Cselekedj globálisan!
(A borozgatás önmagában kevés...)
Beszélgetés Frühwald Ferenccel, a Biokultúra Egyesület alelnökével

-- Mikor, hogyan és kik alakították meg a Biokultúra Egyesületet?

-- Hivatalosan 1983. november 15-én alakult meg a Biokultúra Klub. Ennek is előtörténete van. Seléndy Szabolcs, a Kertészet és Szőlészet egykori főszerkesztő-helyettese 1981 őszén elkezdett egy sorozatot az újságban Biológiai kertművelés címmel. Elég nagy visszhangot váltott ki. Sokan csatlakoztak hozzá íróként, beszámolva tapasztalataikról, gazdagítva a rovatot. 1982-ben találkoztam Seléndy Szabolccsal egy újságíró-kertbarát klubban, ahol előadást tartott. Ott elpanaszolta, milyen nagy az érdeklődés, de nincs, aki feldolgozza az anyagot, a szerkesztőség nem tudja megválaszolni a cikkeket. Időközben én is "átalakultam" biokertésszé. Vettem egy telket és akkor már így műveltem azt. Elkezdtem hát írogatni az újságnak, ám eszembe jutott, hogy az embereket nem az újságon keresztül kellene informálni. Össze kellene jönni valahol, ahol átadhatnánk egymásnak a tapasztalatainkat. A gondolatot tett követte. Elkezdtem felkutatni különböző klubhelyiségeket, de mindenhonnan kirúgtak. Abban az időben ez egy meglehetősen renegát és keményen ellenzékinek tűnő zöld program volt. Aztán a Molnár utcai Ifjúsági Klubban az akkori igazgató, Pollák Laci megnyugtatott: van már náluk elég sok ilyen flúgos társaság, eggyel több vagy kevesebb, mit számít. Így hát besorakoztunk az India Klub mellé, mint biokultúra. November 15-ére tűztük ki az alakuló gyűlésünket. Szabolcs az újságon át támogatott minket. Közben csatlakozott hozzánk Mezei Ottóné, Bős Attila, Győrfi Sanyi és sokan mások. Így aztán beindult a klub. Nem várt érdeklődés kísérte az első gyűlést, száztízen voltak az alakuló foglalkozáson, ami abban az időben elég rendes létszámnak tűnt. Ettől kezdve szépen fejlődtünk helyi klubként, majd megpróbáltunk egyesületté alakulni. Ezt persze az akkori hatalom kőkeményen megakadályozta. Akkoriban pártfogó minisztériumot kellett választani. Az FM és a Környezetvédelmi Minisztérium szóba sem jöhetett. 1987-ben aztán egy kis csellel V. kerületi helyi egyesületként, akár a gombfocizók, szépen bejelentkeztünk. Akkoriban gyakorlatilag már országos hatáskörrel működtünk. Olyannyira, hogy 1987. január elsejétől a Biogazdálkodók Nemzetközi Szövetsége rendes tagjává fogadott bennünket. Kint voltam Németországban, és végigjártam az ottani "bio-apostolokat" meg "bio-pápákat". Mindenki a keblére ölelt: lám, itt az első fecske Kelet-Európából. Tagdíjat sem kell fizetni, csak jöjjünk. Gyakorlatilag 1987-ben létrejött az egyesület, alapszabállyal, szabályos közgyűléssel, működő programmal. Akkor már két éve működött a biokert a BNV területén, ami óriási reklámot jelentett. Igaz, nem e biokert miatt jöttek a BNV-re az emberek, de azért belebotlottak. Ennek jelentős propagandahatása volt, hiszen évente 6-700 ezer ember is megfordult itt.

-- Milyen célokat tűzött ki maga elé az egyesület? Volt-e valamiféle programja?

-- Így visszatekintve már lehet, hogy nevetségesnek tűnik, milyen programjaink is voltak akkoriban. A fennálló agrár-vegyipari lobby ellen megkíséreltünk valamiféle ellenpontot létrehozni. Ezt nyilván nem tudtuk nagy léptékben megvalósítani, mert nem volt hozzá partnerünk. Akkor még egyetlen egy nagy termelő gazdaság sem csatlakozott az egyesülethez. A kiskertészek álcája alatt végeztük hát tevékenységünket. Persze ez nemcsak álca volt, hiszen komolyan is gondoltuk, hogy ha a Magyarországon lévő kétmillió kertnek csupán a töredéke, mindössze egy százaléka áll át biotermelésre, már akkor is óriási eredményt értünk el. A természetgyógyászat abban az időben még nem létezett, de nálunk 1983-ban már megerősödött. Gyakorlatilag egy kicsit a természetgyógyászatnak is bölcsője voltunk. Később persze a természetgyógyászat, ha úgy tetszik, lekörözte a biogazdálkodást, legalábbis az emberek tudatában. De azért továbbra is megvan közöttünk az együttműködés. Ez is egyik programja volt az egyesületnek. A nevünkben is benne foglaltatott: Biogazdálkodók, Környezetkímélők és Egészségvédők Egyesülete. Ezt a mai napig büszkén hordozzuk, mert valóban ennek az egész mozgalomnak az a lényege, hogy e hármas egységet képviselje. Persze a súlypontok változnak. Ma már elsődlegesen a termelést és a biogazdálkodást képviseljük, a többivel pedig szimpatizálunk, támogatjuk azokat.

-- Mennyire van mindennek létjogosultsága ma Magyarországon?

-- Nagyon Janus-arcú a dolog. Egyrészt van egy állandóan önmagával törődő, szerintem kicsit önző, magába forduló réteg, amely reggelente tapogatja magát a tükör előtt és egyéb dolga sincs. Ôk alkotják a vásárlói rétegnek egy bizonyos százalékát. De van egy nagyon sajnálatos és súlyos helyzetben lévő réteg is, az úgynevezett menthetetlenek rétege. Ôk a daganatos betegek, az immunbetegségben szenvedők, akikre komoly veszély leselkedik. A harmadik csoportot, nekünk ez lenne a legkedvesebb, egy üde, fiatalosan lendületes, jókedvű, viszonylag tehetős, művelt, széles látókörű társaság alkotja. Pillanatnyilag ők vannak a legkevesebben, mi mégis ezt a réteget szeretnénk erősíteni, megtalálni, mert ők fogják ennek az egész mozgalomnak a lendületét átvenni és továbbvinni.

-- Nem félő, hogy miután a biotermékek meglehetősen drágák, éppen az a réteg szorul ki a vásárlásából, amelyiknek igazán szüksége lenne e termékekre?

-- Ha azt a réteget érted ezen, amelyik a havi jövedelmének hatvan-hetven százalékát orvoshoz viszi, akkor valóban egy nagyon szerencsétlen rétegről van szó, és rajtuk kellene segíteni. Ingyen egyszerűen nem lehet odaadni ezeket a termékeket. Drágábbak amiatt is, hogy több odafigyelést, több kézi munkát igényelnek. Mondjuk ezzel szemben áll a csekélyebb műszaki ráfordítás. Itt nem kell olyan csúcstechnológiájú gépekkel és szerekkel operálni, mint a vegyszeres gazdálkodásban. Az igazi árfelhajtó és -növelő tényező, az a szűk keresztmetszet, meg a szűk teljesítmények. A szállítás gyakorlatilag elviszi majd' az egész hasznot. Hiszen itt nem ezer és millió tonnákban folyik a termelés, hanem jóval kisebb mennyiségben. Ezt a kisebb mennyiséget kell külön tárolni, feldolgozni, szállítani és csomagolni. És ez borzasztóan megnöveli a költségeket. De hát persze ez a vevőt nem érdekli. A vevő csak azt látja, hogy az egyik retek ennyibe, a másik meg annyiba kerül, az egyik liszt pedig kétszer olyan drága, mint a másik, és persze sandaságot vél felfedezni a dolog mögött. Na, már megint meg akarják kopasztani, megint rá akarják szedni valamire! Az ár igazából negatív propaganda. Én mindenkitől azt kérem, hogy próbáljon önmérsékletet gyakorolni, és eleinte elégedjen meg valami egészen minimális haszonnal, hiszen ezt a dolgot be kell vezetni. Meggyőződésem, hogy ha ugyanannyiért árulnánk a bioterméket, mint a hagyományost, és oda lenne írva mellé, hogy ez biotermék, akkor kockázat és mindenféle gyanús feltételezés nélkül megvennék az emberek.

-- Hogyan lehet bizonyítani, hogy valami biotermék?

-- Kezdetben minden a személyes kapcsolatokon múlt. Kimentünk a piacra, és az ismerősöktől vásároltunk, mert tudtuk, hogy az övék tisztességes portéka. Most, amint a termelő és a fogyasztó elválik egymástól, ez a kapcsolat megszűnik. Tehát valamilyen módon helyre kellene állítani ezt a megszakadt bizalmat. Erre szolgálnak az úgynevezett tanúsítási rendszerek, amiknek most nagy divatját éljük. Nálunk ez egy nemzetközi rendszer részeként működik, az Európai Unió meglévő rendeletei alapján. Van egy feltételrendszer, amit a nemzetközi szervezetek dolgoznak ki, illetve hagynak jóvá. Ez Magyarországon a Biokultúra. Tehát ennek a rendszernek meg kell felelnie mindannak, ami itt szerepel: a termelésnek, a raktározásnak, a feldolgozásnak, a csomagolásnak, sőt még a kereskedelemnek és az értékesítésnek is. Mindenki számtalan boltban vásárolhat, ahol bio felirat látható. Aztán kiderül, hogy egyetlen ellenőrzött bioterméket sem talál, ellenben mindenféle táplálék-kiegészítőket, macskaalmot és arcpirosítót, igen. Ezeket a táblákat nem lehet leverni, valami más megoldást kell találni. Elhatároztuk, hogy legyenek ellenőrzött, minősített bioboltok, amelyeknek nagyon szigorú feltételrendszere van, pontos árumegjelöléssel és ellenőrzéssel. A boltban található áruféleségek minimum 20 százalékának ellenőrzött bioterméknek kell lennie. Ez nagyon fontos. Ez egy nevetségesen alacsony szám, összevetve az európai bioboltokkal, amelyekben 90-95 százalék a biotermékek aránya. Mi hússzal kezdünk, aztán ha megerősödtünk, jövőre jöhet a harminc százalék. Így fokozatosan tovább lehet fejlődni. Ezekben a boltokban gyakorlatilag garanciát jelent maga a vásárlás.

-- Hány tagja van az egyesületnek?

-- Ez változó, de körülbelül 1700. Ebben vannak jogi személyek is, amelyek mögött nyilván nagyobb létszám áll, és persze vannak az egyéni tagok, akik a létszám zömét teszik ki. Az ország minden részéről érkeznek, negyvenen felül van a helyi csoportok száma. Nemcsak a jelentősebb megyeszékhelyeken vagy a nagyobb városokban működnek Biokultúra-csoportok, hanem az országhatáron kívül is. Ezzel a határon túli magyarság kapcsolódását szeretnénk elérni, több-kevesebb sikerrel.

-- A Biokultúra Egyesület nonprofit szervezet?

-- Teljes mértékben. Nonprofitként indultunk, és ma is azok vagyunk, még ha a tevékenységünknek vannak olyan részei, amelyek profitot termelnek. Ezek tisztes bevételhez juttatják áttételes módon az egyesületet, hiszen az létrehozott közhasznú társaságokat, amelyek ezt a tevékenységet profitorientált módon végzik. Képződő hasznukat átengedik az alapító egyesületnek, ezzel támogatva a mozgalmi részt. Így visszakerül a körforgásba az a pénz, ami egyébként soha nem folyna be.

-- Politizál-e a Biokultúra Egyesület, és milyen a viszony a többi szervezettel?

A Biokultúra, a pártállami időszakot leszámítva, amikor is alapvetően ellenzéki magatartást folytatott, kínosan ügyel arra, hogy ne csússzon el egyetlen párt irányába sem. Természetesen tagjai és vezetői aktívan politizálnak, a saját maguk meggyőződése szerint. Persze nem jó, ha ez kifelé is látszik. Nekünk mindig valahol elöl kell lenni. Se jobbra, se balra, se hátul. És ez idáig működött is.

-- Partnerei vagytok a többi szervezetnek nagyobb megmozdulásoknál?

-- Természetesen. Mi egy sajátos és kitüntetett helyzetben vagyunk, hiszen ellentétben sok más környezetvédő mozgalommal, más megoldást is tudunk kínálni. Olyan naprakész, működőképes technológiát, amire egy mozdulattal át lehet térni. Ilyet nem tudnak nyújtani sem az erőmű-vitában szereplők, sem mások. A Biokultúra Egyesület szerencsés helyzetben volt, mert szakemberei azt mondták, hogy ez a mezőgazdaság úgy rossz, ahogy van, erre nincs szükség, ám itt van helyette egy másik, egy sokkal jobb. És a dolog működik, bizonyítva lett világszerte. Természetesen átérezzük mások problémáit, és szolidaritást is vállalunk velük. A közös megmozdulásokon mi is mindig részt veszünk, de sajnos ezekre az egyéb gondokra mi sem tudunk választ adni. Mi csak szurkolunk, hogy ki-ki találja meg a megfelelő választ. Nálunk kezdetben dominált az agrár értelmiség, de mára szinte minden szakma képviselője fellelhető. Azt tartjuk, hogy mindenkire szükség van. Ha csak egy morzsányit is hozzá tud tenni saját tapasztalatából, saját múltjából, akkor mi ennek örülünk. Sokszor egy kívülről jött ember jobban látja a probléma lényegét, mint aki már belefásult saját szakmájába.

-- Említetted, hogy egy alternatívát ajánlotok a magyar mezőgazdaságnak. Valóban ez egy olyan lehetőség, ami szép lassan átveheti a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdaság helyét?

-- Igen. Általában azt szokták a szemünkre vetni, hogy a világ éhezik, hatmilliárd embert nem lehet táplálni, ahhoz vegyszerek kellenek. Pedig a dolog roppant egyszerű. Az éhezés nem technikai, hanem elosztási kategória. Hiába terem meg a világ jobbik felén az emberiség táplálásához szükséges mennyiség kétszerese, a szerencsétlen éhezők továbbra is éhen halnak, mivel ingyen nem fogják megkapni az élelmiszereket. Lehet, hogy nem pénzért adják oda nekik, hanem fegyverért, hatalomért, befolyásért, de ingyen biztos, hogy nem. Most akkor mit csinál a világ jóllakott része a megmaradó fölöslegeivel? Elherdálja, eltüzeli, elkótyavetyéli, súlyos pénzeket költ a megsemmisítésére. Tehát gyakorlatilag nyugodtan jól lehetne lakatni ezt a hatmilliárd embert biotermékekkel is. Ez pusztán egy más gondolkodásmódot kívánna. Persze a világ nagyon rossz irányba halad. Ezt tudjuk mindannyian. Ezzel együtt azt valljuk, hogy próbáljuk meg hallatni a hangunkat globálisan is. Egy kicsit vitatkoznék azzal a korábbi állítással, mely szerint: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" Lehet, hogy inkább globálisan kellene cselekedni éppen annak érdekében, hogy eljussanak ezek a megoldások olyan helyre is, ahol ezekkel még nem találkoztak. Nálunk már elég jól beindult a program, 25 ezer hektáron folyik biotermelés. Lehetőségeink ugyan fél százaléknyira sincsenek kihasználva, tehát lehet még fejlődni, de nyomul a program keletre, Ukrajnába, szóval szépen meg fogja hódítani azokat a területeket is.

-- Akkor ilyen értelemben optimista vagy a jövőt nézve?

-- Igen. Más szempontból is, de ebben mindenképpen.

-- A többi környezetvédő szervezethez viszonyítva a Biokultúra Egyesület hol helyezkedik el a képzeletbeli rangsorban? Mennyire tekinthető markáns műhelynek?

-- Nem akarok itt senkit megbántani vagy fölmagasztosulni, de mondjuk a Duna Kör nyilván sokkal ismertebb nálunk. Az indulásuk egészen más volt, ők egy rendszerváltoztató programot indítottak el a vízlépcső kapcsán. Ezzel váltak ismertté. Mi egy picikét megfeledkeztünk a társadalmi párbeszédről az utóbbi időben, és elég erősen a szakmai kérdésekre koncentráltunk. Úgy éreztük, hogy ezt kell csinálni, hiszen továbbra is vallom, hogy nagyon kellemes ugyan egy pohár bor mellett elcsevegni a világ fájdalmairól, de igazából ez kevés. A gyakorlatban kell tenni valamit. A piacon lehet valamit tenni. Ehhez termék kell, ehhez dolgozni kell, valami újat létrehozni, el kell adni, és ezen keresztül lehet aztán formálni az emberek tudatát. Mi erre koncentráltunk, a dolog praktikus részére. Nem feledjük és nem adjuk fel a korábbi együttműködést a többiekkel. Sőt, minden egyes megnyilatkozásunkban felemeljük szavunkat a géntechnológia, a levegőszennyezés, a vizek szennyezése ellen, segítve ezzel esetleg más környezetvédő mozgalmaknak. Ugyanakkor azt szeretnénk, hogy a boltjainkban a biotermékeket legalább a zöldek vásárolnák. Lássunk vevőket legalább a környezetvédő csoportok tagjai közül.
 

H. L.