Józsa Gabriella

Az antikrisztusi agymosoda

A globalizációs áru- és pénzvilág hittételei alapvetően ellentétesek a keresztény tanításokkal – a kékesen villódzó bűvös doboz oltár-palackjából pedig rendre megjelenik ez az antikrisztusi rontó szellem a lakásokban. A média-mágia erős hatásával magához láncolja és elvarázsolja a nézőt, ezáltal cirkuszi templommá, a sátán lakhelyévé formálja a frekvenciákkal, kábelekkel hálózatba kötött televíziós otthonokat.

illusztráció Az otthonunk egyben saját kórtermünkké is válik, hiszen itt történik meg az antikrisztusi hitvilág evangéliumának besugárzással való terjesztése. A sátán szerint ugyanis a kereszténység szellemi-lelki rákos folyamatnak tekintendő, amelyet ilyen módon is gyógykezelni kell.

Nézzük, hogyan is működik az antikrisztusi hitvilág hatékony hirdetőinek hálózata.

Kamatos kamat – reklámos reklám

A televíziók bevonása az üzleti globalizációs gazemberségek szolgálatába a mértani haladvány törvényszerűségének alkalmazásával történik.

Az egységnyi százalékos növekedések (a kamatláb analógiájaként "reklámlábbal" kifejezhető haszon) összegei rendre a mindenkori következő ciklus százalékos számítási alapját növelik, ezáltal az öngerjesztő folyamat végeredménye a mértani haladványokra jellemző, egyre nagyobb fokozattal bővülő kumulatív érték lesz.

A televíziós reklámkampányok jellemzően közvetlenül a végső fogyasztó (a háztartások tagjainak) tudatára kívánnak erőteljes befolyást gyakorolni, kevésbé az üzleti lánc közbülső szereplőire. E reklámkampányokra költött összegek költségként beépülnek a reklámozott áruk árába, így azok megvásárlásakor térülnek meg, és – a kamathoz hasonló természetükből adódóan – hoznak költségük feletti hasznot. A fogyasztó – a magánszféra hozzáadott értékelvű adójaként viselkedő – televíziós reklámköltséget az áru megvásárlásakor fizeti meg. Ezért külön és közvetlenül a néző nem fizet a televíziós társaságoknak sem a televíziós reklámért, sem a – reklám hordozójaként kezelt – műsorokért. A kereskedelmi televíziók hirdetési csatornákként működnek, hiszen bevételeik túlnyomó hányadban a sugárzott reklámok bevételeiből, vagy annak minősülő egyéb kereskedelmi bevételekből tevődnek össze.

illusztráció A televíziós reklám áldásos hatásaként a következő áruciklusban nő a várható kereslettel fedezett árutömeg, amelybe már a korábbi áruciklusban kitermelt reklámköltséggel megnövelt reklámalapra számolt többlet reklámköltség épül be. Ezáltal bővülő mértékben jut fedezet a televíziós reklámkampányokra, amelynek hatásaként ismételten újabb árutömeg-növekedésre lehet számítani, amelybe ismételten bővülő mértékben épülnek be a reklámköltségek. (A határok nélküli – primitíven liberális – gazdasági növekedés hátrányos hatása az emberre és környezetére könyvtárnyi ökológiai és humánorintációjú tudományos mű tárgya, így ezek részleteire itt nem térünk ki.)

Könnyű felismerni a kamatos kamat mechanizmusára jellemző fejleményeket, tehát a mértani haladvány törvényszerűségének érvényesülését a reklámoknál is.

A jövő elzálogosítása

E bűvös kört idéző szerves kapcsolat nem is lehet másként, hiszen a termelői, kereskedelmi és fogyasztói hitel (a kamat közvetlen forrása) nem más, mint – saját forrásból nem biztosítható, csak az áruciklus lezárásakor, azaz a jövőben megtérülő – hiányzó, ezért elővételezett többletforrás. E forrás másoktól hitelként való ideiglenes igénybevétele a jelenben jelentkező (de a jövőben megtérülő) fizetőképes kereslet tényleges (de maradéktalanul nem létező) növelése érdekében, a piaci láz növelésével történik. Más szavakkal: a hitel lényegében véve a jövő speciális, pénzügyi eszközökkel, módszerekkel történő elzálogosítása. A zálogdíj pedig a kamat, amely általában, szabályszerűen kamatostul kamatozik.

A reklám sem más, mint tárgyiasult pszichológiai játék a jövővel, miként a hitel. Ráadásul a reklám is reklámostul reklámozódik. Ha nincs elegendő reklám, akkor veszélybe kerülhet – az egyébként adósságduzzasztói feladatokat is ellátó – hitel visszafizetése.

Ebben az értelemben a reklámot alapvetően a hitel pszichológiai fedezetének tekinthetjük. A vásárlói kockázatközösség oldaláról nézve a reklámügynökségek így kvázi biztosítótársaságként is viselkednek, a reklámban kifejezett összeg pedig biztosítási díjként is kezelhető.

Tömegkommunikáció és tömegfogyasztás

Az iparosításra, munkamegosztásra építő liberális kapitalizmus alapismérve a nagy sorozatú tömeggyártás és -fogyasztás. Ebben a lutris jövőjátszmában a legsérülékenyebb kockázati elem a végső fogyasztó, tehát a pénzügyileg erősen kézben tartott háztartásokba tömörült lakosság. A gyeplő szára részben az állam, részben a vállalatok kezében van, tehát a másik két eredeti jövedelemtulajdonos rángathatja azt. A végső fogyasztó ugyanakkor a hitelre alapozott pilótajátékos-dominólánc legelső láncszeme is.

illusztráció Kimerítő és hosszadalmas biztosításelvű kockázatelemzések következtében keletkeztek olyan kommunikációs műszaki-technológiai újítások, amelyekkel hatásosan megvalósítható a háztartásokhoz való közvetlen (azaz házhoz szállított, hiszen a reklámhordozói célokat is szolgáló mozikba még el kellett menni) és tömeges tudati hozzáférés. (A politikai, ideológiai tudatbefolyásolás most nem tárgya a tanulmánynak, bár mind szorosabb összefüggés van köztük és az üzleti alapú befolyásolás között.)

A leggazdaságosabb sorozatnak tekintett ipari tömeggyártás uralkodóvá válásával szükségessé vált a propagandisztikus áruhír-szolgáltatás (reklám) – szintén leggazdaságosabbnak tekintett – tömegtájékoztatási eszközök útján való megszervezése is.

Egyirányú és interaktív reklámkereskedők

Az információ távközlési eszközök útján, helyben történő tömeges felszolgálásában – az-az a tömegkommunikációnak nevezett folyamatban – kezdetben a rádió, később a sokkal erősebb hatást elérő televízió töltötte be az üzleti (és egyéb) célokat szolgáló, egyenáramú agymosói szerepet. A képi úton történő tudati befolyásolásnak biológiailag bizonyítottan nagyobb hatása van, mint a kizárólag hangon alapulónak, ráadásul a televízió audiovizuális termék.

A házhoz szállításnál előbb a frekvenciák közvetlen, háztartásonkénti antennás vételére volt lehetőség, később azonban már – bölcs előrelátással, figyelemmel a terjedő világhálóra is – a frekvenciák újraelosztói rendszerét jelentő vezetékes kábelhálózatok voltak terjedőben.

A párbeszédes reklám-üzemmód új távlatokat nyit a tömegpszichológiai alapzatú vágygerjesztésben, hiszen napjainkban már erőteljesen kifejlődőben van a váltakozó áramú, interaktivitást lehetővé tevő agymosodai gépezet, az Internet. A világhálós mechanizmus az összességében bővülő reklámtortából egyre nagyobb vastagságú szeleteket hasít ki, még ilyen kezdetleges állapotában is. Az áruvilág hitel-reklám alapú pokoli gépezete – a reklámhatás eredmények tekintetében – felismerte az ebben rejlő hatalmas lehetőségeket. Néhány év kérdése, és – figyelemmel a földfelszíni digitális televíziós-műsorszórás pár éven belüli bevezetésére – a széles sávú vezetékes rendszeren keresztül ismét televíziós minőségben, de már oda-vissza lehet kommunikálni a reklámokkal kereskedők és a háztartások között (amelyek magát az árut és annak reklámját – különböző időfázisban, de – egyaránt megvásárolják és elfogyasztják).

Az adásokat továbbító kijátszók szintjén a két nagy kereskedelmi televízió közül a TV2 már 2004-től digitálisnak tekinthető (ez nem azonos az említett digitális földfelszíni műsorszórással, amely csak évek múlva lesz realitás), az RTL pedig még ebben az évben átáll erre a jelkimeneti technológiára, az új székházba való költözéssel egyidejűleg. A forgatásokon felvett anyag központi leolvasó-gépeken keresztül jut el a vágókhoz, a vezérlőbe, onnan pedig adásba. A digitális jelkimenet megvalósításában egyébként a svédek jártak élen.

Ebben az új helyzetben valószínűleg át fog értékelődni a hagyományos (analóg és digitális jeleket sugárzó) televíziók és a széles sávú internetes kapcsolatot megteremtő "tartalomszolgáltatók" lakossági háztartásokhoz kötődő reklámkereskedői szerepe. Jelenleg a televíziók a reklámláncban a nagykereskedelmi funkciójú reklámügynökségek és a reklámfogyasztó nézők között, mint reklám-kiskereskedők, helyezkednek el. A reklámvásárlásért történő nézői-lakossági fizetés később történik, amikor a fogyasztó megveszi a reklámozott árut – tehát hiteljelleggel fogyasztja a reklámot.

A fő cél azonban, a reklám alapú üzleti agymosás hatékonyságának fokozása, a technológiai váltással vélhetőleg nem fog megváltozni, mert a mértani haladvány szerint képződő kamatprofitot szülő hitel mennyisége is növekedni fog. A korlátok nélküli vásárlói szabadság növelésének pénzügyi megtestesítőjeként egyre bővülő hitel folyamatos visszafizetését ugyanis nem szabad veszélyeztetni. A visszafizetésnek az egyik legfontosabb garanciája éppen a fogyasztói szükségleteket, igényeket mesterségesen gerjesztő, irreális sávbeli vágyfokozó reklámprések bevitele a végső fogyasztók otthonába.

A televíziós kultúra, mint az üzleti világ szolgálóleánya

A kulturális árulás lehetőségei és kényszerei egészen mások a liberális piacgazdaság és az állammonopolista tervgazdaság viszonyai között.

A kereskedelmi márkák vásárlói tetszési indexének javítását célzó – professzionális kulturális termék (film) eredetű – üzleti tudatbefolyásolásnak csak egyik eszköze a spotokba darált direkt reklám, amely a törvények által eleve időmennyiségi korlátozás alá esik.

A politikai közvélemény-kutatásokra épített és a választókra hatni kívánó politikai reklám-kampányoknál is hasonló jelenséggel állunk szemben. A fogyasztó–vásárló kettős kötődést egyre inkább kihasználják a gazdasági világ-"pártok" (transznacionális korporációk) és a transznacionális kötődésű politikai pártok.

A kereskedelmi csatornák azonban – eredeti rendeltetésüknek megfelelően – a műsorstruktúrát, a teljes műsorfolyamot úgy állítják össze, hogy az minél eredményesebben szolgálja a kereskedelmi márkák mély tudati bevésődését. Főleg a preferált célcsoportoknál, főleg fő műsoridőben. Így rendelődnek alá a kulturális termékek a kereskedelmi céloknak.

illusztráció Ha a háztartásokba a bűvös dobozon keresztül beköltöző film, vagy más kulturális műsor növeli a televíziós nézettséget, az üzletileg sokoldalúan jó, mert a megrendelt reklámkampányoknak nézőszámban megnyilvánuló sikerkörnyezetet biztosítva növeli a televíziós reklámbevételt (televíziós érdek). Ez viszont növeli a – reklámtartalmat is emelő – lakossági áruigényt (kereskedelmi érdek), amely aztán kiváltja a fizetőképes pótkeresletre fedezetet nyújtó többlet hitelt (banki érdek), amely végül beteljesíti egyik fontos küldetését, mert növeli a lakosság kamatos kamattal dúsított adósságállományát (gazdaságfüggő politikai érdek) – elősegítendő a minél nagyobb pénzügyi kiszolgáltatottságát, ezáltal a minden oldalú befolyásolhatóságát.


Ökotáj, 35–36. sz. 2005. 19–22. o.