Gerd Bayer

Egy ökológiai akadémia megépítése

A Lindeni Ökológiai Akadémia építész-tervezőinek feladata az volt, hogy egy 1906-ban készült épület mellé emelt új épülettel helyet teremtsenek az egyesület adminisztrációs részlegének, a szemináriumi teremnek, az időszaki bentlakást szolgáló hálótermeknek, a szaunának és a kiegészítő helyiségeknek, úgy, hogy közben az ökológiai szempontokat is érvényesítsék.

A Lindeni Ökológiai Akadémia Dietramszell település határán kívül, a Baiernrain felé vezető országút mellett található. A tervezés célja a kapacitás kibővítése volt, az 1906-ban épült régi épület mellé emelt melléképület formájában. Az építtető részéről felmerült az önerős közreműködés igénye az építkezésben, és ez fontos szempont volt a tervezésnél. Az építmény feladatának megfelelően ökológiai szempontokat is figyelembe kellett venni, így például a passzív napenergia és az esővíz felhasználását, a tetőfüvesítést és az ökologikus építőanyagok alkalmazását. Az építésügyi hatóságok nagy súlyt fektettek az építmény visszafogott kialakítására és elhelyezésére, számításba véve a településen kívüli exponált fekvését.
Ennek megfelelően egy kétszintes, téglalap alakú, 36 méter hosszú épületre esett a választás, amely a régi épülethez jobb szárnyként csatlakozik a telek délnyugati szélén, az utcától némi távolságra, és hosszanti homlokzata az Alpokra néz. Favázas szerkezet készült, amelynél a kétszintes egységeket szerkezetileg önálló elemekként alakítottuk ki, hogy megfeleljenek a fokozott tűz- és hangszigetelési igényeknek. Ezenkívül az egyes szomszédos tértengelyek kötései között szárított agyagtéglából való térelválasztó falakat alkalmaztunk, amelyek a belső klíma stabilizálását és a passzív napenergia felhasználását szolgálják.
Csupán a tető, a délre nyíló terasz, illetőleg az erkély és az északi oldal nyitott folyosói képeznek összeköttetést a tizenkét, azonos méretű, 3 ill. 5,50 m tengelytávolságú teremegység között. Míg az 1-8. tengely az azonos formájú hálóhelyiségeket veszi fel, addig a 11. és 12. tengely együttesen szolgálja a szaunát és a pihenőtermet, a zuhanyozót és a WC-t a földszinten, valamint a szemináriumi termet a felső szinten. A 10. tengelyen lévő választóvonal abból az eredeti elgondolásból származik, hogy megtartsuk az ott található fát. A további tervezés során ez nem tűnt reálisnak, de ezen a helyen egy új fát (juharfát) ültettek. A törésvonal vette át a különböző rendeltetésű egységek optikai és térbeli elválasztását.
A csatlakozó terek és az erkély feletti főtető 25 fokban lejt dél felé, napvédő kiugróval. Az alatta lévő füves tető észak felől a függőfolyosóra és a szemináriumi terem egy részére támaszkodik. A régi és az új épület közötti lépcsőtorony képezi az átmenetet a régi épület első emelete felé. Egy másik, külső lépcső helyezkedik el a függőfolyosó előtt.
A szaniter rész részleges alápincézése teszi lehetővé a háztartástechnikai berendezések megközelítését. A központi fűtés gázkazánja a régi épületben található. Az esővíz egy előzőleg kútként használt aknában gyűlik össze, és innen került átvezetésre az új épület háztartásivíz-használata számára.
Az építkezés 1995. második felében kezdődött, a favázas szerkezet még az év vége előtt elkészült. A teljes építkezés 1996. májusában fejeződött be.

Szerkezet
A favázas szerkezet előzetesen nagyrészt az asztalosműhelyben és az építkezés helyszínén készült. A fő faltámaszokhoz lucfenyőt használtunk; a főgerendákhoz és a tetőhöz rétegelt deszkafát, a másodlagos szerkezetekhez, így a függőfolyosóhoz, illetve a mellékgerendákhoz és -támaszokhoz egészfát. A legfontosabb kötőeszközök: szeglemezek a födémhordozók fekvésének biztosítására, szögben hajtott lemezek például a gyámok biztosítására, és hasítólemezek gerenda-csatlakozásokként. Merevítésül fa- ill. acélkeresztek szolgálnak a kötésekben, acélszalagok a födém és a tető fazsaluzásán és farostlemezek az északi homlokzaton. A főtámaszok áthaladnak az egész szerkezeten. Támaszlábak révén kerültek rögzítésre a pillérlábazatokhoz, az épületben tompán állnak ki a padozatból, bitumenes védelmet kaptak a nedvesség ellen, és szögben hajtott lemezekkel kerültek rögzítésre. A kötések szerelése: A műhelyben előzetesen legyártott kötőelemeket a keresztmerevítőkkel a helyszínen szerelték a további hordozókkal és támaszokkal teljes kötésekké, majd állították fel. Az erkélyszerkezet támasztóit mindig a tetőgerenda közötti kettős kötés első és második kötésének szerelése között és a pillérlábazatoknál rögzítették.

Részletek
A földszinti lakóterek padlózata: kátránypapír, hőszigetelés 10 cm Liapor, illetve gyapot, puhafarostlemez integrált 6 cm-es párnafákkal, vörösfenyő padló. A földszinti terek felett -- a szemináriumi és a lakószobákban -- a következő padlózat készült: nyers szádzsaluzat, szemcsés kéregpapír, 5 cm-es beton- és (homokfugázott) járólapok, puhafarostlemez, vörösfenyő padló.
A szemináriumi részleggel ellentétben a lakórészlegben az északi és a déli homlokzat is egy-egy szintet képez. A déli homlokzatnál általában egy dán cég előregyártott, beüvegezett homlokzatelemeit alkalmaztuk. E homlokzatelemek nem üvegezett részeit kívülről zománcozták, belülről Isocottonnal szigetelték és zsaluzással látták el.
A tetőszereléshez gipszkartont, erőpapírt, hulladékpapír-hőszigetelést, 20 cm-es befúvást (Isofloc), bitumen-farostlemezt, a betonköves tetőfedéshez Tegalit alszerkezetet alkalmaztunk. A tetőátfedés nem kapott további favédelmet, az alsó rész nyitva maradt, rálátással a tetőszerkezet alsó részére. A törésvonali részen átfutnak a hosszanti gerendák, további fedélszerkezet nélkül.
A padlózat a szauna részlegben: 16 mm-es hegesztett vízszigetelés, nedvességzáró réteg, Liapor hőszigetelés, nyomáskiegyenlítő lemez (lágyszálas), úszó esztrich, spatulázott nedvességzáró réteg, csempeburkolat.
Az északi homlokzat felépítése: Előtétzsaluzás illetve gipszkarton, erőpapír, gyapot hőszigetelés (Isocotton), farostlemezek, a függőleges vörösfenyő zsaluzat alszerkezete (fedőzsaluzat keskeny fugával).
A vályogtégla-fal a belső klíma, különösen a légnedvesség-tartalom stabilizálására szolgál, és megakadályozza az ún. "barakklevegő" kialakulását. Az égetett helyett szárított agyagtégla használata azért lehetséges, mivel a falak az épületen belül találhatók, és nem hordoznak terhet. Az egyoldalú szigetelés eredményeképpen a passzív napenergia kihasználásakor a tárolt meleg mindig egy-egy lakóegységet szolgál. A lakóegységek közötti válaszfalak: 17,5 cm-es szárított agyagtégla, habarcs kötőanyag (2/3 agyag, 1/3 homok), egyoldalúan felhordva, Heraklith-szigetelőlapok hőszigetelésre. A lakó- és a szaniter részleg közötti falak könnyű válaszfalak, dupla faburkolattal, faszerkezetre szerelve.
A fűtést konvektorokkal ellátott fűtőlécek biztosítják mindenütt a vályogtégla-fal hőszigetelt oldala mentén.
Valamennyi lépcső, így a külső lépcsők és az emeleti alvógalériákhoz vezető lépcsők is fából készültek.

Forrás: Bayer, Gerd: Ökologische Akademie 
Linden. Wohnung + Gesundheit, 
Nr. 86. Frühjahr 1998.