Rövid
írás a magyar nemzet hivatásáról
"Te magyar nemzet kemény nyakó vagy és igen süket vagy, Előre
meghatározott cél és értelem nélkül élünk a világban, vagy van valamilyen
titokzatos erő, amely egy meghatározott cél felé irányítja életünket?
A keresztény hit erre a kérdésre igennel felel. Az emberiség útja a
teremtés művével és az első emberpárral kezdődik. Végső célja és beteljesedése:
visszatérés az Istennel való teljes közösségbe, amelyet már nem árnyékol
be a bűn. Személyes életünkben ennek előízét kapjuk az egyházban, a
Krisztussal való személyes közösségben. És a népek és nemzetek? Vajon
csak véletlen körülmények miatt együtt élő emberek közösségei -- vagy
talán Ő, aki a történelem ura is, meghatározott célt és feladatot rendelt
minden nép életébe? Elképzelhető-e, hogy az Úr maga rendelte el a népek
és nemzetek helyét, hogy hol lakjanak? A Szentírás prófétái szerint
igen. Mózes törvényében ez áll: "Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta,
amikor Ádám fiait elválasztotta, megszabta a népek határait" (MTörv.
32, 8.) "Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, Ugyanezt vallja Pál apostol is: "Az Ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják -- bár nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk." (Ap.Csel 17, 26-28.) De ha csak a Bibliára támaszkodnánk, mondhatnánk: ez egy nép hite volt, a hitek sokfélék, a népek és nemzetek sokfélesége szerint. Azonban az egyes népek hitvilága, önmagáról való tudása mindig tartalmazza az isteni elrendelés tényét is. Vergilius például így ír: "Más faj -- elismerem -- élethűbb ércszobrokat alkot,
Hogyan érthetjük meg az "egykori
jövendölések"-et, hogy azokban bízva megvívhassuk a "jó harcot"? És hogyan
kapcsolódik mindez össze a magyar nemzet megújulásával? Egyáltalán: miért
fontos nekünk mindez?
Azt mondja Mózes a zsidó népnek, amikor eléjük adja a törvényeket: "Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor -- íme, ma előre megmondom neked -- elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelyek elfoglalására átkelsz a Jordánon. Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódod is!" (MTörv. 30. 15-19.) Próbáljuk csak meg ezt a
szöveget mint Isten akaratát a honfoglalásra és a Kárpát-medencére vonatkoztatva
olvasni... Minden nép, amely megtartja az Úr parancsait, s megéli hivatását
azon a helyen, amelyet Isten a számára rendelt, áldott nép lesz egy áldott
földön. ("Tejjel-mézzel folyó Kánaán" -- bizony, volt korszak, amikor így
emlegették a krónikák hazánkat...) Ha nem képes felismerni vagy megtartani
az Úr akaratát, akkor átok sújtja a népet és a helyet -- mindaz, amit az
Úr adott, átokként fog ránehezedni. Nem veszi el az Úr mindazt a tehetséget,
képességet, készséget, amit a népbe belehelyezett, de azok kibontakozása
és megvalósulása átokként fogja kísérni a népet. Hiszen nem mindegy, hogy
valaki az Istenért szervezkedik és mozgat meg nagy anyagi és szellemi erőket,
tehetségeket, vagy saját magáért és önigazolásáért. A felismerés hiányának
és a céltévesztésnek a tragédiáját éli mind a mai napig a zsidó nép is
-- de valljuk be, nincs a földön egyetlen nép sem, amely maradéktalanul
be tudta volna tölteni a hivatását, amely valóra tudta volna váltani mindazt,
amit az Úr elgondolt az ő életében.
Béketeremtő honfoglalás
Nos,
akkoriban Európa az egyik legsötétebb évszázadát élte. Sem békésnek,
sem műveltnek, sem egységesnek nem volt nevezhető. Egész területét feldúlták:
jöttek a viking-normann-varég seregek, az arabok olykor Rómáig jutottak,
Spanyolország és Portugália nagy része mohamedán fennhatóság alatt állt.
Angliában a szászok, dánok, normannok harcoltak. Bizánc Rómához képest
maga a szervezettség és rendezettség mintája. 882--992 között nyolc
pápa halt meg erőszakos halállal. (Csupán a magyar állam alapításakor
állt az egyház élén egy rövid ideig a szent életű II. Szilveszter pápa.
Véletlen lenne?) Kis államocskák háborúztak egymással, és a Kárpát-medencében
akkor már évszázadok óta egyetlen nép sem tudott tartós, békés életet
biztosító berendezkedést létrehozni. Kiválasztottság: áldás és átok
Ahogyan a zsidó nép azt vallja, hogy ő Isten kiválasztott népe, ugyanúgy István óta mondhatjuk mi, hogy a Szűzanya kiválasztott népe vagyunk. Jogilag is fogadott testvérei Jézusnak. Egy olyan nép, amelyet Mária kiválasztott magának, és segíti egész történelme folyamán. Egyedülálló, hogy törvénybe van iktatva a Szűzanya királynősége a nép fölött. És bár rengeteg nép elmondhatja, hogy neki patrónája Mária, az viszont teljesen egyedülálló, amit István király megtett, hogy a koronát neki ajánlotta fel, és őt Magyarország Nagyasszonyává választotta. Talán ennek is köszönhető, hogy ez a nép az eltelt ezer esztendő minden viszontagsága ellenére -- egy idegen és sokszor ellenséges környezetben --, mind a mai napig itt él és munkálkodik. A magyar nép mindig hitte a kiválasztottságát. (Egyébként a legtöbb nép hiszi a maga kiválasztottságát, ennek tartalma azonban különböző.) De tegyünk egy újabb összehasonlítást: a zsidó nép arra törekedett, hogy szellemi módon határozza meg önmagát a törvény által. Mindig fontosak voltak számára a szellemi módon elérhető kultúrjavak is. Ugyanígy elmondhatjuk a magyar népről is, hogy nem valamifajta "tiszta magyar vérvonal" határozza meg -- miként például a német nép szerette ezt magáról vallani --, hanem szellemi módon a kultúra, a nyelv. A magyar nép a nyelvében él, egy szellemi alkotásban testesül meg újra és újra. Nem véletlen, hogy a magyar kultúrának annyi nagyszerű alakja van, akik megéreztek valamit ebből a hivatásból: nagy költőink, hadvezéreink, tudósaink és mindazok az emberek, akik nyomot hagytak történelmünkben. A magyar nép szellemi irányultsága mellett olyan szellemi intuícióval is rendelkezik, amely kevés népről mondható el. Az égi Nagyasszony, a Boldogasszony ismerete, az égi egy Isten ismerete már a magyar néppel együtt jött be a Kárpát-medencébe. Az "ősmagyarok" sejtése, intuíciója az égi berendezkedésről, a "felső világról" a kereszténységben válik bizonyossággá. És ezt hordozza a nép a kultúrájában is. A magyar nép a maga kiválasztottságát megélheti áldásként önmaga és a többi nép számára, és megélheti átokként is, a magyar felsőbbrendűség gőgjével, amely pusztító hatású. Sajnos a magyar nép sem élte, értette meg a többi néppel való szeretetteli együttélést bizonyos korszakokban. Az átok pusztít. Századunkban újra területét veszti, részben kisebbségi létre kényszerül a magyar, hogy így értse meg, mit jelent és milyen következményekkel jár az, ha egy nemzedék megtagadja az Úrtól kapott szellemi irányultságát és látását. A hivatás megélése áldásként létrehozhat egy hatalmas és nagyszerű kultúrát és az Isten ismeretének mélységét. Megtagadása átokként hozhatja a kultúrfölény elméletét, vagy hozhatja az ördögi eszmék iránti nyitottságot, amelytől éppen most szenved a népünk. Elmondhatjuk történelmünkről, hogy a kultúra, a szent törvények és a nyelv ismerete, a szakrális királyság, az égi egy Isten és a Boldogasszony ismerete áldásként egy egységes szemléletmódot ad a népnek, egységes ismeretet önmagáról és hazaszeretetet. Az átok mindennek a hiányát és/vagy az ellenkezőjét hozza magával. "Mégis apránként büntetted őket, hogy alkalmat adj a bűnbánatra" (Bölcs. 12. 10) -- mert e nép legjobbjai tudatában voltak a bűnnek, és ennek következményeit is világosan látták. A törökök bejövetele után azért maradt meg a magyar nép, mert felismerte, hogy bűnei miatt jött rá ez a csapás, bűnbánatot tartott, és ez magával hozta a megújulást. A reformáció azért tud Magyarországon elterjedni, mert a nép azt vallja, hogy a bűneink miatt jött a török veszedelem. Vissza kell tehát térni Istenhez és az ő igazságához, és akkor megmaradunk. Ennek kifejeződése Magyarországon a reformáció, de olyan döbbenetes erővel, hogy a korabeli prédikátorok buzgóságukban már azt remélték, hogy ők fogják megtéríteni a muzulmánokat az igaz hitre. "Fejértói János 1551-ben azt írja Bullingar Hwenriknek, hogy a törökök meg fognak térni, mert a gyülekezetben gyakran megjelennek. Gyulai Torda Zsigmond 1546-ban azt írja Melanchtonnak, hogy Törökországban nagysikerű magyar igehirdetők térítenek." Vagy ahogy a korabeli ének mondja: "Elején valánk bálvány imádásban, Hatalmas megújulás kezdődik. Csaknem kihal Magyarország középső része, mert az embereket elviszik, pusztítják -- de aki megmarad, az magyarabb, kultúrájában és istenhitében megerősödöttebb, mint azelőtt. A török uralom ilyen módon, a bűn ismeretén keresztül áldást és megújulást hozott a népnek. Nem véletlen, hogy a magyar nép Himnuszában szerepel a bűnről való tudás, valamint az, hogy a bűneink miatt jött a sok szenvedés ránk. A
megújulás lehetőségei A
megújulásokat szemlélve felismerhetjük, hogy mennyi mindent kaptunk,
és hogy mennyi mindent adhatunk mi a többi népnek. Gondoljunk például
az 1800-as évekre, amikor iszonyú nyomás nehezedik ránk, hogy a magyar
nép egészen beolvadjon a Habsburg-birodalomba. És döbbenetes módon ennek
az ellenkezője történik meg. Nemcsak hogy felvirágzik a magyar nyelv
és a kultúra, hanem egy hatalmas küzdelem végén, amely az élet minden
területére kiterjed, a gazdasági életre, a kultúrára, a kereskedelemre,
egy erős magyar nemzet születik, olyannyira, hogy az akkori két legerősebb
hadseregnek, az osztrák és a cári hadseregnek kell közbelépnie, hogy
ezt a megújulást megállíthassa. (Ezt az erős nemzetet majd csak 1956
leverése tudja lelkében megroggyantani.) Amikor a különböző nemzetek tagjai Magyarországon a magyar kultúrával és szeretettel találkoznak, akkor ennek kölcsönhatásából nagyszerű emberek növekednek fel. Mintegy példaként vegyük a "legkényesebb" kombinációt. Ha arra gondolok, hogy a korabeli "porosz" nevelési rendszer a maga fegyelmezettségével és szigorú ismeretátadásával, a magyar intuícióval, kreativitással, kultúrával és buzgósággal, valamint egy zsidó tradícióval együtt olyan neveket, olyan embereket és életutakat adott, akikre mind a mai napig magyarként lehetünk büszkék, mint például: Kármán Tódor, Szilárd Leó, Neumann János, Hübner Jenő, Szent-Györgyi Albert, akkor láthatjuk, hogy mit jelent az, amikor a magyar nemzet szeretettel tud a körülötte levő kultúrák és népek felé fordulni, és mindebből egy sajátosan magyar, és sajátosan egyetemes és mindenki számára követhető példát tud adni. De sorolhatjuk azokat is, akik Magyarországon nőttek fel, ám ma már nem így ismerjük őket. Csak egy kirívó példát említek most: Hertzl Tivadart, azaz Teodor Hertzlt, aki a zsidó nép saját földjére való visszatérésének egyik szellemi atyja. Szellemi érzékenysége, amellyel megértett valamit Isten akaratából -- visszavinni Izraelt ősei földjére --, magyar kultúrán nevelődött. Sorolhatnánk természetesen nagy művészeinket is, egy részüket legalább mindannyian ismerjük -- de nem az a cél, hogy neveket soroljunk, hanem hogy meglássuk: milyen nagyszerű az a hivatás, amelyet kaptunk ebben a kultúrában, ebben a békességben. Úgy tűnik azonban, mintha a XX. században elhomályosult volna a nemzet helyes ismerete önmagáról, s megroppant volna hivatástudata. Mintha a század nagy csapásait (az 1956-os forradalom leverésével és a bűnnel való kiegyezéssel bezárólag) nem tudná kiheverni a nemzet. Átadta magát a leggonoszabb eszméknek is, öli gyermekeit, feléli szellemi tartalékait, elpazarolja tehetségeit, "harminc ezüstért" elárulja múltját, legszebb felismeréseit... Igen, elmondhatjuk, hogy itt vannak azok a hatalmas erők és szellemi hatalmak, amelyek mindent elkövetnek azért, hogy ez a nép kultúrája elvesszen és nyelve sérüljön. Elmondhatjuk, hogy óriási nyomás nehezedik az emberekre, hogy ne az Istenből táplálkozva, hanem Isten ellenére próbáljanak élni. Természetesen minden megújulás
kezdete a bűnbánat, ez most sem lehet másként. (Legjobb példa erre az egyház,
amelynek megújulása szintén nem a divatos eszméknek való behódolással,
hanem a bűnbánat megélésével kezdődik. Nem véletlen, hogy II. János Pál
pápa működése során közel százszor kért nyilvánosan bocsánatot az egyház
évszázadok során elkövetett különböző bűneiért...) A bűnbánat azonban nem
siránkozás, nyavalygás, hanem bűneink elismerése és visszafordulás az igazság
és a tiszta élet felé. A magyar népnek meg kellett élnie saját hibáinak
a következményeit: a területcsökkenést, a kisebbségi létet, kultúrája megrokkanását,
a népesség elöregedését stb. De mindebből ki tud lábalni, ha képes bűnbánatban
Isten felé fordulni és az ő akaratát követni.
A Szeretet földje Európa állapota hasonló az
ezer évvel ezelőttihez. Nincs szilárd erkölcsi értékrend, amely egybefűzné
a nemzeteket és az egy nemzetben élő népeket. Új népvándorlás hullámai
érik el, és maga sem tudja, hogyan védekezzen. A pogány eszmék határozzák
meg a hétköznapokat: mindenütt erkölcstelenség, viszály és háborúskodás
az emberek között.
Meggyőződésem, hogy Isten újra áldássá akarja tenni a magyar nemzetet Európa számára. Ehhez szükséges, hogy a bennünk rejlő tehetségek újra áldássá lehessenek. A szellemi érzékenység, látás és intuíció, amely átokként gőgös "kultúrfölénybe" torkollott, valamint megnyílást jelentett az ördögi eszmék elfogadására, áldásként visszafordulást jelent az Isten által inspirált kultúra és törvények felé. A bűn ismerete, amely átokként a "bűnös nép" állandó vádját jelentette, valamint levertséget, kishitűséget hozott, áldásként az igaz és hamis megkülönböztetését, Isten előtt alázatos lelkületet és tiszta életet hoz magával. A szeretetteli befogadókészség és rugalmasság átokként önmaga ellentétébe, idegengyűlöletbe fordul, illetve a saját identitás feladását erősíti. Áldásként gazdagítja a kultúrát, rugalmassá és alkalmazkodóképessé teszi a népet, anélkül, hogy elveszítené önazonosságát. A magyar nemzet hivatása ma is az, hogy békességszerző és békességhordozó legyen, példájául egész Európának. Kiválasztott arra, hogy újra ellenálljon a bűnnek és harcoljon annak terjedése ellen -- bárki vagy bármi hordozza is azt. Egy összeomló és acsarkodó közegben kell a bizalom útját járnia. Ha megteszi, Isten "nagy lelkeket", prófétákat és apostolokat, művészeket és tudósokat támaszt belőle, hogy életükkel megtermékenyítsék és megsegítsék a világot. Olyan rendezett államforma, virágzó közösségi -- gazdasági és kulturális -- élet alakul ki, amely mintaként szolgál a világ többi népének is. Magyarország valóban a Szeretet földje lesz, ha hallgat az Úr szavára... |