Pro Vokáció a "STIMECZ" dossziéhoz

Néha furcsa módon szellemi búvárharangokon keresztül hagyományozódik a kultúra. Vélhetőleg nem lenne érdektelen úgy megírni az emberiség történetét, hogy csak a titkos jelentésekre hagyatkoznánk. Sőt, ahogy ezt átgondolom, úgy látom, sokkal pontosabb, történeti tényeket sokkal inkább tisztelő történetírás lenne a "besúgó" történetírás, mint a birodalmi és helyi hatalmi érdekeket szolgáló. Az a történetírás, amely -- tisztelet a ritka kivételnek -- nem a történelmet írja és tanítja, csak saját manipulált történelmét, pszeudo-történelmét.

Amikor most nyárelőn megkaptam az alább közölt anyagot, ambivalens érzéseim támadtak. Először az ilyenkor szokványos közhely gondolat, hogy ki tehette és miért? S mint már annyiszor hasonló helyzetekben, egyből elhessentettem magamtól a könnyű ítélkezés felületes érzését, és így őszinte érdeklődéssel szemléltem a szöveget. Talán Egyiptomba tévedt természettudósok szemlélhették így az addig nem látott ganajtúró bogarat.

Sok ilyen jelentést olvasva, első ránézésre meglepő a rendkívül objektív hangnem, a politológusi erényeket csillogtató állásfoglalások. Nemcsak jelent, hanem elemez, sőt javasol. Ki meri mondani ő, az "egyszerű" besúgó, hogy például Bíró Zoltán kizárásával a párt önmagát gyengítette meg. 

Stimecz külpolitikai szakértő is. Észreveszi, hogy a vízlépcső kérdésében nem vetődött fel az ország külpolitikai helyzetének problémája. (Itt jegyzem meg, hogy mi szervezők ezt a kérdést tudatosan kerültük. Mert mi megfigyeltek is bizony felelős emberek voltunk. Különben ezért hívtunk cseh és osztrák vendégeket. Például a Gerhard Busek nevű osztrákot. Azóta talán jobban ismert lett a neve.)

Ezenkívül Stimecz még messzebbre megy. Kimondja, hogy az MDF-nek a vízlépcső- és az erdélyi kérdésben is igaza van: offenzívában van, és ezt most nem lehet megállítani.

Ki lehet ez a Stimecz? Na nem személy szerint, az nem olyan érdekes. Ki lehet az, aki ilyen felkészülten, higgadtan, szerkesztői kvalitásokat is megcsillogtatva teszi a dolgát? Például az én fontoskodó elméleti előadásom lényegét pontosan megragadta tíz sorban.

Aktuális kérdések tolakodnak elő.
Mikor ártalmas és mikor "hasznos" a besúgó?
Mikor "dicsőülhet meg" és mikor szégyenülhet meg?
Mikor mi a gazság és az igazság?
Vagy ez is csak homoiusion homousion vita?
Vagy csak egy olyan politikai életben, mint a miénk, lehet minden ilyen relatív?
Vagy a megváltáshoz nélkülözhetetlen Júdás csókja?

Zelnik József, 
a Zorró nevű célszemély