Teddy Bear, akit helyesen tettőrnernek ejtenek világviszonylatban, egy nagy antiszovjet medve. Hírből van a szíve, az agya meg a mája; egyébként pénzből van, s a szőre aranyat ér. Csakis az igazat mondja és mondatja, és róla is csak tiszta igazat szabad mondani. Ez a nagy intermediális szíve vette rá, hogy adakozzék, egymilliárdot a világot jelentő szervezetnek, alapítólag, s mindjárt a legjobbik dollárból, mely valaha is magasról sütött le ránk. Minden antiszovjetek elnöke íziben ki is nyilatkozta róla, hogy új korszak köszönt be a magán és a köz együttműködése terén evvel a gesztussal. 

Gesztus dolga, hogy most aztán végleg szétváljon a politika, a gazdaság és a sajtó szakértelme, ami eddig valahogy nem jött össze, hiába vitték sokan a mártíromságig a tiszta lapokért folytatott szakadatlan harcot belsőleg. Teddy, a szí-NN és a hírek angyala ezzel az adományával azonban felülmúlja az összes eddigi képzeletet, és felülről megreformál mindannyiunkat. Nem volna szép tőlünk, ha társadalmi munkát várnánk el azoktól, akik ennyire éberek minden bennünket és a demokráciát fenyegető végveszély hallatán, mint ő. 

Az adókedvezmény semmit sem von le a felajánlás értékéből. A többség számára amúgy sem lehet a győzelem a fontos. Van ebben a tett-őrnerben valami megfoghatatlan, szinte anti(k) reklám; olyan emberszerű, neki drukkolunk. Bárcsak még több nézője lenne, és akkor megint akkorákat ajánlhatna fel, hogy csak úgy néznénk. Legyen olyan a világ, hogy az ügyesnek álljon, egyszer csak felvesznek oda is bennünket. Aztán ha már elég sokan hisszük, amit látunk, még több tudósító megy bárhová, ahová csak a nagy szív elvágyódik, és akad még tennivaló. Birodalmában nem nyugszik le a nap, mert az éberség megtartja a magasban. A dolgozó egyre éhesebb, amint a hír frissen kerül az asztalára, itt minden érte van ebben a globális összjátékban, magunk is részesei vagyunk az eseményeknek. Csak az nem engedi majd be a tudósítókat, akinek van is félnivalója. Az meg csak féljen, ha meghallja az angyali üdvözletet. Hogy megnő a főnök politikai súlya! Aminek már éppen ideje is volt. Ki irigyelné tőle, ha mindezt a vállain hordozza? De megnő a hírek értéke is, egyre igazabb lesz amit látunk, amit meg nem látunk, azt nem is érdemes. Nem is szabad, csak időfecsérlés volna. Nem is csak a saját időnket vesztegetnénk, hanem az övét is. Aztán hogy kerek legyen a történet, egyre több pénz egyre több hírt teremt majd, egyre kihagyhatatlanabb műsort és sztárokat, egyre nagyobb közönséget, még drágább reklámot, hatalmasabb erőt, befolyást, adakozást, és kezdődnék elölről a hírveréssel. Gyakorlat, rajta! 

Azt szeretném, ha a skyból az angyal nem érné be az egyszerű kurátorsággal a világalapítványban, hanem elvállalná jó emberein keresztül legalább az őt és a minket ott megillető helyet. Ámen. 

Ezt gondoltam annak ellenére, hogy ezalatt egy nagy fekete páncélozott repimerci kerék- és fogcsikorgatás közepette elzavart valahová közös használatú zebránkról, a legkevésbé sem tisztelve bennem a másságot. Úgy látszik, ez már összefügg a lóerőkkel. Mégsem tagadhatom, hogy én sem tisztelem kellően (kötelezően) a great MANCS tabuit, mint fent.