A Történelem olykor fölindul, jön-megy, tesz-vesz, és mintha az igazságot osztaná, beleül ítélőszékébe. Aztán közénk heveredik, és ironikusan fintorgatja a lábujjait. Majd fogja magát, s lódul a dolgára megint. Közben eltelhetnek évtizedek, életek.
Értelmes emberek elfoglalják magukat, ha nem élnek történelmi időket. Dolgoznak a heverő történelem helyett is, barátkoznak, hánytorgatják, hogyan is volt, amikor történtek dolgok. Ehhez Tereske a mai Nógrád kellős közepén igen alkalmas községnek bizonyult. Templomának déli falát erősen megverte az eső, és plébánosának szemébe ötlött, hogy a falon románkori tölcsérablakok körvonalazódnak a barokk ablakok közt. Aztán villanyszerelők jöttek, és a belső vakolat alól is előkerült mindenféle, amiből a plébános megtudta, hogy nem akármilyen templom az övé. Végül a templomhajó északi belső falán és a szentélyben falfestmények bukkantak elő, ölesek, cselekménysorozat tizenkét méter hosszan, embermagasságban. Ehhez már a Műemléki Felügyelőség kellett, és vizsgálódásaiból kiderült, hogy a mai Magyarország egyetlen teljesnek tetsző Szent László-freskósorozatát rejti a múlt századi süvegboltozat tartó bélésfala. Nyilván ennyiben marad a dolog egy darabig, ha a plébános, Pálos Frigyes nem szorgalmazza a boltozat tartófalának bontását, és a középkori fal kutatását, majd a sittnek nevezett szuvatot, levert vakolatot és téglatörmeléket ki nem talicskázza templomából, hogy a hívek jobban megértsék, mekkora fölfedezés tanúi. Aztán megtörténhetett a restaurálás, és megérkeztünk mi, pesti kíváncsiak. Útinaplóm szerint 1974 egyik februári vasárnapján. 
Álltam a nőjeimmel és csudálkoztunk. De már nem magunk. Elénk perdült a dologfogó, köpcös plébános. Szent László-akciófilmet nyilván nem láttunk még középkori falon. Ő azonban nyilván látott ilyet, mint mi, és nyilván nem zavarában dőlt neki a magyarázatnak. Ugyanis mi történik itt, a falon! Várfokon kürtölnek, alatta kőcsipkés ikerablakban szerelmespár nézi az országra tört kunok ellen induló, dicsfényes, hercegi koronás Szent Lászlót. A Drakula-járta Borgói-szoros torkában, Kerlésnél -- amelynek neve a Kyrie eleisonból ered stílusosan -- , annak is cserhalmi dűlőjében összecsaptak. Az összecsapásnál filmszakadás történt a képcsíkban -- talán a szószék bejáratának vágása miatt -- , csatapiac sejthető, dárdával küzdő magyarok, nyilazó kunok kavargása. Plébánosunk elmagyarázta a szakadás helyén történteket a Vatikáni Legendárium nyomán. Szóval összecsaptak a magyarok a kunokkal, és Szent László meg is sebesült, de meglátott egy szép leányt az egyik kunnal egy lovon, és azt hitte, hogy a nagyváradi püspök elrabolt leánya. Ezért utánuk eredt, s mit kellett látnia még! Hogy a püspök leánya nem a kun előtt ül, hanem mögötte, a tyúkrázón mintegy, ami semmiképpen sem illett a nagyváradi püspök lányához. Tekintve, hogy oda csakis önként kéredzkedhetett fel. És jó erősen kapaszkodott, sőt félrehajolt, hogy a kun ősmagyar módra visszafelé nyilazhasson az üldözőjére. De Szent László sem igen férhetett dárdájával a kunhoz a püspök szép lányától. S akkor a legendárium szerint rákiáltott a lányra, rántsa le a kunt a lováról. Miből gondolta, hogy a püspöklány hajlani fog a szavára? De hajlott, ez a fontos, és a következő jelenettől már jól látható minden, tessék. Szent László birkózik a földre rántott kunnal, de mintha nem bírnának egymással. Inkább két férfitáncos aprózza. A két ló terebélyes, szívleveles fa alatt áll békésen. Nem mindenütt, állítja a plébános úr. Mert székelyföldi képsorokon dulakodnak azok is. Vagy talán fickándoznak, mint a rossz erkölcsű vadszamarak ótestamentumi dombtetőkön? Nono. Menjünk tovább. Következő képen a leány, akiről Szent László végül megvallja a legendáriumban, hogy félreismerte, és mégsem a nagyváradi püspök lánya -- de akkor ki? nézünk egymásra a nőjeimmel -- , szóval ez a lány hosszú nyelű bárdot ragad valahonnan, és a birkózó kun horgasinára sújt vele. Amiből messzemenő következtetéseket vont le a kutatás. A lovasviadalt fegyver nem dönthette el, mert ezeket a hősöket -- László Gyula professzor szerint Világosság és Sötétség, Jó és Gonosz megtestesüléseit -- nem fogja fegyver. A professzor elfelejtette -- szúrja közbe az egyikem, akit egy párszor üldöztek már az életben -- , hogy Szent László a csatában igenis megsebesült. Katonadolog az, ha nőt kell megmenteni, adta meg a választ a plébános. Hát bárdja honnan került? -- kérdezte a másikam, amelyik sprayt hordott a kocsija kulcstartóján. Ez Szent László bárdja -- próbáltam okos lenni -- , hiszen ikonográfiai attribútuma, magyarán: mestersége címere. Képén, szobrán a kezében. Meglehet, hogy csak ekkortól fogva, tűnődött a plébános. Mert ez a hold-bárd voltaképpen női jelkép is, a hold-ciklikusság jelképe, mondta, és a nők megbökték egymást. A horgasín mindenképp az Achilles-sarok, ahol sebezhetők voltak a görög hitregék hősei is. Viszont az is lehet, hogy a hősöket csakis nő sebezheti hold-bárddal, vélekedtek a nők. Az ám! De egy lépéssel odébb Szent László félrevonja az inametszett kun füles süvegét, sőt a hosszú haját is a nyakszirtjéről, úgy sújt rá karddal ez a kellemes hölgy, aki dehogyis a nagyváradi püspök leánya. Hát a kardot honnan vette most meg? Nem is firtatjuk, mert a diadalív falába ütközünk. Azon viszont van egy alkalmas lyuk fönn, a képsor magasságában, s ott megint fa, másmilyen, tártlombú, azon lóg egy pajzs, meg a kard meg a hercegi korona, s alatta a hölgy, elomlóan, ölében Szent László feje, de nemcsak persze a feje, hanem az egész Szent László ott van, ha sérült is a kép. Molnár Anna édes kincsem, nézz egy kicsit a fejembe -- idézi emlékezetünkbe a plébános úr a nem éppen szentélybe illő kép magyarázatául. A hős jutalma, mondja rezzenetlenül. Mindenki értsen, amit akar. A tetvészés nemcsak ősi társadalmak szeretkezési jelképe. A főemlősök előjátéka is. A baj csak az, hogy legkorábbi festőnk, aki munkáit nevével jelezte, Aquila János, az elszakított zalai Bántornyán olyan Szent László-képsort szerkesztett, hogy abban a csata közben a leány, aki ugye nem a nagyváradi püspök leánya, fejébe néz a kunnak is. Ami voltaképp egybevág Molnár Anna balladájával, hiszen akinek Anna asszony a fejébe néz, Ajgó Márton, az bizony férje és karon ülő gyermeke mellől ragadta őt el. Az is igaz, hogy a fejbenézés után végez Ajgó Mártonnal.
Kezdtem feszengeni nőjeim között. A plébános úr rendíthetetlen volt. Amint látni, magyarázta, a bástyától induló jelenet más festő kezére vall, mint az alábbiak, sőt azok közül is alighanem újrafestett egy. Lehet itt egy Árpád-kori szakasz, előbb meg egy Anjou-kori, amit a képsort keretező szegélydíszek, mustrák másfélesége is mutat. Ilyen fajta kegyelet korábbi műalkotások iránt nemhogy a romanika korában nem volt, de nemigen tapasztalható a romantika múlt századi koráig. Nézzék például, hogy a diadalív Mátyás korában megemelt falát nem kötötték a freskó magasságában az északi falba. A fejbe nézés jelenetét csak így bonthattuk ki a falak találkozásából. 
Életmagra kaptam megint. A csodálatos műtörténeti kegyelet hallatán. Ha az eszem előveszem, talán nőjeim is megkegyelmeznek? Mit keres a Szent László-képsor Tereskén? S ha már erről van szó, mit keres ez a falkép-ciklus hajdani Szepességünkben, Gömörünkben, Székelyföldünkön, majd Zalában, a mai Szlavóniában, aztán a Trianon előtti Vasban, az osztrák Őrségben, de megint keletnek fordulva Csallóközben is? Miért őrzi éppen egy románkori bencés apátság ekkora kegyelettel, amikor a vallás kánonával éppen nem vág egybe? Vagy másképp: nem jutott eszembe semmi más olyan templomi freskó-ciklus, még szokásos keresztút-jelenetekből sem, amelyiknek ennyi ismétlődése volna. Szent Lászlót jobban őrizte a kegyelet, vagy többet festettek belőle?
Töprengőn álltunk a szentélyben, amikor a keleti szentélyfal kicsiny, csúcsíves ablakának rézsűjében Szent Orsolya és Borbála freskója ötlött a szemembe, és a plébános úr éppen magyarázta, hogy a község neve a váradi tűzpróbák 1219-es jegyzőkönyvében Trska volt, s hogy ez valamelyik szláv nyelven nádast jelent. Én pedig még egyszer körülnéztem, majd nekihuzakodtam: Miféle tíz aranyat perelt volna vissza a trskay apát Váradon már 1219-ben? Ezt a bencés apátsági templomot Mátyás király korában teremtemplommá bővítették szentélyének szélesítésével, tekintélyes sírboltot építettek alá, szentélyét megtetézték csillagboltozattal, reneszánsz faragású vörösmárvány szentségfülkével. Csak nem a nádból pénzelték mindezt? Fiam kovács volt már, azért tudtam, hogy a troszka vasszar, vagy még közönségesebben cigányszar, felszíni fejtéssel szedett vasérc salakja, tótkemencés kohósítása után. A vasműves Torockó neve is innen. Tereskén még a szén is közeli, a Salgótarjáni-medence kőszenét napvilágon fejtették időtlen idők óta. Könnyebb volt a kohósítás, mint faszénnel. Borbála pedig a bányászok védőszentje, nem a nádvágóké. Mire alapították ezt az apátságot, miféle javadalomra, miből épült ez a templom?
Az ilyen látogatás lehet negyedórás, de lehet belőle barátság is, negyedszázados. A Történelem szünete mindenképp a mi huszonöt évünket támogatta, gondolom hálás szívvel. A nagy Történelemről nem volt lehúzni való bőr. Volt Asztalos-Pető díszkiadás és volt Molnár Erik a Szikrától. Akár a dísztörténelmünket néztük, akár a csődtörténelmünket, Tereskét egyik sem fedte. Mint ahogy nem fedi az ország legkorábbi építményeit, mondjuk Feldebrőt, Tarnaszentmáriát, a régi s mai országban ismert, de ismeretlen célú és szertartásrendű kerektemplomokat, az Árpád-kor urasági templomait, kivált nem a kései középkor légköbméterben szinte napjainkig meg nem haladott mennyiségű és méretű építkezéseit. Az építők története eszerint más, mint a politizálóké meg a csatázóké. Az ilyen tétel kimondásához bizony az is kell, hogy a Történelem nyugton legyen.