Atlanti alternatíva
Előmunkálatok egy új magyar médiatörvényhez

A magyar politikai szféra, de már a társadalom egyre szélesedő tömege is kezdi felismerni, hogy a magyar tömegkommunikációs struktúra az állatorvosi ló ikertestvére, térdre rogyott beteg gebe és nem táltos paripa. Sajnos túl könnyen elintézzük ezt a helyzetet azzal, hogy a kétharmados médiatörvényt – melyet a betegség fő okának kiáltunk ki – ebben a kiélezett pártpolitikai háborúban úgysem lehet megváltoztatni. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy valóban csak a médiatörvény sutaságai és a felszított pártháború áll-e tehetetlenségünk mögött, vagy egy az egész világot átható tektonikus kulturális mozgás.

A múlt évben az amerikai kongresszus megkezdte az 1996. évi telekommunikációs törvény átdolgozását. Ezért most általános vita indult – a Szövetségi Kommunikációs Bizottság és az önkormányzatok bevonásával – arról a kérdésről, hogy kik, miről, kik számára és milyen orgánumokon keresztül kommunikálhatnak a "digitális évszázadban". Kényes kihívás lesz a politikusok számára, hogyan értelmezik az 1934 óta az amerikai kommunikációs törvények által féltve őrzött hármasságot: a közérdeket, a komfortosságot és a szükségességet.

illusztráció A remélhetőleg tisztességes törvénykezés lehetőségén felbuzdulva a Yes magazinban Jeffrey Chester és Gary O. Larson összeállított egy forgatókönyvet Tíz lépés egy demokratikusabb média felé címmel. (Chester, Larson, 2005) Közfigyelemre érdemes elképzeléseiket, úgy gondolom, érdemes közösen áttekintenünk. Alapkérdésük az, hogy milyen kommunikációs környezetet tudunk fölépíteni, kiharcolni magunknak. Olyat, amely a demokratikus kultúra legjobb törekvéseit tükrözi, például az egyenlőség, a sokféleség és a polgári hozzáférhetőség legszélesebb vonatkozásaiban, vagy egy olyan torzszülöttet, mely elsősorban interaktív automataként szolgál majd, a Big Media és a "Madison Avenue" legújabb termékei számára.

A két szerző szerint az óriás telekommunikációs és médiatársaságok azért lobbiznak, hogy még erősebb kontrollt gyakorolhassanak. Elképzelésük szerint azonban meg lehet akadályozni Amerika "digitális végzetét", ha a következő tíz területen pozitív változásokat sikerül kicsikarni.

1. Ne erősödjön, sőt szoruljon vissza a médiumok fúziója
A média-konglomerátumok az általuk birtokolt orgánumok körének további növelésére törekednek. A Fox, az NBC és a Sinclair például azért lobbizik a kongresszusnál, hogy úgy alkossa újjá a Telekommunikációs Törvényt, hogy abban ne legyen korlátozva a számukra kézben tartható médiumok száma.

2. Legyenek közösségi szélessávú Internet-hálózatok
A szélessávú internetezés sokkal hatékonyabb, mint a telefonos. Sok háztartás mégsem képes bekapcsolódni a rendszerbe, mert az csak a kábel vagy a helyi telefontársaságok szolgáltatásaként vehető igénybe. Megoldásképpen Amerikában olyan nagysebességű hálózatokat építenek ki, amelyek elérhetővé teszik az internetet a háztartások, az iskolák, a vállalkozások, a kormányszervek, az NGO-k és a nonprofit szervezetek számára is. A Comcast, a Verzion és a többi internet-szolgáltató monopólium azért lobbizik, hogy ezek a helyi hálózatok ne jelenthessenek számukra konkurenciát.

3. Erősítsük meg az elfogulatlanság elvét
Elvárnánk a műsorkészítőktől, hogy a fontos kérdéseket többféle nézőpontból is bemutassák. Ők viszont olyan irányban mozognak, hogy valójában ne legyen fontos az elfogulatlanság elve. Így mára túlburjánzott a torzított híradások, elemzések és talk-show-k száma.

4. Törjenek meg a kábeltévé-monopóliumok
Tíz amerikai kábeltévé-előfizető háztartásból hétben a tévécsatornák többsége a Time Warner és hasonlók kezében van. Független műsoroknak szinte lehetetlen betörni erre a területre. A kábeltársaságok társadalmi elszámoltathatósága csak helyi kezdeményezésekkel lehetséges.

5. A rádióhullámok legyenek közjavak
Amint a levegő, amit belélegzünk, sem bocsátható áruba, úgy a rádióhullámok is mindannyiunk közös tulajdonát képezik! Mivel a műsorsávok felbecsülhetetlen vagyont érnek, a műsorsugárzó és telefontársaságok szemérmetlenül lobbiznak a rádióhullámok kisajátításáért. A szabad internethasználat jövője attól függ, hogy a közösségek hozzáférhetnek-e a sávokhoz.

6. Érvényesítsd az információhoz és a kultúrához való jogodat
A kreativitás, a tanulás és ebből eredően a kultúra, a hiteles információra és alkotó elmék bölcsességére épül. A "szellemi tulajdon" védelmére irányuló világszerte szigorodó szabályozás, mint amilyen a Digital Millenium Copyright Törvény, fenyegeti még a tanulási célból való idézés vagy a saját célra való másolat-készítés lehetőségét is. Az információnak szabadnak kellene lennie, Hollywood és a tévéipar viszont azt akarja bebiztosítani, hogy mindenért fizessünk.

7. Tegyük a közszolgálati médiát valóban közszolgálativá
A közszolgálati és a más nem-kereskedelmi médiumok napjainkban veszélyeztetett állatfajok. A beteges fogyasztói mentalitástól áthatott társadalomban sokkal több nemprofitorientált médiumra lenne szükség. A Citizens for Independent Public Broadcasting (Polgárok a Független Közszolgálati Médiáért) szervezet azért tevékenykedik, hogy a digitális televíziózásra történő közelgő áttérés több lehetőséget teremtsen a társadalmi részvételre.

8. Válaszd a szabadon használható szoftvereket
Azoknak, akik műsorokat szeretnének készíteni az elektronikus médiumok számára, nagy nehézséget jelent a televíziós minőségű anyagok készítésének drágasága. Ma egyre elérhetőbbé válnak az alacsonyabb költségű digitális lehetőségek. Egyesek a szabadon használható, mások az ingyenes szoftvereket dicsérik. Mindkét tábor ellenzi a szerzői joggal védett termékek után beszedett "uzsoravámok" lehetőségeket megroppantó hatását. Ne engedjük, hogy médiánk jövőjét a Microsoft uralja.

9. Maradjon szabadon a szélessáv
A nagy telefon- és kábeltévé-társaságok módosítani akarják az Internet DNA-rendszerét, amely a szabad hozzáférhetőséget biztosítja. Ellenőrzést szeretnének gyakorolni az "utolsó méterek" – azaz a háztartásokat és a vállalkozásokat az Internethez kapcsoló helyi hálózatok – felett. Amerikában a szabad hozzáférésről szóló vita – melynek lényege, hogy a szélessáv-szolgáltatóknak biztosítaniuk kell-e, hogy szabadon vehessünk igénybe bármely internetes szolgáltatást és tartalmat – végre eljutott a Legfelsőbb Bíróság elé is.

10. Támogassuk az alternatív médiumokat
A főárambeli médiát természeténél fogva a hirdetések, a vállalati érdekek és a politikai hatalom befolyásai irányítják. Ezért fontosak az olyan médiumok, mint az Alternet, a Democracy Now!, a Free Speech TV, az Independent Press Association tagjai és mások, amelyek árnyalt műsorokat kínálnak a közönségnek, félelem és részrehajlás nélkül.

Eddig tart egy új amerikai álom. Az Egyesült Államokat lehet sok mindenért nem szeretni, de ha valamiért igen, akkor az az ott élő emberek különleges szabadságszomja. Most, amikor a hivatalos Amerika vélt vagy valós fenyegetéstől rettegve legmélyebb demokratikus lényegét, a legértékesebb emberi jogokat áldozza fel egy furcsa birodalmi álomért, többszörösen értékesek az ilyen lázadások, az ilyen értékvédő, tisztességes és hagyománytisztelő elképzelések.

illusztráció Több nemes "újkori" hagyományt is követ ez az elképzelés, olyanokat, mint például a G. Gerbner által kezdeményezett Kulturális Környezeti Mozgalom. E szerveződés tagjai idejekorán rájöttek, hogy a leggyakoribb mesélők többé már nem a szülők, a nagynénik, a nagybácsik, a nagyszülők, a tanítók, a barátok, a papok vagy mások, akik egykor saját történeteiket mesélték, hanem távoli hatalmasságok egy szűk csoportja, akik egyszerűen el akarnak adni, ránk akarnak tukmálni valamit.

Lassan mi, magyarok is észrevesszük, hogy a múlt századokban ezerszer elítélt anekdotázó kedvünk mekkora érték – a nagyhatalmi, jövedelemközpontú csoportoktól eltérő megközelítések és érdekek jogainak és lehetőségeinek egyik utolsó mentsvára. Fennmaradása éppen a legsebezhetőbb csoportok érdekében kiemelkedően fontos.

Ilyen kezdeményezés a közösségi jogok chartájának kialakításáért síkra szálló kör is, amelynek tagjai szerint a politikai és gazdasági ügyeink feletti demokratikus ellenőrzés alapvető feltétele a helyi közösségek hatalommal való felruházása. Úgy vélik, hogy a kortárs elméletek nem nyújtanak valódi válaszokat a munkanélküliség, az általános elszegényedés, a környezeti leépülés öngyilkos formáira, a nagyobb társadalmi robbanások és a nyomornegyedek problémáira, vagy a véges erőforrásoknak a fogyasztói társadalomban tapasztalható rettenetes pazarlására.

Ugyanebből az anyagból még egy radikálisan tiszta hang: Vajon a közszolgálati csatornáknak versenyezniük kell-e a piac degeneráltjaival a minél nagyobb nézettség eléréséért? Mit kell tenni a televízió és a rádió véleményformáló hatalmának demokratikusabb elszámoltatása érdekében?

David N. Orr idevágó oktatáskritikája az Oktatás és világgyarmatosítás című írásából: Elie Wiesel ír arról, hogy Auschwitz és Dachau tervezői Kant és Goethe örökösei voltak, a lehető legiskolázottabb emberek. De iskolázottságuk nem tudott gátat emelni a barbarizmus elé. Nem értékekről tanultak, hanem elméletekről, nem tudatosságról, hanem elvonatkoztatásról, nem lelkiismeretről, hanem hatékonyságról, nem kérdezni tanultak, hanem válaszokat adtak. Ez pontosan érvényes a mai nyugati nevelésre is. A nevelés nem szolgálja a tisztességtudást, a körültekintést vagy a bölcsességet.

Errefelé tartanak a mai alternatív Amerika és Európa álmai. Reméljük, hogy azokat, akiknek van még álmuk, nem lövik le, mint Martin Luther Kinget. Nem maradt más választásunk, mint szurkolni annak az Amerikának, amelyiknek ilyen vágyai vannak. Az itt vázolt amerikai álmok világunk utolsó lehetőségei. A mi kicsi, zavaros magyar valóságunkban talán nem érdemes veszekedő pártjaink között sem másként különbséget tenni, mint úgy, hogy melyik tud több garanciát adni, hogy ezeket az elveket tiszteletben tartja, sőt kiáll értük.

Az írás Jeffrey Chester–Gary O. Larson: 10 Steps to More Democratic Media (Yes! A Journal of Positive Futures. 2005. Spring) című írása alapján készült.

Összeállította: Zelnik József


Ökotáj, 35–36. sz. 2005. 64–67. o.