Kellermayer Miklós
BEVÉGEZTETETT?!
Magyarországon az Európai Egyetemek
Magna Chartájában előírtak szerint ma egyetlen egyetem sincs
Úgy látszik, hogy Magyarországon
a nemzetellenes politika nem pártspecifikus, csak folytonos. Amíg a megszálló
orosz (szovjet) hadsereg 47 éven át "ideiglenesen" Magyarországon állomásozott,
a nemzetellenes politika kötelező volt. A diktatúra kényszere miatt nem
is lehetett csodálkozni, hogy a párthű végrehajtók egész hada "termelődött"
ki. De az utolsó megszálló orosz katona távozása óta már nincs magyarázat
a nemzetellenes politikára. Mégis számos területen folyik. A legfontosabbon
is: a nemzet éltető gyökerénél, a gyermekek lelkében küldött tehetség kiművelésénél,
az iskolák, de leginkább az egyetemek ügyénél. Igazolja ezt a szomorú állítást
az 1993. évi felsőoktatási törvény, majd ennek 1996. évi módosítása, és
most az elv nélküli felsőoktatási összevonósdi törvényerőre emelése. Ez
az ártás súlyosságában a nemzet jövőjét tekintve, csak a mohácsi vészhez,
az 1849-es leverettetéshez, vagy a trianoni nemzetcsonkításhoz hasonlítható.
A diktatúra éveiben céltudatosan
deformálták a magyar felsőoktatást. Kutatóbázisait elvették, elsorvasztották,
s ezzel párhuzamosan kutatóbázis nélküli tanodákat, egysíkú diplomát adó
főiskolákat hoztak létre. Ugyanakkor az utolsó megszálló orosz katona távozása
óta a magyar felsőoktatás terén minden maradt a régiben. Sőt az Országgyűlés
1999. június 1-i döntése után a helyzet nagyságrendekkel romlott. Még hazugabb,
még hamisabb lett a magyar felsőoktatás. Ugyanis bizonyossá vált, hogy
az Európai Egyetemek Magna Chartájában előírtak szerint ma nincs, és hiába
jön az államalapítás 1000. éves évfordulója, így sajnos nem is lesz egyetlen
egyetemünk sem.
Európában mindenki tudja, hogy
tulajdon, megfelelő struktúra, szilárd kutatóbázis, közvetlen parlament
által biztosított működési költség (benne kutatási bázisfinanszírozás)
nélkül, azaz teljes körű autonómia nélkül nincs egyetem. Az elmondottakat
az Európai Egyetemek Magna Chartájából vett, magyarra fordított idézetek
tehetik leginkább hitelessé:
Az egyetem autonóm intézmény
a társadalom szívében.
Az autonóm egyetem a benne
folyó kutatás és tanítás által fejlesztője, tökéletesítője és átadója a
kultúrának.
Az egyetemen a kutatás és
képzés elválaszthatatlan, amelynek morálisan és intellektuálisan teljesen
függetlennek kell lenni minden politikai és gazdasági kényszertől.
Az egyetemek teljes körű autonómiáját
minden demokratikus országban közvetlenül az országgyűlés biztosítja azzal,
hogy törzsvagyont és kincstári vagyont, a vagyon őrzésére független kuratóriumot
rendel, és közben gondoskodik a teljes működtetés költségeiről. Magyarországon
ez nem így van! Az 1993. évi felsőoktatási törvényben és ezzel egyezően
az 1999. június 1-i törvénymódosításban is, az állami egyetemek felsorolásánál
éppen az egyetem szó a hazugság. Helyette, az igazság kedvéért a "felsőoktatási
kutyulék" elnevezést kellene használni. Az 1999. június 1-i törvénymódosítás
előkészítése a TEREMTSÜNK UNIVERSITAST hamis jelszó jegyében folyt. Az
eredmény viszont nem az, hogy klasszikus universitások születtek volna,
hanem az, hogy egyetlenegy, az Európai Egyetemek Magna Chartája szerinti
egyetem sem jött létre. Maradtak a szovjet mintájú tanodák, és mellettük
újabb felsőoktatási kutyulékok kerültek kihirdetésre. A tehetségkiművelés
meghatározó, utolsó fázisa kizárólag szilárd természettudományi kutatóbázissal,
tulajdonnal, teljes körű autonómiával rendelkező, minden politikai és gazdasági
kényszer alól felszabadult, igazi egyetemeken működtethető. És biztosan
lehetetlen a következetes elvet nélkülöző integrációval, összevonósdival
létrehozott felsőoktatási kotyvalékokon, kutatóbázis nélküli főiskolákon,
a túléltetett szovjet mintájú tanodákon.
Ha 1990-ben, a több mint négy
évtizedes nemzetártó politika után a felsőoktatás terén nemzetmentő, nemzetépítő
politika indult volna el, akkor a magyar egyetemek európai normák szerinti
rendezése lett volna az egyik legelső megoldott feladat. Ezzel szemben
nem hozták létre az egymástól szétválaszthatatlan két terület, a tudomány
és a felsőoktatás meghatározó felügyeleti intézményét, az önálló tudományos
és felsőoktatási minisztériumot. Így természetesen nem is fogalmazódott
meg, hogy hány szilárd kutatóbázissal rendelkező igazi tudományegyetemünk,
műszaki egyetemünk, agrártudományi egyetemünk és orvostudományi-egészségtudományi
egyetemünk legyen. Nem fogalmazódott meg az sem, hogy a kutatóbázis nélküli
főiskolákat, a szovjet mintájú tanodákat a felsorolt egyetemek valamelyikéhez
kell csatolni.
A kétségek eloszlatása végett:
a klasszikus univesitasokból a műszaki, az agrár és az orvostudományi-egészségtudományi
felsőoktatás az elmúlt száz évben különvált mindenütt a világon. Az élet,
az ipari és a mezőgazdasági termelésben, valamint a lakosság egészségügyi
ellátásában betöltött különös szerepük kényszeríttette ki az önállósulásukat.
Vagyis az egyetem szó elé a jelzőt a fejlődés szülte. A művészeti és hadászati
felsőoktatási intézményeken kívül lényegében négy jelző, négy egyetemtípus
van érvényben világszerte akkor is, ha az egyetemek neve ezt esetenként
nem árulja el feltétlenül. Ebből a négy egyetemtípusból mi sem hagyhatunk
el egyet sem. Igenis, Magyarországon is önálló, autonóm tudományegyetemek,
műszaki egyetemek, agrártudományi egyetemek, orvostudományi-egészségtudományi
egyetemek kellenek. Ne zavarjon senkit például az önálló orvostudományi-egészségtudományi
egyetem elnevezés, mert nyugaton a különvált orvostudományi és egészségtudományi
egyetemi képzésre létrejöttek a university medical school-ok. Ezek magyar
megfelelője (jobb híján) az orvostudományi és egészségtudományi egyetem
elnevezés. Hasonlóan a medical schoolok köré szerveződött medical center-ek
magyar megfelelője (jobb híján) az orvostudományi és egészségügyi egyetemi
központ elnevezés.
Már 1990-ben köztudott volt,
hogy hatnál-hétnél több tudományegyetemünk (Budapesten, Debrecenben, Szegeden,
Pécsett, Sopronban és Veszprémben lehet, hogy Budapesten két tudományegyetem
létesítése indokolt) aligha lehet. Budapest, Miskolc és Pécs székhellyel
valószínűleg három önálló műszaki egyetemünknek kellene lennie. Az
agrártudományi egyetemek száma Debrecen, Gödöllő, Kaposvár, Keszthely székhellyel,
ahogyan az önálló orvostudományi-egészségtudományi egyetemeinké Budapest,
Debrecen, Pécs, Szeged székhellyel valószínűleg szintén négy-négy lehetne.
Mindez azt jelenti, hogy a művészeti és hadászati felsőoktatási intézményeken
kívül az európai normáknak megfelelni képes 17-18 állami egyetemünk lenne.
Természetes, hogy valamennyi egyetemen háromfokozatú egyetemi képzésnek
és teljes körű szakképzésnek kellene folyni. Ahogyan az is természetes,
hogy mind a 17-18 egyetemen be kellene vezetni az előegyetemi képzést,
hogy ezzel végre el lehessen törölni az ártás csúcsára "finomított" felvételi
vizsgarendszert. Az Európai Egyetemek Magna Chartájában foglaltak szerint
biztosítani kellene mind a 17-18 egyetemhez az egyetemi törzsvagyon mellé
kincstári vagyont, a vagyon őrzésére pedig független kuratóriumot kellene
rendelni. Végül mind a 17-18 egyetem működési költségét az Országgyűlésnek
közvetlenül kellene biztosítania úgy, hogy feladatarányosan valamennyi
egyetem kutatási bázisfinanszírozásban is részesüljön. (Pályázati pénzekkel
kutatóbázist sem létrehozni, sem fenntartani nem lehet! Aki mást állít,
vagy mást képvisel, hazudik).
Az 1993. évi felsőoktatási törvény
preambuluma ugyan autonómiát ígér a negyvenéves diktatúra szülte felsőoktatási
intézményáradatnak, de biztosítani nyilvánvalóan nem tudta. Sem az intézmények
száma, sem a struktúra nem tette ezt lehetővé. Ugyanúgy, ahogy képtelenség
még csak felvetni is az egyetemi autonómiát azon felsőoktatási kutyulékok
számára, melyek az új törvénymódosításban szerepelnek. Ezek kihirdetése,
felsorolása helyett az Országgyűlésnek, a felvázolt elvet követve, a megvalósítható
számú igazi tudományegyetemet, műszaki egyetemet, agrártudományi egyetemet
és orvostudományi-egészségtudományi egyetemet kellett volna törvénybe iktatnia.
Továbbá dönteni kellett volna abban, hogy az egyetemváros-struktúrát bevezessük-e
most Magyarországon, vagy sem. Az egyetemváros vezető testülete egyrészt
a kihelyezett egyetemi tulajdon (a törzsvagyon és a kincstári vagyon) őre,
az Országgyűlés által megválasztott kuratórium (board of trustees), másrészt
az egyes egyetemek alkotta egyetemi szövetség elnöksége lenne. Az egyetemvárosi
rendszer bevezetésével a 17-18 önálló, autonóm egyetem tíz egyetemvárosban
oszlana meg. Azaz az új évezred kezdetére Magyarországnak tíz egyetemvárosa
lenne. (A felsorolt négyféle egyetemből Budapesten három-négy, Pécsett
és Debrecenben három, Szegeden kettő, Gödöllőn, Miskolcon, Kaposvárott,
Keszthelyen, Sopronban és Veszprémben egy-egy egyetem alkotná az egyetemvárost.)
A nagy kérdés persze most az,
hogy a nemzet érdekét szolgáló igazi, az Európai Egyetemek Magna Chartájában
megfogalmazott követelményeknek megfelelő egyetemek létesítése helyett
a felsőoktatási kotyvalékokat létrehozó parlamenti döntést kik, milyen
erők tudták kikényszeríteni? Egy biztos, a diktatúra négy évtizede alatt,
a párthű vezető politikusok nagy száma és a megszálló szovjet hadsereg
jelenléte ellenére Moszkva ekkora ártás kikényszerítésére nem lett volna
képes. Milyen hatalom, milyen erő éltethette túl és tehette még ártóbbá
a katonai megszállás alól felszabadult Magyarországon a tudomány és a kultúra
éltető bástyái, az igazi autonóm egyetemek megteremtése helyett a zűrzavart,
a hamisságot -- a "minél rosszabb, annál jobb" elvének érvényesítését?
|