Bhagavad-gîtâ 8.25.

A földönkívüliekről szóló tudás a Hagyományban

A téma hallatán a magát felvilágosultnak és modern felfogásúnak valló ember reakciója: vagy materialista alapon cáfolja, és babonának tartja a témát, vagy a hangjában izgatott remegéssel és/vagy a bennfentesek mosolyával helyesel, illetve mérgelődik a kormányok titkolózásán. Egy, az életét helyesen élő ember, ha arról hall például, hogy értelmes lények élnek a Holdon, akkor kérdőn rád néz, és azt feleli: "Igen, az egy másik világ, amit mi, emberek, nem tudunk érzékelni", majd udvariasan megkérdezi: "De mindez miért fontos neked itt és most? Az efféle dolgokon való spekuláció csak arra jó, hogy kimozdítson a középpontodból."

"Smith megkérdezte tőle, hogy mivel jelenlegi helyzetében, mint az Egyesült Államok Jezsuita Parancsnoksága Főtanácsosának, bejárása van a Vatikán könyvtárába, tudna-e neki adatokat szolgáltatni az UFO-król."

UFOs and disinformation" (UFO-k és félrevezetés) (Lobster, 42. sz. 2001. tél.) A hosszas idézetekkel és jelentős személyek neveivel tűzdelt, "nagyon objektív és nagyon tényfeltáró" cikk egyike azon írásoknak, amelyek az Amerikai Hatóságok UFO-ügyi titkolózásairól szeretnék fellebbenteni a fátylat. Feltevése szerint a hidegháború időszakában az UFO-invázióval szembeni titkos háborús terv valójában a szovjet hatalom ellen irányuló III. világháborús stratégia volt. Ajánlom a cikket egyrészt azoknak, akik szeretik az egyházak szerepén rágódó, hidegháborús (ufós) leleplezős borzongásokat, másrészt azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy miként lehet egy alapjaiban spirituális témát deszakralizálni.

Exoterikus megközelítésben az extra terrestriális élet: valóság. Tehát léteznek az emberével párhuzamos világok, az embert behatároló 3+1 dimenzió keretein túl, más jellegű térrel és más jellegű idővel, és azokat szerves és nem szerves entitások népesítik be. Mind a keleti, mind a nyugati exoterikus, szellemtörténeti irodalom elég sokat bíbelődik ezzel a témával. Most nem az Ezekiel látomásait tökéletesen félreértő – és ami a rosszabb: félremagyarázó – Däniken-típusú szerzőkre gondolok, hanem a Tórára és az Evangéliumokra, Emmanuel Swedenborg Menny és Pokoljára, Dante Divina Comediájára stb.

Megjegyzendő, hogy a fajsúlyos exoterikus tudás ma gyakran divattá korcsosul, vulgárezotériává süllyed. Nem azért ezoterikus egy tanítás vagy tudás, mert mondjuk vadregényes hegyek közepette őrzi azt egynéhány beavatott, hanem attól, hogy a gyakorló képes-e azt a tudatába integrálni. Ez megtörténhet beavatás vagy megvilágosodás során. Ismérve, hogy ekkor az ember a hétköznapi létszemléletből egy emelkedettebb tudatállapotba helyezkedik: a tanult tudás előbb megtapasztalt, megvalósított tudássá, majd lényeglátássá nemesedik.

"Smith ezután beszélt ezekkel az emberekkel arról, hogy a Jack Parsons Laboratóriumban a SETI (Földönkívüli Intelligenciák Kutatása) program keretén belül be akarják vonni a jelentősebb vallásokat a földönkívüli civilizációkkal való kapcsolat kialakításába."

Visszatérve a Hagyomány könyveiben leírtakhoz. A Zohár által emlegetett Atyák könyve például tíz angyali rendről beszél, de ismert a kabbalisztikus szövegértelmezés négy szintje: szó szerinti (Pesat), enigmatikus (Remez), allegorikus (Drás) és misztikus (Szód), ami az exegézis értelmezési tartományát a végtelenségig kibővíti. Ez vonatkozik az Evangéliumok értelmezésére, mind a misztikusokra és a gnoszticizmusra, mind az ún. keresztény kabbalára is. A Gamáliel-tanítvány Saulnál szintén fellelhető ezen írások ismerete (pl. "elsősorban nem hús és vér, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok … ellen van tusakodásunk" – Ef 6,12), de nem merül bele taglalásukba, csak retorikai eszközként használja. Az iszlám siita ágának szerzetesei, a szufik ugyancsak részletesen taglalják leginkább zoroasztriánus alapokon a dzsinnek és angyalok világának rendjeit.

A Padma Purána szerint az Univerzumban 400 ezer antropomorf létforma létezik, és ezek egyike a Homo sapiens. A bolygórendszerek a megtestesült lélek anyaghoz való kötöttségének szintjét jelölik. A világ analogikus felépítése alapján a csakrák belső rendszere megfelel a külvilág bolygórendszereinek. Tehát ha a gyakorló az önmegvalósítás során a tudatosság emelkedettségét belül, a csakrák szintjén megéli, az a külső bolygórendszerek különböző szféráinak felel meg. Ha a yógi, a légzés-visszatartás segítségével a pránát a koponya legfelső részébe juttatva, a brahma-randhra nevű nyíláson keresztül elhagyja a testét, akkor arra a lokára emelheti a tudatát, amelyre koncentrál. A hindu hagyományban a dévák imádatának célja: a kedvezőbb létformában, vagy isteni szférákban való újjászületés. "Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el a halála után." (Bg.8.6.) Ha a világ, az emberek dolgai kötnek, akkor itt fogsz újjászületni, de nyitva áll előtted az Univerzum létformáinak bármelyike, illetve ezen túl a felszabadulás útja. "Az istenek (déva) követői a istenekhez, a szellemlények követői a szellemlényekhez, az ősök követői az őshöz, a Brahman követői hozzám fognak jönni" – mondja Krisna a Gítában (Bg.9.25.).

Ebből következik, hogy valóban ezoterikus megközelítésben: az exoterikus mindenség illúzió! Az illúzióban nincs állandóság, ugyanakkor a valóság nem ismeri az elmúlást. Ezért állítja Patańjali a Yóga sutra III. fejezetében, hogy az égitesteken (mint például a Sarkcsillag) való meditáció által elérhető tökéletességek a gyakorló legnagyobb akadályai a felszabaduláshoz vezető úton. A Hagyomány szent iratai – mint például a védai tradíció értelmezéseinek számító Bhâgavata Purâna – egyrészt ugyan részletes leírást adnak a teremtő és teremtett világ szerkezetéről, az Univerzum 14 szintű bolygórendszeréről, illetve az azon belüli közlekedés lehetőségeiről, másrészt viszont utalnak a világ illuzórikus természetére, majd a megszabadulás útjait taglalják, mint például a Padmasambhava által lejegyzett Tibeti Halottaskönyv.

A gép

"Aki tárgyat helyez maga és a Természet közé, az ennél sokkal nagyobb gazemberségekre is képes."

Csuang-ce

A Vaskorszak (Kali-yuga) kezdete óta a szellem entrópiája gyorsul. A modern ember jellegzetessége, hogy szellemét az anyag irányába kényszeríti. Ennek végletes megnyilvánulási formája, amikor a gépet ruházza fel transzcendens tulajdonságokkal és intelligenciával. Ekkor a Gép isteni jelentés hordozójává, a transzcendencia közvetítőjévé válik, kiszakítja az embert a valóságból, majd elszigeteli tőle. Ember és ember, ember és természet, ember és Isten közé ékelt tárgy. A gép, mint Isten szeme.

Carl Gustav Jung sajátos nézőpontú, továbbgondolásra sarkalló könyvet szentel a témának Titokzatos jelek az égen címmel. Szerinte az UFO- mítosz, a Numinózus ismeretlen megélésének modern jelképe. Mandala. Az "ismeretlen isten" archetipikus élményének megjelenése, illetve megtapasztalása a magát felvilágosodottnak valló, de életének transzcendens alapjától racionálisan és manipulatívan elszigetelt ember életében.

A tudomány kitaszította a Földet a Menny és Pokol közti fókuszpontból és méltóságból. De nem felemelte, hanem a mérhetetlen léptékű űrben keringő homokszemmé zsugorította. Elgondolkodtató, hogy az ún. sci-fi-könyvekben és filmekben a földönkívüli életnek, intelligens és/vagy virtuális gépeknek 99 százalékban infernális arca van (Mátrix, Even Horizon, Predator I.– II., Alien-sorozat, X-akták stb.). Miért? Mert a primordiális ember ezüstkori emlékezetét lobbantják fel. Az ősi perzsa, inka, kínai, egyiptomi, ind írások szerint az anyagba bonyolódott és ezért szellemében korlátolt technokrata, gépekben gondolkodó civilizáció léte és működése az ellenistenek, démonok lakhelyére, az alsóbb bolygórendszerekre, az ember alatti világokra, a tudat(talan) tartományokra jellemző.

"Marcia Smith informált, hogy felvette a kapcsolatot egy kongresszusi képviselővel, aki kézhez kapta Jimmy Carter irányelveit, miután az Egyesült Államok elnöke tájékoztatta a Bizottságot az általa személyesen is megtekintett, Georgia államban talált UFO-ról."

A Hagyomány az anyagi világ valóságként való kezelését nevezi illúziónak. Az ember akkor akarja ellenőrizni a világot, amikor átadja magát ezen illúziónak, és kisebbik énjében felébred a hatalomvágy. Ennek közéleti leképeződése a politika. (Aminek már semmi köze nincs Arisztotelész Politeiájához.) Csakhogy a világot nem lehet úgy uralni, hogy közben egyre jobban eltűnik benne az ember. Ez szüli az agressziót, a külsőségek háborúját. Az ember kisebbik énje ezért minden képességét latba veti hatalomvágya érdekében. Ez szüli a csalást és a félrevezetést. Egy transzcendens élmény így jelenhet meg politikai aktualitásként. Mint a fenti cikk esetében. A ufológia, mint az ellenhagyomány eszköze, azzal éri el célját, hogy megingatja a szellemi értékekhez vonzódó, de azokban járatlan ember felületes és éretlen hitét. Célja a figyelemelterelés és szekularizálás.

Minden áron, muszáj boldogság

"Ha meg akarod tudni, hogyan vélekedik Isten a pénzről, nézz rá azokra a rosszarcú gyanús fickókra, akiknek oly mérhetetlenül sokat juttatott belőle."

Mark Twain

Első látásra az amerikai show-biznisz a kereszténység és a prozelita júdaizmus szintézisének tűnik. Aztán kiderül, hogy tényleg az. Lényegét tekintve úgy lehetne a mondandóját összefoglalni, hogy ha boldog akarsz lenni, akkor keress valakit, akivel jó lehetsz, térj vissza az isteni törvényekhez, és házasodj meg.

A Hit-gyülekezetesek megközelítési módja egyértelmű: A szociológia és a pszichológia felől közelít egy érdekfeszítő kérdéshez, majd teológiai, filozófiai választ, megoldást ad. A mögöttes célja arra rámutatni, hogy az emberiség alapvágyára a Biblia adja meg a választ. Ehhez, ha kell, még az agnosztikus szemléletű Csíkszentmihályi Mihály "Flow" (áramlás) elméletét is segítségül hívja.

A tipikus amerikai minta (lásd Joseph Murphy és Norman Vincent Peale könyveit) egy hiedelem a boldogságról: Ha betartom a bibliai törvényeket, cserébe a Jóisten köteles engem a Paradicsomba visszahelyezni. Ha van rá egy mód, még itt, a földön. Biztos, ami biztos. Eme szemlélet elsősorban a legújabb kori alapítású, neoprotestáns felekezeteknél lelhető fel. Jellemzője, hogy előszeretettel hagyatkozik és hivatkozik az Ószövetség idevágó részeire. Szellemisége retrográd mozgású.

"Igyekezz jobb ember lenni! – ajánlja Boteach rabbi, a Szerelem Prófétája. – Keress magadnál szerencsétlenebbet, és segíts neki! Keress magadnál szegényebbet, és adjál neki! Keress egy nemes célt, és vegyél részt az előmozdításában! Rá fogsz jönni, milyen jó érzés, hogy szükség van rád."

Légy jó, hogy a társadalomtól megkapd érte elismerésed! Így fordíthatnánk le a "Szerelem Prófétájának" mottóját. "Tégy jót, s dobd a tengerbe! Ha a hal nem is tud róla, Isten tud róla" – tartja a török közmondás. Mert a társadalmi elismerésnél fontosabb az isteni. Ha nem állunk meg ezen a szinten, a kontempláció útján tovább haladva visszatérhetünk saját alaptermészetünkhöz. "Teremté az Isten az embert az ő képére … és látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, imé igen jó." (Ter 1,27–31) Jónak lenni jó. Ez az ember alaptermészete. Huszain al-Halládzs, a szufi misztikus mondja, hogy az ember csak az önzetlen szeretetben találkozhat Isten tiszta szeretetével. "Megnyilvánítottad magadat bennem olyannyira, hogy úgy érzem, Temagad vagyok bennem." Ebből a szempontból már érthető a krisztusi felszólítás: "Ne tudja a jobb kezed, mit csinál a bal". A legjobb, ha nem vagy tudatában annak, ha jót teszel!



Mi a különbség a boldogság és az üdvösség között. "Boldog akarok lenni!" – árad felénk nap, mint nap, sőt lassan percről percre környezetünk felől a felszólítás. De ha egy kicsit megvakarjuk a felszínt, akkor kiderül, hogy a boldogság fogalma a manipulátorok által vezérelt ember számára pusztán a korlátlan vágykiélést és a határtalan élvezetet takarja, vagy mint jelen cikk esetében, az elégedettséget.

A boldogság megfoghatatlan, Ân-anda: nem szenvedés. Kimondhatatlan és leírhatatlan. Mert emberésszel felfoghatatlan. Nosza, tegyük akkor gyorsan felfoghatóvá, vagyis mérhetővé. Mértékegysége legyen, mondjuk, a pénz:

"… Amerikában és Skandináviában él a legtöbb magát boldognak valló ember, míg a legboldogtalanabbak éppen Kelet-Európában."

"Dél-Amerikában, Spanyolországban és Izraelben sem divat rosszul érezni magát az embernek …"

"Könnyebb megmondani, mitől vagyunk boldogtalanok, mint rájönni arra, mi tesz boldoggá valójában. Attól ugyanis nem lennénk boldogabbak, ha megkapnánk mindent, amire vágyunk – állítják az amerikai boldogságkutatók. Eredményeikről a USA Today és a CNN is beszámolt … Talán nem véletlen, hogy éppen Amerikában vált divatossá a boldogság okainak kutatása. Egyedül az amerikai alkotmány tartalmazza ugyanis azt, hogy az embernek alapvető, sőt elidegeníthetetlen joga keresni a boldogságot." "… az illinoisi egyetem professzora, becenevén Dr. Happiness, azaz doktor Boldogság, rendes nevén Ed Diener, azt állítja: földrajzi szempontok szerint is vizsgálható az emberi boldogság.… Dr. Happiness szerint pénz is kell a boldogsághoz." Földvári Katalin: "Kevesebb cucc, több móka" Hetek, 2003.január 10.

Miért nem lesz sohasem vége a jó időknek? – teszik fel a kérdést, majd magyarázzák a Brave, new world Optimista Klubjai. Könnyű levonni a következtetést: Azért boldogok, mert gazdagok. De nem teszik hozzá: a Blood, sweat and tears árán. Leginkább az aktuálisan ellenségképpé emblemizált konkurens országok népének szenvedése árán.

Vegyük az alaptanítást: az Evangéliumokat, és kezdjük Mátéval. A nyolc boldogság közül az első: "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa!" (Mt 5,3.) Mit jelent a lélekben szegény? Azt, hogy kiüresedett, vágyak nélküli. Mint a gazdag ifjú: "Jézus ránézett és megkedvelte.… Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a Mennyben, aztán gyere és tarts velem!" (Mk 10,21.) "Ahol a kincsetek, ott a szívetek." Vagy a Világban, vagy a Mennyekben. Egy magát Krisztus-követőnek valló embernek ezt el kell dönteni. "Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol a moly rágja és a rozsda marja …" (Mt 6,19–21.) Az idézeteket még hosszan lehetne folytatni.

Készíts helyet magadban/világban az Önvalónak, Istennek! De hogyan? Ora et labora. Imádkozz és dolgozz! Egyszerre, egyidőben. Váljanak a tetteid imává! Üresedj ki! De mi lesz az üresség után? Mi lesz, ha a teljes ürességgel nézek szembe? Hát igen. Csak amikor már minden lényegtelen lehullott, akkor nyilatkoztatja ki önmagát a lényeges. Akkor majd elmondhatom, hogy "élek, már nem én, hanem él bennem a Krisztus!". Ragaszkodás az anyagban rejlő boldogsághoz nem más, mint visszatérés a Krisztus előttibe. Elfeledkezés arról, hogy: "Az én országom nem evilágból való." (Jn 18,36.)

"… beszélt a boldogságról Dávid is a zsoltáraiban, amit Isten jelenléte és a törvényeinek megtartása nyújt az ember számára, és ami képessé teszi az embert arra, hogy a családi és anyagi életében sikeres legyen."

Visszatérve a retrográd szemléletre: jogos Erich Fromm kritikája a Szeretet művészetében. Az istenszeretetről szólva elvetendő hozzáállásnak tartja a "Vedd be Istent üzlettársnak!" modellt. "Gyermeteg módon alárendeljük magunkat egy antropomorf istenképnek anélkül, hogy életünket az isteni elvek szerint átalakítanánk, közelebb vagyunk egy primitív bálványimádó törzshöz, mint a középkor vallásos kultúrájához.… Fel sem merül a kérdés, hogy alapvető sikerhajhászásunk összhangban van-e a monoteisztikus vallás szellemével. Ellenkezőleg, ez a mindenek fölött való cél egy pillanatig sem kétséges, és az istenhitnek, meg az imádságnak is az az ajánlólevele, hogy alkalmazásuk növeli az ember esélyeit a sikerre.… Isten átalakult az Univerzum Rt. távoli vezérigazgatójává."

A boldogság olyan, mint az árnyék. Ha futsz utána: sohasem éred utol. Ha nem foglalkozol vele: mindig a sarkadban van. Erre azt mondják, negativista életszemlélet. Pedig nincs a Hagyománynak olyan megnyilatkozási formája, amely azt mondaná, hogy az emberi lény célja a Világban elérhető Boldogság."…mert nem a vagyonban való bővölködéstől függ az ember élete." (Lk 12,15.)

Olimpia

"A háború minden dolgok szülőatyja."

Hérakleitosz

A közhiedelemmel ellentétben több olimpiai jellegű játékot tartottak az ókori Hellászban. Görögországban (pontosabban a hellének lakta földön) két-két évente, négy helyen voltak versenyek. A legismertebbet, az élisi Olympiát, Kr. e. 776-tól Zeusz tiszteletére tartották. A Parnasszosz közelében, Delphoiban a pythói játékokat, Korinthosz közelében az Isthmiát, Argolisban a Nemeát rendezték meg.

"A férfiak felkészítése a háborúra: ez volt az Olimpiai Játékok eredeti célja."

Ez bizony hibás állítás. A gyakorló- és küzdőtér (gymnasion és palaistra), illetve környezete a társadalmi élet színtere is volt, amit alátámaszt az is, hogy mellette legtöbbször fürdőt is találunk. A szellemi kontinuitást biztosítandó és bizonyítandó serdülő ifjak is részt vehettek a versenyeken.

Mivel csak az adott isten vagy istennő hívei vettek részt a játékokon, ezért a helléneken kívül más nemzetek tagjai ritkán jelentek meg. Tették mindezt a hely szellemét meghatározó istenség tiszteletére. És ez a lényeg! Minden olimpiai játék eredeti célja az áldozathozatal. Nem feltétlenül harccal, de mindenképpen versengéssel. (Delphoiban lant- és énekversenyek is voltak a Múzsák vezetője, Apollón tiszteletére!) Felvetődik a kérdés: hogyan lehet harccal, versengéssel áldozni?

Az európai lovagi kultúra az Olympia eredeti szellemét vitte tovább. Jelentős szerepet játszott ebben a Római Birodalom késő-császárkori mithraizmusa, a kelta alapú Grál-mítosz germanizált, majd kereszténnyé szelídített legendája, és nem utolsósorban a kereszténység kezdeteitől a Szent Szűz kultusza.

Ez a szemlélet megjelenik a védikus műveltségben is. Az igázás útja, a jóga: a ksátriják, a harcosok útja. Önmagam meghaladásával, a töredékes emberi feláldozásával. Ez nem jelenti az élet feladását, hanem a legnagyobb fokú tiszteletét. Ezen a ponton ér össze Kelet és Nyugat harcosi útja. Az emberi létforma ugyanis a legértékesebb, legmegbecsülendőbb az összes közül. Ezzel a mondattal kezdődik a Védánta sútra: "Tudakozódj az Önvaló felől, ismerd meg az Önvalót!" Gnóthi seauton. Ez az emberi lény elsődleges feladata.

Az Olympia a maga eredeti szellemiségében szakrális gesztus: világképzés. Ezek az értékek a történelem folyamában elveszhetnek. Az Ember feladata, megigazulásának útja, hogy újra és újra rájuk találjon, majd korának és kultúrájának megfelelően az életébe visszahelyezze azokat.

A cikk az újkori olimpiák visszásságait taglalja. A reklám- és üzletorientáltság orvoslataként Alternatív Olimpiai Játékok megrendezését javasolják. "Számos kultúrának van saját sportja. Némelyik individualisztikus, mások szemlélődő jellegűek, megint mások az ókori mítoszokból eredeztethetőek. Ha elfogadjuk azt az általános hiedelemet, hogy csak egyes kultúráknak lehetnek sportjai, akkor ezzel elveszítjük sportjaink biodiverzitását." Szerzői kitérnek a "nem nyugati" (non-west) versenyzők és a nők hátrányos helyzetére. Sohail Inayatullah és Levi Obijiofor cikke: Beyond the Gold: Should We Create New Future for the Olimpics? (Az "aranyon" túl: Képesek vagyunk-e megalkotni a jövő olimpiáját?) A Journal for Social and Spiritual Awakening

"A nem-nyugati kérdésen túl, az Olimpiai Játékok (másik problémája, hogy) elsődlegesen a tradicionális férfiértékek köré szerveződnek."
"Öröm … látni Cathy Freemant az ausztrál őslakosok zászlaját tartva."

A Hagyományban (a hagyományos társadalmakban) a női princípium az állandóságot, a cselekvés középpontját, az Anyagot, minden dolgok szilárd alapját képviseli, a nő a világban a hatalom megjelenítésében bontakozik ki. Ezért valamilyen női tevékenységet átgondolatlanul sporttá alakítani, illetve a nő divatszerű sportolóvá válása önmagában elégséges a hagyományos társadalmak értékeinek átalakításához, rombolásához.

Amikor az ókori Hellászban a nők számára külön játékokat rendeztek (csak nőknek!), akkor azt a női áldozás hiteles módján tették. A felvetett kérdés: Miként tudja a versenyző a benne lakozó hatalmat kinyilvánítani?! Ennek komplementere a Férfi áldozása: az (Ön)Uralom. A Héra tiszteletére rendezett női "Olympiát"Heraea-nak nevezték. Annyit tudunk róla, hogy Héra attribútumai, a gerely és a harci korong (diszkosz) is helyet kaptak a versenyeken. Az axis és a kör, vagyis a tengely és a teljesség. Láthatjuk, hogy a női áldozás, egy másfajta versengés. A modernitás hübrisze, hogy a nőt a férfi helyzetébe kényszerítette.

"A sportok Taója az áramlás, és ez sokkal érdekesebb, mint a sporttörténet egy-egy fejezetének eredményei."

Tipikus New Age-csúsztatás: vigyünk a témába egy kis keleti misztikumot. A keleti versenyek – amelyeknek mellesleg eredeti alakjukban semmi közük sincs a sporthoz – valódi célja talán a Bushi-dóban mutatható fel legtisztábban, és a Ken-dóban (A Kard Útja) és a Kyu-dóban (Az Íjászat Útja) jelenik meg legszemléletesebben. Eme önmegvalósítási rendszerekben a buddhizmus kontemplatív vonalának szintézise valósul meg, a shin-tó (vagy shin-dó) – vagyis a menny, az istenek útja – szemléletével. A cél a hamis én megsemmisítése, a kiüresedettség állapota. Az "itt és most", a felelősségteljes jelenlét megvalósítása. Amikor a tanítvány elengedi énérzetét, majd félelem és remény nélkül engedi önálló útjára kardját, a nyilat, a mester felkiált: "Most az mozdult!" Vagyis visszatértünk az eredeti célhoz, az ego meghaladásához.

"A nem-nyugati tradicionális sportok nincsenek megtartva az Olimpiákon, mert a Nyugat úgy ítélte, hogy ezek nem eredeti sportok.… Így például … a dob-tánc, a famászás puszta kézzel, a sakk, a favágás, … vagy a kabadi, a pakisztáni hagyományos birkózás, … vagy a szaharai Maghreb teveversenyei." Ami az újkori olimpiai játékokat illeti, ezeket egy olyan korban hívták életre, amikor a sport már specifikusan a gymnasiont helyettesítette. Kezdeti céljuk is romantikus, humanista, tehát lunáris: "Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos." Amolyan come together érzés. Ezzel párhuzamosan persze megjelent az anyagi, a brutális, életveszélyes eredményhisztéria is. Már megszoktuk, hogy a mennyiséget kérik rajtunk számon. Bizonyítani, megdicsőülni, egyéni, nemzeti és genetikai szinten. Mindez napjainkra a multinacionális globalizátorok számára gazdasági tényezővé, a kis nemzeteknek önazonossági igazolvánnyá, illetve politikai ütőkártyává vált (pl. Berlin, Moszkva, Los Angeles csonka olimpiái). Valóban igazságos és érdekes lenne ezen "nem-nyugati" értékek elnyomás nélküli megjelenése egy nemzetközi viadalon, ha még olimpiának nevezhetnénk azt a jelenséget. A jelen helyzetben ugyanakkor azzal járhatna, hogy a sporttá válás és a tradicionális versengés szellemiségének különbözősége kiszakítaná, modern sporttá (értsd: gazdasági és reklámtevékenységgé, fizikai és pszichés manipulációvá) degradálná a ma még valóságos, jobbára kultuszhoz kötött tevékenységeket.

A cikk szerint az olimpia szellemét az emberiség nagy közössége egy humanista felfogásban meg kell, hogy haladja. Elköveti ezt a hibát Erich Fromm is, a Létezni vagy birtokolni című könyvében. Nem érti az olimpiai játékok lényegét, és azt a nyugati pogányság kifejezőjeként aposztrofálja. Helyette a passió-játékok felelevenítését javasolja, holott mindkettő a Hagyomány egy-egy pólusa. Az olimpiai játékok a szoláris, a misztériumjátékok pedig a lunáris olvasat. Ebből a nézőpontból nem passió-játékokkal való helyettesítés jelentené a megoldást, hanem az Olympia szellemiségének helyreállítása.

A hagyomány ellen ható erők

Absztradíció
Célja, hogy felszínessé tegye a Hagyományt. Legtöbbször pozitivista. Ami azért mégis jobb a félelem- és bűntudatkeltő, destruktív, negativista pszichoterrornál. Ami szintén az absztradíció sajátja.

Hagyományellenesség
Célja, hogy bagatellizálja, nevetségessé tegye a Hagyományt.

Pszeudotradíció
Célja, hogy elvonja a figyelmet, a tudatosságot azzal, hogy mellékvágányra tereli a témát. A valóság és az illúzió keveréke. Elindul az úton, de megbicsaklik.

Ellenhagyomány
Célja a Hatalom, az Uralom. Szerkezetében teljesen megegyezik a Hagyománnyal, mert annak tökéletes, negatív tükörképe.

A hagyomány ellen ható erők burkolt, illetve kevésbé burkolt céljai: Érzékkielégítés, Gazdasági haszon, Világi hatalom, Szellemi uralom.