Rovatunkban rendszeresen tematikus válogatást közlünk az Óbudai Selyemgombolyító épületében működő könyvtár állományából, tekintettel a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési programjának keretében zajló környezeti nevelési báziskönyvtár építésére is.
 
 

McWhirter, Jenny: EGÉSZSÉGES ÉLET. 
Tanári kézikönyvBudapest, 1995, 
Nemzeti Egészségvédelmi Intézet

A kapcsos kivitelben készült -- a kötetben található feladatlapok kezelését ilyen módon megkönnyítő -- munka a 10--14 éves kiskamaszokat tanító tanárok kézikönyve, a négy évre szóló egészségnevelési program első része. A cím nagy és kis betűkkel való szedése arra utal, hogy egész életet csakis egészségesen lehet élni. Fontos tehát, hogy az arra legfogékonyabb korban kezdődjön meg az egészséges életmódra való nevelés, hiszen a jövő nemzedékének testi-lelki állapotáért a ma tanító pedagógusok és szülők felelősek.

A szerkesztők az egy tanévre szóló munkát kilenc fejezetben (Egészséges életmódok, bevezetés; A biztonság megőrzése; Az egészséges táplálkozás; Mozgás és személyes higiéné; Kábítószer-fogyasztás és a kábítószerrel való visszaélés; Növekedés, változás és az emberi szexualitás; Családi élet és kapcsolatok; Egészséges környezet; Egészséges életmódok, összefoglalás) foglalták össze.

A kézikönyv használatakor a pedagógusok számára világossá kell, hogy váljon az a minden fejezeten átívelő szerkesztési elv, mely az alapvető készségek és képességek kialakítását tűzte ki célul. A készségek, értékek és a viselkedésminta közös "szálra" való felfűzése azt kívánja meg a gyermekektől (a tanártól is), hogy ismerjék fel az összefüggéseket a csak látszólag különböző témák között. Ez a módszer fejleszteni kívánja a tanulók kritikai érzékét is, nevezetesen azt, hogy az információk befogadása során maguk jöjjenek rá a következtetésekre: a kábítószer-élvezet, a dohányzás káros az egészségre, a napi tisztálkodás, a fogmosás, a megfelelő higiéné, a táplálkozás sokoldalúsága pedig az egészség megőrzésének, a betegség megelőzésének talpkövei.

A kilenc fejezet mindegyike Elméleti segédanyaggal kezdődik, mely európai és más nemzetközi kutatások eredményeit hozza, ezek az információk is a tanár munkáját kívánják segíteni. A fejezetek következő egysége, a Hogyan lehet legtöbbet kihozni ebből a fejezetből? a tárgyalt anyagrész lényegét összegzi, rámutatva azokra az összefüggésekre, amelyek a tanultakat más fejezetek anyagával is összekötik. A fejezetek további szerkezete csupán irányt kíván mutatni a pedagógusoknak, az ettől való eltérés -- a tanulói fejlettséghez, érdeklődéshez igazodva -- lehetséges, sőt hasznos is. Az órák szerkezete a következő: a bevezető résszel kezdődnek, majd a tárgyalt anyagrészhez kapcsolódó, hasznos információk felsorolása, munkalapok és a témát jobban megvilágító kérdések következnek, végül az ismétlés és egy megoldandó, ajánlott feladat található. A tanulók feljegyzéseket készíthetnek az órán elhangzott beszélgetésekről -- fontos, hogy minden tanuló aktív részese legyen a hallottaknak --, mindez vélhetőleg ösztönzőleg hat majd az otthoni munkára, a szülők bevonására is. Az óra kezdetekor érdemes alapszabályokban megfogalmazni (például: Maradj csöndben, míg mások beszélnek! Légy segítőkész és kedves!) mindazokat a kívánalmakat, melyek rögzítik, miféle viselkedést vár el a pedagógus a tanulóktól annak érdekében, hogy ne duzzadjon alaktalanul hömpölygő vitává az óra. A piktogramok magyarázatával kiegészített, "formabontóan" szép tanári kézikönyv remélhetően sokak segítségére lesz az egészséges életre való iskolai nevelés során.
 
 

Glatz Ferenc (szerk.)
EGÉSZSÉGÜGY ÉS PIACGAZDASÁG
(Magyarország az ezredfordulón: 
Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. 5. 
Az életminőség tényezői Magyarországon)
Budapest, 1998, MTA, 243 p.

A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő, az életminőség tényezőit elemző új sorozat Magyarország ezredfordulós helyzetét vizsgálja. Ez a többszerzős tanulmánykötet, mely elé Bácsy Ernő és Vizi E. Szilveszter írt bevezetőt, az Egészségügy és piacgazdaság szoros összefüggéseire világít rá. A szerkesztők három nagy, tematikus fejezetbe rendezték a tanulmányokat (Egészségügyi ellátás és piacgazdaság; Informatika és egészségügy; A gyógyítás lehetőségei). Az első részben Mikola István tanulmánya a "köz" és "magán" viszonyát vizsgálja az egészségügyi ellátórendszerben. Gidai Erzsébet munkája az egészségügy és a piac viszonyát elemzi. Vizi E. Szilveszter a klinikai szempontból szükséges, pénzügyi szempontból pedig lehetséges gyógyszerterápia kölcsönhatásairól ad hű képet, míg Kovács Gábor és Szüts Tamás a gyógyszertár-támogatási rendszer új modelljét mutatja be. Szó esik még a gyógyszerellátásról és a gyógyszer-finanszírozásról (Hamvas József és Furka Beáta munkái). A második részben az informatikaés egészségügy kapcsolatáról szól Horváth Istvánnak az egészségügy számítógépes ellátottságát elemző munkája, míg Rudas János a számítógépes hálózatnak az egészségügyi ellátásban való kiépítéséről és az informatikának a gyógyításban betöltött szerepéről ad fontos és értékes elemzést. A zárófejezetbe foglalt három tanulmány (Gógl Árpád: Döntéselmélet, orvosi döntés az egészségügyben; Méhes Károly: Gyermekegészségügyünk egyes vonásairól; Bánóczy Jolán: A fogászati egészségügy helyzete Magyarországon) a gyógyítás különböző területein meglévő lehetőségeket mutatja be. A kötetet záró függelék a témában született, jobbára kéziratos tanulmányok jegyzékét nyújtja. A tanulmánygyűjtemény fontos, megkerülhetetlen munka, az egészségügyben dolgozók és oktatók, a felsőoktatásban részt vevő egyetemi hallgatók számára.

Legyen akár most épülő vagy régi lakóház, ideiglenes vagy hosszú távra tervezett lakás, bérlemény vagy saját otthon: hogyan tervezzük meg, vagy válasszuk ki úgy, hogy testi-lelki egészségünket szolgáló térben éljünk ezentúl? Milyen szempontok mérvadóak, hol lelhetünk gyakorlati segítségre, mit meríthetünk a tudomány eredményeiből, mit tanácsol a tudomány határterülete, az intuitív és szubjektív paratudomány (pl. feng shui, vízérkeresés vesszővel), sőt a tudomány ősi magva, az eredeti őstudás, az ún. prototudomány (pl. Püthagorasz leírása az univerzum elemeiről), s nem utolsósorban mit súg saját bensőnk, ha odafigyelünk rá -- erről olvashatunk e könyvben.

Már tervezésekor vagy kiválasztásakor tanácsos úgy gondolni otthonunkra, mint egy körülöttünk létező organikus struktúrára, mely velünk együtt változik, gyarapszik. Mi jellemzi az egészséges házat? Lehetőség szerint minél jobban és sokrétűbben használja, tárolja a természet energiáit, s minél kisebb romboló kihatása van természetes környezetére. Elektromos berendezések helyett inkább a természet mechanizmusait alkalmazza, az egészséget és ökológiát helyezi előtérbe a divatos megoldásokkal szemben. Építése során nem mérgező, nem környezetszennyező, megújuló, biológiailag lebomló, alacsony környezeti és társadalmi költségek árán előállított anyagokat használ fel, melyek modul szerkezetűek, szétbonthatók, valamint újrahasznosíthatók.

Az ilyen építmények egyszerű szerkezetűek, belesimulnak a természetes környezetbe, kertjükben a táj jellemző fái, bokrai, virágai köré vonzzák a vadon élő állatokat is. Nem a természettől elkülönülten, hanem annak részeként működnek, kifejezik a földhöz való kapcsolódásukat.

Az egészséges épület ideális esetben felhasználja a nap, a szél és a víz energiáját, s energiaigényének nagy részét a passzív energiatárolás és újrafelhasználás beépített lehetőségeivel nyeri. Elhelyezése a téli napfénynek, nyári árnyéknak, a szelek hűvösének és a talaj hőmérsékletmódosító hatásának optimalizálását célozza. Távol esik az állandó egészségkárosító hatást kifejtő elektromágneses terektől (pl. nagyfeszültségű vezetékek), elkerüli a föld alatti vezetékeket, vízereket vagy olyan geológiai képződményeket, melyek torzítják a Föld elektromos és mágneses mezőit. Ha nincs lehetőség ezek elkerülésére, védekező módszereket alkalmaz semlegesítésükre (az ágyakat, ülőbútorokat mindenképpen e hatások elkerülésével helyezik el bennük). A természet energiaáramlásainak figyelembe vételéhez, a hozzájuk való alkalmazkodáshoz felhasználhatja a feng shui ősi kínai bölcsességét. Az egészséges lakóépület minimális mennyiségű szennyező anyagot bocsát ki környezetébe, komposztálóval rendelkezik, hasznosítja a szennyvizet, ahol lehetőség van rá, kútvizet, esővizet alkalmaz. Alulról a talaj radonsugárzásától szigetelt, a hálószobában negatív ionokban dús levegőjű, a többi helyiségben a pozitív és negatív ionok egyensúlya jellemzi. A kert, erkély vagy ablak gyógynövényei, bokrainak illatai áradnak be az ajtókon, ablakokon.

Az egészséges belső klímát természetes anyagok hozzák létre, amelyekből nem párolognak mérgező kémiai anyagok, melyek nem indukálnak elektrosztatikus hatást, s nem jelentenek további terhelést az emberi szervezet túlságosan igénybe vett alkalmazkodó rendszerére, nem fokozzák az allergiás reakciók lehetőségét. A jó tervezés és a felhasznált áteresztő anyagok révén szabályozzák a belső hőfokot, nedvességtartalmat és légáramlást. A nyugodt légkört a külső zajtól való szigetelés és a természet hangjai felé fordulás biztosítja. A jól megvilágított belső terekben nincs szükség nappali világításra.

Ez az otthon nem elrejt, hanem segít bennünket életünk kiteljesítésében, nem csupán testünk, de lelkünk harmóniáját is erősíti közvetlen környezetünk rendjével összhangban.

Ha környezetkárosító anyagokról van szó, ritkán vagy egyáltalán nem is jutnak eszünkbe ruhadarabjaink. Ki gondolná, hogy a sokfajta allergia vagy a manapság igen gyakori idegrendszeri megbetegedések egy része mögött hőn szeretett, divatos ruháink állnak. A könyv szerzői őszintén és nyíltan tárják elénk azokat a meghökkentő statisztikai adatokat, melyek szerint ruházatunk nagy része nem éppen környezet- vagy bőrbarát. De hát ki akar zsákruhába bújni és felvenni az ún. müzli-look-ot? Ha ökodivatról beszélünk, legtöbben a színtelen, formátlan ruhákra gondolnak, holott már nagyon sok olyan divattervező van, akinek fontos, hogy ne csak a ruhák anyaga, de azok fazonja is megállja helyét a mai világban. Mit tehetünk mi, egyszerű vásárlók, ha nem szeretnénk "mérgező ruhákat" hordani? A könyvben megismerkedhetünk a különböző ruhaanyagokkal, mint például a gyapjúval, pamuttal, selyemmel és a különféle kémiai anyagokkal, azok összetételével és a bőrünkre kifejezetten veszélyes méreganyagokkal, mely információk alapján már talán nem leszünk teljesen kiszolgáltatva a gyártóknak és eladóknak. Miután alaposan kitanulmányoztuk az anyagok összetételét, olvashatunk a különböző festési módszerekről, azok előnyeiről és hátrányairól, és megtaláljuk a már bizonyítottan nagyon veszélyes vegyületek listáját is. Nem kevésbé érdekes az a leírás, mely annak jár utána, hogy milyen úton-módon kerülnek be ezek az anyagok szervezetünkbe és milyen betegségeket okozhatnak (rák, allergiák, idegrendszeri megbetegedések, mérgezések). A szerzők könyörtelenül mérlegre tesznek minden terméket, emellett kiutat is mutatnak a mérgező divat világából. Több cég vagy egyéni vállalkozó adatairól és cégéről olvashatunk, melyeknél nyugodt szívvel vásárolhatunk környezet- és bőrbarát ruhadarabokat.

A biológus végzettségű író szakterülete a növényvédelem. Megpróbálja objektíven, tényekkel alátámasztva, és a mindennapi ember által érthetően bemutatni a témát, azaz a genetikailag módosított állatok és növények előállítását, jelentőségét és az ezekből készült élelmiszerek megjelenésének hatását a környezetre, a piacra, és az emberek testi és lelki egészségére. A könyv elején bemutatja a mai tudományos módszereket és bizonyos genetikai fogalmakat. Olyan témákkal is foglalkozik, mint a mozgékony genetikai elemek, a vektorok, vagy a híres Bt. Megismerkedhetünk a fagytűrő paradicsom, a mag nélküli narancs, az öngyilkos krumpli vagy éppen a Hepatitis B vakcinát tartalmazó banán történetével. A könyvből azt is megtudjuk, hogy kiknek állnak érdekében, és kiknek hoznak hasznot az ezzel kapcsolatos kutatások.

Mivel 2000-re a világ népessége várhatóan megduplázódik, az élelmiszertermelés és -kereskedelem területe gyors gazdasági átrendeződés és dinamikus változás színtere lesz. Egy jól működő élelmiszerrendszerben az élelem azonban nem egyszerűen az önfenntartás szükségletének kielégítője, hanem más szükségleteké is, melyekre nemhogy gátló, vagy kizáró, hanem inkább felerősítő, szinergista hatással van. Ahogyan az emberek az élelmiszerről beszélnek, feltárja azt is, mit jelent számukra az élelem: mint egyéneknek, mint háztartást vezetőknek, mint a helyi, nemzeti, vagy regionális közösség tagjainak, sőt mint a Föld lakóinak. Ezzel együtt a megélhetés, az egészség, a szabadság, a környezetrombolás, az élvezet és az életüket meghatározó döntésekben való részvétel kérdései is felmerülnek. A fogyasztói kultúra azt feltételezte, hogy az emberek összes szükséglete kielégíthető a fogyasztáson keresztül. Ma egyre többen látják, hogy az ember jóval összetettebb lény annál, mintsem hogy ez lehetséges lenne. A puszta éhségen kívül számos dolog határozza meg, hogy mikor, hogyan és mit eszünk: a szokások, a társadalmi és kulturális státusz, egészségi állapot, életkor, etnikai és kulturális különbségek stb. Ez a könyv igyekszik minél átfogóbb képet nyújtani a mai (elsősorban ipari világra jellemző) élelmiszerrendszerről.

Foglalkozik annak biológiai és ökológiai vonatkozásaival, valamint azzal, hogyan viszonyul az élelemhez a kultúra és az emberi szükségletek. Szól a történelmi változások formáló hatásairól, a táplálkozástudomány fejlődéséről, az élelmiszerekkel kapcsolatos betegségekről, a viselkedés és a motiváció szerepéről, az etnikai, a társadalmi, kulturális, életkori különbségek táplálkozásra kifejtett hatásairól és a különböző diétákról. Elemzi a rendszerben működő csoportok eltérő szerepeit, és feltárja azok -- esetleg egymással versengő -- érdekeit, a farmerek, a munkások, kereskedők, feldolgozók, elosztók, fogyasztók szempontjait. A különböző étkeztetési formák (éttermek, légitársaságok, kórházak, utcai gyorsétkezők stb.) mellett kitér a fogyasztók vásárlási szokásaira, tudatosságára, a nők fokozott munkába állásának következményeire, a változó szerepekre. A hatékonyság, a mezőgazdasági politika, a globális kereskedelem, a mamutvállalatok, bevásárlóközpontok által felvetett problémák mellett szerepelnek benne a korszerű termelés, a biotechnológia lehetőségei, az oktatás, a tömegmédiumok jelentősége, a piackutatás, a tömegkommunikáció, a marketing, a hirdetések, a tömegtermelés, a lobbycsoportok, s végül az élelmiszerjog és a politika lehetőségei és feladatai is.

A könyv témája egy viszonylag új tudományterület, az öko-járványtan. Azt vizsgálja matematikai modellek alkalmazásával, hogy a komplex ökológiai és klimatikus változások milyen hatással vannak és lesznek az emberi egészségre. Azokkal a betegségekkel (malária, dengue láz, bilharzia, az ózonréteg vékonyodása miatt fellépő különböző típusú bőrrákok, a szív- és érrendszeri, valamint a légzőszervi rendellenességek) foglalkozik, melyek előfordulása a globális felmelegedés hatására és a népesség gyarapodása miatt emberek millióit fogja a jövőben fenyegetni.

A könyv a téma iránt érdeklődő és a matematikai módszereket ismerő felnőtteknek, főleg közegészségüggyel, járványtannal, környezetvédelemmel vagy éghajlatváltozással foglalkozó szakembereknek szól.
 
 

Williams, Christopher (szerk.)
A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS ÁLDOZATAI
Új veszélyek, új törvények
(Environmental Victims. New Risks, New Injustice)
London, 1998, Earthscan, 188 p.

A különböző szerzők tollából származó írások jogi szempontból elemzik a környezetszennyezés áldozatainak a helyzetét. Egyelőre kevés országban vannak olyan törvények, amelyek jogi segítséget nyújtanak a környezetszennyezés megakadályozásához, a környezetszennyező tevékenység leállításához, vagy az áldozatok kártérítési igényeinek kielégítéséhez, akár egészségkárosodást, akár anyagi károkat okoz a környezetszennyezés. A környezeti jog azonban egyre jobban fejlődik, az egyes országokban és a nemzetközi gyakorlatban egyaránt. A könyv első fejezetében írásokat olvashatnak az érdeklődők a környezeti jog elméleti alapjairól. A második fejezetet nagy környezetszennyezést és komoly egészségkárosodást okozó ipari vagy bányászati tevékenységekről, illetve ipari balesetekről szóló esettanulmányok alkotják. Az egyik tanulmány például a Bhopalban működő növényvédőszer-gyár által okozott környezeti katasztrófa körülményeit és következményeit tárgyalja. A baleset miatt mindössze két nap leforgása alatt körülbelül 400 ezer ember szenvedett egészségkárosodást és rövid időn belül több ezren haltak meg. A bhopali tragédia rávilágít arra a problémára, hogy a multinacionális nagyvállalatok a veszélyes anyagokat előállító üzemeiket sok esetben a fejlődő országokba telepítik, többek között azért, mert ezekben az országokban közel sem olyan szigorúak a környezetvédelmi szabályok, mint az iparilag fejlett országokban, ha egyáltalán léteznek ilyen szabályok. Így a vállalatok tulajdonosai megtakaríthatják azt a hatalmas összeget, amelyet a környezetvédelmi berendezésekre kellene költeniük. A harmadik fejezet olyan törvényeket és civil kezdeményezéseket mutat be, amelyek közelebb vihetnek a probléma megoldásához. A könyv nem könnyű olvasmány sem tartalmi, sem nyelvi szempontból, azonban az alapos és mélyreható elemzések sok irányból világítják meg a környezeti áldozatok jogi és társadalmi helyzetét.

A könyv az 1995-ben Nagy-Britanniában azonos címmel megrendezett tudományos szimpózium előadásait tartalmazza.

Az élelmiszerekben előforduló kémiai anyagok iránti érdeklődést nemcsak az élelmiszergyártás problémái, hanem az is fokozta, hogy a rákkal, valamint a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatosan beigazolódott: kialakulásukban a táplálkozásnak is szerepe van. A karcinogén (rákkeltő) anyagok követése mellett a védő hatást kifejtő élelmiszer-összetevők meghatározása és működésmechanizmusuk kiderítése is előtérbe került. Az élelmiszerekbe bevitt vegyi anyagok jelentette kockázat meghatározása korábban laboratóriumi állatokon végzett, vagy in vitro kísérleteken alapult. Ekkor általában a nagy dózisban bevitt anyagok okozta változásokat mutatták ki, nem az élelmiszerekben valóságos mennyiségben előforduló anyagok hatásait. Ráadásul az egyéb táplálkozási tényezők befolyásoló hatásait sem lehetett így kideríteni.

Az analitikai kémia és molekuláris biológia legújabb eredményei lehetővé teszik az élelmiszerek biztonságának egészen másféle értékelését. A bevitel, a dózis-reakció és hatás mérésére ún. biomarkereket fejlesztettek ki. A biomarker egy testszöveten, testfolyadékon, vagy kiválasztott anyagon elvégzett mérés(eke)t jelent, egy bizonyos kémiai anyagnak való kitettség értékelése, s az ebből származó kockázat felbecslése érdekében.

AZ ELŐADÁSOK CÍMEI

A könyvben közölt cikkek az emberi gondolkodás, az agy működése, és a környezetnek az agy működésére gyakorolt hatása közötti összefüggést elemzik. A vizsgálódás különböző megközelítésből történik, a cikkírók kutatási területének megfelelően. A szerzők között megtalálhatjuk a fiziológia, a pszichológia, a pszichiátria, a patológia, az antropológia és a viselkedéstan szakembereit. A szerzők a személyiségünket meghatározó agyműködés és a környezet közötti komplex és dialektikus kapcsolatot kutatják. Arra keresnek választ, hogyan reagálunk a minket körülvevő világra, illetve hogyan befolyásolja a fizikai és a társadalmi környezet az idegrendszerünk működését, a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.

Minden élőlény állandóan alakítja a környezetét az élete folyamán. Ezzel párhuzamosan a környezet is formál minket. A környezet nem valami rajtunk kívül álló objektív adottság, hanem a tudatunkon keresztülszűrt valóság. Ugyanazokat a külső adottságokat másként érzékeli egy méh, egy madár vagy egy ember. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy ugyanazok a külső adottságok minden élőlény számára más-más környezetként jelennek meg. Ugyanazok a környezeti tényezők a különböző emberek számára is különböző szimbolikus tartalmat hordoznak, hiszen a környezet értékelését nemcsak annak objektív adottságaihatározzák meg, hanem az egyén addigi tapasztalatai is. Ez a szociális környezet fontosságára világít rá.

Olvashatunk a könyvben az agy morfológiai felépítéséről, a gondolkodást az agyban kísérő élettani folyamatokról, amelyeknek a követését a legmodernebborvosi technológia -- például a pozitron emissziós tomográfia (PET) -- teszi lehetővé. Találhatunk adatokat az agy kialakulásának fontos szakaszairól a magzati fejlődés időszakában, valamint az idegrendszer későbbi fejlődéséről, amikor az egyén már személyes benyomásokat szerez a fizikai és a társadalmi környezetről. Részben ezeknek az adatoknak az ismeretében következtethetünk arra, hogy a különböző életszakaszokban a külső hatások milyen fejlődést, illetve károsodást idézhetnek elő az agyban és így az érzékelésben, a gondolkodásban, illetve az érzelmekben. A gondolkodási folyamatok fejlődését, sőt ezzel párhuzamosan az agy szerkezetének változását -- strukturáltabbá válását -- a fizikai és a társadalmi környezet hatásainak köszönhetjük. A személyes benyomások megváltoztatják az agy érzékelő területének fiziológiai tulajdonságait. Amikor új ismereteket memorizálunk, akkor az agy szerkezete módosul. Az agy sérülései, az erős radioaktív sugárzás, a különböző fertőzések, a környezetben előforduló mérgező anyagok (például a járművek kipufogógázával a levegőbe kerülő ólom, vagy szénmonoxid), az alkohol és a kábítószerek azonban károsan befolyásolhatják az agy működését. A társadalmi környezetből származó hatások is tönkretehetik az idegrendszer működését.

A különböző hatások következményeit részben állatkísérletek segítségével, részben pedig az egészséges és a beteg emberek viselkedésének megfigyelésével és a modern vizsgálati eszközök alkalmazásával lehet megismerni. Az egyes érzékelési, mozgási, gondolkodási és érzelmi folyamatok az agy különböző helyeihez kötődnek. Ezeknek a felelős pontoknak a feltérképezése részben az agysérült emberek vizsgálatával történik: a sérülés helyének és a funkciókiesésnek az összekapcsolásával.

Ma az emberiségnek a fele városokban él, ezért érthető, hogy a könyv egyik tanulmánya azt vizsgálja, hogy milyen hatással van az emberek lelki egészségére a városok speciális fizikai és társadalmi környezete. A városokban tapasztalható nagyobb mértékű levegőszennyezés, zaj, zsúfoltság folyamatos stresszt okoz, amely a biztonságot jelentő emberi kapcsolatok lazulásával együtt növeli a neurózis és a depresszió kialakulásának esélyét.

Ma az emberiségnek a fele városokban él, ezért érthető, hogy a könyv egyik tanulmánya azt vizsgálja, hogy milyen hatással van az emberek lelki egészségére a városok speciális fizikai és társadalmi környezete. A városokban tapasztalható nagyobb mértékű levegőszennyezés, zaj, zsúfoltság folyamatos stresszt okoz, amely a biztonságot jelentő emberi kapcsolatok lazulásával együtt növeli a neurózis és a depresszió kialakulásának esélyét.

A cikkgyűjtemény főként az orvosok, a biológusok, az antropológusok és az ökológusok számára ad hasznos ismereteket, de az érdeklődő és a témában kellően tájékozott "laikusok" számára is érdekes és változatos szellemi kalandot kínál.