Mezőgazdasági völgyek Ez a minta mezőgazdaságilag önellátóbbá teszi a régiót. Azonkívül majdnem automatikusan létrehozza a város és vidék egymásba fonódását azzal, hogy mezőgazdasági területeket tart fenn a város területén is. De mi szabja meg, hogy mely területeket kell megőrizni és melyeket beépíteni? Történetesen a mezőgazdasági szempontból legértékesebb földek a legjobbak az építkezésre is. De nincs belőlük korlátlanul -- és ha egyszer elpusztulnak, századokig nem nyerhetők vissza. Tudjuk azonban, hogy mennyire fontos az emberi lakhelyek közelében nyílt vidéki területeket fenntartani. Mivel pedig a megművelésre alkalmas területek főként völgyekben fekszenek, ezért lényeges, hogy a mélyebb területeket a városi régiókban is szabadon hagyjuk a mezőgazdaság számára. Az általunk ismert legalaposabb tanulmány e témakörben Ian McHarg tollából született (Design With Nature, New York: Natural History Press, 1969). Völgytervek című tanulmányában (Wallace-McHarg Associates, Philadelphia, 1963) azt mutatja be, hogyan korlátozható a városok kialakulása a hegyoldalakra és a fennsíkokra a völgyek szabadon hagyásával. A mintát támogatja egyébként jónéhány gyakorlati meggondolás és lehetőség is, amely a feladat megvalósítása közben merül fel. Tehát: őrizzük meg az összes mezőgazdasági völgyet a farmok számára, és védjük meg ezeket a földeket minden olyan változástól, ami megrontaná vagy elpusztíthatná a talaj páratlan termékenységét. Még a pillanatnyilag megműveletlen völgyeket is védjük: tartsuk fönn a farmoknak, parkoknak és erdőknek. Tereljük a városok terjeszkedését a magasabb domborzati területekre, a völgyekben pedig a föld tulajdonát szorosan kössük össze alapvető ökológiai követelményekkel.

Rovatunkban folytatjuk a Pattern Language című könyv (Christopher Alexander és mások: A Pattern Language. Towns, Buildings, Construction. New York, 1981, Oxford University Press, 1171 p.) lapunk választott témájára vonatkozó részleteinek közlését.