Előtanulmány
a Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum létrehozásához

Az ismeret megszerzése – és birtoklása – a történelemben mindig valamilyen kiváltsághoz, legalábbis élethelyzethez kapcsolódott, éppen ez a kiváltság tette lehetővé az adott információhoz való hozzáférést. A Gutenberg-galaxis pontosan attól válhatott "galaxissá", új világgá, hogy nagymértékben oldotta az embert az információtól elválasztó társadalmi gátakat

Az elmúlt néhány évtized e folyamatban történelmi jelentőségű változásokat hozott. Az információtechnológia jelenlegi fejlettségi állapota alapvetően alakítja át az egyes ember és a közösségek tudásszerzési és kommunikációs folyamatait. Ma – és a jövőben még inkább – elegendő néhány kattintás, és az Internet információs hálózata szinte határtalan mennyiségben hozza a kereső elé az információt.

illusztráció A hozzáférést jelenleg – és a jövőben még hangsúlyosabban – már inkább az információbőség, a keresett, releváns információ megtalálásának nehézsége akadályozza. Ezért mind nagyobb szükség van és lesz olyan pontokra az információs hálón, amelyek az információt – vagy az ahhoz való hozzáférés útját – strukturáltan, jól kezelhetően tartalmazzák. E probléma kezelésének céljából, az információs társadalom új paradigmájaként jelennek meg a világon mindenütt a digitális audiovizuális archívumok, amelyek tematikus gyűjteményekként – gyakorlatilag virtuális könyvtárakként – segítik a keresett információ megtalálását.

A digitális audiovizuális archívumok létrejötte azonban újabb problémákat vet fel. Egyrészt az archívumok jelenlegi generációja jobbára egy adott részigény kielégítésére szerveződik, ezért valamilyen nagyon speciális gyűjtőköre van (játékfilm-archívumok, elektronikus könyvtárak, virtuális turisztikai könyvtárak, egészségügyi adatbázisok stb.). Ezért a ma kultúrájának alapszövetét képező sokszínűség, a kultúra különböző területeinek egymásra vetülése így elvi okokból sem jeleníthető meg. Másrészt a keresett információhoz történő hozzáférésnek gyakran gazdasági követelményei vannak (azaz például a letöltés és egyéb műveletek csak költségtérítés ellenében vehetők igénybe), ami ma ismét a kiváltságosak számára kedvez, és így a társadalom szétszakadásához vezethet.

Javaslat

Ezért meg kell vizsgálni egy olyan archívum kialakításának lehetőségét, amely e két problémát egyszerre képes kezelni: létre kell hozni egy olyan – szigorúan nonprofit alapon működő – Magyar Kulturális Audiovizuális Archívumot, amely elsődlegesen a társadalom, a kultúra azon tartományait képes digitalizált formában leképezni, amelyek a speciális archívumok látóköréből, gyűjtési területeiről természetszerűleg kiesnek.

A Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum (MKAA) célja, hogy gazdasági korlátoktól mentesen, nonprofit módon lehetővé tegye a kultúra általános keresztmetszete főbb jellemzőinek, eredményeinek digitális leképezését, tárolását és elérhetővé válását. Az archívum kialakításának alapját a kultúra értékelvű megközelítése kell, hogy képezze. Ezen értékelvű megközelítés szerint a kultúra az életmódok és világhoz való viszonyulások olyan változatossága, amely egy adott korban és területen élő ember értékirányultságát, szellemi emelkedését, a harmonikus életet lehetővé teszi, és egyúttal reprezentálja. Ennek dokumentálása, leképezése és megőrzése, illetve a társadalom felé történő önzetlen, gazdasági érdekektől mentes szolgáltatása képezi az MKAA küldetésének alapját.

A folyamatosan gyorsuló, és gyakran csak a legszűkebb gazdasági célokra fókuszáló társadalmi mozgások miatt a kultúra több területe is veszélyeztetetté vált. A fejlett nyugati világban ezt a jelenséget tovább erősíti, hogy az elmúlt évszázad, de különösen az utóbbi néhány évtized folyamán nagymértékben sérültek a társadalom azon csatornái, amelyek az identitás kialakulásának, az önazonosság megfelelő működésének fennmaradását biztosították. Ezek a tendenciák mára magukban hordják a társadalom – a kultúra megtartó elemeihez való hozzáférés drasztikus különbségein alapuló – szétesését is. Ezért – más, egyéb archívumok esetében is megfogalmazott feladatokon túl – a kulturális archívum kiemelkedő céljaként kell definiálni annak értékőrző szerepét. E feladat jelentőségét erősíti a modern, tudásalapú társadalmak azon tulajdonsága is, hogy a társadalmi stratégiák és célok eléréséhez e társadalmak a felhalmozott kulturális tőke tudatos újraértelmezésének talaján keresik a korszerű, ugyanakkor kulturálisan adaptív megoldásokat.

A kialakítandó Magyar Kulturális Audiovizuális Archívumot fel kell – és a fentiekben említett elvek értelmében fel is lehet – készíteni e társadalmi kihívások kezelésére:

Gyűjtési elv és cél. Elsődleges cél az a fajta komplex érték- és világkezelés, amellyel az archívum a fenti értelemben vett kultúra összefüggésrendszerét, összetett ismerethálóját képes megközelíteni, rögzíteni és hozzáférhetővé tenni. Ez az irányultság teszi képessé arra, hogy más típusú archívumoknál komplexebb módon rögzítsen, dokumentáljon és tegyen elérhetővé kulturális jelenségeket, segítve megőrizni ezáltal azokat a kulturális és tudáshálókat, amelyek továbbélése, átadása veszélyeztetett. Az archívumok többségével szemben elsődleges célja ezért nem a tudományos kutatás biztosítása, hanem a kulturális háló erősödésének, megőrzésének, továbbélésének és átadásának elősegítése.

Nonprofit jelleg. Az MKAA esetében a nonprofit működésmód nem az archívum gazdasági vetülete, hanem szervező ereje, illetve céljának és működésmódjának szerves alkotóeleme. Ennek alapját az a nemzetközi tendencia adja, mely szerint mind több komoly digitális archívum tőkeerős magántársaságok támogatásával jön létre – nyilván a mögötte meghúzódó gazdasági és profitérdekek racionalitásával. Ez azonban – a beépített gazdasági korlátok miatt – éppen az archívumok társadalmi hasznosságának, kultúra- és tudásátadó (oktatási, közművelődési) jellegének csorbulásával jár. Ezért elsődleges cél olyan archívum kialakítása, amely képes e gazdasági racionalitáson felülemelkedve ezt a folyamatot ellensúlyozni, és az összegyűjtött ismereteket szabadon felhasználhatóvá tenni.

E cél megvalósíthatósága alapvetően két összetevőn nyugszik. Egyrészt pályázati, állami stb. támogatással a bevételi oldalon biztosítani kell a létrehozás és működés szükséges fedezetét, másrészt a kiadásokat tekintve, ki kell alakítani olyan jogi és pénzügyi kereteket, amelyek lehetővé teszik a kulturális archívumba bekerülő anyagok költségkímélő felhasználását (támogatási rendszerek, copyright és creative commons jogi szabályozás kialakítása stb.).

A diskurzus kialakítása, fenntartása és erősítése. Az archívumok általános felépítése nem ad lehetőséget a felhasználói oldalon meglévő – és éppen az archívum használata során, azzal összefüggésben aktivizálódó – társadalmi/kulturális ismeretek archívumba történő beépítésére. Ezért az archívumok használata aktív (az archívum által felkínált ismeretek) és passzív (a felhasználó befogadói alapállása) oldalra osztja az ismeretátadás folyamatát. Ennek következménye egyrészt a felhasználó merev befogadói szerepe, másrészt az, hogy a befogadói oldalon meglévő ismeret nem jut vissza az archívumba (azaz egy keresés kapcsán a felhasználói oldalon meglévő tudás elvileg sem vezethető be a rendszerbe).

A MKAA felépítésénél törekedni kell arra, hogy az archívum használata modellezze a kulturális folyamatok, a kultúraátadás diszkurzív (beszélgetési helyzeten, kétoldalú kommunikáción alapuló) működését. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az archívum működésének alapját adó adatbázist fel kell készíteni az interaktív működésre, a felhasználóban meglévő és a talált témával kapcsolatos ismeretek – megfelelő ellenőrzésen keresztül történő – befogadására. Ez a befogadás az archívum működésében több ponton is megnyilvánulhat, például új kérdések, összefüggések, források felvétele kapcsán, vagy a már archívumban létező anyagok új típusú felbontásában stb.

Végezetül meg kell említeni e működésmód rendkívül fontos hozadékaként, hogy ezáltal az archívum komoly erőforrás lehet a nyelv megőrzésének és ápolásának terén is. Ennek különös fontosságát az Internet mind erősebb, már-már kizárólagossá váló angol nyelvhasználata miatt nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Szerkezet

A kialakítandó kulturális archívum digitális rendszerének, működési és szervezeti sajátosságainak hűen kell tükröznie a fent körvonalazott alapelveket, mert csak így biztosítható, hogy az archívum esetleges későbbi változásai, alakulása ellenére is teljesítse identitás- és értékőrző, valamint a kulturális háló fenntartásában játszott szerepét. Ez a követelmény komplex, és az eddigi digitális archívumoktól némileg – de több szempontból jelentősen – eltérő szerkezetet követel, illetve eredményez.

A Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum alapjául szolgáló gyűjtési kör specialitása, hogy nem forrásspecifikus (abban az értelemben, ahogy például a NAVA, amely öt, előre rögzített országos forrásból gyűjt), és nem is tárgyspecifikus abban az értelemben, ahogy például egy játékfilm- vagy könyvtári archívum (amely csak játékfilmeket vagy könyveket, folyóiratokat stb. gyűjt). Ezek a gyűjtési stratégiák ugyanis eredendően nem teszik lehetővé a kulturális keresztmetszet dokumentálását, hiszen például helyi televíziók, civil szervezetek, magángyűjtemények stb. anyagai eleve nem kerülhetnek az archívumba.

A Magyar Kulturális Audiovizuális Archívumnak szemlélet-specifikus kialakítást kell követnie. Azaz gyűjtési köre és felépítése nem egy adott tárgykör vagy forráskör gyűjtésére, hanem az archívum alapját képező – és a fentiekben kifejtett – kultúrafelfogás, illetve kulturális metszet kialakítására fókuszál. Ez az általánostól részben eltérő felépítést eredményez, aminek itt csak a két legfontosabb összetevőjét említjük.

Az egyik a gyűjtési kör meghatározásának kérdése. Az MKAA – tekintet nélkül a forrás típusára és nagyságára – minden olyan forrástól gyűjt, tárol, archivál stb. anyagokat, amely a kultúra fentiekben ismertetett életigenlő, identitásőrző vetületét mutatja. Ennek kapcsán természetszerűleg a bekerülő anyagok típusa, minősége stb. is jelenősen eltérhet egymástól. E nehézségekre a kialakítandó archívumot fel kell készíteni.

A szemlélet-specifikus működés másik lényeges következménye az archívum alapját képező adatbázis kialakításának újszerűsége, ami abból következik, hogy a működés kevésbé algoritmizálható (azaz kevésbé bízható formalizált, például számítógépes programok által meghozott automatikus döntésekre), mint egy általános archívum esetében. Ilyen helyzet vetődik fel például a gyűjtési stratégia vagy a szelekciós elv alkalmazása kapcsán (azaz annak eldöntésekor, hogy mi kerül be az archívumba). Ez a jellegzetesség nem az archívum valamilyen hiányossága miatt alakul így, hanem az életközeliség, a kulturális hálót rögzítő alapforma természetes következménye.

A projekt keretében forrástérkép készül, azonban ez inkább a tájékozódás célját szolgálja, mert a források bekerülése – az adott alapelvek alapján kialakuló – "kulturális vonzás" alapján történik (valahogy úgy, ahogy a hasonló életszemlélettel rendelkező emberek beszélgetésében vonzza egyik téma a rákövetkezőt). Ez megengedi a legkülönbözőbb típusú, formájú stb. anyagok, dokumentumok bekerülését. Ezért az archívum fejlesztésére is sokkal inkább egyfajta "evolúciós elv" lesz jellemző, ami azt jelenti, hogy adott forráscsoportokra adaptálódva fejlődik, változik, szélesedik, alakul az archívum architektúrája (eltérően a jelenleg alkalmazott "készre gyártott" architektúráktól – amelyek egyébként a klasszikus archívumfelfogáshoz tökéletesen illeszkednek és jól működnek).

A fentiek alapján a Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum felkutatja (1), gyűjti, digitalizálja (2), kezeli (3), feltárja (4), megőrzi és – az adott anyagra vonatkozó jogi szabályozások szerint – hozzáférhetővé teszi az érdeklődési területébe tartozó audiovizuális anyagokat, amelyek eredetijei lehetnek bármilyen technológiával készített mozgóképek, fényképek, hangfelvételek, írásos anyagok stb.

1. A MKAA ezzel a tevékenységével is túlmutat a digitális archívumok általános felépítésén, mert különös hangsúlyt kell fektetnie a gyűjtési területére eső anyagok aktív felkutatására. Ezt alapvetően két körülmény támasztja alá:

– Az archívum érdeklődési területének az a sajátossága, hogy forrásainak egy része veszélyeztetett körülmények között van (pusztuló dokumentációk, kihaló mesemondók, eltűnő tájrészletek stb.). Ezért a hatékony és gyors gyűjtési munka kiemelkedő fontosságú.

– Az archívumban a feltárás, adatelemzés és -illesztés stb. kapcsán igen sok olyan információ keletkezik, amely közvetlenül a forrásoknál nincs meg vagy nem felismerhető. Ezeket az információkat vissza kell vezetni a gyűjtési folyamatba, mert ezáltal nagy mértékben lehet növelni a gyűjtés hatékonyságát (hiszen olyan források is a látómezőbe kerülhetnek, amelyek az elsődleges felmérés során nem kerültek az értékes, gyűjtendő kategóriába).

2. A digitalizálás (és kezelés) után az archívum a forrástól beérkezett eredeti anyag vissza juttatásával párhuzamosan minden esetben térítésmentesen eljuttatja a digitalizált változatot is.

3. A kezelés során az archívum a beérkező anyagok értékét technikailag és informatikailag is növeli. A technikai kezelés a digitalizált anyag tisztítását, javítását stb. jelenti, míg az informatikai kezelés az anyagról az archívumban (a dokumentálás, feltárás stb. során) képződő új adatoknak az anyaghoz való kapcsolását.

4. A feltárás során az archívumban jellegzetes hozzáadott érték képződik. Az archívum szakemberei a beérkező törzsanyagot az archívum értékrendszere alapján kialakított szempontrendszer szerint elemzik, egységekre bontják stb. E speciális értékek szerint végzett elemzés során egyrészt olyan belső egységek nyerhetnek formát, amelyeket az eredeti célrendszer (szerkesztési elvek stb.) esetleg elfedett, másrészt – minthogy ezek az egységek képezik az adatbázis szerkezeti alapját – olyan külső kapcsolati háló részeivé válhatnak, amely újabb összefüggésrendszerbe emelheti az egységet (ez a folyamat az ún. ontológiai feltárás).

Az archívum a működése során képződő meta-adatokat, leíró és értékadatokat on-line és off-line módon szolgáltatja.

A jogi környezet kialakítása

A Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum a fentiekben már ismertetett elvek miatt civil szervezeti keretek között és szigorúan nonprofit jelleggel működik, mert a kialakítását megalapozó alapelvek érvényesülése csak így biztosítható. A nonprofit jelleg miatt az archívum költségkímélő működését minden eszközzel elő kell segíteni. A folyamatos fenntartáshoz és működtetéshez szükséges költségeken túl az archívum kiadásai között a gyarapodás biztosítása a legnagyobb fejezet, különös tekintettel a bekerülő anyagok szerzői jogának gazdasági vetületeire. Ezért a megfelelő jogi környezet kialakítása – a minden szervezet, illetve speciálisan minden archívum esetében fellépő jogi feladatokon túl – az MKAA optimális és költségkímélő működésének szempontjából is különös fontossággal bír.

illusztráció Ezért az archívum kiépülésének legelső lépésétől létre kell hozni és be kell vonni a munkába egy, a médiajogban megfelelő jártassággal rendelkező jogi tanácsadó testületet. Ennek különös jelentőséget adnak azok a jogi tisztázatlanságok, amelyek a digitális archiválás hazai, de sok esetben nemzetközi környezetét is jellemzik. Minthogy jelen tanulmánynak nem célja e problémák részletes taglalása, csak jelzésképpen néhány a legfontosabbak közül:

– Nem tisztázott, hogy a copyright pontosan miképp is érvényesül egy adott dokumentum digitális változata esetében.

– Nem tisztázott, hogy a jelenleg nemzetközileg is mind erősebb – és hazánkban is megjelenő – creative commons szabályozási kezdeményezés (amely a szigorú copyright feloldására törekszik) milyen jogi relevanciával bír.

– Nem tisztázott, hogy a creative commons jelenlegi alkalmazása miképp kapcsolható össze a copyright szabályozással.

A sor még hosszan folytatható lenne. A jogi képviselő/tanácsadó testület szerepe ezek alapján az alábbiakban összegezhető:

– A jogi szakértő vezetésével el kell készíteni egy áttekintést, amely az archívum gyűjtési körébe tartozó anyagok gyűjtése/tárolása/archiválása/bemutatása stb. során felmerülő kérdések jelenlegi általános jogi szabályozását ismerteti.

– El kell készíteni egy olyan szakzsargontól mentes, érthető, rövid, de pontos és érvényes gyakorlati jogi anyagot, amely az egyes objektumok kezelésének jogi lépéseit megadja (pl. mire kell tekintettel lenni, milyen adatokat, engedélyeket kell beszerezni stb.).

– Folyamatosan nyomon kell követni a copyright-szabályozás változásait, és a gyorsan változó creative commons szabályozás fejleményeit. Ezek alapján naprakészen kell úgy alakítani a jogi háttéranyagokat, hogy azok a költségkímélőbb új szabályozás által kitágított lehetőségeket mindig a legteljesebb mértékben kihasználják.

– A fentiek alapján feladata az archívum és a forrásszervezetek kapcsolatát kialakító általános jogi alapszöveg – mintaszerződés – megalkotása és naprakészen tartása. Ennek részeként olyan jogi konstrukciók kidolgozása, amelyek lehetővé teszik az anyagok költségkímélő beszerzését:

  • az alkotók és gyártók által önkéntes alapon és költségtérítés nélkül felajánlott anyagok kezelését;
  • gyűjtemények örökjogon történő beszerzését;
  • közpénzből előállított (pl. pályázati támogatással készült) anyagok bekötését az archívumba;
  • hazai és nemzetközi csere kialakítását stb.

– A felmerülő esetleges jogi kérdések/problémák során szakértői tevékenység nyújtása.

– Az archívum jogi kereteinek megteremtése és általános jogi képviselete.

A szervezeti felépítés alapjai

A kialakítandó kulturális archívum elvi felépítése, szerveződése és működése sok tekintetben rendhagyó. Kialakítása ezért is csak több lépcsőben lehetséges, különös tekintettel a rendszer folyamatos tesztelésére és értékelésére.

Az archívum kialakításának öt meghatározó fázisa:

1. Az előtanulmányok, megvalósíthatósági tervek megalkotása, az elvrendszer és az alapdokumentumok részletes kialakítása. Ebben a fázisban elsősorban nem az archívum konkrét tervezése zajlik, hanem az archívum ellenőrizhető, optimális kialakításáért felelős program (projekt) kialakítása.

Ennek részeként el kell végezni az archívum gyűjtési filozófiájának (értékstruktúrájának) lefordítását gyűjtési körre (gyűjtési tematikára) és archiválási elvekre.

Hasonlóképpen ki kell alakítani az archívum gyűjtési folyamatainak rendszeres felülvizsgálati elveit, ami azért nyer különös fontosságot, mert az archívum fentebb már említett feltáró tevékenysége (ontológiai feltárás) törvényszerűen vezet el időről időre olyan, a nézőpontot, a tematikát, az anyagkezelést stb. illető változásokra, amelyek csak az archívum folyamatos változásával vezethetők be az archivált anyagba. Ekkor kell összeállítani a tematikailag súlyozott gyűjtési lista kialakításához szükséges alapelveket is.

E folyamat részeként kerül kialakításra az objektumok azon – technikai – halmazának meghatározása, amelynek fogadására az archívum felkészül.

E szakasz feladata az archívum működését biztosító jogi, gazdasági és technológiai környezet elveinek kimunkálása is, illetve a megfelelő működést biztosító elvárások, határfeltételek kialakítása, és az ezek elérését lehetővé tevő lépések összeállítása, összehangolása.

Az előtanulmányok során kell elkészíteni a Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum szervezeti működésének tervezetét.

2. Az archívum létrehozását célzó program második részének feladata az archívum felépítésének és az adatbázis szerkezetének részletes megtervezése, kidolgozása, elkészítése és dokumentálása.

3. Kisléptékű tesztprogram (ún. pilotproject) kialakítása és folyamatos ellenőrzése, illetve vizsgálata.

Az archívum és az adatbázis kialakítása után annak működését korlátozott adatforrásmennyiség bevonásával, feldolgozásával tesztelni kell. Ennek célja, hogy a kisebb elemszámmal futó, de a kulturális archívum minden funkcióját teljesítő "pilotproject" elemzésével és folyamatos ellenőrzésével kiszűrhetők és javíthatók legyenek az esetleges tervezési hibák.

4. Az archívum internetes hálózatra alkalmas alapstruktúrájának kialakítása, működtetése és tesztelése.

5. Az archívum folyamatos feltöltése, működtetése és fejlesztése. Ettől a szakasztól a Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum – állományának folyamatos gyarapítása, illetve szervezetének folyamatos fejlesztése mellett – megkezdi küldetésének és célrendszerének megfelelő működését.

A fent ismertetett öt szakasz egyenkénti értékelése, lezárása és a következő fázis indítása a programvezető, a vezetői csoport és a szakértői csoport egyetértése alapján történik.

Források

A szervezeti felépítés kialakításánál külön figyelmet kell fordítani a források (adatszolgáltatók) és az archívum kapcsolatának kialakítására. A MKAA filozófiája alapján a források nem kizárólag passzív adatközlők, ahogy az általában az archívumokra jellemző (egy rögzített forrásoktól és rögzített módon gyűjtő archívum működését – egyébként bármilyen komplex is az – viszonylag sikeresen lehet előre megtervezett rutinok alapján működtetni, és ezek alapján akár automatizálni is, ahogy ez például a NAVA esetében is történik).

Az MKAA-nál a források helyismerete, az adott anyag jelentőségének megítélése (pl. a helyi kultúrában játszott szerepe stb.), egyéb forrásokhoz való kapcsolata stb. megköveteli az archívum és a forrás (adatszolgáltató) folyamatos aktív, kétirányú kapcsolatát (az archívum teljes működését jellemző diszkurzivitást).

Ezért a – nagyobb és/vagy hosszú távú – forrásokkal (adatközlőkkel) kialakítandó kapcsolat alapját egyfajta tanulási folyamat kell, hogy képezze, aminek alapját az archívum által előállított anyagok alapján történő rövid oktatás képezi. Ennek során a források képviselői áttekintést kapnak a Magyar Kulturális Audiovizuális Archívum alapelveiről, céljairól, felépítéséről, működésmódjáról, illetve a források szerepéről, lehetőségeiről, feladatairól stb.

Az így átadott tudás és kialakított kapcsolat adja a biztosítékát az archívum működéséből következő központi-hatalmi jelleg kiküszöbölésének, ami a kulturális vonzás alapján történő gyarapodás elengedhetetlen alapját képezi.

Próbaüzemi forráslista

Az archívum működése során az új források (adatszolgáltatók) egyrészt a forrástérképezés alapján, az MKAA folyamatos forrásfeltáró tevékenységének eredményeképpen kerülnek az archívum látómezejébe, másrészt a források önmaguk is tehetnek további javaslatokat a forráslista bővítésére.

Ettől eltér a tesztprogram során felhasznált források kijelölése, amelyek kiválasztásában a tesztprogram minél szélesebb körű értékelése játssza a fő szerepet. Ezért e források kiválasztásában – az archívum céljainak elfogadásán túl – a lehető legnagyobb változatosság kialakítása a döntő (intézménytípus és -nagyság, adatféleség, működésmód stb. szempontjából egyaránt.)

A tesztprogram során gondosan kiválasztott források részvételével történik meg a későbbiekben alkalmazandó oktatási anyag összeállítása és kipróbálása is.

illusztráció Forrástérképezés

A forrástérképezés célja, hogy az MKAA szempontjából fontos archiválandó források (lehetséges adatszolgáltatók) feltárásához hozzájáruljon, illetve annak eredményeit folyamatosan nyomon kövesse.

Külön hangsúlyt kell fektetni olyan alprogramok kidolgozására, amelyek lehetővé teszik

– a magyarországi "néma területek" feltárását (néma területnek minősül minden olyan földrajzi vagy tematikai terület, amely rövid élettartama, periférikus helyzete vagy bármely más ok miatt képtelen közvetíteni, továbbadni a rá jellemző – gyakran igen értékes – kulturális anyagot);

– a környező országokban található magyarlakta területek feltárását;

– a "nyugati" – nem Kárpát-medencei – magyar diaszpórák bevonását az archívum forrásfeltáró tevékenységébe.

Az adatlap kialakítása

E rövid előkészítő tanulmányban adatlapon az archívumba bekerülő objektum rögzítési és feltárási egységeit értjük. Az adatlap szerkezetét elsődlegesen a nemzetközi és a magyar szabványok, a leírások szabványosíthatósága, illetve az adatbázis alapját képező kulcskép- és tárgyszórendszer (tezauruszrendszer) adja.

Az archivált objektum adatbázisba kerülő adatlapja, azaz adatszerkezeti területei három fő egységből állnak. E három adatterület rögzítési, strukturális, és tartalmi szempontból egyaránt jelentősen különbözik egymástól.

Törzslap

Az adatlap ezen része az objektum meta-adatait tartalmazza (normatív dokumentálás). Ez a terület szigorúan a nemzetközi és magyar szabványok alapján kerül kialakításra, az adattranszfer minél hatékonyabban biztosítása érdekében. A nemzetközi gyakorlat szerint ma az ún. Dublin Core rendszer alapján történik a meta-adatok rögzítése és tárolása, ezért a MKAA is ezt tekinti irányadónak.

Tartalmi leírás

Az adatlap tartalmi leíró egységében az objektum megismerését, értékelését, megértését stb. segítő leírás található (gyakorlatilag az objektum szöveges leírása, részben értékelése). A tartalmi leírást az archivátor végzi, akinek felkészültségét oktatás, ellenőrzés, vezetői megbeszélés stb. kialakításával kell folyamatosan biztosítani.

A tartalmi leírás strukturált szöveg, azaz szöveges, de az adatbázis alapját adó tezauruszban szereplő kulcsszavak alapján történik (ez teszi lehetővé a leírás adatbázisba történő beemelését). A tartalmi leírás alapját adó tezaurusz és strukturált szövegtest minta alaprendszerének kidolgozását az archívum kialakításának második fázisában el kell végezni.

Értékleíró rész

Az ún. értékleíró rész a MKAA legjellemzőbb, legértékesebb, legtöbb hozzáadott értéket képviselő része. Ez az adatterület rögzíti a fentiekben már többször említett "ontológiai feltárás" legfontosabb részét.

Az értékleírás során az archívum által felkért szakember az archívum alapját adó értékpreferenciák alapján elemzi, feltárja az objektumot. Az értékleírás szintén strukturált szöveg.

Kérdéstípusok

Az archívum által kezelhető legrészletesebb keresést lehetővé tevő keresési lehetőségek és kérdéstípusok kialakítása minden archívum (adatbázis) kialakításának alapvető fontosságú kérdése. Az MKAA esetében ez azért nyer az általánosnál is nagyobb jelentőséget, mert az archívum értékét alapvetően hordozó tartalmi és értékleíró részek a szokottnál nehezebb keresési lehetőségeket jelentenek.

Felhasználói felület

A felhasználó felé az archívum három szinten közöl adatokat:

– a meta-adatok, tartalmi és értékleírások különböző nézőpontú teljes elérési lehetősége,
– adott objektum egyes részleteinek megtekinthetősége böngészővel (tömörített adatstruktúrában),
– teljes anyag megtekintése, az archívumban tárolt legjobb minőségben – jogi akadályok miatt elsősorban az archívum olvasójában.

Összeállította: Régheny Tamás


Ökotáj, 35–36. sz. 2005. 70–78. o.