Az okkultizmus szerepét a politikában, egyáltalán az okkult kormányzás létezését, az emberek többsége kétségbe vonja, és csak viszonylag kevés – e téren is tájékozott – kutató tekinti olyan valóságos tényezőnek, amely döntő befolyást gyakorol a történelem alakulására. Pedig az okkult befolyás ténylegesen létezik, és hat a politikai életre is.

Annak ellenére, hogy civilizációnk politikailag, gazdaságilag és kulturálisan jelentős változásokon megy keresztül a szemünk előtt, nehéz pontosan felmérni e hatalmas változás okait, és időben felismerni törvényszerűségeit. A valódi okok és törvényszerűségek felderítéséhez mellőznünk kell – vagy legalábbis felül kell vizsgálnunk – azt a fajta utópista gondolkodásmódot, amelyet a főáramlatú tömegtájékoztatás és a hivatalos iskolai oktatás sugalmaz. Világszerte növekszik a titkos hagyományokat és ismereteket tanulmányozó ezoterikus közösségek száma. Nehéz megkülönböztetni a misztikus tudás őszinte elkötelezettjeit azoktól, akik a hatalomgyakorlás érdekében akarják elsajátítani a társadalom befolyásolásának és irányításának ősi módszereit különböző ezoterikus társaságokban.

OTO, a "New Age" létrehozója

Amikor Karl Kellner 1896-ban megalapította az "Ordo Templi Orientis"-t (a Keleti Templom Rendjét), közzétették a rend nyilatkozatát "Manifesto of the OTO" névvel. Ez azt hirdette, hogy valamennyi szabadkőműves és nem szabadkőműves okkult rend az OTO irányítása és a fennhatósága alá tartozik. Mindenesetre a szervezet olyan széles körű tagsággal rendelkezett, hogy az OTO gyakran dicsekedte: ismer "valamennyi okkult titkot" a La Manche mindkét oldalán. Kellner kezdeményezte azt a tervet, hogy valamennyi okkult szervezetet egységes irányítás alá vonjanak, ezért az OTO nemzetközi méretű szervezet lett, a világ valamennyi civilizált országában működnek tagszervezetei. Szellemisége felöleli az "összes nagy misztériumot". Vezetőinek állítása szerint ezen túlmenően olyan titok birtokában vannak, amely képes megvalósítani a testvériséget, az emberiség ősi vágyát. Ez a titok az, amely az utóbbi három évtizedben kibontakozott a New Age-mozgalomban.

Az 1970-es évek során az Egyesül Államokban elterjedt New Age olyan spirituális mozgalom, amely mindennel és mindenkivel egységet szeretne, és az egységes világ megteremtését próbálja egy egységes szinkretikus "világvallás" létrehozásával elősegíteni. A New Age: a minden létezőt egyetlen alapelvre visszavezető világnézet, a világ és a természet egészét istennek tekintő panteizmus, a keleti vallásokból átvett lélekvándorlás, az evolucionizmus (!) és a posztmodern tudományos (!) és áltudományos nézetek keveréke, amelyben a dualisztikus vallási és filozófiai nézetek, a gnoszticizmus tanításai a modernizált okkultizmussal és mágiával ötvöződnek. A New Age-ben jelen van a természetmiszticizmus, amely tudatosítani kívánja az ember, a természet és a kozmosz egységét, és megkísérli mindezt alátámasztani a kínai taoizmussal, univerzalizmussal, valamint a hinduizmus és a buddhizmus tanításaival.

Populáris okkultizmus

Az európai szabadkőműves rendek, beleértve a francia Nagyorienst és a brit szabadkőművességhez tartozó nagypáholyokat, egy idő után megengedték, hogy nőtagjaik is legyenek. A két legismertebb női szabadkőműves Helena Petrovna Blavatsky, valamint tanítványa és pártfogoltja, Annie Besant volt. A tekintélyes amerikai Mackey's Encyclopedia of Freemasonry is elismeri, hogy Blavatskyt 1877-ben felvették a szabadkőművesek soraiba.

A Blavatsky által létrehozott Teozófiai Társaság az angol szabadkőművesség frontszervezetének tekinthető. Blavatsky sokáig állt az olasz karbonárik vezetőjének, Joseph Mazzininak a befolyása alatt. Mazzini bátorította Blavatskyt, hogy segítse a híres olasz szabadkőműves, Garibaldi tábornok küzdelmét az olasz egység megteremtéséért. Blavatsky Teozófiai Társaságához számos szabadkőműves csatlakozott, köztük a legmagasabb rangú, az egyesített világszabadkőművesség akkori legfőbb vezetője: Albert Pike. A társaságba azonban olyanok is beléphettek, akik ugyan nem voltak szabadkőművesek, de a Lucifer-kultusz hívei voltak.

Albert Pike 1889. április 7-én magas fokozatú szabadkőművesekhez intézett beszédében a következőket mondotta: "Istent imádjuk, de olyan Istent, akit az ember babona nélkül imád. A szabadkőműves vallást a luciferi tanítás tisztaságában nekünk, magasabb fokozatú beavatottaknak kell tovább vinnünk. Ha Lucifer nem lenne Isten, akkor Adonáj (Krisztus) lenne az, akinek a cselekedetei kegyetlenségről, embergyűlöletről, a tudomány elutasításáról tanúskodnak... Igen, Lucifer Isten, és sajnos Adonáj is Isten. Az örök törvény szerint nincsen fény árnyék, nincs szépség csúnyaság, és nincs fehér fekete nélkül, mert az Abszolút csak két istenségben létezhet… Ezért eretnekség a sátánizmus tanítása. Az igazi tiszta filozófiájú vallás a Luciferben, a Fény Istenében való hit, aki egyenrangú Adonájjal. Lucifer, a Fény és a Jóság Istene azonban küzdelmet vív az emberiségért Adonájjal, a Sötétség és a Gonosz Istenével szemben." (Az idézet megtalálható a skót rítusú szabadkőművesség könyvtárában őrzött Pike-aktában angol és francia nyelven, Washingtonban, ahol szobra is van Albert Pike-nak. Figyelemreméltó, ahogyan Pike nemcsak megkülönbözteti, de egymás ellen küzdő erőkként élesen szembe is állítja a szabadkőművesek Luciferjét a Biblia Sátánjával.)

Amikor 1887-ben létrehozták a Quatour Coronati Research Lodge-ot, a brit szabadkőművesség "tudományos akadémiáját", Blavatsky hamarosan megkezdte Londonban a Teozófiai Társaság folyóiratának a megjelentetését, amely a Lucifer the Light Bringer (Lucifer a fény hordozója) címet viselte. A Teozófiai Társaság ezoterikus részlegének megszervezése, valamint Blavatsky Londonban publikált Secret Doktrine (Titkos tanítás) című könyvének együttes hatásaként született meg az értelmetlenségnek és képtelenségnek az a kombinációja, amit ma úgy ismerünk, hogy populáris okkultizmus. A populáris okkultizmus következményeként a Teozófiai Társaság mélyen korábbi színvonala alá süllyedt, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy létrehozójának halála után sok olyan, Blavatsky színvonalát meg sem közelítő személy csatlakozott hozzá, akik aztán pusztító és önpusztító háborúskodásba kezdtek azért, hogy megszerezzék a Teozófiai Társaság vezetését.

Annie Besantot 1889-ben mutatta be Blavatskynak a szabadkőműves szocialista Herbert Burrows. Besant ekkor került Blavatsky hatása alá, és később hű követőjévé vált. Amikor Blavatsky 1891 májusában meghalt, a Teozófiai Társaságban 16 évig tartó utódlási küzdelem bontakozott ki. Végül a Quatour Coronati Research Lodge 1907-ben Annie Besantot választotta elnökévé, testvérének – az ugyancsak szabadkőműves – Sir Valter Besantnak a javaslatára. Annie Besant szoros kapcsolatot tartott a szabadkőművesség által irányított több társasággal és frontszervezettel, ezek közé tartozott a szocialista irányzatú Fábián Társaság, az OTO és az Aleister Crowley által vezetett szabadkőműves Stella Matutina. Besant csatlakozott is a Stella Matutinához, amikor az kivált a Golden Dawnból. Ez a két szabadkőműves rend 1912-ben azután újból egyesült az eredeti Golden Dawn név alatt. Ekkor azonban már a megszállott fenegyerekként viselkedő Crowley volt az egyedüli vezetője. Ebben az esztendőben Crowley volt az, aki beavatta Annie Besantot az OTO tagjainak sorába.

1913-ban szakadás történt a Teozófiai Társaságban is, miután kivált belőle a magyarországi születésű, 33-as fokozatú Rudolf Steiner, és megalapította az Antropozófiai Társaságot. Ez a társaság hitvallását nézve szintén luciferiánus. Az amerikai John Daniel szerint (Scarlet and the Beast, 438. old.) Steiner antropozófiai társasága kulcsszerepet játszott a bolsevik forradalom és a szabadkőművesség közötti kapcsolatban. Besant azt a megbízatást kapta szabadkőműves feletteseitől, hogy keressen egy megfelelő személyt a Teozófiai Társaság világszintű irányítására. Nemcsak meg kellett keresnie ezt a személyt, de fel is kellett készítenie arra, hogy ő lehessen "Christ Lord Maitreya" (Krisztus urunk Maitreya), és Besant lehessen az, aki az eljövetelét bejelenti. A világ nagy szellemi tanítójának, a Bölcsesség Mesterének (Maitreya) a létezése és a rá vonatkozó ismeretek 1875-től kezdődően kezdtek ismertté válni Helena Petrovna Blavatsky könyvei nyomán. (Maitreyát a feltámadó Krisztussal azonosították, Jézust csupán mesternek tekintették – a szerk. megj.) Annie Besant már 1908-ban be akarta jelenteni Krisztus urunk Maitreya érkezését, ez a vállalkozása azonban teljes kudarccal végződött. Második kísérletére 1911. december 28-án került sor, amikor is egy 16 éves hindu fiú már birtokolta (állítólag) Krisna és Krisztus lelkét. 1926-ban pedig a Teozófiai Társaság Krishnamurtit jelölte meg a "Világ Tanítójaként". Egy 33-as fokozatú szabadkőművest, C. W. Leadbeatert jelölték ki a szabadkőműves szervezetek, hogy készítse fel a Messiás hivatás betöltésére. Amikor Annie Besant az 1920-as években bemutatta a nyilvánosságnak Krisztus urunk Maitreyát Krishnamurti testében reinkarnálódva, a jelenlévők között jelentős mennyiségű kábítószert osztottak szét. A London Patriot 1929. augusztus 29-ei száma arról tudósít, hogy a fogyasztásra szétosztott kábítószer egyes okkultista beavatottak szerint a legerősebb drogok közé tartozott, amelyek képesek voltak "kiszabadítani a szellemet a testből".

A New Age és a Lucis Trust

Madame Blavatsky egy másik követője szintén a Teozófiai Társaság tagja: Alice Bailey – "a new age anyja" volt. Bailey a modern boszorkány-kultusz követőjének tartotta magát, férje szabadkőműves volt. A Bailey-házaspár alapította az Arcane School-t (a Misztikus Tanok Iskoláját) New Yorkban, amelynek Európában is működnek kirendeltségei, és ők hozták létre a World Goodvill Center (Jóakarat Világközpontja) nevű illuminátus-globalista szervezetet is. Ők alapították 1922-ben a Lucifer Publishing Company of New York (Lucifer Kiadó, New York) nevezetű céget is, amely később Lucis Trust-ra változtatta az elnevezését, hogy némiképp álcázza eredetét és azonosságát. Ez a kiadó publikálta Alice Bailey Externalization of the Hierarchy (A hierarchia kivetítése) című kötetét, amelyben azt állítja, hogy a szabadkőművesség fogja kiszolgálni azoknak az igényeit, akiknek a hatalmat gyakorolniuk kell. Bailey arról is tájékoztat minket, hogy a szabadkőművesség csak a bevezető szakaszt jelenti, és lehetővé teszi, hogy az "All Seeing Eye" (Mindent-látó szem) gondos figyelése közepette haladhasson előre a beavatott. A szabadkőművességben létező hierarchikus rendszer hozta létre a New Age-mozgalmat.

Alice Bailey állítása szerint a pusztítás és rombolás, azaz a társadalom destabilizációja 1775-ben kezdődött. Elképzelhető, hogy ezzel az illuminátusok rendjének megalakulására utalt. 1775 után hetven évvel Albert Pike felélesztette a szervezetet az általa létrehozott Palladian fokozatban és rítusban. Napjainkban ez a hierarchia a Lucis Trust-ban működik. 1982-ben, amikor e sorok írója még New Yorkban élt, a Lucis Trust központja a New York központi városrészét jelentő Manhattan keleti oldalán fekvő United Nations Plazaban volt található. Amikor a Lucis Trust a nyolcvanas évek elején működésének zenitjén volt, a szabadkőműves Robert S. McNamara állt az élén, aki Kennedy elnök kormányában védelmi miniszter volt, majd pedig a világbank elnöke lett. Az 1990-es években rendszeresen találkozott a World Federalist mozgalommal, hogy közösen olvassák Blavatsky és Besant műveit.

Érdemes említést tenni a Lucis Trust néhány egyéb híres tagjáról is. Elsőként említhetjük David Rockefellert, aki a világ második legnagyobb egyben tartott családi, tehát kollektív magántulajdonban lévő vagyonának első számú jogosultja. Ezt a vagyont Korjagina orosz közgazdász-matematikus és akadémikus, valamint más szakértők is 11 trillió dollárra becsülték. De tagja volt a Lucis Trust-nak David testvére, a negyedik John D. Rockefeller (aki magát buddhistának vallja), és Cyrus Vance is, aki James Carter kormányában külügyminiszter volt. A tagok sorában ott találjuk Marc Tannenbaum rabbit, az Amerikai Zsidó Bizottság elnökét, azután a Marshall Field család tagjait, Paul Moore anglikán püspököt, aki megalapította a Szent János Apostol Anglikán Egyház keretében működő Varázslatok Iskoláját. Megemlíthetjük még a CBS televízió sztár műsorvezetőjét, Walter Cronkite-ot, és Ted Turnert, a Cabel News Network (CNN) egyik alapítóját és tulajdonos-irányítóját, aki kezdettől népszerűsítette a Scientológiai Egyházat. Tag volt Barbara Marx Hubbard, a New Age-mozgalom egyik tekintélyes szóvivője, akit Walter Mondale, a demokrata párt elnökjelöltje 1984-ben maga mellé akart venni alelnökjelöltként. Végül említsük meg Henry Clausent, a 33-as fokozatú szabadkőművest is, az Egyesült Államok skót rítusú szabadkőművessége legfelső tanácsának nagymesterét.

A Lucis Trust-nak jogi személyiséggel rendelkező korporációk is a tagjai lehetnek. E tagok sorában olyan nagytekintélyű szervezetek találhatók, mint a Rockefeller Alapítvány, a Carnegie Alapítványi Alap (Carnegie Endowment Fund), az Egyesült Nemzetek Társasága (United Nations Associations), a Szolgálat Teozófiai Rendje (Theosophical Order of Service), a Findhorn Alapítvány (Findhorn Foundation) és a Déli Illetékességű Skót Rítusú Szabadkőművesség (Southern Jurisdiction of Scottish Rite Freemasonry). Számos nemzetközi nagyvállalat és dúsgazdag egyéni tag anyagi hozzájárulásának az eredményeként a New Age-mozgalom szinte korlátlan anyagi eszközökkel rendelkezik, amit propagandacélokra és befolyása növelésére fel is használ. A Lucis Trust tevékenysége leginkább az Adam Weishaupt által létrehozott bajor illuminátusok tevékenységéhez hasonlítható, Albert Pike Palladian-rítusával, valamint a Kellner által létrehozott Ordo Templi Orientis tevékenységével együtt. Mind a négynek azonosak a céljai és a módszerei.

Különösen az 1980-as és 1990-es években lehettünk tanúi annak, hogy a New Age-mozgalom kiemelkedő személyiségei újból és újból megjósolták a világ tanítójának az eljövetelét, kinyilvánítva a Luciferi Doktrína különböző változatait. Az egyik ilyen személyiség Benjamin Creme, aki a Share International folyóiratban azt írja, hogy a szabadkőművesség – a beavatás egyik útja – csak azok számára áll nyitva, akik alkalmasnak érzik magukat, hogy csatlakozzanak a New Age-hez. Creme napjainkban is a szabadkőműves mozgalom egyik fáklyavivője.

Egy másik ilyen kiemelkedő személyiség David Spangler, a Reflection on the Christ című könyv szerzője. Ebben kifejti a szabadkőműves Luciferi Doktrínát: "Amikor az ember rálép az énhez vezető útra, akkor nagy alkotó kalandba kezd..., az istenség értelmének a megtanulásába, elfogadva a maga számára a mikrokozmosz világának felelősségét, amelyben ő maga az isten... Az a lény, aki segíti az embert, hogy ehhez a ponthoz elérjen, Lucifer... az ember fejlődésének angyala... a mikrokozmosz világában a fény szelleme." (newswatch.org) Spangler nyíltan kifejti, hogy "Krisztus ugyanaz az erő, mint Lucifer." Ezeket írja: "Lucifer felkészíti az embert a Krisztussá válás megtapasztalására... ő a nagy Beavató... Lucifer munkál mindannyiunkban, hogy elhozza számunkra a teljességet, és ahogyan előre haladunk a New Age-ben... valamennyiünk így vagy úgy eljut ahhoz a ponthoz, amelyet úgy határozok meg, hogy a Luciferi Beavatás... Sokan most és az elkövetkezendő napokban szembesülnek majd ezzel a ponttal, mert ez az új korszakba történő beavatás."

Benjamin Creme havi lapjának, a Share International-nak a szellemisége azon alapul, hogy Maitreya nem vallási vezető, noha tervei között szerepel egy olyan szinkretikus világvallásnak a létrehozása, amely egyesíti a keleti és a nyugati spirituális tradíciókat. Maitreya elsősorban a világ legszélesebb értelemben vett tanítója és nevelője, akinek a földön való megjelenése az aranykor beköszöntét jelzi. A Maitreya-kultusz és a New Age-mozgalom tehát elválaszthatatlan egymástól. Manly P. Hall (33-as fokozatú szabadkőműves), a New Age-mozgalom egyik közismert képviselője Amerikában arról tájékoztatta az ún. kék szabadkőműves páholyokat, hogy "Lucifer örvénylő energiái a kezében vannak". A szabadkőművesség összefonódása a New Age-mozgalommal mára olyan méreteket öltött, hogy egyedül az Egyesült Államokban több mint tízezer közös szervezet működik. Ezeket a New Age-szervezeteket közvetlenül a szabadkőművesség ellenőrzi és irányítja.

Miss Stoddard, aki Inquire Within álnéven megírta a Light-bearers of Darkness című könyvet, egyike volt a Stella Matutina anyatemploma irányítóinak, és ő maga tájékoztat arról, hogy a Stella Matutina a Quatuor Coronati páholynak volt az elágazása. Nos, Stoddard világosít fel minket a New Age-mozgalom mögött meghúzódó szabadkőműves stratégiáról is. Ezt írja a Light-bearers 105. oldalán: "Titokban különböző helyeken felkészítenek egyes személyeket, ők aztán csoportokat és központokat formálnak, ahonnan kiterjesztik befolyásukat egészen addig, amíg egy hatékony hálózatot nem hoznak létre, amely befedi az egész világot. Mint egy titkos nap sugarai, ezek a csoportok különbözőek és különállók. Valójában ugyanabból a központból származnak. Tanulmányozva ezeket a különböző csoportokat és mozgalmakat, a rendszer titkos és alattomos eszmék terjesztésének tekinthető, amelynek célja megfelelő életszemlélet létrehozása, lebontva a családi, vallási, erkölcsi, nemzeti korlátokat, és minden önálló gondolat egy új, modernebb vallás, új gondolat, új erkölcs, új ég és új föld ígéretével. Egészen addig, amíg ez az egész egy gigászi robottá nem válik, amely engedelmeskedik a titkos Mester Elme (Világtudat) akaratának és parancsának."

Ez a titkos Mester Elme (Világtudat), amely a szabadkőművességet is irányítja a Lucis Truston keresztül, a 33-as fokozatú szabadkőművesekből álló Legfelsőbb Tanács (Supreme Council). Jim Shaw 33-as fokozatú szabadkőműves állítja, hogy a Supreme Council összes tagjának írásos meghatalmazása van rá, hogy valamennyi okkult testületbe és társaságba a világ bármely részén beléphessen. Szabad bejárásuk van több ezer frontszervezetbe, és így ellenőrizhetik, hogy azok – a szabadkőműves világstratégiának megfelelően – az egyetlen központból irányított világrend létrehozására törekedjenek.

A szabadkőművességnek főfelügyelője is van. Amikor az ENSZ Béketanulmányok Egyeteme (Global University of Peace Studies) 1985 márciusában tanácskozást tartott Máltán a Béke szellemisége (Spirit of Peace) témakörében, ez a főfelügyelő nem volt más, mint a jelenlegi holland királynő édesapja, Bernát herceg, szintén 33-as fokozatú szabadkőműves volt. A 2004-ben elhunyt herceg a kutatók számára elsősorban arról ismert, hogy ő volt a máig nagyhatalmú és szigorúan titokban működő zárt társaságnak, a Bilderberg Csoportnak a létrehozója.

Az Egyesült Államokhoz tartozó Colorado államban Morice Strong kanadai milliárdos hozta létre a Baca nevű New Age üdülőközpontot, amit szintén rendszeresen felkeres a világot irányító hatalmi elit számos tagja, köztük a nagy keleti vallásoknak a vezető emberei is. Ebben a vallási központban a Vatikán is állandó képviselőt tart. Maurice Strong hosszabb időn át az ENSZ főtitkárhelyetteseként a Környezetvédelmi Világkonferencia irányítását végezte. Strong idős kora ellenére a New Age-mozgalom egyik aktív tagja. 1991-ben David Rockefeller felkérésére ő írta az előszót a Trilateral Commission című könyvhöz. A gazdasági és pénzügyi hatalom összekapcsolódása a környezetvédelemmel a globalizmus világrendszerének szerves részét képezi.

Okkult világstruktúrák

A történelmet és a politikát a háttérből befolyásoló és irányító erők szervezeti felépítéséről és működéséről az egyik részleteiben is átgondolt elméletet László András Néhány szó a politikai háttérerőkről című tanulmányában olvashatjuk. Eszerint a háttérerők szervezeti felépítésének legalsó szintje a titkos diplomácia: azok a diplomáciai szervezetek és eljárások, amelyek a felszíni diplomácia hátterében mennek végbe. Tehát egyik oldalról a titkos diplomácia, a másikról pedig a különböző titkosszolgálatok, azaz a hírszerzési és elhárítási műveletek, amelyek részben összefonódnak a titkos diplomáciával.

A titkos diplomáciának is több rétege, szintje van, amelyben minden egyes szint csak a saját műveleteiről tud, gyakran egymást ellenfélnek tekintő szintek (például titkosszolgálatok) egy következő szinten már együttműködnek egy adott, magasabb rendű célért. Még bizalmasabb jellegű a különböző titkos és exkluzív társaságok hálózata. Exkluzív (abban az értelemben, hogy zártkörű, mást be nem fogadó, válogatott és elzárkózó társaság) ugyan, de nem titkos. A szabadkőművesség is azt állítja magáról, hogy politikával nem foglalkozik, és valójában egy ártatlan és ártalmatlan humanitárius szervezet. Exkluzív volta miatt azonban titkos társaság is, mert ami kifelé exkluzív, az befelé titkosnak számít. A szabadkőművesek nem mondhatják el más társukról, hogy ő is szabadkőműves. Ezt titokban kell tartaniuk. A szabadkőművesség alá különböző fedőszervek és megnyilvánulási szervek tartoznak, olyanok, mint a nemzetközi Pen Club, a nemzetközi Rotary és Lions klubhálózat, a Good Templar (Jó Templomos) hálózat. Valamennyi a szabadkőműves hálózat része, részben a szabadkőművesség fedő, illetve manifesztációs szervének tekinthető. Ezeknek a kluboknak és hálózatoknak a véleményformálói rendszerint szabadkőművesek.

Léteznek olyan, ún. "szabadkőműves jellegű", illetve a "szabadkőművesség melletti" szervezetek, amelyek szintén a szabadkőművességhez sorolhatók. A szabadkőműves jellegű szervezetek közül kiemelkedik az Illuminátus rend, amely a szabadkőművesség legsötétebb irányzatait közvetlenül befolyásolta és befolyásolja ma is. Közismert, hogy a szabadkőműves irányzatok között jelentős különbségek vannak, és azok gyakran rivalizálnak egymással. A nagy és alapvető kérdésekben azonban a felső szinteken mindig egyetértés és együttműködés jön létre. Van néhány páholy, amely ténylegesen távol tartja magát a politizálástól. Ilyen Franciaországban a Grand Triade nevű páholy, amely kivonja magát a szabadkőművesség irányítása alól. László András szerint a szorosan vett szabadkőművesség legsötétebb irányzata az ún. "Grand Orient". Ez volt az az irányzat, amely az 1789-et megelőző időkben ateista alapra helyezkedett. Nagymestere az orleans-i herceg, Philippe Egalité, aki megszavazta testvére, XVI. Lajos francia király halálos ítéletét. Az ő fia volt Lajos Fülöp, a polgárkirály, akit azonban az 1848-as – szabadkőművesek által kirobbantott – forradalom elűzött a trónjáról.

Hasonló volt a helyzet Magyarországon is, mert az 1918-as ún. "őszirózsás forradalmat", majd pedig az 1919-es orosz mintájú bolsevista hatalomátvételt bizonyíthatóan a szabadkőművesség irányította. Az aktív szerepet játszó Galilei Kör a szabadkőművesség irányítása alatt álló szabadkőműves produktum volt. A Galilei Kör a szabadkőművesség általános szintjéhez képest is sötétebb arculatú, mert itt működött a Martinovics-páholy. Ennek volt a nagymestere Jászi Oszkár, és a kommunista mozgalomban a későbbiekben is nagy szerepet játszó Varga Jenő. László András szerint Varga Jenő volt Gerő Ernő felettese. Varga Jenő a Szovjetunió gazdasági irányításában is fontos szerepet játszott, ezért igen sokat tartózkodott a Szovjetunióban. Alárendeltje, Gerő Ernő tekinthető Rákosi Mátyás, Rákosi pedig Farkas Mihály, Farkas pedig Révai József felettesének az alá- és fölérendeltségi függelmi láncolatban. Csak ezután következett Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság főnöke.

Az 1920 után Magyarországon lefoglalt szabadkőműves dokumentumok szerint a Martinovics-nagypáholy a francia Grand Orient fennhatósága alá tartozott. Az élén álló Jászi Oszkár nagymester a Kelet című lap 1911. júliusi számában azt írta, hogy "Vitatható, hogy a szabadkőműves páholyok jótékonysági egyletek lennének. Ahhoz, hogy jótékonykodjunk, nincs szükség szövetkezésre bőrköténnyel és szalagokkal teleaggatva... Nem! Mi egy új társadalmi rend alapjait építjük. Ehhez van szükség a teljes titoktartásra összejöveteleinken. A jótékonykodás csak álcázást szolgáló palást, amit levetünk, ha már nincs rá szükségünk. A titoktartási fogadalomnak nincs semmi értelme, ha csak jótékonykodásról lenne szó, és a félelmetes szabadkőműves eskü is felesleges lenne."

(Esorok írója németből fordította vissza ezt a szöveget Dr. Friedrich Wichtl Weltfreimaurerei, Weltrevolution, Weltrepublik című könyvéből (München, 1920. IX. fejezet), az tehát eltérhet az eredeti magyar szövegtől.)

Az olyan szabadkőműves időszakos kiadványok nagy része, amilyen a Kelet is volt, belső terjesztés céljából íródott. Ezt a lapot a magyar szabadkőművesség egyik irányzata számára adták ki, a másik szárny részére a Hajnal címűt publikálták. A Szabadkőműves Figyelő, később a Kelet is, az egész magyar szabadkőművesség hivatalos lapja lett. Amikor 1948 után a kommunisták betiltották Magyarországon a szabadkőművességet, Hatvani Bertalan áttelepítette Párizsba a Martinovics-páholyt, ahol az jelenleg is működik.

László András a szabadkőművességgel együttműködő szervezetek között elsőként említi az Illuminátus Rendet, amely uralmi helyzetet foglal el a világ irányításában. Azt állítja, hogy három páholy szisztéma áll a szabadkőműves irányzatok és az illuminátusok felett. A legalsó szint látszólag nyilvános, de exkluzív, azaz kizáró jellegű és titkos. Ezek olyan páholyok, mint a B'nai B'rith (Szövetség Fiai), amelynek csak zsidó vallású, illetve zsidó származású tagjai lehetnek. A B'nai B'rith minden jelentős tagja egyszersmind 33-as fokozatú szabadkőműves. A Szövetség Fiai fölött áll a B'nai Mose (Mózes Fiai) és a B'nai Sion (Sion Fiai) szint. Ezeket a szervezeteket meg kell különböztetni a többi cionista szervezettől, ami nem jelenti azt, hogy ne volna kapcsolat közöttük. Az alá- és fölérendeltségi kapcsolatrendszer tehát így alakul: Legfölül van a B'nai Sion, alatta a B'nai Mose, ezt követi a B'nai B'rith, majd a szabadkőműves irányzatok és az illuminátusok következnek, és ezek alatt találhatók a világot irányító látható politikai struktúrák.

A szabadkőművességnek sokáig a római katolikus egyház volt a legerősebb ellenfele, több pápa is kiátkozta a szabadkőművességet, illetve ki kellett közösíteni az egyházból azt, aki szabadkőműves lett. Ezek a rendelkezések már nincsenek életben, és ma már nem kötelező kiközösíteni azt a katolikust, aki szabadkőműves lett. Amikor Rómában a P2 szabadkőműves jellegű páholy iratai az olasz hatóságok kezébe kerültek, kiderült, hogy a Bíborosi Kollégiumban, vagyis a kuriális bíborosok között több szabadkőműves is volt. László András azt állítja, hogy az egyház titkosszolgálatát is ellátó Jezsuita rend vezetői között 1945 óta több magasrendű szabadkőműves is van.

Folytatva a hierarchikus alá- és fölérendeltségi rendet, az eddig ismertetett struktúrák legfelső szintjét elfoglaló B'nai Sion fölött áll állítólag a Háromszázak Tanácsa, felette a Hetvenkettők Tanácsa, őket követi a Harmincak, a Tizenkettők, a Hetek, az Ötök és a Hármak Tanácsa. A csúcson végül egyetlen személy található, akit úgy neveznek, hogy a Zsidók Hercege. Jelképesen azonban a "Hegység Véne" nevet viseli. Ez visszautal arra az időszakra, amikor az asszasszinok feje Alamud várában rejtőzött, és ugyancsak a "Hegység Véne" nevet viselte.

Az amerikai politika okkult háttere

Az Egyesült Államok politikai életében fontos szerepet tölt be a Yale Egyetem. Ezen az egyetemen működik Amerika egyik legbefolyásosabb titkos társasága, a Skull and Bones (S&B), azaz a "Koponya és Csontok" nevű társaság. Még mindig kevés amerikai tudja, hogy ennek a társaságnak a hálózata eléri és koordinálja az amerikai kormányt, a pénzügyi és jogi irányítást, és az egyetemek legfelső szintjeit. Ez a titkos társaság működésének másfél évszázada alatt három elnököt is adott az Egyesült Államoknak: William Howard Taftot, idősebb George Busht és a jelenlegi elnököt, George W. Busht. Ebből a szervezetből került ki tíz szenátor, számos képviselő és legfelső bírósági bíró. Ez a felsorolás természetesen csak példálózó jellegű.

Anthony Sutton a kaliforniai Stanford Egyetem tanáraként 1983-ban kapott egy könyvet, amely tartalmazta a S&B tagjainak a listáját. Sutton professzornak ezt 24 órán belül vissza kellett adnia, ezért kópiát készített róla, és 1986-ban közreadta. Ekkor tudhatták meg az amerikaiak, hogy a tagok között a jelenlegi elnökön és az apján túlmenően már a nagyapa is ennek a titkos társaságnak volt a tagja. A titkos társaságot 1832-ben és 1933-ban William H. Russel és Alphonso Taft (Taft elnök apja) alapította meg a Yale Egyetem kampuszában. Összesen 15 alapító tag volt, és a The Order of the Skull and Bones elnevezést választották.

A titkos szervezethez csak kiválasztás útján, meghívással lehet csatlakozni. A "csontemberek" idősebb tagjai minden évben tizenöt új tagot választanak ki az elsőévesek közül. A kiválasztás az illető diák családi kapcsolatai és más személyes információ alapján történik, amelyek segítségével gondosan átvilágítják. Ismert, hogy az új tagoknak komoly beavatási szertartáson kell keresztülmenniük. Az alkalmazott rítusok hasonlóak az illuminátusoknál alkalmazott beavatási szertartáshoz. A csontembereknek esküt kell tenniük a szigorú titoktartásra. A tagok többsége WASP (White Anglo-Saxon Protestant), azaz angolszász, fehér bőrű és protestáns vallású. Az eddig említetteken kívül érdemes megemlíteni még idetartozó ismert amerikai családok neveit: Whitney, Jay, Bundy, Harriman, Pinchot, Rockefeller, Goodyear, Sloane, Stimson, Phelps, Perkins, Pillsbury, Kellogg, Vanderbilt, Lovett és Weyerhauser. A többségük újangliai előkelő családokat jelöl.

A titkos társaság tagjai életre szólóan elkötelezik magukat egymás támogatására. A társaság célja az új világrend létrehozása. Kellően dokumentált tény, hogy a Koponya és Csontok titkos társaság tagjai – nevezetesen a Brown Brothers, Harriman and the Morgan Guaranty Trust tulajdonosai és irányítói – részt vettek a bolsevik forradalom, valamint Hitler finanszírozásában. Mivel a Skull and Bones tagjai és a társaság egésze betartja a szigorú titoktartást, ezért rendkívül nehéz bizonyítani, hogy az S&B milyen óriási befolyást gyakorolt az Egyesült Államok külpolitikájára és az állam irányítására. Céljaikra és befolyásukra a csontemberek pozícióiból lehet következtetni. Arthur Schlesinger írja, hogy a S&B létrehozott egy bizalmas hálózatot a Wall street, a washingtoni kormányzat, a tekintélyes alapítványok és exkluzív klubok között. Ebben a hálózatban döntő befolyással bír az elit jogászok egy csoportja. Ebben a válogatott, zárt körben kiemelkedő szerepe volt Henry L. Stimsonnak és Elihu Rootnak, valamint Robert A. Lovettnak és John J. McCloynak. Henry L. Stimson például hét különböző amerikai elnök kormányában töltött be vezető pozíciót. Először Taft elnök hadügyminisztere volt, majd pedig Franklin Delano Roosevelt és Harry Truman kormányában töltötte be ezt a tisztséget. Fontos szerepet játszott és játszik a hálózatban a Rockefeller, a Ford és a Carnegie alapítvány, valamint a CFR, a Külkapcsolatok Tanácsa. Több kutató a S&B tagjait teszik felelőssé a kubai Disznó-öbölbeli fegyveres akcióért, a vietnami háborúért, az első Perzsa-öböl menti háborúért és a jelenlegi iraki háborúért. Ugyanezek a kutatók állítják, hogy a csontemberek pénzügyi és kereskedelmi támogatást nyújtottak a hitleri náci Németországnak csakúgy, mint a Szovjetuniónak. Irányító szerepet játszottak az Egyesült Államok közpénzrendszerét magánpénzrendszerré átalakító Federal Reserve System létrehozásában.

A nemzetiszocializmus okkult háttere

A világuralmi törekvések, a világbirodalmi elképzelések, a társadalmi szerveződésben kizárólagosságra törekvő titkos szervezetek és okkult tendenciák legerőteljesebb, legsötétebb megnyilvánulása a huszadik századi náci Németország. Ezt az alábbiakban mindössze néhány szóban idézzük fel, a hasonló minták bemutatása okán.

Az okkultizmus befolyását legjobban a titkos Thule Társaságon keresztül tanulmányozhatjuk, amelynek a náci párt számos vezetője tagja volt. Ez a titkos szervezet behálózta a német arisztokrácia és a német uralkodó osztály legfelső köreit. Hitler, hatalomra kerülését megelőzően, szoros kapcsolatban állt a Thule Társasággal, amelyet az első világháború után Rudolf Sebottendorf báró alapított. Ő írta a Bevor Hitler kam (Mielőtt Hitler jött) című könyvet, amelyet aztán a nácik betiltottak. A Thule Társaságba középosztályhoz tartozók vagy munkások nem léphettek be, kizárólag gazdag emberek és a bajor arisztokrácia felső körei lehettek a tagjai. Belépés előtt dokumentumokkal kellett bizonyítani a tiszta árja származást, legalább az 1618-tól 1648-ig tartó harmincéves háborúig visszamenőleg. A tagoknak testileg is jó megjelenésűnek, fizikailag tökéletesnek kellett lenniük, és öregeket sem fogadtak be.

A Thule Társaság szellemében gyilkolta meg 1919 márciusában a novemberi puccsal hatalomra került zsidó származású Kurt Eisnert – a kommunista bajor kormány vezetőjét – az (anyai ágon) ugyancsak zsidó származású gróf Anton Arco-Valley, akit éppen zsidó származása miatt nem vettek be a Thule Társaságba. A bűncselekmény kitervelésének elsőrendű gyanúsítottja mindenesetre a Thule Társaság vezetője volt. Láthatjuk, hogy az okkult gyökerű elitizmus és a rasszizmus a náci eszmerendszer szerves részét képezte. Ebben az időben a bajor vezető réteg attól félt, hogy a bolsevizmus, a kommunizmus uralomra kerülésével elveszíti vagyonát, és általános volt az a vélemény, hogy a zsidó befolyás alatt álló bolsevikok hatalma túlságosan megnövekedett. Sebottendorf, a Thule Társaság vezetője – aki beavatottként járatos volt az olyan okkult ismeretekben, mint az asztrológia, az alkímia – meg volt győződve arról, hogy a szabadkőműves páholyokat a háttérből a zsidók irányítják. Ez a vélemény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy amikor Hitler hatalomra került, a szabadkőműves páholyokat betiltották. A szabadkőműves testvériség elképzelése nem volt összeegyeztethető azzal, amit a Thule Társaság tagjai képviseltek. Sebottendorf például kijelentette, hogy "az egyenlőség, az halál".

Amikor a weimari Németországban a kíméletlen versaillesi békediktátum és az 1920-as évek végén kirobbant világgazdasági válság következtében nyolcmillióra növekedett a munkanélküliek száma, a helyzetet tovább rontotta a nemzetközi pénzvilág által alkalmazott pénzügyi embargó is. Ez a válságos helyzet tovább fokozta a német társadalom belső megosztottságát. Nemcsak utcai összecsapások sorozatára került sor, de az okkult nézetek és a hozzájuk kapcsolódó politikai meggyőződések és azok képviselői is összecsaptak. E harcoló csoportok nem riadtak vissza attól, hogy terrorista eszközöket vegyenek igénybe politikai céljaik elérése érdekében. A Thule Társaság erőfeszítéseket tett, hogy valamennyi antiszemita csoportosulást egyesítse Németországban, mind legális politikai eszközökkel, mind illegális erőszakkal. Amíg a társaság fennállt, erőteljesen antikommunista volt, és tagjai félelemmel szemlélték, hogy mi történik a bolsevista Oroszországban. Végig kitartottak okkult ideológiájuk mellett, amely szerint a kommunizmus valójában zsidó összeesküvés volt, és mint ilyen, Németország ellen is irányult. A Thule Társaság ma már nem működik, de az általa képviselt eszmék és okkult világnézet fennmaradt.

Érdemes még néhány szót szólni Rudolf Hess-ről, aki a náci pártban Hitler helyettese volt. Hesst a hitleri "sörpuccs" nyomán elítélték, börtönbe került, ahol segített megírni a Mein Kampfot. Hess vallásosan hitt az asztrológiában és más okkult ismeretekben. Az ún. nürnbergi törvények egyik aláírójaként részt vett a Németországban élő zsidók polgári jogainak a korlátozásában. Az SS élén álló Heinrich Himmler mellett Hess volt a legképzettebb okkultista náci vezető.

Már szóltunk róla, hogy a nemzetiszocialisták a hiteles kereszténység mellett a szabadkőművességet tekintették fő ellenségüknek. Amikor kormányra kerültek, egész Németországban betiltották a szabadkőműves páholyokat. A szabadkőművességet a zsidó világösszeesküvés részének tekintették, amely az emberek megtévesztésére hirdeti a szabadság, egyenlőség, testvériség elveit, valamint a minden egyes embert megillető emberi jogokat. A nácik által vallott germán pogányság, az elitizmus és a sátánizmus összeegyeztethetetlen volt a szabadkőműves eszmerendszerrel. A szabadkőművesektől elkobzott rituális eszközöket pedáns alapossággal katalogizálták; a feladatot az az Adolf Eichmann irányította, aki fontos szerepet játszott a holocaust gyakorlati megszervezésében. A nemzetiszocialisták okkult ideológiája szerint a Harmadik Birodalomra veszélyesnek minősült a Teozófiai és az Antropozófiai Társaság, az Arany Hajnal (Golden Dawn), az OTO, a Szaturnusz Testvériség, a Druidák ősi Rendje, a Keresztény Tudomány és több szabadkőműves irányítás alatt álló szervezet.

A nemzetiszocializmus egyik szellemi vezetőjének, Alfred Rosenbergnek a példaképe az angol Houston Stewart Chamberlain (Richard Wagner veje) volt, aki megtagadva angol származását, a született németeknél is lelkesebb német nacionalistává vált. Chamberlainnek meghatározó szerepe volt a német és árja fensőbbség eszmerendszerének a kidolgozásában. 1899-ben jelentette meg a Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts (A tizenkilencedik század alapjai) című munkáját, amelyet több szerző is a modern történelem fajelméleti alapvetésének tekint. Megjelenése idején a The London Times irodalmi melléklete is kivételesen értékes könyvnek minősítette a több ezer oldalas művet. A könyvben foglaltak szerint az emberiség jövőjét a teuton-árja és a zsidó-szemita faj közötti küzdelem dönti el. Ezek után a teuton-árja eszmék terjedése olyan mértéket ért el, hogy végül keresztényellenességbe torkollott. Wilhelm Marr, az Antiszemita Liga alapítója és az antiszemitizmus kifejezés szülőatyja, a kereszténységet az emberi öntudat betegségének nevezte, amely nem más, mint a júdaizmus megjelenési formája. A rasszista Eugen Dühring egyenesen azt állította, hogy maga a kereszténység is szemita, és hogy valamennyi monoteista vallás az emberellenességet hirdeti. Richard Wagner, a nagy zeneszerző sürgette olyan tisztán germán eredetű vallás létrehozását, amelyben nem érvényesül a zsidó és a keresztény befolyás.

Alfred Rosenberg H. S. Chamberlain nyomán megírta a Der Mythus des zwanzigsten Jahrhunderts (A huszadik század mítosza) című munkáját, amely Hitler Mein Kampf-ja után a legtekintélyesebb náci alapvetésnek számít. A mítosz itt a vér mítoszára utal, amely a horogkereszt jelképét magasra emelve elvezet a faji világforradalomhoz. A faji lelkiség felébredéséről van szó, amely hosszú alvó időszak után életre kelve véget vet a faji káosz zűrzavarának. Rosenberget, aki az észtországi Revalban született, Rigában és Moszkvában tanult, erős etnikai tudatosság jellemezte. Chamberlain faji elméletén túl nagy hatással volt rá Eckhart okkult gondolkodása, valamint Richard Wagnernek a germán mondavilág iránti romantikus elkötelezettsége. Rosenberg meggyőződése szerint Isten nem egyénekként, hanem különböző fajokként teremtette az embert, illetve az emberiség egészét, és egyedül a faj a néplélek hordozója.

Rosenberg faji alapon értelmezte a történelmet is, és fejtegetéseiben a zsidó faj negatív befolyását hangsúlyozta, szemben az árja faj jótékony hatásával. Az árja fajt az Észak-Európában élő skandináv népekkel, a normannokkal, svédekkel, dánokkal, norvégokkal, németekkel, vagyis a germán fajú népekkel azonosította. Rosenberg szerint a szemita befolyás kártékonyan hatott a kultúrára, amely létrehozta a meglehetősen elfajzott, ún. "modern és posztmodern művészetet", előidézve a társadalom erkölcsi és szociális degenerálódását. Ezzel ellentétben az árja kultúrát belső erkölcsi érzékenység, és a hatalom energikus akarása jellemzi. Rosenberg hitt abban, hogy a felsőbbrendű fajokhoz tartozóknak uralkodniuk kell az alacsonyabb rendű fajokhoz tartozókon. Kerülendőnek tartotta a kétféle faj közötti keveredést, mert az elpusztítja az ember fizikai és szellemi örökségének isteni eredetű kombinációját. Rosenberg szerves létezőnek tekintette az emberi fajt és az államot. Azt ajánlotta, hogy a nemzetiszocialista meggyőződésű embereknek meg kell tisztítaniuk fajuk lelkiségét és szellemiségét a nem árja eredetű befolyástól, méghozzá ugyanolyan könyörtelen következetességgel, ahogyan egy sebész eltávolítja a rákos daganatot a beteg testből.

Rosenberg őstörténetében a vándorló árják különböző civilizációkat hoztak létre, amelyek végül is lehanyatlottak, majd felbomlottak, elsősorban az alacsonyabb rendű fajokkal történő keveredés közben. Ezekhez az ősi árja eredetű civilizációkhoz tartoztak az ókori perzsa, görög és római magas kultúrák. A Nyugat-Római Birodalom elleni germán támadásokat úgy értelmezte, hogy azok a korrupttá, degenerálttá vált római civilizációt próbálták megmenteni, amely az "elzsidósított-kozmopolita" kereszténység befolyására hanyatlásnak indult. A középkorban fellángolt protestánsüldözéseket, amelyek végigsöpörtek Franciaországon és más vidékeken, az árja faj utolsó maradványainak eltávolításaként értelmezte. Ez a folyamat a francia forradalom vérengzéseiben csúcsosodott ki. A huszadik század Európájában a protestantizmus terjedését elsősorban Európa északi térségeiben úgy magyarázta, hogy az valójában az árja faji és lelki-szellemi ideálnak a térnyerése.

H. S. Chamberlain és más néplélektani gondolkodók arról voltak meggyőződve, hogy Jézus Krisztus árja volt, közelebbről amorite, és ennek megfelelően a kereszténység eredetileg árja vallás volt, amit azonban a tarsusi Pál, azaz Pál apostol követői megrontottak. A kutatók többsége szerint Jézus galileai volt és arámi nyelven is beszélt. Palesztinának ebben a részében az időszámításunk előtti második évezredben a Szíriában és Mezopotámiában élő sémi néphez tartozó arameusok voltak többségben. Az amoriták Felix von Luschan szerint harcias nomádok voltak, egy germán harcosokból álló nép, amelyik az indoeurópai népek vándorlásának az időszakában uralkodott az izraeliták felett. Luschan nézeteit vette át H. S. Chamberlain, aki azt állította, hogy mind Dávid király, mind Jézus amorite származású volt. Erre támaszkodott Alfred Rosenberg, aki ideológiai megalapozást célzó könyvében erősen katolikusellenes, mert az egyetemességet hirdető világkatolicizmust kozmopolitának tartotta.

A Sion-rend és az EU Reformszerződése

E rövid kitérő után térjünk vissza napjaink tendenciáihoz. Az okkult hagyomány és a gyakorlati politika szoros kapcsolatára utal, hogy – az egyébként több mint ezeréves múltra visszatekintő – Prieuré de Sion titkos társaság az egyik előkészítője volt annak az európai integrációs folyamatnak, amelynek nyomán megszületett az "Európai Egyesült Államok". Az Európai Unió ugyanis a 2007. decemberi alkotmánypótló reformszerződés (Lisszaboni megállapodás) aláírásával a nemzetállamok konföderációjából (Nemzetek Európájából) ténylegesen föderatív állammá alakult át. A Sion-rend már az 1950-es években azt ajánlotta, hogy az Európai Egyesült Államok – amely tehát de facto létrejött 2007. december 13-án – azt a zászlót használja, amelyet az Európai Unió ténylegesen is használ a mai napig. A szakirodalomban (Dagobert's Revenge Magazine) az is olvasható, hogy a korábbi francia államelnök, Francois Mitterrand is e titkos társaság tagja volt, számos jelentős közéleti személyiséggel egyetemben. A Prieuré de Sion kapcsolatban áll a CIA-val, az MI5-val és bizonyos maffia jellegű csoportokkal.

Néhány szó erejéig foglalkoznunk kell e titkos társaság izgalmas történetével. A Sion-rend igen fontos történelmi személyiségeket tömörített soraiban, és nemcsak Franciaországban, de más országokban is működött, és a mai napig is működik. A társaság célja az volt, hogy helyreállítsa a modern Franciaországban, valamint Európa monarchiáiban a Meroving-dinasztia vérvonalát, amely 1300 év óta nem követhető nyomon a történelemben. Ennek a látszólag hiábavaló célnak az ad értelmet, hogy a Merovingvérvonal különleges eredetű. Ez adhat magyarázatot arra, hogy miért vállalta a Prieuré de Sion tagságát és irányítását például Leonardo da Vinci, Robert Boyle, Isaac Newton, Victor Hugo, Claude Debussy vagy Jean Cocteau, hogy csak néhány ismertebb nevet említsünk azok közül, akik valamennyien a Sion-rend nagymesterei vagy irányítói voltak. Ami pedig a Merovingház vérvonalát illeti, a legtöbb előkelő európai család ehhez tartozik. Külön is figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államok elnökei közül negyvenhárman ugyancsak e királyi ház leszármazottai közül kerültek ki.

A Meroving-házhoz tartozó királyok voltak a mai Franciaország első uralkodói, olyan koronás fők, akik a szent Római Birodalom uralkodóinak tekintették magukat. Viselték az Új Konstantin címert, amelyet a pápa adományozott nekik, mert állítólag a Vatikán is elismerte a Meroving-ház származási vonalát egészen Jézus Krisztusig. A Sion-rend hitvilága szerint Jézus összeházasodott Mária Magdalénával, és ily módon családot alapított. Feleségével és gyermekeivel később Franciaországba menekült, ahol is e gyermekek leszármazottai összeházasodtak a vízigót főnemességgel. Állítólag e tény miatt kapták az Új Konstantin címet a Meroving-házhoz tartozók. Ezzel magyarázzák azt is, hogy a templomos lovagok miért akarták visszaszerezni az ellenőrzést Jeruzsálem felett, hiszen ők magukat Jézus Krisztus törvényes örököseinek tekintették. Jézus apja, József, az ószövetségi Dávid király leszármazottja volt, vagyis Jeruzsálem törvényes uralkodója. Ebből következik, hogy az ő leszármazottjai is igényt tarthattak erre a státuszra. Bizonyos fokig ez arra is magyarázatot ad, hogy a templomos lovagokat miért tekintették a "Grál őrzőinek". (A Szent Grál elnevezés – egyik megfejtése szerint – a "Sangreal" francia szóból ered, amely királyi vért jelent, azaz a Krisztustól származó vérvonalat.)

A Clinton házaspár és az okkultizmus

Ahogy szó volt róla, az idősebb és a fiatalabb George Bush, azaz a volt és a jelenlegi amerikai elnök a mai napig szoros kapcsolatban áll a Yale Egyetemen működő Skull and Bones (Koponya és csontok) titkos társasággal. Ez a társaság lényegében a francia vagy templáros (templomos) szabadkőműves irányzat ellenőrzése alatt áll. Amikor idősebb George Bush átadta a Fehér Házat a demokrata párti Bill Clintonnak, akkor lényegében az angol Sion-rendi (Priory of Sion) szabadkőműves irányzat vette át az ellenőrzést. Clinton elnök és felesége, Hillary Clinton is a brit Round Table (Kerekasztal) és az irányítása alatt álló Bilderberg Csoport tagja. Ugyancsak idesorolható a New York-i központtal működő Council on Foreign Relations, a CFR (Külkapcsolatok Tanácsa), valamint a Trilateral Commission (Háromoldalú Bizottság) is.

A brit szabadkőművesség szinte teljes mértékben a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia ellenőrzése alatt áll, amely a központi bankok kézbentartásával irányítja a nemzetközi pénzügyi rendszert, és ennek révén saját hegemóniája alá vonta a világ termelő gazdaságának jelentős részét. A jelenlegi pénzuralmi világrend, amit globalizációnak neveznek, a pénzrendszer magántulajdonán alapul. Ebben a magán-pénzrendszerben a fedezetlen hitelpénz kibocsátása révén egy szűk érdekcsoport szinte korlátlan pénzügyi és gazdasági előnyhöz jutott. E rendszer lényegéhez tartozik az államok, valamint a gazdasági élet szereplőinek intézményesített eladósítása, beleértve az egyes embereket, a gazdasági és társadalmi szervezeteket és országokat is.

Bill Clintont számos tény tanúsága szerint már gyerekkorától magas politikai tisztségek betöltésére nevelték. Ennek tudható be gyors és felfelé ívelő karrierje. Az amerikai főváros Georgetown Egyetemén Carroll Quigley vette a szárnyai alá, és ő lett a mentora. Quigley a szupergazdag pénzdinasztiák bizalmasaként hozzáférhetett másoktól elzárt családi archívumokhoz is, és itt szerzett ismeretei alapján írta meg világhírűvé vált könyvét, a Tragedy and Hope-ot. A háttérhatalom egyes kutatói szerint ez a könyv valójában a brit Cecil Rhodes által beindított titkos stratégiáról szól, amelynek célja az, hogy az Angliától, a brit szabadkőművességtől, de legfőbbképpen a szupergazdag pénzdinasztiák által bevezetett hitel-pénzrendszerüktől elszakadt Egyesült Államokat vissza kell szerezni, hogy újból a brit szabadkőművesség, illetve a mögötte meghúzódó londoni City pénzügyi ellenőrzése alá lehessen vonni.

A Georgetown Egyetemen Clinton megkapta a csak kevesek számára elérhető Rhodes ösztöndíjat, és Oxfordban folytathatta tanulmányait. Oxfordból ment a Yale Egyetemre, ahol megismerkedhetett a francia templomos szabadkőművesség által irányított titkos hálózattal. 1991. június 6-a és 9-e között került sor a Bilderberg Csoport ezúttal is szigorúan titokban tartott tanácskozására a németországi Baden-Badenben. Itt Vernon Jordan, az amerikai pénz- és korporációs oligarchia szürke eminenciása mutatta be Bill Clintont a résztvevőknek. A Priory of Sion felügyelete alatt álló Bilderberg Csoport itt adta hozzájárulását ahhoz, hogy Clinton – egy kis déli tagállam, Arkansas, fiatal kormányzója – elnökjelöltként indulhasson a Fehér Házba kerülésért. Amikor 1991 nyarán megtartotta az elnökjelölést elfogadó beszédét a demokrata párt országos gyűlésén, Clinton a szabadkőműves hagyományoknak megfelelően elváltoztatva idézett a korinthusziakhoz írott levélből. Az eredeti szöveget, amely így hangzik: "Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek", Clinton úgy mondta el: "Amiket a mi szemünk nem látott, a mi fülünk nem hallott, sem a mi elménk el nem gondolt, amiket mi magunk hozhatunk létre...". Beszéde során a hallgatóság soraiban lévő beavatottak számára egyértelművé tette, hogy a New Age-hálózathoz Caroll Quigley irányításával kapcsolódott. Quigley azonban nem hazájának patrióta szolgálatára, hanem a világállam világpolgárságának szolgálatára tanította. Bill Clinton azoknak a pénzoligarcháknak a szolgálatába szegődött, akiknek Quigley szerint a céljuk "...nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak." (Tragedy and Hope, 324. old.).

Quigley tisztában volt vele, hogy ennek a pénzuralmi rendszernek az irányítói a pénzügyi rendszer privatizálásával tervezték meg a világgazdaság globális ellenőrzés alá vételét, és a világhatalom megszerzését. Idézett könyvének a 979. oldalán azt is kifejti, hogy ma már az ún. "kisemberek" számára túl késő megfordítani a folyamatokat. Arra kéri őket, hogy fogadják el a New Age világrendjét, mert a hurok már a nyakukon van. Akik ellenállnak, azok megfojthatják magukat. Akik viszont engedelmesen követik a pénzoligarchia törekvéseit, a "béke és a jólét eljövendő évezredének" a részesei lehetnek. Quigley szerint a pénzoligarchia és az őt kiszolgáló brit szabadkőművesség, illetve az általuk felkínált New Age-világrend az emberiség reménysége. Aki pedig ennek a világrendnek ellenáll, az csak tragédiát hoz önmagára és az emberiségre is. Amikor tehát Bill Clinton hitet tett mentora, Caroll Quigley professzor mellett, lényegében megerősítette, hogy ő is a pénzoligarchia New Age-es világrendjének az elkötelezettje.

A pénzhatalom okkult dimenziója

Jacques Attali, aki Francois Mitterrand francia elnöknek nemcsak a tanácsadója, de barátja is volt, és aki a Londonban működő Európai Fejlesztési Bank, az EBRD első elnöke lett, rendkívül fontos információkat tett közzé Siegmund Warburg – Un Homme d'influence (Siegmund Warburg – Egy befolyásos ember) című munkájában. Ez a könyv Sir Siegmund Warburg (1902–1982) életén keresztül enged betekintést a Titkos Testvériség (Secret Brotherhood) hálózatának működésébe, és megvilágítja a pénzhatalommal kapcsolatos beállítódásukat. Jacques Attali, aki az Európai Unió elődjének, az Európai Közösségnek az egyik felső szintű vezetője volt, természetesen nem tekinthető a Titkos Testvériség hálózata ellenségének vagy ellenfelének, inkább ennek az ellenkezője felel meg a valóságnak. Mindenesetre a világhegemóniára szert tett pénzimpérium és az általa irányított hatalomgazdaság egyik vezetőjeként jól ismeri a pénzdinasztiák vagyonkezelési és vagyonbővítési technikáit, és azokat a bennfentes módszereket, amelyekkel ezeket a technikákat folyamatosan tökéletesítik.

Attali szerint ezek a szupergazdag pénzemberek évszázadokon átívelő stratégiájuk sikereként egy zárt kört alkotó renddé, globális elitté szerveződtek, és e rend tagjait meghatározott nevek alapján lehet felismerni. Ezek a "rendkívüli emberek" minden fontos országon belül a pénzügyi, gazdasági és politikai rendszer agyát és szívét alkotják, sőt, ennek megfelelően nemcsak a pénz és a vagyon elitjét, hanem a kultúra és a tudás elitjét is jelentik. Szédítő hatalommal rendelkeznek, képesek tetszésük szerinti mennyiségű pénz kibocsátására és felosztására. Attali úgy ábrázolja a nemzetközi szuperbankárokat és pénzembereket, mint akik rendkívül jól szervezettek, szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és ténylegesen egy új, nemzetek feletti dinasztikus uralmi réteget alkotnak. A történelem menetére nemcsak a globális pénzrendszer ellenőrzése révén gyakorolnak meghatározó befolyást, hanem szervezettségük magas szintje és a következetes titoktartás révén is. Hivatkozott könyvének 15. oldalán ezt írja Attali: "A kapitalista racionalitás úttörőiként, a merkantilista rend megalapítóiként és tanúiként ezek a pénzemberek történelmünk menetének lényeges láncszemei... Végül egyfajta különös arisztokráciává szerveződtek, szigorú renddé, amely kérlelhetetlen erkölcsi kódexszel, és kegyetlen rituálékkal bír."

Ennek a pénzuralmi, merkantilista rendnek a globális pénzmonopóliuma révén – elrejtve, anonim módon – módjában van a hatalom formális gyakorlói felett is felügyeletet gyakorolni. A szovjet birodalom kimerülésével és felbomlásával a pénzuralmat kiszolgáló demokrácia aratott győzelmet. Attali szerint az új rendszer ennek a pénzdinasztiákból alakult, új uralmi közösségnek, a "Merkantilista Rendnek" lesz a világrendje. Ez különbözni fog minden, a történelemben ismert rendszertől, és egy olyan viszonylag kis létszámú és a szupergazdag pénzdinasztiák által kiválasztott klikk fogja irányítani, amely a parancsokat ezektől a nagyhatalmú pénzemberektől kapja.

Eddig részletesen szóltunk néhány olyan szervezetről, amely ennek az évszázadokat átívelő világstratégiának a végrehajtásán fáradozik. E szervezetek közül csak az egyik a Skull and Bones, de a világ sorsát döntően befolyásoló és rendszerint álcázott, valódi természetüket másnak feltüntető szervezetek között még meg kell említeni (a Sion-rend mellett) a Grand Orient irányzatú szabadkőművességet, a Térdszalag Rendet és a Rózsakeresztes hálózatot. Több szerző is megemlíti még a Szuverén Máltai Katonai Rendet (az SMOM-et is), amely nem azonos a Máltai Szeretetszolgálatot is működtető Máltai Lovagrenddel.

Egyközpontú világ

Jacques Attali meggyőződéses híve az egy központból irányított világ, az új világrend és az azt irányító világkormányzat létrehozásának. Szilárdan meg van győződve arról, hogy valamennyi pénzügyi, gazdasági és hatalmi tényező egyesítése egy globális Agytröszt vagy Világagy (Brain Trust vagy World Mind) ellenőrzése alatt történelmi szükségszerűség, és az emberiség nem vonhatja ki magát alóla. Huszonkét évvel ezelőtt közreadott megállapításait jól szemlélteti az Európai Unióról szóló Lisszaboni Szerződés, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szól. Ennek a szerződésnek az V. címe az "Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések" címet viseli. A 21. cikk második bekezdése szerint "Az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, és a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy... – és itt következik a sokat eláruló rendelkezés a 'h' bekezdésben – előmozdítsa egy erősebb többoldalú együttműködésen és a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét." Nem nehéz itt felismerni a Secret Brotherhood dédelgetett világstratégiáját, amelyet az létezése céljaként megjelölt.

Texe Marrs azt írja az 1992-ben megjelent Dark Majesty című munkájának 18. oldalán, hogy könyvének megírásakor mindössze kilenc magas rangú illuminátusból állt a Secret Brotherhood hálózatát irányító legfelsőbb testület. Marrs szerint ez a kilenc ember több hatalommal rendelkezik, mint bármely más, hatalmat gyakorló csoport az emberi történelemben. A Titkos Testvériség hálózat komplex, átfogó és jól olajozott gépezetként működik. Három legfontosabb céljuk az új világrend létrehozása érdekében a globális pénzmonopólium által irányított pénzgazdaság, majd az ugyancsak a pénzmonopólium által irányított világkormányzat, és mindennek az ideológiai háttereként egy szinkretikus világvallás és világegyház létrehozása.

Jelenleg tanúi lehetünk annak, hogy ez a három cél már közel áll a megvalósításhoz. A Secret Brotherhood hálózatának több évszázadot átívelő kemény munkájára volt szükség ahhoz, hogy például megszülethessen a Lisszaboni Szerződés, amely lényegében az Európai Unió alkotmányát pótló reformszerződésnek tekinthető. Ez a szerződés kényes fordulópontot jelöl, amikor már jogi formában is meg lehet fogalmazni az egy központból irányított világgazdaság és világkormány létrehozását; vagyis hogy az Európai Unió arra törekszik, hogy elősegítse "a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszernek" – egy világállamnak – a létrejöttét.

Az új világrend a pénzhatalom monopóliumán nyugszik. A Secret Brotherhood-ot irányító szupergazdag pénzdinasztiák közül talán a legismertebbek a Rothschildok, a Rockefellerek és a Warburgok nevei. Az elmúlt két évtizedben a vezetést név szerint is vállaló személyek közül David Rockefeller állt az előtérben, aki több nyilatkozatban is őszintén vállalta, hogy az új világrend megvalósítása életének legfőbb célja.

A Lisszaboni Szerződés akkora hatalmat biztosít a frankfurti Európai Központi Banknak, hogy az valójában pénzügyi eszközökkel gyakorolt diktatúrává alakítja át az Európai Unió belső viszonyait, magát az Európai Uniót pedig álcázott föderális állammá, egyfajta Európai Egyesült Államokká. Victor Hugo, aki a Sion-rend nagymestere volt 1844-től 1885-ig, kulcsszerepet játszott az Európai Egyesült Államok tervének a kidolgozásában. A nagy francia író már 1849-ben – az 1848-as szabadkőműves forrongások nyomán tartott párizsi szabadkőműves békekongresszuson – nagyhatású megnyitó beszédet tartott. Ebben azt ajánlotta, hogy egész Európát egyesíteni kell "Európai Egyesült Államok" elnevezéssel. Ezek a szavak ekkor hangzottak el először. A Sion-rendnek ez a kezdeményezése azonban nem kapott akkor elég támogatást, és ezért kudarcba fulladt. Csak hosszú évek múltán került elő újból az Európai Egyesült Államok jelszava, de ekkor már a nemzetközi szocialista mozgalom is felkarolta ezt a célt.

Az egy központból irányított világrend létrehozásán fáradozó háttérhatalom az Európai Uniót a világállam egyik régiójának tekinti. Egyelőre nyíltan nem mondják meg, hogy a reformszerződés föderációvá, azaz birodalommá alakította át az Európai Uniót. Azt pedig még inkább titkolja a háttérhatalom, hogy az Európai Unió Központi Bankját, mint intézményt, ellenőrizetlen és diktátori hatalommal ruházták fel. A reformszerződés Európai Központi Bankról szóló részében a 282. cikk első bekezdése kimondja, hogy: "Az Európai Központi Bank és a Nemzeti Központi Bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és azon tagállamok Nemzeti Központi Bankjai irányítják, amelyek hivatalos pénzneme az euró, és amelyek az eurórendszert alkotják."

A hivatkozott cikkely 5. bekezdése szerint "Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi jogi aktusra (rendeletekre, irányelvekre, határozatokra és ajánlásokra) irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabály-tervezettel kapcsolatban, és a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet elő." Miután egy pénzuralmi rendszerben, ahol minden alá van rendelve a monetáris hatalomnak, szinte nincs is olyan vonatkozása az életnek, amely valamilyen kapcsolatban ne állna a forgalomban lévő pénz mennyiségével – a hitelezéssel, a kamat- és árfolyam-szabályozással, az adózással és a költségvetéssel –, ez azt jelenti, hogy az Európai Központi Banknak, arra való hivatkozással, hogy egy adott tagállam parlamentjének vagy kormányának a törvénye vagy rendelete pénzügyi vonatkozásokkal is bír, gyakorlatilag szinte korlátlan vétójoga van.

Mivel az Európai Központi Bankot az Unió egyetlen szerve sem ellenőrizheti vagy utasíthatja, beleértve a Bizottságot és a Tanácsot is (az Európai Parlament, mint konzulens szerv, valójában csak a díszítő ornamens szerepét tölti be, és döntési hatásköre nincs), továbbá mivel az alkotmánypótló reformszerződés értelmében most már az egyes tagállamok parlamentjei és kormányai sem hozhatnak olyan törvényeket vagy rendeleteket, amelyek az EKB-nak nem tetszenek, a frankfurti bank ténylegesen diktátori hatalomra tett szert. Ez természetesen a demokrácia jól álcázott felszámolása, hiszen a választott és politikai felelősséggel tartozó nemzeti szerveknek a hatáskörét elvonta egy kinevezett, politikai felelősséggel nem tartozó, sem uniós, sem tagállami szervek részéről nem ellenőrizhető szervezet. Ugyanakkor a monetáris eszközrendszeren keresztül az Európai Központi Bank a nemzetközi pénzhatalom olyan központjainak ellenőrzése alatt áll, mint a City of London, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, illetve az Egyesült Államok központi bankjának szerepét betöltő, Rothschild-érdekeltséghez tartozó, magántulajdonban lévő pénzkartell, a FED, valamint a Baselben működő BIS (Bank of International Settlement – Nemzetközi Fizetések Bankja).

Az illuminátus hatalmi struktúra legfontosabb elemei tehát a pénz és korporációs oligarchia szervezetei. A már említett központi bankokon felül még meg kell említeni a családi holdingok és alapítványok egész rendszerét, továbbá azt a mintegy ötszáz világcéget, amely a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia tulajdonában van, illetve annak globális részvényvagyonához tartozik.

A nemzetközi pénzrendszert irányító struktúrák képezik a pénzügyi és vagyoni bázist. Ahhoz, hogy az egy központból irányított világ, amely informálisan már létezik, formálisan is létrejöjjön, nagyon fontos funkciót látnak el a már több helyen is említett titkos társaságok és zárt csoportok. E két fő hatalmi struktúra alatt vannak a politikai irányítást végző csoportok. A nemzeti kormányok, az ENSZ, a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság, a CFR (Council on Foreign Relations, Külkapcsolatok Tanácsa), a Tavistock Intézet, a Római Klub, az Aspen Intézet, a NATO és más szövetségi rendszerek, valamint a szakszervezetek nemzetközi szövetségei és más NGO-k. A rendszerhez szorosan kapcsolódnak az egymással egyszerre együttműködő és rivalizáló hírszerző szervezetek. Ide sorolhatók továbbá egyes vallási jellegű szervezetek, például az Egyházak Világtanácsa, az Egyházak Nemzeti Tanácsa (az USA-ban), a Vallások Világparlamentje, a különböző New Age-csoportok, a Bahai szekta stb. Fontos szerepet játszanak a tudat- és véleményhatalom megszervezésének szempontjából a különböző nevelési hálózatok és szervezetek: az UNESCO, a Világbéke-szervezetek, a planetáris kongresszusok, a World Federalist Association, a részletesen tárgyalt Lucis Trust, World Goodwill, World Union stb.

A felsorolt csoportok szoros kapcsolatban állnak egymással. Nagyon gyakori, hogy ugyanaz a személy egyszerre több, e struktúrához tartozó szervezetnek is elnöke vagy igazgatótanácsának tagja, illetve fontos döntési pozíciót tölt be valamelyik politikai, hírszerző, vagy vallási szervezetben. A megnevezett hálózatok számos tagjának nincs tudomása arról, hogy a világállam létrehozását szolgáló illuminátus csoportok által ellenőrzött valamilyen szervezetben tevékenykedik. E nem-beavatottak meg vannak győződve arról, hogy ők a tényleges irányítók, és saját sorsukat ők tartják kezükben. Amíg az adott szervezetek tevékenysége jól szolgálja az illuminátus világstratégiát, a legfelsőbb irányítás rendszerint a háttérben marad. Fontossága miatt még megemlítjük, hogy ugyanez a hálózat működteti az ún. "terrorista csoportokat" is, mert azokat hatékonyan lehet felhasználni olyan válságok kirobbantására, amelyek következtében felgyorsítható az okkult hátterű illuminátus világstratégia átültetése a gyakorlatba.