Vannak olyan bibliamagyarázatok, melyek szerint az Eredeti Harmóniának, az Egynek kettéválását, kettővé válását, két-ségbe esését a Nő teremtése körül kell keresnünk - hiszen a nőt azért teremtette Isten, "mert látta, hogy nem jó az embernek egyedül". Ha tehát az ember az Édenben, ahol Isten volt vele, egyedül érezte magát, akkor ott valahol megszakadhatott az ő együttlétük, harmóniájuk, és erre válaszul és vigaszul adta Isten Évát, a nőt. Adta, pontosabban Ádámból különítette el, vette elő. Valójában tehát az első emberpár Ádám megkettőződése lenne, más-más súlypontú két külön részként szemlélhetően. És ez az új, női rész - a kommunikatív rész!

Ugyanis Ádám és Éva édenkertbeli bűnbeesésében a nő, Éva szerepe a megszólíthatóság volt. A kísértő Lucifer Ádámot, az embert annak "női részén keresztül" tudta megszólítani, rajta keresztül tudott vele kommunikálni. (Ez egyébként összecseng azzal a megállapítással, miszerint a nők kommunikációs képessége sokkal fejlettebb a férfiakénál, talán, hogy kiegyenlítse gyengébben fejlett tájékozódó képességüket.)

Ezt követően a világ teremtéséhez hasonló erejű szó nem hangzott el - egészen az Angyali üdvözletre adott válaszig. Ott Mária, aki mentes volt a kétkedésnek még a szikrájától is, megérti Isten szavát, és válasza így hangzik: "Legyen nekem a Te Igéd szerint"! Ez annak a folyamatnak a kezdete, amelyben az "Ige testté lesz". A többezer éves csend termőre fordul.

Mária a keresztény vallásban és kultúrában az Istennel való kommunikáció egyik fontos eszköze. Közbenjáró szerepe Krisztusnál, a Megváltónál és a Teremtőnél éppen olyan fontosságú, mint az, hogy ő volt, akinek segítségével a Teremtő megszólította az embert, mert Mária volt, akinek odaadása révén a történelem során ismét teremtő erővel hangzott fel a teremtő ige, hogy: Legyen!

És válasza nyomán a Teremtő és teremtménye közötti párbeszéd az egész emberiségre hatással lett. Jézus születésével a Teremtő látható módon, tompult érzékeink számára is felfogható módon jelenik meg a történelemben.
Mária élete, szerepe, jóllehet ugyanúgy nem szabvány élet és szerep, mint ahogy Krisztusé sem az, mégis közelebb állónak tűnik a hétköznapi ember életéhez. Ő tehát nem csak az Isten számra elveszett ember megszólíthatósága. Hanem Márián keresztül az ember is meg tudja szólítani Istent. Ő és rajta keresztül így Isten is megszólítható az egyszerű emberek számára, akik közbenjárójukká avatják Örök Feletteseinél. A gyakori Mária-látomások, üzenetek és csodák is ezt a bizalmat és reménységet támasztják alá. Mária-ünnepeink gazdagsága arról tudósít bennünket, hogy igényünk van a természetfelettivel való kommunikációra. Mária alakja a női princípum, az elfogadó, befogad, megértő gesztus jelenléte a világban. Az oltalmat és otthont adó erő jelenléte.

Napjainkban a nők felelősségének hangsúlya megváltozott. Miközben a kommunikáció lehetőségei látszólag határtalanok, az emberi szó egyre nagyobb hiánycikk, és a világ ("globálisan") az emberi kapcsolatok hiányától vergődik - a nő képe eltűnt, mondhatni "szétrobbant". A templomok, a közösség hajdani terei ma üresek és akár a terméketlenség szimbólumaivá is válhatnak...

A Mária-kultusz kialakulásában szerepet játszhatott az is, hogy az apajogú társadalomban, ahol a döntések a férfiak, a családfők, a királyok kezében voltak - szükség volt egy markáns ellenpólusra, a női princípium akár "képi" megjelenítésére is. Mária nem csak az üdvtörténetben, de Jézus földi életében, majd az Egyház kezdeti időszakában is sajátos szerepet játszott. Ő volt az a háttér, mely szinte láthatatlan, de mégis jelenvaló. Ő maga nem tesz csodákat, de figyelmezteti Fiát az emberek elesettségére, így Jézus első csodatételénél, a kánai mennyegzőn is... Jézus pedig, halála előtt az ő gondjaira bízza szeretett tanítványát, Jánost ... Tehát komolyan vette Máriát, gondolhatjuk mi is, egyszerű emberek.

Ez a csendes jelenlét különösen bizalomgerjesztővé válhatott az apajogú társadalmakban. Jelenléte, látványa az elnyomottak és meg nem értettek számára bátorító és vigasztaló volt, afféle lelki reményfutam. a fő ábrázolása is sokáig túlnyomórészt "Mária-ábrázolás" volt.

Hogy hova enyészik ez a kép napjainkban?

Hová az apajogú társadalom? A háborúk véres kudarcai és az ipari forradalomnak a munkát személytelen műveletté alakító hatásai, úgy tűnik, a férfiakat megfosztják elsőszülöttségi jogaitól. A nők szerepvállalásának a tere kiszélesedik, már nem csak a családban kell helytállniuk, hátteret biztosítaniuk (feleségként az "uruk" számára), hanem egyre inkább egyenrangú partnerekként jelennek meg (kénytelenek megjelenni) a társadalomban. A családban felbomlanak a hagyományos szerepek. A nők mintha már nem szorulnának patronálásra. Patrónusra sem. Gyengül a Mária-eszmény személyiségformáló ereje is. A nőideál, amelyet eddig Mária szelídsége, hallgatása, meghallgatása, háttérben maradása, szerénysége, figyelmessége határozott meg- megváltozik. Ez az ideál a férfiak nélküli világban már elégtelen lenne a túléléshez.

Merthogy a férfiak eltűntek. a nemzedékek egymást építő folyamatossága, példaátörökítő kapcsolata megszakadt. A nagyapák már nem mesélik történeteiket esténként számtalanszor újra az unokáknak - átadva ezzel legfontosabb örökségüket, az egyéni túlélési technikájukat. A kisfiúk inkább idegen rajzfilmek előtt révednek, mi, felnőttek pedig kárpótlásért nyafogunk, azt sugallva ezzel a magatartásukkal, hogy életünk, jólétünk kulcsa mások kezében van. A biztos tájékozódási pontokat elvesztett férfiak nem találják az otthont biztosító feleséget. Dolgozik éppen. Helyettesíteni próbálják. Durva egyszerűsítéssel azt is mondhatnánk, hogy a nő biztonságos hátteret adó szerepét a szakszervezetekkel és a szexiparral próbálják meg pótolni. Az előbbiek az önsegélyezés és érdekképviselet szintjén, az utóbbiak az elfogadás, befogadás, "odaadás" üzleti szinten igényelt, illetve előadott hazugságával. Sajátságos módon - komplexebb érdeklődés okán vagy bűntudatból - a férfiak újabban a gyermek szülési folyamatánál szeretnek jelen lenni (ugyan a köldökzsinór elharapását megintcsak nem vállalják). Miközben a nemzés már interneten is hozzáférhető, unalmas látványossággá válik (egyébként már találtunk a "sokszorozásra" egyéb módszereket is), a halállal pedig  s még inkább a haldoklókkal egyáltalán nem tudunk mit kezdeni.
A háborúk és a nagyipari kultúra olyan kudarcot mért tehát a férfira, hogy az szertehullva elvesztette az ellenpólusát is. Az eredeti női és férfi ismérvek, jellemzők, amelyek végső soron a kultúránkat létrehozták, lassan már csak az ódivatú színházakban, regényekben lesznek hozzáférhetőek. Megszűnnek a követhető vagy a személyiségünket formáló példák, előképek - átadva helyüket a problémafeltáró keresgélésnek, önkifejezésnek.

A médiavilágban még történnek kísérletek arra, hogy az erőt, a kitartást, a leleményességet és a férfiasság egyéb hagyományos jellemzőit filmsorozatok mindenre képes szuperhőseire vagy élsportolókra aggassák, a nők helyét pedig elfoglalják a mindenre készen álló szuperkéjnők és frissen szedett topmodellek. De megküzdeni a felmutatott "értékekért" nem kell, mivel a sportszerek, szépítőszerek megvásárolhatók, és illúziók keltésére elégségesek is. A konzervatív önépítéshez immár semmi közük. Egyébként a sztárcsinálók érzik, hogy ezek a lelketlen férfi-női produkciók nem sokáig lesznek piacképesek. A szórakoztatóipar kísérletei csúcstermékei ma olyan emberpéldányok, akik már se nem férfiak, se nem nők. Talán már nem is heteroszexuálisok, hanem egyszerűen neutrálisok. Nem-nélküliek vagy még inkább: nemtelenek.

Az ember kétpólusú léte a megszólíthatóság eszközeként jött létre. Ez tette lehetővé Bűnbeesését és Megváltását is. Mára a kommunikatív rész úgy tűnik, hogy valami hiba következtében túlnőtt azon, aki használhatná. Hangzavar van elszabadulóban, amiből talán lehasad majd "az, aki Teremtőjével kommunikál". Hogy ez ki? Az, akinek hiányzik ez az őskommunikáció, ez az eredeti bizalom, a teremtő ölelés. Aki ki tudja mondani, hogy "nem jó nekem egyedül" - és nem hagyja magát illúziók által becsapni és megvigasztalni.

Szűz Mária kapcsán eddig a szüzességről mint értékről nem is esett szó... Arról a szüzességről, tisztaságról mely érzékeny "érintetlenségében" százszor termékenyebb, mint az önmagát a másik ember felhasználásával megvalósító, vak önkény.
Vannak még Mária-ünnepek ma is... És vannak még templomok... És itt vagyunk mi is. Termékenyek? Szűzek? Magtalanok?