Márczi
Imre
Tünetmentes
élet?
Minden
kor, minden kultúra többé-kevésbé egységes képet, fogalmat alkot a világról
és benne az emberről. Ha nem így volna, akkor a világképre épített társadalom
sem volna képes hatékonyan működni. Ez természetesen meghagyja annak
a lehetőségét, hogy egyesek időnként elrugaszkodjanak ettől a felfogástól,
de ennek okkal kell történnie, és néha keményen meg kell fizetni az
árát.
A tökéletes, hézag nélküli világképet,
világmagyarázatot leginkább a vallás kínálja. A vallás számára a világ,
a mindenség egész -- akkor is, ha a gyakorlatban nem ezt tapasztaljuk.
A feloldás egyszerű: az ember, vagy az istenséggel szembenálló démonok,
rossz szellemek zavarják meg a tökéletes rend működését, illetve darabokra
szedik szét azt, ami a teremtés eredeti szándéka szerint egy, tökéletes,
egész.
Az európai civilizáció egyik
szegletköve a Biblia és a köré ambivalens módon építkező zsidó és keresztény
kultúra, amely jobbára a görögök fogalmi rendszerének közvetítésével jutott
el hozzánk. Az elmúlt kétezer év hatalmas fejlődést mutatott az ember által
használt eszközök terén, de a világértelmezés kulcselemei nemigen változtak.
Érthető tehát, hogy a bibliai válaszok az emberi lét alapvető kérdéseire
ma sem kerülhetők meg.
Mit mond a Biblia az emberről,
az egészségről, a betegségről? Mitől, hogyan lesz "egész" az ember és a
világ? Mint tudjuk, a Biblia gyűjtőfogalom; sokféle irat együttese, amelyek
a kanonizáció folyamatában válogatódtak ki. Maga a kanonizáció folyamata
nyújtaná az első értelmezési szintet az egész, az egészség bibliai fogalmához
is, ha megközelítőleg pontosan ismerni lehetne a kiválogatódás szempontjait;
szakértők azonban mind a mai napig vitatkoznak ezeken. Az "eredmény" ebből
csak annyi: maga a Biblia is eklektikus válogatás az antik keleti kultúrák
hallatlanul gazdag szóbeli és írásbeli hagyományából: töredékes, nem "egész".
Ismeretes az az általános ókori
felfogás, miszerint a betegség és a bűn összefügg: a bűn következménye,
büntetése a betegség. Ezért a gyógyulást is elsősorban mágikus, kultikus
eszközökkel próbálták elérni. Ha bekövetkezett, általában az istenség ajándékának,
illetve kiengesztelődésének, a bűn bocsánatának tartották, így érthető,
hogy a gyógyítás többnyire a papok hatókörébe tartozott. Természetesen
gazdag tapasztalatokkal rendelkeztek a természetes gyógyítási-gyógyulási
folyamatokról is (olaj, bor, fürdők, gyógyfüvek, masszázs, akupunktúra
stb.), de ezek is többnyire kultikus, szimbolikus formákba, folyamatokba
ágyazódtak.
Igen éles fényt vet Jób könyve
a problémára: egész/séges-e az Isten?! Tényleg abszolút, tökéletes jó?
Nem egy pszichopata őrült?! Jung válasza nagyon súlyos további kérdéseket
tesz fel a kereszténység abszolútnak, tökéletesnek, egésznek gondolt Isten-fogalmával
kapcsolatban. Végül is lehetséges-e az egész, az egészség, ha Isten (a
lét) maga is megosztott, poláris, részekből összetett? Nem az-e a lét alaptapasztalata,
hogy a világ részekre szabdalt? És az ember életfeladata ennyi: sikeresen
egyensúlyozni az egymásnak ellentmondó dolgok között; esetleg harmóniába
hozni azokat -- mindezt természetesen az emberi lét horizontján.
Az újszövetségi hagyomány mintha
elmozdult volna a fentiekben körvonalazott alapról. Jézus tiltakozott a
bűn és a betegség, baj közvetlen oksági összefüggésbe hozása ellen. Bár
nem ment el érzéketlenül a testi szenvedés mellett, érdeklődése elsősorban
az ember lelki egészsége, Istennel, a mindenséggel való harmóniája felé
fordult. Ennek az egységnek a hiányát a pusztulás -- nem a betegség --
drámai képeivel hangsúlyozta. Mivel a betegség mégiscsak szoros kapcsolatban
van a romlással, pusztulással, nehéz kérdés annak eldöntése, hogy mennyiben
tartotta Jézus a betegséget pusztán a biológiai rend megzavarásának. Ma
már bizonyosnak látszik, hogy az evangéliumok Jézus-képére a későbbi egyház
szempontjait vetítették vissza. Az eszkatológiai és transzcendens vonások
kiemelése miatt árnyékba került mindaz, amit az emberről mondani akart.
Nem kétséges, hogy fő törekvése az volt, hogy az ember irányultságát, lelki
beállítódását tökéletesítse, illetve fordítsa (vissza) abba az irányba,
amely a léttel -- Istennel -- való teljes egységet eredményezheti. Ez az
egység azonban csak az ember aktív közreműködése révén jöhet létre. Rajtatok
fordul -- mondta; az Isten folyamatosan biztosítja a maga részéről a feltételeket.
Ez azonban nemigen látszik a világban. Jób könyvének szerzője azt mondja,
hogy az ember csinálhat bármit, végül is egy önkényeskedő, néha zsarnok
és kegyetlen Istennek van kiszolgáltatva. Jézus tanítása szerint az Isten
szerető atya, aki várja, hogy együttműködhessen az emberrel a teremtés
befejezése, tökéletessé tevése érdekében. A baj, romlás, halál tehát Jézus
szemléletében is jelen van, de ez nem végzet, mint Jób esetében, hanem
cselekvésre, az egység megtalálására való felhívás.
A kereszténység szemléletében
háttérbe szorult ez a szemlélet. Az ember az isteni tökéletesség esetleges
függvénye. Ez lényegében visszatérés Jób szemléletéhez azzal a különbséggel,
hogy a kereszténység szerint Isten abszolút, tökéletes és jó. Ha napjaink
valóságával vetjük össze ezt, a szakadék áthidalhatatlannak tűnik. Ám ez
már a történeti egyház problematikája, és túlmutat a Biblia világán.
De térjünk vissza Jézushoz.
A mélyebb elemzés megmutatja, de legalábbis erősen valószínűsíti, hogy
Jézus nagyon mélyen megértette és át is élte az emberlét összes dimenzióját.
Az emberi lét harmóniájának megteremtését nem az isteni kegyelemtől várta,
hanem elsősorban az embertől. Jézus szerint az egységet, az egészséget
az egyén szintjén a test-szellem-lélek egyensúlyában kell megtalálni. A
közösségről szóló tanításában pedig azt hangsúlyozta, hogy az egyén a másik
emberrel szövetségben, őt befogadva lehet csak "egész". A természetről
közvetlenül nem sok mondanivalója volt, de a környezettel való harmónia
gondolkodásának nyilvánvaló előfeltételei közé tartozott. Manapság ehhez
hasonlóan egyre többen gondolják úgy, hogy a környezeti gondok megoldásának
kulcsa az ember. A projekciók visszavonása, a beavatás, az aszkézis, az
önismeret -- ezek mind megtalálhatók Jézus, a gyógyító eszköztárában.
*
Milyen üzenete van ezeknek a
Bibliában fellelhető gondolatoknak a modern ember számára? A vallások sajátos
felekezeti szempontjai helyett a lehető legtágabb horizonton kell megkísérelni
az értelmezést. A modern (posztmodern) gondolkodás a következő távlatot
kínálja.
-- Az ember ellenállhatatlan
vágyat érez egy olyan világ iránt, amely egységes, egész, tökéletes; hiány
és romlás, betegség nélküli.
-- A világ a valóságban nem
egész, hanem részekből összetett, konfliktusos, poláris. A dolgok -- és
az emberek is -- keletkeznek és egy idő után elmúlnak, átadva a helyüket
valami másnak.
-- Az ember egységet, teljességet,
állandóságot akar létrehozni, ám e törekvése közben újabb, mélyebb szakadékok,
törésvonalak tűnnek elő a világban. Önmagát is töredékesnek, esendőnek,
múlékonynak tapasztalja. A betegség, a halál az emberi lét kihagyhatatlan,
lényegi tapasztalata. Az ember sorsa ebben a világban, ebben a létezési
módban a polaritás, a töredezettség, a feloldhatatlan komplexitás.
-- Miközben megtapasztalja a
betegséget, a romlást, a halált, képes mindezeket a lét tágabb összefüggéseivel
egyben látni és elfogadni, magában integrálni, egységben megélni (erre
tesz kísérletet a vallás az abszolútum, a jó isten fogalmával). A lét minden
látszólagos korlátozottsága ellenére van egy belső játéktér az ember számára.
Ám az ember azt is tudni szeretné,
mi van ezen a létezési módon kívül: mi van a halál után, a születés előtt,
lehetséges-e, van-e tökéletesség, hibátlan, romolhatatlan lét, egész. A
vallások biztosnak ígért válaszokat kínálnak, amelyek azonban egy idő után
érvényüket vesztik, mert nem nyújtanak megoldást az élet által felvetett
újabb kérdésekre (pl. a környezet rombolása, génmanipuláció).
*
Mindezek után úgy tűnik: az
egészség lényegében szubjektív életérzés -- ha pontosítani, szűkíteni akarjuk:
annak biológiai vetülete. Az egészség fogalma azonban lényegéből adódóan
a horizont végtelen kitágítását sürgeti a szellem és a lélek területei
felé. Egészséges egy "izomagyú", aki épp kilép a fitness-center ajtaján?
És beteg-e az a Zsazsa néni, aki csendben tudomásul vette, hogy rákos,
és szép sorjában elrendezi a dolgait, tudva, hogy az ő ideje hamarosan
lejár?... Az ember soha nem lehet teljesen egészséges és teljesen beteg.
Aki magát egészségesnek
mondja, menthetetlen.
|