Hollós László

SCHUMACHER ÖRÖKSÉGE
Beszélgetés Diana Schumacherrel

Small is beautiful: A kicsi szép. Ernst Fritz Schumacher német közgazdász 1973-ban megjelent könyve máig ökológiai alapműnek számít, eddig közel nyolcvan nyelvre fordították le. Vajon miért olyan fontos és jelentős könyv ez még napjainkban is? Először erre kértem választ Diana Schumachertől, az 1977-ben elhunyt neves közgazdász "szellemi örökösétől", az angliai Schumacher Társaság elnökétől, akivel Londonban találkoztam.

Mi végre e rohanás?!
-- Apósom híres könyve tulajdonképpen korábbi előadásainak szöveggyűjteménye. Azzal a szándékkal íródott, hogy világos, mindenki számára érthető érveket tárjon az olvasó elé. Ha jól emlékszem, eredetileg az volt a címe, hogy A méret, ami számít, ám a kiadó ezt rossznak találta és egyszerűen áthúzta. Maradt hát A kicsi szép, amely egy Amerikában megjelent mű, A fekete szép címére utal. Akik Schumacher könyvét elolvassák, talán megállnak egy pillanatra, és elgondolkoznak azon, mi végre is e fékevesztett rohanás, e gazdasági megalománia, a minél nagyobb, annál jobb elve. E mű útmutatást ad: mit tehetünk, hogyan viselkedjünk, hogyan változtassuk meg a dolgok menetét. És remélhetőleg sokan ráébrednek majd saját felelősségükre és lehetőségeikre.
-- Milyen előzményei voltak a könyv megszületésének?
Schumacher eredetileg közgazdász volt, nagyon jó szakember, aki már fiatalon egyetemen tanított New Yorkban. A háború alatt internálták német származása miatt. Egy norfolki gazdaságban dolgozott földművesként. Óriási élmény volt számára látni, hogyan élnek és dolgoznak az egyszerű emberek. Itt döbbent rá, milyen fontosak is a hagyományos mezőgazdasági módszerek, mekkora jelentősége van a természet körforgásának, a földdel való kapcsolatunknak. A háború befejeztével visszatért Németországba, és újra közgazdász "lett". 1950-ben a Szénbányászati Bizottság gazdasági szakértőjeként jött újra Angliába. Felkérték, legyen a burmai kormány fejlesztési tanácsadója, és vegyen részt a nemzeti gazdasági stratégia kidolgozásában. Schumacher keményen dolgozott, a hétvégeket pedig egy buddhista kolostorban töltötte. Itt döbbent rá, hogy valójában ezeknek az embereknek nincs is szüksége fejlesztésekre és beruházásokra. A mi európai mércénk szerint szegények ugyan, ám egyszerű életük az emberi tartáson, a közösségi kapcsolatokon és az élet szeretetén alapul. Ez a felismerés gyökeres fordulatot jelentett apósom életében. Elkezdte újragondolni korábban vallott gazdasági elméletét. 
-- És a könyve, A kicsi szép, elindított egy globalizáció elleni mozgalmat.
-- Pedig a megjelenésekor nem aratott átütő sikert. Schumacher elmélete pusztába kiáltott szónak tűnt csupán, kevesen figyeltek fel rá. Csak azokat érdekelte igazán, akik egyébként is fogékonyak voltak az alternatív megoldásokra. Persze azóta sok minden megváltozott. Amikor Schumacher az indiai kormány tanácsadója volt, a nagy gazdasági konglomerációk felaprózását javasolta kisebb egységekre azért, hogy a lakosságnak nagyobb ellenőrzési lehetősége legyen. Vállalkozási kísérletekben vett részt, végül otthagyta a Szénbányászati Bizottságot, és saját jótékonysági intézményt hozott létre. A Középszintű Technológiai Fejlesztési Csoport célkitűzése az volt, hogy harmadik világbeli, fejlődő országok gazdasági önállósulását segítse. Ha azt kérdezi, milyen hatása volt Schumacher tevékenységének, bizton állíthatom, lényegesen nagyobb befolyással volt a fejlődő országokra, mint a fejlett gazdaságokra Európában és a globalizálódó világban.

Új Gazdasági Alapítvány
-- A Schumacher Társaság egyfajta fedőszervezet, különböző csoportokat tömörít. Hogyan és miért jött létre?
-- Schumacher korai halála után -- hatvanhat éves korában ment el közülünk, négy évvel A kicsi szép kiadását követően -- sokan úgy érezték, hogy vezető nélkül maradtak. Apósom indiai származású barátja, Satish Kumar elhatározta, hogy összegyűjti a hasonló gondolkodású embereket, és egy társaságba tömöríti őket, így nem veszítik el egymással a kapcsolatot. Sokáig a társaság ezeknek az együttgondolkodóknak a laza szövetsége maradt. Nem volt tagdíj, nem volt adminisztráció. Azután előadás-sorozatokat kezdtünk szervezni. Rengeteg embert meghívtunk egy-egy rendezvényre, amelynek helyszínéül szándékosan nem Londont, hanem egy vidéki régió központját, Bristolt választottuk. Ez is azt a filozófiánkat tükrözte, hogy a régiókat kell fejleszteni. Eldöntöttük, hogy évente megrendezzük előadás-sorozatunkat jeles előadók részvételével. Ma már Liverpoolban és Manchesterben is vannak rendezvényeink. Green Books -- Zöld Könyvek néven kiadóvállalatot hoztunk létre. Kis nonprofit vállalkozásunk olyan könyvek kiadásával foglalkozik, amelyek egyébként nem jelenhetnének meg, de nagyon fontosak a Schumacher-filozófia terjesztése szempontjából. Termőtalaj Társaságunk az organikus mezőgazdaságot népszerűsíti. Az előadók között a biogazdálkodás, a megújuló élelmiszer-termelés és erdőgazdaság neves szakértői találhatók meg.
Az Új Gazdasági Alapítványt heten hoztuk létre még 1986-ban. Egyik legfontosabb rendezvényünk, az Alternatív Gazdasági Csúcstalálkozó "válasz" volt a legfejlettebb államok, A Hetek akkoriban zajló csúcstalálkozójára. Ezen felvetettük, hogy vajon milyen alapon diktál gazdasági ügyekben a világ szegényebb részének ez a néhány gazdag ország, amely egyébként népességét tekintve még kisebbségben is van. Sajtótájékoztatót tartottunk, ahol is megkérdőjeleztük A Hetek, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank álláspontját. Persze kevés visszhangja volt az egésznek, mindössze néhány cikk és híradás. Aztán valaki felhívta a figyelmünket arra, hogy valójában nem a bruttó nemzeti termék nagysága egy ország gazdaságának biztos mutatója. Miben keresendő hát a fenntartható gazdasági fejlődés lényege? Mik a feltételezett és a valós jólét paraméterei? Mitől biztosítja egy adott közösség a gazdaságát -- nem pénzben mérve, hanem az élet minőségét tekintve? Ezek lettek az Új Gazdasági Alapítvány alapvető kérdései. Alapítványunknak közgazdászok és gazdasági szakemberek a tagjai, akik azt tanulmányozzák, hogy milyen együtthatók kellenek az önfenntartó közösségek létrehozásához, és milyen alternatív gazdasági mutatókat lehet alkalmazni. Ezek a szakemberek rendszeresen publikálnak, előadásokat tartanak, így az alapítvány szinte magától "működik" a Schumacher Társaságon belül.
-- Hogyan került kapcsolatba a Schumacher-örökséggel?
-- Mint már említettem, Ernst Schumacher az apósom volt, a férjem révén az ő nevét viselem. Ez megkönnyítette a munkámat. Satish Kumar és a többi alapító kérésére vettem részt a Társaság munkájában, később pedig az elnöki teendőket is elvállaltam. Már ezt megelőzően is a környezetvédelemben dolgoztam, így aztán nem volt idegen számomra ez a terület. Valami isteni szerencse folytán éppen a megújuló energiarendszerekkel foglalkoztam, napkollektorok népszerűsítésével és ehhez hasonlókkal. Schumacher a Szénbányászati Bizottság szakértőjeként maga is sokat tanulmányozta a megújuló energiaforrásokat. Számos cikket írt e témában, amelyek csak halála után jelentek meg Schumacher az energiáról címmel. Végül is ezen a vonalon jutottam ide, mintegy a "mellékbejáraton" át. Nem az volt az elsődleges cél, hogy létrehozzak egy emlékbizottságot. Mivel mindvégig támogattam Schumacher elképzeléseit, és a társaságnak szüksége volt egy elnökre, hát rám esett a választás.

Dávid harca Góliáttal
-- Ön nem pusztán elméleti munkásságáról ismert, tevékeny aktivistaként is számon tartják.
-- Férjemmel egy tanácsadó céget működtetünk. Olyan vállalati stratégiákat dolgozunk ki, amelyekkel ésszerűbbé tehető a termelés, és a különböző vállalatok rendszeresen együttműködhetnek. Nem részproblémákra koncentrálunk, hanem átfogó megoldásokat keresünk. Világ életemben azt figyeltem, mire van éppen szükség a környezetvédelemben. Megalapítottam például a Környezetvédelmi Jogvédő Alapítványt. Ennek személyes okai voltak. Egy multinacionális cég építkezni akart Surrey megyében, Londontól délre, abban a faluban, amelyben ma is élek. Az egész olyan volt, mint Dávid és Góliát harca. Vajon mit tehet egy maroknyi közösség egy hatalmas vállalat ellen, amely fel akarja dúlni környezetét, tönkre akarja tenni a falu vízellátását? Ráadásul rengeteg pénzbe kerül egy ilyen óriásvállalatot beperelni. Mi mégis megtettük. Nyilvános vizsgálatot kértünk, másfél évig küzdöttünk, és végül megnyertük a pert. A cég dühösen odébbállt, egyszerűen el sem akarta hinni, hogy ilyesmi megtörténhet vele.
A helyi ügyvédeknek fogalma sem volt a környezetvédelmi törvényekről, így hát őket is ki kellett képezni a feladatra. Miután mi sem voltunk tisztában sok mindennel, rengeteg időt, energiát és pénzt kellett áldozni a munkára. A költségeket visszatérítették ugyan, ám még így is hosszú időbe telik, amíg visszafizetjük a bankkölcsön kamatait. Arra gondoltam, talán ennek nem kellene mindig így lennie. Bizonyára akadnak olyan jogászok is, akik a jó oldalon állnak, akik meggyőződésből harcolnak a környezet védelméért, és nem az számít nekik, melyik ügyfél fizeti a legtöbbet. Megmondom őszintén, nem volt könnyű ilyen jogászokat találni. Két év után végre rábukkantunk néhányra, aki megértette szándékunkat és igent mondott. Közösen létrehoztuk a Környezetvédelmi Jogvédő Alapítványt, amelynek olyan jogászok a tagjai, akik kifejezetten a környezetvédelmi törvényekkel foglalkoznak, és sürgős esetekben hajlandók ingyenes jogi tanácsot is adni, vagy csupán az alapdíjat számolják fel a jogi képviseletért. A környezetvédőket, tudósokat és más szakértőket is tömörítő alapítvány mára az egész országra kiterjedő hálózattal rendelkezik. Alapvető célunk, hogy a segítségünkkel a helyi közösségek megvédhessék magukat a külső támadások ellen. 1991-ben kezdtük a munkát. Kiépült a jogászok hálózata, de persze sosincs elegendő pénz, ugyanis e tevékenységhez képtelenség a nagyvállalatoktól vagy a bankoktól támogatást kapni. Azért eddig még mindig sikerült valahogyan talpon maradni.

Ellenállás helyett oktatás
-- Nem beszélt még a Devon megyei Dartingtonban található, gyönyörű Schumacher Kollégiumról, ahol sok magyar környezetvédő is megfordult már.
-- Kollégiumunk alapgondolata Gandhitól származik, aki az ellenállás helyett az általános oktatás szükségességét hangsúlyozta. A nyugati társadalom és kultúra súlyos válságban van, az emberek valami olyasmi után vágyakoznak, ami spirituális, egészséges, és összhangban van a környezettel. Még az úgynevezett fontos emberek, elismert társadalmi vezetők is igénylik, hogy olykor-olykor megszabaduljanak mindennapi teendőiktől, egy kicsit elgondolkozzanak, találkozzanak más nemzetiségű emberekkel és eszmét cseréljenek.
Itt, Dartingtonban háromhetes kurzusokat szervezünk. A részvétel egyetlen feltétele, hogy a jelentkező tizennyolc éven felüli legyen és beszéljen angolul. Egyik kurzusunkon a legfiatalabb résztvevő éppen tizennyolc éves volt, a legidősebb már elmúlt nyolcvan. A résztvevők -- Gandhi filozófiájának megfelelően -- együtt élnek, és megosztják a házimunkát. Mindig vendégül látunk egy-egy híres tudóst, aki valósággal idevonzza a résztvevőket, s egyúttal meghatározza az adott kurzus fő tematikáját is. Például James Lovelock, a Gaia-elmélet megalkotója már kétszer is járt nálunk. Olyan fontos, sokakat érdeklő témák voltak már itt terítéken, mint az ökologikus építészet, az organikus mezőgazdaság, vagy a fajok védelme. Aki eljön hozzánk, kilép a hétköznapokból, és gondolkozni kezd. Sokan állítják, hogy a nálunk eltöltött idő megváltoztatta az életüket, a gondolkodásmódjukat, a világról alkotott szemléletüket.
-- Milyen nemzetközi kapcsolatai vannak a Schumacher Társaságnak?
-- Gyakorlatilag bárki alapíthat Schumacher Társaságot. Csak el kell olvasni Schumacher könyvét, hogy ki-ki elsajátíthassa a követendő filozófiát, mi pedig minden segítséget megadunk. Münchenben működik a Schumacher Gesamtschaft, amely hozzánk hasonlóan évente szervez előadásokat. Igen aktív társaság tevékenykedik az Egyesült Államokban, a Massachusetts állambeli Barringtonban. Könyvtárat építettek, ahová több Schumacher-kéziratot és dokumentumot küldtünk megőrzésre. Rendszeresen szerveznek előadásokat a Yale egyetemen. Shula Sybreska Thaiföldön alapított egy hasonló intézményt, amelyet ugyan nem Schumacher Társaságnak hívnak, de alapfilozófiája megegyezik a miénkkel. Kifejezetten fiatalokhoz szól, a Gandhi-féle elvnek megfelelően. Létezik egy indiai fejlesztési csoport is, amelyet még Schumacher alapított azzal a céllal, hogy nagyon szegény régiókban megtanítsa az ott élőknek, hogyan használják a szerény ipari háttérrel előállított eszközöket. Ezek az emberek ugyanis nem tudják megvásárolni a legmodernebb technológiákat, de meg lehet nekik tanítani, hogyan készítsenek olyan eszközöket, amelyekkel fenn tudják tartani magukat, és javíthatnak életkörülményeiken. Schumacher filozófiája szerint azt kell megnézni, mivel foglalkozik egy adott közösség, s abban kell segíteni az embereknek, hogy ezt a lehető legjobban csinálják. Nem szabad a saját elképzeléseinket a szegény országokra erőltetni.
A Schumacher Technológiai Intézet szakmai oktatással foglalkozik. A diákok hat hónapot töltenek egy-egy szakma elsajátításával. Villanyszerelő, vízvezeték-, vagy kerékpárszerelő lesz belőlük, s ezzel aztán otthon biztosíthatják megélhetésüket. Ugyanakkor azt is megtanítják nekik, hogyan lehet öntözőrendszert építeni, elsajátíthatják az organikus mezőgazdaság alapjait, és amikor visszatérnek a falujukba, e tudást továbbadják a helybelieknek, így javítva a régió színvonalát.
-- Akár nálunk, Magyarországon is lehetne alapítani Schumacher Társaságot?
-- Semmi akadálya. Boldogan elküldjük a szakanyagot, előadókat biztosítunk, megosztjuk önökkel jó és rossz tapasztalatainkat, minden lehetséges módon segítjük a helyi szervezet tevékenységét. Csupán egy elszánt csoportra van szükség, amelynek tagjai egyetértenek az alapelvekkel, és vállalják azok megvalósítását.

A következetesség hiánya
-- Véleménye szerint mi a legégetőbb probléma napjainkban?
-- Talán az egyik legnagyobb baj az, hogy nem gondolkozunk következetesen, tetteink nem állnak összhangban gondolatainkkal. Teljességgel magunkévá tettük a materialista értékeket, ezért aztán képtelenek vagyunk összekapcsolni a két dolgot. Egyfajta poszt-karteziánus gondolkodásmód ez, a világ feldarabolása apró részletekre. Újra egyesíteni kellene a testet a lélekkel és a gondolattal, az egész élővilággal. Schumacher mindig azt tanácsolta: "Nézd meg a világot, és lásd teljes egészében!" Amikor dönteni kellett valamilyen fejlesztési kérdésben, azt javasolta: először is vizsgáljuk meg, jó lesz-e az egyén, a közösség számára, szerencsés-e a foglalkoztatás szempontjából, nem veszélyezteti-e a környezetet? Ez a négy fő kritérium. Lehetőség szerint mindig ilyen holisztikus módon próbáljuk megítélni az adott helyzetet.
Szóval szerintem a következetesség hiánya okozza manapság a legtöbb problémát. Lehetne persze most konkrét jelenségeket is kiemelni, mint például a génmanipuláció vagy a multinacionális vállalatok terjeszkedése, de ezek mögött egy lényeges probléma húzódik meg: a helytelen gondolkodásmód. És ez a helytelen gondolkodás a társadalmi bizonytalanság oka. Mindenekelőtt tehát a gondolkodásunkat kell a helyes mederbe terelni, és integrálni kell a szellemi, etikai és anyagi megfontolásokat. Semmi értelme elméleteket gyártani, ha azokat nem valósítjuk meg!