|
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
SZERV:
Heves m.-i RFK MUNKA DOSSZIÉ MINŐSÍTÉS: TMB.
MEGNYITVA: 1978. 03.10.
Jelentés A Magyar Demokrata Fórum, mint a tömegkommunikációs eszközök is hírt adtak róla, az esztergomi Labor Műszerművek kulturális célokat szolgáló épületében tartotta 1988. szeptember 10-ei fórumát, melynek tárgya a környezetvédelem, az ökológiai problematika volt, politikai súllyal pedig a Bős--Nagymaros vízlépcső kérdése. Általánosságban elmondható, hogy a fórumot a konkrét kérdésben erős kritikai hangvétel, egyébként pedig rend, konstruktivitás és felelősség jellemezte. Még indulatosabb felszólalás esetén is, mint például Bába István szociológusé volt, a felszólaló maga utasította rendre magát az "esetleges demagóg hangért". A résztvevők száma 608 volt, és ez a jelentős létszám igen magas szellemi színvonalat képviselt. Egyetemi tanárok, kutatók, mérnökök, írók, pedagógusok, történészek, szociológusok voltak jelen, zömmel a 35-55 éves nemzedékből, de kisebb részben nyugdíjkorhatáron túl levők és huszonévesek is -- utóbbiak külön, mint FIDESZ is berendeztek egy asztalt. Az embernek az lehetett az érzése, hogy a Magyar Demokrata Fórum valamiféle párhuzama a pártnak és a FIDESZ a KISZ-nek. Annál is inkább így van ez, mert a jelenlevők nagy részének a párt értelmiségét kellene alkotnia, ha el nem idegenítették volna őket; s ki tudja, nem késő-e, amit Grósz Károly mondott a Politikai Főiskolán az értelmiség szerepéről a pártban. Az elnöklők közül Kodolányi Gyula sohasem volt a szocialista értelmiség képviselője, de Bíró Zoltán igen -- kizárásával a párt önmagát gyengítette meg.
Ott jelentették be a MDF esztergomi csoportjának ("alapszervezetének") megalakulását, amelyben feltűnő az orvosok nagy száma. A MDF gyorsan terjed az országban. Miskolcon már van csoportjuk, mint bejelentették, már készen van a röpcédulájuk, amelyen a vízlépcső ellen való tiltakozásra szólítják föl a város lakosságát, tekintve, hogy a vízlépcsőre csoportosították át a Miskolc szennyvíztisztítására szánt beruházási összeget. Érdekes jelenség a MDF internacionalizálódása. Ezen a fórumon cseh és osztrák vendégek vettek részt. Dolezsál és Mandler nevű volt ott a "Cseh Demokratikus Kezdeményezéstől", azután egy dr. Gerhard Busek nevű osztrák képviselő, és egy fiatal ember, a stájerországi zöldek képviselője. Felolvasták a levélváltást a cseh demokratikus kezdeményezés és a MDF között, itt egy egyeztetésről és összefogásról van szó (érdekes, hogy ebből a szlovákok kimaradnak, valószínűleg azért, mert megfelelő kezdeményezés Szlovákiában nincs). Felszólalt az osztrák képviselő és a zöld is. A fórumon kirajzolódott politikai alapállás a következő: a szocializmusnak az a sztálini modellje, amelyen a szocialista országok jelenlegi politikai berendezkedése is nyugszik, életképtelen és káros. A fórum nem ellensége a kommunista pártnak, ha a kommunista párt lehetővé teszi más pártok létezését is és ezek a pártok szabadon előterjeszthetik a maguk törekvéseit és elképzeléseit. A vezető szerep mindig attól függ, kinek adják a választók a megbízást. A szocializmus egyetlen elfogadható értelmezése: olyan társadalmi intézményrendszer és általános szemlélet, amely lehetetlenné igyekszik tenni a társadalmi érdekek kisajátítását egyetlen csoport által. Ebbe beleértendő, hogy az állam illetéktelen és nem normális szerepét meg kell szüntetni, a társadalom számára biztosítva az önszerveződést. Ennek megfelelő álláspont rajzolódik ki a környezetvédelem kérdéskörében is. Eszerint -- mint már a legelső felszólalásban Kodolányi Gyula ezt kifejezte -- az állam nem lehet a környezetvédelmi kérdésekben bíró, mivel ő maga a legfőbb vádlott. Mások ezt úgy fejtették ki, hogy mindig a tulajdonosok, a tőke hozamában és gyors megtérülésében érdekeltek azok, akik figyelmen kívül hagyják a környezeti és természetvédelmi szempontokat; mivel a szocializmus sztálini modelljében az állam a legfőbb, sőt, van, ahol egyetlen tulajdonos, éppen az állam okozza a legtöbb kárt a környezetben. Míg a polgári demokráciákban a környezetnek ártó tulajdonosokkal szemben az állam felléphet, mint a környezet védelmezője (komoly bírságokkal, szankciókkal, stb.), itt az állammal szemben nincs, aki hatékonyan fellépjen, hiszen minden az állam kezében van: tulajdon, közigazgatás, fegyveres erő. Zsolnai László közgazdász hatásos adatokat gyűjtött csokorba. Ezek szerint az országban 6 Somogy megyényi terület ivóvize veszélyeztetett, 4 millió ember számára szennyezett a levegő, évi 6 millió tonna veszélyes hulladék termelődik, az "externális humán hatások drámaiak". Az ország elöregedése következtében az ezredforduló után nehezen elviselhető lesz a magas eltartottsági hányad, évi 5000 öngyilkossal az elsők vagyunk a világon az öngyilkosok számában, 500 000 alkoholbeteg, több tízezer narkós, a lakosság 25%-a küszködik mentális problémákkal, mortalitási mutatóink Európában a legrosszabbak között vannak, s mindehhez járul a depriváció, az új szegénység megjelenése. A lakosság 25%-a deprivált. Az okok: a kiszolgáltatottság a politikának, a hierarchikus függés végletessége, az államnak több, mint 100 belenyúlási eszköze van a vállalatok belső tevékenységébe, a háztartások kiszolgáltatottsága, mely egyfelől a kötött bérgazdálkodásból, másfelől a területi döntéshozatalból való teljes kirekesztettségből származik. A vállalatoknál a következmény a kizárólagos vertikális lojalitás, alkalmazkodás, ágazati lojalitás, a háztartási kiszolgáltatottságból pedig az egoista és agresszív viselkedési minták eluralkodása származik. A kiút a dereguláció (hierarchikus függésrendszer oldása) és piacosítás (horizontális piaci kapcsolatok). A reform nemcsak gazdasági és politikai reformot, hanem harmadikként humán-ökológiai reformot is jelent. A cél a humán ökoszisztémák regenerálása. Ha ezt a humánökológiai reformot nem integrálják a teljes reformfolyamatba, akkor a környezetvédelem szétaprózottsága és szélmalomharca a tünetek ellen inkább válságteremtő, mintsem válságoldó tényező lesz. Zelnik József is a hatalmi viszonyokkal hozta összefüggésbe a környezetvédelmet. A modernség kultuszát manipulációként leplezte le: föltette a kérdést, a totalitarizmus és a modernizáció nem ugyanazt jelenik-e. "Az ember hatalma a természet fölött néhány ember hatalmát jelenti a többi ember fölött, a természet leigázásának eszközével". Ez különösen durván nyilatkozott meg a kelet-európai modernizációs pánikban. Szövetséget kell kötni a természettel: a szövetség két szabad fél között jön létre, tehát föl kell szabadítanunk a természetet és akkor mi is felszabadulunk. A természet leigázásának paradigmáját váltsa fel az ökológiai paradigma. Élesebbek voltak a megfogalmazások a bős-- nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban. A fórum, szakemberek felszólalásaiban nagyon komoly, figyelemreméltó adatokkal alátámasztva (távlatilag igen káros hatások, elhanyagolható haszon, jelenleg erőnket meghaladó anyagi áldozat, kulturális veszteségek, a magyar történelem nemzettudat szempontjából értékes tája arculatának megváltoztatása), az építkezés azonnali leállítását, a nagymarosi vízi erőmű levételét a napirendről, erőfeszítéseket azért, hogy az osztrák vállalatok lemondjanak a kártérítésről, ha pedig a kormány minderre nem hajlandó, akkor népszavazást követel a kérdésben. Levelet fogalmazott meg a kormánynak, a képviselőknek, tüntetést határozott el Budapesten hétfőre, szeptember 12-re. Erre röpcédulákat is készítettek. Az álláspont az, hogy a vízi erőmű kérdése most már politikai kérdés, a nemzeti érdekek és a nemzeti önérzet kérdése is. A kormány azzal bizonyítja, hogy a nemzet kormánya, ha ezeket a követeléseket magáévá teszi és képviseli. Ebben a kérdésben a cseh demokratikus kezdeményezés jelenlevő emberei, az osztrák képviselő és a stájer zöld fiatalember is támogatásáról biztosította a fórumot. Érdekes volt a vita végén egy jelenlevő vízépítő mérnök felszólalása, aki ugyan a mérnökök nevében cáfolt jó néhány aggodalmat, de úgy nyilatkozott, hogy magánemberként egyetért a felszólalókkal. Mint vízépítő mérnök, mégis teljesíti kötelességét, hiszen ez a dolga. Ha a politika másként utasítja őket, boldogan abba fogják hagyni. Addig azonban kötelességük a vízlépcső építését legjobb tudásuk szerint végezni.
Vannak még sokan, akik ezeken a fórumokon beszélni szeretnének, de akkor több napos ülésszakokat kellene tartani. Általában megfigyelhető, hogy sok minden szorult bele az emberekbe, amit most a nyílt fórumokon szeretnének kifejezni. Bizonyos pánik van 35-50 évesekben, akik becsapottnak érzik magukat, amint mondják, hiába tanultak, nem lett belőlük semmi, anyagi erejük is kicsi, küszködnek. Most akarnak gyorsan politikai szerephez jutni. Ez egyfajta szellemi proletariátusként jelentkezik, a proletárlétet, természetesen, a mai igényszinthez mérve. A kizsákmányolás, mint mondják, egyfajta presztízs-jusstól fosztotta meg őket, mely a tanult embert megilleti. Az MDF október 1-én, a Szegedi József Attila Tudományegyetem auditóriumában rendezi a legközelebbi fórumot a demográfiai helyzetről, majd, még ebben az évben az oktatási kérdésről, az állam és a vallási élet viszonyáról. Érdekes, hogy a vízlépcső kérdésében nem vetődött fel az ország külpolitikai helyzetének problémája. Az tudniillik, hogy a vízlépcső építésének leállítása és a szerződések felmondása feszült viszonyt teremt Csehszlovákiával, aminek előrelátható következménye Csehszlovákia közeledése Romániához és mindjárt a magyar nemzetiség helyzetének rosszabbodása Csehszlovákiában is. Más szóval: amit nyerünk a természeti környezet megóvásán, elveszítjük a nemzet elszakított részeinek túlélési esélyeiben. Csehszlovákia és Románia esetleges közeledése magyarellenes éllel csapást mér az erdélyi magyarság amúgy sem túlságosan bíztató esélyeire és egy új "kisantant" fenyegető árnyát vetíti előre. Ez mindenképpen elkerülendő. Az MDF elszigetelten szemléli a vízlépcső kérdését, ami arra mutat, hogy ezt, mint amiben nagy valószínűséggel gyorsan lehet tömegtámogatást szerezni, fel akarja használni arra, hogy sakkot adjon a kormánynak, illetve a pártvezetésnek. Ugyanezt lehetett megfigyelni az erdélyi kérdésben. Az MDF elkülönülten kezeli a két nemzeti problémát, mindkettőt külön-külön akarván nyomásra felhasználni. A kormány mozgástere mindkét ügyben meglehetősen korlátozott, s így hátrányos helyzetből védekezik. Annál is inkább, mert az adott konkrét helyzettől elvonatkoztatva, mindkét problémában az MDF-nek van igaza, csakhogy nem lehet az adott konkrét helyzettől elvonatkoztatni. Másfelől viszont az adott konkrét helyzethez az is hozzátartozik, hogy az adórendszer anomáliái, az infláció meggyorsulása és a kormány tétova cselekvése miatt a bizalom a kormány iránt a tömegekben gyorsan csökken. Az MDF offenzívában van és ezt most nem lehet megállítani, noha ez az offenzíva éppen a csehszlovák--román közeledés fenyegető lehetősége miatt, sok veszélyt rejt magában. Stimecz
Intézkedés:
Eger, 1988.
szept. 21.
|
SZIGORÚAN
TITKOS
Csóri
Sándor nem ült egyszer sem az elnöki asztalnál, csak lent, a nézőtér
soraiban. Fekete Gyula nem volt jelen. Megjelent és fel is szólalt viszont
az utóbbi időben aktivizálódott Sándor András, aki, úgy látszik, óvatosan
megvárta, hogy a fórum legálissá váljék. Az Írószövetség ismert és exponált
tagjai közül egyet sem lehetett látni, s nem lehetett ott látni Konrád
Györgyöt, Mészöly Miklóst, Hernádi Gyulát, meg az úgynevezett "kemény
magot".
Egri
vonatkozás: Sándor András nem a vízlépcső ügyéhez szólt hozzá, hanem
vesszőparipájának megfelelően a kulturális környezetvédelemhez, a kulturális
szennyet emlegetve. Ahhoz a "Magyar Szellemi Védegylet"-hez kérte a
fórum támogatását, amelyről a tokaji írótáborban is annyit beszélt.
