint százoldalas könyvecske mintegy háromszáz, javarészt külföldi irodalom áttekintése után született, a szintézis, a multi- és transzdiszciplináris látásmód igényével (itt a határ, hiszen mégiscsak "tudományról" van szó).

Rövid szemléleti bevezető után a könyv leghosszabb fejezete azokkal a történelmi "ugrásokkal" foglalkozik, amelyek alapvetően változtatták meg az ember-környezet viszony alapmintáit, fő folyamatait. A következő fejezet a környezeti érzékenység alapkérdéseit, fő jellegzetességeit, problémáit tárgyalja, míg az utolsó rész a jelen romboló, diabolikus trendjeinek átalakítási esélyeiről beszél. Mindvégig az igen bonyolult folyamatok átláthatóbbá tételének igényével, logikus, jól követhető, precíz, rövid egységekben, ami egyszerre meggyőző és "falszifikálásra ingerlő" – tehát minőségi.

ergébé


Ökotáj, 41–42. sz. 2009. 149. o.

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret