Peter Rosset
A KICSI
BŐKEZŰ
A közgazdászok már
több mint száz évvel ezelőtt maradinak és hatástalannak nevezték a kis
gazdaságokat, és megjövendölték a pusztulásukat, pedig a kisbirtokok egy
termelékeny, hatékony, ökologikus gazdálkodás jövőképét vetítik elénk.
Ma a gazdasági rendszer erősen károsítja a kisléptékű termelést. Meg kell
tehát tanítanunk a közgazdászokat és a politikusokat arra, hogy miért kell
előnyben részesítenünk a kisbirtokokat. De vajon képesek-e a kicsik felvenni
a versenyt a nagy gazdaságokkal? Egyáltalán: Milyen előnyeik vannak?
Érvek
Három érv van. Az első,
hogy bár a kistermelőket az elmúlt évtizedekben világszerte elzavarták
faluról, ők mégis élnek, léteznek. Sok helyen, többek között az Egyesült
Államokban is, számbelileg többségben vannak. A Harmadik Világban pedig
döntő szerepet játszanak az alapvető élelmiszerek termelésében.
A második érv, hogy a kis
gazdaságok termelékenyek és jövedelmezők, mégha ezt sok közgazdász nem
is hiszi el. A kisbirtok sokkal több élelmiszert tud termelni, mint a nagy.
A harmadik: a kisbirtoknak
sok olyan, az árutermelésen messze túlterjedő szerepe van, amelyek hasznosak
mind a társadalom, mind az élővilág számára. Ezeket értékelni kell, ahelyett,
hogy elfogadnánk a WTO és a kormányok kistermelés elleni politikáját.
A kisgazdaságok előnyei az Egyesült
Államokban
Az Egyesült Államok kormánya,
bár messzemenően elkötelezett a liberalizáció és a nagyüzemi mezőgazdaság
mellett, elismeri a kis gazdaságok számos előnyét is. Az Egyesült Államok
mezőgazdasági minisztériumának kisbirtok-bizottsága 1998-ban jelentést
adott ki. Ebben a kis gazdaságok következő alapvető értékeit sorolják föl:
-- Változatosság:
A sok tulajdonos sokféle rendszert, biológiai szervezetet, kultúrát, hagyományt
követ. A különböző mezőgazdasági módszerek elősegítik a változatosságot,
az esztétikailag tetszetős tájképet is.
-- Környezeti előnyök:
A talaj, a vizek és a vízi élővilág természeti erőforrásainak felelősségteljes
kezelése jelentős környezeti előnyökkel jár.
-- A közösségek felelőssége.
A nem központosított földtulajdon egyenletesebb gazdasági lehetőségeket
jelent a falusi lakosság részére. Biztosítja a személyes felelősség tudatát
és azt a meggyőződést, hogy ki-ki rendelkezik a saját életével. Ha a földtulajdonosok
a szükségleteik vonatkozásában a helyi üzletekre és szolgáltatásokra támaszkodnak,
érdekeltté válnak a polgárok és közösségek jólétében.
-- Az élelmiszerekkel
való személyes kapcsolat: A legtöbb fogyasztónak alig van kapcsolata
a mezőgazdasággal és a természettel, nem értékeli a termelő munkáját. A
termelői piacok és a közösségek által támogatott mezőgazdaság révén a fogyasztók
kapcsolatba kerülhetnek a termelőkkel (lásd Gaia 322 és Magyar Szemle 1997.
november, H. Norberg-Hodge tanulmánya).
-- Az Egyesült Államok egyes
államaiban és tájegységein belül a kistermelők életszükségletet jelentenek
a gazdaság számára.
A kisbirtokok előnyei a Harmadik Világban
A Harmadik Világban az exportra
termelő nagygazdaságok elveszik a kistermelés életterét.
A hagyományos földműves
közösségekben a családi gazdálkodás a fenntartható mezőgazdasági termelés
alapja. A kisgazdaságokban folyó termelő munka, a munkaerő jelenléte, a
fogyasztási mintázatok, az ökológiai tudás és az, hogy közös érdek a kisgazdaságnak
mint forrásnak hosszú távon való fenntartása, elősegíti a szilárd gazdasági
vállalkozást. A rövid távú előnyök kockáztatják a forrásokat, s ezzel a
család, a gazdaság összeomlásához vezethetnek. A családi vállalkozások
megbízhatóbb termelést biztosítanak, mint ugyanott a nagyüzemek. Gyakorlatuk
munkaigényes: a trágyázás, a korlátozott művelés, a teraszos művelés, a
komposztálás és a növényi részek visszaforgatása elősegíti a talaj termőképességének
a megőrzését.
A kisgazdaságokban az elmúlt
ötezer év alatt sok termelési eljárást, rendszert fejlesztettek ki. A meg
nem újuló források csökkenésének a korában talán a legfontosabb, hogy a
kistermelők a Harmadik Világban gazdag terméseket takarítanak be, igen
csekély mértékben alkalmazva a költséges a növényvédő szereket, gépeket,
genetikailag módosított magvakat.
Termelékenység
A "szakértők" szerint a
nagyüzem termelékenyebb, hatékonyabb, mint a kisbirtok. Azonban az eredmények
ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Miért folyik mégis ez a szervezett keresztes
hadjárat a kisgazdálkodók ellen? Azért, mert a termelékenység mérésének
módszere elavult, és helytelen választ ad a kérdésünkre.
A hozam fogalmát el kell
vetni. A hozam egy területi egységre vonatkoztatott termelést jelent, például
tonna/hektárban megadva. Gyakran egy terménynek akkor a legmagasabb a hozama,
ha önmagában ültetik -- azaz monokultúraként. Azonban a monokultúra vonzza
a gyomokat, ezeket pedig ki kell irtani -- munkával vagy vegyszerrel.
A nagygazdaságok szeretik
a monokultúrát, mert a gépeket azokban lehet a legjobban használni. A kisgazdaságokban
többféle növényt ültetnek, ahol a gyomok helyét más növények foglalják
el. Emellett vetésforgó rendszert alkalmaznak, állatokat tartanak és természetes
trágyát használnak. Ilyen integrált termelés mellett esetleg egy bizonyos
növény, például gabonaféle hozama alacsonyabb, de az összes, esetleg tucatnyi
termény, és hozzá még az állatok hozama -- jóval magasabb. Tehát a kis-
és nagybirtok összehasonlításánál a teljes teljesítménnyel kell számolni
(gabona, gyümölcs, zöldség, takarmány, állati termék).
Ha ilyen módon számolunk,
akkor a kisgazdaságok hozama sokkal magasabb, de például a Világbank közgazdászai
nem fogadják el ezt a tényt.
Összegezve: Mi az oka a
kisbirtok nagyobb termelékenységének?
-- Köztes ültetések, olykor
évente többszöri ültetés, vízkultúra, belterjes gazdálkodás.
-- A kisgazdaságokban hatékonyabban
öntöznek.
-- A családi munka minősége
jobb a személyes elkötelezettség miatt.
-- A trágya, a komposzt
olcsóbb, mint a vegyszerek.
-- Forrásfelhasználás: a
nagybirtok kevésbé használ más forrásokat (erdők, vízkultúra).
Hatékonyság
A hatékonyság fogalma a
hagyományos közgazdászok számára a "teljes termelékenységi mutató": egy
sor tényező, föld, munka, bevitel, tőke stb. középértéke. Tomich adatokat
közöl a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekből, amelyek szerint a kisbirtokok
ilyen értelmű hatékonysága nagyobb a nagybirtokénál Afrikának a Szaharától
délre fekvő részében, Ázsiában, Mexikóban, Kolumbiában, Hondurasban.
Az ipari országokban a kép
összetettebb. Egyetértés van abban, hogy a nagyon kicsi gazdaságok nem
hatékonyak, mert nem tudják teljesen kihasználni a költséges eszközöket,
azonban a nagyok sem azok, a nagyságukból következő vezetési és munkaerőgondok
miatt. A hatékonyság a közepes gazdaságokban a legjobb, amelyekben egy-két
bérmunkás dolgozik. Más szavakkal még a "fejlett" országokban sem igaz,
hogy a nagygazdaságok hatékonyabbak.
Gazdasági fejlődés
A gazdaságban nem egyszerűen
a több gabona termelése az egyetlen cél. A gazdaságoknak javítaniuk kell
a falusi élet több területét: lakások, iskolázás, egészségügyi ellátás,
közlekedés, helyi üzlethálózat, pihenési és kulturális lehetőségek.
Az Egyesült Államokban több
mint ötven évvel ezelőtt felmerült a kérdés: mit jelent az iparosított
mezőgazdaság a vidéki települések és közösségek számára? Walter Goldschmidt
az 1940-es években Kaliforniában végzett erre vonatkozó vizsgálatokat.
Megállapította, hogy a nagybirtokok közelében a kis közösségek kihalnak.
Felszámolják a munkahelyeket, és nem léteznek többé gazdálkodással foglalkozó
családok. A jövedelmek távoli városokba áramlanak. Ezzel szemben ott, ahol
a városokat kisbirtokok veszik körül, a jövedelmek a kis üzleti vállalkozásokon
belül keringenek, több a munkaalkalom és virágzik a közösség. Több a helyi
üzlet, kövezettek az utcák; iskolák, templomok, klubok, parkok, napilapok
vannak, jobbak a szolgáltatások. Az ötven éve érvényes megállapítások ma
is érvényesek.
A Harmadik Világban szintén
áldásos a kisbirtokrendszer. Brazíliában a földtelen munkások mozgalma
földeket foglalt el a nagybirtokoktól. A polgármesterek az 1980-as években
hevesen ellenezték ezt, de mára megváltozott a hozzáállásuk, mert a keletkező
kisbirtokok gazdasági fellendülést váltottak ki.
A helyi és tájegységi gazdaság
fejlődésének a rugója a kisbirtokok tevékenysége. A kérdés, hogy miként
lehet ezt helyreállítani, fejleszteni.
Földreformok
A föld újrafelosztása a
földnélküli családok között hatékonyan megjavítja a falusi életet. Jó példák
vannak erre Japánban, Dél-Koreában, Kínában és Tajvanon. Ugyanakkor Mexikóban
és a Fülöp-szigeteken ez nem működött, mert rossz minőségű földeket osztottak,
és nem változtatták meg a szegények számára káros falusi hatalmi szerkezetet.
Brazíliában a földfoglalások
szükségessé tették, hogy a kormány kárpótolja a tulajdonosokat az elvett
földekért, és hogy az új kistermelők hiteleket kapjanak -- ami sokkal kevesebb
kiadással jár, mint a városi bádogvárosok szegényeinek a segélyezése. A
földreform tehát nem csupán a gazdasági fejlődést segíti, hanem javít a
szegények helyzetén.
Ökologikus gazdálkodás
A nagygazdaságokkal szemben
a kisbirtokosoknak jobban érdeke a forrásaik, például a talaj megőrzése.
Az Egyesült Államokban a kisbirtokosok területükből átlagosan 17 százalékot
fásítanak (míg a nagyok csak 5 százalékot), és kétszer akkora területen
alkalmaznak szerves trágyát. A Harmadik Világban a kisbirtokosok megakadályozzák
a talajpusztulást, a termelési módszereik a helyi körülményekhez alkalmazkodnak,
nem függenek a gépesítéstől, növényvédő szerektől, műtrágyáktól. (Közteseket
ültetnek, gyümölcsfákat, állatokat tartanak, halastavakat létesítenek,
a "hátsó kertekben" mindenfélét megtermelnek).
A szabad kereskedelem veszélyei
Ha aggódunk a nyomor miatt,
a kisbirtok világos megoldást jelent: termelékenyebb és hatékonyabb. A
gazdasági egységesítés, a szabad kereskedelem, a világgyarmatosítás (globalizáció)
miatt azonban a kisbirtokosok ma egyre fenyegetettebb helyzetben vannak.
Az elmúlt évtizedekben a Harmadik Világ országait szép szavakkal és fenyegetéssel
rávették, hogy ne védjék a saját régi termelési módjukat a külföldiekkel
szemben, ezért csökkentették a korlátlan behozatallal szembeni gátjaikat.
A termelői árak estek, az eladósodott gazdálkodókat elűzték a földjeikről.
Nem voltak versenyképesek az államilag támogatott nagyvállalatokkal szemben.
A föld egyre inkább azok kezére jutott. Gépek helyettesítik az emberi munkaerőt,
a falusi közösségek kihaltak, az emberek a városokba költöztek, a természeti
erőforrások pusztulnak. Az élelmiszereket külföldről hozzák be, a nagybirtokokon
kivitelre termelnek.
Remények?
Az 1992-es csúcsértekezlet
nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés és élelmiszer-biztonság
érdekében a mezőgazdaságnak többféle feladata van. Azaz: a mezőgazdaság
nemcsak árucikkeket ad, hanem megélhetést, kultúrát, ökológiai szolgáltatásokat
-- tehát a mezőgazdasági termékeket nem lehet úgy kezelni, mint az ipariakat.
A japán kormánynak a WTO-értekezletre készített nyilatkozata szerint "a
mezőgazdaság nemcsak mezőgazdasági termékeket állít elő, hanem szerepet
játszik az élelmiszer-biztonságban, csökkenti a váratlan események vagy
egy jövőbeli élelmiszerhiány kockázatát, elősegíti a föld és a környezet
megőrzését, a helyi közösség fenntartását, összhangban a természeti környezettel...
A piaci folyamatok önmagukban nem képesek betölteni a mezőgazdaság sokoldalú
feladatkörét."
Ezen sokoldalú feladatkör
semmibevétele okozta a szenvedéseket és a környezetpusztítást. Már régen
itt az ideje, hogy belássuk ezt. A mezőgazdaság nem gyár, amelyben nadrágokat
vagy teniszütőket gyártanak.
Határozottan és hangosan
kell követelnünk, hogy a kormányok vegyék figyelembe a mezőgazdaság sokféle
szerepét, biztosítsák minden ország számára a függetlenséget az élelmiszer-termelés
terén, visszalépve a mezőgazdasági termékek szabad kereskedelmétől. A kisbirtokrendszert
kell fejleszteni. Ez földreformot, az alapvető élelmiszerek vámvédelmét
és a nagygazdaságok számára kedvező, jelenlegi egyoldalú hitelpolitika
megszüntetését jelenti a technológia, a kutatás, az oktatás, a támogatások
és az adózás területén.
Forrás:
The Ecologist, 29:8, December 1999,
p. 452--456, Ecological
Agriculture,
Part One: Peter Rosset:
Small Is Bountiful
Fordította és tömörítette:
György Lajos
|