Föld

Aligha van még valami, aminek olyan gazdag a jelentéstartalma, mint a földnek. Talpalatnyi; anyaföld, amelyből vétetik az ember; a haza földje; nagybirtok és földönfutó; istennő, akit az ember a verítékével termékenyít meg, majd meggyaláz, mert másra használja, mint amire való.

Ég és föld között feszül az emberi lét. A föld az egyik pólus, amelyen megszületik az ember, ám születése pillanatától kezdve vágyai az ég felé irányulnak. Két világ határán, ég és föld között egyensúlyoz. Misztérium ez a javából. A józan ész nem is elég hozzá, ezért adatott meg az embernek a lélek.

Biológiailag eltéphetetlen a földi kötelék: az ember része a természetnek. Több is annál: az istenség által kijelölt gondnoka. Művelője, aki belőle él...

A magasan szárnyaló gondolatok röptét megtöri a durva valóság: a föld elvétetik tőlünk. Jelképes és valóságos értelemben is.

Állok az új hipermarket csillogó polcai között. Ezen a helyen másfél éve még madarak tanyáztak. A sokmilliárdért megvalósult zöldmezős beruházás nyomán ma már csak a cég emblémáján látható egy madár. A föld valóságos terei helyett virtuális tereket építünk magunknak. Hűtlen gondnokként elfordulunk a földtől, és ezzel az égit is szem elől veszítjük. Megszűnik a tájékozódási pont, gyökértelenül sodródunk, eszmék, hitek, ideológiák töredékeibe próbálunk kapaszkodni. A föld megtagadása, feladása létünk odahagyását jelenti. Csak idő kérdése, hogy mikor válik pusztasággá mindkettő. Az élet zöldjét felváltja a légkondicionált halál.

Még egyszer meg kellene próbálni talpra állni. A földön. A mi földünkön. Az egyetlen, szent földön. Talán még nem felejtettük el, hogy mit jelent az: gazdálkodni, művelni a ránkbízottakat.

A nagy kultúrák öröksége azt mutatja, hogy a föld művelése, gondozása által lehet az égiekhez is eljutni. Mert ég és föld valahol távol összeér.