A gyök az a minimális szótári egység, amely saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal rendelkezik, ragok, képzők, jelek nélkül. A gyökök és a gyökök közötti kapcsolatok betekintést adhatnak a magyar nyelven alapuló kognitív valóság és esetleg tágabb értelemben az emberi szellem működésébe

A magyar önazonosság állapota

A magyar önazonosság kérdésében központi szerepet játszik a magyar nyelv, nyelveredet és a magyar képhagyomány. Az önazonosság-tudat alapját képező élő nyelvi és képi gyökök elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Kárpát-medence megmaradhasson magyar kulturális térként. A témakör egyben ökológiai-humánökológiai kérdés is, mert a medence természeti, kulturális és társadalmi rendszerei az elmúlt évtizedek alatt komoly sérüléseket szenvedtek, ugyanakkor a térségnek központi szerep jut az európai politikai-gazdasági viszonyokban. E szellemi és természeti tér ápolása, védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy a Kárpát-medence stabil tényezője lehessen Európának. 

A magyar politikai és tudományos közgondolkodás azonban még nagyon messze áll attól, hogy a magyar nyelvi és képi hagyomány gyökrendszereit a Kárpát-medence magyar megtartójaként értelmezze és eszerint cselekedjen, alkosson. Nem elég a magyarságot jelképekkel, dokumentumokkal összekapcsolni, legalább olyan fontos nyelvi, képi kódolás segítségével e jelképeket tartalommal megtölteni. Ezért a magyar nyelvi és képi hagyományok ápolása hatalmi-politikai és katonabiztonsági kérdés is. Ha a magyar nyelvet úgy ápoljuk, mint élő ökológiai rendszert, akkor nem kevesebbet teszünk, mint hozzájárulunk a Kárpát-medence humánökológiai stabilitásához. 

Maga az a tény, hogy a magyar nyelv alapvető fogalmi és gyökszerkezeteiről, ezek összefüggéséről Magyarországon egyelőre nem folyik komoly tudományos kutatás, azt mutatja, hogy a jelenlegi magyar elit nem gondolkodik mélyebben a magyar önazonosság kérdéséről.

A nyelvi gyökök

A huszadik század második felében a nyelvészetben teret hódított az a felismerés, hogy a grammatikai szerkezeteket, azaz a hangtani, morfológiai, mondattani szerkezeteket, alapmintákra lehet visszavezetni. Ezeket az alapmintákat a strukturalista, generatív, funkcionalista nyelvtudomány mélyszerkezeteknek mondja. Az alapminták, mélyszerkezetek feltételezése magyarázatot ad azokra a kérdésekre, hogy hogyan képes a gyermek korlátozott nyelvi környezetben rendkívül gyorsan a nyelv összes lehetséges grammatikai mintáját elsajátítani, és hogy miért vagyunk képesek végtelen gazdagságú új nyelvi kifejezést teremteni. A korszerű grammatika-elméletek arra a következtetésre jutottak, hogy az ún. mélyszerkezeteknek, az alapmintáknak és azokat módosító transzformációknak, kapcsolódási szabályrendszernek kognitív valósága van -- azaz jelen vannak az ember szellemi szintjén, továbbá ezek a képességek az ember genetikai csomagjában is kódolva vannak. Ez a kutatási megközelítés további megerősítést nyerhet az itt felvázolt módszerrel, hiszen a gyökszerkezet alapmintái, mélyszerkezetei, illetve az azok közötti kapcsolódások egy és ugyanazon fogalmi körben, azaz kognitív csoportban állnak össze, jönnek létre.

Az itt felvázolt gyökkutatási módszer összhangban van a modern nyelvészet eredményeivel. Az alábbiakban feltételezett alapmintákról, mélyszerkezetekről és azok közötti kapcsolódási szabályokról tehát feltételezzük, hogy szellemi szinten valóságértékkel rendelkeznek. Másképpen mondva: a gyökök és a gyökök közötti kapcsolatok betekintést adnak a magyar nyelven alapuló kognitív valóság és esetleg tágabb értelemben az emberi szellem működésébe, minthogy olyan formális mintákról, szabályokról van szó, amelyek programozhatóak, ezáltal betekintést adhatnak az emberi tudás alapjaiba is. 

A magyar nyelvi gyökök kutatása rosszul áll. A jelenlegi akadémiai nyelvtudomány azt a gyakorlatot örökölte a kommunista tudományműveléstől, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű, és hogy a finnugor tábor megnyerte a tizenkilencedik század végén az ún. "ugor--török háborút", hiszen voltak olyanok is, akik a magyar nyelv török eredete mellett kardoskodtak. Ennek a megmerevedett kutatási programnak két következménye van. Először is már több mint egy évszázada nem folyik a magyar nyelv tudományos eszközökkel történő kutatása. Másodszor annak a kutatásnak, amely viszont folyik, eleve megvalósíthatatlan célja van. Olyan nyelvi állapotot akar rekonstruálni, amelyet nem lehet konkrét nyelvi adatokkal alátámasztani, így az egész vállalkozás olyan, mint az égi szivárványt űző kisfiú. Megvalósíthatatlan tudományos programok kutatása természetesen nem tiltott, mindenki azt kutat, amit akar. De mégis szektás állapotokról árulkodik az, amikor a finnugor iskola álvita formájában néha megszervezi a maga "háborús" ellenlábasait. Erre jó példa a magyar nyelv török eredetéről folytatott vita. Nyilván annak idején Vámbéryék is tudták, hogy nem lehet a magyar nyelv kizárólagos török eredetét bizonyítani. A látványért azonban hajlandóak voltak felvállalni a statiszta szerepét. Ezeknek az álvitáknak a megszervezése arra szolgált, hogy a magyar nyelv valódi gyökrendszeréről elterelje a figyelmet. Akik nem a finnugor "egyház" szabályai szerint játszanak, akik például a magyar nyelv sumér eredetét keresik, azokat pszichiátriai esetnek nyilvánítják. Nem látok semmilyen kiátkozni valót abban, ha valaki a magyar--sumér nyelvi párhuzamokat tanulmányozza, vagy esetleg óegyiptomi hieroglifa szövegeket a magyar nyelv segítségével olvas. A tudomány egy nagy laboratórium. Sok mindent ki kell próbálni, mire valamit biztosan állíthatunk. 

Véleményem szerint a jelenlegi tudásunk alapján nem bizonyított a finnugor alapnyelv léte. Így semmiféle kizárólagos finnugor nyelvrokonságról nem lehet beszélni. Tény, hogy léteznek nyelvi párhuzamok a magyar, török, finn, sumér és egyéb ragozó nyelvek, sőt a nem-ragozó indogermán nyelvek között is. Nyelvtörténeti szempontból ezeket a nyelvi, főleg szótári párhuzamokat, az ún. nostraticus keretben tanulmányozzák, amelynek feltételezése, hogy valamikor egyetlen egy ősnyelv létezett. Ezen a paradigmán belül a finn és a magyar rokonnyelveknek számítanak, de a sumér és a német nyelvnek a korábbi változatai is. A jövő majd kideríti, hogy a nostraticus nyelvkutatás mennyire számít az internacionalista globalizáció eredményei vagy vadhajtásai közé. A magyar nyelv egyoldalú finnugor megközelítésének torzszüleményei közé lehet sorolni azokat a kísérletezéseket, amelyek lehetővé tettek további megfontolatlan, fantasztikus kijelentéseket a magyar nyelvről.[1] Felvetődik a kérdés, hogy a finnugor nyelvtudomány milyen eredményeket ért el, amikor nem tudta a finnugor nyelvrokonságot bebizonyítani. Nem lenne sportszerű ezt a kérdést válasz nélkül hagyni, hiszen sikerült több úgynevezett finnugor nyelvről leírást készíteni, szótárt írni -- azonban nem ez volt a kutatás fő csapásiránya, mindössze a tudományos program "mellékhatásáról" beszélhetünk.

A valódi gyökkutatás felé

Sokkal fontosabb azonban itt megállapítani, hogy a magyar nyelvi szótár ésszerű és tudományos kutatása megakadt a tizenkilencedik század második felében, amikor a Czuczor Gergely és Fogarasi János által a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készített szótárt a finnugor "egyház" mint tudománytalant, kiátkozta. Czuczor és Fogarasi a magyar szókészlet központi elemének a gyököt tekintette. Magyarországon a huszadik században alig volt grammatikai kutatás, amely komolyan vette volna az ún. mélyszerkezeteket és a transzformációs szabályokat. Ilyen szempontból a Czuczor--Fogarasi féle szótár előfutára volt azoknak a nagy nyelvészeti felismeréseknek, amelyek a huszadik században a nyelvészetből, a nyelvi adatok gyűjtésével foglalkozó amatőrködésből tudományt formáltak. Azóta a magyar nyelv e gazdag kincstára nem játszik szerepet a magyar nyelvkutatásban, a magyar szótár rendszerességének feltárásában. (Egy másik tanulmány tárgya lesz, hogy a reformkori Magyarország a tudományt tekintve szellemileg sokkal szabadabb ország volt, mint bármely utána következő politikai rendszer.)

A magyar nyelv kutatását hosszú ideig monopolizáló finnugorizmus is foglalkozik alapmintákkal. A különbség a két felfogás között az, hogy a finnugor alapminták nem rendelkeznek kognitív valósággal, az alapmintákat csak valamifajta historizáló feltételezéseknek tekinthetjük. A finnugorizmus is dolgozik kapcsolódási szabályokkal, de ezeket hangtörvényeknek nevezi. Például ha a finn kota-t rokonítják a magyar ház-zal, akkor minimálisan két hangszabályt tételeznek fel: szóeleji magyar h < finn k, és a másik egy szóközti hangtörvény: magyar z < finn t. Itt azt is feltételezik, hogy a magyar ház-nak az alapmintája a finn kota lenne, és hogy a magyar ház-nak és a finn kota-nak (sátor) ugyanaz volt a jelentése. Ezekkel a hangszabályokkal az a baj, hogy önkényesek, nem rendszerszerűek, emiatt tudományos és magyarázó erejük rendkívül kétes. 

Mivel a finnugorizmus nem határozza meg a nyelv rendszerét, nem képes arra, hogy a nyelvrendszerben egyértelmű általánosításokat fedezzen fel, mint ahogy például a gyökelmélet esetében az a feltételezés, hogy bizonyos gyökminták összefüggnek bizonyos jelentésekkel. A finnugorizmus ezekről az egyértelmű általánosításokról nem vesz tudomást. Mintha teljesen elsiklana a magyar szótár lényege felett. Ugyanez történik a magyar nyelv ragozó jellegével is.

Elméleti szempontból rendkívül kétséges a finnugorizmus azon állítása, hogy a magyar gyökök rövidülnek a feltételezett finnugor ősnyelvhez viszonyítva. Ez önmagában meglepő, hiszen minden nyelvész egyetért abban, hogy az ún. finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek ragozó jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a gyököket toldalékokkal módosíthatjuk. Nos, ha ragozó nyelvekben találunk gyökpárhuzamot, akkor a rövidebb gyök az elsődleges és a hosszabb gyökalak másodlagos, azaz levezetett. Hiszen ragozó jellegű nyelvben a hosszabb, esetleg több szótagból álló szerkezet az eredeti gyökből és toldalék(ok)ból tevődik össze. A megfelelő magyar gyök a finnugor nyelvek szópárhuzamaiban, főleg a feltételezett alapnyelvhez közel álló finn nyelvekhez viszonyítva: az egyszótagú, rövidebb gyök; ennek a finn nyelvekben a kétszótagú gyökök felelnek meg. A következő képletekben nemzetközi jelöléssel a C mássalhangzót, a V magánhangzót jelöl: finn kala (CVCV) -- magyar hal (CVC), finn kesi (CVCV) -- magyar kéz (CVC), finn kota (CVCV) -- magyar ház (CVC) stb. E szópárhuzamokat csak úgy kapcsolhatjuk össze két ragozó nyelvben, ha a rövidebb, egyszótagú alak az alapgyököt képviseli. A hosszabb, kétszótagú gyök viszont az alapgyök ragozott módosulása. Ezért a magyar nyelvben feltételezett gyökrövidülés nem egyezik a nyelv ragozó jellegével. 

Így a finnugorizmus teljesen figyelem kívül hagy egyértelmű általánosításokat, és ésszerűtlen, a magyar nyelv jellegétől távol álló gyökmódosításokat feltételez. Ugyanakkor az itt felvázolt rendszerrel képesek vagyunk történeti és esetleges nyelvrokonítási kutatásokat is végezni, hiszen a magyar nyelv gyökmintáinak szilárd feltárásával ezen a területen is biztos eredményeket tudunk majd elérni. Emiatt is az itteni gyöknyelvészet tudományos szempontból magasabb rendű, mint a hagyományos fantomgyökökkel dolgozó finnugorizmus. 

Minden további ésszerű és tudományos elemzés középpontjában a nyelvi gyöknek kell állnia, még akkor is, ha a rendszer kutatásához alkalmazott korszerű nyelvtudományi felfogásunk már eltér Czuczorékétól. A gyök az a minimális szótári egység, amely ragok, képzők, jelek nélkül rendelkezik saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal. Például a következő sorban a FOR egyértelműen gyök: FOR-dul, FOR-gat, FOR-r, FOR-ró. Ez a fogalom még akkor is helytálló, ha a gyök önállóan nem, vagy már nem használatos. Ilyen például a DAR gyök: DAR-a, DAR-abol, DAR-ál. Czuczor--Fogarasi a DAR gyök esetében, azaz csak a származékaikban élő gyököknél, puszta gyökökről beszélnek. Feltételezésünk szerint a magyar szótár kutatásában további két szerkezeti alapelvet fontos figyelembe venni. A magyar gyökrendszerben a következő három egységből álló hangszerkezet van fölényben: mássalhangzó--magánhangzó--mássalhangzó; továbbá általánosan elfogadott, hogy a természetes nyelvekben a jelentés hordozói nem a magánhangzók, hanem a mássalhangzók. A magyar nyelv alapvető gyökszerkezetét C_C-vel fogjuk jelölni és teremtő gyöknek fogjuk nevezni. Ez az elvont szerkezet a modern nyelvészet mélyszerkezetének felel meg.[2] 

Felszíni szerkezetek úgy alakulnak, ha a mássalhangzókat és a magánhangzókat kiírjuk, és a gyököket, ha lehetséges, ragozzuk. Czuczor és Fogarasi már felfigyeltek arra, hogy a nyelv "rokon fogalmakat rokon hangokkal" (I/65 old.) szeret kifejezni. A magyar nyelv képes szerves szócsoportokat előállítani. Például: a K_R teremtő gyök, amelynek alapértelme "a görbe, kerek, magába visszamenő vagy magafelé visszahajló vonal, vagy ily vonalban mozgás", a következő szerves csoportokat eredményezi: 

(1)
KAR: KAR, KAR-aj, KAR-é, KAR-ika, KAR-ima, KAR-ing (lehet, hogy néhány szó az itt felsoroltak közül nem használatos a mai magyar nyelvben, de a Czuczor--Fogarasi szótárban megtalálható, ezért indokolható hogy itt megjelenjenek);
KER: KER-ek, KER-ék, KER-ül, KER-ít
KOR: KOR-ong, KOR-ona, KOR-lát, KOR-mány
KÖR: KÖR, KÖR-ös, KÖR-öz, KÖR-ny, KÖR-nyez
KUR: KUR-kál
KÜR: KÜR-t

Ezekkel a szerves szócsoportokkal nincs még kimerítve a magyar nyelvnek az a tulajdonsága, hogy "rokon jelentéseket, rokon hangokkal" szeret kifejezni. Különböző szerves szócsoportokat is lehet kapcsolni, így újabb elágazások keletkeznek, amelyeket metaforikusan szóbokrokkal, illetve szócsaládokkal szoktak jellemezni. Alább kimutatjuk, hogy ilyen típusú metaforák nem írják le megfelelően ezeket a szerkezeteket, minthogy sokkal bonyolultabb rendszerrel állunk szemben. A természetes hangkategóriák és a Grimm-féle törvények sem képesek megfelelően értelmezni ezeket a kapcsolódásokat.[3]

A gyökök transzformálásában minden hang részt vehet, a rendszer ilyen értelemben korlátlan. A rendszert más típusú szabályok korlátozzák: a teremtő gyökök csak akkor transzformálódhatnak, ha rokon jelentéssel bírnak, és a két mássalhangzóból csak az egyik változik. Így jelentéstani és hangtani szűrők korlátozzák a rendszert. Képletben:

(2) 
C(x)_C(y) > C(x)_C(z) vagy C(z)_C(y), ahol minden gyök hasonló jelentéssel bír.
Így a további levezetéseket tudjuk felállítani:

(3)
G_R:
GUR: GUR-ul, GUR-ít 
GÖR: GÖR-be, GÖR-nyed 
GOR: GOR-nyad

(4)
GY_R:
GYÜR: GYÜR-ü, GYÜR-ke, GYÜR-em

(5)
H_R: 
HOR: HOR-og, HOR-ga, HOR-gadt, HOR-paszt
HUR: HUR-ok

(6)
F_R: 
FÚR: FUR: FÚR-ó, FUR-dal
FOR: FOR-dít, FOR-dúl, FOR-gat, FOR-og, FOR-gács
FER: FER-eg, FER-de
FÖR: FÖR-getyű, FÖR-geteg
FÜR: FÜR-ge, FÜR-dik
FAR: FAR-ag, FAR-adék, FAR-acskál
FŰR: FŰR-ész 

(7)
V_R:
VER: VER-ecsen ("szűrszabók fonó eszköze"), VER-őcze ("könnyen pergő forgó ajtócska")

(8)
P_R:
PER: PER-eg, PER-dül
PAR: PAR-ittya, PAR-ipa
PÖR: PÖR-get

(9)
B_R:
BAR: BAR-angol, 
BER: BER-eg

(10)
S_R:
SÜR: SÜR-ög, SÜR-ög-FOR-og, SÜR-get, SÜR-gölődik
SIR: SIR-ing (forog), SIR-ingel
SER: SER-de, SER-dül, SER-dít, SER-lő (=sellő)

Az utolsó S_R gyökből újabb ágat lehet indítani, a (2)-es képlet alapján, amely forgással, körmozgásokkal kapcsolatos fogalmakat jelöl:

(11)
S_D:
SOD: SOD-or, SOD-rás

(12)
P_D:
PÖD: PÖD-ör, PÖD-rés

(13)
F_D:
FOD: FOD-or

(14)
B_D:
BOD: BOD-or

Ezeket a levezetéseket a következő ábrában mutatjuk be:

(15)
K_R > G_R > GY_R > H_R > F_R > V_R > P_R > B_R > S_R > S_D > P_D > F_D > B_D 

Vegyük észre, hogy a fentebb felsorolt gyökkapcsolatok egy és ugyanazon fogalmi csoporton belül léteznek. A rendszer nem csak lineárisan ábrázolható, mert elvileg minden egyes teremtő gyökből lehetne újabb ágazatot nyitni. A kapcsolódási lehetőségek ennél tágabbak, mert nemcsak egy és ugyanazon fogalmi csoport körében lehet kapcsolódásokat kialakítani, hanem fogalmi csoporton kívül is. Tekintsük meg a kerek, gömbölyű növények és gyümölcsök csoportját:

(16)
M_GY:
MOGY: MOGY-oró
MEGGY: MEGGY[4] 
MAGY: MAGY-al

(17)
M_G:
MAG: MAG, MAG-zat, MAG-ló

(18)
M_K:
MÁK: MÁK
MAKK: MAKK

Ezt a következőképpen ábrázolhatjuk:

(19) M_GY > M_G > M_K

A (16)-os M_GY szerkezetből újabb ágat nyithatunk a (2)-es képlet alapján:

(20)
B_GY:
BOGY: BOGY-ó

(21)
B_R: 
BOR: BOR-s, BOR-só, BOR-óka
BAR: BAR-ack 

Ezt a következőképpen ábrázolhatjuk:

(22)
M_GY > B_GY > B_R

Cserebere-szabállyal nyithatunk új ágat (17)-ból:

(23)
G_M:
GUM: GUM-ó
GOM: GOM-b, GOM-bóc, GOM-olya, GOM-olyag
GÖM: GÖM-b, GÖM-böc, GÖM-bölyög

(24)
G_L:
GAL: GAL-acsin, GAL-agonya

Ezek a következő levezetést eredményezik:

(25)
M_G > G_M > G_L

Az M_K gyökből is lehet még új ágat nyitni: 

(26)
M_L:
MÁL: MÁL-na

Ez a következő levezetést eredményezi:

(27)
M_K > M_L

(19), (22), (25), (27) megadják a kerek, gömbölyű gyümölcsök levezetési mintáját:

(28)
M_GY > M_G > M_K
    v           v         v 
B_GY    G_M     M_L 
    v           v 
 B_R      G_L 

Ezt a szerkezetet már nem lehet lineárisan ábrázolni, mint a K_R szerkezetet (15). De két lehetőség is kínálkozik ahhoz, hogy hurkolással a kör alakú növények, gyümölcsök csoportjából belépjünk a kör alakú tárgyak vagy körmozgások csoportjába. A (21) és (15), B_R> K_R transzformáció megfelel a (2)-es képlet szerinti korlátozó feltételeknek: csak egy mássalhangzó változik, és rokonjelentés mozanattal bírnak, hiszen kör alakú növényekről, gyümölcsökről van szó. Több helyen is lehet "hurkolni" (28) és (15) között: G_L › G_R; és e két gyök közé be lehet ékelni a G_LY gyököt is: GOLY-ó.

A két fogalmi csoport közötti hurkolások lehetősége azt mutatja, hogy sokkal bonyolultabb szerkezetekről van szó, mint ahogy ezeket szóbokor vagy családfa metaforákkal lehet jellemezni. 

"A gyök a Kárpát-medence magyar megtartója" értelmű stratégiai elvvel összhangban Varga Csaba kutatásai is biztató eredményeket tárnak elénk.[5] 

Ésszerűen és tudományosan érvel amellett, hogy az egy hangból álló gyökök és azok írásjelei, az ős-ABC, a magyar rovásírás megtalálható volt a Kárpát-medencében már harmincezer évvel ezelőtt is. Az ókori kultúrák (óegyiptomi, sumér) írásrendszerei ebből a harmincezer éves írásrendszerből alakultak ki. "A bonyolultabb rendszerben visszatalálható az egyszerűbb": Az elemi nyelvi és képi gyökök rekonstrukciójával Varga Csaba a magyarság valódi történetének felderítéséhez járul hozzá, és ezáltal erősíti a magyar önazonosság-tudatot. 

Varga Csaba szerint az ősi magyar írásrendszer úgy illik a magyar nyelvre, mint egy testre szabott kabát. Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv az elmúlt 30 ezer évben lényegében nem változott. Ha ez igaz, akkor a gyökrendszer is eredetileg 30 ezer éves? Az írásrendszer szétterjedésével a gyököket és a gyökök közötti kapcsolódásokat is magával vonta? A kötet 342. oldalán található a 237. sumér rajzjel, melynek jelentése: anya és dagály, dagad. Varga Csaba szerint ez a rajz nem más, mint egy körülzárt terület, melyen egy bejárati nyílás található, s a körülzárt terület közepén egy csillag van. A rajz ábrázolhat egy megfogant, terhes nőt, aki mind jobban terebélyesedik. 

A sumérok szerint a csillag a fényt, az isteni életet jelenti. A magyar nyelv is igazolja ezt az olvasatot. A CSILL gyök a csillag szóban összefügg a világosság, világ, villany stb. VILL gyökével, a CSILL gyök pedig rokon a CSIR gyökkel is, a (2)-es képlet alapján. A CSIR gyök teremt olyan szavakat, mint csíra, csírádzik, csírás stb. Hogyan függ mindez össze a dagad, dagály, növekszik a térfogata féle jelentésekkel? A búzacsíra az alapja a dagadó lisztnek, amiből az éltető kenyér készül. 

Az alábbiakban mindössze néhány szó erejéig térek ki a képi gyökök jelenségére. A témakör taglalásakor fel kell hívni a figyelmet Pap Gábor és társainak több évtizedes munkásságára, külön kiemelve koronakutatását, amely kiderítette, hogy a magyar koronán képi program rejlik, amelynek eredeti képanyagában ősi bölcsességek vannak kódolva.[6] 

Azt is kiderítették, hogy az eredeti képi gyökök megsérültek, négy eredeti képet kicseréltek. Nagy valószínűséggel meg tudjuk állapítani, hogy a korona megrongálása, az eredeti képi gyökprogram átkódolása a XVIII. század végén történt a Habsburg-udvarban, ahol előkészítették a cári Oroszország egyeztetésével az "új bizánci állam" tervét. A bizáncosított magyar szent korona lett volna ennek az új balkáni államnak a jelképe.

Mivel a korona egy bizonyos rendszerben, névnapokba kódolva, kiadja az évkört, és minthogy a korona a szkíta-keresztény kultúrkör tartozéka, nagy valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy milyen eredeti képek voltak a koronán. A korona képi gyökprogramjának kutatása nem holmi megfoghatatlan misztikum, hanem ésszerű kutatás, amelyet tudományos érvelésnek kell alávetni. Az eredeti képanyag kiderítése nemcsak ikonográfiai, hanem humánökológiai kényszer is, hiszen a korona élő szellemi állapotot tükröz. A korona, mint Magyarország összetartó jelképe, csak akkor viselheti újra szerepét, amelyre kijelölték, ha képi programja ismét eredeti, tiszta formájában tudja erejét kifejteni. A korona áthelyezése az országházba e szerep felvállalásának első lépése. Amíg a korona képprogramjának előítélet-mentes kutatását a magyar tudományos kutatóműhelyek nem vállalják fel, addig a korona csak jelkép marad, alakulásának hátteréről, tartalmáról, a magyarságnak fontos üzenetek hordozójáról nagyon keveset lehet tudni. 

Záró megjegyzések

A fent vázolt levezetések ízelítőt adnak abból, hogy hogyan képzelem a magyar nyelvi és képi gyökrendszerek kutatását. A legfontosabb különbség az élő nyelvi gyökök és a finnugor fantomtövek kutatása között az, hogy az előző esetben a magyar nyelvet úgy kezeljük, mint egy organizmust, amelynek saját rendszere van. A fogalmi csoportok megfelelnek egy adott gyökszerkezet hangalakjának, a Czuczor--Fogarasi féle rokon fogalmak, rokon hangok-nak. Tudomásom szerint e tekintetben a magyar nyelv egyedülálló a természetes nyelvek között. Így a magyar nyelv kutatása betekintést ad az alapvető emberi fogalmak különböző csoportjaiba is. E rendszer feltárásának első lépéseit tette meg Czuczor és Fogarasi, megelőlegezve a napjainkban korszerűnek számító kognitív (észlelő) nyelvészetet.[7] 

Meggyőződésem, hogy a magyar szótár kutatásával többet fogunk megtudni az emberi szellem kognitív képességeiről. 

Fentebb említettem, hogy Czuczor--Fogarasi óta a magyar nyelvtudomány nem foglalkozott kellőképpen a magyar szótár gyökrendszerével és a gyökök közötti kapcsolódásokkal. A magyar nyelv gyökrendszeréről a magyar nyelv beszélőinek alig van tudomása, mi több, tudományos körökben is ellenzik a rendszer bemutatását. Egy holland--magyar nyelvészeti konferencián áttételesen bemutattuk a fent vázolt gyökrendszert és a gyökök közötti kapcsolódásokat 2002 februárjában a pécsi tudományegyetemen. A különböző magyar és holland egyetemekről megjelent hatvan résztvevő láthatta a magyar gyökrendszer néhány fogalmi csoportját, amelyet Montvai Attila kollegámmal számítógépes rendszer segítségével mutattunk be. A számítógépes technika előnye, hogy a gyökök közötti transzformációs szabályokat dinamikusan ábrázolja, igy a gyökök közötti kapcsolatokat élővé teszi. 

A valódi nyelvi és képi gyökök jelenleg nem játszanak szerepet a magyar önazonosság-tudatban. A magyar tudomány nem foglalkozik ezen nyelvi és képi gyökök kutatásával, ellenkezőleg: hamis és torz gyökök előterjesztését alapozza meg. A legutóbbi példája ennek Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról című animációs filmje, amelyben a finnugor nyelvi fantomgyökökkel összhangban hamis és torz képi kultúra jelenik meg, mint például a havas tajgán csodaszarvasűző, sítalpon járó magyar.