Edward J. Madara--Tom Ferguson

Önsegítő hálózatok

Az önsegítő hálózatok olyanok, mint egy-egy pótcsalád: tagjaik közös problémákon osztoznak és segítik egymást a közös célok elérése érdekében. Az általuk nyújtott segítség ingyenes és (a legtöbb esetben) a nap huszonnégy órájában elérhető. Az önsegítő tevékenységek meglepően nagy hányada késő éjjel zajlik személyes találkozásokon, telefonhívásokon, e-mailen vagy a számítógépes hálózaton keresztül.

Úgy tűnik, hogy felgyorsult ritmusú társadalmunkban a hagyományos támogatási formák -- mint a szűkebb és tágabb család, a szomszédság és a lakóközösség -- kezdik elveszíteni a jelentőségüket. Nem véletlen, hogy ezeknek a hagyományos kötelékeknek a gyengülésével egy időben az önsegítő hálózatok gyors kiépülésének lehetünk tanúi.
Ezek a "választott családok" segíthetik az egyént, hogy életmentő lökhárítót építsen ki a stressz és az élet egyéb kihívásai ellen. A csoport tagjai által megosztott ötletek és személyes tapasztalat segíthet önbizalmunk felépítésében és olyan attitűd kialakításában, amire egészségi problémáink és egyéb életszituációk kezeléséhez szükségünk van. A kutatások drámai egybeesést tükröznek a támogató csoportban való részvétel és a fizikai és szellemi kondíció javulása között.
Egy támogató csoport munkájában való részvétel lehetőséget nyújt arra, hogy rákapcsolódjunk egy a miénkhez hasonló problémákkal küzdő, segíteni kész emberekből álló erős hálózatra. Az önsegítők azt a fajta nehezen megszerzett, intenzív személyes tudást kínálják, ami kizárólag egy problémával való együttélésből születhet. Emiatt nem ritka, hogy a potenciális stratégiák és irányelvek sokkal szélesebb és mélyebb skáláját képesek kínálni, mint az egészségügyben vagy más segélyező formákban tevékenykedő hivatásosok, akiknek szakvéleménye gyakran egy állapot technikai, patológiai és gyógyszerészeti felmérésére korlátozódik. Eltérően sok hivatásos egészségügyi intézmény gyakorlatától, amely gyakran a kiszolgáltatott páciens szerepébe kényszeríti az embert, az önsegítő hálózatokra az jellemző, hogy tagjaikat önbizalom-építésre és a saját erejükhöz való ragaszkodásra bátorítják.
Mindezen túl az önsegítő csoportok hatékony kapcsolódási pontként is működhetnek egy segítségre szoruló személy és a hivatásos egészséggondozási rendszer között. Tompítják a betegséggel járó megbélyegzettség érzését, rávilágítanak a kezelésből származó előnyökre, az újonnan csatlakozóknak segítenek megérteni, hogy a hivatásos orvosi segítség mikor lehet hasznos és mi a legjobb mód ennek igénylésére, valamint hozzáférhetőséget biztosítanak a csoport fő témájával kapcsolatos legjobb információkhoz.
Az érdeklődésünknek megfelelő hálózat megtalálása vagy létrehozása könnyebb, mint gondolnánk. Az első lépés a már helyben és országosan működő csoportok feltérképezése. Tudassuk barátainkkal, mit keresünk. Használjuk fel internetes ismereteinket. Az újabb és kisebb csoportok illetve hálózatok nagy része rendkívül informális, és sok közülük nincs reklámozva vagy felsorolva a megszokott címtárakban.
Saját önsegítő hálózatunk kiválasztása nagyon hasonló a társkereséshez: azt az egyetlent keressük, amely jó benyomást tesz ránk, és amelyik a legnagyobb egyezést mutatja az egyén és a csoport által képviselt értékek és az adott központi téma között.
Ha nem találjuk álmaink hálózatát, vegyük fontolóra saját csoport kialakítását, de semmiképpen ne próbáljunk egyedül belevágni. Személyes kapcsolatokon és informális beszélgetéseken keresztül próbáljunk más potenciális csoportalapítókat találni és velük kommunikálni. Vegyük fel a kapcsolatot lakóközösségünkkel röplapok és levelek segítségével; hagyjunk számítógépes üzeneteket a legmegfelelőbb hirdetőeszközökön és hálózatokon.
A legtapasztaltabb csoportalapítók kezdetnek egy 2--5 fős mag létrehozását javasolják. Kutassunk fel és lépjünk kontaktusba bármilyen már létező csoporttal, amely modellként szolgálhat, információkkal és tanácsokkal láthat el.
A következő lépés az érdeklődők felbukkanásának kivárása. Készüljünk fel a csoport fő témájának újrafogalmazására vagy esetleges alcsoportokra való felosztására. Igyekezzünk elkerülni, hogy minden tevékenység a mi kezünkben összpontosuljon, mert ennek az lehet az eredménye, hogy a többi tag úgy tekinti a csoportot, hogy az a "tiéd", nem pedig a "övék". A siker kulcsa abban rejlik, hogy a csoport tagjaiban kialakítsuk a birtoklás érzését. Azok a tagok, akik sajátjuknak érzik a csoportot, sokkal aktívabban részt vesznek annak életében, és készek felelősséget vállalni a csoport fennmaradásának érdekében. Különösen izgalmas új fejlemény az önsegítő hálózatok elektronikus hálózaton való terjedése. A számítógépes önsegélyezés átlendít a részvétel olyan akadályain, mint az összejövetelre járás nehézségei vagy a miénkhez hasonló érdeklődésű illetve hasonló problémákkal küzdő szomszédság hiánya.
A legtöbb elektronikus önsegítő rendszer a nap huszonnégy órájában elérhető. Emellett a számítógépes önsegélyezés nagyszerűen kiegyenlíti az esélyeket: olyan csapdák, mint az öltözködés, a külső, az egészségi állapot és a beszédmód nem állnak útban. Míg az újonnan csatlakozók időnként hiányolják a nonverbális kommunikációt, több tapasztalt felhasználó úgy gondolja, hogy ez pusztán egy új kommunikációs közeg működése elsajátításának kérdése.
A számítógépes önsegítő kapcsolatok ugyanúgy lehetnek helyiek, mint országosak vagy nemzetköziek. A Cleveland Freenet (Clevelandi Szabadhálózat) például számítógépes klinikát, egészségvásárt és egészségügyi képzést kínál. Az ilyen helyi alapú hálózatok természetes táptalajt jelentenek a helyi érdekeltségű önsegítő csoportok létrejöttéhez.
Fordította: Tolnay Katalin
Forrás: The Millennium Whole Earth 
Catalog,San Francisco, CA, 1994, 
Harper San Francisco, p 172