Edward J. Madara--Tom
Ferguson
Önsegítő
hálózatok
Az önsegítő hálózatok olyanok,
mint egy-egy pótcsalád: tagjaik közös problémákon osztoznak és segítik
egymást a közös célok elérése érdekében. Az általuk nyújtott segítség ingyenes
és (a legtöbb esetben) a nap huszonnégy órájában elérhető. Az önsegítő
tevékenységek meglepően nagy hányada késő éjjel zajlik személyes találkozásokon,
telefonhívásokon, e-mailen vagy a számítógépes hálózaton keresztül.
Úgy tűnik, hogy felgyorsult
ritmusú társadalmunkban a hagyományos támogatási formák -- mint a szűkebb
és tágabb család, a szomszédság és a lakóközösség -- kezdik elveszíteni
a jelentőségüket. Nem véletlen, hogy ezeknek a hagyományos kötelékeknek
a gyengülésével egy időben az önsegítő hálózatok gyors kiépülésének lehetünk
tanúi.
Ezek a "választott családok"
segíthetik az egyént, hogy életmentő lökhárítót építsen ki a stressz és
az élet egyéb kihívásai ellen. A csoport tagjai által megosztott ötletek
és személyes tapasztalat segíthet önbizalmunk felépítésében és olyan attitűd
kialakításában, amire egészségi problémáink és egyéb életszituációk kezeléséhez
szükségünk van. A kutatások drámai egybeesést tükröznek a támogató csoportban
való részvétel és a fizikai és szellemi kondíció javulása között.
Egy támogató csoport munkájában
való részvétel lehetőséget nyújt arra, hogy rákapcsolódjunk egy a miénkhez
hasonló problémákkal küzdő, segíteni
kész emberekből álló erős hálózatra. Az önsegítők azt a fajta nehezen
megszerzett, intenzív személyes tudást kínálják, ami kizárólag egy problémával
való együttélésből születhet. Emiatt nem ritka, hogy a potenciális stratégiák
és irányelvek sokkal szélesebb és mélyebb skáláját képesek kínálni,
mint az egészségügyben vagy más segélyező formákban tevékenykedő hivatásosok,
akiknek szakvéleménye gyakran egy állapot technikai, patológiai és gyógyszerészeti
felmérésére korlátozódik. Eltérően sok hivatásos egészségügyi intézmény
gyakorlatától, amely gyakran a kiszolgáltatott páciens szerepébe kényszeríti
az embert, az önsegítő hálózatokra az jellemző, hogy tagjaikat önbizalom-építésre
és a saját erejükhöz való ragaszkodásra bátorítják.
Mindezen túl az önsegítő csoportok
hatékony kapcsolódási pontként is működhetnek egy segítségre szoruló személy
és a hivatásos egészséggondozási rendszer között. Tompítják a betegséggel
járó megbélyegzettség érzését, rávilágítanak a kezelésből származó előnyökre,
az újonnan csatlakozóknak segítenek megérteni, hogy a hivatásos orvosi
segítség mikor lehet hasznos és mi a legjobb mód ennek igénylésére, valamint
hozzáférhetőséget biztosítanak a csoport fő témájával kapcsolatos legjobb
információkhoz.
Az érdeklődésünknek megfelelő
hálózat megtalálása vagy létrehozása könnyebb, mint gondolnánk. Az első
lépés a már helyben és országosan működő csoportok feltérképezése. Tudassuk
barátainkkal, mit keresünk. Használjuk fel internetes ismereteinket. Az
újabb és kisebb csoportok illetve hálózatok nagy része rendkívül informális,
és sok közülük nincs reklámozva vagy felsorolva a megszokott címtárakban.
Saját önsegítő hálózatunk kiválasztása
nagyon hasonló a társkereséshez: azt az egyetlent keressük, amely jó benyomást
tesz ránk, és amelyik a legnagyobb egyezést mutatja az egyén és a csoport
által képviselt értékek és az adott központi téma között.
Ha nem találjuk álmaink hálózatát,
vegyük fontolóra saját csoport kialakítását, de semmiképpen ne próbáljunk
egyedül belevágni. Személyes kapcsolatokon és informális beszélgetéseken
keresztül próbáljunk más potenciális csoportalapítókat találni és velük
kommunikálni. Vegyük fel a kapcsolatot lakóközösségünkkel röplapok és levelek
segítségével; hagyjunk számítógépes üzeneteket a legmegfelelőbb hirdetőeszközökön
és hálózatokon.
A legtapasztaltabb csoportalapítók
kezdetnek egy 2--5 fős mag létrehozását javasolják. Kutassunk fel és lépjünk
kontaktusba bármilyen már létező csoporttal, amely modellként szolgálhat,
információkkal és tanácsokkal láthat el.
A következő lépés az érdeklődők
felbukkanásának kivárása. Készüljünk fel a csoport fő témájának újrafogalmazására
vagy esetleges alcsoportokra való felosztására. Igyekezzünk elkerülni,
hogy minden tevékenység a mi kezünkben összpontosuljon, mert ennek az lehet
az eredménye, hogy a többi tag úgy tekinti a csoportot, hogy az a "tiéd",
nem pedig a "övék". A siker kulcsa abban rejlik, hogy a csoport tagjaiban
kialakítsuk a birtoklás érzését. Azok a tagok, akik sajátjuknak érzik a
csoportot, sokkal aktívabban részt vesznek annak életében, és készek felelősséget
vállalni a csoport fennmaradásának érdekében. Különösen izgalmas új fejlemény
az önsegítő hálózatok elektronikus hálózaton való terjedése. A számítógépes
önsegélyezés átlendít a részvétel olyan akadályain, mint az összejövetelre
járás nehézségei vagy a miénkhez hasonló érdeklődésű illetve hasonló problémákkal
küzdő szomszédság hiánya.
A legtöbb elektronikus önsegítő
rendszer a nap huszonnégy órájában elérhető. Emellett a számítógépes önsegélyezés
nagyszerűen kiegyenlíti az esélyeket: olyan csapdák, mint az öltözködés,
a külső, az egészségi állapot és a beszédmód nem állnak útban. Míg az újonnan
csatlakozók időnként hiányolják a nonverbális kommunikációt, több tapasztalt
felhasználó úgy gondolja, hogy ez pusztán egy új kommunikációs közeg működése
elsajátításának kérdése.
A számítógépes önsegítő kapcsolatok
ugyanúgy lehetnek helyiek, mint országosak vagy nemzetköziek. A Cleveland
Freenet (Clevelandi Szabadhálózat) például számítógépes klinikát, egészségvásárt
és egészségügyi képzést kínál. Az ilyen helyi alapú hálózatok természetes
táptalajt jelentenek a helyi érdekeltségű önsegítő csoportok létrejöttéhez.
Fordította:
Tolnay Katalin
Forrás: The Millennium
Whole Earth
Catalog,San Francisco,
CA, 1994,
Harper San Francisco,
p 172
|