Donella H. Meadows

Szerves-e egy genetikailag 
módosított burgonya?

Annak a számára, aki régi módon termel sárgarépát, csábító lehet arra rátenni a "szerves" jelölést, és ennek révén magasabb összeget kapni érte. Ha ez valós értéket jelöl, akkor hamisítványok is meg fognak jelenni.

Azok a termelők, akik a zöldségeiket gondosan, olyan módszerekkel termelik, hogy joggal alkalmazhassák azokra a "szerves" jelzőt, kidolgoztak egy igazolási programot, amely szigorúan szabályozza, hogy mi nem szerves.

Az én gazdaságom például New Hampshire állam bizonyítványa szerint is szerves. A felügyelő meglátogatott az elmúlt héten, bejárta a helyet. Részletes kérdéseket tett fel a talajjavítási terveimre vonatkozóan, és megbizonyosodott arról, hogy az elmúlt három évben a földünk nem látott sem műtrágyát, sem növényvédő szert.

Egyes államokban szigorú szabályok és rendszeres ellenőrzés van, de másutt nem létezik ilyesmi. Ezért a termelők egységes szövetségi szerves szabványokat kívánnak bevezetni. A mezőgazdasági minisztérium most szövegezi meg ezeket, és nagy egyet nem értésbe ütközik.

A legtöbb szerves termelő sosem alkalmazott genetikailag módosított növényeket. A biotechnológiai cégek keményen küzdenek annak érdekében, hogy ezeket "szerves"-nek tekintsék.

"Miért nem akarja termeszteni a mi burgonyánkat?" -- kérdezte egyszer tőlem a Monsanto egyik sértődött kutatója. Ez a burgonya hordoz egy, a Bacillus thuringiensis-ből kivett gént. (Bacillus thuringiensis = BT) A BT természetes módon pusztítja a kolorádóbogarakat. Amikor a bogár lárvája rágja a burgonya levelét, megeszi a BT-sejtet, s az elszaporodik a belében. Néhány óra alatt a sokezer BT-ből keletkezett méreg elpusztítja a lárvát. A baktériumok kiürülnek a lárvából, amely így elszaporította azokat.

A szerves gazdálkodók BT-t permeteznek a bogarak ellen. Az nem méreg, hanem természetes ellenség. Nem fertőzi meg sem a méheket, vagy férgeket, madarakat, sem az embert, csak a vendéglátó bogarat.

A Monsanto kinyisszantotta a BT-ből azt a gént, amelyik felelős a bogárméreg termeléséért, és belerakta a burgonya DNS-be. Így a burgonyanövény minden egyes sejtje képes a méreg termelésére. Bárhol harap bele a lárva, elpusztul.

Az én Monsanto-beli barátom szerint ez a burgonya csodálatos fejlődést jelent, mivel a szerves termelőnek nem kell a BT-permetezéssel vesződnie, a hagyományos termelőt pedig nem veszélyezteti a növényvédőszer-permetezés. Nem képes megérteni, hogy a szerves gazdálkodók miért nem üdvözlik eljárását örömmel és boldogsággal.

Számomra az okok nyilvánvalóak. Ezek a növekvő súlyosság sorrendjében:

1. Élelmiszer-biztonság. Ha BT-t permetezek ki a burgonyámra, akkor annak a mérge csak a bogarakra hat. Alig érinti a burgonya levét, ha gyorsan lemosom róla. A Monsanto mérge ott van mindenütt, még az általunk elfogyasztott burgonyában is. Nem tudjuk kimosni belőle. Mindenki azt mondja, hogy csak a bogarakat károsítja.

De nem tudunk mindent...

2. Kártevőkkel szembeni ellenállás. Ha egy kártevő kapcsolatba kerül egy méreggel, akkor lehetséges, hogy néhány közülük túléli azt.

Ezen ellenálló kártevőkből származik a következő nemzedék. Minél többszöri a mérgezés, annál gyorsabban fejlődik ki az egész népesség szer iránti fajlagos ellenállóképessége. A zöld barackrovar (Aphidoidea-féle) például ellenálló lett az erős növényvédőszerezéstől, de nem a BT iránt. Ha a bogár az egész növekedési időszak alatt kapcsolatban van a minden levelében BT-mérget hordozó burgonyával, nyilvánvaló az ellenállóképesség kialakulása. A Monsanto burgonyája tönkre fogja tenni saját magát és egy jó szerves védekezési eszközt, a BT-vel való permetezést is.

3. A vállalat baklövése. A Monsanto nemrégen nyugodtan beszámolt arról, hogy egy másik biotechnológiai készítményükből, a genetikailag módosított canola-magból véletlenül eladtak rossz gént tartalmazó változatot, olyan gént, amit még nem vizsgáltak és nem is szabadalmaztattak. A kérdés itt nem az, hogy egy vállalat hibákat követ el -- ez természetes. Az a baj, hogy a géntechnológiában, akár a nukleáris energia területén, nem szabad hibákat elkövetni.

4. További következmények a természetben. Nem tudjuk, hogy az élővilág mit csinál a genetikailag módosított fajokkal. Az a hirtelen kialakított képesség, hogy egy növény bogármérget tud termelni, fog-e jelentkezni, mondjuk, a burgonya rokonaiban, a vad Solanum-fajokban? (Nemrégen mutatták ki, hogy egy genetikailag módosított termesztett mustárfajról egy módosított gén átment a vad mustárfajokba.) Nem lehetséges-e, hogy a rezisztens bogarak, amelyeket nem ellenőriznek már többé a vadon élő BT-k, kipusztítják az egész Solaneum családot (beleértve a paradicsomot és a padlizsánt is)?

A génmérnökség legrosszabb rémképei közé tartoznak az elveszett gének. Ez kevéssé valószínű, de lehetséges.

5. A faji határok áttörése. A természet nem szokta összekeverni a baktériumok génjeit a burgonyáéval, a békáét a fejessalátáéval, a disznóét az emberével.
A faji gátak megakadályozzák, hogy a napraforgó párosodjék a csimpánzzal. A gát nem abszolút, különösen nem a baktériumok és a vírusok vonatkozásában. Azonban a biotechnikai cégek állításaival ellentétben a gének átvitele egyik fajból a másik fajba nem csupán annak az ősi gyakorlatnak a kismértékű fejlesztése, amellyel új rózsa- vagy marhafajokat állítottak elő, hanem ez teljesen új és váratlan fordulat az evolúcióban.

6. A sebesség és a kiválasztási mechanizmus. Többmilliárd éven át az evolúció igen lassan jutott előre, kiválasztva azokat a fajokat, amelyek képességeik szerint alkalmazkodnak a mindig változó ökoszisztémákhoz. A génmérnökök kezei között az evolúció hallatlan mértékben fölgyorsul, és piacképes fajokat választanak ki. Nem létezik kis változás. őrült iramban teljesen új irányba terelik az élet legalapvetőbb alkalmazkodási mechanizmusait.

Nem tudok elképzelni semmiféle, a szerves mezőgazdasággal összeférhetetlenebb dolgot, mint a genetikai beavatkozást. A szerves termelés azt jelenti, hogy a természettől tanulunk, azzal harmóniában táncolunk, óvatosan használjuk annak erőit az emberek és az ökoszisztémák egészsége érdekében. Alapja az óvatosság és a mélységes szerénység. A géntechnológia Istennel való játék, a természetnek való parancsolás, annak az ember céljaira, és nem mindig a legnemesebb céljaira való alakítása.

Jó dolog, hogy a szerves termelés meghatározására szövetségi előírások készülnek. Szükségünk van rájuk. Nem szabad, hogy egy genetikailag módosított terményt szerves címkével lehessen ellátni. 


Forrás: Környész, 1997. augusztus 1.