Kellermayer Miklós

BEVÉGEZTETETT?!

Magyarországon az Európai Egyetemek Magna Chartájában előírtak szerint ma egyetlen egyetem sincs

Úgy látszik, hogy Magyarországon a nemzetellenes politika nem pártspecifikus, csak folytonos. Amíg a megszálló orosz (szovjet) hadsereg 47 éven át "ideiglenesen" Magyarországon állomásozott, a nemzetellenes politika kötelező volt. A diktatúra kényszere miatt nem is lehetett csodálkozni, hogy a párthű végrehajtók egész hada "termelődött" ki. De az utolsó megszálló orosz katona távozása óta már nincs magyarázat a nemzetellenes politikára. Mégis számos területen folyik. A legfontosabbon is: a nemzet éltető gyökerénél, a gyermekek lelkében küldött tehetség kiművelésénél, az iskolák, de leginkább az egyetemek ügyénél. Igazolja ezt a szomorú állítást az 1993. évi felsőoktatási törvény, majd ennek 1996. évi módosítása, és most az elv nélküli felsőoktatási összevonósdi törvényerőre emelése. Ez az ártás súlyosságában a nemzet jövőjét tekintve, csak a mohácsi vészhez, az 1849-es leverettetéshez, vagy a trianoni nemzetcsonkításhoz hasonlítható.
A diktatúra éveiben céltudatosan deformálták a magyar felsőoktatást. Kutatóbázisait elvették, elsorvasztották, s ezzel párhuzamosan kutatóbázis nélküli tanodákat, egysíkú diplomát adó főiskolákat hoztak létre. Ugyanakkor az utolsó megszálló orosz katona távozása óta a magyar felsőoktatás terén minden maradt a régiben. Sőt az Országgyűlés 1999. június 1-i döntése után a helyzet nagyságrendekkel romlott. Még hazugabb, még hamisabb lett a magyar felsőoktatás. Ugyanis bizonyossá vált, hogy az Európai Egyetemek Magna Chartájában előírtak szerint ma nincs, és hiába jön az államalapítás 1000. éves évfordulója, így sajnos nem is lesz egyetlen egyetemünk sem. 
Európában mindenki tudja, hogy tulajdon, megfelelő struktúra, szilárd kutatóbázis, közvetlen parlament által biztosított működési költség (benne kutatási bázisfinanszírozás) nélkül, azaz teljes körű autonómia nélkül nincs egyetem. Az elmondottakat az Európai Egyetemek Magna Chartájából vett, magyarra fordított idézetek tehetik leginkább hitelessé: 
Az egyetem autonóm intézmény a társadalom szívében.
Az autonóm egyetem a benne folyó kutatás és tanítás által fejlesztője, tökéletesítője és átadója a kultúrának.
Az egyetemen a kutatás és képzés elválaszthatatlan, amelynek morálisan és intellektuálisan teljesen függetlennek kell lenni minden politikai és gazdasági kényszertől.
Az egyetemek teljes körű autonómiáját minden demokratikus országban közvetlenül az országgyűlés biztosítja azzal, hogy törzsvagyont és kincstári vagyont, a vagyon őrzésére független kuratóriumot rendel, és közben gondoskodik a teljes működtetés költségeiről. Magyarországon ez nem így van! Az 1993. évi felsőoktatási törvényben és ezzel egyezően az 1999. június 1-i törvénymódosításban is, az állami egyetemek felsorolásánál éppen az egyetem szó a hazugság. Helyette, az igazság kedvéért a "felsőoktatási kutyulék" elnevezést kellene használni. Az 1999. június 1-i törvénymódosítás előkészítése a TEREMTSÜNK UNIVERSITAST hamis jelszó jegyében folyt. Az eredmény viszont nem az, hogy klasszikus universitások születtek volna, hanem az, hogy egyetlenegy, az Európai Egyetemek Magna Chartája szerinti egyetem sem jött létre. Maradtak a szovjet mintájú tanodák, és mellettük újabb felsőoktatási kutyulékok kerültek kihirdetésre. A tehetségkiművelés meghatározó, utolsó fázisa kizárólag szilárd természettudományi kutatóbázissal, tulajdonnal, teljes körű autonómiával rendelkező, minden politikai és gazdasági kényszer alól felszabadult, igazi egyetemeken működtethető. És biztosan lehetetlen a következetes elvet nélkülöző integrációval, összevonósdival létrehozott felsőoktatási kotyvalékokon, kutatóbázis nélküli főiskolákon, a túléltetett szovjet mintájú tanodákon.
Ha 1990-ben, a több mint négy évtizedes nemzetártó politika után a felsőoktatás terén nemzetmentő, nemzetépítő politika indult volna el, akkor a magyar egyetemek európai normák szerinti rendezése lett volna az egyik legelső megoldott feladat. Ezzel szemben nem hozták létre az egymástól szétválaszthatatlan két terület, a tudomány és a felsőoktatás meghatározó felügyeleti intézményét, az önálló tudományos és felsőoktatási minisztériumot. Így természetesen nem is fogalmazódott meg, hogy hány szilárd kutatóbázissal rendelkező igazi tudományegyetemünk, műszaki egyetemünk, agrártudományi egyetemünk és orvostudományi-egészségtudományi egyetemünk legyen. Nem fogalmazódott meg az sem, hogy a kutatóbázis nélküli főiskolákat, a szovjet mintájú tanodákat a felsorolt egyetemek valamelyikéhez kell csatolni. 
A kétségek eloszlatása végett: a klasszikus univesitasokból a műszaki, az agrár és az orvostudományi-egészségtudományi felsőoktatás az elmúlt száz évben különvált mindenütt a világon. Az élet, az ipari és a mezőgazdasági termelésben, valamint a lakosság egészségügyi ellátásában betöltött különös szerepük kényszeríttette ki az önállósulásukat. Vagyis az egyetem szó elé a jelzőt a fejlődés szülte. A művészeti és hadászati felsőoktatási intézményeken kívül lényegében négy jelző, négy egyetemtípus van érvényben világszerte akkor is, ha az egyetemek neve ezt esetenként nem árulja el feltétlenül. Ebből a négy egyetemtípusból mi sem hagyhatunk el egyet sem. Igenis, Magyarországon is önálló, autonóm tudományegyetemek, műszaki egyetemek, agrártudományi egyetemek, orvostudományi-egészségtudományi egyetemek kellenek. Ne zavarjon senkit például az önálló orvostudományi-egészségtudományi egyetem elnevezés, mert nyugaton a különvált orvostudományi és egészségtudományi egyetemi képzésre létrejöttek a university medical school-ok. Ezek magyar megfelelője (jobb híján) az orvostudományi és egészségtudományi egyetem elnevezés. Hasonlóan a medical schoolok köré szerveződött medical center-ek magyar megfelelője (jobb híján) az orvostudományi és egészségügyi egyetemi központ elnevezés.
Már 1990-ben köztudott volt, hogy hatnál-hétnél több tudományegyetemünk (Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Sopronban és Veszprémben lehet, hogy Budapesten két tudományegyetem létesítése indokolt) aligha lehet. Budapest, Miskolc és Pécs székhellyel valószínűleg három önálló műszaki egyetemünknek kellene lennie. Az agrártudományi egyetemek száma Debrecen, Gödöllő, Kaposvár, Keszthely székhellyel, ahogyan az önálló orvostudományi-egészségtudományi egyetemeinké Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged székhellyel valószínűleg szintén négy-négy lehetne. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti és hadászati felsőoktatási intézményeken kívül az európai normáknak megfelelni képes 17-18 állami egyetemünk lenne. Természetes, hogy valamennyi egyetemen háromfokozatú egyetemi képzésnek és teljes körű szakképzésnek kellene folyni. Ahogyan az is természetes, hogy mind a 17-18 egyetemen be kellene vezetni az előegyetemi képzést, hogy ezzel végre el lehessen törölni az ártás csúcsára "finomított" felvételi vizsgarendszert. Az Európai Egyetemek Magna Chartájában foglaltak szerint biztosítani kellene mind a 17-18 egyetemhez az egyetemi törzsvagyon mellé kincstári vagyont, a vagyon őrzésére pedig független kuratóriumot kellene rendelni. Végül mind a 17-18 egyetem működési költségét az Országgyűlésnek közvetlenül kellene biztosítania úgy, hogy feladatarányosan valamennyi egyetem kutatási bázisfinanszírozásban is részesüljön. (Pályázati pénzekkel kutatóbázist sem létrehozni, sem fenntartani nem lehet! Aki mást állít, vagy mást képvisel, hazudik).
Az 1993. évi felsőoktatási törvény preambuluma ugyan autonómiát ígér a negyvenéves diktatúra szülte felsőoktatási intézményáradatnak, de biztosítani nyilvánvalóan nem tudta. Sem az intézmények száma, sem a struktúra nem tette ezt lehetővé. Ugyanúgy, ahogy képtelenség még csak felvetni is az egyetemi autonómiát azon felsőoktatási kutyulékok számára, melyek az új törvénymódosításban szerepelnek. Ezek kihirdetése, felsorolása helyett az Országgyűlésnek, a felvázolt elvet követve, a megvalósítható számú igazi tudományegyetemet, műszaki egyetemet, agrártudományi egyetemet és orvostudományi-egészségtudományi egyetemet kellett volna törvénybe iktatnia. Továbbá dönteni kellett volna abban, hogy az egyetemváros-struktúrát bevezessük-e most Magyarországon, vagy sem. Az egyetemváros vezető testülete egyrészt a kihelyezett egyetemi tulajdon (a törzsvagyon és a kincstári vagyon) őre, az Országgyűlés által megválasztott kuratórium (board of trustees), másrészt az egyes egyetemek alkotta egyetemi szövetség elnöksége lenne. Az egyetemvárosi rendszer bevezetésével a 17-18 önálló, autonóm egyetem tíz egyetemvárosban oszlana meg. Azaz az új évezred kezdetére Magyarországnak tíz egyetemvárosa lenne. (A felsorolt négyféle egyetemből Budapesten három-négy, Pécsett és Debrecenben három, Szegeden kettő, Gödöllőn, Miskolcon, Kaposvárott, Keszthelyen, Sopronban és Veszprémben egy-egy egyetem alkotná az egyetemvárost.)
A nagy kérdés persze most az, hogy a nemzet érdekét szolgáló igazi, az Európai Egyetemek Magna Chartájában megfogalmazott követelményeknek megfelelő egyetemek létesítése helyett a felsőoktatási kotyvalékokat létrehozó parlamenti döntést kik, milyen erők tudták kikényszeríteni? Egy biztos, a diktatúra négy évtizede alatt, a párthű vezető politikusok nagy száma és a megszálló szovjet hadsereg jelenléte ellenére Moszkva ekkora ártás kikényszerítésére nem lett volna képes. Milyen hatalom, milyen erő éltethette túl és tehette még ártóbbá a katonai megszállás alól felszabadult Magyarországon a tudomány és a kultúra éltető bástyái, az igazi autonóm egyetemek megteremtése helyett a zűrzavart, a hamisságot -- a "minél rosszabb, annál jobb" elvének érvényesítését?