Jelentés az arcvonalból – a Bilderbergerek leleplezése

Ugye, természetesnek tartják, hogy a média valamilyen formában hírt adjon egy olyan eseményről, nemzetközi konferenciáról, amelynek résztvevői között ott találjuk a Világbank elnökét, a WTO igazgatóját, Hollandia királynőjét és a Xerox csúcsvezetőjét?

Hát akkor mondjuk el, hogy ez a nagyon nagy befolyással rendelkező, igencsak titokzatos, zárt, csúcspozíciókat betöltő nyugati politikusokat, médiamogulokat, cégvezetőket és bankárokat tömörítő Bilderberg-csoport évi rendes összejövetele volt, melyet minden alkalommal más-más helyszínen rendeznek meg, hogy titkos egyeztetéseket folytassanak a globális kapitalizmus továbbvitelét illetően. Minden résztvevő, soraikban a maroknyi kiválasztott újságíróval, szigorú titoktartást fogadott.

Grattan Healy, az európai zöld pártok kutatója és jómagam bevettük magunkat a Chateau du Lac kastélyszálló éttermébe, hogy megrendeljük pazarnak számító lakománkat, ám valójában nem annyira az étkekre koncentráltunk, inkább arra, hogy vajon másnapra, a titokzatos Bilderberg-csoport összejövetele okán, valóban elszigetelik-e a külvilágtól a szállót. A csoport a Bilderberg nevet egyébként egy hollandiai szállodáról kapta, ahol az első titkos transzatlanti összejövetelt tartották még 1954-ben. Az exkluzív csoport alapítója és első elnöke, az alakuló gyűlés helyszínéül szolgáló szálláshely tulajdonosa, az egykori náci SS-tiszt: Bernhard holland herceg volt (Beatrix királynő édesapja – a ford. megj.). A csoportosulás a nyugati világ dúsgazdag iparmágnásai és bankárai krémjét hívta soraiba. Grattan Healy kutatásai rávilágítottak, hogy az ilyen és ehhez hasonló elitklubok (mint amilyen még például a Trilaterális Bizottság) miként igyekeznek behatolni Európa szívébe, képviselőiket bejuttatni az Európai Unió vezető tisztségeibe. Legutóbb vált nyilvánvalóvá kapcsolatuk az iparmágnásokat tömörítő, nagyhatalmú politikacsináló Európai Kerekasztallal, melyet éppen a Bilderberg-csoport jelenlegi elnöke, Etienne Davignon alapított. Grattan kínos kérdésfeltevéseit a zöldek tolmácsolták az Európai Parlamentben.

Én magam nagyon kíváncsian vártam, hogy végre hús-vér alakban lássak egy ilyen Bilderbergert. Miután általában mindig le vagyok égve, így vonaton zötykölődtem Bristolból Brüsszelbe, de ez a hely megfelelőnek tűnt, hogy megpróbáltatásaimért kárpótoljon. A szállodában körbeszaglászva Grattan felfigyelt egy bizottsági összejövetelre utaló jelzésre. Talán éppen szándékos megtévesztésből helyezték el? Nos, reggel a végére fogunk járni. Tovább erősítette reményeinket, hogy ennek a május 31-ei szerdának késő éjszakáján befutott Leedsből Brüsszelbe Mik Peters, aki marxista szociológiát ad elő, és aki az eddigi legátfogóbb tanulmányt jegyzi a Bilderbergerekről. Másnap reggel arra lettünk figyelmesek, hogy a kastély hátsó bejáratait láncokkal lelakatolták, míg a firenzei stílust imitáló előcsarnokhoz vezető főbejáratnál otromba installációk jelentek meg: az éjszaka folyamán fehér műanyag fedett bejárati folyosót állítottak fel. Ezen a gyönyörű felhőmentes napon vajon csak nem az esőtől akarnak megóvni bizonyos idehajtató nagyságokat? Vagy talán inkább a vizslató szemektől, semmint az esőtől? Mindenesetre az biztos, hogy itt valami takargatnivaló akad.

Úgy délután négy felé aztán szállingózni kezdenek a limuzinok, csillogó fekete Mercedesek a szélvédőjük mögé helyezett, jól látható megkülönböztető "B" megjelölésükkel. Épp be tudunk valahogy kukucskálni a ponyva mögé és lefotózni az érkezetteket, amint kikászálódnak a batárok hátsó üléseiről. Az ajtónállók igyekeznek a hevenyészett kárpitok segítségével elrejteni a nyilvánosságra oly kényes vendégeket. Mi a magunk részéről a függönyök közötti réseken át fotografálunk. Közben váltunk néhány szót egy jobboldali amerikai magazin, a Spotlight fotósával és riporterével, akik a világon egyedüliként képesek előre megmondani, hol lesz a következő nagy találkozás. Milyen őszinte és elszánt páros, bizony úgy hírlik, hogy lapjuk egy neonáci iskolai újság. Elég ijesztő belegondolni, hogy az ő vérebszerű nyomkövetésük nélkül a résztvevőkön kívül a világon senki sem tudná, hol is lesz a míting. Ha valaki nagyon zaklatja a Bilderberg-irodát, akkor azzal vakarják le, hogy ki fognak adni egy sajtóközleményt, csak azt nem teszik hozzá, hogy ezt a szállóban lehet megigényelni (honnan a fenéből kellene tudni, hol is lesz az), és hogy akkor adják ki, amikor már a résztvevők rég eltávoztak.

2000.június 1-je, csütörtök munkaszüneti nap Belgiumban. A családok mind a napocskát élvezik, és a bájos Genval-tó körül lófrálnak, de a besurranó tőkés nehézsúlyúak mindezt nem is érzékelik. A rendszeres résztvevők közül itt van a kanadai Conrad Black (a Hollinger Inc., a világ harmadik leghatalmasabb sajtóbirodalmának első embere, a Telegraph tulajdonosa, 350 millió fontos személyes magánvagyonnal), Beatrix holland királynő, Kenneth Clarke (aki nagyon megdöbbent, amikor a szállodába lépve valaki a nevét kiáltotta), David Rockefeller, James Wolfenson (a Világbank elnöke). Az új csoportfőnök, Viscount Davignon még visszaszalad a kocsihoz, hogy – ahogy tréfásan megjegyeztük – ottfelejtett drogszettjét magához vegye. Mellesleg ő a legtöbb belgiumi közmű, illetve bank tulajdonosa, mondhatni Belgium nagyrészt a zsebében van. "Fognak sajtótájékoztatót tartani, Mr. Davignon?", kiáltja feléje Grattan. "Nem tartom valószínűnek" feleli Davignon. "Miért nem?" "Mert nincs elegendő érdeklődésre számottartó mondandónk." S nicsak, ez meg ki? Ez bizony Jean-Claude Trichet. Az meg ki a fene? Az Európai Központi Bank leendő vezetője. Hát neki tényleg semmi érdekes és érdemleges mondandója nem lehet... Na és mi a helyzet ezzel a másik úriemberrel? ő nem más, mint Daniel Vasella, a Novartis nagyvezére, oldalán William McDonough-val, a New York-i Federal Reserve Bank (a szövetségi jegybank) elnökével. Az meg ott a Washington Post góréja, és hé, nicsak ki beszél itten, hát ez meg a mi Zsorzs Sorosunk ám! Odasüss, ott az egyik újonnan kinevezett európai bizottsági kereskedelmi főtanácsnok, Pascal Lamy, aki Henry Kissinger névre hallgató Bilderberger-cimborájához hasonlóan az új világrend lelkes architektora, mellesleg ugyanilyen lelkes európai vezetőként azon munkálkodik, hogy teljes mértékben megnyissa földjét a nyers amerikai kereskedelmi érdekek előtt! Nagyon úgy néz ki, hogy valami elit összejövetel készülődik.

Most megint egy vadiúj Merci érkezik. Egy igen tartózkodó személy igyekszik távol maradni a kameráktól. Egymásra nézünk, és csak a fejünket csóváljuk. Grattan odakiált neki is: "Maga egy nagy szar, uram?" Az épp arra járó balgabelgák megigézve bámulják a felpolírozott mercitengert. "Mi lesz itt?", kérdik izgatottan franciául, miközben mi már a következő érkezőre fenjük a fogunkat. "Bilderberg", adjuk meg a tömör tájékoztatást, mire tudálékosan bólintanak, mintha tényleg tudnák, miről beszélünk, és aztán kicsit zavartan odébbállnak.

Mindeközben az érinthetetlenek csak áradnak és áradnak a limuzinokból, egész közel egy forgalmas közúthoz és a járdához. A helyzet egyértelműen a biztonságiak rémálma. Gyanúsan kidudorodó pulóveres és elég furcsán álló zakókba bújt, fekete szemüveges fickók cirkálnak föl s alá. Aha, ezek a belga titkosrendőrség ügynökei lesznek, azok a dudorok meg a fegyvereik. Az egyiket meg is szólítom, nem tudná-e megmondani, mi készülődik itten. Patkányfogait kivillantván mosolyogva csak ennyit röffen: "Nemtom." Őrült szerencsém, hogy nem kellett látnom a szemét is, színésznek amúgy csapnivaló. Egy testes CIA-tiszt jelenik meg és kezd parancsokat osztogatni a belgáknak, hogy mindenki tudja, hol a helye.

Idén a Bilderberg-randit nagy sietve át kellett szervezni az EU-ellenes osztrák Szabadság Párt hatalomra kerülése miatt (az írás 2001-ben született – a szerk.). Csak ennek tudható be, hogy ilyen testközelből figyelhetjük e nagyszerű közembereket, még egyszer az életben erre nem lesz alkalmunk. Ha a tervek szerint Ausztriában találkoztak volna, akkor túl nagy nyilvánosságot és vele együtt nagy adag bírálatot kaptak volna, és ugye az összeesküvőknek úgy hiányzik a nyilvánosság, mint Drakulának a friss fokhagymafüzér.

A Bilderberg-csoport mindent megtesz azért, hogy rendezvényeinek helyszíne homályban maradjon, és nem fárasztja magát sajtóértekezletekkel sem. A sajtószabadságnak annyi, ami pedig a demokrácia próbaköve lenne, ugyebár. A Bilderberg-találkozókon a "szabad" sajtó médiabárói és az Economist szolgalalkű tollnokai, titoktartási fogadalmat téve, évről évre ott smaciznak. Szabályos információs vákuumot képeztek. Elhatároztuk, hogy telefonálni fogunk. Szombat reggel a belga De Morgen napilap végre szállított némi muníciót címoldali vezető anyagával, volt szerkesztője tollából a "mára már nem is annyira titkos" Bilderberg-konferenciáról. Kritikus hangvételű és szórakoztató anyagot adott le a belga nemzeti tévé hírműsora is, és a vasárnapi lapokban is megjelentek anyagok. Amikor az újságírók telefonon megkeresték a genvali polgármestert, ő csak annyit mondott, hogy az urak biztos tréfálnak. Ugyanis ha Henry Kissinger és Beatrix királynő ellátogattak volna helyhatósági felségterületére, arról ő minden bizonnyal tudomást szerzett volna – állította.

A Bilderberg, úgy tűnik, politika felett álló képződmény. Minden résztvevő, a politikusok, a média-szerkesztők, az európai főtisztviselők, de a szimpla ajtónállók és sofőrök is mind teljes hallgatást fogadtak. És nemcsak magának a találkozónak a tartalmát illetően, hanem egyáltalán a Bilderberg mint olyan létezéséről. Elszámoltathatóságukat szolidan a küszöbön felejtik. Amikor összeesküvőink végül szombaton távoztak, két titkosügynök kérdőre vonta a Spotlight fotósát, mutatná meg a belga sajtó engedélyét, aztán megfenyegették, hogy mindjárt jól pofán vágják. Egészen egy közeli kiskocsmáig üldözték, ahol a főnök meg a pincérek siettek a segítségére, hogy aztán üldözői tovább hajszolják a helyi vasútállomásra. Egy hajszálon múlt, hogy el tudott előlük iszkolni, átvágva a síneken, majd egy rossz irányba haladó vonatra felkapaszkodva. Szürreális. Netán valaki olyan hagyta el a szállót, aki nem szerette volna, ha lefényképezik? Clinton aznap Aachenben flangált, ez biztos. A Bilderbergerek palira vesznek bennünket, mondjuk így: hiszékenységünkre építenek. A szálló szerint ott egy krokettverseny zajlott, és a közönség soraiban valóban megfordultak jólismert személyiségek is. Egy másik címlapsztori szerint a francia futball-válogatott tartózkodott ott. Még a biztonságiak kitűzőjére is a futballra rímelve "Brussels 2000" volt írva. Ezek a hatalommal üzérkedő urak túl könnyen hazudnak. Minél több tény lát napvilágot arról, miként igyekeznek keresztülhajszolni az egyesült európai szuperállam eszményét, minél több hazugságot hintenek szét magukat leplezve, annál jobban megerősítik gyanúinkat. Miért kellett Tony Blairnek 1998 márciusában Christopher Gill honatya hozzá intézett kérdésére válaszolva azt mondania a parlamentben, hogy kabinetjének egyetlen tagja sem vett részt Bilderberg-találkozókon, amikor ő maga nyilvánvalóan rajta volt az 1993-as athéni összejövetel meghívottainak listáján, közvetlenül azelőtt, hogy a Brit Munkáspárt elnökévé lett volna? Részvételét még William Rees-Mogg is kommentálta a Times-ban! A dán parlament épp arra készül, hogy az ország minden politikusának megtiltsa egyszer s mindenkorra a részvételt. Szóval ki áll itt mindezek mögött? A bankárok? A politikusok? Mi a helyzet azzal a közmondással, mely szerint az adós hitelezőjének rabszolgájává lesz? Bízhatunk-e az olyan Bilderberger-politikusokban, mint amilyen Kenneth Clarke és Peter Mandelson? Napjainkra a kormányok már nem egyebek, mint a bankok PR-és adózási menedzserei? Eljött az ideje ezen kicsinyke bankárklub alaposabb nemzetközi vizsgálatának, mely klub most már túl sok politikai ajtóba tette be a lábfejét. A nyugati országok kisemberei, hát még a fejlődő világ népei számára oly kártékony gazdasági prioritásokat a Bilderberg-csoport tevékenysége révén azok az uralkodó osztályok kényszerítik ki, melyek nagyobb befolyással vannak a jövőre, mint bárki más, s mindezt tökéletes titoktartás mellett, fedett tevékenységgel. Itt az ideje, hogy elszámoltassuk ezt az összeesküvő klubot.

Forrás: SQUALL Frontline Communiques – Jelentések az arcvonalból: szerkesztetlen sajtótudósítások a történések, események vagy balesetek helyszínéről, első kézből SchNEWS SQUALL évkönyv 2001

Fordította: Malecz Attila


Ökotáj, 31–32. sz. 2003. 64–65. o.