A huszadik századi tudós-jelképpé emelt Albert Einstein néha meghökkentő gondolatokkal állt elő. Egyszer például azt találta mondani, hogy a legmélyebb érzelem, amelyet képesek vagyunk átélni, az a misztikum, és ez a magvetője minden igaz tudománynak. Kétfelé vág ez a gondolat. A teljesen merev, kicsinyes, kifáradt, impotens tudományos gondolkodás és a szélsőségesen szabados, spekulatív, szellemi, fékevesztett áltudományos gondolkodás felé. Manapság mintha ez az elképzelés adna igazi hátteret egy olyan világban, amelyben úgy tűnik, minden ki akar derülni. Vízöntős gesztusok munkálnak a világ szellemi életében megállíthatatlanul és megfellebbezhetetlenül. Mostanában minden ki akar derülni a besúgók kicsinyes politikai bugyi-ügyeitől a történelem hátterében zajló okkult háború mozgatórugóiig.
Jó lenne megtudni, hogy oly korban élünk-e, amikor mintha minden ki akarna derülni, vagy oly korban, amikor csak a mintha akarna kiderülni? Oly korban, amikor a Mindenség "gyémánt tengelye" fordul, mint Tiberius uralkodásának idején, midőn egy hajó közel sodródott Paxi szigetéhez, és erős hangon szólította egy hang az egyiptomi kormányos Thamust utasítva, hogy "amikor Palodeshez érsz, jelentsd be, hogy a Nagy Pán halott". A kultúrtörténet a mai napig sem fejtette meg az üzenet lényegét. Csak találgat, hogy a pogányság végét volt hivatva kinyilatkoztatni, vagy azt, hogy Krisztus kiszenvedett a kereszten, vagy azt, hogy a Nagy Szíriusz csillag, minden földi mítoszok kozmikus origója, alábukott a horizonton, hogy a következő kétezer évben ne is lássa, mi történik a Földön.
Jellemző különben, hogy ez a történet Plutarkhosz "Miért vallottak kudarcot a jósok?" című művében maradt fenn. Talán figyelmeztetőül is arra, hogy vannak olyan csillagfordulások, melyeknél minden prófécia hitelét vesztheti, de legalábbis átváltozáson megy keresztül, hogy a születő újból már csak kabalisztikus fifikával lehet visszautalni az eredeti jóslatra. De lehet, hogy ez az ember igazi szabadsága. Isten engedi, hogy a tudatunk által is teremtődjön a világ. Éppen ezért is jó lenne gondolkodni -- csak pontosan, szépen...
Milyen jó is lenne, ha a megismerési formákat, a tudományost, a művészit és a vallásit ebben a mai veszélyes csillagfordulásban -- veszélyes, mert minden ismeretlen veszélyes -- szintézisbe tudnánk emelni. Szintézisbe, amely az ellentétek magasabb egységben való egyesítése, és nem szinkretizmusba -- amire ma oly sok zavaros példát látunk --, amely különböző tudati formák felszínes elegyítése.
Egy jó értelemben vett tudati vagy szimbolikus ökológiával -- vagy hogy az ökológia szót itt ne értse félre senki, használjuk a görög ökológia szó eredeti háztartás-jelentését --, pontosan kimunkált tudati, szellemi háztartás-gazdálkodással talán még a Földet is meg lehet menteni. Ahogy Newton és Einstein is a Biblia kódját keresve, tehát a misztikum rózsafüzérét morzsolgatva jutott korszakalkotó tudományos eredményekre, talán napjainkban akár a nagy tudományos eredmények is vezethetnek a transzcendens megértésszerű érzékeléséhez.
Oly korban élünk, amikor nemcsak nagy tornyok, hanem nagy tabuk is megdőlnek. Például az is, hogy a Nagy Pán halott. Ráadásul ezt nekünk tudnunk is kellene, mert ha feledtük és letagadták is, azért az alkimista Európa hite szerint "a bölcsek kövének hazája: Magyarország".
Z. J.