Szegő György

A hit erődfalai

Jelentősebb épületek és egyszerű lakóházak emelésekor ősidők óta az alapokba, a sarkokba, a tetőszerkezet és fal találkozásaihoz, vagy a küszöb alá, de magába a falba is: vér- vagy emberáldozatot tett az építő. Akár hídról, várfalról, vagy templomról volt szó, úgy tartották, az építmény csak az építőáldozat meghozatalával lehet erős, tartós, rontásnak és a rontó időnek ellenálló. AZ áldozattal kívánták távol tartani, kiengesztelni a rossz szellemeket. A házba beépíteni a porból, őstengerből keletkezett-teremtett életet: ez szimbolikusan a lét visszaadását jelenti az eredet erőinek. E rítusban a kreáció megismétlése, de az újjászületés vágya is tetten érhető. A szokás nemcsak az ókori Mediterraneumban terjedt el, hanem később is megtalálni a brit szigetektől Japán keleti partjaiig. Sajátos változat: a kőkorban hasonló gesztussal éltek például az aldunai Lepenski Vir közösségében: a tűzhely alá temettek, így tudták a házat és a benne lakók magukat is erősnek. 

Az ókor jelentős kultúrközpontjai közül a zsidóknál a teraphim, a házi bálvány képében jelentkezett az építőáldozat rítusa. Transzcendentális kérdésekben jövőbelátó jóslatért, tanácsért ezekhez a falakba épített bálványokhoz fordultak. Ebben az istennek ajánlott elsőszülött fiú archaikus emberáldozatának nyomát lehet felfedezni. A teráf a falfülke bálványa, megtartó, gondoskodó, fenntartó erővel rendelkezett. A bálványt ugyanúgy képesnek tartották az Isten és az ember  közötti közvetítésre, mint őseik a befalazott legdrágább vérrokont. 

A mi térségünkben még a múlt században is éltek olyan rítusok, mint amit Kőműves Kelemen-balladánk is rögzít. A mítosz változatainak némelyik kőműves csapata különös módon akart megfelelni a "ne ölj" zsidó-keresztény törvényének is, de egyszerre annak a pogány tradíciónak is, melyben mindaddig hittek. Vermet ástak, ez egyszerre volt meszesgödör és csapda. A németországi  Liebensteinben zsemlével csalogatták oda a gyermekáldozatot az építkezéshez - az építőket ezért a legenda szerint az isteni büntetés bagollyá változtatta. Kelet-Európában fehér cipóval hívják az anya által a mestereknek eladott cigánygyermeket az üreg fölé. Abba beleesve a ballada tanúsága szerint így énekelt az áldozatként halálra szánt gyermek: "Semmi sem olyan lágy, mint az anya öle, semmi sem olyan édes, mint az anya szeretete, semmi sem olyan szilárd, mint az anya hűsége." Vajon a szövegben a bűntudat érződik, mellyel a kőművesek az áldozat szájába adják a feloldozást? 

Vagy az anyaöl-anyaföld párhuzam ősigazságát hirdeti a szöveg? Utóbbi szerint az épülő fal az anyaméh burkát jelenti, de oda visszatérni, abba befalazva lenni, egyet jelent a születés és halál határán való átkeléssel. Kenyér és anyaöl analógiája az újjászülető életet jelentette. 

Az újjászületés minden teremtés alapképlete. Valamennyi teremtésmítoszban felfedezhető párhuzam: a régi világ korábbi tér-idő egysége, dologi-tárgyi folytonossága széthullik, csak a világot jelentő áldozat vagy sárkány feldarabolása vezethet az új világ, az új vár, város vagy ház felépítéséhez. A huszadik századra nálunk különféleképpen szublimálódott a szokás: a palóc Lapujtőn az "áldozati gyermeket" kicsit megverték, "megmustrálták", és a sírását "építették" be a falba. Zsadányban az asszony vagy a gyermek altestét, pontosabban termékeny testtáját ütötték a fundamentumhoz. Más rítusokban szenteltvízzel vagy áldozati bárány vérével kenték fel az építmény valamely főfontosságú szerkezetét. 

Meggondolandó szublimációs megoldásként feltételezni az építészeti stílusok történetén végigvonuló növényi vagy állati díszítmények eredetét áldozati eredetűnek felfogni. A párkányok és oszlopfők díszítésekor a máig használt májusfaállítás gyakorlatára is utalhatok. A legszélesebb körben elterjedt embert ábrázoló épületplasztikáknál és a falak festésének gyakorlatánál sem szabad kizárni ezt a gyökeret. Fal és plasztika szerves összetartozása láttán különösképpen a román, a gótikus, a barokk vagy a szecessziós építési gyakorlat veti fel ennek a lehetőségét. Ezzel a gyakorlattal szemben állnak - és a feltételezést indirekt módon igazolják is - azoknak a keresztény koroknak az építő szokásai, amelyek az emberábrázolásban felismerték az ősi bálványimádást, és képromboló-tiltó gyakorlattal, elítélő módon vélekedtek ezekről a pogány, mágikus tartalmú rítusokról. (Lásd a zsidók, Bizánc vagy a reformáció templomi ábrázolásainak puritán kánonjait.) 

A tiltások ellenére az ember spirituális lényege szerint szimbolikusan gondolkodik. E gondolkodásnak teljesen megfelel, hogy az életterét érintő támadások és katasztrófák, betegségek, pusztulás és lényegében maga a halál is démoni eredetű történések, amelyek ellen, hite szerint, csak a mágia vagy valamiféle mágikus eredetű beszentelő rítus nyújthat védelmet. Ennek a legkülönfélébb formáit ismerjük. Többek között azokat a falra és a templomfalra és - padlóra írt geometrikus jeleket, labirintusrajzokat, amelyeket a katedrálisépítő Bauhütték is előszeretettel alkalmaztak. Ezek közé a "védjegyek" közé számíthatjuk a kőfaragók céhjegyeit és végső soron még magát a téglajegyeket is. Az írás egyik részről kétségtelenül a gazdasági lajstromok igényére születhetett, de a kalligrafikus formákban nem lehet nem meglátni a mágikus eredetet. Az építészeti tervrajzok, azok "szakmai" jelei is felfoghatók efféle mágikus kalligráfikként. De bizonyos geometrikus összefüggések elterjedésében is szerepe lehet a rejtett, tudattalan mágikus gyököknek. Annál is inkább, mert az építő rítus egyik legjelentősebb eleme az a fázis, amikor a tervet a földre rajzolják fel: lényegében kitűzik a házat. Az egyik fajta építészeti gondolkodás a mértani szerkesztésben ezt a síkrajzot térbe vetíti, az elvont, szellemi természetű jelből hagyományosan, az ősidőktől máig képes mágikus tartalmú geometrikus épületplasztikát formálni. 

A védelmet célzó praktikák nemcsak az isten házaira vonatkozóan intézményesültek szabályokban, hanem a profán lakás és maga a város megóvását is gazdag változatokban célozták. Valójában a város a világmindenséget jelenti, amelyet a lakás formájában a kisember is felépít magának (lásd a magyar házasság kifejezést). Ezzel a még nem specialistákkal építtető ember a kozmogóniát, az isteni Teremtést ismételte meg. 

A népvándorlások - amelyeknek az ókor kultúrája és népei sokáig ellenálltak, végül belepusztultak - olyan településformát eredményeztek, amelyeknek legfontosabb eleme maga a vár-városfal lett. Bár a védőfalat a fizikai védekezés eszközéül használják, mégis tetten érhetők benne a mágikus elemek. A tatár, majd a török ellen védekezni kényszerülő magyar és erdélyi szász települések olyan erődtemplom-formát építettek, amelynek közepén maga a templom áll, a kör vagy ovális alakban köré emelt falakhoz pedig belülről élelemtároló kamrák tapadtak. Véleményem szerint nemcsak az élelem megőrzésének praktikuma miatt, hanem a gabona, az élet falat erősítő áldozati jellegéből is származott ez az elrendezés. Az A pogány természetvallások és az eucharisztikus tartalmak tehát nem csupán a templomi liturgiában, de a védőművekben is megjelentek. A reformációt követően épült erdélyi magyar és szász erődtemplomok esetében a képtilalom még tovább erősíthette a valószínűleg tudattalan ősi tartalmak felidézését. Erked, Felsőbajom, Berethalom, Szászbogács, Szászbuda, Apold és Nagysink erődtemplomait kell említenem. És a nagyszámú gabonatárolóból kiépített dupla falgyűrű miatt kell kiemelni Kereszténysziget, Asszonyfalva, Nagydisznód, Szászhermány, Muzsna és leginkább Prázsmár erődtemplomait. Ez utóbbinál a raktárgyűrű olyan teljes és zárt formát alkot, hogy lényegében a falat részben magából a gabonából építő példáról beszélhetünk. Kisdisznód esetében pedig a négyszögű templom és az íves várfalforma találkozásának olyan geometriai tisztasága is mutatkozik, amelyet kortárs példával való összehasonlítás miatt említek külön. 

A körbe írt négyszög, mint a természet mágikus (szent) absztrakciója, az ókeresztény templomokban a világ modellje. A falak négyszögére állított félgömbre festették, vagy mozaikkal ábrázolták trónján a Világkormányzó Krisztust (Pantokrator), a négy sarok-csegelybe egy-egy evangélista képe-jele került. A rózsakeresztesek e templomforma építészeti vázlatából jelet szublimáltak, ebbe belelátták az istenember antropomorf képét. 

A huszadik század modernista építészetének egyik alaptétele volt, hogy az építészet nem ábrázol. Adolf Loos a díszítést egyenesen bűnnek nevezte. Architektúrán a ház pusztán funkcionális rendeltetését, szerkezeteit, anyagait értették, ezeket a térformákat tartották fontosnak. Végül a posztmodernizmus megkísérelte jelre redukálni a jelentést. Tadao Ando japán építész geometriai formákra absztraháló építészetét gyakran említik egyszerű jelként. Ő ezt nyilatkozta: "Számomra az építészetben az ábrázolás fizikai és érzéki minőséget, más szóval az ember testének labirintus jellegét jelenti... Építészetemhez egyszerű kör és labirintus formákat választok, ahogyan J. Albers híres négyzeteivel kísérletezve meghatározott színeket rendelt, úgy teremtek én építészeti tereket. Ennek eredményeképpen a végsőkig absztrakt és szerkesztett formákból olyan építőművészet jön létre, mely ábrázol és magán viseli az emberi test elveit." 

Van tehát egy íve az ember építő tevékenységének, amely az egykori mágikusan óvó-elhárító funkciójú építő áldozaton, a bálványok beépítésén keresztül a legelvontabb geometriáig megőrzi az antropomorf formálás szándékát, "embert" akar jelölni és jelenteni egyszerre. Teremtőjét idéző embert és/vagy teremtő embert, aki a ház építésével az egész Teremtést rítusként ismétli meg.

Pentele, Újpentele és az egykori Sztálinváros újabb, már dunaújvárosiként megépített panel-lakótelepei közötti térségben, lényegében a szabad természetben épült "kortárs erődtemplom" ez a ház. Alaprajza tojás formájú, egyik felében van maga a derékszögű raszterben épített templomtér és a torony. A másikban elkerített kert, kerek, különálló házzal, ebben gyermekfoglalkoztató működik: ez a tojás "csírája". A templomtér tömege csűrre emlékeztet, magtárszerű (így a reformáció történetének üldöztetéseire emlékeztet), háromhajós, egyszerű kubus. A bal oldalhajóban most kialakítandó öregek napközi otthonával, vendégszobákkal és a kert felé előrenyúló lelkészlakással. A főhajó belső, kapu feletti részén vörösfenyőből készült karzat húzódik, markáns szerkesztése a japánok szétszedhető templomait idézi. A hívek padsoraival egy térbe szervezett szentély berendezése egyszerű fapadokat és geometrikusan szerkesztett oltárt, szószéket és keresztelő medencét jelent (Lovas Pál belsőépítész munkája), a az oltár mögötti fal fehér. Az oldalfalakon puritán szellemben mintázott téglaplasztika, amelynek tört felülete az evangélikus rítusban fontos énekek és az alkalmankénti koncertterem szebb hangzását is szolgálja. 

A külső nyerstégla felületen is különféle korokat idéző falazó technikák jelennek meg: a rómaiak jellegzetes halszálkás kötésformáitól a huszadik század eleji amszterdami iskola falformáinak lágyan ívelő organikus síkjaiig. A lelkészlakás emeleti homlokzatának faburkolata szinte egy az egyben az erdélyi erődtemplom példák szerinti fa gyilokjárókat idézi, de a skandináv koramodern építészetre is utal. A templomhajó belső mennyezetének faburkolata is a népi építészet mintáját követi, palánkolt deszkázatával. Az oltár feletti falon, az egyszerű, korpusz nélküli kereszt felett egyetlen hangsúlyos ablaknyílás van. Ez a fedélszék szerkesztésének geometrikus vetületeként szerkesztett, ugyanakkor a gabonakalász koronájára, a mag csírájára is emlékeztető forma. Ahogyan a kereszt geometrikusan képes felidézni az istenembert, úgy jelenti a felette a térbe engedett ég képe a "mennyországot". (A többi ablak kissé lőrés-szerű, a  deszakralizálódott világ hitet védő erődtemplomához illő. Ugyanakkor méreteivel figyelembe veszi a korszerű fényigényeket.) Az épület összes tömege tájba illeszkedően földszerű, a domboldali telekkel párhuzamos forma, íves tető gerinccel, tűszerűen, vektorként megfogalmazott toronnyal. A ház föld és ég kozmikus egységét komponálja építészetté: a föld, a földművelő népek újjászülető istene, a gabonakalász és a tudatosan magtárra, csűrre emlékeztető főtömeg egymást erősítő, részben tudattalan építészeti eszközök. A világtojás-erődtemplom alaprajz egyszerre hordozza a Teremtés ideáját és a gyermekfoglalkoztató "csírát", a hit továbbélését, az óvó-védő mágiát. 

Ennek azért van különösen nagy jelentősége, mert ebben a városban eddig nem volt templom. Az ember spirituális lényegéhez képest rendhagyóan "lélektelen" település volt ez, amelyből hiányzott az évezredeken át megőrzött szakrális városcentrum. A 90-es években majdnem egyszerre kezdtek a katolikus, a református és az evangélikus templomok építésébe, nemcsak a hívek igényére, de feltehetően a városok tradicionálisan szakrális karakterét is, legalább visszamenően megteremtendő. A telket az egyház ingyen kapta, a gyülekezet olyan funkciókat is felvállal, mint az újonnan tervezett öregek otthona, zeneművészeti események rendezése, lévén a templom egyben immár bizonyosan kitűnő akusztikájú koncertterem is. 

Nagy Tamás háza a nyugati építészet belülre koncentráló  gondolkodása helyett nem az univerzumból leszakított részt vagy egész-részt építi meg, hanem bensőségessé teszi a külső teret, ebben az értelemben temploma a keleti térformáláshoz hasonlítható. Épülete a természettel szimbiózist alkot: ember alkotta természetet mutat, amely szintézist tud alkotni a tájjal. Ez az egyszerre organikus és geometrikus építészgondolkodás mai példa arra az építészettörténeti bevezetőben elemzett szublimációra, melyben a természeti és az antropomorf tartalmak és formák geometrikus építészetté alakulnak. Olyan, az építőáldozatból leszármaztatható jellé, amelynek az életmódjában deszakralizált, lelke mélyén még mindig spirituális ember - ha tudattalan formában is, de - képes az olvasására. A felemelkedő transzformációs folyamat azzal az áldozóformával analóg, melynek Nagy Tamás dunaújvárosi evangélikus templomában az oldalhajóban van a színtere: az istentisztelet utáni szeretetvendégség alkalmával. Az öregek napközijének ugyanitt most kiépítendő, lényegében a liturgián kívül, de keresztény szellemben működő ebédlője (melegítő konyhával) mutatja azt, hogy a város elfoglalja-befogadja a hit "modern erődtemplomát".