SZIGOR, SZABADSÁG, SZÖVETSÉG


Életfa

- Miért éppen Életfa lett a neve környezetvédő szövetségeteknek?

- 1989-ben megalakult szervezetünk először a Heves megyei Környezetvédelmi Szövetség nevet viselte, aztán, egy év elteltével Heves megyei Környezetvédők Szövetsége lettünk - emlékezik vissza a régi időkre Bárdos Ferenc ügyvezető. - 1994-ben egyik közgyűlésünk választotta az Életfa Környezetvédő Szövetség nevet. Talán azért, mert nagymértékben kötődünk a környék és a táj hagyományaihoz, az itt található rengeteg fához. Jelképünkben is három fa szerepel. Megalakulásunktól kezdve olyan nevet szerettünk volna találni, amely túlmutat a területi kötődésen, hiszen más megyékből is voltak tagjaink és szervezeteink. Országszerte mindenütt tevékenykedünk, ahol csak tehetünk valamit környezetünk védelme érdekében. Szóval azon a bizonyos közgyűlésen öt-hat név is szóba jött. Végül az Életfa mellett döntöttünk. 

Félillegalitásban

- Milyen alapvető célkitűzésekkel hívtátok életre a szövetséget?

- Szervezetünk tulajdonképpen már 1968 óta létezik. Akkoriban több ágból tevődött össze. Az egyik ilyen ág a Heves megyei Hazafias Népfront mellett működő környezetvédelmi munkabizottság volt. Aztán ott voltak a különféle településeken, művelődési központokban és iskolákban tevékenykedő, önkéntesen szerveződött kisebb csoportok. A harmadik ág a Bükki Nemzeti Park Baráti Köre volt, a negyedik pedig a Kelet-Magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat környezetvédelmi szakembereiből került ki, akik maguk jelentkeztek, hogy szélesebb körben is dolgoznának, szívesen csatlakoznának hozzánk. Akkoriban egyébként máshová nem is nagyon jelentkezhettek volna, csak a már említett népfrontos munkabizottságba. Aki valamilyen okból kényelmetlenné vált, közölték vele: dolgozzon csak a Hazafias Népfrontban. Voltak ifjúsági csoportok, azokat is befogadta a bizottság. Olyan volt, akár egy nagy "gyűjtő". A fordulópontot az jelentette, hogy zárt szervezetből nyílttá vált, befogadott mindenkit, aki csak valamicskét is foglalkozott a környezet- és természetvédelemmel. Mivel ezeket a dolgokat akkoriban nem lehetett nyíltan képviselni, csak nagyon szabályozott keretek között, és a csapat kinőtte már e kereteket, amit a bizottság elfogadott, azt ki-ki a saját munkájában érvényesítette. Ez volt az úgynevezett félig legális működés alapja. Mindenki a maga munkaterületén próbálta meg érvényesíteni azokat az irányelveket, amiket a Környezetvédelmi Bizottság elfogadott. 

Az egyesülési törvény megszületésekor azonnal felmerült bennünk, hogy szervezetünknek igazi, bejegyzett egyesületté kellene válni. Igaz, ez már korábban is szóba jött, de akkor még nem kerülhetett rá sor, mint például a Dunántúlon, ahol azért fejlettebb volt a struktúra. Itt, Kelet-Magyarországon meglehetősen vaskalaposak voltak. Egerben is ha kezdeményezni akart valamit az ember, a pártbizottság keményen fellépett ellene. A hideg kiverte őket, ha csak szó esett egy környezetvédő szervezet kialakításáról. 

- Mit csináltak?

- Egyszerűen minden rendelkezésükre álló eszközzel megakadályozták egy ilyen szervezet létrehozását. Ezért is alakult ki ez a félillegális működési forma. Aztán amikor végre valahára megszületett az egyesülési törvény, színre léptünk. Az 1989-es, novemberi alakuló közgyűlésünkre minden csoport delegálta a maga képviselőjét. Elkészítettünk egy programot, egy úgynevezett "promemória programot", amely gyakorlatilag a térségben felmerülő környezetvédelmi problémákra figyelmeztetett, a hulladékok elhelyezésétől kezdve a vízszennyezésen és az ipari üzemek környezetterhelésén át például a mátrai erőmű kéndioxid leválasztójának hiányáig, vagy a pernyekezelési problémákig. Az emlékeztető szépen összefoglalta mindazt, amit az önkormányzatoktól követelünk, és azt is, hogy mi az, amit mi vállalunk át az elvégzendő környezetvédelmi feladatokból. 

Az étlap adott

- Hogyan működik az Életfa Környezetvédő Szövetség?

- A struktúra egyrészt szigorú, másrészt teljesen szabad. Szervezetünk demokratikusan épül fel. Három évente tartunk egy olyan nagy közgyűlést, amelyen minden helyi szervezet képviselője részt vehet és gyakorlatilag érvényesítheti az akaratát. Ezen a közgyűlésen zajlik le a teljes körű választás, valamint egy hosszabb távú programot is elfogadunk. Ezt a programot legutóbb Az ezredforduló évgyűrűinek neveztük el, mivel bízunk benne, hogy ez is eltart hat-hét évig. A felsoroltakon kívül van egy igen jó alapszabályunk és egy szervezeti működési koncepciónk is. Ezekre épülve minden évben választmányi ülést tartunk, amelyre az ötven fő választmányi tag és ezen túlmenően az adott témában érdekelt helyi szervezet képviselője kap meghívást. 

Jelenleg országszerte 9 tagegyesületünk és 34 tagcsoportunk van, s ezekben összesen 4012-en tevékenykednek. A választmány fele környezetvédelmi szakértő, fele a helyi szervezetek képviselője. Ők fogadják el az éves költségvetést és programot. Évente pedig vezetőségválasztásra is sor kerül. 

- Hány tagú ez a vezetőség?

- Tizenhárom tagú, és kéthavonta üléseznek. Az öt fős elnökség operatív, akkor tanácskoznak, amikor arra szükség van. Ellenőrző Bizottságunk állandóan ellenőrzi a költségvetést, a szabályok betartását, az etikát, és még sorolhatnám. Ők hárman vannak: egy jogász, egy közgazdász és egy vállalkozó. 

- Ezt hallgatva felmerül bennem, vajon valóban szükség van-e egy ilyen szintre már hivatalszerűen fölépülő, azt ne mondjam, bürokratikus struktúrára?

- Szükség van. De végül is gyakorlatilag minden ilyen szervezet a lehető legteljesebb önállóságot élvezi. A választmány csupán ajánlásokat ad bizonyos kérdésekben, amelyről az egyes szervezetek szabadon választhatnak. Arra a menüre nincs szükség, amit senki sem választ. Minden helyi szervezet teszi a maga dolgát, mi pedig adunk egy étlapot, az összefogás étlapját. Akik bablevest akarnak enni, azok eszik a bablevest. Összefogottan, jól elkészítve, a legmagasabb színvonalon. Lefelé nincs presszió. 

- Melyek azok a programok, amelyekre igazán büszkék vagytok, és melyek azok, amelyeket kudarcként könyveltek el?

- Munkastílusunkból adódóan nem dolgozunk látványosan. Akik tagjai szervezetünknek, azoknak a körében érvényesíteni tudjuk saját munkatervünket. Közvetlen fellépéseink közül például büszkék vagyunk arra, hogy nagy-nagy összefogással meg tudtuk akadályozni a Használt Akkumulátor Feldolgozó Gyöngyösorosziban történő felépítését. Meggyőződésünk, hogy igenis helyesen cselekedtünk. Igazunkat bizonyította az a későbbi nagy iszaplemosódás, amely pontosan ott történt, ahová az üzemet tervezték volna. 

Sikerként könyveljük el, hogy az országban majdnem az elsők között készül el Heves megye környezetvédelmi programja. Már az 1989-es emlékeztetőben szerepelt egy ilyen program kidolgozásának szükségessége. Egyelőre csak részsikernek tekinthető a lőrinci rekultiváció és a veszélyes hulladék elhelyezésének ügye. Fellépésünk nyomán teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatra kerül sor. A Közép-Duna-völgyi környezetvédelmi Felügyelőség kötelezi a hulladékelhelyezőt, hogy tevékenységének felülvizsgálata mellett harminc napon belül nyújtson be a hatóságnak felülvizsgálati ütemtervet, valamint a felülvizsgálatra jogosult szervezetekkel kötött szerződést is mutassa be. Végeredményben azt szeretnénk, ha megszűnne ezen a területen a rekultiváció címén történő hulladék-elhelyezés. 

Aztán ott van a siroki olajtartályok ügye, amit mi derítettünk fel és hoztunk nyilvánosságra. Ezek egy esetleges sérülés esetén nagy mértékben veszélyeztették volna a környéket. De voltak apróbbnak tűnő esetek is. Felsőtárkány határában például fecskendőket és injekciós tűket raktak le nagyobb mennyiségben, de már e veszélyes hulladéknak minősülő kórházi hulladékok sem szennyezik a területet. Többszöri föllépésünkre elkészült Eger városi szennyvíztisztító telepének rekonstrukciója. A több milliárdos beruházásnak köszönhetően végül is javulni fog a Tisza-tó vízminősége, ugyanis lényegesen tisztább lesz az Eger patak. És ha már szóba jött Eger: sikernek tekintjük azt is, hogy a városnak és a megyei önkormányzatnak is van főállású környezetvédelmi munkatársa. Ez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy folyamatosan mindenféle ügyekkel "bombáztuk" az önkormányzatokat, s ezeket az illetékes szakemberek hiányában képtelenek voltak megoldani. És talán sikerről beszélhetek akkor is, amikor területünkön úgy kerül sor egy-egy beruházásra, hogy előtte kikérik szervezetünk véleményét. 

A lakosság képviselete

- Ez azt jelenti, hogy tekintélyetek van?

- Igen. Nagyon sok bejelentés érkezik a tanácsadó szolgálatunkhoz. Ezeket folyamatosan megvizsgáljuk az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőséggel, a vízügyi hatóságokkal és az önkormányzatokkal együttműködve. Bizonyos fajta együttműködés alakult ki közöttünk. Állandó meghívottjai vagyunk a megyei önkormányzatnak, a várossal inkább a mindennapok során érvényesül a kapcsolattartás. Igaz, azért csak létrejött az Egri Környezetvédelmi Alap és az Eger Város Környezeti Kultúrájáért Alapítvány, amelynek kuratóriumában szervezetünk képviselői is helyet kaptak. Feladatuk a nyílt pályázatokra beérkezett munkák szakmai előzsűrizése. 

Látványos akciónk volt a felsőtárkányi karsztvíz kitermelése elleni föllépésünk, amikor bizony kivonultunk, és síppal, dobbal, nádi hegedűvel hívtuk föl a figyelmet a problémára. Itt még nem beszélhetek teljes sikerről, mint ahogyan azt sem tudtuk elérni, hogy változások történjenek a hulladékok elhelyezésében. Pedig a szakembereink nagyon szorgalmazzák a korszerű, regionális lerakók kiépítését. Készítettek egy tanulmányt, és most már talán kezd alakulni a dolog. Nehezíti a megoldást, hogy a lerakók helyének kiválasztásakor mindig az olcsóbb lehetőségek kerülnek előtérbe, miközben mi a drágább, ám hosszabb távra érvényes módszereket szorgalmazzuk. 

- Az Életfát tehát egyenrangú félnek tekintik a környezetvédelmi hatóság munkatársai, valamint a város vezetése?

- Inkább azt mondanám, hogy a munkánk alapján vívtuk ki a tekintélyünket. Hogy egyenrangú partnernek tekintenek-e bennünket, azt nem tudom. Mindenestre meglepődnek, amikor részt veszünk egy-egy szakértői megbeszélésen. Látják ugyanis, hogy akiket mi felvonultatunk, nem most kerültek ki az egyetemekről, hanem már átlagosan tíz-tizenöt éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Összesen 31 mozgósítható szakértőnk van a radiológustól kezdve a vegyészmérnökön át a közlekedési szakemberig. 

- Fontosnak tartod, hogy a környezetvédelmi szervezetek kellő szakértelemmel rendelkezzenek?

- Feltétlenül, de közgyűlésünk egyik fontos állásfoglalása szerint tevékenységünket elsősorban a lakossági vélemények feltárására és csak másodsorban a szakértők véleményére kell alapoznunk. Hiszen azért is alakultunk meg, az a fő célunk, hogy a lakosság véleményét képviseljük. A lakosságnak elmondhatjuk ugyan a szakértők véleményét, de nem léphetünk fel ellene, hiszen szervezetünk a lakosságból alakult. Saját magunk ellen nem léphetünk fel. Csupán annyit tehetünk, hogy vitás esetekben felvilágosítjuk a lakosságot. Ha az emberek elfogadják az érvelésünket, akkor minden rendben. Legutóbb az egyik településen hiába érveltünk a regionális hulladéklerakó megépítése mellett, a lakosság nem állt mellénk. Idő kell ahhoz, hogy az emberek megértsék: megfelelő garanciák és ellentételezések mellett létrejöhetne a lerakó az adott településen. Ilyen helyzetben nem léphetünk fel a hulladéklerakó megépítését szorgalmazók mellett. Még ha igazuk van, akkor sem. Nem fordulhatunk a lakosság ellen, viszont az érveinket kifejthetjük. Az a feladatunk, hogy már a gyerekkorban elkezdjük a környezetvédelmi szemlélet formálását. 

Foci hazai pályán

- Ifjúsági csoportotok is van?

- Természetesen. Szervezetünk programja a különböző korosztályokra, a tájegységek és a rétegek közötti kapcsolatok elősegítésére épül. Van óvodai, általános iskolai, valamint középiskolásokra és főiskolásokra épülő programunk. Az óvodai program elsősorban az elkötelezett óvónőkre épül, akik rengeteg önkéntes munkát is elvállalnak, mindenfajta fizetség nélkül. Az általános iskolákban is hasonló a stílus, csak ott már a gyerekek is az Életfa tagjai lehetnek. Juhar Ág Programunk kapcsolatban van a Zöld Szív országos mozgalommal. 510 gyerekkel foglalkozunk folyamatosan, egész évben. Ők jelentik az utánpótlást a Környezetvédők Ifjúsági Köreinek. Mostanában két gyerek is átlépett hozzánk az Ifjúsági Körbe. Ez az igazi korosztályokra való épülés. Aztán a gyerekek egyetemekre, főiskolákra mennek, és érdekes módon sokan ott is megalakítják a Környezetvédő Kört. Tehát gyakorlatilag tovább tevékenykednek. Ha azzal fordulnak hozzánk, hogy létrehoztak egy környezetvédő csoportot, és segítséget kérnek, együtt szeretnének működni velünk, akkor együtt is fogunk dolgozni. Ilyen az egri tanárképző főiskola Falco-csoportja, a Hatvani Környezetvédő Egyesülettel együttműködő Natura Környezet- és Természetvédő Közösség, és Salgótarjánban a Gyógyír Egyesülettel tevékenykedő Boróka csoport. A fiatalok harmadikos korukban egyszer csak jelentkeznek, hogy kellene valami munka, szeretnének visszajönni. És akkor mi segítünk az elhelyezkedésben. 

Sokan beszélnek manapság az intézményesülés problémájáról. Egy társadalmi szervezetnek nem szabad intézményesülni. Persze, ha annyira erős, létrehozhat egy intézetet, de az már nem civil szervezet. Az már egy működőképes intézet. És ez az intézet focizzon csak szépen a saját pályáján. A társadalmi szervezet pedig focizzon a társadalmi szervezetek pályáján. Maradjon társadalmi szervezet annyi emberrel, amennyi föltétlenül szükséges a feladata ellátásához, s ne építsen ki 10-20 főt foglalkoztató mamutközpontokat. Mert annak nincs értelme, elvész a társadalmi szervezet jellege. Akkor már a 10-20 fő eltartása lesz a cél, nem pedig az önkéntes forrásokra alapozott, minél több társadalmi tevékenység elvégzése. 

Szerepkeveredések

- A környezetvédő szervezetek között az Életfa az úgynevezett elit mozgalmak közé sorolható?

- Határozottan tagadom az elit kifejezést. Alapvetően idegen tőlünk a melldöngetés, annak a hangoztatása, hogy mi vagyunk a legjobbak. A munkánk milyensége minősítsen bennünket. Mások határozzák meg azt, hogy jól tesszük-e a dolgunkat. Ha a munkánk alapján van tekintélyünk, azt köszönjük, ha meg nincs, akkor ne is legyen általunk sem. 

- Gyakorta mondogatják, hogy a hazai zöld mozgalom megosztott.

- Mi mindenre nyitottak vagyunk, minden környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos, célszerű együttműködésre. És mindenkihez jó szándékkal közeledünk, mindenkinek a kezünket nyújtjuk. Egyet nem tűrünk, azt, hogy saját céljaikra használjanak és kihasználjanak. Ezt csak egyszer teheti meg velünk valaki. 

- De vajon jellemző-e ez a kölcsönös kéznyújtás?

- Amikor tisztességesen közeledünk egymáshoz, akkor igen. Itt inkább arról van szó, hogy meg kell küzdenünk a különböző forrásokért. Vannak bizonyos beidegződések, mechanizmusok. Félünk a centralizálástól. A vízfejűség is jellemző lehet a szervezetekre. És ne forduljon elő olyan eset, amikor nem tudni pontosan, egy adott szervezet mikor társadalmi, mikor közhasznú társaság, és mikor alapítvány. Mindegyik tegye a maga dolgát, és épüljenek ki közöttük jól ellenőrzött kapcsolatok. Egyik se nőhessen a másik fejére. Mert ez a "kevert stílus" okozza az ellentmondásokat. Ha egy intézet versenyez egy társadalmi szervezettel, az nem tisztességes. Nem azonosak a kondíciók, egyébként is más-más a feladatuk. Magyarországon nincs profiltisztulás a szervezetek között. Sokszor keverednek a szerepek. Ebből egy sor ütközés adódik. Mindegyik forráshoz akar jutni. 

- Ez a pénzért való szüntelen küzdelem sem osztja meg a mozgalmat? Hiszen közismert, hogy akadnak a többieknél lényegesen ügyesebb pénzszerzők.

- Nem mondhatnám. Inkább arról van szó, hogy nem azonos esélyekkel szállunk harcba ezekért az anyagi forrásokért. Profiltisztításra lenne szükség, és ez be is fog következni. Mindegyik országban így történt. A problémák akkor kezdődnek, ha az adott pályázatok elnyerése nem a teljesítmények alapján, hanem például szociális megfontolásokból történik. A mérce mindig az legyen, milyen a benyújtott pályázat színvonala, hogyan segíti a környezetvédelmi célok végrehajtását, a gyakorlati eredmények elérését. A feszültéség abból is adódhat, hogy az intézeti jelleggel működő szervezetek egészen más eredményeket képesek elérni, mint egy "hétköznapi" társadalmi szervezet. A teljesítmény legyen a bírálat alapja az esélyegyenlőség biztosítása mellett. Azonos profilú szervezetek azonos eséllyel pályázhassanak. Idővel egyre erősebbé válhatnak ezek a konfliktusok. Ezeket kell feloldani jó pályázati struktúrákkal és egy gyakorlatias nonprofit törvény alkalmazásával. Szükség van a játékszabályok betartására. 

Sok szétrobbanó közösséget láttam már. A baj szinte minden esetben az volt, hogy fölülről beleszóltak a munkájukba. Az Életfa alapszabálya ezt kizárja: fölülről nem beszélhetünk bele senkinek a dolgába. Tőlünk teljességgel ellentétes dolgot is csinálhatnak, csak egy valamit nem: azt, hogy az alapszabályban rögzített környezet- és természetvédelmi célok ellen tegyenek. Lehetőleg ne alakítsanak például skinhead típusú szervezetet, mert akkor azt kell mondanunk, nincs közünk egymáshoz. Ha valaki húst szeretne venni, ne menjen a cukorkás üzletbe. Azért hoztam fel ezt a példát, mert bizony voltak olyanok, akik hasonló jegyeket mutatva akartak belépni hozzánk. Aztán rá kellett döbbenniük, hogy nem sok keresnivalójuk van nálunk. 

"Az ezredforduló évgyűrűi"

- Hogyan képzeled az Életfa jövőjét?

- Az ezredforduló évgyűrűi nevet viselő programunk jól körvonalazza ezt. Szervezetünk profilja hármas. Lakóhelyi profilunk a települések környezetvédelmi állapotfelméréséből, őrjáratok szervezéséből, hulladék-elhelyezéssel kapcsolatos és egyéb komplex programokból áll. Szemléletformálási tevékenységünkbe tartoznak a már említett korosztályokra épülő programok, rendezvények, akciók és játékok. Természetvédelmi profilunk keretében jelentős erdőkkel kapcsolatos elemzéseket végzünk. Felmérjük a védelemre alkalmas területeket, s különös figyelmet fordítunk a vizes élőhelyekre. Tisza-tó programunkban a tó komplex ökológiájára hívjuk fel a figyelmet a csak idegenforgalmi törekvésekkel szemben. Arra, hogy lassan nem lesz hova vinni a külföldi turistákat, mert képtelenek lesznek bemenni a vízbe a kék algáktól. Sokan még mindig az idegenforgalom bűvöletében élnek, és nem veszik észre a problémákat. Pedig már három-négy évvel ezelőtt is mondtuk, hogy baj lesz a vízminőséggel. Nem lehet majd bemenni a tóba, minden elmocsarasodik, rengeteg lesz a szúnyog. 

Lakóhelyi programunk keretében megkezdjük az ipari és mezőgazdasági szennyezések felmérését, amelyből akár országos program is lehetne. Kommunikációs programunk pedig a szervezetek együttműködését hivatott segíteni. Azt, hogy minél több információval legyenek ellátva tagjaink. Van, aki felkeres bennünket és azt mondja, csinálni szeretne valamit. Két lehetőség között választhat. Vagy csatlakozik egy már meglévő programunkhoz, vagy létrehoz egy teljesen újat, és másokat is bevon a munkába. Önálló helyi szervezetet alakíthat, önálló programmal. Ezekből az önálló szakmai programokból még akár egy intézet is kifejlődhet, vagy egy közhasznú társaság. Csak megfelelő színvonalon kell tevékenykedni. 

Szövetségben

- Az Életfa Környezetvédő Szövetség akár egyfajta műhelynek is tekinthető?

- Igen, ugyanis nagyszerű szakemberek és szakértők dolgoznak nálunk. Például az Ellenőrző Bizottság tagjai, Dr. Konkoly-Thege László ügyész, Varga László közgazdász, aki a Budapest Banknál dolgozik, valamint Bene Imre, a Dimenzió Mérnöki Kft. elnöke. A maga területén mindegyikük elismert szakember, ez nem jelenti azt, hogy a szakembereink rákényszerítenék a véleményüket a többiekre. Viták, ütközések előfordulhatnak a választmányi üléseken. A többség valahogyan mindig korrigálja az egyének hibáit. És ez nagyon fontos, mint ahogyan az is, hogy toleránsak legyünk. Ha nem toleráns egy szervezet, akkor mindig bűnbakot fog keresni. Emlékszem, volt olyan tagunk, aki a szervezet nevében munkákat vállalt, és azokat rosszul végezte el. Nem is tudtunk róla. Nem tehettünk mást, útjaink szépen elváltak. Mások politikai köntösben akartak föllépni, ugyancsak az Életfa zászlaja alatt. Hát ez sem megy. Nem haragudtunk mi rájuk, nincsenek személyes ellentétek, de meg kell érteni: politizálni máshol kell. 

Annak idején, amikor az Életfa alakult, két lehetőség között választhattunk: pártként vagy társadalmi szervezetként tevékenykedünk. Megalakulásunk nem olyan volt, mint más szervezetek esetében, amikor is összeáll tíz ember. Már léteztek egyesületek, már megvolt az alapja egy kialakítandó összefogásnak. Erre kerestünk egy szervezeti formát. Nálunk a szövetségi forma a vezetési struktúrában valósul meg, a csoportok közötti együttműködésre a hálózati forma a jellemző, a projektek együttműködésére pedig a mátrix. Kevert rendszer a mienk, mindig az a forma működik, amelyikre éppen szükség van az adott feladat elvégzéséhez. Sokan beszélnek a korszerű konszenzusos döntéshozatalról, mi gyakorlatban törekszünk rá. Az elnökségi üléseken általában egyhangúlag döntünk, de a vezetőségi üléseken legalább 90 százalékos az egyetértés. Amikor például egyik-másik vezetőségi tagunk szakmailag elfogult, akkor mi meghallgatjuk, és általában 12:1 arányban leszavazzuk. De ez már demokratikus szavazás. 

A döntéseink általában 90 százalékos konszenzussal születnek meg. Az igen alapos előkészítő munka során minden konfliktust föltárunk, elemzünk, és megpróbálunk kompromisszumokat kötni. Megismerjük egymás álláspontját, ha kell, vitatkozunk is, de mindig arra törekszünk, hogy a testületi döntések előtt, az üléseken már lehetőleg közös álláspontot képviseljünk. Hála ennek a bizonyos előkészítő szakasznak, az üléseken már nincsenek viták. Nem is ott kell vitatkozni, hanem még előtte. Akkor kell "megtépni" egymás haját, akkor kell kínlódni, akkor kell megtalálni a helyes megoldást. Aztán, ha már megvan ez a helyes megoldás, még az is elképzelhető, hogy esetleg három-négy alternatíva közül kell választani. És akkor választunk. Például a névválasztáskor, öt lehetőség is szóba jött. Akkor volt is nagy vita. Volt, aki Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesületet akart, volt, aki Felvidékit. A többség az Életfa mellett döntött!

Hollós László