Mérgező kórházak

"Mindenekelőtt ne árts!" -- ezt az alapelvet tartalmazza a hippokratészi eskü. Mit kezdjünk ezek után azzal a kiábrándító kijelentéssel, hogy maga az egészségügy bocsátja ki az amerikai környezetet károsító dioxin- és dioxinhoz hasonló vegyületek közel felét, valamint a higany egynegyed részét.

Hová kerül a kórházi "hulladék"? A fel nem használt vér és a testnedvek, az infúziós tasakok és kesztyűk, a baktériumtenyészetek, testrészek, szövetminták; a "szúrószerszámok" (tűk és szikék), a kísérleti állatok teteme (néhány ezek közül radioizotópokat tartalmaz); ételmaradékok; fertőző betegek zsebkendői és lepedői; hőmérőkből és vérnyomásmérőkből származó higany; tartós elemek; és minden, ami csak klórozott műanyagból készül.
A fertőző hulladékok, a patológiai maradványok és a kidobásra ítélt klórozott műanyag termékek kizárólag a kórházakra jellemzőek, s itt állandó érintkezésben állnak a közegészséggel. A legtöbb erőteljes kezelést igénylő kórházi hulladék nem visszanyerhető vagy újrafeldolgozható. Az újrahasznosítás különleges gondosságot és odafigyelést követel. A helytelenül kezelt orvosi hulladékok bosszújának elkerüléséhez a kórházaknak el kell fogadniuk és mindennapi gyakorlattá tenniük egy huszonöt éves amerikai háztartási hagyományt: a műanyag/papír és az organikus hulladék szelektív gyűjtését, a természetben lebomló hulladékzsákok használatát; és bizonyos termékek használatának kerülését.
Kérdezzük meg a közeli kórházban, hogy vajon a radioizotóppal kezelt testrészek és állati tetemek égetése előtt várnak-e nyolc felezési időt? Amennyiben nem, úgy radioaktív hamuval szennyezik a környezetet. Vagy kérdezzük meg, hogyan zsákolják vagy csomagolják a nemkívánatos szerveket. Ha ez klórozott műanyagot tartalmazó zsákokkal történik, akkor a kórházi hulladékégető dioxint és dioxinhoz hasonló vegyületeket bocsát ki.
A HIV elterjedése óta a kórházak különlegesen óvatosak a tűkkel és szikékkel, valamint a testnedvekkel való kapcsolatba kerüléssel. Nincsenek többé szemetes zsákot átszúró injekciós tűk. Ám ez a fontos óvintézkedési kampány elég visszás módon egy másik kockázati tényező akaratlan megnövekedéséhez vezetett. Sok egyszer használatos termék (elsősorban a hajlítható műanyagok, mint a kesztyűk és csövek) extrudált klórozott műanyagból készülnek. Egy nem szelektált szeméthalomba dobva és elégetve ezek rákkeltő anyagokat és hormonanalógokat bocsátanak ki. A Centers for Disease Control (Egészségügyi Ellenőrző Központ) megállapítása szerint az egész kórházi hulladékdömpingnek körülbelül két százalékát lenne muszáj elégetni. A kórházak mégis folytatják a teljes körű hulladékégetést. A közelmúlt károsanyag-kibocsátási mérőszámai arra indították az egészségügyben dolgozókat, hogy újragondolják a kórházon belüli fogyasztást. Rájöttek, hogy néhány hosszú távú kezelésben (pl. vese-dialízisben) alkalmazott, polivinil-klorid (PVC) tartalmú csőből tulajdonképpen mérgező molekulák oldódnak ki a csőben lévő folyadékba, s ezzel együtt a páciensbe jutnak. Ilyen esetekben mind a felhasználás, mind a megsemmisítés károsító hatással van, ahelyett, hogy az egészséget szolgálná. Az égetésről a fertőtlenítésre, az autoklávozásra vagy a mikrohullámú kezelésre való áttérés óriási akadályokba ütközik. Az ellenállás forrása a hulladékégetőkbe invesztált tőke. A befektetők nem kívánják a hulladékégetők elavulttá nyilvánítását, mielőtt kifizetődővé váltak volna, vagy hasznot hoznának. A kórházakban a klórozott műanyag kiválogatásának költségei (az idő) idegesítik a könyvelőket és bonyolítják a megszokott folyamatokat. A szállítási és szeméttelepi költségek egyre emelkednek, s egyre kevesebb az elföldelésre alkalmas hely. Rövid távon (az elkövetkező öt évben) a legjobb lépés a PVC-termékeknek a használatból való teljes kiiktatása, s klórozatlan helyettesítők beszerzése. Hasonlóan a többi tudatosság-diktálta változáshoz, a káros mellékhatások nélküli egészséggondozás új piacokat és üzletágakat nyit az újítók és a felelősen gondolkodók számára, és háttérbe szorítja azokat, akik az anyagi hasznot az emberi értékek megóvása elé helyezik.
Fordította: Tolnay Katalin
Forrás: Whole Earth, 1997 nyár