(Hamvas Béla: Levél Szabó Irmához)

Ezerféle elemzést hallottunk már korunkról, de olyant még soha, amely metafizikai szempontokat is figyelembe vett volna, holott mélyrétegeiben talán még keresztény kultúrában élünk. Nem furcsa? E dolgozat célja megvizsgálni a Nagy Kísérlet eredményét: a világtörténelemben először Föld-szerte és szinte hézagmentesen hatalomra jutott egy kőkeményen és nyíltan istentelen, sőt, Krisztusgyűlölő civilizáció – vajon ez a metafizikai váltás mennyiben felelős a földi létezés súlyos gondjaiért? Lehetséges-e a menekülés metafizika-visszaváltás, azaz metanoia, megtérés nélkül?

Globalitás

2008 őszén, a mostani válság kipattanásakor kiderült, hogy ha a külső – pénzügyi-gazdasági – növekedés leáll és megtorpan a fejlődés, akkor a gazdaság, a termelés-fogyasztás menten hanyatlik, jön a munkanélküliség, az infláció, a világméretű összeomlás, éhség, zendülés stb. Mi történik, ha a válságot kiküszöböljük? Újra indul a növekedés, a szennyezés, az erdőirtás, ismét fölszökik a széndioxid-kibocsátás, és a csapás a bolygó egész életfönntartó rendszerét sújtja. A Természetvédelmi Világszövetség szerint az emlősök negyedét kihalás fenyegeti, pedig 1970 és 2005 között már a szárazföldi fajok negyede, a tengeri élőlényeknek pedig 28 százaléka tűnt el a Föld színéről.¹ Mindez a "gazdaság" érdekében. A kihalás nem a széplelkűek fájdalma: a növények és állatok mindegyike közreműködik abban, hogy a Föld, a Gaia alkalmas legyen az életre. Egyedül az ember nem, holott éppen ő az, akire hajdan az egész teremtés bízatott.²

James Lovelock angol akadémikus, a Gaia-elmélet megalkotója úgy véli, hogy e század végére a mai népesség 7-8 %-a marad meg. A fölmelegedés, a tengerek kiáradása, a járványok és háborúk, éhséglázadások, az energia- és élelemhiány miatt? Is.

Itt a világ vége? Nem hiszem. Eddig minden civilizáció kimúlt. Összeomlásuk azonban helyi jelentőségű maradt: Róma bukásáról Tenochtitlánban, Dél-Afrikában, Japánban még csak nem is hallottak a kortársak. A történelemben először jött létre olyan civilizáció, melynek pusztulása is, fönnmaradása is mérhetetlen veszélyt jelent minden földi lény számára. János apokalipszisében a csapások az egész természetet sújtják...

Új-e a globalitás? Nem. Létezett, de hajdan szellemi természetű és ellenkező előjelű volt.

Az őskultúrákban Peruban és Mezopotámiában és Kínában, egyszóval mindenütt, ha úgy tetszik, bolygó-szerte közös elvek és értékek működtek. A népek hittek Istenben, alapvetőnek tartották a családot és a közösséget, továbbá elutasították a magántulajdont. E négyességen alapult az erkölcs, a kultúra, a közélet, a gazdálkodás.

A személyes javakon kívüli dolgok, a lények, a föld, a víz, vagyis a természet köztulajdonban álltak, mert Isten a Földet az emberiség egészének adta. Ez távolról sem jelentett őskommunizmust, hanem a tulajdon igazi szentségét. A fölügyeletet az Ég képében uralkodó király látta el. Kioszthatta alattvalóinak, akik művelhették, hasznait élvezhették, amiért a fejedelemnek és rajta keresztül az egész közösségnek viszonzással, leginkább igazgatási, szellemi és katonai szolgálattal tartoztak. Birtokukat nem adhatták el, mert a földnek lelke van, nem lehet adásvétel tárgya. A birtoklás időre szólt: a birtokos tisztségének megszűnéséig, haláláig, magvaszakadtáig; előbb-utóbb visszaszállt a koronára.³

Az egyes ember azért sem lehet örök tulajdonos, nehogy vagyonával hatalmat szerezzen mások fölött, a közösség ellenében: ez mindenkinek rossz – még neki is. Ezért rendelte Isten a Leviták könyvében, hogy ötven évenként ki-ki kapja vissza elvesztett birtokát, sőt szabadságát is, ha szolgasorba süllyedt.⁴ Tehát az Úr visszarendezte a tulajdonviszonyokat, sőt a természetnek is pihenőt rendelt hét évenként; az ember ekkor csak azt fogyaszthatta, ami magától termett.

János apostol a Jelenések könyvében az Antikrisztus egyik alakjáról, a tengeri vadállatról szólván az Apokalipszisnek a földi élet egészét érintő voltát ecseteli: "Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerből. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek (...) A sárkány neki adta erejét, trónját s nagy hatalmat is. (...) Azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen, és legyőzze őket. Sőt hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött." Vagyis az egész bolygón. "Imádni fogják őt a föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében.⁵ Tehát az egész földkerekségen hatalmaskodik, Úrként imádtatja magát, harcol a Jó ellen, ám híveit a Bárány, vagyis Krisztus kezdettől védelme alá vonja.

Mit mond Jézus a globalitásról? "Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég."⁶ A mai globalizmus jóvoltából meglehet, hogy az evangéliumot már az egész földön hirdetik, de hogy a vég pillanata elközelgett-e, ki tudja?

Azt tudjuk, hogy az Antikrisztus rohamai a teremtés és az emberiség ellen az utolsó előtti korszakban zajlanak. Ma már nyakig benne vagyunk, de még nem járt le az ideje. Sőt, előttünk áll a krisztusi ezeréves uralom, ami után újra, de utoljára támadni fog.⁷

A fordulat

A reneszánsz idején leáldozó vallási korszak után hatalmas és példátlan korváltozás zajlott le. Talán csak a Teremtés könyvében⁸ és Hénokh Apokalipszisében leírt angyallázadás fogható hozzá.⁹ Az Eget elhagyó angyalok tudásukat egy istentelen civilizáció megteremtésére fordították, amely Hénokh ivadéka, Noé idejében történt vízözönben pusztult el. "Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei."¹⁰ Félisten-hősei majd minden népnek vannak, a magyarnak is. A vízözön emléke is fönnmaradt világszerte.

Hogy Charles Polányi könyvcímével kérdezzek, mi A Nagy Átalakulás¹¹ lényege? Polányi így felel: "Ahelyett, hogy a gazdaság lenne beágyazva a társadalmi viszonyokba, a társadalmi viszonyok vannak beágyazva a gazdasági rendszerbe." Jómagam a tíz évvel korábban megjelent Gazdaságkor¹² esszémben foglaltam össze először, hogy a totálissá vált gazdaság fedőneve alatti folyamat szétzúzta a Lét szerkezetét, az Ég-Föld, Isten-ember viszonyt, az addigi társadalom vallási, metafizikai alapjait.

Alapjait, igen.

Megszűnt a tulajdon szellemi, azaz isteni, szent, vagyis közösségi természete is. Ezért személy, család, nemzet, hit, művészet, jog, kultúra, lélek, munka, politika, szórakozás, sőt a természet is mind a gazdaság, a magánhatalmak prédája lett. Elvileg nincs semmi, ami független lehetne tőle. A magántulajdon szentsége az Antikrisztus szentségtörése.

Az uralkodó nem istencsászár vagy papkirály, még csak nem is emberarcú zsarnok, holmi Hitler és Sztalin vagy valami állat, Caligula lova, hanem Dolog, folyamatok, törvényszerűségek szövevénye, benne felelősségre vonhatatlan istenekkel vagy inkább démonokkal, mint Pénz, Fejlődés, Piac, Tudomány, Verseny, politikai korrektség¹³ és hasonlók. Beszélő bálványok, amelyek megföllebbezhetetlen parancsokat osztogatnak, utasításaikat tudósok, újságírók, politikusok, pénzemberek harsogják a fülünkbe.

Hamvas Béla szerint az Antikrisztus "a Szent Szellem ellenereje, ami megnyilvánult, azt el akarja rejteni, a megváltás világából lép elő, nem a primordiális létrontás, hanem az egyetemes létmegújulás megrontásának fejedelme; a szeretet oppozíciója, az egocentrizmus, az érzéketlenség, a bizalmatlanság, a szétszórás; első arca a farizeizmus, második arca a klérus, harmadik arca az apparátus. 666. Szellemtől, embertől, Istentől független absztrakt, személytelen létezés, nem inkarnálódhat."¹⁴

Az Apokalipszisben az Antikrisztus különféle alakokban támad. A Sátán, a Sárkány,¹⁵ az Őskígyó, a Szárazföldi és a Tengeri Vadállat, a Szajha, az álpróféták, a szájukból jövő "békához hasonló tisztátalan szellemek"¹⁶, mint valami álarcosbálban, úgy cserélgetik magukat ugyanabban a szerepben: a Gonosz képviseletében. "A vadállat (...) mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik." Tehát maga a sátán is többször a lét alá merül, majd ismét testet ölt. Ráadásul a Vadállat alakjainak fejei és szarvai ugyanennyi királyt jelentenek, akik a Vadállat képviselőiként uralkodnak a Földön. A Szajha Babilonként is szerepel. "Homlokán ez a titokzatos név állt: A nagy Babilon, a paráznák és a föld undokságainak anyja. (...) megrészegült a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétől."¹⁷ (...) "kereskedői a föld nagyjai" voltak, és "varázslatai tévútra vezettek minden nemzetet", ugyanakkor "paráznaságával megrontotta a földet."¹⁸

E néhány példa talán elég az Antikrisztus úgyszólván követhetetlen alakváltásainak, kiléte megragadhatatlanságának érzékeltetésére. Jellemző viszont a paráznasága, e ma szinte kötelező magatartás...

Mereskovszkij úgy tartotta, hogy az Antikrisztus sokszor megtestesült már: ő volt Julianus Apostata, Leonardo da Vinci, Nagy Péter cár, Napóleon.¹⁹

Tudjuk, hogy Jézus a legtökéletesebb személyességben élt a földön, az emberélet legmélyebb bugyraiba is lemerült, mindenkivel azonosult. Az Antikrisztus az Ő ellenpólusa, ezért a teljes személytelensége.

Korunk legzajosabb istene, az Ész egyre harsogja, hogy ez így logikus, tehát helyénvaló. Aki életrevaló, az elhagyja hitét, családját, népét, kultúráját, ellesi a pénzcsinálás trükkjeit, s hamarosan szórakozhat, lesz kocsija, bujábban dőzsölhet bármelyik ősénél, ez a fejlődés útja. A rablási módszerek lehetnek szocialisták vagy kapitalisták. Erről lehet társalogni, filozofálni, esetleg jót háborúzni is, de hogy más létmód is létezhetne, sőt hogy éppen ez²⁰ a járhatatlan, arról tilos. Alaptabu, mert az Antikrisztus karmaiból való kiugrási kísérletnek számít.

A gazdaságkori lét a fizika négy dimenziójára szűkült, benne az ember is: beszéde, gondolkodása, álma sem röppenhet ki többé a pénz-ár-haszon ketrecéből a hajdan járt tágasabb terekbe, például Istenhez.

E tekintetben is tökéletes új jelenség: előtte minden társadalom vallási alapon állt. Gazdaságkor a világtörténelem leghézagmentesebb despotizmusa. Azért is antikrisztusi, mivel alattvalója még imájában sem föllebbezhet ellene.

Gazdaságkor lényegét így is megragadhatjuk: Egyházat mint céget, fogyasztási-szabadidős, oktatási és jótékonykodó vállalkozást, üzletágat, piacszektát korunk hajlandó elfogadni, ám mint létünk egyetlen rendes keretét – mint az emberiség és Isten egységét – elveti, mert gyökerében istengyűlölő.

Fogalmazhatunk nem vallásosan is: az erények nevetségessé váltak, a bűnök érdemekké és léttechnikákká, az öléstől a hazugságon és a paráznaságon át a kapzsiságig.

Az Isten-kérdés nem világnézeti vagy filozófiai, hanem ontológiai. Létbeni. Ha van Isten, akkor a gazdaság körén kívül más dimenzió is létezik. Isten léte, áldása és ítélete független attól, hogy hiszünk-e benne, vagy sem. A tömegvonzás arra is hat, aki tagadja.

A történelem beindulása

Az ezredévek sokáig csigalassan hömpölyögtek. "Ami fönt van, az van lent is, ami lent van, az van fönt is" – tanította az őskorban Hermész Triszmegisztosz. A népek persze vándoroltak, a katonazsenik hódítottak, a dinasztiák jöttekmentek, de mind az Ég–Föld tükörrendjében élt, halt, munkálkodott. A fejedelem és a paraszt porszemként szolgálta a nagy, közös rendet, amely minden külső változás után visszazökkent a régi kerékvágásba. A meghódított népek istenei beköltöztek a Panteonokba, mert a bölcsek mindenütt tudták, hogy Isten csak egy lehetséges, az összes többi az Ő árnyéka, káprázata. Ily módon az Ég sem változott túl sokat.

A számos, egymástól eltérő magas kultúrában soha, sehol sem fedezték föl sem a személyt, sem az egyént. Amerikát és a magántulajdont sem, nem lett demokráciájuk, bankrendszerük, reformációjuk, polgári-műszaki-tudományos forradalmuk, világháborújuk, fejlődéseszméjük. Ilyesmi egyedül az európai keresztény kultúrkörben alakult ki.

Miért?

Jézus merőben új világrendet, új Ég-Föld, új Isten-Ember viszonyt teremtett. "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták."²¹ A felebaráti szeretet parancsa olvasható az Ószövetségben is.²² Ám ott csakis a saját néphez tartozókra vonatkozik. Jézus nem elveti, hanem kibővíti; kiterjeszti minden emberre, és a főparancs mellé állítja, mintegy alkotmányként, hogy e kettőnek legyen alávetve a többi rendelkezés: az "egész törvény és a próféták". Ez így vadonatúj. Az embernek, mint az Ég szolgájának, a sors eszközének és áldozatának ontológiai helyzetét Krisztus megváltoztatta. Kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy mennyire szereti önmagát, mennyire felebarátját. A szeretet döntés és tett: általa keletkezett a szabad ember. Az ő szerető munkálkodásán – művelésén – múlik a világrend.

Még több történt a Megváltásban. Az istenképmás-ember Isten barátjává lépett elő, sőt Jézus szó szerint is fölszabadította, eltörölve a politikai, osztály-, sőt létkorlátait: "Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam."²³

E hosszadalmas, teológiainak látszó, de valójában lételméleti fejtegetés csúcsa ez a jézusi mondat: "én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek".²⁴ Ezzel, az Isten-ember egység megnyitásával, új Ég-Föld, fönt és lent viszony keletkezett. A porszemből megváltott, szabad ember személy lett: ő semmilyen más kultúrában-világvallásban nem születhetett meg. Életterve a szentség, miként azt az Evangéliumban vagy harminc helyen olvashatjuk. Jézus mondja: "Ha életszentségtek fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába."²⁵

A személy kifejleszthette az államhatalomtól való függetlenségét, nemességét, polgárságát, céhrendszerét, jogát, magántulajdonát, tudományát, sőt az ateizmusig is elmehetett. Ez is példátlan.

Isten öngólt lőtt az ember elszabadításával? Vagy ez eleve a Teremtő általunk átláthatatlan célja volt? Nem tudjuk.

Annyi bizonyos, hogy a megkeresztelt európai ember élt szabadsága és a benne rejlő szabadossága összes lehetőségével. Föltalálta a történelmet, és fejlődésnek nevezte el. Lassan szembefordult Alkotójával, létrehozta Gazdaságkort, az Égtől teljesen elválasztott, sőt Isten megsemmisítésére törő civilizációt. "Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli"²⁶ – jelenti ki Jézus. Az istenember egységből következően pedig felebarátját is gyűlöli. Az új kornak tehát a versenyre, a belőle következő viszályra és gyűlöletre kell épülnie.

A reneszánsz leporolta az ókori görög-római kultúrát, s megkezdte a rejtett kereszténytelenítést. Az európai ember tekintetét az ég helyett a földre irányította. Nem az Olümposzra, mert a nagy mitologizálás közepette sem hitt senki újra Apollónban és Vénuszban, inkább csak a krisztustalanodást leplező metaforákként hivatkoztak rájuk. Ez a létirányváltás döntő fordulatot hozott a tudományban, a művészetben és az Isten-ember viszonyban. Botrányos viselkedésű pápákat emelt trónra, gyúanyagot adva a reformációnak, az pedig gyökeresen megváltoztatta a kereszténységet, és vele Európa szellemi-politikai viszonyait és emberét.

A humanisták azt vélték, hogy az Istennek alávetett embert föl fogják szabadítani a műveltség és az ész erejével. A történet kísértetiesen hasonlít a bűnbeesésre: ott is a tudás megszerzésével kísértett a Kígyó, a Fényhordozó.

A reneszánsz idején kezdődtek a tervszerű, és hódító célú fölfedezések Tengerész Henrik (1394–1460) portugál királyi herceg irányításával. A fölfedezések műszaki, földrajzi, hadászati, harcászati stb. fölfedezésekkel jártak, és mérhetetlen zsákmánnyal. Megteremtették a globalizmus eszközeit, szellemét, elindították a versenyt az egész föld birtoklásáért és kirablásáért. A spanyolok fosztogatták az indiánokat, az angolok a spanyolokat... Többé szó sem esett a tulajdon lelkéről, a Pax Romanáról, az új tartományok és népek birodalomba-tagolásáról, fejlesztéséről, jogbiztonságáról, a Panteonok egyesítéséről. Az ókori rabszolgaságot fölelevenítették, és megkísérelték, hogy a színesbőrűeket, elsősorban a négereket kirekesztessék az emberi fajból. A pápa ezt elutasította, de a gombamód szaporodó felekezetek közt akadt, amelyik ilyesmire is kapható volt. Jellemző, hogy a fölvilágosodás eszméiből lelkedzett Függetlenségi Nyilatkozat (1776), az USA alkotmányának alapja, és a francia forradalomban született Emberi és polgári jogok nyilatkozata (1789) sem törölte el a rabszolgaságot Amerikában és a francia gyarmatokon. A fölvilágosultak nem keverték össze értékeiket az érdekeikkel.

Törvényszerű, hogy ekkor szabadult el a kamat. Róma ekkor még tiltotta,²⁷ de a reformáció már engedélyezte.

A XVIII., a Fény százada már egyértelműen a Fényhordozóé, hiszen a Világosság elutasításának jegyébe lépett. A Fényhordozó emberei először a kereszténységet mint vallást és eszmét vették pergőtűz alá: tudománytalanná nyilvánították, észellenessé, nevetségessé. A század végén, a francia forradalomban megindultak a nagyszabású keresztényüldözések, s folynak a mai napig. Mértékadó becslések szerint az áldozatok száma meghaladta a százmilliót. A nemzeti- és a bolsevik-szocializmus meg a liberalizmus közös vonása Krisztus gyűlölete.

Elsősorban a baloldali mozgalmak jeleskedtek a gyilkosságokban. A nemzeti és a nemzetközi szocialisták a Szovjetunióban, Spanyolországban, Mexikóban, Kínában, Észak-Koreában, Etiópiában, a III. Birodalom hatókörében. Mások vallási színezetűek: a legutóbbi időkben a Kelet-Timor-i, a darfúri, a dél-indiai tömegmészárlásokra gondolhatunk, melyekről a világsajtó alig beszél.

A támadás

A létező legnagyobb és legtökéletesebb terv a világ megteremtése volt.

A Fényhordozó, amikor önmagában Istent megölte, egy másik terven kezdett agyalni: vajon el lehet-e rontani az elsőt?

Lucifer mondja Madách Tragédiájában:

"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni."

Nyilvánvaló, hogy a természetet az anyag felől behatolva lehetetlen babrálni. A Mindenható nem egyszerűen behajította az "anyagot" a semmibe, hogy lesz, ami lesz, induljon a "fejlődés" az oktondi véletlenek önkénye szerint. Már csak azért sem, mert kezdetben, pontosabban a kezdet előtt a semmi sem létezett. A semmi – a valami hiánya – is a valami által lett az erővel, a térrel meg az idővel együtt, abban a csodában, amelyben az Alkotó mindent "mérték, szám és súly szerint"²⁸ rendezett el. Mai szóval formátlan anyag gondolatnyi ideig sem létezett. Ami lett, az rögtön foton lett, mezon, proton, tehát valamilyen ún. elemi részecske, majd atom és molekula – mind a természeti törvények tökéletesen megszőtt hálójába huppant bele, s végleges, azaz örök szabályaik szerint kezdte meg működését, átalakulásait. E kész és azóta is változatlan törvények szerint formálódott az, amit ma térnek, időnek, energiának, anyagnak stb. nevezünk. Köztudott, hogy az ún. természeti állandók – a legismertebb a fénysebesség és a tömegvonzás – legparányibb változása is teljesen más Világegyetemet eredményezett volna.

Szóval, amit a tudomány a Nagy Bumm óta lezajlott "fejlődésnek" – némelyek kedvéért: evolúciónak – nevezett el, nem egyéb a Teremtő által hajszálpontosan kiszabott törvények hűséges betartásánál.

Lehet-e okunk föltételezni, hogy a természet valamely szelete, jelesül az élővilág másként, az Egészből kiszakadva, például véletlenek, körülmények stb. szeszélyes lökhajtásával működik?

Az ember az a "talpalatnyi föld," ahol Lucifer a lábát megveti. Szabad akaratunk révén nem vagyunk teljesen alávetve a természeti törvényeknek. Tudálékosan szólva, a determinációnak. Sőt, másodszor idézem: "én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek". Mi vagyunk az a pont, amelyen át a Gonosz behatolhat a Lét középpontjába, és harcra kelhet magával az Úrral. Ötlete lassan meggyökerezett bennünk. Egyre okosabbak lettünk, lám, lám, sebesen fejlődünk. Miért ne lehetnénk különbek a Gáznemű Gerincesnél – ahogy Haeckel Istent nevezte?

Miért ne találhatnánk ki és valósíthatnánk meg mi az Isten nélküli, merőben emberi világrendet?

Az új, páratlan és csudálatos elgondolás fölülmúlta a tüzet, az ősi vízmű-rendszereket, az írást, a piramisokat és a birodalmakat. Évszázadokon keresztül érlelődött Európa különböző pontjain, ragyogó koponyákban. Ó, egyelőre korántsem a Nagy Terv jegyében, hanem a fönnálló világrend – úgy tetszik – megértése és jogos bírálata végett. Mind keresztények voltak. János apostol írja: "Már eddig is sok Antikrisztus támadt. (...) Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, velünk is maradtak volna."²⁹

Az okosodó okoskodók előbb a Mester tanítását igazgatták. Itt-ott enyhítgették szigorát, kihagyták belőle a Vele való érintkezés szent módszereit: a misztikát, a lelkiismeretvizsgálat és a bűnbánat rendszeres gyakorlatát, lépésről lépésre távolodtak az Úr testétől-vérétől, az életet emelő szentségektől, a szabad akaratunk szülte személyes felelősségtől, mígnem eljutottak az igazság barkácsolt jogra váltásáig, majd az Atya és a fiú egységének tagadásáig. Hogy ez volna az Antikrisztus? "Az Antikrisztus tagadja az Atyát és a fiút. Mind az ugyanis, aki tagadja a fiút, nem ismeri el az Atyát sem."³⁰

Mások, a bátrak, lazán rávágják: igen. Tagadjuk az Atyát is, a fiút is. Na és? Isten nincs. Sőt, Antikrisztus és ördög sincs, csak anyag van. Babonák nélkül fogunk új világot alkotni Ész istennő ege alatt, és az Ész itt van a saját fejünkben. Ez a tagadás, ez a Valaminek nyilvánított Semmi lett az új, a szó szoros értelmében világrengető terv szegletköve.

Heller Ágnes korunk erőit a tagadás szelleméből vezeti le.³¹

A hitehagyott fehér ember kikapcsolta a szellemi dimenziót számításaiból és életéből. Nem épített többé katedrálisokat sem a városaiban, sem a lelkében. Az isteni javak: igazság, szépség, jóság, szeretet és a belőlük fakadó emberi értékek: család, hűség, közösség stb. föláldozásával nyert mérhetetlen energiát mozdonyokra, tankokra és bankokra fordította. Hanem a káprázatos technikai-tudományos, anyagi gyarapodás mellett suttyomban új törvények léptek hatályba:

Az áldozat irányának megfordítása: nem áldozzuk életünket/időnket gyermekünkért és a hazáért, hanem a hazát, a családot áldozzuk a magunk céljára – valójában a Pénznek, Piacnak és az Antikrisztus egyéb beszélő bálványainak.

A szétválasztási törvény: a dolgok leválasztása szellemi alapjukról: az erkölcs leválasztása a Kinyilatkoztatásról, a jogé az erkölcsről, kultúráé a kultuszról, a tudományé a bölcsességről stb. – az Igazság kiiktatása.

A szembefordulási törvény: a leváltak mérgezik, pusztítják forrásukat, pl. a jog az erkölcsöt, az erkölcs a Kinyilatkoztatást – harc minden nemes és magasrendű ellen, a bűn erénynek nyilváníttatik, a föld közönséges áru, tulajdona befektetés, a családi és nemzeti hovatartozás az érvényesülés akadálya.

A valóság leváltása: olyan látszat költése, mintha immár nem a földből és az áldásból élnénk; a tömegtájékoztatás, a reklám, a butító iskola és a szórakoztatás iparszerűen gondoskodik ontológiai téveszmék terjesztéséről, a hagyományok megszakításáról – a népmese helyett Arvisura és Harry Potter, a népdalok, egyáltalán az ének kiszorítása –, tolvajok, bunkók, cédák, hazugok példaképpé emeléséről; a közügyek és a metafizika kitiltása az irodalomból; kikapcsolódás tulajdon életünkből.

Nemtelenség: az Úr "férfinak és nőnek"³² teremtett bennünket. Ontológiai alaphelyzetünket törölné az ezredfordulón beindított "gender mainstreaming," a nemtelenségi főcsapás, miszerint társadalmi nemünk is van,³³ amit választhatunk, váltogathatunk, s ami fölülírja a biológiait. Jellemző a tudományra, hogy amilyen fickósan kitiltotta köreiből Istent, oly alázatosan engedi be az Antikrisztus pokoli tudománytalanságait.

Semmisségi törvény: minden távolodik a Földtől és az Égtől, s a virtualizálódás = semmisedés felé tart – a legerősebb folyamatok elektronikus jelek, köztük az istenített tömegközlés és a pénz. A személy és közösségei bomlanak, a hazugság intézményesül, az álszent "politikailag korrekt" nyelvterror megtiltja a disznóságok néven nevezését.

Mértéktelenségi törvény: a gazdaság létmódja a rákos növekedés. A kis halakat a nagyok fölfalják. A kapzsiság ősi, de csak ekkor lett törvény! "Aki azt hiszi, hogy egy zárt rendszerben bármi, pl. a gazdaság korlátlanul növekedhet, az vagy őrült vagy közgazdász." (Kenneth Baulding) Vagy konzumidióta/barbi vagy politikus, vagy az ördög ügynöke.

Giccstörvény: a kultúrából kiirtódott a kultusz. A műipar leginkább giccset termel: hegyekben áll a szellemi szemét – a Szépség kiiktatva: "szép a rút és rút a szép", ez a szemétkultúra; gyermekeink kedvenc játékai és hősei a denevér, a patkány, a béka, a Sárkány...

Szeméttörvény: minél fejlettebb egy iparág, annál gyorsabban avulnak a termékei, tehát annál több szemetet termel: fejlődés = gyorsuló avulás.

Értéktelenségi törvény: minél közelebb dolgozik valaki a Földhöz, az értékteremtéshez, annál kevesebbet keres, minél távolabb, annál többet. Nézd a paraszt és a gabonatőzsdés jövedelmét; a kamat semmiféle értéket nem alkot, tehát mindent magához vonz; lásd még demokrácia: a legszámosabb rétegnek gőze sincs a közügyekről,³⁴ tehát ő dönt a vezetők kiválasztásáról.

Haláltörvény: minél életellenesebb egy ügy, annál több sajtó-, pénzbeli stb. támogatást kap – hisz Krisztus az Élet.

Személytelenségi törvény: a szeretet kiiktatása. Alapművelete a gyökértelenítés, eredménye az áru-ember Dolog lett, ügyei személytelenül intéződnek; a tulajdon minél hatalmasabb, annál személytelenebb. A részvénytársaság: société anonyme.

Felelőtlenségi törvény: a Jóság törlése: a teremtésnek nincs gazdája. Ki-ki "szakértő": csak szakmailag felelős a maga parcellájáért, az egészért senki; a határeset másé: magántulajdon; a tulajdonos nem tartozik viszontszolgálattal, az ideológus nem önmagán próbálja ki elméletét, a nyomorgó milliárdok örülnek, ha élnek bármi áron.

Barbi: a konzumidióta, a korhős e törvények szerint él. Élvezi. A szentség élettervét elvetette. Az Antikrisztus jelét viseli. A lehető legmélyebbre zuhant, a Dolgok alá: Isten-arcát elvetette, személytelen lett, gyökértelen, nemtelen egyén (gender), termelési viszony, piaci tényező, áru. Senkihez és semmihez semmi köze. Azon mesterkedik, hogy fölverje az árát a piacon. Ez minden érvényesülés-tankönyvben olvasható.

A csúcsragadozók, a pénz urai, a főbarbik rejtőzködnek, teljes felelőtlenségben. No, ők is szolgák, ám erről mit sem tudnak. Az antikrisztusi alapőrület az üdvhelyzet nemtudása.

Röviden ez Gazdaságkornak, a halál civilizációjának, az örök halálnak, a kárhozatnak az életrendje. Száz és százmillióik érzik tarkójukon az Antikrisztus félelem-leheletét, s esnek szorongásba, búskomorságba, menekülnek előle függőségekbe, haláltáncos szórakozásba.

A világon először jött létre csórén civilizációs – vallás, kultusz és kultúra nélküli – rendszer. Isten nélkül persze senki sem létezhet. A pénz a főisten, a többi csak árnya, játszótere, működési formája. Meyer Amschel Rothschild mondta kétszáz éve, "hogyha egy ország pénzrendszerét ellenőrizhetem, nem érdekel, hogy ki kormányozza".

A pénz állítólag általános értékmérő, bármi pénzzé tehető, pénzben kifejezhető. Ám zsákutca: egyetlen kihalt állatot vagy kikapart magzatot sem tud föltámasztani a világ összes pénze sem. Kőolaj sem lesz belőle, és szeretet sem, barátság sem, hűség sem – semmi, ami emberi, azaz isteni.

A pénz, a fősemmi, mágikus áru. Társaival szemben nem avul, hanem a kamatos kamat jóvoltából értékesedik. A kamat jóvoltából alapja a fönt fölsorolt törvényeknek.

A pénz magántulajdon. Nem az államoké – vagyis, mégoly áttételesen is, nem az embereké –, "független jegybankok" eregetik; nem arany, nem árukészlet, nem valami, hanem semmi, a "bankrendszer fizetési ígérete".³⁵ 2008 szeptemberében összeomlott egy sor bank a fizetési ígéretével együtt. Egy gombostű sem tűnt el, csak a nullák potyogtak le a folyószámlákról.

Kié a pénz? Nem tudjuk. A vallási korban kiki köteles volt rangját nyilvánosan viselni, s javai fejében akár az életét is kockára tenni a közért. A Forbes amerikai folyóirat 2008-ban közzétett milliárdoslistáját Warren Buffett vezette 62 milliárd dollárral Bill Gates (58 milliárd) előtt. Ám azok a családok, melyeknek vagyona évszázadok óta halmozódik alapítványokban – egyiket-másikat százszor ennyire becsülik –, rajta sincsenek a listán. Rejtőzködnek. Ők semmilyen kötelezettséget nem vállalnak, még az adó alól is kibújnak: a törvényeket ők fogalmaztatják.

Arctalanok és társadalmon kívüliek: csandalák. Magyarul csavargók. Korten Stratos-lakóknak nevezi őket.³⁶

Mansoor Ijaz milliárdos spekuláns nyilatkozatát idézi Paul Hellyer volt kanadai miniszterelnök-helyettes a könyvében: "A világ központi bankárai, miként a gazdasági döntéseket hozó politikusok is, tökéletesen lényegtelenek a folyamatban. Nincs olyan központi bank a világon, amely képes volna fölvenni a versenyt a világ első három-négy spekulánsával. Nincs hozzá elég pénzük. Ahol úgy látjuk, hogy a politikusok alkalmatlan dolgokat cselekszenek, igencsak befűtünk nekik. Oly módon tesszük ezt, hogy a pénzt A helyről B-re irányítjuk. Ez már nem is lesz másképp a világtörténelemben. Szerintem mi leginkább egy nemzetek fölötti világkormányra hasonlítunk."³⁷

A Forbes listásai és az alapítványok lappangói nincsenek ötezren. E maroknyi ember érdekében került veszélybe a Föld? Vagy ők is csak szolgák? "A pénz mennyisége és az élet mennyisége fordított arányban áll egymással. Ha az egyik növekszik, a másik csökken" – írja Bálint Zsolt költő és lepketudós. A pénz az Antikrisztus madzagja, amellyel jelének viselőit mozgatja.

Gazdaságkor eredményei a világtörténelemben páratlanok. Ki ne ismerné a közlekedés, a hírszórás, az orvoslás, a tőzsde és a többi szakma csodáit? Mindet a Piac, a Verseny, a Pénz, a Tudomány hozta létre, tessék leborulni és imádni őket!

Erről már esett szó. Nézzük tovább János Jelenéseit: "Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldből. Két szarva volt, mint a kosnak, de úgy ordított, mint a sárkány. Az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolta és rábírta a föld minden lakóját, hogy imádja az első vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe.(...)

Hatalmat kapott arra is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják."³⁸

Az antikrisztusi szörnyek egymást váltják, sárkányként, álprófétaként, paráznaként uralkodnak a világon. Mind a Sátán. A szárazföldi vadállat rendeli el, hogy "...jelöljék meg jobb karját és homlokát, s hogy senki se adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát".³⁹ Ez a szám az a bizonyos 666. A Kígyónak sem keze, sem lába; rajtunk keresztül kell építenie művét: a mi eszünkkel és a mi kezünkkel. A tetteinket és a gondolatainkat kéri. Csak a jelöltek emelkedhetnek ki a robotolók közül, mert az értéktelenségi törvény szerint a haszon az üzletelőknél csapódik le.

Hamvas Béla úgy tudta, hogy az Antikrisztusnak "csak annyiban van hatalma, amennyiben élő ember szolgálja; mi valósítjuk meg erőszak, hazugság, hivatal, rémállam, szcientifizmus⁴⁰ által; azzal, hogy valótlanságban, a nihil és a fantazma országában élünk."

Mi dolgozunk, szeretünk, játszódunk a demokráciával, a pénz urai pedig röhögnek rajtunk. Sem őket, sem az általuk fölépített hírességeket, vélemény- és izmusgyártókat nem választottuk. Amelyik politikust nem ők találták ki, azt szakadatlanul gyaláztatják bérenceikkel, az álprófétákkal.

Ezt olvassuk Babilon, a Nagy Parázna bukásáról: "Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele." Az antikrisztusi hatalmak létmódja, értékrendje oly perverz, hogy csak paráználkodásnak mondható. "A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, (...) rabszolgák testét és lelkét."⁴¹ Melyikünket nem érinti a lélekkereskedelem? Melyikünk szabad? Melyikünk ártatlan?

Vagy a világgazdasági válság veszejti el Gazdaságkort, vagy a válság kiküszöbölése. Miért?

A Fölvilágosultak azt hitték, hogy Isten megtagadásával a Létet is megváltoztatják: kiiktatják belőle a szellemi dimenziót. S lőn. Istentől elszakadtunk, mégis benne maradtunk a metafizikai csávában: az Antikrisztus foglyaiként. Ő is odavalósi. Azért nincs megoldás materiális síkon, mert ilyesmi csak látszólag létezik! A választási lehetőség mindig ez: vagy az Úr vagy a Sátán. Gazdaságkort e váltás sodorta a rákos növekedési kényszerbe, mert a Dolgok éhsége csillapíthatatlan. Fékezni nem akarnak, de nem is tudnak. Nincs fönntartható fejlődés, klímabarátság meg ilyesmi. Porhintés. Jobb kétszáz helyett százkilencvennel rohanni a szakadékba?

Gazdaságkor társadalomkísérlete kimúlóban: bukása metafizikai háborgást okoz.

A hatalmas jelek egyértelműek: az Őskígyó, az önmaga istentelenítésével keletkezett hiánydémon létre vergődésének tanúi, eszközei és áldozatai vagyunk. Ő a "gyilkos kezdettől fogva" ő a "hazugság atyja."⁴² Kezdetben Istent, az Igazságot, a Szépséget, a Jóságot és a Szeretetet ölte meg magában. A Valóságot; s lett belőle hiány, félelem, sóvárgás, irigység, gőg, önzés, viszály – fedőneve: verseny –, rablás, gyűlölet, pokol. Ezt ülteti belénk, ez sarkantyúzza a "fejlődést," amely elemészti a bolygó életfönntartó rendszerét. "A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna aszszonyt – akivel eddig üzleteltek és hetyegtek –, kifosztják és levetkőztetik, sőt húsán rágódnak és tűzön sütik."⁴³ Az Antikrisztus világában nincsen szeretet. Ezért aztán sem hűség, sem összetartás. Még a gonoszok bandájában sem.⁴⁴

Győzelmes Mihály

Szent János apostol a kairoszban, az örök időben látta, amit látott, nem a mi általunk érzékelhető keletkező-elmúlóban, a kronikus időben, de valamilyen sorrend ott is érzékelhető: "Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott. Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét. A sárkány odaállt a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták, és Isten trónjához vitték."⁴⁵

A jelenet a Megváltó születéséről szól: az ősellenség már ekkor fente rá a fogát.

"Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentől előkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig táplálják."

A látomás folytatódik. "Akkor⁴⁶ (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.

Semmi páncél, kardozás, semmi vér. A legharciasabb szó a letaszították. Úgy vélhetjük, hogy Szent Mihály és angyalai lényükkel feszültek a nagy sárkánynak és angyalainak, és az ő benső minőségük bizonyult erősebbnek. Honnan vettek erőt? "Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig."⁴⁷

Most, a kronikus időben, az Őskígyó, a Vadállat, a Sárkány, a Sátán milliók és milliók lelkéből marta ki Krisztust. Ellenállásunk nem lehet kardos és puskás, mert a válság belül dúl: a lelkünknek kell keménynek, ehetetlennek lennie a gonosz számára. Akkor nem tud fölfalni bennünket, ha megtelünk a Báránnyal: igazsággal, szépséggel, jósággal, szeretettel.

A Nagy Négyes valójában Egy, és neve: Urunk Jézus Krisztus. Tudhatjuk, éppenséggel a Jelenések könyvéből, hogy a Sárkány, a Vadállatok, a Hamis Próféta mind veszíteni fognak. "Aki imádja a vadállatot és szobrát, aki viseli jelét homlokán vagy kezén, az is inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe."⁴⁸

A menekvés útja is itt nyílik: sem tettel, sem gondolattal ne szolgáljuk a vadállatot, és ne akarjunk nyerészkedni. Mert a Bárány győz, és a piszkos pénzünk, a Semmink oda. Az Új Jeruzsálembe "nem léphet be tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe."⁴⁹

Isten az egyetlen Valóság, rajta kívül minden mulandó, romlékony, valótlan. "Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?"⁵⁰ Jézus szónoki kérdésére kortársai, bűnös, de vallásos emberek egyetértően bólogattak. Ma többre van szükség.

Gazdaságkor világméretű társadalmi kísérletének végén járunk. Kipróbáltuk, lehet-e eső = áldás nélkül létezni. Az eredmény már kijött: szabatos⁵¹ bizonyság keletkezett Isten létéről. Negatíve ugyan: mire jutunk, ha Őt mellőzve, pontosabban az Ő ellenére cselekedve építünk társadalmat. Másodszor: megtudtuk, hogy metafizikai vákuum⁵² sem létezik. Az Úr, vagyis az anyagon túli dimenzió kiiktatására tett fél évezredes próbálkozás minden vonalon helyzetbe hozta Krisztus átellenesét, az Antikrisztust és az ő "értékrendjét". Az értékcsere⁵³ a megsemmisülés, a halál civilizációja. Kiderült, hogy a lét fizikán túli kiterjedése ontológiai, ezért eltörölhetetlen, csak a Megváltó és a Megrontó között választhatunk. A harmadik eredmény: a Gonosz nem egyenrangú Istennel, Isten áldásának hiányát a Gonosz erői nem pótolják, a vele való szövetségben nem maradhatunk fönn – Gazdaságkort vagy a pénzügyi válság dönti porba, vagy annak kiküszöbölése teszi tönkre a bolygót. A negyedik az előbbiek összefoglalása: Gazdaságkort nem külső hatások, terroristák és hasonlók veszélyeztetik – végzetét önmagában hordja, mert a Teremtés eleven, önszabályozó rendszer, melynek léterői az igazság, a szépség, a jóság s mindezek alapja, a szeretet, nem pedig a félelem és a sóvárgás, a verseny és a viszály, a mohóság, a gőg, a hazugság, a gyűlölet. Nem a pokol.

Ez ismét nem világnézet, vallás vagy ettől még kevesebb: kultúra, hanem kísérletileg igazolt léttény. Vagy lényünkké válik, és Isten szolgái leszünk, vagy a Sátánhoz állunk, és elpusztulunk csúfosan. A Bárány ugyanis nem nézi tétlenül a Sárkány garázdálkodását. Azt sem, hogy a Föld fölötti uralmunkat⁵⁴ átadtuk az Őskígyónak. Éppen ezért nekünk magunknak kell fölvenni vele a küzdelmet, és visszavenni jussunkat!

"Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: »Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!«"⁵⁵ A Bárány nem hagy el bennünket!

Pár sorral lejjebb az apostol arról számol be, hogy megszámlálhatatlanul hatalmas, fehér ruhás sereget lát a trón körül "minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből". Megkérdi, kik ők? "Ezek a nagy üldöztetésből jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében."⁵⁶ Ők nem kötötték meg az alkut a Kígyóval, nem imádták a Vadállat szobrát.

Ekkor még nem ér véget a történelem.

"Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égből, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendőre megbilincselte. Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendő. Azután rövid időre szabadon engedik."⁵⁷

Ekkor még egyszer összeszedi az erejét a gonosz, de most ne menjünk el Harmageddonig.

Ha tisztátalan, szentségtörő és hazug élet mellett döntünk, akkor bérünk az örök halál: nem meghalni egyszer s örökre, hanem ölni, halni, fölállni, ölni, halni, örökkön-örökké szenvedni a halált a végpusztulás reménye nélkül itt és odaát: ez az Antikrisztus birodalma, velünk építteti...

Ezt magam láttam.⁵⁸ Azért láthattam Szent Mihály segítségével, hogy Önöknek elmondhassam. Önöknek, akik mind a Reménység, a Megváltás gyermekei.