Termeljen ki százezer dollárt tíz hektáron
Részlet Booker T. Whatley: 
How to Make $ 100.000 Farming 25 Acres 
című könyvének előszavából* 
(* Emmaus, Pennsylvania, Regenerative Agriculture Association, 1
987, 180. p. Az előszót a kötet szerkesztője George De Vault írta.)

Bár az Egyesült Államokban és Kanadában farmerek százai, sőt talán ezrei alkalmazzák Whatley programjának bizonyos részeit annak érdekében, hogy viszonylag kis földterületen gazdálkodva viszonylag sok pénzt keressenek, a kritikusok még mindig elégedetlenkednek. "Nos -- horkannak fel indignálódva --, természetesen mindenki tudja, hogy Whatley nem próbálta ki módszerét sehol, túl a Tuskegee Intézet kerítésein... És Rockefeller pénzelte a vállalkozást. Nemigen fog ez működni a való világban!"

Az elmúlt év folyamán, miközben Whatley-vel ezen a könyvön dolgoztunk, sokszor hallottam ilyesmiket és egyéb gúnyos megjegyzéseket. Eleinte zavartak ezek a beszólások. Rövidesen azonban elszállt minden aggodalmam, ami a kritikát illeti. Hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy azok panaszkodnak ilyen unalmasan, akiket a sors csekély képzelőerővel, látnoki erővel és invenciózus gondolkodással áldott meg.

Ez a könyv nem a kritikusok számára íródott. A farmerekhez és egyéb gyakorlati emberekhez szól, akik képesek az új elképzelések gyors elemzésére, adaptálására és bevezetésére.

A józan ész azt diktálja, hogy tudomásul vegyük: kevés bombabiztos garancia védi a gazdálkodást, az üzleti élet egyéb területeit vagy akár magát az életet -- már ha van egyáltalán ilyen. A nyereség legtöbbször a befektetés függvénye. A siker csaknem teljes egészében az egyéni intelligencián, módszereken és a ráfordítható forrásokon múlik, valamint azon, hogy képesek vagyunk-e felismerni és kihasználni a kínálkozó lehetőségeket.

A kritikusok, úgy tűnik, csendesen megfeledkeznek minderről, valamint arról a tényről, hogy jelenlegi gazdálkodási rendszerünk nem működik kimondottan jól. Valójában inkább szánalmas kudarcot jelent számos gazdálkodónak. Elkeseredetten keressük az új lehetőségeket. Na és mi van akkor, ha azok "tudományosan" nem bizonyítottak vagy egyenesen ellentmondanak a hagyományos bölcsességnek? Attól még lehetnek működőképesek.
 

Ki mint vet, úgy arat

"Biztos, hogy a pokol nem lehet rosszabb, mint az, amit néhány farmer manapság művel" -- mormogja Whatley. A nyomtatott mű egyszerűen nem adja vissza a valóságot. Whatley whiskytől reszelős baritonja hullámzik és kanyarog, mint hegyi utak. Még ha suttog is, Whatley egy nyáját ostorozó, a pokol tüzével és a kiátkozással fenyegetőző baptista prédikátor szenvedélyével beszél. Déli kiejtése sötét és vaskos, mint a melasz, gyakran megtréfálja a jenki füleket. Az egyébként simogatóan édes déli akcentust Whatley esetében recsegővé változtatta az a mintegy két doboz füstszűrő nélküli Lucky Strike, amit nap mint nap elfüstöl. Whatley kilométerórájának mutatója eléri a 100-ast, miközben a Grand Am leszáguld a kétsávos, kanyargós szerpentinúton, amely Tuskegee-től a 85. államközi sztráda és Montgomery felé vezet. Az autó összes ablaka leeresztve. Whatley bal kezével a kormányt tartja, meg egy levél gyufát. A süvítő szél ellenére egyik gyufát a másik után gyújtja meg, s különösebb sietség nélkül az ajkai között fityegő cigarettához emeli. Ezenközben vezet, cseveg, gesztikulál.

"Egy farmerrel beszélgettem valahol Michiganben, azt mondta: »Tizenkét évembe került, hogy megtanuljak szójababot termeszteni. És most maga azt akarja, hogy tíz különböző növényt termesszek? Miért...« Egyre jobban hadart, míg végül teljesen összemosódtak szavai. A hangja két oktávval magasabb lett, s végül harsány vihogásban tört ki. »Hiszen ez százhúsz évembe kerülne!« Ez a farmer egyszerűen nem akart semmiféle változást" -- horkant fel Whatley. "Miért, mikor például az áfonyáról minden szükséges tudnivaló tizenöt perc alatt elsajátítható. A pokolba, elég erre öt perc is. Az áfonya 4.5 és 5.5 közötti pH-értéket igényel. Enélkül nem terem meg. Öntözni kell. Ha nincs pénzed öntözésre, ne termessz áfonyát. Hat láb távolságra ültesd a töveket, a sorok legyenek tizenkét láb távolságra egymástól, így 605 palántád lesz 0,4 hektáron. Jó, ha különféle fajtákat vetsz, hogy egész évben szüretelhess."

Bang! Ezek a tények. Ez Whatley -- dióhéjban; így gazdálkodik, így él. Annyi szent, Whatley, mint mások is, szeret tréfálkozni. Ragyogó, kissé fanyar humora van. Ha azonban a gazdálkodásról van szó, üzletemberré változik. Türelmetlen azokkal szemben, akik nem azt teszik, amit tenniük kéne, s nem is rokonszenvezik velük.
 

Csináld jól, vagy hozzá se fogj

Mindez részben már a gyerekkorában gyökerezik. Whatley tizenkét testvér közül a legidősebb. Annistonban (Alabama) született, 1915. november 5-én, abban az évben, amikor Booker Taliaferro Washington meghalt. Bár középső neve Tillman, Whatley Washington, a Tuskegee Intézet alapítója után kapta a nevét. Whatley szívében különleges helyet foglal el Washington és Tuskegee. Különösen kedveli Washington híres szobrát, amely a tuskegee-i campus szívében áll. Egy elszánt Washingtont mutat, aki szertartásosan rántja le a leplet egy másik fekete férfi fejéről.

A szobor lábánál a felirat ekképpen hangzik:

Fellebbentette a tudatlanság fátylát emberei szeme elől, s megmutatta a haladáshoz az oktatáson, valamint az iparon keresztül vezető utat.

"A nagyapám és a dédszüleim rabszolgaságban születtek, soha nem jártak iskolába, de mindegyiküknek megvolt a magához való esze" -- mondja Whatley a családjáról. "Rendkívül erősen befolyásolták értékrendemet, nézeteimet, energiámat és önbizalmamat. Tőlük tanultam, hogy a gerinces embereket mindenki tiszteli, s hogy az embernek ki kell állnia azért, amiben hisz."

Ez, meg a pizza iránti utálat okozza, hogy Whatley inkább sültet vagy homárt rendel, amikor barátjával és ügyfelével, Thomas. S. Monaghannel, a Dominó Pizza alapítójával és elnökével ebédel. Ezért van az is, hogy Whatley ma kétezer dollárt (plusz költségtérítést) kap egy-egy előadásáért. Néhány évvel ezelőtt ötszázról indult. Mivel egyre többen akarták őt hallani, így megduplázta az árat. Aztán még többen hívták, úgyhogy ismét megduplázta. Évente mintegy húsz előadást tart.

Whatley képes "magához ragadni" az irányítást, hiszen több mint harminc évet töltött a seregben. Harci gépekkel repült Olaszország felett a II. világháborúban. 1952 elején újból behívták, ezúttal a koreai háborúba. Whatley őrnagy először lett az egyesített csapatok vezetője. Fehér bőrű parancsnoka ekképpen intette: "Menj vissza, és légy átkozottul kemény, de igazságos." Ez a jó tanács mindmáig elkísérte. Egy másik mottója: "Keresd a jót, és imádd!"

Whatley már a középiskolában, majd az alabamai A&M-nél végzett munka során, s végül a kertészeti doktorátus megszerzésekor, a Rutgers Egyetemen folytatott tanulmányai idején megtanulta kiismerni -- és tisztelni -- a természet törvényeit. "Ha áfonyát akarsz termeszteni -- mondja --, ezt és ezt kell tenned... Ha nem vagy képes arra, hogy megfigyeld a kertkultúra alapvető törvényeit, vagy nem akarsz ezzel foglalkozni, jobb, ha más tevékenység után nézel! Vagy csináld jól, vagy bele se fogj, mert ha rosszul csinálod, nem azt az eredményt éred el, amit szeretnél. Így csak időt és pénzt pazarolsz!"

Annak ellenére, hogy szigorúan ragaszkodik az alapelvekhez, Whatley nem annyira rugalmatlan, mint látszik. Például mikor 1981 végén megismerkedtünk, kinevette a vegyszerek nélküli gazdálkodást. Számos szakemberhez hasonlóan, aki az egyetemi ösztöndíj-rendszeren nőtt fel, csak abban hitt, amit az egyetem ajánlott, és a permetezőszerek használatát nyíltan reklámozta. Ám ahogy egyre több fogyasztó kezdett aggódni a rovarirtó szerek élelmiszerben található maradványai miatt, Whatley elkezdte azt javasolni a farmereknek, hogy használjanak kevesebb vegyszert, bizonyos kemikáliákat pedig egyáltalán ne alkalmazzanak. Ma azt mondja, hogy ez a legjobb marketing-módszer, amit egy farmer alkalmazhat.

 

Minden tőled függ

Akárcsak Whatley kisgazdaság koncepciója és tervezete, könyve sem való mindenkinek. Csak az olvasótól függ, mit használ fel belőle. Amikor Whatley először állt elő a könyv ötletével, úgy döntöttünk, nem törekszünk arra, hogy speciális termelési eljárások enciklopédiáját adjuk. Elég sok könyvet írtak már arról, hogyan termesszünk áfonyát vagy hogyan neveljünk bárányokat -- s egyáltalán, mindenről, ami a Whatley-féle gazdálkodás összetevője. Bár tele van gyakorlati információkkal, alapvetően ez a könyv inkább ötletek tárháza. Az a célja, hogy az ember megkérdőjelezze a hagyomány által szentesített eljárásokat, s elkezdjen a saját fejével gondolkozni.

Ha komolyan vesszük ezt a fajta gazdálkodást, nagy fába vágjuk a fejszénket. Ekkor kezdődik csak az igazi munka. Először magadévá kell tenned az ötletet, és a nagy értékű, saját magad által válogatott növényekre és jószágokra alapozott vállalkozás igaz tanítványává kell válnod. Ha azt gondolod, hogy ez az egy könyv választ ad valamennyi kérdésedre, nagyon tévedsz. Kevesen tudják teljes egészében megvalósítani mindazt, amit Whatley javasol. Ami a kezdőket illeti, megfelelő személyiséggel kell rendelkezniük. Lehetetlen, hogy egy örökké zsémbes ember sikerrel megszervezzen egy ezer főt számláló ügyfélklubot.

Whatley az első, aki elismeri: "Senkit nem ismerek, aki száz százalékosan követné koncepciómat. Nem hiszem, hogy ezt valaha is megteszi valaki. Legalábbis remélem, hogy nem. Az amerikaiak függetlenek, s a gazdálkodók még függetlenebbek, mint az átlagemberek. Ha valaki elkezdené megvalósítani mindazt, amiről én beszélek, ez azt jelentené, hogy nem használja a fejét, nincsenek saját ötletei. Túlságosan is valaki más receptjére bízná magát. Éppen ez az, ami manapság sok gondot okoz a gazdálkodóknak."
 

Hogyan dolgozzunk egy kisgazdaságban?
A GURU TÍZPARANCSOLATA

I. Egész éven át biztosítsd a napi készpénzforgalmat.
II. Csinálj mindent magad, amit csak lehet.
III. Alakíts ki biztos piacot az állandó ügyfelek klubján keresztül.
IV. Egész éven át biztosítsd a teljes foglalkoztatást.
V. Helyezkedj egy legalább 50 ezer lakosú település negyven mérföldes körzetébe, szilárd burkolatú út, csatornahálózat és kimeríthetetlen vízforrás mellé.
VI. Csak azt termeld, amire igény van -- semmi mást!
VII. Tartózkodj az ügynököktől (férfiaktól és nőktől egyaránt), mint a pestistől, mert csak bajt hoznak rád!
VIII. Állíts össze olyan egymáshoz illő, egymást kiegészítő terménycsaládot, amely évente legalább 7500 dollárt jövedelmez hektáronként.
IX. Ne hagyd, hogy az időjárás befolyásoljon, már amennyire ez lehetséges; biztosítsd a vizet csöpögtető és permetező öntözéssel egyaránt.
X. Köss legalább 250 000 (de inkább 1 millió) dollár értékre felelősségbiztosítást.
 
 

Fordította: Késmárky Nóra