MÁSKÉNTGAZDÁLKODÁS
Vitaösszefoglaló
A rövid bevezető előadások
utáni hozzászólások hátterében efféle kérdések sejlettek fel: Hogyan lehet
rávenni az egyént, a vállalkozót, a multinacionális vállalatokat, a társadalmat
arra, hogy ökológiai alternatívákat keressenek? Lehet-e eredményesen "másként"
tenni valamit egy globalizálódó világban? A jelenlegi világmodellben nem
áll-e szemben egymással a gazdaság és az ökológia? Összeegyeztethető-e
a növekedés és a fennmaradás?
Lukács András három pontjával
kapcsolatban (a környezeti problémák megoldásának eszközei) Sarlós Júlia
azt hangsúlyozta, hogy a tájékoztatás a legfontosabb, mivel az ökológiai
gondolatok kiszorulnak a tömegkommunikációból, és ezért sokak számára ismeretlenek
vagy súlytalanok. "A tennivalónk az, hogy propagáljuk, ami itt elhangzott."
Fleischer Tamás Lukács Andráshoz
kapcsolódva az eszközök egymáshoz való viszonyához fűzött megjegyzéseket:
Első a jogi, bürokratikus szabályozás: jogos vagy nem, amit az illető csinál.
A limitekkel való szabályozás egy tipikus bürokratikus gyakorlat szerint
működik. Ez tolódhat el a gazdasági eszközökkel való szabályozás felé,
ami egyfajta technokratikus logikát érvényesít, a "megéri - nem éri meg"
dimenzióban. Ennek továbbterjesztése az, amikor a társadalmi elfogadottságot
is bevesszük a szabályozásba. Itt jelenik meg a laikus logika, az "elhiszem
- nem hiszem". Ezek mindegyike hat a másikra.
Egy másik hozzászóló, Jávor
Benedek Lukács Andráshoz kapcsolódva arról beszélt, hogy a nagy cégek befolyásolják
a törvényi szabályozást. Az NGO-k terjedése pozitív dolog, de nem megoldás,
mert nem legitim struktúrák, bárki alapíthat ilyeneket, akár a Coca-Cola
vagy a Tetra Pak is. Ennek kellemetlen következménye, hogy egy ellenőrzött
és szervezett hatalmi formából átcsúszik egy terület szabályozása egy ellenőrizetlen
struktúrába. Erre példa, hogy Kanadában egy üzemanyag-gyártó cég bevezetett
egy új üzemanyag-adalékot, amely idegmérgeket tartalmaz. Az ottani minisztérium
be akarta tiltani ennek a forgalmazását, és akár peres úton is érvényesítette
volna a tiltást, de a cég azzal fenyegetőzött, hogy a NAFTA-hoz fordul.
A minisztérium jogászai végül arra a belátásra jutottak, hogy a cég megnyerte
volna a pert, mivel a szer gyártását addig nem szabályozták. A cég számára
akkora kártérítést kellett volna fizetni, hogy inkább engedélyezték az
adalék gyártását - annak tudatában, hogy neurotoxikus.
Mit tehetünk? Nagy Ágoston szerint
lényeges előrelépéshez vezetne, ha le tudnánk mondani az ellenségképről.
Ennek értelmében a paradigmaváltás fontosságát hangsúlyozta; újfajta hozzáállásra
van szükség. Minden versengés egy tágabb együttműködés részeként jelenik
meg, és egy konstruktív folyamatot szolgál. Ellenségnek tűnnek egyes multicégek
vezetői vagy parlamenti képviselők, akik éppen szembenálló felek, és a
helyzet rögtön egy küzdelem képét veszi fel. Ez a hozzáállás eleve ellenállást
vált ki, és töredékére csökkenti az együttműködés lehetőségét. Azt az attitűdöt
kellene elsajátítani, amit Gandhi tanított, aki az angolokat is a helyzet
áldozatának tartotta, nem ellenségnek. Ahogy már elhangzott, a falra hányt
borsó sem veszíti el a csírázóképességét... Ekkor jegyezte meg Nádasdy
Ferenc: "Örülök, hogy a kanadai példa szóba került, mert így legalább látjuk,
hogy nem minden, ami rossz, történik Magyarországon." Az NGO-k problémáihoz
hozzáfűzte, hogy a 20. század egyik legfontosabb kihívása, hogy ezek legitimek
legyenek, függetlenül attól, hogy honnan kapják a támogatást. Fő feladatuk
az, hogy a hatalom és a gazdaság szférája között mozogjanak. Rengeteg ember
van, aki NGO-knak dolgozik, és nem elsősorban a pénzért, hanem meggyőződésből,
jobbító szándéktól vezérelve. A Nádasdy Alapítvány alaptétele, hogy minden
egyes embert egyenként, mint individuumot kell megtalálni, és nem ellenségnek
tekinteni.
Zlinszky János szerint más rendszerben
kellene áttekinteni az eddigieket. Sokan dolgoznak az országban, akik diagnózisokat
adnak a környezeti problémákról. Mások, szintén sokan megoldásokon dolgoznak,
és szinte tálcán kínálják őket. Miért nem vesszük át ezeket? Mert a politika
is a fogyasztói magatartás által befolyásolt. Egy másik fotos témát is
megemlített: a jogászok szerepét. Két dolog felett kell őrködniük: egyrészt
a fontos emberi jogokat érintő döntések, törvények szakmai részének kidolgozása
a feladatuk. Másrészt azokban a kérdésekben, amelyekben társadalmi együttműködésre
van szükség, biztosítaniuk kell azok feltételeit. Például biztosítani kell
az egyes ember szabad választását, hogy eldöntse, egészségét károsító módon
éljen, vagy sem. A magyar alkotmány nagyon jó; elismeri mindenki jogát
a testi és a lelki egészséghez, illetve mindenki jogát az egészséges környezethez.
A mai környezetvédelmi szabályozás azonban a testi egészségre van kihegyezve,
és nagyon keveset mond a lelki egészség rombolásáról. A belénk nevelt értékrend,
az előítéleteink stb. - a lelkünk - ugyanúgy befolyásolható óriásplakátok
és egyebek által, ahogy a testünk megbetegíthető. A környezet mindazon
hatások összessége, amelyek alól nem elvárható, hogy az állampolgár kivonja
magát. Tehát például a közszolgálati tévében a reklám: környezet, a kereskedelmi
tévében nem. Az óriásplakát is környezet, míg a moziban a reklám nem. A
jognak ezen a problémakörön belül megvan a feladatrendszere, amelynek Magyarországon
az alapvető feltételei jók. Ezt kell segíteni továbbfejlődni az egyes törvények,
szabályozások megalkotásának lépésein keresztül.
Szilágyi László Jávor Benedeknek
címezte mondanivalóját: Nem csak ökofaluban lehet szelíden élni, hanem
bármilyen faluban, sőt városban is. Lakótelepen nagyon nehéz, de erre is
vannak ötleteink. Városban talán még könnyebb is, hiszen nagyobb választási
lehetőségei vannak az embernek. Nagy Ágoston szemléletét, amely lemond
az ellenségképről, nagyon szépnek, de nagyon nehezen megvalósíthatónak
tartotta. "Az a kép jut eszembe róla, amikor Amerikában leülnek tárgyalni
egy asztalhoz a vitapartnerek, és mindenki mosolyog egymásra, mert bár
ellentétes érdekeik is vannak, de alapvetően egyetértenek abban, hogy az
amerikai jellegű, mértékű és stílusú fogyasztást fenn akarják tartani.
Mindenki jól akar élni. Ezt a paradigmát kell megdönteni, és ezt néha csak
keményebb módszerekkel lehet. Ha egy politikus hülye, azt valakinek meg
kell mondani. Nem mi mérgezzük a légkört. Nem szabad beleesni abba a csapdába,
hogy csak mosolygunk egymásra..."
Ezzel kapcsolatban a KÖVET jelenlevő
szóvivője megjegyezte: "A KÖVET is egy non-profit szervezet, de vállalatokat
tömörít. Úgy vélem, szükség van Tetra Pak dobozokat dobáló civil szervezetekre
is, meg szükség van a vállalatokkal kapcsolatot tartó és nekik környezetkímélő
megoldásokat ajánló szervezetekre is. Tíz éve még ellenségnek tekintettem
a vállalatvezetőket, de ma már belátom, hogy így nem lehet semmit elérni.
Most megpróbálok velük együttműködni."
Farkas Ildikó három felfogást
tartott elképzelhetőnek. Az első szerint én vagyok a magam környezetének
alakítója, ez az individualista álláspont. A második a politikai döntéshozók
kényszerítésére helyezi a hangsúlyt. Itt fontos szerepet játszanak az NGO-k,
amelyek a harmadik magatartásforma lehetőségét kínálják. Felhívta a figyelmet
arra, hogy a legitimitás nem azonos a legalitással.
A nevelés és az oktatás fontosságát
Horváthné Ács Katalin is kiemelte, megemlítve, hogy Pázmány Péter Tudományegyetemen
is van környezettudományi tanszék. A legfontosabbnak azonban azt tartotta,
hogy egy korosztállyal lejjebb menjünk, és az általános iskolában kötelezővé
tegyük a környezeti nevelést. Farkas Ildikó közbevetette, hogy a Környezetvédő
Tanárok Országos Egyesülete megpróbált lobbizni ennek érdekében, de nem
járt eredménnyel.
Alighanem lényegi pontra tapintott
Huszár Zsuzsa, amikor azt mondta: "A szimpózium során dilemmáim szaporodtak
csak. Összbenyomásom Ekler Dezsőével rokon: mindennek az ideiglenesség
tudata ad hangsúlyt. Kettős identitással élünk, környezetszennyezők és
ugyanakkor tenni akaró környezetvédők vagyunk. Akkor van jövőnk, ha belátjuk,
hogy csak a jelen létezik. Ebből egy organikus nevelési elv következik."
Szerinte szelídségre és radikális cselekvésre egyaránt szükség van: Ez
nem ellentmondásos kijelentés, ha azt a nézetet valljuk, hogy a gondolkodás
is cselekvés. Ez mintha a beszélgetés legfontosabb témája lett volna.
Móczár Gábor szerint a cselekvési
lehetőségeket alapjában véve kétfelé vághatjuk: egyrészt amit mi egyénileg
megtehetünk - ez egyszerűen megfogalmazható. Másrészt az, amit nem lehet
ilyen egyszerűen megtenni a pénzvilág ellenállása miatt. Amíg a "nagy"
rendszert rá nem döbbentjük, hogy hiába uralja a világ vagyonának 80 százalékát,
mert a környezetkárosítás hatásai őt sem kerülik el, amíg önkorlátozásra
nem lehet nevelni őket, addig nagyon kevés cselekvési lehetőségünk van.
Azért van szükség erős civil szerveződésekre, azért kell összefogni, hogy
befolyásolni tudjuk ezeket a köröket. Ezzel Nádasdy Ferenc nem értett egyet,
mondván: El kell ismernünk, hogy a multinacionális cégek vezetői is emberek,
és nem marslakók. "Döntsük le ezt a falat. Hozzájuk kell eljutnunk, és
annak a tudatában kell próbálnunk befolyásolni őket, hogy ők is emberek."
Hát ez nehéz kérdés. A civil szervezetek helye, szerepe világszerte vitatott,
ellentmondásos - már csak azért is, mert igen sokféle van belőlük. Juhász
Géza emlékeztetett: "Lányi András tegnap azt mondta, hogy az egyfajta vallás,
hogy az angolok annak tudatában fogyasztanak évi 5 kiló vegyszert, hogy
ez az ára a jólétüknek. Akkor mi egy ellenvallás vagyunk. A civil szervezetek
feladata, hogy javaslatokat tegyenek le az asztalra. Nekünk a fogyasztás
reformálásán kell munkálkodnunk."
Ezek nem új gondolatok, mint
ahogyan az sem, hogy a gazdaságnak etikai dimenziója is van. Zsolnai László
szerint fontos, hogy etikusan működjenek a vállalatok és az egyének. A
kormány és az országgyűlés ugyanis olyan törvényeket hagy jóvá, amelyek
erkölcstelenek. Ez a rendszer bünteti azt, aki környezetbarát módon él,
és a szennyezőt jutalmazza. Fontos tehát a döntéshozók gondolkodásának
megváltoztatása.
Ekkor történt, hogy Sámsondi
Kiss György megelégelte a szerinte nem túl termékeny vitát és felszólította
a jelenlevőket, hogy aki a szavakon túl tenni akar valamit az kövesse őt.
Kiment, és egy pillanat múlva egy facsemetével és ásóval a kezében jött
vissza: "A civil szervezetek csak támadnak, vitatkoznak, ellenségképet
keresnek. Menjünk ki, és ültessünk el egy fát!" Kilépett az ajtón, de nem
követték azonnal. A vitába feledkezett közönség nem tudott egyből váltani.
Még elhangzott az, hogy a magyar környezeti nevelésért a családtól a főiskoláig
mindenki felelős. A gyerekeknek is modell kell, a diákoknak le kell fordítani
az ő nyelvükre, amit közölni akarunk velük, figyelmeztetett Labanc Györgyi.
Darvas Béla a konkrétumokat hiányolta, Fleischer Tamás egymás nyelvezetének
megértését hangsúlyozta. Síklaky István pedig a latin mondást idézte, miszerint
"a szenátorok derék emberek, de a szenátus egy gonosz vadállat".
A tartalmas, de nagyon szerteágazó
vita után a jelenlevők végül is elültették a nádasladányi kastély kertjében
az almafát...
M. I.
|