MÁSKÉNTGAZDÁLKODÁS
Vitaösszefoglaló

A rövid bevezető előadások utáni hozzászólások hátterében efféle kérdések sejlettek fel: Hogyan lehet rávenni az egyént, a vállalkozót, a multinacionális vállalatokat, a társadalmat arra, hogy ökológiai alternatívákat keressenek? Lehet-e eredményesen "másként" tenni valamit egy globalizálódó világban? A jelenlegi világmodellben nem áll-e szemben egymással a gazdaság és az ökológia? Összeegyeztethető-e a növekedés és a fennmaradás?
Lukács András három pontjával kapcsolatban (a környezeti problémák megoldásának eszközei) Sarlós Júlia azt hangsúlyozta, hogy a tájékoztatás a legfontosabb, mivel az ökológiai gondolatok kiszorulnak a tömegkommunikációból, és ezért sokak számára ismeretlenek vagy súlytalanok. "A tennivalónk az, hogy propagáljuk, ami itt elhangzott." 

Fleischer Tamás Lukács Andráshoz kapcsolódva az eszközök egymáshoz való viszonyához fűzött megjegyzéseket: Első a jogi, bürokratikus szabályozás: jogos vagy nem, amit az illető csinál. A limitekkel való szabályozás egy tipikus bürokratikus gyakorlat szerint működik. Ez tolódhat el a gazdasági eszközökkel való szabályozás felé, ami egyfajta technokratikus logikát érvényesít, a "megéri - nem éri meg" dimenzióban. Ennek továbbterjesztése az, amikor a társadalmi elfogadottságot is bevesszük a szabályozásba. Itt jelenik meg a laikus logika, az "elhiszem - nem hiszem". Ezek mindegyike hat a másikra.
Egy másik hozzászóló, Jávor Benedek Lukács Andráshoz kapcsolódva arról beszélt, hogy a nagy cégek befolyásolják a törvényi szabályozást. Az NGO-k terjedése pozitív dolog, de nem megoldás, mert nem legitim struktúrák, bárki alapíthat ilyeneket, akár a Coca-Cola vagy a Tetra Pak is. Ennek kellemetlen következménye, hogy egy ellenőrzött és szervezett hatalmi formából átcsúszik egy terület szabályozása egy ellenőrizetlen struktúrába. Erre példa, hogy Kanadában egy üzemanyag-gyártó cég bevezetett egy új üzemanyag-adalékot, amely idegmérgeket tartalmaz. Az ottani minisztérium be akarta tiltani ennek a forgalmazását, és akár peres úton is érvényesítette volna a tiltást, de a cég azzal fenyegetőzött, hogy a NAFTA-hoz fordul. A minisztérium jogászai végül arra a belátásra jutottak, hogy a cég megnyerte volna a pert, mivel a szer gyártását addig nem szabályozták. A cég számára akkora kártérítést kellett volna fizetni, hogy inkább engedélyezték az adalék gyártását - annak tudatában, hogy neurotoxikus.
Mit tehetünk? Nagy Ágoston szerint lényeges előrelépéshez vezetne, ha le tudnánk mondani az ellenségképről. Ennek értelmében a paradigmaváltás fontosságát hangsúlyozta; újfajta hozzáállásra van szükség. Minden versengés egy tágabb együttműködés részeként jelenik meg, és egy konstruktív folyamatot szolgál. Ellenségnek tűnnek egyes multicégek vezetői vagy parlamenti képviselők, akik éppen szembenálló felek, és a helyzet rögtön egy küzdelem képét veszi fel. Ez a hozzáállás eleve ellenállást vált ki, és töredékére csökkenti az együttműködés lehetőségét. Azt az attitűdöt kellene elsajátítani, amit Gandhi tanított, aki az angolokat is a helyzet áldozatának tartotta, nem ellenségnek. Ahogy már elhangzott, a falra hányt borsó sem veszíti el a csírázóképességét... Ekkor jegyezte meg Nádasdy Ferenc: "Örülök, hogy a kanadai példa szóba került, mert így legalább látjuk, hogy nem minden, ami rossz, történik Magyarországon." Az NGO-k problémáihoz hozzáfűzte, hogy a 20. század egyik legfontosabb kihívása, hogy ezek legitimek legyenek, függetlenül attól, hogy honnan kapják a támogatást. Fő feladatuk az, hogy a hatalom és a gazdaság szférája között mozogjanak. Rengeteg ember van, aki NGO-knak dolgozik, és nem elsősorban a pénzért, hanem meggyőződésből, jobbító szándéktól vezérelve. A Nádasdy Alapítvány alaptétele, hogy minden egyes embert egyenként, mint individuumot kell megtalálni, és nem ellenségnek tekinteni.
Zlinszky János szerint más rendszerben kellene áttekinteni az eddigieket. Sokan dolgoznak az országban, akik diagnózisokat adnak a környezeti problémákról. Mások, szintén sokan megoldásokon dolgoznak, és szinte tálcán kínálják őket. Miért nem vesszük át ezeket? Mert a politika is a fogyasztói magatartás által befolyásolt. Egy másik fotos témát is megemlített: a jogászok szerepét. Két dolog felett kell őrködniük: egyrészt a fontos emberi jogokat érintő döntések, törvények szakmai részének kidolgozása a feladatuk. Másrészt azokban a kérdésekben, amelyekben társadalmi együttműködésre van szükség, biztosítaniuk kell azok feltételeit. Például biztosítani kell az egyes ember szabad választását, hogy eldöntse, egészségét károsító módon éljen, vagy sem. A magyar alkotmány nagyon jó; elismeri mindenki jogát a testi és a lelki egészséghez, illetve mindenki jogát az egészséges környezethez. A mai környezetvédelmi szabályozás azonban a testi egészségre van kihegyezve, és nagyon keveset mond a lelki egészség rombolásáról. A belénk nevelt értékrend, az előítéleteink stb. - a lelkünk - ugyanúgy befolyásolható óriásplakátok és egyebek által, ahogy a testünk megbetegíthető. A környezet mindazon hatások összessége, amelyek alól nem elvárható, hogy az állampolgár kivonja magát. Tehát például a közszolgálati tévében a reklám: környezet, a kereskedelmi tévében nem. Az óriásplakát is környezet, míg a moziban a reklám nem. A jognak ezen a problémakörön belül megvan a feladatrendszere, amelynek Magyarországon az alapvető feltételei jók. Ezt kell segíteni továbbfejlődni az egyes törvények, szabályozások megalkotásának lépésein keresztül.
Szilágyi László Jávor Benedeknek címezte mondanivalóját: Nem csak ökofaluban lehet szelíden élni, hanem bármilyen faluban, sőt városban is. Lakótelepen nagyon nehéz, de erre is vannak ötleteink. Városban talán még könnyebb is, hiszen nagyobb választási lehetőségei vannak az embernek. Nagy Ágoston szemléletét, amely lemond az ellenségképről, nagyon szépnek, de nagyon nehezen megvalósíthatónak tartotta. "Az a kép jut eszembe róla, amikor Amerikában leülnek tárgyalni egy asztalhoz a vitapartnerek, és mindenki mosolyog egymásra, mert bár ellentétes érdekeik is vannak, de alapvetően egyetértenek abban, hogy az amerikai jellegű, mértékű és stílusú fogyasztást fenn akarják tartani. Mindenki jól akar élni. Ezt a paradigmát kell megdönteni, és ezt néha csak keményebb módszerekkel lehet. Ha egy politikus hülye, azt valakinek meg kell mondani. Nem mi mérgezzük a légkört. Nem szabad beleesni abba a csapdába, hogy csak mosolygunk egymásra..."
Ezzel kapcsolatban a KÖVET jelenlevő szóvivője megjegyezte: "A KÖVET is egy non-profit szervezet, de vállalatokat tömörít. Úgy vélem, szükség van Tetra Pak dobozokat dobáló civil szervezetekre is, meg szükség van a vállalatokkal kapcsolatot tartó és nekik környezetkímélő megoldásokat ajánló szervezetekre is. Tíz éve még ellenségnek tekintettem a vállalatvezetőket, de ma már belátom, hogy így nem lehet semmit elérni. Most megpróbálok velük együttműködni."
Farkas Ildikó három felfogást tartott elképzelhetőnek. Az első szerint én vagyok a magam környezetének alakítója, ez az individualista álláspont. A második a politikai döntéshozók kényszerítésére helyezi a hangsúlyt. Itt fontos szerepet játszanak az NGO-k, amelyek a harmadik magatartásforma lehetőségét kínálják. Felhívta a figyelmet arra, hogy a legitimitás nem azonos a legalitással. 
A nevelés és az oktatás fontosságát Horváthné Ács Katalin is kiemelte, megemlítve, hogy Pázmány Péter Tudományegyetemen is van környezettudományi tanszék. A legfontosabbnak azonban azt tartotta, hogy egy korosztállyal lejjebb menjünk, és az általános iskolában kötelezővé tegyük a környezeti nevelést. Farkas Ildikó közbevetette, hogy a Környezetvédő Tanárok Országos Egyesülete megpróbált lobbizni ennek érdekében, de nem járt eredménnyel.
Alighanem lényegi pontra tapintott Huszár Zsuzsa, amikor azt mondta: "A szimpózium során dilemmáim szaporodtak csak. Összbenyomásom Ekler Dezsőével rokon: mindennek az ideiglenesség tudata ad hangsúlyt. Kettős identitással élünk, környezetszennyezők és ugyanakkor tenni akaró környezetvédők vagyunk. Akkor van jövőnk, ha belátjuk, hogy csak a jelen létezik. Ebből egy organikus nevelési elv következik." Szerinte szelídségre és radikális cselekvésre egyaránt szükség van: Ez nem ellentmondásos kijelentés, ha azt a nézetet valljuk, hogy a gondolkodás is cselekvés. Ez mintha a beszélgetés legfontosabb témája lett volna. 
Móczár Gábor szerint a cselekvési lehetőségeket alapjában véve kétfelé vághatjuk: egyrészt amit mi egyénileg megtehetünk - ez egyszerűen megfogalmazható. Másrészt az, amit nem lehet ilyen egyszerűen megtenni a pénzvilág ellenállása miatt. Amíg a "nagy" rendszert rá nem döbbentjük, hogy hiába uralja a világ vagyonának 80 százalékát, mert a környezetkárosítás hatásai őt sem kerülik el, amíg önkorlátozásra nem lehet nevelni őket, addig nagyon kevés cselekvési lehetőségünk van. Azért van szükség erős civil szerveződésekre, azért kell összefogni, hogy befolyásolni tudjuk ezeket a köröket. Ezzel Nádasdy Ferenc nem értett egyet, mondván: El kell ismernünk, hogy a multinacionális cégek vezetői is emberek, és nem marslakók. "Döntsük le ezt a falat. Hozzájuk kell eljutnunk, és annak a tudatában kell próbálnunk befolyásolni őket, hogy ők is emberek." Hát ez nehéz kérdés. A civil szervezetek helye, szerepe világszerte vitatott, ellentmondásos - már csak azért is, mert igen sokféle van belőlük. Juhász Géza emlékeztetett: "Lányi András tegnap azt mondta, hogy az egyfajta vallás, hogy az angolok annak tudatában fogyasztanak évi 5 kiló vegyszert, hogy ez az ára a jólétüknek. Akkor mi egy ellenvallás vagyunk. A civil szervezetek feladata, hogy javaslatokat tegyenek le az asztalra. Nekünk a fogyasztás reformálásán kell munkálkodnunk."
Ezek nem új gondolatok, mint ahogyan az sem, hogy a gazdaságnak etikai dimenziója is van. Zsolnai László szerint fontos, hogy etikusan működjenek a vállalatok és az egyének. A kormány és az országgyűlés ugyanis olyan törvényeket hagy jóvá, amelyek erkölcstelenek. Ez a rendszer bünteti azt, aki környezetbarát módon él, és a szennyezőt jutalmazza. Fontos tehát a döntéshozók gondolkodásának megváltoztatása.
Ekkor történt, hogy Sámsondi Kiss György megelégelte a szerinte nem túl termékeny vitát és felszólította a jelenlevőket, hogy aki a szavakon túl tenni akar valamit az kövesse őt. Kiment, és egy pillanat múlva egy facsemetével és ásóval a kezében jött vissza: "A civil szervezetek csak támadnak, vitatkoznak, ellenségképet keresnek. Menjünk ki, és ültessünk el egy fát!" Kilépett az ajtón, de nem követték azonnal. A vitába feledkezett közönség nem tudott egyből váltani. Még elhangzott az, hogy a magyar környezeti nevelésért a családtól a főiskoláig mindenki felelős. A gyerekeknek is modell kell, a diákoknak le kell fordítani az ő nyelvükre, amit közölni akarunk velük, figyelmeztetett Labanc Györgyi. Darvas Béla a konkrétumokat hiányolta, Fleischer Tamás egymás nyelvezetének megértését hangsúlyozta. Síklaky István pedig a latin mondást idézte, miszerint "a szenátorok derék emberek, de a szenátus egy gonosz vadállat". 
A tartalmas, de nagyon szerteágazó vita után a jelenlevők végül is elültették a nádasladányi kastély kertjében az almafát...
M. I.