Ezek szervezeti formái általában: konszern, részvénytársaság, kft., vállalat, szövetkezet és más jogi formációk, amelyeknek a pénzalapú piacgazdaságban a fő éltető eleme a kamatos kamat, illetve más megközelítésben a valuták és a különféle értékpapírok (főleg részvények, kötvények) árfolyamnyeresége. Ugyanakkor a pénzben közvetetten kifejezhető haszonnak egyéb megjelenési formái is vannak az adásvételt megjelenítő értékesülési láncolatban, a vagyon és a jövedelem gyarapítását szolgáló profit különféle alakzataiban.

Gazdasági globalizmus

A természetes személyekhez hasonlóan a szabadpiaci liberális elvek szerint szükségszerűen felszaporított önálló jogi személyeknél is visszatérően tapasztalni lehetett és napjainkban különösen érzékelhetjük a mennyiségi növekedés "demográfiai" problémáját, a népességrobbanáshoz hasonló szervezetrobbanást. (Ugyanis egyrészt megfelelő számú egyedi szereplő kell a piaci koordináció hatékonyságához, másrészt a fogyasztást korlátlanul maximalizáló törekvésekhez is elegendő "jogi individuum" szükséges.) A szervezeti túlszaporodás kezelésére jól begyakorolt módszerek vannak, amelyek rendre elvezetnek a jogi személyek csődhullámához. Ennek egyik lehetséges gazdasági-jogi kimenetele a járványszerű elhalás (tömeges felszámolás, végelszámolással megszűnés), vagy a ciklikusan ismétlődő monopolisztikus koncentráció, centralizáció, mint sajátos szervezeti reinkarnáció. A gazdasági globalizmus előretörésével megfigyelhető, hogy egyre inkább a nemzetek feletti szerveződésű világcégek szövevényes bonyolultságú, viszont kevés fókuszba koncentrált konglomerátumai kerülnek a jogi személyiségű gazdasági munkaszervezetek világgazdasági erőpiramisának a csúcsára.

Mindezzel párhuzamosan megteremtődik annak is a technikai feltétele, hogy a -- többnyire nem jogi személyiségű és nem publikus -- rejtőzködő, ám globálisan és lokálisan is egyaránt jól szervezett, erőteljesen hierarchizált jóléti és/vagy munkaközösségek (régebbi elnevezéssel: gondolati társaságok) természetes személyiségű tagjai kevés áttétellel, nagy biztonsággal végezhessék a világgazdaság "kozmokontrolling" tevékenységét, a rájuk osztott világstratégiai háttérirányítás és ellenőrzés feladatait. Ezen a szinten és ebben a körben tehát eredményesen működik a jogi személyek és a természetes személyek, valamint ezek szövetségei közötti kapcsolat.

Politikai globalizmus

A liberalizmus uralkodó eszméjének megfelelően a multinacionális globalo-kapitalizmus nem működhet jól az intézményesített politikai globalizmus felépítése nélkül.

Ennek értelmében a nemzeti elvek szerint létrejött kis- és közepes államok általában előbb-utóbb különféle uniókba, birodalmakba, államszerű monstrumokba, politikai ernyőszervezetekbe egyesülnek, amely jogi személyeknek a hatalomtechnikai alapelve többnyire a jól körülhatárolt, megfelelően szabályozott, nemzetek feletti kisebbség által irányított és ellenőrzött, alsóbb osztályú nemzeti többség célirányos megszervezése. 

Az állami erőszakszervezeteket, illetve a politikai (munka)megosztást és versenyt szolgáló, többnyire oligarchikus lobbi-érdekeket érvényesítő pártokat, esetleg szakszervezeteket jól kiegészítik a nyitott társadalom és a globalizmus jegyében (központilag, illetve a kisközös érdekek által közvetetten) irányított, tömeges befolyásolást biztosító kommunikációs médiumok. A civil társadalom jogi személyiségű tagjaiként ezek pszichikai médiumként kezelik a széttagolandó, vagy már atomizált természetes személyeket, közben óriási virtuális tömeggé elegyítve a liberalizmus által egyénként dicsőített, ráadásul a szabadság jelszavának igézetében jól hangzó emberi jogokkal védett konzum-individuumokat.

Kulturális globalizmus

A kulturális (művészeti, tudományos, oktatási, sport célú stb.) globalizmust segítik a nemzetközi hálózatba szerveződő, szintén jogi személyiségű egyesületek, szövetségek, alapítványok, közcélra hivatkozó egyéb nonprofit szervezetek, amelyek a szűkebb értelmű civil társadalmat alkotják a társadalom makrostruktúrájában. Ugyanakkor ebben a publikus civil társadalmi körben van (lenne) leginkább helye a tételesen említett, nemzeti érzést erősítő különféle jóléti mikroközösségeknek. 

Külön kategóriába tartoznak a vallási szolidaritás alapegységei, az egyházi, felekezeti jogi személyek, amelyek történelmi viszonylatban -- az állam és a civil társadalom mellett -- a társadalmi makrostruktúra fontos alapintézményei. A globálisan szerveződő történelmi egyházak többségében jelen vannak a vallási érzést erősítő, helyi szintű publikus jóléti mikroközösségek, például a falusi, városrészi egyházközségek, valamint ezek keretén belül, vagy környezetében működő kulturális és más kisközösségi alakzatok. Célszerű lenne ezek számát növelni, és szerepüket erősíteni.

Következtetés

Miként a külső természet, azonmód a természetes személyek (magánszemélyek) is kiszorulóban, a jogi személyekkel szemben hátrányos helyzetben vannak az élet forgatagában.

Fel kell venni a versenyt, és megfelelő jogi formákat, gazdasági mechanizmusokat kell találni az intézményesített egyensúly helyreállítására, hogy megtalálhassuk a megoldást a globális szintű és súlyú, szociális és ökológiai elégedetlenségből adódó helyi és világméretű problémákra. Erre egyik alkalmas lehetőségnek kínálkozik megszervezni és működtetni a publikus jóléti és/vagy munkaközösségeket és ezek sűrű szövetű hálózatát, szövetségét.

Hasonló helyzetet kell teremteni a tételesen említett publikus jóléti és/vagy munkaközösségek, valamint a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos jogi személyek viszonylatában is. A munka világában meg kell találni, vagy még inkább meg kellene teremteni a családi, baráti alapon szerveződő nyilvános mikroközösségek helyét, erősíteni a szerepüket a világméretű és a lokális munkamegosztásban egyaránt, hiszen a technikai-technológiai fejlődés eredményei erre elégséges esélyt kínálnak. Többek között az elektronikus kereskedelem fejlesztésének egyik fő iránya ez lehetne.

A hagyományos kisközösségi formációk (klubok, körök, asztaltársaságok, népművészeti mozgalmak, ünnepi és alkalmi rendezvények résztvevői) mellett tág teret kell kapniuk a lokális érdekek mentén szervezendő, jogi személyiségű kommunikációs médiumok által nyújtott kulturális, sőt elektronikus közigazgatási lehetőségeknek, miközben oktatással és finanszírozással fejleszteni kell a magánszemélyek kisközösségei által önállóan kezelt, professzionális színvonalú audiovizuális rendszerek hálózatát.

1. tétel
A jogi személyek veszélyes túlsúlyát rohamosan csökkenteni, a magánszemélyek nyilvánosan és legálisan intézményesülő szerepét pedig radikálisan növelni kell az egyes létszférák minden területén, ha meg akarjuk őrizni, illetve vissza kívánjuk szerezni az emberi méltóságot, a természetes személyek, ezáltal a természet előjogait.

2. tétel 
A publikusnak tekintett jogi személyekkel egyenrangú jogi, gazdasági, kulturális feltételeket kell biztosítani a természetes személyeknek, valamint nyilvános és legális csoportjaiknak, életszerűen szerves egyesüléseiknek, társulásaiknak.

3. tétel 
Tömeges méretekben és minél előbb növelni kell a lokális gazdasági és kulturális folyamatokban aktívan részt vevő, de a pártpolitikák felett álló, publikus jóléti és/vagy munkaközösségek számát.
 

A tételekben említett magánszemélyi alapú publikus kisközösségek lehetséges alkotóelemei:

-- az egy- és többszintű, illetve a szűkebb és bővebb tartalmú, intézményesült családok tagjai, mint rokonsági szintű egyesülések, társulások egyedei, 
-- a rokonságon kívüliek, mint baráti együttesek, társaságok egyedei,
-- a családi-baráti vegyes egyesülések, társulások, együttesek, társaságok egyedei.