Radó Dezső

Mi tettük mindennapi jelenséggé 
a pusztító viharokat

Íme, a folyamat.

A makroklíma alakulásának, azaz az éghajlat változásának két ellentétes hatású oka van. Egyrészt az égési folyamatok rohamos növekedése, másrészt a növényzettel fedett területek, főleg az erdők fogyása.

400 millió évig -- amióta a légkör összetétele stabilizálódott -- nem volt különösebb baj, mert a lassú égési folyamatokat (légzés) és a gyors égési folyamatokat (tüzek, vulkánkitörések), valamint a szerves bomlási folyamatokat bőven ellensúlyozta a növényzet és a tengerek algáinak széndioxid-feldolgozó kapacitása. Az emberiség jól elboldogult a levegő mintegy 250 milliomodos széndioxid-részarányával. Majd a tizennyolcadik században, az ipari forradalom idején elkezdték bányászni a szenet. Ekkor megindult egy lassú növekedés, amely a huszadik század elejére 300 milliomodra növelte a légkör szénrészesedését.

Századunkra az ipar fejlődése felgyorsult, és ehhez járult az oxigénfaló és széndioxid-gyártó autók megjelenése. 1900-ban csak néhány ezer autó közlekedett a világon. 1950-re a személyautók száma közel 10 millióra növekedett, 2000-re pedig meghaladja az 500 milliót, azaz a félmilliárdot. A széndioxid-arány az eddigi lassú növekedés helyett ügetésre váltott: az 1968. évi 310 p.p.m.-ről 360 p.p.m.-re növekedett.

Az utóbbi negyven év alatt a légköri széndioxid, annyit növekedett, mint előtte 240 év alatt!

Amíg 1720-tól 1958-ig az évi növekedés üteme 0,2 p.p.m. volt, 1958 óta ez a szám 1,5 p.p.m. évenként, ami 3 milliárd tonna széndioxidnak felel meg. Mivel a fogyó növényzet ezt a növekedést már nem tudja ellensúlyozni, ezért és más emberi tevékenységek miatt kialakult egy gázokból képződött ernyő, amely a sugárzásokkal szemben üvegként viselkedik, azaz a Napból érkező rövidhullámú sugarakat átengedi. A talajról visszaverődő hosszúhullámú sugarakat azonban már nem, így azok egy része itt marad a bioszférában, a klíma felmelegedését okozva.

Mivel az égési folyamat gyors növekedése együtt jár évente 15 millió hektár erdő fogyásával (másfél Magyarország), ez közel 3 gigatonna széndioxid-feldolgozó kapacitás veszteséget jelent, ami megegyezik a légköri széndioxid éves növekedésével.

Földünk 510 millió km2 területének kétharmada, 361 millió km2 óceán; a felmelegedés elsősorban a tengerekre hat. Az óceánok melegedése vezet el bennünket az egyre sűrűbben előforduló és minden eddiginél pusztítóbb erejű hurrikánok, tájfunok magyarázatához.

Vegyünk egy példát. Fogadjuk el a szerény becsléseket, hogy az Egyenlítő vidékén csupán 1 Celsius-fokkal növekedett a tengervíz hőfoka, és vegyük elő fizikai alapismereteinket. Ha az Egyenlítő távolságából levonjuk a szárazföldeket (Dél-Amerika, Afrika darázsdereka, valamint Szumátra, Borneó, Celebesz szigeteket), több mint 30 ezer kilométer marad, ahol az Egyenlítő óceánokat szel át. A melegedést szerényen 500 méter mélységig számítva (a valóságban több; mintegy 800 méteren is mérték a magasabb hőfokot) 15 ezer köbkilométer víz hőtöbbletével kell számolni.

1 kiló víz 1 Celsius-fokkal való felmelegedéséhez 4,18 kilojoule hőmennyiség szükséges. Ha az egyszerűsítés érdekében 1 liter vizet 1 kg tömegűnek számítok (noha ez csak 4 °C esetében azonos), akkor 

1 köbkilométer víz 1 Celsius-fokos melegedéséhez 4,18 x 1015J,
azaz 4,18 petajoule hőmennyiség szükségeltetik.  15000 köbkilométerhez
(15000x4,18x1015) 62,7x1018, 

azaz 62,7 exajoule hőmennyiség. 
Összehasonlításul: ennyi hazánk 60 évi energiafel-használása.

Mivel 1 joule = 1 newtonnal, ez 62,7 exa newton erőnek felel meg. Köztudott, hogy 1 N az az erő, amely 1 kg tömeget 1 méter/s2 sebességre gyorsít 1 másodperc alatt. Nehéz elképzelni, hogy 62,7x 1018 N milyen roppant erőt képvisel, ám hatása érzékelhető az egyre sűrűbben jelentkező hurrikánok és tájfunok pusztításaiban. És ez még nem minden.

Az óceánok miatt ily mértékben felmelegedett, és ezért ritkább és könnyebb levegő a földgömb forgása révén összeütközik az Északi-sarkról lezúduló hideg levegővel. Ennek következménye a hurrikánok, tájfunok keletkezése, melyek szélsebessége meghaladja a 200-300 km/óra értéket, az előbbi számítások fényében nem véletlenül. A domborzati viszonyok -- észak-déli hegyvonulatok -- különösen sebezhetővé tették az Egyesült Államok Sziklás-hegység és Appalache közti területét, valamint az Egyenlítő-közeli Indonéziát és a Fülöp-szigeteket, ahol a forróság miatt gyakoriak az erdőtüzek is. Az erdőpusztítás miatt a viharokra nagyon fogékonnyá lettek Kína és Közép-Amerika területei. Az El-Nino, a Mitch hurrikán, az András hurrikán és a többiek egyre sűrűbben hallatnak magukról.

A riasztó folyamat legalább két válaszlépést indokolna: csökkenteni a légkör széndioxid-terhelését, és növelni a növénytakaró méreteit.

A tények arról tanúskodnak, hogy éppen ez a két tevékenység hiányzik!