Farkas Ilona

A jövő század reménye

Magyarország szellemi kincsekben gazdag "nagyhatalom" lehetne, ha az energiaforrások között az "ember" értéket képviselne az ország vezetése és az egyes emberek számára, de a gyakorlatban nem ezt tapasztaljuk.

Tekinthetjük társadalmi, biológiai létünk monitoraként a lakosság egészségi állapotának jellemzőit, ez pedig azt mutatja, hogy rövid távú, szűk látókörű, csak gazdasági prioritásokat figyelembe vevő, az emberi és természeti értékeket kizsákmányoló szemlélet következményei pusztítják a társadalmat nem fertőző krónikus betegségek és korai magas halálozás formájában.
 

Helyzetkép

A lakosság egészségi állapotát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy világelsőséget mondhatunk magunkénak több nem fertőző krónikus megbetegedés esetében, például a daganatos halálozásban húsz éve.
A világban példátlanul áll a középkorú férfiak halálozásának drasztikus emelkedése. 30 év alatt háromszorosára emelkedett a 40-49 éves férfiak daganatos halálozása, de a 0-29 éves korúak kivételével minden korosztályban jelentős az emelkedés. A szomszédos Ausztriával összehasonlítva megállapítható, hogy Magyarországon minden lakossági korcsoportban - férfiaknál-nőknél egyaránt - jóval magasabb a halálozás, bár a 70-es évek elején még hasonló volt a két országban.
Kevés kivétellel minden daganatféleség esetében 100 százalékos vagy annál nagyobb volt az emelkedés az elmúlt évtizedek alatt. Ezen belül azoknál a daganatoknál, amelyeknél a levegőszennyezés és a betegség kialakulása között összefüggés tételezhető fel, mind a férfiak, mind a nők esetében az elmúlt húsz év alatt többszörösére emelkedett a középkorúak (40-59 évesek) csoportjában a halálozás. 
Mindeddig országos átlagértékekről volt szó, de a változás nem egyenletes mértékű az ország különböző területein. Egyes megyékben, egyes régiókban kiemelkedő mértékű a halálozás emelkedése. Az okok és a szükséges teendők felderítéséhez fontos lenne pontosan, nem megyei átlagértékek alapján megvizsgálni, hol, milyen mértékű a változás, vagyis mely területeken, mely lakossági csoportok kockázata nőtt sokszorosára a rákkeltő hatások tekintetében.
Pontos lakóhely alapján készített halálozási térképen a rákkeltő hatásokat gócként jelölnék a halálozási csúcsok, ezzel nagymértékben megkönnyítve az okok megtalálását.
1979-80-81 - 1995-96-97 közötti 16 év alatt jónéhány megyében és daganatféleség esetén jóval több mint 100 százalékos emelkedés regisztrálható, pedig egy ember életében sem nagyon hosszú tizenhat év, egy ország, egy nemzet életében szemvillanásnyi idő csak.
 
  Összes Szájüreg Vastagbél 
végbél		 Tüdő Leukémia Emlő
Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő Nő
1970-71 10 5 10 29 19 14 16 12 18 21 22
1980-81 1 4 5 17 4 5 6 12 10 8 20
1990-93 1 2 1 2 2 2 1 7 3 3 9
Magyarország daganatos halálozási helyzete 
a világrangsorban (Cancer Facts)

MIÉRT? - vetődik fel a kérdés mindenkiben a magyar halálozási értékek láttán. Korrekt válasz nincs. Vizsgálatok, pénz hiányára hivatkozva, alig történnek. Hipotézisek, feltételezések szép számmal láttak napvilágot, és az életmódszokások hibáit, a dohányzás, az alkohol, a helytelen táplálkozási szokások oki szerepét hangsúlyozzák leggyakrabban. Nem vitatva az életmódszokások jelentőségét, de az áldozatot bűnösként kikiáltani a legegyszerűbb; felmentést jelenthet célzott vizsgálatok elvégzése, további okok, összefüggések keresése alól. Pedig magas halálozási mutatóink a lakosság egészségi állapotának kritikus voltára hívják fel a figyelmet, az ország jövője szempontjából a legfontosabb teendők közé való sorolást érdemli ez a kérdés.
"Aki tudja, hol a gödör, nem esik bele", tartja a mondás, és a hazai lakosság egészségi állapota alapján megállapíthatjuk, hogy nálunk az emberek nem ismerik a veszélyeket és a védekezés lehetőségeit. Nincsenek széles körű egészségvédő, megelőző programok, és hiányzik az ismeretterjesztés, a megfelelő oktatási anyagok. Ha a mozaikokat összerakjuk, jelentősnek látszik a hazai környezeti ártalmak okozta egészségromlás, bár vizsgálat - pénz hiányában - ugyancsak alig történt ebben az irányban.

Légszennyezés

Magyarország környezeti állapotát nagymértékben meghatározza a medence-jelleg, a folyók messze földről hozzák a szennyeződést, és itt lelassulva lerakják. A levegőbe bocsátott szennyező anyagok nagy része - az időjárási helyzettől függően - saját fejünkre hullik vissza, és mennyiségük nem csekély. A magyar lakosság 44 százaléka szennyezett levegőn él.
Tatabánya és környéke a "legszennyezettebb levegőjű terület" jelzővel dicsekedhetett egész Európában, 100 kilotonna-számra került a levegőbe szennyező kémiai anyagok sora. De rákkeltő anyagok mérése nem történt rendszeresen, így egyéb vizsgálatokra alapozva becslésekre kell hagyatkoznunk. Az ajkai levegő-szennyezettségi hatások vizsgálatánál a porminták direkt és indirekt rákkeltő hatását erősebbnek találták a kutatók a benz(a)pirén tartalom alapján vártnál. A fővárosban 1990-ben egy év alatt 1115 kilotonna szénmonoxid, 13 997 tonna szénhidrogén, 293 tonna formaldehid, 1558 tonna korom került sok minden más mellett a levegőbe.
A szénmonoxid rákkeltő hatásáról nincsenek adataink, de erős méreg, amely az oxigénszállítást akadályozza a szervezetben, és ezzel a sejtek szabályos működését gátolja, továbbá ismert, hogy bizonyos daganatok képződését az oxigénhiány elősegíti. A szénhidrogén, formaldehid, korom azonban rákkeltő hatásúak. A kéndioxid, klór, nitrogéndioxidok irritatív hatása gyulladást okoz, a krónikus gyulladás regenerációját akadályozza a CO okozta oxigénhiány, és ezzel megteremtődnek az optimális feltételek a rákkeltő anyagok káros sejtfolyamatának megindításához.
A középkorú férfiak magas halálozási értékeit látva feltételezhetően számolni kell jelentős munkahelyi ártalmakkal is, bár adataink alig vannak (nőket egészséget veszélyeztető munkahelyen nem, vagy csak komoly korlátokkal szabad foglalkoztatni). Közismert, hogy elöregedett, nem karbantartott termelő-berendezések nagyobb fajlagos üzemanyag-felhasználás mellett működnek, így az ipari eljárások feltételezhetően nagyobb környezet- és egészségkárosító hatással járnak, mint a fejlett országokban. Mindez gyakran korszerű munkavédelmi berendezés nélkül, vagy a munkavédelmi szabályok figyelmen kívül hagyásával, sajátos természeti adottságaink figyelembevétele nélkül történik.
Szabolcsban, és a "jó levegőjű" mezőgazdasági területeken, különösen fóliatermelés mellett, szinte egész évben folyamatosan ki van téve a permetezés hatásának a lakosság is. A szennyezésre itt "csak" rásegít egy-egy ipari létesítmény, Szabolcsban például benzol kibocsátásával a volt Taurus. De szennyezzük a levegőt otthon is különböző tüzelésű eszközeink révén, minőségtől és karbantartottságtól függően, aerosolos tisztítószerekkel, rovarirtókkal szintén különböző mértékben tovább fokozva a kockázatot.

A szennyezett levegő okozta ártalom csak egy, de jelentős szelet és komoly kockázati tényező az ember egészségkárosítása tekintetében, hiszen a légzőfelület 100 m2-en percenként akár 100 liter levegő megfordulását is lehetővé teszi, és a tökéletes anyagcserét szolgálja mind az oxigén, mind a szennyező anyagok vonatkozásában. Egy év alatt nyugodt légzéssel több mint 4 millió liter levegő szennyező anyagainak légutakbani lerakódásával kell számolni. Azt is mondhatjuk, légzés útján biológiai levegőtisztítást végzünk.
A különböző anyagokra megadott "biztonságot" sugalló határértékek betartása is csak relatív védelmet jelent, mert a határérték mindig csak egy vizsgált anyag károsító hatásának mértékére vonatkozik, az ember azonban egyidejűleg sohasem csak egy anyag hatásának van kitéve, hanem számos együttes, gyakran egymást hatványozó negatív hatásnak. Csak a levegőben egy időben esetleg több mint 20-30 féle károsító anyag fordulhat elő. Fontos tudni, hogy a szervezetre gyakorolt hatás fokát módosítják a környezeti viszonyok, például hőmérséklet, páratartalom, a dolgozó fáradtsága, egészségi állapota stb.
A határértékek szintje az iparral kötött alku eredménye, amely legalább annyira tartalmazza az (elmaradott) ipar számára betartható mértéket, mint az egészségvédelem érdekében kívánatos szintet. Főként az akut károsodás kivédését célozza meg, figyelve a kártérítési felelősség csökkentésére, és szemet hunyva a bekövetkező, nehezen bizonyítható krónikus ártalmak felett.
Németország Észak-Rajna-Vesztfália tartományában a levegő rákkeltő anyagainak vizsgálata keretében a legjellemzőbb karcinogén anyagokat, például a benzolt, a benz(a)pirént, továbbá a kadmium-, a króm-, a nikkel- és az arzénvegyületeket, illetve azok koncentrációjának alakulását kísérik figyelemmel. A karcinogén anyagokat megfigyelő ellenőrző hálózat az említett tartományban 66 megfigyelő- állomásból áll, ahol a levegő szilárdanyag-tartalmát és az egyéb karcinogén anyagokat telemetrikus módszerrel, többalkotós vizsgálórendszerekben, egyenletes időközökben vett levegő-mintavétellel határozzák meg.
Budapest belvárosának ólomszennyezettsége 6-27-szeresen múlja felül a határértékben megadott mértéket, a BaP (3,4-benz(a)pirén rákkeltő szénhidrogén) szennyezettség határérték-túllépése gyakran 20-30-szoros mértékű. A levegőbe kerülő BaP legnagyobb része a részecskék mérete miatt be is kerül a légutakba. További rákkeltő anyagok mérése nem történik rendszeresen (benzol, formaldehid, azbeszt, kadmium, króm, nikkel, dioxin), így az okozott szennyező hatás mértékéről keveset tudunk, azonban nincs ok feltételezni, hogy jobbak volnának az értékek, mint a mért ólom-, illetve BaP-adatok esetében. Továbbá a mérőpontok adatait átlagolják, és ennek az eredménye a sajtóban közzétett átlagérték, amit a határértékhez viszonyítanak. A Rákóczi úti és Svábhegyi lakosság kockázatát azonban nem lehet átlagolni, így jobban érthető, miért van az, hogy a VII. kerületben átlagosan öt évvel rövidebb életkorra számíthatnak a férfiak, mint a XII. kerületben.
Az embert érő kémiai károsító hatás annál nagyobb, minél fiatalabb kortól, minél több oldalról és minél tartósabban áll fenn az expozíció. Talán ezért a fiatal középkorúaknál jelentkezik a legintenzívebb mértékű halálozás-emelkedés az elmúlt húsz év alatt, mert ők az első korcsoport, akik már gyermekkoruk óta vannak kitéve az ártalmaknak.
A felsorolt szennyezések mint oki tényezők a tüdő-, gége-, szájüregi rákos halálozások utóbbi húsz évben észlelhető gyors emelkedésében vélhetően fellelhetők volnának, ha vizsgálatok történtek volna ebben az irányban, de nem történtek. Az utóbbi harminc évben feltételezhetően intenzívebben emelkedett a kémiai ártalmak mértéke, mint a helybeli lakosság alkoholfogyasztása, dohányzása, illetőleg az utóbbiak károsító hatásait is bizonyára erősítik a kémiai szennyezők hatásai.

Vízszennyezés

Nem sokkal jobb az országos helyzet vizeink tisztasága tekintetében sem. Óriási iparvidékek vízgyűjtő területe országunk, vizeink 94 százaléka külföldről érkezik szennyezetten vagy részben szennyezetten, és nálunk folytatódik a vizek terhelése.
Folyóink vízminősége az elmúlt évtizedek alatt jelentősen romlott ammónium-, nitrát- és foszfátszennyezés tekintetében. A vizsgált vízterület 15 százalékában a romlás nagymértékű. A jelentős hazai vízszennyezés oka, hogy folyóink nagyrészt tisztítatlanul, vagy alig tisztítottan fogadják be a keletkező szennyvizeket, ugyanis a helytelen fejlesztési koncepció következtében nem történt meg a csatornahálózat fejlesztése, a szennyvíztároló kapacitás megteremtése, a szennyvíziszapok elhelyezésének megoldása. 
A lakosság 37 százaléka csatornázatlan területen él, szennyvize közvetlenül a talajba kerül. Számos nagyvárosunk szennyvize szinte teljes mértékben tisztítatlanul jut a Dunába, Tiszába, szennyvízcsatornának használva a folyóinkat, ahonnét az ivóvizet nyerjük. A mezőgazdaság műtrágya-, növényvédőszer-felhasználása elérte, sőt meghaladta a Közös Piac országainak hektáronkénti műtrágya-felhasználását. Nőtt vizeink nitráttartalma, összefüggésben a nagy mennyiségű, nem kellően adagolt és szakszerű műtrágya-felhasználással. Ez a változás jelentősen befolyásolja a parti szűrésű kutak ivóvíz-minőségét, különösen alacsony vízállás esetén, mert a vízutánpótlás a nagyobb nitráttartalmú talajvízből történik.

A szerves mikroszennyezők, ásványolaj-származékok, fenolvegyületek, növényvédő szerek, felületaktív anyagok káros hatásukat típustól függően tized, század mg/l koncentrációban fejtik ki. A többi gyűrűs aromás szénhidrogén, amelyek között több rákkeltő hatású van, nehezen bomlik le, a szervezetben felhalmozódik.
A felhasznált mezőgazdasági kemikáliák mellett víz- és talajszennyezés szempontjából az is jelentős, hogy 1981-ig nem volt a veszélyes hulladékok kezelését előíró rendelet, így az akkor már évi 5 Mt veszélyes hulladék nagyrészt a kommunális hulladékkal együtt került a talajba, függetlenül a talajszerkezettől, számtalan helyen talaj- és talajvízszennyezést okozva. Gyakorlatilag nincsenek ismereteink az így elhelyezett anyagok helyéről, minőségéről. Továbbá a rendelet megalkotását nem követte a veszélyes hulladék ártalmatlanításához szükséges műszaki, gazdasági feltételek biztosítása és megfelelő szemlélet kialakulása sem. Bizonyítják ezt a mai napig meglévő súlyos veszélyeshulladék-elhelyezési gondok, továbbá, hogy a szennyvíztisztítóban visszamaradt iszapot "talajjavítás" címén termőföldre terítik.
Ennek a gondolkodásmódnak és gyakorlatnak az eredménye, hogy a hazai ivóvíz-minőségi helyzetünk az OKI kimutatása alapján nem jó: 1995-ben országos átlagban a minták 43 százaléka, a vízművek ivóvízmintáinak átlagosan 40,0 százaléka nem felelt meg az ivóvíz-minőségi szabványnak. A legrosszabb helyzetű megyékben ez az arány a vízműveknél 60 százalék feletti, az egyedi kutaknál 90 százalék feletti kifogásoltsági arányt jelent, ami jól mutatja a talajvíz szennyezettségét. 
A kifogásoltság oka: nitrátszennyezés, különböző szerves, szervetlen kémiai anyagok, bakteriális szennyezők, amelyek maradéktalan kitisztítása a vízből a drága, új technológiákkal is lehetetlen. A klórral történő fertőtlenítés a bakteriális fertőzöttség kiküszöbölésére jó módszer, de további kémiai rákkockázatot jelent, trihalometánok formájában. "Zacskós vizet" az ihatatlan vizű településeken a kis csecsemők kapnak ingyenesen methaemoglobinaemia kivédésére, míg a kis- és nagyobb gyermekek és a felnőttek - a család iskolázottsági, anyagi viszonyaitól függően - a kifogásolható minőségű vizet fogyasztják, mert sem kulturális, sem gazdasági színvonaluk nem teszi lehetővé, hogy ásványvizet igyanak.

Élelmiszer-szennyezés

Táplálékaink ebből a talajból, vízből, a hozzáadott növényvédő szerrel épülnek fel.
A Magyarországon alkalmazott növényvédő szerekből számos rákkeltő hatásúval kell számolni. Szerves foszforsav-észterek közül (hatóanyagból) 36 féle, halogénezett alkanokból 17 féle, ditiokarbamátok közül 9 féle hatóanyag engedélyezett, azonban a mezőgazdasági felhasználó nem kap felvilágosítást az esetleges rákkeltő és egyéb káros hatásról. 
Bár ezek a szerek jelentős részben bőrön, légutakon, nyálkahártyán akadálytalanul felszívódnak, lebomlásuk ismeretlen, felhalmozódnak. A nem mutagénnek bizonyult hányad egy része toxikus, de a nem mérgezőnek, nem rákkeltőnek talált vegyületek sem tekinthetők a szervezet kémiai terhelése tekintetében ártalmatlan anyagoknak. A szervezetben a bekerülő kémiai anyagok között létrejövő kölcsönhatások követhetetlenek, nem tudjuk, hol, milyen változást hoznak létre, és következményeik is beláthatatlanok. Azt hiszem, elfogadható a feltevés, hogy minden új kémiai anyag fokozott terhelést jelent az emberi szervezet számára, amellyel az elmúlt évezredek alatt nem találkozott.
Élelmiszeripari termékeink szennyezők és hozzáadott adalékanyagok hosszú sorát tartalmazzák, tartósító, ízjavító, állagjavító, emulgeáló, stabilizáló szerek formájában. Továbbá számolnunk kell a raktározás, szállítás, elkészítés különböző fázisa során bekerülő szennyezőkkel is. A forgalomba kerülő élelmiszerek ellenőrzése nem megoldott fontos szennyezők vonatkozásában (pl. dioxin) annak ellenére, hogy veszélyességük közismert. Tehát a levegőből, vízből, táplálékainkból bekerül a szervezetbe számos új kémiai anyag, amely az életfolyamatok fenntartásához nem szükséges, sokszor káros, és ezzel párhuzamosan csökken elfogyasztott táplálékaink biológiai értéke, a létfontosságú enzimek, ásványi anyagok, vitaminok felvétele.
Hosszan lehetne elemezni, milyen feladatot jelent a szervezetnek a finomított, koncentrált, biológiai értékétől megfosztott élelmi anyagok arányának megnövekedése mellett, hogy vizet alig fogyasztunk, amelynek a salakanyagok szervezetből történő kimosását kellene biztosítani. Más méregtelenítő mechanizmusok, például a fizikai munka (izommunka, izzadás) visszaszorultak az életünkből. A szervezet a gyakorlati tapasztalatok szerint ezeket az ártalmakat egyre többünknél csak lassan kifejlődő krónikus károsodás kialakulása mellett tudja kompenzálni.

Az embert elsősorban fogyasztóként kezelő társadalom azt várja el a tagjaitól, hogy mindent megvegyen, "elfogyasszon", amit a piac kínál, iparágak születtek emberi gyengeségeink, nassolási vágyunk, az új iránti birtoklási igényünk kihasználására, ezt célozza meg a piacgazdaság. A társadalom egyre növekvő számú szegény rétege kiszolgáltatott a körülményeknek, nincs választási lehetősége, csak a legolcsóbb, leggyengébb minőségű árukat tudja megvenni, hátrányos helyzete folyamatosan újratermelődik. A nyugati árszínvonal elérésével, a munkabérek alacsony szinten tartásával tudatosan a munkaerőt, az embert értékeljük le, kényszerítjük az amúgy is alacsony életszínvonal fenntartása érdekében önkizsákmányolásra.
Eddig csak a feltételezhető fizikai kockázatok növekedéséről volt szó, holott ma már közismert, hogy a rossz szociális körülmények, a túlzott mennyiségű stressz, a szorongás, a félelem, a kiszolgáltatottság hasonlóan komoly mértékű ártalmat jelentenek az emberi egészség szempontjából, mint az egyes fizikai tényezők. Az utóbbi években fokozódó létbizonytalanság, a szociális feszültségek, a szinte kikerülhetetlen önkizsákmányolás is jelentős tényező a lakosság egészségi állapotának romlásában.
 

Egészségügyi rendszerünk hiányai 

Magas halálozási értékeinkben bizonyosan megjelenik az egészségügyi ellátottság színvonala, a preventív gondolkodás, a korszerű diagnosztika, terápia és rehabilitációs lehetőségek széles körű hiánya is
A magas betegszámhoz viszonyítva alig van daganatos betegek ellátására szakosodott kórházi osztály. Az egyéb típusú betegségek ellátására felkészült osztályok esetében nem kérhető számon sem a speciális szaktudás, sem az eszköz, sem a gyógyszer biztosítása, különösen a daganatos betegségek kezelésére alkalmazott drága gyógyszerek, és az alacsony átlagtérítések mellett. A szükségből "jobb híján" ellátott betegek gyógyulási eredménye csak rosszabb lehet, mint a szakellátásra felkészült osztályon. Az egészségügyi ellátásra is jellemző a tűzoltás jellegű működés, így mind a prevenció, mind a rehabilitáció lényegében kimarad, és emlegetése jelszónál többet gyakran nem jelent.

Nem ígér megoldást az egészségügyben a szolgáltatás-centrikus "teljesítmény-finanszírozás", ami magas pontértékű kezelések végzésében teszi érdekeltté az egészségügyet, és független a beteg gyógyulásától. A medicinában technikai elmaradottság sugallja a tárgyi feltételek felértékelését, ami a presztízs orvostudomány megvalósítása irányába vezet, ez az orvosi készülékek és a gyógyszeres terápia túlsúlyát jelenti, mellette elhanyagolódik, vagy figyelmen kívül marad az ember, a betegségek társadalmi, lelki okainak felderítése, kezelése. Így az egészségügy szemléleti elmaradottságában létrejött szakadék további növekedésével számolhatunk. A humanista orvoslás, a beteg felé fordulás, a preventív szemlélet, a pszichoszociális szempontok figyelmen kívül hagyása ugyanakkora hiba, mint az eszközös lehetőségek elhanyagolása.
A halálozási világelsőségünk által felvetett MIÉRT? kérdésre azt válaszolom: A humán értékek, az élet értékének semmibevétele, devalválása vezetett ide, mert az életünk szinte minden területén jelentősen nőtt az egészséget veszélyeztető kockázat az utóbbi harminc-negyven évben, azonban nem nőtt vele párhuzamosan a védelem lehetősége, a veszélyek ismerete, az élet tisztelete. Számos fejlett ország példája bizonyítja, hogy a fejlődésnek nem szükségszerű velejárója az élettér ilyen fokú beszűkülése.
A felsorakoztatott valószínű károsító tényezők és a felsorolásból kimaradók, de környezetünkben jelenlevők nyilvánvalóan emelik a korai megbetegedés és halálozás kockázatát, de a mérték megállapításához vizsgálatokra lenne szükség. Bizonyíték hiányára hivatkozva nem csökkenteni a valószínű kockázatot úgy, hogy nem teszünk meg mindent a tudomány mai állásának megfelelően a bizonyítékok összegyűjtésére, továbbá mindezeket a kockázati tényezőket nem létezőnek tekinteni lehet, de az ismeretek hiánya a következmények alól nem mentesít, erre a fenyegető demográfiai katasztrófa figyelmeztet. Hazai epidemiológiai bizonyítékokat várni a nemzetközi tapasztalatok alapján veszélyesnek minősített anyagok káros hatásáról azt jelenti, hogy számos emberi megbetegedést, halált okozó károsítást várunk meg, vitatkozva a bizonyíthatóság kérdésén és mértékén, és ha továbbra sem gyűjtjük a bizonyítékokat, sosem lesz "kellő ok" ezeknek az anyagoknak a forgalomból történő kivonására.
A helyzet kritikus, de nem kilátástalan! Számos ország példája bizonyítja számunkra, hogy a lakosság egészségi állapota javítható, a daganatos halálozás csökkenthető. Magyarországon is elérhetők ezek az eredmények, ha a jelenlegi helyzeten komolyan változtatni akarunk.
Szükség van a társadalom tevékeny önvédelmére, a civil szervezetek, különböző szakmai fórumok összefogására, szakszerű, széles körű tájékoztatásra, képzésre, és ebben a létrejövő Nádasdy Akadémia új, hatékony perspektívát kínál a tenni akaróknak.