Élelmiszer-sivatagban élünk, ha a lakóhelyünk közelében nem szerezhető be egészséges élelmiszer vagy az túlságosan drága. Valószínűleg ez a helyzet – még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában –, ha egyedüli bevásárlási lehetőségünk egy szupermarket, és nincsenek független kis helyi boltok, őstermelői piacok.

Élelmiszer-sivatagokat találunk Nagy-Britanniában mindenfelé, mezőgazdasági területeken éppúgy, mint városokban. "Nem arról van szó, hogy nincsenek élelmiszerüzletek – mondja a témával foglalkozó szociológus –, hanem, hogy ezekben nincs vagy alig van friss áru". Egy közelmúltban készült angliai felmérés szerint a háztartások kilencven százalékának van ötszáz méteres körzetében olyan bolt, ahol szemétkaját (junk food) és szénsavas üdítőket árulnak, de kevesebb, mint húsz százalékának olyan, ahol friss gyümölcsöt, zöldséget. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy Nagy-Britanniában a szupermarketek száma a hetvenes évek óta folyamatosan növekszik, a független kiskereskedőké ezzel arányosan csökken. Ma már az élelmiszerek kb. nyolcvan százalékát nagyáruházakban vásárolják, ez az arány huszonöt éve még ötven százalék alatt volt.

Szervezzünk élelmiszervásárló csoportokat!

Kiutat jelenthet, ha élelmiszervásárló csoportot szervezünk! Ahhoz, hogy megmentsük magunkat a túlkezelt és túlcsomagolt élelmiszerektől, alig kell több, mint egy nagykereskedelmi árjegyzék. Az ugyanabban a bérházban, utcában vagy egy környéken lakó, hasonló gondolkodású társak összeszervezésével bárki megengedheti magának, hogy fenntartható módon megtermelt bio-élelmiszert fogyasszon, elfogadható áron – akár egy élelmiszer-sivatag kellős közepén is. A szigetországban végzett összehasonlítások szerint a legolcsóbb – egyébként itthon is jelenlévő – áruházlánc árai is jelentős mértékben meghaladják a nagykereskedőtől közvetlenül beszerzett termékek árait. Mi több, a nagykereskedők az árut gyakran házhoz is szállítják. A jó minőségű élelmiszerek nagy tételben történő vásárlásával csökkenthető a csomagolás, és támogatjuk a kiskereskedők és kistermelők kiterjedt hálózatát is.

Mielőtt hozzálátnánk egy élelmiszervásárló csoport megszervezéséhez a szomszédságban, nézzünk körül, nincs-e már olyan, amelyikhez csatlakozhatnánk. Hívjuk fel a környéken terítő nagykereskedőket, és kérdezzük meg, tudnak-e ilyet ajánlani a környékünkön. Ha nem, tegyünk a következők szerint.

1. Alakítsunk csoportot!
Az élelmiszervásárló csoport mérete, formája bármilyen lehet. Közös ismertetőjük csupán annyi, hogy rendszeresen vásárolnak a kiválasztott nagykereskedőtől, olyan mennyiségben, ami megfelel az általa kitűzött minimum értékeknek.

2. Állapodjunk meg egy találkozó helyében, időpontjában!
Állapodjunk meg egy rendszeres találkozóban, ahol közösen összeállítjuk a rendelési listát, és megegyezünk abban az egyetlen címben, ahová az árut kérjük. Ez olyan legyen, ahol az árut tárolni lehet mindaddig, míg a gazdája érte jön, és jól megközelíthető a szállító jármű számára is.

3. Kössünk vásárlási szerződést a nagykereskedővel!
Címlistánk segítségével válasszunk ki egy, a területünkön működő nagykereskedőt. Telefonon jelentsük be, hogy élelmiszervásárlói csoportot alakítunk. A nagykereskedők általában hasonló alapelvek szerint dolgoznak, ezért mindenütt érdemes figyelemmel lenni a következőkre:

– A nagykereskedők nem szívesen kötnek üzletet olyan csoportokkal, akik csak egyszer-kétszer vásárolnak náluk, aztán megszűnnek. Meg kell győzni őket arról, hogy csoportunk jól szervezett, és kész arra, hogy rendszeresen vásároljon.
– A nagykereskedők nem óhajtják aláaknázni saját kiskereskedelmi hálózatukat, hiszen fő bevételük innen származik, de ha ön élelmiszersivatagban él, ez nem probléma.
– A nagykereskedők saját dolguk megkönnyítése érdekében összesített rendelési listát várnak, nem egyéni rendelések kötegét. Megkövetelik, hogy szállításkor azonnal fizessen, mert az élelmiszervásárló csoportoknak általában nem hiteleznek.

4. Javaslatok a csoport működtetéséhez:

– Egyezzünk meg a rendszeres rendelési időközben (havonta, kéthavonta szokásos).
– Jelöljünk ki valakit a rendelés leadására, az áruk átvételére és a fizetésre. Ez a felelősség minden egyes rendelés után átadható a csoport egy másik tagjának, míg mindenki sorra kerül.
– Találkozzunk a kijelölt időpontban (kis csoport esetén elég egy körtelefon). Gyűjtsük össze az egyéni rendeléseket, állítsuk össze a közös rendelést. Itt szükségünk lehet némi egyezkedésre, hogy elérjük a minimális rendelési mennyiségeket. A nagyobb tételeket fel kell osztani egymás között.
– Számoljuk ki az egyes tagok rendelésének értékét, állapodjunk meg a rendelés és fizetés rendjében, időzítésében (mikor rendeljünk, mikor gyűjtsük össze a pénzt stb.). Ez sokféleképpen történhet, lényeg, hogy mindenkinek megfeleljen.
– Tegyük meg a rendelést, a nagykereskedővel egyeztetett módon.
– Beszéljük meg a házhozszállítás időpontját, és gondoskodjunk arról, hogy addigra a pénz is rendelkezésre álljon. Egyes csoportok saját bankszámlát nyitnak; mások a tagok egyikének bankszámláját használják, ahová a többiek befizetnek.
– Ha megérkezett az áru, szét kell osztani az egyéni rendelések szerinti csomagokba, hogy mindenki könnyen elvihesse a saját részét.

5. Ötletek a rendelés összeállításához
– A csoport minden tagja kapjon egy példányt a nagykereskedelmi katalógusból, hogy össze tudja állítani rendelését.
– A jól raktározható cikkek – liszt, cukor, gabonafélék, hüvelyesek, müzli, só, fűszerek, olaj, tisztítószerek – nagy tételben, folyékony áruknál nagy tartályokban is vásárolhatók. Így olcsóbbak, és a csomagolóanyaggal is takarékoskodunk.
– Igény esetén a tartályokban forgalmazott cikkeket magunk is szétoszthatjuk a csoport tagjai között. Megfontolandó saját, sokáig használható tárolóedények beszerzése, amelyekben megoldható a hosszabb ideig eltartható cikkek minőségének megőrzése.

...És ha a csoport kinövi magát, szervezhetünk strukturált, hivatalosan kereskedő élelmiszervásárló szövetkezetet. A UK Cooperatives, a szövetkezeti formában működő vállalkozások országos esernyőszervezete kidolgozta az élelmiszervásárló szövetkezetek modelljét.
(www.co-opunion.coop/live/welcome.asp).

A nagykereskedők gyakran támogatják a társadalmi vagy jótékonysági célokat (pl. szegényebb területek olcsó, jó minőségű élelmiszerrel való ellátását) is felvállaló, vagy a közösségi élet iránt elkötelezett szövetkezeteket (legalábbis Nagy Britanniában – a szerk.). A csekély haszonnal hivatalosan kereskedő közösségi élelmiszervásárló szövetkezetek rendkívül hatékonyan képesek egészséges, fenntartható élelmiszerrel ellátni társadalmilag hátrányos helyzetű vidékeket.

Az utolsó tanács: élvezze a vásárlási szokásai változásának előnyeit – a kevesebb utazás, a kevesebb csomagolóanyag előnyét, és a szomszédokkal, munkatársakkal való újfajta kapcsolat adta új társas, közösségi élményeket!

Forrás: The Ecologist, 2005. April

Fordította: Ortmann-né Ajkai Adrienne