Gerd Bayer
Egy
ökológiai akadémia megépítése
A Lindeni Ökológiai Akadémia építész-tervezőinek
feladata az volt, hogy egy 1906-ban készült épület mellé emelt új épülettel
helyet teremtsenek az egyesület adminisztrációs részlegének, a szemináriumi
teremnek, az időszaki bentlakást szolgáló hálótermeknek, a szaunának és
a kiegészítő helyiségeknek, úgy, hogy közben az ökológiai szempontokat
is érvényesítsék.
A Lindeni Ökológiai Akadémia
Dietramszell település határán kívül, a Baiernrain felé vezető országút
mellett található. A tervezés célja a kapacitás kibővítése volt, az 1906-ban
épült régi épület mellé emelt melléképület formájában. Az építtető részéről
felmerült az önerős közreműködés igénye az építkezésben, és ez fontos szempont
volt a tervezésnél. Az építmény feladatának megfelelően ökológiai szempontokat
is figyelembe kellett venni, így például a passzív napenergia és az esővíz
felhasználását, a tetőfüvesítést és az ökologikus építőanyagok alkalmazását.
Az építésügyi hatóságok nagy súlyt fektettek az építmény visszafogott kialakítására
és elhelyezésére, számításba véve a településen kívüli exponált fekvését.
Ennek megfelelően egy kétszintes,
téglalap alakú, 36 méter hosszú épületre esett a választás, amely a régi
épülethez jobb szárnyként csatlakozik a telek délnyugati szélén, az utcától
némi távolságra, és hosszanti homlokzata az Alpokra néz. Favázas szerkezet
készült, amelynél a kétszintes egységeket szerkezetileg önálló elemekként
alakítottuk ki, hogy megfeleljenek a fokozott tűz- és hangszigetelési igényeknek.
Ezenkívül az egyes szomszédos tértengelyek kötései között szárított agyagtéglából
való térelválasztó falakat alkalmaztunk, amelyek a belső klíma stabilizálását
és a passzív napenergia felhasználását szolgálják.
Csupán a tető, a délre nyíló
terasz, illetőleg az erkély és az északi oldal nyitott folyosói képeznek
összeköttetést a tizenkét, azonos méretű, 3 ill. 5,50 m tengelytávolságú
teremegység között. Míg az 1-8. tengely az azonos formájú hálóhelyiségeket
veszi fel, addig a 11. és 12. tengely együttesen szolgálja a szaunát és
a pihenőtermet, a zuhanyozót és a WC-t a földszinten, valamint a szemináriumi
termet a felső szinten. A 10. tengelyen lévő választóvonal abból az eredeti
elgondolásból származik, hogy megtartsuk az ott található fát. A további
tervezés során ez nem tűnt reálisnak, de ezen a helyen egy új fát (juharfát)
ültettek. A törésvonal vette át a különböző rendeltetésű egységek optikai
és térbeli elválasztását.
A csatlakozó terek és az
erkély feletti főtető 25 fokban lejt dél felé, napvédő kiugróval. Az alatta
lévő füves tető észak felől a függőfolyosóra és a szemináriumi terem egy
részére támaszkodik. A régi és az új épület közötti lépcsőtorony képezi
az átmenetet a régi épület első emelete felé. Egy másik, külső lépcső helyezkedik
el a függőfolyosó előtt.
A szaniter rész részleges
alápincézése teszi lehetővé a háztartástechnikai berendezések megközelítését.
A központi fűtés gázkazánja a régi épületben található. Az esővíz egy előzőleg
kútként használt aknában gyűlik össze, és innen került átvezetésre az új
épület háztartásivíz-használata számára.
Az építkezés 1995. második
felében kezdődött, a favázas szerkezet még az év vége előtt elkészült.
A teljes építkezés 1996. májusában fejeződött be.
Szerkezet
A favázas szerkezet előzetesen
nagyrészt az asztalosműhelyben és az építkezés helyszínén készült. A fő
faltámaszokhoz lucfenyőt használtunk; a főgerendákhoz és a tetőhöz rétegelt
deszkafát, a másodlagos szerkezetekhez, így a függőfolyosóhoz, illetve
a mellékgerendákhoz és -támaszokhoz egészfát. A legfontosabb kötőeszközök:
szeglemezek a födémhordozók fekvésének biztosítására, szögben hajtott lemezek
például a gyámok biztosítására, és hasítólemezek gerenda-csatlakozásokként.
Merevítésül fa- ill. acélkeresztek szolgálnak a kötésekben, acélszalagok
a födém és a tető fazsaluzásán és farostlemezek az északi homlokzaton.
A főtámaszok áthaladnak az egész szerkezeten. Támaszlábak révén kerültek
rögzítésre a pillérlábazatokhoz, az épületben tompán állnak ki a padozatból,
bitumenes védelmet kaptak a nedvesség ellen, és szögben hajtott lemezekkel
kerültek rögzítésre. A kötések szerelése: A műhelyben előzetesen legyártott
kötőelemeket a keresztmerevítőkkel a helyszínen szerelték a további hordozókkal
és támaszokkal teljes kötésekké, majd állították fel. Az erkélyszerkezet
támasztóit mindig a tetőgerenda közötti kettős kötés első és második kötésének
szerelése között és a pillérlábazatoknál rögzítették.
Részletek
A földszinti lakóterek padlózata:
kátránypapír, hőszigetelés 10 cm Liapor, illetve gyapot, puhafarostlemez
integrált 6 cm-es párnafákkal, vörösfenyő padló. A földszinti terek felett
-- a szemináriumi és a lakószobákban -- a következő padlózat készült: nyers
szádzsaluzat, szemcsés kéregpapír, 5 cm-es beton- és (homokfugázott) járólapok,
puhafarostlemez, vörösfenyő padló.
A szemináriumi részleggel
ellentétben a lakórészlegben az északi és a déli homlokzat is egy-egy szintet
képez. A déli homlokzatnál általában egy dán cég előregyártott, beüvegezett
homlokzatelemeit alkalmaztuk. E homlokzatelemek nem üvegezett részeit kívülről
zománcozták, belülről Isocottonnal szigetelték és zsaluzással látták el.
A tetőszereléshez gipszkartont,
erőpapírt, hulladékpapír-hőszigetelést, 20 cm-es befúvást (Isofloc), bitumen-farostlemezt,
a betonköves tetőfedéshez Tegalit alszerkezetet alkalmaztunk. A tetőátfedés
nem kapott további favédelmet, az alsó rész nyitva maradt, rálátással a
tetőszerkezet alsó részére. A törésvonali részen átfutnak a hosszanti gerendák,
további fedélszerkezet nélkül.
A padlózat a szauna részlegben:
16 mm-es hegesztett vízszigetelés, nedvességzáró réteg, Liapor hőszigetelés,
nyomáskiegyenlítő lemez (lágyszálas), úszó esztrich, spatulázott nedvességzáró
réteg, csempeburkolat.
Az északi homlokzat felépítése:
Előtétzsaluzás illetve gipszkarton, erőpapír, gyapot hőszigetelés (Isocotton),
farostlemezek, a függőleges vörösfenyő zsaluzat alszerkezete (fedőzsaluzat
keskeny fugával).
A vályogtégla-fal a belső
klíma, különösen a légnedvesség-tartalom stabilizálására szolgál, és megakadályozza
az ún. "barakklevegő" kialakulását. Az égetett helyett szárított agyagtégla
használata azért lehetséges, mivel a falak az épületen belül találhatók,
és nem hordoznak terhet. Az egyoldalú szigetelés eredményeképpen a passzív
napenergia kihasználásakor a tárolt meleg mindig egy-egy lakóegységet szolgál.
A lakóegységek közötti válaszfalak: 17,5 cm-es szárított agyagtégla, habarcs
kötőanyag (2/3 agyag, 1/3 homok), egyoldalúan felhordva, Heraklith-szigetelőlapok
hőszigetelésre. A lakó- és a szaniter részleg közötti falak könnyű válaszfalak,
dupla faburkolattal, faszerkezetre szerelve.
A fűtést konvektorokkal
ellátott fűtőlécek biztosítják mindenütt a vályogtégla-fal hőszigetelt
oldala mentén.
Valamennyi lépcső, így a
külső lépcsők és az emeleti alvógalériákhoz vezető lépcsők is fából készültek.
Forrás:
Bayer, Gerd: Ökologische Akademie
Linden. Wohnung + Gesundheit,
Nr. 86. Frühjahr 1998.
|