Az egyre növekvő mértékben mobilizálódó, ugyanakkor önzőn befelé forduló, áruorientált társadalmak korában, amelyben inkább a helyi közösségek halála tapasztalható, semmint újjáéledésük, a romlást megállító valamennyi gondolat fontos lehet. Bár terjedelmes irodalma van annak, hogy elvben miképpen építsünk időtállóbb közösségeket, a gyakorlati válasz általában jótékony homályba vész. Ez a tanulmánykötet nem utópista vágyakozás, nem is tervezői kézikönyv, hanem komoly kísérlet a valós kérdések megfogalmazására. A szerzők megvizsgálják a helyi közösségek természetét és a társadalmi tőkeképzés módszereit, az ökoszisztémák figyelembe vételével eredeti megközelítést dolgoznak ki a városias területek szomszédsági viszonyainak megtervezésére és kialakítására, gyakorlati programot készítenek a helyi erőforrásokkal történő gazdálkodásra, és kitérnek a közösségorientált döntéshozatalra is. A kötet végén terjedelmes függelékben mutatják be az ökotelepülés, az ökofalu témájában (internetes, irodalmi kutatás és mélyinterjúk készítése révén) végzett világméretű felmérésük eredményeit, hosszú listáját adva a felkutatott és tipizált ökotelepüléseknek, kiegészítve az Egyesült Királyságból, Európából, az USA-ból és Ausztráliából vett részletes esettanulmányokkal (ökofaluk, telefaluk, zöldövezeti városépítés, városrehabilitáció).
A kötet szerzői egy társadalom- és ökotudósokból, várostervezőkből, építészekből álló interdiszciplináris team tagjai. A szerzők egyike egyben a kötet szerkesztője, Hugh Barton, aki a fenntartható települések tervezése, a környezeti döntéshozatal kérdéseiben egyetemi előadóként, kutatóként és tanácsadóként tevékenykedik, jelenleg a WHO Egészséges városokért és városfejlesztésért együttműködési központjának igazgatósági tagja.
Már maga az is kérdés, hogy mit is jelentsen a neighbourhood, mint a kötet által központi kategóriaként általánosan használt fogalom, mely jelentheti a szomszédot, a szomszédságot, egy negyedet, egy negyed lakóit. A szerkesztő leginkább a település, a körzet, a környék, a sajátos, egyben családias hangulattal, arculattal rendelkező negyed értelmében használja ezt a kifejezést, földrajzilag szerveződött -- jól körülhatárolható és valamilyen szinten együttműködésben élő lakóközösséget, kisközösséget, helyi közösséget feltételezve. Lényegében egy többé-kevésbé jól körülhatárolható lakónegyedről van szó, esetleg vegyes hasznosítású körzetről, maximum 4-6 ezer fős állandó, nem mobil populációval, saját elemi iskolával és közösségi házzal, mely bizonyos mértékig fizikailag is elhatárolódik a környező területektől, de feltétlenül gyalogosbarát, ember léptékű. Nem feltétlenül kell helyi közszolgáltatások köré szerveződnie, de feltétlenül olyan identitással kell rendelkeznie, melyet a helybéliek érzékelnek és értékként kezelnek. A kötet értelmezésében a közösség (community) ettől eltérő, társadalmi fogalom, mely nem feltétlenül vonja maga után a helyhez kötöttséget. Ez inkább közös érdekekkel, érdeklődéssel rendelkező emberek egymást számításba vevő, esetleg baráti alapon szerveződő hálózata. Természetesen vannak olyan érdekalapú közösségek, melyek specifikus helyhez kötöttséggel is rendelkeznek (iskola, munkahely, klub).
A könyv számba veszi a szomszédság különböző aspektusait: a várostervezők elsődleges értelmezése szerinti funkcionális szomszédságot, azután az építészek számára izgalmas esztétikai megközelítést, a szomszédságot mint helyet, s végül magát a helyet belakó közösséget. Gondosan artikulálja a címben használt fenntarthatóság fogalmát is, mely a szerkesztő szerint a fenntartható fejlődés összetételében igen gyakran és slamposan használt kifejezés, mintegy az ökoelkötelezettség kötelező kinyilvánítási formája, miközben a fogalompár önmagában is egy paradoxon. Két kibékíthetetlen dolgot próbál összeboronálni: az ökológiai fenntarthatóságot a gazdasági fejlődéssel. Ennek lett aztán következménye a két egymásnak feszülő oldal szempontjait hangsúlyozó kétfajta értelmezés: az ökocentrikus (a globális ökológiai kérdéseket előbbre soroló) és az antropocentrikus (amely a jelenkori igények kielégítését helyezi előtérbe, azzal a megkötéssel, hogy a jövő generációk igénykielégítését se veszélyeztesse). A kötet célja, hogy a helyi közösségek szintjén tapogassa ki e két megközelítés holisztikus egybefésülésének lehetőségeit. Mivel vállaltan eklektikus munkáról van szó, és a szomszédság, közösség, falu fogalmak jelentéstartalma meglehetősen kontextusfüggő, így minden szerző szabadon, akár más-más értelmezésben is használja ezeket. Bevezetik a szomszédság altípusait is, ahol a helyi ellátási körzet (local catchment area -- amely 5-10 perces gyaloglással, illetve 4-800 méteren belül elérhető közszolgáltatások köré szerveződik) és a környezetorientált zóna (environmental area -- közlekedés elől elzárt területek) külön-külön, vagy együtt is megfelelhetnek egy megkülönböztethető identitással rendelkező, általában saját névvel is rendelkező szomszédsági körzetnek (neighbourhood), amelyben a gyalogosok és a kerékpárosok előnyt élveznek. A városrész, negyed (township) egy nagyobb lélekszámú egység, több ellátási körzetet foglal magába, de magasabb szintű, esetleg specializált ellátási szolgáltatásokat, szélesebb körű foglalkoztatási lehetőségeket biztosítva. A lakópark, lakóövezet (home-zone) egy időben épült, egy út, zsákutca, tér mentén csoportosuló, esetleg egy tömböt alkotó, azonos karakterű lakóházak együttese, amelynek úthálózata néha kifejezetten gyalogos- és kerékpárforgalomnak van fenntartva.