Az angliai Suffolkban van egy természetgyógyászati központ, ahol önmagunkra találhatunk, vagy meglelhetjük új énünket, ahol különféle terápiákat alkalmaznak, s meditálni is lehet. A meditációhoz pedig hozzátartozik a tánc, az éneklés, a nevetés és a beszélgetés is.

-- Visszahozzuk önmagunkat, teret biztosítunk, ahol valóban jelen lehetünk -- mondja Caroline Alicea Harwood Jones, igazgató. Ez a fajta gyógyítás nagyon sokféle lehet: kinek mire van éppen szüksége. Van úgynevezett lebegő tartályunk és za-zen körünk is, amelyek összpontosító energiát adnak.

-- Ahol a kertészkedésen, biogazdálkodáson kívül főzőtanfolyamokat is szervezünk. Igyekszünk egészségesebb bioételeket készíteni. Tudja, az élet a szíven és a szereteten át áramlik. Ha egy édesanya ételt készít a családjának, remélhetőleg szeretettel teszi, és persze friss alapanyagokat használ fel. Ez már önmagában gyógyítás! Része a természetes gyógyászatnak. Erre van szükségük a gyerekeknek, nemcsak gyorsétkezdékre meg a televízióra. Az élet alapjában véve olyan egyszerű, mi viszont túlbonyolítjuk. A ránk nehezedő elvárások miatt egyszerűen elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. Szervezetünk önkéntesekből álló, jótékonysági szervezet. Mindannyian ingyen dolgozunk itt, naponta öt-hat órát. Cserében nem kell fizetnünk az ellátásért, és e csodálatos természetes környezetben élhetünk, gazdálkodhatunk. Két jelentős támogatónk is van: Yehudi Menuhin és Sir Nicholas Pearson.

-- Az Ön által alkalmazott alternatív, természetes gyógyászat ma még újdonságnak számít, holott több ezer éves hagyományai vannak. Hogyan alakította ki, fejlesztette tovább kezelési módszerét?

-- Bármit adok is valakinek, azt először én magam próbálom ki. Ha valakinek koplalást írok elő, előtte én is koplalok, hogy tudjam, mik e koplalás következményei. Ha valakinek ételek fogyasztását javasolom, ezt soha nem könyvből teszem. Bizonyos értelemben jobb szakács vagyok, mint orvos, pontosan ismerem az ételek tulajdonságait és hatásait. Nyugaton csupán háromféle ízt ismernek: a sósat, az édeset és a savanyút. Ezzel szemben keleten az előbbieken kívül létezik csípős, keserű, fanyar, rothadt és erős íz is. És mindegyik más-más szervre van hatással. Az étkezés egyensúlya esetén valamennyi szervünk megkapja a szükséges tápanyagokat, s ezt követően visszaállítható e szervek megfelelő funkciója. Ha valaki eljön hozzám, és azt mondja: lumbágója van, nem a lumbágót kezelem, hanem a személyt, aki e betegségben szenved. Mindig azt vizsgálom, miért alakult ki valakinél a cukorbetegség. Ha folyamatosan adagoljuk az inzulint, az egyik tünet ugyan megszűnik, ám egy másik lép a helyébe. Azért, mert a betegség kialakulásának okát nem szüntettük meg. Pedig az ok a legalapvetőbb kérdés.

-- Csak akkor, ha az illető a betegség korai stádiumában keresett fel, még nem kapott kemoterápiás kezelést, és nem fél. A "rák" szó már önmagában is ijesztő. Mi pedig felcímkézzük magunkat, és tagjává válunk az "Egyesületnek". Csapdába kerülünk, amelyből képtelenek vagyunk kimászni. Csupán az azonos területen dolgozó szakorvosokkal van kapcsolatunk. Aztán ott a másik csapda, a kor csapdája. Ha valaki elmegy az orvoshoz azzal, hogy fáj a térde, az orvos első kérdése az: hány éves a beteg. Látja, megint csak be vagyunk skatulyázva. Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, ki kell törnünk e skatulyákból. Ehhez pedig nem kellenek tabletták. Iránymutatásra van szükségünk. Magunkba kell tekintenünk. Először is meg kell kérdeznünk: akarjuk-e egyáltalán ezt a változást? Nem jöhetnek be hozzám a betegek csak úgy az utcáról. Van nyolcfajta ellenállás bennem. Ha a beteg ezek egyikét is kiváltja belőlem, nem fogadom.

Igen, maga a test gyógyítja meg önmagát, mivel megvan erre a belső képessége. Csak akkor nem gyógyít, ha ezt megakadályozzuk, mert nyomást gyakorolunk rá. Gyógyszerekkel elnyomjuk. És ez az elnyomás nem jelenti az akadály eltávolítását. Az elnyomás alapjában véve nem más, mint csupán a tünetektől való megszabadulás. A testnek azt a képességét kell fejlesztenünk, hogy táplálással, koplalással, az emésztés segítésével megszabaduljon a számára káros anyagoktól. Ha ezt sikerül elérnünk, a test maga kezd el "kivirulni".

-- Ön most beszélget velem, figyeli a napsugárzást, s közben arra gondol, rendben van-e minden az operatőrrel. Körülbelül tizenkét helyen van egyszerre, szellemi energiái szétaprózódnak. Nem összpontosít egyszerre csupán egy dologra. Ezt hívják tétahullámoknak. Ha pihenünk, lebegünk, nem végzünk semmiféle erőfeszítést, a tartály energiái megpróbálnak visszahozni minket alfa-állapotba. Ha kijövünk e tartályból, még egy órán át ebben az alfa-állapotban maradunk. Azért fontos ez, mert mint ön is biztosan tudja, nem kell mindig tizenkét felé szórni az energiáit. Kétféle erő hat ránk, amiből minden fakad. Az egyik neve szeretet, a másiké félelem. Yan és Ying. A szerencsétlenségek 99,9 százaléka azért következik be, mert félünk. És addig nem szerethetsz senkit, amíg saját magadat meg nem szereted. A pillanatnyi élmény, hogy egyedülálló vagy, hogy nincs senki más olyan, mint te ezen a Földön, ez késztet erre az önszeretetre. Amikor kezdesz a központba kerülni, minden gyógyítási folyamat előtt nyitva áll az út. Óriási energiát jelent, amikor önmagunkra összpontosítunk. Legyünk hát önmagunk már holnap! Éppen erre szolgál e tartály. Hirtelen megszeretjük önmagunkat, és azt mondjuk: "Juhé, élek!" Nem akarok emlékezni a múltra, nem vágyom a jövőre. Az itt és most a fontos. Ezért aztán végbemegy a gyógyító folyamat.