Amikor megpróbálkozik az ember is a teremtéssel, kisszerű akadályok tömegébe ütközik. Pedig hát megpróbálkozik, teljesen öntudatlanul, mindenesetre önnön képességeinek biztos tudatában. A legkisszerűbb akadály mindjárt ebből adódik, s ezt legalább egy tucat visszavonulás követi. De gondoskodhatunk-e magunkról különbül, mintha mások gondját viseljük elejitől fogva? Kényszerbölcsességünk meghozza első gyümölcseit, másrészt közben többször maradunk magunkra, ahogy telik-múlik az idő. Akkor legalább a legkisebb otthonra legyen hely, maradjon idő, erő, isten, haza, család. Kétlépésnyi kerek erdő, világot jelentő buckák, esztendőre megered a kis fűzfa, szóló szőlő, mosolygó alma. Virágozzék száz virág. A füvek mind szabadnak születnek, és külön arcuk van. Megbarátkozunk a bogarakkal, jönnek az égi vendégek, vándorénekesek és hosszú lábú költözők. Saját helyi értékünknek biztosítunk köztársaságot saját felvilágosult abszolutizmusunk mellett. Próbálkozásunk így is rejtett szelídségünkhöz nyújt társaságot.
A történeti kertek ezt az intimitást más szférákba helyezik. A kisemberi-magánemberi kötődés parányi dolgainkhoz, személyes kishaszonfélelmünk, ügyes vegetális trükközések, ásványi-növényi emléktárgyaink kevéssé jellemzik a korszakokat átélt, szigorúan megtervezett, felépített és gondozott nagy kertészeti műveket. Ezek születése társadalmi esemény volt, néha talán politikai; megalkotóik értékválasztása mellett gazdáik szándékait és státusát is meghirdették. Mint létesítményt a nyilvánosságnak is szánták ezeket, a közönség természetesen a helyi társadalom és a nagyvilág viszonylatainak felelt meg leginkább. A ma embere, lényegében kimaradván e parkok életének folyamatosságából, kissé tudatlanul, ám éledő tisztelettel és bizonyos elfogulatlansággal tekint egy-egy felújított történeti kertre, amint azt visszahelyezi örökébe a szakértelem és a képviselő-testület. El-elszemlélődik. Még kevés benne az áhítat, de kezdi jól érezni magát a bőrében, ha arra jár.
Elcsodálkozik a romokon, észreveszi az illatokat, jobb itt a levegő ebben a melegben, micsoda fák nőnek erre, érdekesnek találja, hogy nincs szemét, később feltűnnek a feliratok, szobrok, formák, egyszer csak fontosak lesznek a nevek is, megint. Ide máskor is eljövünk. Mert azért a mai közönség is elsősorban használja környezetét, s ezt ő is a maga módján teszi. Ha az ő szomszédságában is volna egy kisebb, arányos, igényes park, megismerhető múlttal, felújításra érdemesen, néhány év ottlakás után ő is vigyázna rá. Az is történeti kert lenne, csak kicsiben. Aki a Károlyi-kert mellett lakik, azon viszont már látszik is ez.
A nagy díszkertek is az emberért vannak, csak általánosabban. Művész és kertész egyaránt kell a létezésükhöz, továbbá megfelelő gazdasági háttér: ilyen kert nem lehet akárkié. Küllemével és szellemével tulajdonosára vall. A mi történelmünk meg úgy alakult, hogy történeti kertjeink tekintélyes része a levéltárakban létezik, felújításukat számos esetben régészek és történészek gyors beavatkozásának köszönhetik. A Történeti kertek a könyvek által is szórakozni vágyó, nem csak szakemberekből álló közönségnek szánt kötet, rokonszenves szerzői gárdával valamennyi érintett szakmából. A nagyon szép és ritka fotókkal ellátott, reprodukciókkal, térképekkel, szépirodalmi idézetekkel ékesített, pontos jegyzetekkel és bibliográfiával dúsított kiadvány egyetlen hibája nehéznek tűnő beszerezhetősége. Ha a lexikonszerkesztőségek újra kívánják íratni a közkincs szócikket valakivel, a minden bizonnyal nemes lelkületű szerzőt bőséges útravalóval láthatná el ez a könyv, mialatt bevezet bennünket történeti kertjeink szellemi előterébe. A tanulmány- és dokumentumgyűjteménynek az is előnyös vonása, hogy nagyon gyakorlatias eszközökkel él, a társtudományok mindegyikét és a restaurátorokat ugyanúgy megszólaltatja, mint az ügyben felelősségét átérző hivatalosságot. Szerzői és szerkesztői alighanem tudatosan vállalták a tágabb értelmű figyelemfelkeltést választott témájuk -- mint igaz ügy -- iránt.
Ezért -- didaktikai tettenérhetőség nélkül -- a laikus által is elsajátítható módon a kötet megismertet a kerttörténet és kertművészet (napjaink ikerszakmái) legfontosabb fogalmaival, tényeivel és egészen az intézményhálózatig terjedő összefüggéseivel. A másutt untig hajszolt esztetizálás helyett a szerzők hagyják csakugyan a történetet és a műveket beszélni, szerény, tisztességtudó kommentárjaik kíséretében. Az olvasó hamarosan észleli, hogy egyéb érzékszervei is vannak, és szeretne a leírások helyszínének közelében lenni. Sokkal többet nem lehet várni úttörő könyvektől.
Kastélyok és kolostorok kertjei, jelentős közparkok szerepelnek önálló fejezeteikkel a gyűjteményben. Magától értetődőként fogadjuk, hogy a stílustörténet nagy korszakai meghatározták a kertek formajegyeit is, valamint hogy elsősorban Nyugatról érkezett ezekhez is a késztetés. Bár közvetlenül a folklór és a növénykultúra jóvoltából és közvetve a török hódoltság korlátain át a keleti áramlatokból is sikerült megőrizni lényeges elemeket. A pozitív vagy annak ígérkező hazai példák mellett (Sárospatak, Orczy-kert...) szomszédos országokból is megismerhetünk néhányat -- Ausztriából, Szlovákiából, Erdélyből. Olykor egészen fellelkesítőket, másutt több évtizedes, utolsó fényképeken láthatókat. (Az is "relatív", ki hogyan bánik közkincseivel, de azért ez néha lehangoló.) Ma a történeti kertek inkább lehetnének mindenkiéi, mint bármikor, mégpedig úgy, hogy mind egyaránt vehet. Ehhez ma tudatos ökológiai szemlélettel is társulhat az a nemzedék, amelyet a történeti folytonosságból kihagyott az átpolitizált területfejlesztés. 
A Történeti kertek szerencsére felújítási szándékokról és tényekről szólhat, nem újratemetésről. Mellékesen kultúrtörténetünk aligha közismert, de annál érdekesebb mozzanatairól, azután dísznövényeink történeteiről, újabb fejleményként a vonatkozó adatbázis elektronikus hozzáférhetőségéről is. A csatolt dokumentumok között kiemelkedő jelentőségű a velencei Chartát kiegészítő 1981-es firenzei Charta, mely a történeti kertek chartájaként vált elfogadottá a kertművelő világban.
Könyvünk nem tekinti feladatának, hogy a történeti kert kategóriáját a polgári közparkok, lakónegyedek, temetők, játszóterek, szórakozóhelyek, emlékhelyek, sportpályák és más tipikus toposzok kertövezetére is értelmezze. A történelmi távlat hiánya valóban megzavarhatná a tágabb értelmezéssel kísérletezőket. A kiinduló kérdést hallgatólagosan a kötet így is felvállalja, hogy miért épít az ember kerteket. (Nyilván nem csupán az állatoknak és növényeknek épít, noéi elhivatottsággal.) Közvetlen válasz helyett nagyon árnyalt utalásokat és folyamatábrákat olvashat össze a könyvből -- és még annál is többet -- a kedves néző, aki olvasni is szokott.
A történeti kertek újjászületése -- mint a kertek maguk is -- sok mindent szimbolizálhatnak. Hagyjuk most nyugodtan magára a mindig éber gyanakvást, hogy a történelmi nosztalgiák újjászületésének szimbólumai volnának. Elégedjünk meg annyival, hogy az újjászületésé.