Kertfal

Az embereknek kapcsolatra van szükségük a fákkal, növényekkel, vízzel. Nehezen megragadható módon, de teljesebbé tudnak válni természeti környezetben, jobban magukba tudnak mélyülni, és valahogy jobban fel tudnak töltődni energiával az élő természet, a növények, fák, víz közelében. A városban ezt a kertek és a kis parkok szolgálnák, de rendszerint túl közel esnek a közlekedéshez, a zajhoz és az épületekhez, így a természet hatása nem érvényesül. Ezért a parkokat és kerteket védeni kell, el kell választani a város zajától és látványától. Ehhez fal, mégpedig magas fal szükséges, a kertet pedig sűrűn körbe kell ültetni növényekkel.

Abban a néhány esetben, amikor egy városban bárki által látogatható, körülkerített kerteket hoztak létre -- az Alhambra, a koppenhágai Royal Library Garden --, ezek a kertek szinte kivétel nélkül híressé váltak. Az emberek megértik és értékelik az ezekben átélhető békét.

...A téglafal a kerted vagy parkod körül... gyakran valóban nem szép látvány kívülről, de ez inkább igénytelenség, semmint csúnyaság. Általában nem azért építették ezeket a falakat, hogy kívülről ne tudjanak bepillantani az emberek, hanem saját kifelé pillantásuk korlátozására: az az igazság, hogy ahogyan egy bizonyos időt igényelnek maguknak az emberek, úgy egy bizonyos területet is, és nem illő belebámészkodni abba, amikor valaki ingujjra vetkőzik, iskolás fiaival ugróiskolázik, a feleségével régmúlt időkről mereng vagy fel-alá járkál az alkonyban. Azonkívül a kőfal gyakorlati szolgálatot is tesz, véd az erős széltől, segíti a gyümölcsök érlelődését, ősszel úgy sugározza a meleget, mint valami napsugár-kandalló. Továbbá a kellően hosszú és ódon téglafal csodálatos bíborvörös és kellemes mohás zöld... (John Ruskin: The Two Paths, New York, Dutton, 1907, 202--205. oldal).

Ez a minta mindenféle magánkerttől a városi kis parkokig menően alkalmazható. Nem biztos, hogy minden kis parkra érvényesíthető, de nehéz pontosan különbséget tenni, hogy a fal mely helyeken kívánatos, és melyeken nem. Vannak helyzetek, például egy-egy kis park vagy kert esetében, amikor helyénvaló, hogy ezek nyitottak a körülöttük zajló forgalomra. Sokkal több park és kert van azonban, amely éppen fordítva: nyitottság helyett körülövező falat kíván, így tehát ezt a megoldást kell választanunk.

Tehát: Valamilyen módon biztosítsuk a csendes kertek belső világának védettségét; takarást a forgalom zajától és látványától. Ha nagy kertről vagy parkról van szó, a zártság oldottabb lehet (lágyabb határral oldható meg), bokrokkal, fákkal, terephajlatokkal és így tovább. A kisebb kertek esetében határozottabb és élesebb zártság szükséges. Egészen kicsi kertet fallal vagy épületekkel vegyünk körül, még a sövények és az élő kerítések sem mindig elegendőek a zaj kívül tartására.

Használjuk fel a kertfalat úgy, hogy pozitív külső teret alkosson, ugyanakkor mellvéddel és ablakokkal szakítsuk meg, amelyek kapcsolatot teremtenek a kert és az utca vagy a kert és a másik kert között. Végül pedig ügyeljünk arra, hogy kilátást nyissunk egyéb távolibb és nagyobb terekre


Rovatunkban folytatjuk a Pattern Language című könyv (Christopher Alexander és mások: A Pattern Language. Towns, Buildings, Construction. New York, 1981, Oxford University Press, 1171 p.) lapunk választott témájára vonatkozó részleteinek közlését.