Építészet-terápia
David Pearson:
A TERMÉSZETES HÁZ KÖNYVE.
Hogyan teremtsünk egészséges,
kiegyensúlyozott
és környezetbarát otthont,
Park Kiadó, 1998
(The Natural House Book.
Creating a healthy, harmonious,
and ecologically-sound
home environment)
London: Conran Octopus
Limited, 1989
Mondhatjuk bestsellernek,
de nevezhetjük a téma klasszikusának is: kilencéves késéssel végül magyarul
is megjelent David Pearson könyve. Az ökologikus építészettel foglalkozók
szűk köre már régóta ismerte, használta és hivatkozott rá, pedig a könyv
elsősorban a laikusoknak szól. "A természetes ház könyve a holnap házának
kézikönyve: bemutatja, hogyan tervezzük meg otthonunkat, amely a testnek
egészséget, a léleknek békét ad, és összhangban van a környezettel. Gyakorlatias,
ihlető és ötletgazdag" - kínálja magát a hátsó borító szövege. Otthontervezési
segédlet, amely azonban messze több, mint az e tárgyban fellelhető, látványos
fotókat közlő, szokásos lakberendezési tanácsokkal, vagy építőipari alapismeretekkel
szolgáló kiadványok. David Pearson könyvének újszerűsége teljességre törekvő
szemlélet- és tárgyalásmódjában rejlik. A természetes ház könyve a teljes
házról szól, amely a külső természet és a házban lakó ember testi-lelki
egészségét egyaránt szolgálja. A természetes ház építésze takarékosan bánik
a természeti erőforrásokkal, minimálisan szennyezi a környezetet (környezetbarát
otthon), igyekszik felmérni és kiküszöbölni az ember egészségére veszélyes
anyagokat (egészséges otthon), és a megfelelő terekkel, formákkal, színekkel,
szagokkal stb. olyan helyeket hoz létre, ahol jól érezzük magunkat (kiegyensúlyozott
otthon).
A könyv három részre tagolódik.
Az elsőben a természetes ház különböző történelmi korokból és földrészekről
vett pozitív példáit a veszedelmes ház elsősorban a nyugati ipari-fogyasztói
társadalomból származó negatív példáival szembesíti a szerző, mintegy megindokolva
az új szemléletmód, az ökológiai megközelítés szükségességét. A részletes
elemzésre a könyv négyötödét kitevő második és harmadik részben kerül sor:
a második rész az otthon alkotóelemeivel foglalkozik, míg a harmadik a
tereket veszi sorra. Az otthon alkotóelemeiként a könyvben egyenlő súlyt
kapnak a működéshez szükséges folyamatok és az anyagok. A környezetbarát
építés, a természetes ház alapelve, hogy minél inkább belesimuljon a természet
körforgásába, vagyis minél kevesebb (lehetőleg megújítható) nyersanyagot
és energiát használjon, és közben minél kevesebb szennyező anyagot, szemetet
termeljen. David Pearson a ház életfolyamatait az ökoépítészeti szakkönyvekből
ismerteknél tágabb körben vizsgálja. Elemzi az energiafolyamatokat (fűtés,
hűtés, hőtárolás stb.) és az energiatakarékossági technikákat (napterek,
napkollektorok, hőszigetelés, hőtárolás, árnyékolás, növényzet stb.). Foglalkozik
a víztakarékosság eszközeivel (az esővíz és a szürkevíz hasznosítása, víztisztítás
stb.), a levegő minőségét befolyásoló tényezőkkel (külső és belső gázok,
gőzök, szellőztetés, szagok és illatok), a káros zajok csökkentésének és
a kellemes hangok létrehozásának módjaival, a természetes és mesterséges
fény élettani és lelki hatásaival, a színek szerepével. A szerző minden
folyamatot hasonló felépítésben tárgyal: a problémák, a veszélyforrások
felsorolása után a lehetséges megoldások következnek, s ezek az ajánlások
ritkán állnak meg a szigorúan vett építészeti, épületszerkezeti megoldásoknál.
A kellemetlen zajok ellen például nemcsak az ablakok kettős üvegezésével,
vagy a dús utcai sövény telepítésével lehet védekezni, hanem például azzal
is, ha tekintettel vagyunk szomszédainkra, s éjszaka nem fúrunk falat.
A közvetlen és közvetett építészeti ötletek mellett jó pár tanácsot kapunk
viselkedésünk, életmódunk és szemléletünk megváltoztatására is. Fontos,
hogy milyen házban lakunk, de legalább olyan fontos, hogyan lakunk benne.
Az anyagok sorra vételénél
ugyanezt a teljességigényt tapasztaljuk. A fejezet címe a magyar fordításban
Építőanyagok, pedig a tényleges tartalom, ahogy azt az eredeti Materials
is mutatja, tágabb ennél. A hagyományos építőanyagokat (kő, üveg, fém,
föld, fa) nemcsak építőanyagként, hanem a házban, környezetünkben előforduló
számos egyéb alkalmazási formájukban is vizsgálja, miközben a lakásban
használt sok már anyagot is bemutat. A fém így például nemcsak mint az
épületek acél tartószerkezete, vagy az ereszcsatorna jelenik meg, hanem
mint a lakásban található fémberendezések és fémtárgyak: a mosogatótól
a fém konzervdobozig, de szerepel a sorban a nád, számos textil-alapanyag,
a toll, a bőr és a szőr is, ami túl a nádkunyhókon és a jurtán, ma inkább
az épület belsejében, használati tárgyként jelenik meg. Az értékelés alapja
az anyagoknál is az, hogy mennyire mondhatóak környezetbarátnak és az emberi
egészségre ártalmatlannak.
A természetes ház harmadik
része a terekkel foglalkozik. A folyamatokon és az anyagokon túljutva a
szerző az épület, a lakás tereit veszi sorra, immár rátérve a szűkebben
vett építészeti-belsőépítészeti tanácsokra: hogyan alakítsuk ki az egyes
helyiségeket? A könyvnek kétségtelenül ez a legjobb része, talán azért,
mert a szerző szakmája szerint építész, s egyben ez az, amelyik kilenc
év múltán sem vesztett semmit aktualitásából és friss szemléletéből. Bár
a fejezetek sora a lakás helyiségeinek jól bevált funkcionális felosztására
épül (lakószoba, hálószoba, konyha, fürdő stb.), már a címek is mutatják,
hogy többről van szó: Lakótér, Hálótér, Konyhatér, Fürdőtér, Az egészség
terei, Zöld tér. A lakószoba David Pearson felfogásában több, mint egy
falak határolta helyiség: tér, ahol lakunk, a "lakás" tere, élettér. A
kétségtelenül a heideggeri egzisztencializmus inspirálta szemléletből nagyon
is gyakorlati javaslatok következnek. Az egyes tereknél felsorolt, a test,
a lélek és a környezet békéjét szolgáló ötleteket mindig egy rajzos illusztrációval
kísért összefoglalás zárja. A lakás tereinek elemzésénél, a kritériumok
felsorolásánál A természetes ház könyvében ismét meghatározó szerepet játszik
az életmód. A természetes házban természetes életet élő lakónak például
szükségszerűen nagyobb a konyhája. Nemcsak azért, mert több, esetleg házilag
termelt friss termékkel dolgozik, nemcsak azért, mert ügyel a szelektív
hulladékgyűjtésre, hanem azért is, mert a természetes konyha a lakásnak
nem elválasztott része, mellékhelyisége, hanem egyben családi lakótér is.
A természetes életmód fontos eleme a személyes egészség, amelyről két fejezetben
is szó esik. A fürdés a teljesség szemléletében nem csupán tisztálkodás,
hanem a test ellazulása és a lélek felfrissülése is, ami időt és helyet
kíván, így aztán a fürdőtér témájához nemcsak a kád mérete tartozik hozzá,
hanem a különböző vízkúrák, pezsgőfürdők és fürdősók kínálata, illetve
a helyiség megvilágítása, vizuális kapcsolata a külső térrel. Az egészség
terei, amelyekben mozogni, vagy éppen relaxálni lehet, külön fejezetet
kaptak a könyvben, kiegészítve néhány újabb, vagy éppen ősi módszer (aerobik,
jóga, masszázs, meditáció stb.) ismertetésével.
A természetes ház könyve
mindezt összegyűjti, ami fontos lehet annak, aki környezetével és magával
harmóniában szeretne élni a lakásban, aki nem kirakatnak, hanem "enyhhelynek"
tekinti azt. A könyv ebben segít: építészet-terápia.
David Pearson minden tekintetben
teljességre törekszik, ami a könyv már többször is említett érdeme, de
olykor kárára is van. A szerző az építészeten belül, de azon túl is számos
dolgot érint, s ezekről olykor felszínesen, olykor meg éppen feleslegesen
részletezően ír. (A vakolatok fajtáit egyetlen rövid bekezdésben sorolja
fel, miközben a házi csirizkészítéshez részletes leírást kapunk.) Az összefüggések
fontosságát hangsúlyozva bizonyos témák és veszélyforrások újra és újra
felmerülnek, ami néha fölösleges ismétléshez vezet: az aeroszolok például
kilencszer, a CFC-gázok nyolcszor kerülnek szóba.
A könyv magyar kiadása szinte
tökéletesen követi az eredetit. A tipográfia a kiadvány szerves része,
az ábrák és a képek helye gondosan meg van választva, a sok és vonzó fénykép
a vásárlók megnyerésének legfőbb eszköze. Nemcsak a formához, a tartalomhoz
is szigorúan ragaszkodtak a szerkesztők, amiből viszont adódik néhány probléma.
A könyv végén, a 282-283. oldalon található Ajánlott irodalom anyaga megegyezik
az eredetivel, vagyis 1989 előtti, angol nyelvű könyveket sorol fel. Felhasznált
irodalom címszó alatt viszont a 291. oldalon újabb tizenöt angol könyv
címe szerepel 1988 és 1996 közötti kiadási dátummal, az irodalom aktualizálása
így, ha kissé furcsa is, de megtörtént. (A sajnos szegényes, és ráadásul
csak részkérdésekkel foglalkozó magyar nyelvű irodalom hiányát csak zárójelben
említem.) Ennél nagyobb gond, hogy a kilenc évvel ezelőtti kiadás szövegében
sem történt semmi változtatás, így abban benne maradt néhány olyan utalás
is, amely már nem érvényes. CFC hajtógázos flakont ma már legalábbis nálunk
és még 65 országban nem lehet kapni, vagy például a 25. oldalon ígéretes
jövőbeni kísérletként említett Bioszféra II. (nem 11., mint ahogy nyilvánvaló
elírásként a könyvben szerepel) program is lezajlott, s kudarcba fulladt
1993-ban.
A könyv két ponton mégis
változott az eredetihez képest. Az angol kiadásban is szereplő címtárat
a hazai viszonyokra állították össze, vagyis az érdeklődő némi támpontot
kap, hogy merre induljon el. A szerkesztők dolga nem volt könnyű, hiszen
amíg az ökologikus építés nem üzlet, addig gyártó is alig van, s ha nincs
gyártó, a vállalkozó kedvű megrendelő is könnyen elbizonytalanodik. A címtár
az első és kétségtelenül a legnehezebb lépés volt ahhoz, hogy valami elkezdődjön.
Érthetetlen viszont, hogy miért kellett új külső borítót tervezni a könyvhöz
(amelyről ráadásul a szerző bemutatása is lemaradt), megjelenéséből így
elveszett minden egyediség és összhang a belsővel, pontosan illeszkedik
viszont a Park Kiadó kiadványainak a sorába.
Nagy öröm, hogy A természetes
ház könyve végre megjelent magyarul. A laikusok kaptak egy külsőleg is
igényes kiállítású, de szemléletében a szokásos építészeti-lakberendezési
divatlapoktól gyökeresen különböző, jól használható és elgondolkoztató
forrásmunkát, a szakmát még tanuló és már gyakorló építészek pedig egy
olyan színvonalas építészeti könyvet, amely maradéktalanul alkalmas annak
az elterjedt tévhitnek az eloszlatására, hogy a környezettudatos, ökologikus
építészet pusztán épületszerkezeti és épületgépészeti probléma.
Simon Mariann
|