Rovatunkban rendszeresen tematikus válogatást közlünk az Óbudai Selyemgombolyító épületében működő könyvtár meglévő és beszerzés alatti állományából, tekintettel a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési programjának keretében zajló környezeti nevelési báziskönyvtár építésére is. .
 

Ángyán József--Menyhért Zoltán (szerk.)
Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás
Budapest, 1997, 
Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 414 p.

Bár szakmunkáról van szó, a -- kötet elején álló -- Teremtés könyvéből vett idézet tökéletesen megfogalmazza a szerzők "üzenetét" és a könyv mondandójának lényegét: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze." A felelősséggel élő embereknek pontosan kell látni a mában "gyökeret eresztő" jövőt, azt ugyanis, hogy a huszonegyedik században felnövekvő generációk életének minőségét a mostani érdekek miatt nem szabad feláldoznunk. 1830-ban gróf Széchenyi István ezt így fogalmazta meg: "Józan ész soha nem áldoz fel pillanatnyi, vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyúlhat hozzá, jövendő nagyobb 's tartósb hasznot. ... Nincs egészséges belátása azon gazdának, ki nagyobb jövedelmezés végett jószágait kimeríti, mert annál kevésb jövedelme lesz nem sokára."
A gondolatmenet lényege a "növekedés" fogalmának újraértelmezésében rejlik. "A gazdasági növekedés korántsem a mennyiségi, hanem a minőségi jellegek pozitív változását kell hogy jelentse. A minőségi növekedést nemcsak a jövedelmezőség, a termékek beltartalmi, táplálkozásfiziológiai, piaci értékének, az ökológiai és agrárökológiai tér jellemzőinek javulása kell hogy jellemezze, hanem az emberi élet minőségének javulását is magával kell hoznia. ... Az ilyen értelmezésű növekedés szolgálatába kell állítani a gazdaságpolitika eszköztárát is" -- vallják a kötet szerzői a munka előszavában. Ennek a gondolatmenetnek a medrében és szellemében rendezték mondanivalójukat öt fő fejezetbe: Mi a gond a mezőgazdasággal; Alternatív földhasználati, gazdálkodási stratégiák és rendszerek; Az értékőrző ("fenntartó"), alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás; Vázlatok a magyar tájak gazdálkodási és növénytermesztési alapjellemzőihez; A termőhelyi adottságoknak megfelelő növényszerkezet, területi elhelyezés és birtokméret kialakítása. A rendkívül széles merítésű és impozáns szakirodalmat felvonultató munka a záró fejezetben összegzi, mintegy szintetizálja a témával kapcsolatban egymásnak feszülő véleményeket, majd az írások szerzőinek fontosabb életrajzi adatait közlik a szerkesztők, végül pedig a szakmunka német és angol nyelvű összefoglalása olvasható. Az érdeklődők jó néhány -- a téma által indukált -- kérdésükre választ kapnak majd: Milyen az a mezőgazdálkodás, amely úgy állít elő piacképes élelmiszereket, nyersanyagokat, hogy eközben megőrzi a tájat, annak élővilágát? Hogyan tud a termelési, fogyasztási, védelmi feladatoknak megfelelni az a többfunkciós mezőgazdaság, amely a gazdálkodás és a vidékfejlesztés összekapcsolásával Európa és a világ fejlődési tendenciáit jelzi? -- ha kézbe veszik ezt az elméletben és a gyakorlatban is hasznos eligazítást nyújtó, kézikönyv értékű munkát. A mezőgazdaság gyakorlati gondjainak megoldásában alkotó módon részt vevők figyelmét érdemes felhívni erre a kötetre, mert az együttgondolkodás talaján kisarjadó vetést unokáink fogják majd learatni.

A farmergazdaságok irányítási és termelésfejlesztési alternatívái. Az alternatív farmergazdasági modellek praktikus és gazdaságos módszereket kínálnak a termésszintek fenntartásához, a termőföld termékenysége megőrzéséhez, a vízminőség megtartásához és a működési költségeknek a fejlettebb farmgazdálkodási-irányítási módszerek révén, valamint a növényvédő szerek, a műtrágya korlátozottabb felhasználásával történő csökkentéséhez, ahogyan az USA Nemzeti Kutatási Tanácsa által közreadott, mérvadónak tekinthető kötet ezt állítja. Ezek a módszerek mégsem kerültek széleskörűen megvalósításra -- két ok miatt: az egyik az alternatív mezőgazdasági rendszerek kutatásának hiánya, a másik az, hogy az országos farmprogramok kifejezetten elbátortalanítják azok felhasználását -- bizonyos esetekben kifejezetten pénzügyi szankciókkal is sújtva az olyan alternatív technikák alkalmazását, mint például a váltógazdálkodás.
Az "alternatív gazdálkodási modellek szerepe a modern mezőgazdasági termelésben" elnevezésű szakértői tanács 17 tagja azt javasolja, hogy az országos kutatási és támogatási programokat úgy kell átalakítani, hogy azok a gazdálkodók segítségére lehessenek a sok-sok alternatív technika által kínált lehetséges termelékenységi előny mind teljesebb kihasználása érdekében. Az ilyen technikák között szerepel a hüvelyes és nem hüvelyes kultúrák váltogatásának szélesebb adaptációja, a fejlett termelési módszerek továbbéltetése, az integrált növényvédelmi irányítás és biológiai védekezés, az olyan állattartási irányítás, amely csökkenti az antibiotikumok felhasználásának szerepét, bizonyos költségcsökkentő menedzsment-stratégiák, amelyek visszaszorítják a szintetikus kemikáliák felhasználását és még ezeken kívül is egy sor egyéb alternatív technológia és szervezési, vezetési rendszer.
A kötet 11 esettanulmányt vonultat fel, amelyek részletesen bemutatják az alternatív gazdálkodási modellek gyakorlatát és hozamait az USA-ban. Ezek felölelik a kaliforniai rizstermeléstől egészen a délnyugati, iowai vegyes állattartó és vetésforgó alkalmazására alapozó kultúrákig, vagy a floridai friss piaci zöldségek termelésére épülő gazdaságokig terjedő spektrumot.

A mezőgazdasági ökológia az a tudományág, amely a mezőgazdaság tanulmányozásához egy olyan ökológiai perspektívából közelít, mely a mezőgazdasági rendszernek mint egésznek a stabilitásával és optimalizálásával foglalkozik. Az agroökológia fogalmi keretei nagy részét a hagyományos farmergazdálkodásnak az idő próbáját kiállt rendszereire alapozza, amelyek ugyan termelékenységi mutatóikat tekintve elmaradnak a modern kereskedelmi monokultúrák mögött, azonban fenntarthatóságuk jóval perspektivikusabb, és energiakímélőbbek is.
Ebben a könyvben Dr. Altieri (a berkelyi Kaliforniai Egyetem Biológiai Kontroll tanszékének adjunktusa) a tradicionális paraszti tudást ötvözi a korszerű agroökológiai alapelvekkel, ezáltal integrált megközelítésmódot kínálva egy olyan rendszer kialakításához, amely hatékonyan képes a föld termőképességének az átörökítésére, a tápérték helyreállítására, és amely a biológiai növényvédelemre alapul. A kötet ugyanakkor igényre szabott fejlesztési technológiákat is bemutat, valamint leírja azokat a környezeti és társadalmi-gazdasági feltételrendszereket, amelyek befolyással vannak a tőkeszegény harmadik világbeli, de adott esetben az egyesült államokbeli farmerekre is.
Ez a munka hangsúlyosan foglalkozik a világszerte fellelhető mezőgazdasági rendszerek összehasonlító ökológiai elemzésével, kitér a fenntartható mezőgazdálkodás témájára is, és hangsúlyossá teszi az agroökológia hasznosíthatóságát a vidékfejlesztési programokban, különösen a kevésbé fejlett országok vonatkozásában.

Bourdon, David
Designing the Earth. The human impulse to shape nature
(Munkába venni a Földet. Késztetés a természet átformálására)
New York, NY, 1995, Harry N. Abrams, Inc., 240 p.

Az elmúlt negyven esztendőben a mezőgazdaság a fejlett ipari országokban egyfajta forradalmon ment keresztül. Ennek egyik eredményeképpen drámai módon nőtt a termelékenység, de ez a vidék hasonlóan drámai elnéptelenedéséhez, a környezet nagymértékű lerombolódásához, az élelmiszerek mezőgazdasági vegyszerekkel és baktériumokkal való szennyezettségéhez, a nagyüzemi állattartásban tapasztalható rutinszerű állatkínzás fokozódásához, valamint a Harmadik Világ gazdaságainak és életesélyeinek a tisztességtelen kereskedelmi rendszereken keresztül történő aláásásához vezetett.
A környezeti ártalmak és a társadalmi feszültségek felgyülemlő bizonyítékaival szembesülve a mezőgazdasági szakemberek és a politikai döntéshozók főárama, kissé megkésve ugyan, de ráeszmélt a változtatás szükségességére. "A fenntartható mezőgazdaság" lett a kulcs-szlogen. Mindez persze mást és mást jelenthet az egyik, illetve a másik embernek. Rá kell kérdeznünk: Fenntartható mezőgazdaságot, de kinek? Kinek az érdekeit fogjuk kedvezményezni, és ki lesz hátrányos helyzetbe hozva?
Az alapkérdés hatalmi jellegű: ki ellenőrzi a földet és annak gyümölcseit? A jelenleg is vita tárgyát képező változások többsége valójában csak tovább erősíti a státus quót és a károk mögött meghúzódó kiváltó okokat. Az eredmények a gazdálkodás további intenzifikálódása, a fokozódó környezetkárosodás és a tovább növekvő egyenlőtlenségek lesznek. Nincsenek pillanatnyilag kész -- a polcról lekapható -- alternatív válaszok a nagyüzemi mezőgazdaságra. Mindazonáltal vannak olyan csoportok a világban, amelyek hozzájárultak ehhez a jelentéshez, akik együttműködnek egy új megközelítés kimunkálásán.

Az egyetemi szintű talajtankönyv a talajtan klasszikus területeit (helyenként a hazaitól eltérő felfogásban), valamint a talaj és a tágabb környezet kapcsolatát, a talajjal kapcsolatos gyakorlati gazdálkodási és környezetvédelmi problémákat tárgyalja. 

Az egyes fejezetek témái:

-- a talaj felépítése, fizikai-kémia tulajdonságok;
-- talajképződés, talajszelvény;
-- talajképződés és a környezet;
-- talajevolúció;
-- talajok a természetes rendszerekben;
-- talajok a tájhasználati rendszerekben;
-- talajok és környezeti problémák;
-- talajkutatás, tájértékelés;
-- következtetések: jelen -- jövő;
-- kislexikon, mutató, irodalomjegyzék

A 8-14 éves korú gyermekeknek és a velük foglalkozóknak szóló könyv az emberekben már elhalványult vagy talán teljesen ki is hunyt, Földünk iránti szeretetet próbálja sajátos módon feléleszteni. A szokástól eltérően nem Földünk megismerésére és óvására akar nevelni, hanem mindenkit ösztönözni szeretne, hogy tapasztalja meg, derítse fel a természetet, majd tudatosan és megfelelő módon cselekedjen. Ennek függvényében ezt a könyvet inkább lehetne ötletek, tervek gyűjteményének nevezni, mint tankönyvnek. A bevezetést követő részek bemutatják a talajt mint felszínt, állatok és növények élettereként, majd olvashatunk annak kialakulásáról, szennyezéséről és helyes ápolásáról. A sokféle ajánlott feladaton keresztül, melyekben minden korosztály számára van megfelelő, a gyermekek szemlélete átformálódik, megtanulják értékelni a talajt és az azon élő teremtményeket. Az utolsó fejezet további szakirodalmat, újságokat és egyesületek címeit sorolja fel a téma iránt érdeklődők számára. A könyv előnye, hogy a leírásokon kívül sok kérdést is tartalmaz, melyek a gyerekeket gondolkodásra vagy cselekvésre bátorítják.
Az egyes fejezeteket egy tanítási órán is fel lehet dolgozni, de ajánlatosabb kötetlen idejű szabadtéri foglalkozásokon felhasználni azokat.

Az elsősorban környezetvédelemmel foglalkozó tudósoknak, geográfusoknak, ökológusoknak és talajkutatóknak íródott könyv alapgondolata szerint az állatok, a növények és a talaj mind hatnak egymásra, de a földi szférákra -- az atmoszférára, hidroszférára, toposzférára és litoszférára --, valamint a kozmosz többi részére is. A Földön ez a gazdag interakció hozza létre a tájrendszereket, vagy geoökoszisztémákat. A Geoökológia a geoökoszisztémák szerkezetét és funkcióját kutatja. A hierarchikus alapon szerveződő geoökoszisztémákat mint dinamikus entitásokat mutatja be, melyek állandóan reagálnak az önmagukon belül és felszínközeli környezetükben -- az atmoszférában, hidroszférában és litoszférában -- bekövetkezett változásokra, valamint mind a geológiai, mind a kozmikus külső befolyásokra. A szerző felállít egy egyszerű dinamikus rendszerek elnevezésű modellt, a "brash"-egyenletet, amely könyvének elméleti hátterét adja. Az "evolúciós" és "ökológiai" nézőpont bemutatásával a Geoökológia új gondolkodásmódot kínál a környezeti komplexum és a benne megtalálható kölcsönös összefüggőségek sűrű szövetének áttekintéséhez.
 

Radikális mezőgazdaságon Merill azt érti, hogy "napjaink vidéki demokráciájának igazi ereje az olyan gazdaságilag életképes családi farmgazdaságok megteremtésében rejlik, amelyek a nagy agrárbiznisz mindenhatósága ellenére képesek fennmaradni. A következő lépcső az lesz, amikor az ökológiailag is stabil falusi közösségeket is meg tudjuk teremteni, melyek fenntartahatóak is lesznek."
A könyv létrehozásában közreműködők egészen különböző pontokról kiindulva járulnak hozzá ahhoz a küzdelemhez, amelyből felsejlik a posztindusztriális mezőgazdaság képe.
A kötet 20 tanulmánya összegzését adja egy radikális mezőgazdaság ökológiai, gazdasági, fizikai és társadalmi jellemzőinek. Nyilvánvaló, hogy azok számára, akik a nagyüzemi mezőgazdaságban érdekeltek, ezek a gondolatok tényleg radikálisnak fognak tűnni. A többség számára azonban mindez a józan ész megnyilvánulásaként, ékes bizonyítékaként hat. 
A könyv az egyik legjobb bevezetés -- a régiek legjobb értékeinek megtartása mellett -- az új mezőgazdasági szemléletbe. A szerzők listája szinte a pragmatikus élelmezés-futurológusok almanachjának is csenghet: Jerry Goldstein, Helga Olkowski, John Todd, Paul Relis, Bill McLarney, Michael Perelman, Murray Bookchin, Wendell Berry és Peter Barnes; olyan területeket taglalva, mint a földreform, a profitorientált, iparszerű mezőgazdaság, az energiatakarékosság, az élelmiszer-szövetkezetek, a városi mezőgazdálkodás, a szerves farmgazdaság, a vízkultúra, a biológiai növényvédelem.
Ha sokan el is olvasnák, a Radikális mezőgazdaság nagyon fontos, messzeható következményekkel járó könyv lehetne annak révén, hogy igen erőteljes összegzését tudja nyújtani igen szerteágazó területek elgondolásainak, mint például a talajtudomány, a filozófia és a napenergia-hasznosítás. "Tulajdonképpen ott kellene feküdnie a szupermarketek bejáratainak figyelemfelkeltő reklámstandjain, elérhetővé válva mindenki számára" -- írta Sam Love a Washington Postban.

Az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár Környezetvédelmi Füzetek című sorozatának 1996-ban megjelent kiadványa az ökológiai gazdálkodással foglalkozik. Ez a termesztési forma először a század húszas éveiben -- az iparosítás és a kemizáció elleni tiltakozásként -- jött létre, majd később egész mozgalommá szélesedett. A biogazdálkodás elméletének egyik alapvetése, hogy a mezőgazdaság nem ipar, tehát termékeit nem gyártják, valamint az, hogy -- a tapasztalatok szerint -- a növények és az állatok sokkal jobban fejlődnek, ha közösségben és nem "monokultúrában" élnek.
Az ökológiai gazdálkodás -- melynek elnevezése a nyelvterülettől függően: organikus, biológiai vagy alternatív lehet -- mára már a világ minden táján meghonosodott.
A kötet szerzője, Seléndy Szabolcs kertészmérnök és környezetvédelmi szakmérnök rövid történeti múltbatekintés után a főbb gazdálkodási módszereket és eredményeket írja le. Szól a biodinamikus és a szerves-biológiai módszerekről, az ezekben rejlő lehetőségekről, a már elért eredményeket pedig grafikonok segítségével mutatja be az olvasóknak. Majd az 1973--1992 közötti évek németországi ökogazdálkodásának modellértékű példája szerepel a kötetben, amelynek eredményeit a virágzó német gazdaságok (Hof Stedenbach; Bioland-gazdaság Velbert-Nevigesben; Aunkofer-birtok; Haashof-gazdaság; Willmann-gazdaság; Ökokommuna iskolája; Sambach birtok) igazolják. Az Angliában létrehozott közösségi támogatású és a közép-wales-i állattartó farmok, majd a burgenlandi parasztgazdaság, a magyar határ közelében fekvő Welgersdorf virágzó gazdasága, a svájci biodinamikus gazdaság, Hollandia parányi, mindössze két hektárnyi területen működő biogazdasága, valamint az Amerikai Egyesült Államok organikus farmjainak eredményei, mind-mind igazolják a gazdálkodás lényegét, azt, hogy a természetes, környezet- és energiakímélő gazdálkodással rendkívül jó eredményeket lehet elérni. A "világba való kitekintés" nemcsak az USA, de az új-zélandi farmok és Brazília biodinamikus gazdaságairól is hoz "közelképet".
A kötet második nagy egysége a magyarországi biogazdálkodást -- az 1980-as kialakulástól kezdődően napjainkig -- tekinti át. Ma már 15 ezer hektáron gazdálkodnak biológiai módszerekkel, s a Biokultúra Egyesület (és mozgalom) 1996-ban már ezerkétszáz tagot számlált, és 32 hazai és 6 külföldi helyi csoportot működtetett. Igen érdekes az 1993-ban, Somogyvámos határában alakult Krisna-völgyi biofarm és indiai kulturális központ története, vagy a baranyai Gyűrűfűn alakult ökofalu, de nem lehet érdektelen a jákotpusztai ETO-farm, vagy a kishantosi biogazdaság megismerése sem. Az ökorégiók kialakítása, az emberek szemléletbeli változása azt látszik igazolni, hogy a jövőben gondolkodó, felelősséggel gazdálkodó ember valóban képes igazi értékeket hagyományozni a gyermekeire. A figyelemfelkeltő kötetet érdemes lenne -- a gazdálkodókon túl -- szélesebb körben is ajánlani, mert jó néhány megszívlelendő gondolat olvasható benne.
 

Vannak olyan helyszínek, amelyeken a lélek szárnyalni képes, különleges helyek, amelyeket zarándokok látogatnak hódolattal, helyek, ahová visszavonulhatunk, ahol megpihenhetünk, s vannak lehangoló, komor helyek (ha nincsenek érzelmeink egy bizonyos hellyel szemben, az komoly mentális és fizikai feszültséget okozhat). A modern világ arra késztet bennünket, hogy újratudatosítsuk magunkban, milyen különös erővel rendelkeznek bizonyos helyek -- csak így érhetjük el, hogy életünket és épített környezetünket harmóniába hozzuk a természettel. 1988-ban a Swan házaspár egy öt éven keresztül ismétlődő szimpózium-sorozatba kezdett "A hely szelleme: az ősi elmélet modern relevanciája" címmel, annak érdekében, hogy elősegítsék a helyszínek jelentőségét érintő ősi bölcsesség újbóli felfedezését. Mintegy 300 felszólaló és 9000 látogató vett részt ezeken a programokon a Kaliforniai Egyetemen, a Grace Katedrálisban, a Mesa Verde Nemzeti Parkban, a Marin Megyei Társadalmi Központban és Sendaiban, Japánban. "Ezen előadások leginkább szembeötlő konklúziója az volt, hogy a modern társadalom és a tudomány igen komolyan kell hogy vegye a helyek szellemének elméletét, minthogy ez befolyásolja az ökológiailag tudatos magatartást, amelyre számos interkulturális és történelmi példát láthatunk." 
A szerzők közül Stanley Krippner a törzsi sámánokról és az eleven Föld víziójáról beszél, Nancy Zak a tér és a hely lelkületéről az inuitok és a délnyugati pueblók világában, Rana Singh a fenntarthatóság szelleméről a hinduizmusban, Tom Bender a lélekkel teli építkezés alapelveiről (arról, hogy hogyan védjük és gazdagítsuk az adott helyszínen megjelenő feng shui-t, hogyan működjünk együtt a természettel), Linda Juratovac a transzcendentális célokra használt növények feng shui perspektíváiról, Sim Van der Ryn arról, mennyire szükséges a mágia beépítése a mindennapi életbe, Donald N. Michael az "eleven Föld" ideájának lefordításáról a politika és a programok nyelvére (meg kell tanulnunk, hogy mi mivel és ki kivel illik össze, hogyan lehet konstruktívan meggyőzni számos olyan embert, aki nem hisz a föld eleven voltában), Herbert Schroeder a szellemi értékek, a természeti források és a kutatás integrálásáról, David Anderson a harmonikus ökoturizmus lehetőségeiről, és Michelle Berditschevsky, valamint Charles Miller az észak-karolinai szent Shasta-hegy megmentéséért folytatott küzdelemről.

Ez az izgalmas kötet, amely egy nemzetközi csapatba szólítja a bolygónk sorsáért aggódó tudósokat, filozófusokat, tulajdonképpen a körül az elméleti eltolódás körül forog, miszerint a Gaia többé nem tekinthető egyszerűen csak egy hipotézisnek, hanem egy fejlődés-elméletként kell kezelnünk.
Az olaszországi Perugiában megrendezett konferencia előadásainak és szinopszisainak ez a gondolatébresztő gyűjteménye megerősíti azt a heisenbergi mondást, hogy a "valódi tudomány" a tudósok párbeszédében formálódik, és íme, most a szemünk előtt körvonalazódik a huszadik század talán legfontosabb tudományos elmélete.
Miközben egy új, globális elektronikus gazdaság felemelkedésének vagyunk a tanúi, melyet nem lehet lineáris egyenletekkel és ok-okozati modellekkel leírni, megváltozik a világról való gondolkodásunk is. Újfajta módon tekintünk bolygónkra, kezdjük észrevenni az eddig rejtett dinamikákat. A tengerek parányi planktonjairól például kiderül, hogyan is képesek lényegi befolyást gyakorolni a globális éghajlati viszonyokra. Kezdjük megérteni, hogy az élet keletkezése miképpen befolyásolta a légkör kifejlődését; és amint az élet bakteriális felszíne által az óceánokra gyakorolt hatást tanulmányozzuk (és mindeközben a tektonikus táblák masszív mozgásait), kezdünk rájönni, hogy ezek a láthatatlan teremtmények miképpen szolgálnak a bolygó egyfajta immunrendszereként, segítve az élethez szükséges feltételek fenntartását. Amikor egy állat immunrendszerében a megismerés nemlineáris dinamikáján merengünk, vagy egy bolygó immunrendszerének nemlineáris dinamikáján, meg kell tanulnunk elképzelni mindazt, amit nem láthatunk a tér és az idő ezen mikroszkopikus szintjein. Így visszatér majd a Képzelet eredeti értéke, hogy kihívja az arrogáns redukcionizmust, mely oly nagy mértékben rányomta bélyegét ún. civilizált mentalitásunkra a világképünk mechanizálásának történelmi korszakában.

Amerikában két irányzat kap egyre nagyobb figyelmet a nyilvánosság előtt zajló előadásokban: a táj és a fajok megőrzése, valamint a tájban gyökerező emberi közösségek fontossága. Ez a könyv korábban már publikált, illetve új esszéket gyűjt egybe, amelyek a "jól elhelyezett" emberi közösségek jelentőségével foglalkoznak. Köztük van Harry Paige írása, amely a modern korok gyökértelen emberéről szól; Eric Zencey cikke a gyökértelen értelmiségről; David Ehrenfeldé az elektronikus úton kapcsolatot létesítő emberek "pszeudo-közösségeiről"; Helena Norberg Hodge pedig arról ír, hogy a Himaláján élő ladakhi nép hogyan tart kapcsolatot a földdel; Lynn Miller a kis farmokkal és kis városokkal, Wendell Berry a közösségek megőrzésével, Wes Jackson lakóhelyével, a kis Kansas-szal, Franklin Kalinowski Aldo Leopold közösségről és polgári etikáról vallott nézeteivel, Kristin Shrader-Frechette a védelemre szoruló közösségek meghatározásával, John B. Cobb Jr. a vágyainkban megcélzott közösség definiálásával ("a helyi közösség visszaállítása, különösen az emberi léptékű falusi közösségeké, nemzeti megújulásunk alapja"), Philip Selznick a közösség összetevőivel (közös történelem és kultúra, kölcsönös függőség és viszonosság, részvétel), Cornelia és Jan Flora a társadalmi tőke megteremtésével és a "bennszülötté válással", David W. Orr az oktatás vissza-falusiasításával (amikor az emberek elhagyják az urbánus területeket és mélyebb ökológiai szemléletet alakítanak ki), William Sullivan a polgári kultúrát érintő közismert filozófiával (amely az ember törekvéseit egy közös érdekeken alapuló közösségért történő felelősségvállalás felé irányítja), Susan Witt és Robert Swann a közösségi földekre irányuló felelősséggel, mint a föld közjavakat szolgáló tulajdonságának megtartását célzó flexibilis eszközzel, s végül Jack Kittredge a közösség által támogatott mezőgazdaságra vonatkozó projektekkel (melyekben a helyi fogyasztók lesznek az aratás fő részvényesei) foglalkozik.

A rovatban ismertetett könyvek a Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtárában olvashatók.
1035 Budapest, Miklós tér 1.
Telefon: 250 0420/20, 250-424/20
Fax: 368-8002
E-mail: konyvtar@kia.hu
Internet: http://www.kia.hu/konyvtar
Nyitvatartási idő:
hétfőtől csütörtökig: 8.30--16.30 óra között
pénteken: 8.30--15.30 óra között
Szolgáltatások:
A könyvtár részét képező videótéka anyaga közművelődési célra kölcsönözhető, a könyvek és egyéb dokumentumok használatát a könyvtár helybenolvasási, videónézési, valamint fénymásolási lehetőséggel biztosítja. Emellett mód van a saját gyártású, illetve szabad forgalmazású videóműsorok helybeni átmásolására is.
Az állomány egésze szabadpolcon hozzáférhető. Az olvasótermi férőhelyek száma: 14
A fénymásolás díja: A/4-es oldal: 5,- Ft, A/3-as oldal: 7,- Ft.
A videókölcsönzés díja: 40,- Ft kazettánként és naponként.
A videóműsorok átjátszásának díja: 2,50 Ft percenként.