Amikor most ismét és késve követjük a Nyugat megalomániás modelljét az egyetemi szervezetünk kialakításában, jelentette meg a Világosság folyóirat Az egyetemes universitas című kitűnő tematikus számát (Világosság, 1999/8-9. szám). Csak csodálkozik az ember azon, hogy amikor ennyi tiszta elme ilyen világosan látja az egyetem eredetét, értelmét, jelentőségét és jövőjét is, ez miért nem hasznosul az oktatáspolitikánkban, miért működik egy doktriner, elavult, Európa-utánfutó elképzelés. Miért egyetlen folyamatosság működik csak, a megkésettség, a későnjöttség folyamatossága. Vagy csak arról van szó, hogy akik a dolog lényegéről nem akarnak, mernek, tudnak gondolkodni, azok állandó, szervetlen átszervezéssel kompenzálják az igazi tartalmi döntés hiányát?
Ebben a válogatásban először is azt nagyon jó látni, hogy egy kutatás - az MTA Filozófiai Intézetének Az európai egyetem funkcióváltozásai című kutatása - nem marad pénz vagy érdeklődés hiánya miatt, vagy puszta trehányságból az asztalfiókban. A két kutatásvezető, Endreffy Zoltán és Tóth Tamás szép munkát végzett. De nem csak szépet, alaposat is. Nagyon fontos, hogy Tóth Tamás bevezető írásában kimondja: a modern oktatáspolitika problémái és dilemmái a legtöbb nyugat-európai (és észak-amerikai) országban sokkalta bonyolultabbak annál, semmint hogy azokat az "európai egyetem" idealizált képére, egyetemesnek hitt modelljére való mégoly patetikus hivatkozással egy csapásra meg lehetne oldani. Valójában az lenne a korrekt, hogy a folyóiratban megjelent összes tanulmányt tételesen ismertetnénk, de ehelyett azt ajánljuk, hogy aki az egyetemi gondolat iránt érdeklődik, okvetlenül szerezze be ezt a számot, és olvassa el. Csak remélhetjük, hogy a folytonos panaszkodás ellenére virágzó könyvkiadás netán elhatározza, hogy kiadja azt az alapművet, amelyet Hastings Rashdall írt The Universities of Europe in the Middle Ages címmel. Az összeállításban több szerző, így Ferencz Sándor és Nyíri Kristóf is, idézi Rashdall klasszikus művét. Érdemes itt nekünk is két tételét kiemelni. Az egyik: "Hogy valamely intézményt egyetemnek nevezünk-e vagy sem, önmagában jelentéktelen dolognak tűnhet. Ám ezt a nevet a legmagasabb típusú művelődéssel kell összekapcsolni: az egyetem nevet lealacsonyítani annyit tesz, mint lealacsonyítani legmagasabb művelődési eszményünket." A másik: "a két leglényegesebb funkció, amelyet a valódi egyetemnek teljesítenie kell: hogy lehetővé tegye a tanulmányoknak szentelt életet, akár néhány évre, akár egy egész életre; s hogy ama időszakra összehozza egymással az eleven kapcsolat személyességében a tanárt a tanárral, a tanárt a diákkal, a diákot a diákkal. Végzetes tévedés volna azt képzelnünk, hogy akár a könyvek sokasodása, akár a közlés-közlekedés javuló föltételei valaha is megszüntetik ama intézmények szükségességét, amelyek az ilyen személyes kapcsolatokat lehetővé teszik."
Endreffy Zoltán tanulmányában figyelemreméltóan idézi M. Schelert, aki Die Wissensformen und die Gesellschaft című könyvében megkülönbözteti az uralmi tudást (Herrschaftswissen), a megváltozással kapcsolatos tudást (Erlösungswissen) és a személyiségformáló tudást (Bildungswissen). Az ebből származó következtetés pedig az, hogy az újkori kultúra fejlődése folyamán a tudás két utóbbi formája egyre inkább háttérbe szorult az "uralmi tudás" mögött.
Az összeállítás egyik utolsó írása Nyíri Kristóf A virtuális egyetem felé című munkája. A máskor is alapos szerző gondolatmenetének nagy előnye, hogy egyaránt elkerüli a kultúrkritikai pesszimizmust és a technicista hurráoptimizmust. Így felvázolja a következő életképesnek tűnő modellt: a virtuális formának nem az a lényege, hogy az anyagok a weben hozzáférhetőek - bár a minőségjavítás és a praktikum-orientált multimedialitás tartalékai itt óriásiak - , hanem az, hogy a virtuális térben eleven tanár-diák és diák-diák interakció folyik; vagyis a virtuális egyetem lényege a virtuális szeminárium. A virtuális szeminárium csak tényleges személyes találkozásokkal ötvözve, utóbbiak kiterjesztéseként igazán hatékony. A virtuális egyetem lényegéből adódóan hálózat, kőegyetemek hálózata; vagyis a virtuális előadás és szeminárium helyhez kötött síkja tényleges egyetemi találkozások, konzultációk, gyakorlatok, beszámolók fizikai csomópontjaihoz horgonyzott.
És végül példaadónak kell tekintenünk, hogy a baloldali-liberális irányultságú Világosság közli Newman bíborosnak a dublini katolikus egyetem alapítása alkalmából tartott, elmét és lelket felemelő előadásának szövegét.