Almássy Tamás
Szivárványgazdaság.
Egy
emberi léptékű világ lehetősége
Az autonómiához egy egész szükséges;
ez azt is jelenti, hogy nem lehet tartósan autonóm csak a szűken vett gazdaság,
kultúra vagy más terület. Minden elemnek megvan a maga szerepe, ezért ha
nem törekszünk függetlenségre minden téren, ez azzal fenyeget, hogy előbb
vagy utóbb felborul az egyensúly. Ezeknek a folyamatoknak, a helyi autonómia
megközelítését szolgáló kezdeményezéseknek az összefoglaló neve: szivárványgazdaság.
Önellátás, önfenntartás, autonómia
A legfontosabb kérdés e fogalmakkal
kapcsolatban, hogy kire vonatkoztatjuk őket, kinek az önellátásáról, önfenntartásáról
beszélünk. Ha a jelenleg uralkodó eszméket és a belőlük következő trendeket
tekintjük, azt kell(ene) mondanunk, hogy a minimális család és az egytagú
csoport autonómiájával érdemes és szükséges foglalkozni.
A
minimális család a ma elfogadott családmodell. Egy család ennél kisebb
már nem lehet. Csak a szülők és a gyerekek élnek együtt, s ők is különválnak,
amint lehet. Az eltávolodás már kora gyermekkorban elkezdődik (bölcsőde,
óvoda és egyéb gyermekmegőrző intézmények), és az elszakadás azonnal bekövetkezik,
amint a gazdasági körülmények lehetővé teszik.
Az egytagú csoport még a
minimális családnál is jobban lecsupaszított valami, egyetlen emberből,
az énből áll. Létrejötte a modern társadalomnak "köszönhető", amely lerombolta
a kis (csoport)kultúrákat elválasztó határokat. Valaha az ifjú azt az útmutatást
kapta, hogy igazodjon az őt befogadó közösség értékrendjéhez, tisztelje
a szüleit, az öregeket, a hagyományokat (feltétel nélkül!). Ezek egy csoport
belső összetartó erejét erősítő tanácsok voltak. Ma a legtöbb hatás arra
szólítja fel, hogy valósítsa meg önmagát. Kössön szövetségeket tervei,
céljai megvalósításáért, ragaszkodjon az érdekeihez. Ez egy gyökeresen
eltérő attitűd, aki ezt követi, az már senki mással nincs egy csoportban.
A modern világ egytagú csoportok szövetségeiből áll.
Ez a "minimálprogram" azonban
egyike az emberiség nagy tévedéseinek. Az egyén rettenetes árat fizetett
látszólagos szabadságáért. Az ember közösségben létező lény (szeretne lenni).
Ha elveszíti a csoportot, amely magába foglalja, vagy nem is volt csoportja,
az olyan, mintha "meghámoznák a lelkét". Az evésről-ivásról könnyebb belátni,
hogy létszükséglet. Valójában a csoportban való létezés is az.
Schumacher ezzel kapcsolatos
figyelmeztetése még egy átmeneti korszakban született, amikor a tendenciák
már látszottak, de a közösségek szétbomlása még nem volt befejezett.
Az összes társadalom élete,
munkája és boldogsága bizonyos végtelenül finom és rendkívül sebezhető
"lélektani szerkezeteken" múlik. Ha ezek a "lélektani szerkezetek" súlyos
kárt szenvednek, akkor a társadalmi összetartás, együttműködés, kölcsönös
megbecsülés és mindenekelőtt az önbecsülés, a bajban tanúsított bátorság
és a nehézségek elviselésének képessége -- nos, mindez sok egyébbel együtt
széthullik és eltűnik. Az önnön haszontalanságukról való belső meggyőződés
tönkreteszi az embereket. Nincs olyan gazdasági növekedés, amely ellensúlyozhatná
ezeket a veszteségeket...(1)
Dauncey-nek a nagyvárosi
nyomornegyedek kiszolgáltatott szegényeiről szóló szavai keserűbbek. Látszólag
az alábbi idézet a munkanélküliség következményeit taglalja; valójában
a leírtak a közösségi védőburkától megfosztott és emiatt elembertelenedő
embert mutatják be.
A munkanélküliség növekedése...
még inkább középpontba helyezte az összeomló közösség problémáját.... Az
ebből származó szegénység, a bűnözés, a reményvesztettség és a végső összeomlás
érzése tragikus.... A szemét, a falfirkák és a kicsavart facsemeték a kétségbeesés
szimbólumaivá válnak. A... nyomorúság legtöbbször láthatatlanul, hallhatatlanul
és vigasztalanul bújik meg az otthonokban. Erről árulkodik, hogy növekszik
a gyerekekkel való kegyetlen bánásmód, a házastársakkal (feleségekkel)
szembeni tettlegesség és az öngyilkossági kísérletek száma.(2)
Miért szorulunk rá ennyire,
hogy egy csoport be- és elfogadjon minket? Erre a kérdésre a tudomány és
a vallás is válaszol:
Az emberi evolúció utolsó
fázisában elsősorban már nem az egyedek versengtek egymással, hanem az
egyedek csoportjai. Tulajdonságaink is ehhez igazodtak. Ezért már születésünktől
fogva arra készülünk, hogy elfogadjuk egy csoport normáit. Az első kommunikációs
eszközeink közé tartozik, hogy mosolygunk, s ezzel kapcsolatba kerülünk
másokkal, majd ráhangolódunk a körülöttünk lévők figyelmére, cselekedeteire(3),
hangulatára, és a környezetünket megpróbáljuk rávenni arra, hogy hangolódjon
ránk, kövesse a mi figyelmünket. A humánetológusok úgy gondolják, hogy
az ősi, anya-gyermek kapcsolat alakult át úgy az evolúció során, hogy alkalmas
lett a felnőttek közötti kötődés kialakítására.(4) Az embernek szüksége
van rá, hogy napi kapcsolatba kerüljön ugyanazzal a 30-50 emberrel. Ez
adja meg számára ugyanazt a lelki biztonságot, amelyet hároméves koráig
az édesanyja közelsége jelentett. Naponta találkozhatunk a tünetekkel,
amelyeket e lelki szükségletünk kielégítetlensége okoz.
A vallási megközelítés hasonló.
A szent szövegekben kimondva vagy kimondatlanul az szerepel, hogy az ember
nem magányra teremtetett. Mindegyik vallás közösségi indíttatású, lelki
támaszt nyújt tagjainak, és azt tanítja mind, hogy emberként hűségesnek
kell lennünk közösségünkhöz, közösségünk vezérlő eszméihez. A csoportlét
alapnormáját fogalmazza meg például a "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!"
parancsolat.
Megválaszolatlan maradt
viszont a kérdés, hogy kiknek az autonómiája lehet értelmes cél; eddig
mindössze annyit láttunk be, hogy a korszellem sugallta válaszok helytelenek.
Az autonómia feltétele az EGÉSZ-ség
A sorok között elrejtve azért
már érzékelhető az álláspontom. Alapvetően emberi természetünk igényeiből
kiindulva a kistelepülések önállóságát, önellátóságra törekvését tartom
(tartanám) fontosnak, mert ezek szellemi, lelki, ökológiai és gazdasági
szempontból is kerek egészet képesek alkotni. Ebben a megfogalmazásban
van egy kis túlzás. De az autonómia nem jelent feltétlenül teljes függetlenséget,
megelégedhetünk a kulcsfolyamatok ellenőrzésével is, és ebből a szempontból
nézve már beszélhetünk a kistelepülések és lakóközösségeik "egész" voltáról.
Fontos hangsúlyozni, hogy az önállóságra való törekvés nem jelent teljes
el- vagy bezárkózást. Ennek értelme sem lenne, amellett szinte reménytelen
célkitűzés. Az autonómia-törekvések hatása a legtöbb esetben csak annyi,
hogy a külső függés növekedése megáll. Kitartó munkával és némi szerencsével
pedig sikerülhet a függést egy egészséges szintre leszorítani.
Az autonómia elérése nem
megy egyik pillanatról a másikra, mert a kistelepülések már nem azonosak
a korábban voltakkal. Megszakadtak a belső folyamatok, kívülről jött hirtelen
változások zavarták meg a közösség és környezete fejlődési menetét, gyakran
elvándorolt a lakosság egy része, másutt új betelepülők jöttek, emiatt
a legtöbb esetben vagy a lakosság összetétele (kor, képzettség) nem nevezhető
egészségesnek, vagy az emberi kapcsolatok nincsenek a megfelelő szinten.
Nem ritka az sem, hogy egyik sincs rendben. A faluközösségek alig-alig
léteznek (ha még léteznek egyáltalán), nehéz rájuk alapozni.
Megfelelő belső szándék
esetén azonban a hiányzó közösségek létrejötte valamennyire gyorsítható,
legalábbis a kezdeti, legnehezebb szakaszt, a szinte teljesen eltűnőben
lévő párbeszéd újraélesztését lehet kívülről segíteni. Ez biztosít(hat)ja
az alapot, és a kezdeti sikerek, az egymásra találás élménye megfelelő
inspirációt nyújthat a folytatáshoz. A később idézett példák, reményeim
szerint, a közösség fejlődési lehetőségei szempontjából is meggyőzőek lesznek.(5)
Az autonómiához egy egész
szükséges; ez azt is jelenti, hogy nem lehet csak a szűken vett gazdaság,
vagy csak a kultúra, vagy csak más terület tartósan autonóm. Minden elemnek
megvan a maga szerepe, ezért ha nem törekszünk a függetlenségre minden
területen, ez azzal fenyeget, hogy előbb vagy utóbb felborul az egyensúly.
Ezeknek a folyamatoknak,
a helyi autonómia megközelítését szolgáló kezdeményezéseknek az összefoglaló
neve: szivárványgazdaság(6). Lássunk erre néhány példát.
Szivárványos példák
Sok olyan kis közösség van
Magyarországon, amelynek tagjai "szivárványos" gondolatokat forgatnak a
fejükben. Maga a kifejezés -- szivárványgazdaság -- nem nagyon ismert,
de a tartalma nem idegen számunkra sem. Ez nem meglepő, hiszen természetes
ösztöneink az emberi lépték szerint működő gazdaság7 felé visznek bennünket.
A hazai és külföldi példák
jellemzően három csoportba sorolhatók:
1. A még létező faluközösség
erősödik meg újra.
2. Újonnan igyekeznek faluközösséget
és ahhoz gazdasági alapot kiépíteni.
3. A kivételek, ahol nem
egy (lakó)helyi közösség hoz létre valamilyen szivárványos együttműködést.
Az első csoportra egy külföldi(8)
példát idézek.
Connemara
Nyugat-Írország Galway megyéjében,
Ballinakill egyházközség lakói 1971-ben egy közösségi tulajdonú fejlesztési
társaságot alapítottak Connemara West Ltd. néven. Ez a társaság azután
sok helyi közösségi jellegű vállalkozás elindítását segítette elő. Így
például ötszáz helyi lakos adta össze (!) annak a cégnek az alaptőkéjét,
amely kilenc zsupfedeles üdülőt épített a környéken az odalátogató turisták
számára. Mivel így a bérleti díjak helyben maradtak, lehetővé vált, hogy
további beruházásokhoz gyűjtsenek tőkét. A közös vállalkozás sikere lelki
lökést is
adott: jelentősen megnőtt a helyiek önbizalma és bizodalma egymásban. Az
elkövetkező években, évtizedekben nagyon sok közös vállalkozásba vágtak
bele. Ezek egy része már csak érintőlegesen kapcsolódott a gazdasághoz,
például kulturális és szakképzési központot hoztak létre és közösségi házat
építettek a helyi civil egyesületek számára. Ezek a beruházások is jelzik,
hogy tisztában voltak vele, hogy egyik legfontosabb erőforrásuk maga a
helyi közösség, amely jóval több, mint egyszerűen emberek együttese. Azt
is felismerték, hogy a közösséget éppúgy ápolni, erősíteni kell, mint a
növényeket.
Galway Írország elmaradott,
periférián lévő területeihez tartozott, amelyet a többihez hasonlóan az
elnéptelenedés, a fiatalok elvándorlása fenyegetett. Az itt élők azonban
harmóniát teremtettek a helyi gazdaság, a közösség és a természeti környezet
között, s ezzel vonzóvá, lakóit el- és megtartóvá tették lakóhelyüket.
A történet egyszerű, mégis
kevés helyen lehet hasonlóval találkozni. A legnehezebb pont az elindulás.
Lényegében egyetlen dolog kell hozzá, de az hatalmas mennyiségben, s ez
a bizalom. El kell hinni, hogy együtt többre lehet jutni, s meg kell bízni
a másikban. Ez nyilván könnyebben megy olyan vidéken, ahol
kicsi volt a vándorlás, és ennek köszönhetően még léteznek a többgenerációs
kapcsolatok. (A nagyapám ismerte a nagyapádat, tudom, mire számíthatok
tőled.) Lényeges a kis mértékű elvándorlás azért is, mert egy "lefejezett"
településen, ahonnan minden kezdeményezni képes ember elment, s nincsenek
igazán vezéregyéniségek, nagyon-nagyon nehéz bármit is közösen elindítani.
A bizalom megteremtője Galwayban
részben az egyház volt. Összehozta az embereket, és le tudta őket ültetni,
hogy a saját problémáikra megoldást keressenek. Egy ilyen megbeszélés persze
nem garantálja a sikert, de e nélkül lehetetlen elindulni.
Istenkút(9)
Istenkút a második csoportba
tartozik. Pécs egyik külső kerülete, amely a Mecsek három völgyében terül
el. Közel van a város szívéhez, mégis elég nehezen megközelíthető, sem
csatornázva, sem ivóvízzel ellátva nincs. Iskoláját nemrég megszüntették.
Az itteni lakóközösség mégis
szerencsésnek mondható. Az elmúlt tíz-tizenöt évben nagyon sokan költöztek
ide. Az érkezőknek is köszönhetően az itt élők között magas a diplomások
és a szakképzettek aránya, s nem sokkal, de az átlag felettiek a jövedelmek.
Főleg a frissen ideköltözött fiatal diplomás, közepes jövedelmű családokból
áll az a húzóréteg, amelynek köszönhetően az itteni közösség nagyon sok
mindent elért a hazai megszokotthoz képest az elmúlt években. Ez a réteg
jellemzően a legnyitottabb. Igénylik az élénk társadalmi életet, és kiterjedt
emberi kapcsolatokat ápolnak. Nagy bennük a kezdeményezőkészség, a fantázia.
Jól ismerik a jogaikat, lehetőségeiket, és fel mernek lépni azokért, átlag
feletti az érdekérvényesítő képességük. Rájuk alapozva a helyi közösség
gyorsan megszerveződött, ehhez az iskola védelme nagyon erős indíttatást
adott nekik. Nem csak az iskola, de a vízellátás, a szennyvízkezelés stb.
okán is felismerték, hogy az önkormányzattal ellentétesek az érdekeik,
s emiatt csak összefogva vannak esélyeik, sok szempontból csak magukra
számíthatnak.
Bár az iskola ügyében végül
is nem jártak sikerrel, már eddig is sok eredményt értek el. Erőforrás-térképet
készítettek magukról, azaz minden családot megkérdezve felmérték a saját
képességeiket, lehetőségeiket és persze az igényeiket is. Ezek az információk
minden további lépésnek jó alapjául szolgálnak. Egyesületük révén helyi
lapot adnak ki, kulturális rendezvényeket szerveznek, ezek közül is kiemelkednek
a helyi gyerekek által előadott színielőadások. Az itt élők egyre több
szállal kapcsolódnak egymáshoz. Ezek után talán meglepő, de a fejünkben
élő rutinokat ismerve mégsem érzem annak, hogy a szűken vett gazdaság terén
a leggyengébb az együttműködés. Itt egy aktuális programjuk jelenthet áttörést.
Retextil néven textilmaradékokat újrahasznosító módszert fejlesztett ki
Thiesz Angéla, amelyre alapozva szeretnék a helyi foglalkoztatást fellendíteni.
Erre a programra az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatását
is elnyerték, így hamarosan tizenöt embert alkalmazhatnak.
Az istenkútiak még a közösségépítés
időszakában járnak, ezért az autonómiát nem indokolt számon kérni rajtuk.
Azonban nem kizárt, hogy a körülmények (főleg a pécsi önkormányzat kedvezőtlen
hozzáállása) arra kényszeríti őket, hogy a "teljes önállóság" útjára lépnek.
Ha nem is fajulnak idáig a dolgok, az mindenképpen valószínű, hogy belső
fejlődésük révén még sokáig képesek lesznek növelni függetlenségüket.
Fecskepalota(10)
A gánti Fecskepalota a harmadik
csoportba sorolható, mert nem a helyi közösségnek, hanem egy izgalmas együttműködésnek
köszönheti létét. A tíz résztvevő között van például fogyatékos gyerekeket
oktató iskola és nagycsaládosok egyesülete is. Mindegyik hátrányos vagy
halmozottan hátrányos helyzetűek vagy velük foglalkozók szervezete.
Miért fogtak össze? Ezt
a legegyszerűbben a fogyatékosok iskolájának példájával lehet megmagyarázni.
A fogyatékos gyerekekkel való iskolai foglalkozás nem korlátozódik a tanév
idejére. A szülők nagyon sok segítségre szorulnak, hálásan fogadják az
iskola minden segítségét. A plusz feladatok egyike az időnkénti kikapcsolódás
lehetőségének megszervezése. Ez nem egy egyszerű feladat, és nem is olcsó,
mert ezeket a gyerekeket nem lehet akármilyen körülmények közé, akárhová
elvinni. Így merült fel az ötlet, hogy az évi "táborozási" költségeket
talán ésszerűbb lenne egy, a gyerekek igényeihez igazított épület fenntartására
költeni. A Fecskepalota pontosan ez az épület. Abban különbözik egy szokásos
saját "nyaralótól", hogy a tíz szervezet közösen használja, ez teszi a
résztvevők számára megfizethetővé, mivel a fenntartási költségek megoszlanak.
Még ezek a kiadások sem kicsik. De az együttműködés azt is lehetővé teszi,
hogy legyenek olyan résztvevő szervezetek, amelyek természetben járulnak
hozzá a közöshöz, például az évenkénti kimeszelés vagy más rendszeres karbantartási
munkák elvégzésével. Természetesen a közös használatból következően fel
kell osztani a rendelkezésre álló időt. Az előre elkészített időbeosztás
azonban nemcsak nehézségnek, hanem előnynek is tekinthető. Az épületet
használók pontosan tudhatják, mikor kerül rájuk a sor, nagyon jól előkészíthetik
ittléteiket.
Hogyan jött létre a Fecskepalota?
Látszólag könnyen. A felújításhoz és átalakításhoz sikerült jelentős mértékben
pályázati forrásokat is bevonni a saját erő mellé. A gánti önkormányzat
jelképes összegért adta át az ingatlant, és helyi vállalkozások építőanyaggal
és gépekkel is segítették a felújítást. A neheze azonban ezt megelőzően
lehetett, amikor a résztvevők körét kellett összeszedni és egy ilyen horderejű
döntéshez a megfelelő bizalmat kialakítani közöttük. A mai közgondolkozásra
nem az összefogás a jellemző, s ahol ennyire komoly összegeket lehet elbukni,
ráadásul nem is saját, hanem közpénzt, ott nem a járt utaktól való eltérés
a jellemző. Orbán Péternek, az ötlet atyjának azonban volt ereje, kitartása
és szerencséje is, így sikerrel végigvitte a folyamatot.
Együttműködés, bizalom és
egy kicsit nagyobb függetlenség(11). Ezek azok a kulcsfogalmak, amelyek
indokolják, hogy a Fecskepalota lakói is megemlítésre kerüljenek e cikkben.
A szivárványgazdaság elemei
A leírt példák, főleg a két
hazai, csak csírájában tartalmazták mindazt, amit a szivárványgazdaság
elnevezés jelenthet, ezért végül legalább vázlatosan tekintsük át a legfontosabb
jellemzőket. Lehetne más megközelítéssel is élni, de igazodva e lapszám
témájához, most az autonómia lesz a vezérfonal, s mindent a külvilággal
való kapcsolat fényében vizsgálok.
A tudás az egyetlen terület,
ahol a szivárványos megközelítés nem elzárkózásra törekszik. Nagyon fontos
a közösség ismereteinek folyamatos bővítése, s ehhez külső forrásokat is
érdemes igénybe venni. Ha az elzárkózás nem is, de az óvatosság jellemző.
Korunk egyik jótékonysági problémája, hogy segítség címén (vagy ürügyén)
nem helyénvaló tudást, technológiát kényszerítettek (és kényszerítenek
még ma is) közösségekre, népekre. Ami másutt működik, az ezer okból lehet
problémás itt, ezért a messziről jött információkat sohasem szabad kritikátlanul
átvenni, hanem mindig a helyi viszonyokhoz kell igazítani, s ezt a helyieknek
kell elvégezni. S az már nem óvatossági kérdés, hogy a helyi tudást semmilyen
módon nem szabad leértékelni. A szivárványgazdaság nyitott a külső információ
előtt, de a hangsúly mindig a belső értékeken van.
A
pénzügyi függés gyengítése talán a legfontosabb célkitűzése a szivárvány-megközelítésnek.
A jelenlegi pénzügyi rendszerek nagyon ügyesen (mások szerint ördögi módon)
úgy vannak felépítve, hogy a szegény vidékek kicsinyke megtakarításai se
maradjanak helyben, hanem mindig a legfejlettebb vidékeken kerüljenek befektetésre,
ahol rövid távon a legjelentősebb hozamra lehet számítani. A kereskedelmi
rendszerek pedig arra ösztönzik az embereket, hogy minél kevesebb dolgot
állítsanak elő maguk, hiszen "egyszerűbb" valamit megvenni. Ez egy másik
pénzügyi porszívó; nem véletlen, hogy a régen termékeny és módos vidéki
területek mára elmaradott perifériának számítanak. Bármilyen továbblépés
alapja ennek a csapdaszituációnak a megváltoztatása. S lehet várni kívülről
a segítséget, néha érkezik is, de ahogy az ír példában is láttuk, a "biztos"
megoldás a belülről elinduló összefogás, a bevett gyakorlat megváltoztatása.
A jelenlegi ökológiai szituációban
kulcskérdés az energiaellátás is. Manapság az a szokásos, hogy nagy és
bonyolult rendszereket építenek ki, amelyek mindannyiunkat kiszolgáltatnak
egy, a természeti környezettel csak felszínesen (marketing-elemként) törődő,
és alig befolyásolható (mégis sérülékeny!) szolgáltatónak. Ehelyett az
egészséges megoldás az lenne, ha az energiaellátást egyre inkább helyi
forrásokra alapoznánk. Erre számtalan ötlet van: napkollektorok használata,
a mezőgazdaságból származó biomassza energetikai hasznosítása, újraerdősítés
és az erdőterületek kíméletes (lékeléses) kezelése. Az energiatermelésnél
sokkal fontosabb a fogyasztás csökkentése. Amikor a helyi források használata
révén szembesülünk vele, talán könnyebb lesz elfogadni a korlátot, amelyet
a Föld lehetőségei szabnak nekünk.
Az önellátásról, azt hiszem,
a legtöbb embernek az jut eszébe, ami a szivárványos célok között csak
a harmadik helyen szerepel. Szó sincs teljes önellátásról vagy ennek megcélzásáról.
Ha az energiaellátás és a pénzforgalom terén sikerült lazítani a függést,
akkor a helyi gazdaság működése már sokkal kevésbé van kiszolgáltatva külső
hatásoknak és hatalmasságoknak. Természetesen egy olyan céget, amely minden
alapanyagot importál és minden termékét exportálja, nehéz szivárványos
értelemben ésszerűnek vagy hatékonynak nevezni. Az anyagi javak előállítása
terén két fontos célkitűzésünk lehet:
1. A termelés átszervezése
a helyi igények alapján. Nyilvánvalóan elsősorban olyasmit kell előállítani,
amire helyben van felvevő piac.
2. Az alapellátási cikkeket,
elsősorban az alapélelmiszereket és az alapruházatot minél nagyobb arányban
helyben állítsuk elő vagy legyünk képesek ezek előállítására.
A szivárványgazdaság talán
leglényegesebb tulajdonsága, hogy az azt létrehozó közösség akaratára,
összefogására alapozódik. Szó volt már róla, hogy lehet kívülről segíteni
a közös akarat kialakulását, de erőltetni nem érdemes. Mindennek, így egy
közösség fejlődésének is, megvan a maga természetes üteme, amelytől nem
lehet jelentősen eltérni, mert akkor a folyamat a visszájára fordul. Egy
elsietett akció révén nagyon hosszú időre sérülhet a közösség, vagy bizonyos
területek iránt érdeklődését vesztheti, míg a belülről támogatott új intézmények,
ha lassabban is, de a közösség szerves részeivé válnak, nagyon hosszú ideig
létezni fognak.
A szivárványgazdaság kialakulása
hosszú fejlődési folyamat, és nagyrészt a befogadó közösség tagjainak a
lelkében játszódik le. A lényege és alapja egy szemléletváltás. Annak elfogadása,
hogy vannak határok, amelyeket nem lehet átlépni.(12) Annak fel- és elismerése,
hogy nagy baj van, s ezt mi, emberek okoztuk(13), és hogy hibáinkat nem
lehet a régi módon kozmetikázni, nagyobbal elfedve a bajt, hanem gyökeresen
kell változtatni. Mindezt jól érthetővé teszi egy példa:
A
Tiszán évről évre nagyobb árhullám vonul végig. A régi módszer, hogy szorítsuk
egyre nagyobb gátak közé a folyót, megbukott(14), s ezt végre az illetékesek
is kezdik elfogadni. A kozmetikázott módszer, amely a gátépítést kombinálja
némi vízvisszatartással, szintén nem jó. A probléma akkor derül ki, amikor
részletesebben kifejtik, mi a teendő, és érezhetővé válik, hogy a hozzáállás
alapvetően nem változott meg. Azt kellene végre elfogadni, hogy nekünk
kell igazodni a Tiszához mint ökológiai rendszerhez, s nem a Tiszának (a
természetnek) a mi igényeinkhez. Tisztelni kellene a Tiszát a szó szoros
értelmében, elfogadni, hogy jogai vannak. S mindez azt jelenti, hogy olyan
megoldásokat szabad csak keresni, amelyek a folyó és környezete természetes
változásaival és élő folyamataival összhangban vannak, azokat támogatják,
és nem gátolják.
Ha az itt leírtak alapján
valaki úgy gondolja, hogy a saját vagy ismerősei, barátai tevékenysége
a helyi autonómia irányába mutató, kérem, hogy értesítsen.(15) Az Ön segítsége
révén is létrejövő összefogás több szempontból is hasznos lehet. Egyrészről
a még kitaposatlan ösvényeken haladók számára fontos, hogy megoszthassák
tapasztalataikat egymással, ezáltal sok buktatót elkerülhetnek. Másrészről
az útkeresők számára tettekre serkentő lehet megismerni a hazai példákat.
(1) E. F. Schumacher: A
kicsi szép, KJK, Budapest, 1991. 196-7. oldal
(2) Guy Dauncey: After the
Crash, Merlin Press, London, 1995. 13. oldal
(3) Mi is arra a dologra
figyelünk, azt az aktivitást igyekszünk átvenni, ami a látott felnőtt figyelmét
leköti.
(4) Csányi Vilmos: Az emberi
természet, Vince Kiadó, Budapest, 1999., 159. oldal
(5) A helyi közösség fejlődését
gyorsító módszerekkel és az ezzel kapcsolatos segítség kérésével például
a Közösségfejlesztők Egyesületét lehet megkeresni.
(6) A szivárványgazdaság
kifejezés Guy Dauncey: Az összeomlás után (After the Crash) című könyvéből
származik, a cikkben szereplő külföldi példát is innen idéztem. Ez a könyv
magyarul jelenleg áll megjelenés alatt a Göncöl Kiadónál.
(7) Emberi léptékű, mert
kicsi, helyi, átlátható, minden tagja számára befolyásolható...
(8) Sok olyan itthoni faluközösségről
hallottam már az elmúlt években, amelyek érzésem szerint ebbe a körbe tartoznak,
de egyikről sincs annyi tudásom, hogy ismertetésére vállalkozhatnék.
(9) Egy 2001-es látogatás
alapján
(10) Egy 1998-as látogatás
alapján
(11) Pontosabban fogalmazva:
nagyobb függetlenség a külvilágtól és helyette függés az együttműködésben
részt vevők közösségétől. Ez utóbbi azonban sokkal inkább kiszámítható,
és ami lényegesebb, sokkal inkább befolyásolható, mint a külvilág.
(12) Még nekünk, embereknek
sem, fűzhetjük hozzá, hogy a ma uralkodó szemlélettől való eltérés igazán
kiderüljön.
(13) Természetesen nem egyforma
felelősséggel tartozunk ezért.
(14) Pontosabban szólva,
végre felismertük, hogy rossz, mindig is az volt.
(15) Almássy Tamás, 2220
Vecsés, Nándor u. 26., Telefon: 29/353-708, 20/920-5181, Drótlevél: alto@freemail.hu |