Gyakran felvetődik a kérdés, hogy az olyan "elvont elméleti kérdések", mint amilyen például az evolúcióelmélet és annak modelljei, milyen közvetlen hatást gyakorolhatnak a mindennapi életre, a társadalmi jövőképre stb. Ennek illusztrálását adja az alábbi rövid írás:

Homoszexualitás és evolúció

Egy új nézőpont szerint a homoszexualitás: szaporodás kerülő utakon. A homoszexualitás evolúciója – lehet ez más, mint paradoxon, hiszen a homoszexuális viselkedés nem vezet szaporodáshoz, így aztán hogyan beszélhetnénk annak evolúciójáról?

A homoszexuálisok biológiailag hasznosak, mert nem szaporodnak.

Több tudós is abban látja a homoszexualitás evolúciós előnyét, hogy a homoszexuális kevesebb utódot hagy maga után – így ez a népességszabályozás egy speciális mechanizmusaként is felfogható.

Ugyanakkor az evolúciós biológia szemszögéből nézve kétséges, hogy létezhet-e olyan mechanizmus, amely magas népsűrűség esetén előnyben részesíti a homoszexualitást, míg normál körülmények között elnyomja ezt a viselkedésformát.

A homo-gének a heteroszexuálisok számára is hasznot hoznak

A hetvenes évekig a legtöbb biológus azt az álláspontot képviselte, hogy a szelekció a faj szintjéről indul ki, ezzel szemben ma az egyedi szintet tartják a szelekció alapvető egységének. Még ha egy magatartásforma veszélyes is a faj számára, a természetes kiválasztódás támogatja mindaddig, amíg az az egyén szaporodását szolgálja. Az evolúciós biológia ezért ismer olyan mechanizmusokat, amelyek olyan tulajdonságokat is lehetővé tesznek, amelyek a szaporodás számára nem tűnnek hasznosnak (ilyen például a homoszexualitás is).

Tegyük fel, hogy egy génnek van két allelomorfikus változata, amelyekből A heteroszexualitásra, B homoszexualitásra hajlamosít. Ha a különböző allélgénekkel rendelkező heteroszexuálisok (AB) több utódot hagynak maguk után, mint az azonos allélt hordozó heteroszexuálisok (AA), akkor ez megmagyarázná azt, hogy a homoszexualitásra hajlamosító allélgének miért maradtak olyan tartósan fenn, bár az azonos allél génekkel rendelkező heteroszexuálisok (BB) genetikai túlélési vagy reproduktív sikere (fitnesze) nulla.

Az eltérő allélgénekkel rendelkezők előnyéről szóló hipotézis a homoszexuálitás örökölhetőségét feltételezi. A homoszexuálisok becsült aránya az összes kultúrát tekintve öt százalék körül ingadozik, így ez az állítás minden további nélkül a bemutatott elmélet keretei között marad.

A homoszexualitás azonban biztos, hogy nem örökölhető egészében. Valószínűsíthető a genetikai befolyás, de azt a környezeti tényezők erősíthetik, vagy gyengíthetik is, és még az sem tisztázott, hogy ezek a tényezők együtt miképp hatnak együtt.

Homoszexuálisok, mint segítők

Már Darwinnak feltűnt, hogy egyes egyedek néha rendkívül önzetlenül viselkednek, így – miközben fajtársaik számára előnyt szereztek – saját reprodukciós eredményeiket rontották. Első pillanatra ezért az altruista magatartás evolúciója paradoxnak tűnik: azokat a géneket, amelyek áldozathozatalra programoznak, a természetes kiválasztódásnak gyorsan ki kellene selejteznie.

Az egyed reprodukciós sikere a génmásolatok számától függ, amely az öröklődés által halála után is tovább él. Minthogy azonban az adott egyed génjeinek jó részét a rokonai is örökítik, a személyes fitnesz a minden rokont magába foglaló genetikai összfitnesztől függ. Tehát, ha az altruista magatartás haszonélvezője az altruista közeli rokona, úgy ezen körülmények között az altruista saját szaporodási sikerét fokozza. Amilyen mértékben az önzetlen viselkedés a vérrokonság túlélési kilátásait növeli, úgy nő annak az esélye, hogy a génkészletben az "altruista gének" továbbadódnak. Az "önzetlen" magatartás tehát az altruisták reprodukciós érdekét szolgálhatja.

A homoszexualitás szempontjából különösen érdekes ez a "segítő stratégia" akkor, amikor a reprodukcióra képes egyének valamilyen okból lemondanak az utódokról. Ilyen esetekben a homoszexuálisok a fiatalabb testvérek felnevelésében segítenek.

A tudomány mai állása szerint ez a modell egyelőre messzemenően spekulatív, hiszen a hipotézis közvetlen vizsgálata még teljesen hiányzik. Még senki sem számolta össze, hogy egy adott közösségre vonatkozóan hány gyermeket neveltek fel homoszexuálisok. Talán a posztindusztriális társadalmakban, ahol a nagycsaládok közös nevelési hálója rég szétszakadt, meglepő eredményeket kapnánk – hiszen a legtöbb olyan környezeti feltétel, amely mellett a klasszikus rokoni támogató rendszer kialakulhatna, illetve életben maradhatna, már nem létezik.

Az evolúciós elmélet szerint van jövője a melegeknek. A homoszexuálisok a kölcsönösségen nyugvó segítségnyújtás, tehát az altruizmus úttörői és terjesztői lehetnek – a kölcsönösségen alapuló genetikailag rokoni csoportokon keresztül és azokon túl is.

Ezek alapján nem valószínű, hogy a homoszexualitás eltűnik, sokkal inkább az lehetséges, hogy végül egy univerzális biszexualitás jön majd létre. Sőt egyes kutatók még a genetikai túlélési stratégiát növelő előrejelzést is megkockáztatnak az evolúciós modell alapján: "Legalábbis többen közülünk rájönnek majd arra, hogy érdemes időnként egy kicsit melegnek is lenni."

Forrás: Dokument+Analyse 1992/1. szám