ÖKOKÖNYVTÁR
Rovatunkban
rendszeresen válogatást közlünk az Óbudai Selyemgombolyító épületében működő
könyvtár meglévő és beszerzés alatti állományából, különös tekintettel
az ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány humánökológiai programjára
és a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési programjának keretében zajló
környezeti nevelési báziskönyvtár építésére. Az itt következő ismertetések
e két program keretében készültek.
Steven C. Rockefeller-John
C. Elder (szerk.):
LÉLEK ÉS TERMÉSZET. MIÉRT
VALLÁSI KÉRDÉS A TERMÉSZET?
(Boston, MA : Beacon Press,
1992.-216 p.)
Az egész világra kiterjedő
környezeti válság - mely nemcsak az emberi civilizációt, de a földi
élet minden formáját fenyegeti - elsősorban erkölcsi és vallási kérdés.
Arra figyelmeztet, hogy az emberi szabadságot több alázattal és felelősségtudattal
keli gyakorolni.
1990 őszén "Lélek és természet.
A vallás, az etika és a környezeti válság" címmel konferenciát tartottak
az egyesült államokbeli Middlebury College-ban. A kötet az ott elhangzott
előadásokat tartalmazza. Az előadók a buddhista, a keresztény, az iszlám,
a zsidó, az indián és a liberális demokrata hagyományok képviselői közül
kerültek ki, és a környezetünket fenyegető beláthatatlan veszély egyre
sürgetőbb kérdéseit fogalmazták és vitatták meg:
Hogyan tükrözi a környezeti
krízis a morális értékek és a vallásos hit válságát? Milyen megtartó
szellemi hagyományt tartogatnak számunkra a világ vallásai és erkölcsi
tradíciói? Mit tanítanak az egyes vallások. hogyan lehetünk tekintettel
személyes és társadalmi döntéseink során a Föld érdekeire? A környezet
egyre romló állapotának ismerete milyen belső változtatásokra készteti
magukat az egyes vallásokat?
A különböző vallások, eszmerendszerek,
környezetvédő mozgalmak képviselőinek eszmecseréjéből kibontakozó üzenet
az, hogy az emberi közösség csak a természettel helyreállított szent
egységben képes átlépni a jövőbe. Különben ember és természet egyaránt
elpusztulnak az úton.
Anthony
Lawlor: Templom a házban.
A
"szent" jelenléte a mindennapok építészetében
(The
Temple in the House. Finding the Sacred in Everyday Architecture.
New
York, NY : Putnam's Sons, 1994. 226 p. )
Az építész
szerző könyvében a lélek szükségletei és a hajlékul szolgáló épületek közötti
bensőséges kapcsolatot kutatja. Tudományos felkészültsége és képzelőereje
segítségével elkalauzolja olvasóját Ázsia, Európa és Amerika ősi templomaiba,
modern városokba és otthonokba, összekapcsolva a tervezés időtlen formáit
az emberi gondolkodás mítoszokban, történetekben és titkos tanításokban
ábrázolt alapmintáival.
Valamennyi
fejezet gyakorlatokkal segíti az olvasót, hogy a szent tartalmat hordozó
építészet fogalmait a hétköznapokra alkalmazva, értelmet, jelentést tudjon
adni lakóháza vagy munkahelye épületének. A könyvet olvasva megtanulhatunk
úgy tekinteni az építészeti formákra, mint az élet szellemi lényegének
őrzőire, táplálóira. Világunk minden apró részletében az örökkévalóság
hordozója lehet és benne az építészet a lélek újjászületését szolgálhatja.
Stephen
B. Scharper - Hilary Cunningham (szerk.): A zöld Biblia
(The
Green Bible. Maryknoll, NY : Orbis Books ; Leominster : Gracewing, 1993.
113 p.)
A földi
környezet megmentéséhez nem elegendő a tudomány és a technika eszköztára,
az emberek szemléletének megváltozása is szükséges. A könyv hangsúlyozza,
hogy a környezeti és a morális válság összefügg, ezért a környezeti válság
megoldásához vezető utat a vallás morális segítségével lehet megtalálni.
Ha nyitottak vagyunk Isten felé, nyitottak vagyunk a világ felé is. A könyv
összekapcsolja a vallási és a környezeti etikát. Ehhez az ad alapot, hogy
az Isten az Embert azzal a felelősséggel ruházta fel, hogy neki, mint az
egyetlen tudattal rendelkező lénynek úgy kell őriznie és irányítania a
Földet, hogy az minden élőlény számára megfelelő élettér maradjon. Az ember
az egyetlen földi lény, amely fel tudja mérni tetteinek következményét
és előre képes látni a veszélyt. A huszadik század emberének óriási a felelőssége:
nemcsak a saját egyéni halálának tragédiájával kell szembenéznie, hanem
a földi élővilág, és benne az emberiség elpusztulásának reális veszélyével
is, ha nem tudja megoldani a környezeti problémákat. Az egyik idézet a
környezeti problémák miatt "vérző" Föld és a keresztre feszített Jézus
szenvedései között von párhuzamot.
A könyv
mindegyik fejezete a Biblia Teremtéstörténet részéből vett idézettel indul,
végigkövetve a Teremtés hét napját. Ezt további vallási, politikai, irodalmi
és tudományos szövegek rövid részletei követik. Az idézetek egy része a
teremtő Isten nagyságát és a teremtett világ nagyszerűségét dicséri. Az
idézetek másik rétege ezzel éles ellentétben a súlyos környezeti problémákra
hívja fel a figyelmet, sok esetben egyszerűen a száraz tényeket közölve
a kipusztuló fajok számáról, az esőerdők pusztulásnak üteméről vagy a keletkező
szemét mennyiségéről. Mindegyik fejezet egy-egy szabállyal zárul, amelyeket
meg kellene
tartanunk
azért, hogy a Földön megmaradjon az élet.
A vallásos
idézetek azt hangsúlyozzák, hogy az ember akkor tesz eleget Isten parancsának,
ha vigyáz a környezetre, nem pocsékolja a természeti kincseket, így vállal
szolidaritást Isten más teremtményeivel és a későbbi emberi generációkkal.
A Biblia azt is tanítja nekünk, hogy Isten számára minden teremtménye egyformán
kedves, ezért az ember nem foszthatja meg a többi teremtményt az élet lehetőségétől.
Az ember az értelmet nem azért kapta Istentől, hogy uralja és kihasználja
a Földet, hanem azért, hogy felelősséget vállaljon a többi teremtményért
is. Az ember a Föld lelkiismerete kell hogy legyen és nem a természet ura,
leigázója és kizsákmányolója.
A Világmindenségnek
megvan a maga története, amely körülbelül 20 milliárd évvel ezelőtt a Teremtéssel
kezdődött. Az ember csakis akkor óvhatja meg a földi környezetet, ha ebben
a kozmikus történetben megtalálja a maga helyét és szerepét, valamint újra
megtalálja az igazi Istent a pénz és a hatalom új istenei helyett.
A könyvet
a filozófia, a zsidó-keresztény vallás és a környezeti etika kapcsolata
iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk. Angol nyelven olvasható a Selyemgombolyító
Könyvtárában.
Dr.
Adorjánné Farkas Magdolna
Roger
S. Gottlieb: Ez az áldott Föld. Vallás, természet, környezet.
(This
Sacred Earth. Religion, Nature, Environment. New York, NY ;
London
: Routledge, 1996. xii, 673 p.)
A 670
oldalas kötet olyan válogatott írásokat tartalmaz, amelyek a vallás, a
társadalom és az ökológia közötti komplex kapcsolatot tárják föl. A könyv
megmutatja, hogy a teológusok, az ökofeministák és a mélyökológusok hogyan
reagálnak a környezeti válságra és milyen kiutat kínálnak ebből . A szerkesztő
elemzéseket és magyarázatokat is fűz az idézetekhez. Az írások arra mutatnak
rá, hogy a vallásos
természetszemlélet
elvezethet minket a környezettudatos életvitelhez. A vallási alapon álló
ökológusok és a "civil" környezetvédő csoportok között sok esetben jön
létre együttműködés. A szerkesztő a vallást igen tágan értelmezi: minden
olyan hitet, rituálét, mozgalmat, lelki és etikai irányultságot vallásnak
tekint, amely az embert többnek tekinti, mint egy csupán szociális vagy
fizikai identitással rendelkező lényt. Ezért a könyvben a természeti vallások,
sőt egyedi spirituális szemléletmódok követői éppen úgy helyet kapnak,
mint a nagy vallások képviselői.
A vallás
és az ökológia közötti kapcsolatot az ökoteológia tükrözi a legjobban,
amely újraértelmezi a régi tradíciókat, kiterjeszti a legismertebb vallásos
nézeteket, szintetizálja a különböző vallási tradíciók elemeit, és új elméleteket
hoz létre.
A kötetben
szereplő írások címei:
- A vallás
a környezeti krízis korában
- A rácsodálkozás
pillanata
- Válogatás
a természet és a lélek közötti kapcsolatot tükröző írásokból
- Hogyan
vélekednek a tradicionális vallások a természetről?
- Ökoteológia
a környezeti krízis korában - A tradíciók átformálása.
- Ökoteológia
a környezeti krízis korában - Az ökofeminizmus szellemisége.
- Spirituális
mélyökológia
- Vallásos
gyakorlatok az áldott Földért
- Ökológia,
vallás és társadalom
A könyv
elsősorban a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek, szociológusok,
teológusok, valamint az ezekre a hivatásokra készülő fiatalok érdeklődésére
tarthat számot.
Dr.
Adorjánné Farkas Magdolna
Lester
W. Milbrath: Tanuljuk meg a környezeti gondolkodásmódot.
Amíg
nem késő
(Learning
to Think Environmentally. While There Is Still Time. Albany, NY :
State
University of New York Press, 1996. - xx, 136 p.)
A szerző
a politika-tudomány és a szociológia professzora, ezért a könyv a környezeti
problémákat főként politikai és közgazdasági oldalról közelíti meg. A nyugati
kultúrákban az emberek kevéssé értik azt, hogy a Föld biológiai, kémiai
és geológiai rendszerei törékeny egyensúlyi állapotban vannak. A könyv
könnyen érhető, olvasmányos stílusban próbálja megértetni az olvasókkal,
hogy a kényes egyensúly fenntartása létfontosságú. A súlyos problémák megértését
megkönnyíti, hogy a mondanivalót a szerző párbeszédes formába öntötte.
A nem szakember érdeklődőt egy képzeletbeli szomszéd személyesíti meg.
A kötet
fejezetei az alábbi témákkal foglalkoznak:
- A hit
megerősít és megtéveszt minket.
- A duplázódási
idő rejtett veszélye.
- Gondolkozzunk
szisztematikusan.
- Az anyag
és az energia nem vész el.
- Az autózás
környezeti következményei.
- Az üvegházhatás
és a globális felmelegedés.
- Az anyag
és az energia szétszóródik.
- A dinamikus
természetes rendszereket a diverzitás stabilizálja.
- A Föld
eltartó képességének határai.
- A közös
tulajdon tragédiái.
- A Föld
egyaránt nyersanyagforrás és hulladéktároló.
- A fejlődés
és a növekedés nem ugyanaz.
- Különbség
van a fenntartható fejlődés és fenntarthatóság között.
- Válasszunk
bölcs politikusokat!
- A társadalmi
változás elméletei.
- A következő
lépések.
A kötetet
haszonnal forgathatják a közgazdaságtan és a politika kérdései iránt érdeklődők.
Az angol eredeti mellett a teljes magyar fordítás is olvasható a könyvtárban.
Dr.
Adorjánné Farkas Magdolna
Ted
Trainer: A takarékos társadalom. Alternatívák a fenntarthatóságra
(The
Conserver Society. Alternatives for Sustainability. London ;
Atlantic
Highlands, NJ : Zed Books, 1995. 246 p.)
A könyv
célja az, hogy közelebb vigye a gazdaságilag fejlett országokat a pazarlás
és a környezetszennyezés egymással összefüggő problémáinak megoldásához.
A szerző először megindokolja, hogy miért van szükség arra, hogy a fogyasztói
társadalmat felváltsa a takarékos társadalmi berendezkedés. Indokként a
természeti források kimerülését és a környezetszennyezést említi, valamint
arról ír, hogy a gazdag országok pazarló életvitele a szegény országokat
a jelenleginél is mélyebb nyomorba taszítja. Az a tapasztalat sem elhanyagolható,
hogy a gazdag országokban végbemenő gazdasági növekedés nem teszi boldogabbá
az ott élő embereket. A tanulmány felhívja a figyelmünket arra, hogy a
környezetbarát technológiák alkalmazása nem oldja meg igazán a problémát,
hiszen az alapgond - a túlfogyasztás és az azt kiszolgáló túltermelés megmarad,
és ez előbb vagy utóbb a természeti erőforrások kiapadásához vezethet.
A szerző olyan társadalmi berendezkedésben keresi a probléma megoldását,
amely amellett, hogy takarékosabb életvitelt tesz lehetővé, az emberek
boldogságát is jobban szolgálja. A szerző az emberek egyéni életvitelében
könnyen megvalósítható változtatásokat javasol, és olyanokat, amelyek egy
kisebb közösség vagy egy egész település sőt egy ország berendezkedését
formálnák át. A könyvben található megoldások azonban meglehetősen utópisztikusak:
az emberek közötti nagymértékű összefogást és az egyének önmegtartóztatását
feltételezik. A másik gond az, hogy a szerző nem győz meg igazán minket
arról, hogy a javasolt változtatások valóban takarékosabb gazdaságot eredményeznek.
A könyvet mégis célszerű elolvasni, mert a benne található megoldási javaslatok
érdekesek, gondolat ébresztőek, és egy részüket érdemes megvalósítani.
A könyv
angol nyelven olvasható a Selyemgombolyító Könyvtárában
Dr.
Adorjánné Farkas Magdolna
Anderson,
Eugene Newton: A szív ökológiái. Érzelem, hit és a környezet
(Ecologies
of the Heart. Emotion, Belief, and the Environment. New York, NY ;
Oxford
: Oxford University Press, 1996. - ix, 256 p.)
A látszólag
irracionális (de nem mindig ésszerűtlen!) népi hitek a helyi környezet
fenntartása szempontjából legtöbbször racionális végeredményhez vezetnek,
állítja E. N. Anderson. A kultúrökológus szerző annak feltárására szentelte
életét, hogy különböző népcsoportok hogyan gazdálkodnak környezetükkel.
Hosszú évekig élt Malaysia, Szingapúr, Tahiti, Brit Kolumbia halászközösségeiben,
valamint egy dél-mexikói maja mezőgazdasági településen, ahol a halászati
gazdálkodást, mezőgazdálkodást és erdőgazdálkodást tanulmányozta. Ezen
évek tapasztalatai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a hagyományos
társadalmak, részben a vallás segítségével - annak erőteljes, érzelmekre
ható kulturális szimbólumait felhasználva - jól gazdálkodtak forrásaikkal.
Noha ezek a vallásos hitek első pillantásra tudománytalannak tűnnek, mégis
a természet hosszas megfigyelésén alapulnak, s egy magasabb kozmológiába
ágyazódva biztosítják az emberek mély érzelmi érintettségét ezekben az
ügyekben. Anderson szerint környezetvédő programjaink gyakran azért sikertelenek,
mert nem kínálnak lehetőséget arra, hogy érzelmeink megnyilvánulhassanak
bennük. Pedig az ökológiai problémák okai között az értelem és érzelem
egyaránt ott szerepel, így a megoldásoknak is tartalmazniuk kell mindkét
elemet. A politikai tettek mindig is megkívánnak egy bizonyos fokú szenvedélyt.
A népi hiteket gyakran babonáknak minősítik, mégis gyakran többet tesznek
környezetünk védelméért, mint a modern nyugati tudomány, vallja Anderson.
A könyv az antropológia, az ökológia, a pszichológia, a hagyományos mítoszok
és a folklór, valamint az ipari társadalmak erőfeszítéseinek átfogó ismereteit
ötvözve meglepően új megvilágításba helyezi jelen környezeti válságunkat.
Gondolatébresztőnek
találhatják biológusok, ökológusok, közgazdászok, politológusok, hittudósok,
sőt gazdasági döntéseket hozó szakemberek is.
Az angol
eredeti mellett a könyv utolsó fejezete magyar fordításban is olvasható
a könyvtárban.
Schmidt
Sára
Michael
Zimmerman: Tudomány, áltudomány, képtelenség
(Science,
Nonscience, and Nonsense. Approaching Environmental Literacy
Baltimore,
MD ; London : The Johns Hopkins University Press, 1995. 220 p.)
Napjaink
rizikótársadalma, valamint a globális falu információ-keringése az emberi
tudásszerveződés jó néhány olyan kérdését veti fel - esetleg több évezredes
beidegződéseket kérdőjelezve meg -, amelyekben napjainkig konszenzus uralkodott.
Nyilvánvaló
volt, hogy a tudomány görög bölcsőjénél a "platóni akadémia" eredményei
szervezték meg, és jelentették a tudományos valóságot. A polisz népének
sok mindenben igen, ebbe nem volt beleszólása. Ebből a szempontból a tudósok
a társadalom felkent papjai voltak.
A tudományszerveződés
alapmintái, a tudós és a társadalom kapcsolata mit sem változott a következő
évezredekben - egészen a huszadik századig. De mi változott meg ebben az
évszázadban? És miképp alakította ez a változás a tudós és környezete viszonyát
?
Napjainkban
a tudomány eredményeit felhasználó (és egyre többször: elszenvedő) társadalom
beleszólást kér a tudomány eredményeinek ellenőrzésébe, mi több a tudományos
vizsgálatok folyamatának meghatározásába. A tudomány eredményeinek többsége
az ezredfordulón elsősorban már nem a világmodell kialakítását jelentik,
hanem mindannyiunk holnapi életlehetőségeinek kanalizálását - és ez túl
nagy tét ahhoz, hogy a tudósokra bízhatnánk. Kísért a "szép, új világ".
Ezért a tudomány valamilyen demokratizálása jogos és megalapozott igény.
De miképp
lehetséges feloldani azt az ellentmondást, ami a tudományhoz értő, de saját
érdekeik szerint cselekvő tudós társadalom és a tudományosan képzetlen,
de sorsáért aggódó "kívülállók" között feszül ? Michael Zimmerman könyve
erre a kérdésre keresi a választ. A szerző szerint mindössze három lehetőség
adódik a probléma kezelésére :
1. A társadalom
elismerheti, hogy a világ problémái túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy
képzetlen emberek beleszólhatnának azok felderítésébe, kezelésébe. Az egyetlen
lehetőség megbízni a tudománnyal foglalkozók értékítéletében (még akkor
is, ha ez már többször is tragédiákhoz vezetett).
2. Kialakíthatjuk
a tudomány külső társadalmi kontrollját, amikor "demokratikus" döntésekkel
szavazunk a tudomány eldöntendő kérdéseiben. Ez azonban még az első lehetőségnél
is több veszélyt hordoz magában. Hiszen a képzetlen, a tudomány belső törvényszerűségeit
nem ismerő ember csak rossz döntést hozhat (arról nem beszélve, hogy a
megfelelő tudás nélkül meghozott döntések, még ha a többség hozza is meg
azokat, semmiképp nem lehetnek demokratikus döntések).
3. A harmadik
lehetőség tűnik az egyetlen kiútnak: megismerni és megismertetni a tudomány
működésének alapelveit, a tudományos eredmények értékelését az emberekkel
- annak érdekében, hogy áttekintést kapva a tudomány világának működéséről,
a megfelelő helyzetben megalapozott tudással szólhassanak bele a tudományos
megismerés és világalkotás folyamatába.
A szerző
e harmadik lehetőség kialakításához nyújt segítséget könyvével. Bár elismeri,
hogy a tudomány eredményeinek korrekt megismerése lehetetlen a kívülálló
számára (hiszen senkitől nem várható el, hogy az atomfizika kurrens eredményeivel
csakúgy tisztában legyen, mint a géntechnológia, vagy például az anyagtudományok
legújabb vívmányaival), azt állítja, hogy a "tudomány-vallás" alapelvei
elsajátíthatók. Mindegyikünk képes lehet megérteni, hogy egy eredmény mitől
"tudományos eredmény", mit jelent a "tudományos bizonyítás", minek köszönhető,
hogy a tudomány prediktív erővel bír, és így tovább. A rengeteg példával
és történettel a szerző eléri, hogy az adat fogalma, a bizonyíthatóság
elmélete, a falszifikáció elve csakúgy ismerőssé váljon, mint a tudomány
alapját képező szkeptikus hozzáállás vagy metodológiai szigor.
Az így
megszerzett tudás igazi haszna: a különbségtevés képességének kialakítása.
Ezzel a kiszolgáltatottság, a félrevezethetőség lehetőségének csökkentése
és megalapozott döntések kialakítása.
A könyv
különös figyelmet szentel a mostanság divatos "misztikus tudás" terjedésének,
értékelésének. Példák során mutatja be, hogy miért félrevezető a nem ellenőrizhető
tudást áruló csodadoktorok, világmegváltást ígérő sarlatánok tudásának
elfogadása. Részletesen elemzi a tudományos ismereten és a hiten alapuló
tudás különbségeit, és bemutatja azokat a gondolkodási módszereket, amelyekkel
e különbségek biztosan felismerhetőkké válnak.
Sajnos
azonban kevés szó esik arról a folyamatról ("paradigmaváltásról"), amelynek
során épp a posztmodern tudomány kezdi átértékelni hozzáállását a felvilágosodás
óta negligált több ezer éves tapasztalaton nyugvó tudáshoz. Ami ugyan ténylegesen
nem tudományos ismeret, de mindenképpen olyan tudás, ami hozzájárulhat
a világban történő eligazodáshoz. Néhol egy kalap alá kerül a csodadoktor
és a kínai akupunktúra, az ősi térszervezési ismeretek és a "misztikus
tudáson" alapuló jövőképek.
Mindenképpen
hasznos azonban, ahogy a szerző bemutatja: miképp lehet elrejteni a tudományos(nak
tűnő) nyelvhasználat mögé mindazt a nem kellően alátámasztott tudást, amire
a ma gyakran már csak a csodában bízó ember hálásan alapozza életét. Az
egyetlen védekezés ez ellen az információ "tesztelése" - a megfelelően
feltett kérdések sora mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy eldönthesse
: a szóban forgó ismeretnek milyen mértékben van valóságalapja.
A könyv
külön érdeme, hogy példáit mindvégig a környezeti problémák, a természetvédelem
témaköréből meríti (szó esik a veszélyeztetett fajokról, a kemikáliák által
okozott problémák értékelhetőségéről, a tájhasználat kérdéseiről stb.),
bemutatva, hogy ezek a kérdések még komplexebb látásmódot és problémakezelést
kívánnak mindannyiunktól - a túlélésünk érdekében.
Régheny
Tamás
Theodore
Roszak-Mary E. Gomes- Allen D. Kanner (szerk.) : Ökopszichológia
(Ecopsychology.
Restoring the Earth, Healing the Mind.
San
Francisco, CA : Sierra Club Books, 1995. - 338 p.)
Az ember
által kizsákmányolt, tönkretett Föld beteg társadalmat és lelki problémákkal
küszködő, zaklatott, pótcselekvésekbe menekülő embereket hord a hátán.
Az okozott környezeti károk és az emberi közösségek leépülésének folyamata
egy tőről fakadó jelenség, illetve kellően mélyre hatolva egyetlen probléma
két vetülete: az emberiség - és elsősorban a nyugati civilizáció mintáit
követő ember - beteg. Valamikor elvesztette az egészséges, kiegyensúlyozott,
ép környezeti kapcsolatok kialakításának képességét. És ettől egyformán
szenved ott kinn a Föld és itt belül az emberi társadalom (ha az ember
által létrehozott kulturális teret még lehet egyáltalán belsőként említeni).
Az ember
őstörténetéből itt maradt vallások mindegyike jelzi: általánosan elterjedt,
ősi örökségként tudjuk, hogy bár az anyag szintjén megvalósul világhoz
való láncoltságunk, de az ember a szelleme által sokkal mélyebben (magasabban?)
forrt össze a világmindenséggel, az Univerzummal, mint anyagi valóságában.
Ez a tudás - mint megannyi más is - eltűnt az európai kultúrából. Több
tudományág is vizsgálja ezt a jelenséget, kiutat keresve a jelen helyzetből.
Talán a két leginkább hivatott diszciplína: a "kint betegségeinek" tüneteivel
foglalkozó ökológia, és a "bent problémáit" orvosolni próbáló pszichológia.
Mindeddig azonban az eredmények még váratnak magukra. Az ökológiát feloldhatatlan
dualizmusa, a "kint" és "bent" egymásra vetített vizsgálata akadályozza
meg az ember mélyebb megértésében. A külső és a belső egymásra vetített,
egymással kommunikáló, egymást feltételező - de egymást soha el nem érő
két világ. Az ökológiában e két világ önmagába záródik. Az ökológia nem
ismeri a projekció jelenségét.
A humánökológia
és a társadalomlélektan eredményeire alapozva itt van az ideje az ember
pszichés állapotának ökológiai, és fordítva, a világ ökológiai állapotának
pszichológiai értelmezéséhez. Ez a könyv sokkal inkább hermeneutikai kísérlet,
mintsem a klasszikus tudomány pszichológiai diszciplínájának egy újabb
befogási területe. Hermeneutikai kísérlet: a Nagy Ökológiai Narratíva pszichológiai
értelmezése. Újabb összeköttetéseket találva, vagy inkább a régi összeköttetéseket
ismét felfedezve, a "külsőt megjárva és belsővé téve" a Föld - és ne áltassuk
magunkat: elsősorban saját magunk - megmenekülésének reményében.
A pszichológia
régóta sejti, hogy a lélek legmélyebb részei olyan végtelen tengerbe merülnek,
amit például Freud a Biologikum, Jung a Világ terrénumának tartott. Mindez
a tudás (vagy inkább csak sejtés?) azonban egészen napjainkig a pszichológián
belül is a gyanús ismeretek közé tartozott. Jung kollektív tudattalanja
hasonlóképp metafora maradt, mint az ökológia környezet fogalma. A könyv
szerzői úgy gondolják, hogy e két metafora talán épp egymást értelmezve,
egymással kiegészítve fedheti fel valódi jelentését. Ez adja meg a pszichológia
és az ökológia közeledésének szükségszerűségét. A pszichológia azonban
saját tudományos impériumának szélére szorította mindazokat az eredményeket,
amelyek a kollektív tudat, az esetlegesen létező homeomorfikus mező(k)
létét látszanak erősíteni. És ennek igen komoly okai vannak. Hiszen e jelenségek
elfogadása magának a pszichológia tudományának szerveződését, határait
kérdőjelezné meg, feszítené szét.
Az "őstörés"
a szubjektum-objektum radikális - és mind a mai napig csak a nyugati kultúrára
jellemző -, erőltetetten túldimenzionált, és ilyen formában kevéssé tartható
megjelenésével kezdődött. A pszichológia a szubjektum helyét az egyén "bőre
alá helyezte" - így vált belőle a nyugati világ vezérlő szelleme: az ego.
A posztmodern pszichológia azonban megkérdőjelezi ezt a magától értetődő
(?) választást. A személyiség egysége csakúgy vita tárgyává vált, mint
a memória integritásának problémája. De ha ez utóbbi megkérdőjelezhető,
akkor honnan tudhatjuk, hogy mi a különbség az én és a nem-én között, hol
lehet kijelölni e két világ határát - teszi fel a a kérdést J. Hillman
pszichológia-professzor a könyvben. S miután - folytatja - a pszichológia
alapkérdése, hogy hol van az én határa, és hol kezdődik a "másik", ha erre
nem tudjuk a választ, akkor hol van és mi a pszichológia tárgya? Hiszen
a szubjektum határa meghúzható ténylegesen testünk határainál, de hasonlóképp
Földünk határainál, vagy a csillagoknál is. A szubjektum helyéről szóló
vita így válhat a pszichológia és az ökológia közös éráját kijelölő kapoccsá.
A világ,
a környezet antropomorf megközelítése - a huszadik század végén rosszul
hangzó, kellemetlen felhangokat keltő nézőpont. A könyv szerzőinek azonban
egybehangzó véleménye: ez az egyetlen nézőpont adódik számunkra. A "helyes-antropomorf"
szemlélet éppen a világ jobb és mélyebb megértésének, a törvényszerűségek
torzításmentes felismerésének alapja. A könyv az antropomorf látásmódnak
ezt az ősi, a világot felfogó, befogadó vetületét vizsgálja, értelmezi,
lehetőséget keresve az ember-környezet kapcsolat mélyebb megértéséhez mind
elméleti, mind gyakorlati és politikai síkon.
Az ember
megértése elképzelhetetlen belső mozgatórugóinak jobb megértése nélkül:
"egy magasabb, általános szempontból nézve (...) a társadalomtudomány alkalmazott
lélektan" (Ferenczi Sándor). Hasonló folyamat zajlik a történettudomány
berkein belül is, aminek egyik legújabb és revelációként ható eredményeket
felmutató ága a pszichohistória. A történelem eseményeinek az emberre általánosan,
valamint az adott kort és cselekvő személyeket jellemző belső világon át
történő értelmezése.
Hasonló
kísérletként értékelhető az "ökopszichológiai kísérlet" is. De itt nem
a történelem áll az érdeklődés középpontjában, hanem a természeti (és ennek
részeként a társadalmi) környezet változása, szerveződése. A könyv egyik
szerkesztője és szerzője, T. Roszak, az emberi információkezelés vizsgálatának
talán egyik legváltozatosabb alakja szerint: "Ezeket a »külső« folyamatokat
csak önmagunkból kiindulva foghatjuk fel, de saját harmóniánk, önnön legmélyebb
világunk is csak akkor teremthető meg, ha előtte megjártuk az utat belső
és külső világunk között, sikerül harmóniát teremteni magunk és környezetünk
között." Ebből a nézőpontból már feloldódik a kint és bent dichotómiája
is, ráébresztve az olvasót: a környezetvédelem és a természetvédelem megkülönböztetése
csak a felszín, nincs értelme e különbségtételnek: kinn is mi vagyunk,
s itt belül is a kinn munkál bennünk.
Az elméleti
kérdéseken túl a könyv kitér az új nézőpontból következő gyakorlati lépések
elemzésére is. Lester Brown - a Worldwatch Institute igazgatója - a kollektív
tudatosság elemzésétől a környezetvédelem fontosságának mélyebb felismerését
és világszerte hatékonyabb környezetvédelmi módszerek kidolgozását várja.
A személyes és csoportterápián túl lehetőség adódik ún. "Föld-méretű terápiás"
eljárások kidolgozására is. E jelenségek részletesebb megismerése olyan
kérdések felfejtéséhez adhat segítséget, mint az emberi "környezeti viselkedés"
diszfunkcionális mintáinak, pszichopatológiájának megértése.
A már
említett T. Roszak vagy Lester Brown mellett olyan elismert szakembereket
találunk a könyv szerzői között, mint R. Greenway, E. Shapiro stb. A támogató
recenziók pedig nem kisebb nevektől származnak, mint: J. Goodall, E.O.
Wilson vagy M.C. Bateson. Megtörni látszik a jég...
Régheny
Tamás
Carolyn
Merchant (szerk.): Ecology. Key Concepts in Critical Theory
(New
Jersey : Humanities Press, 1995. - 383 p.)
Churchill
sokat idézett szarkasztikus mondata ("A demokrácia a legrosszabb társadalmi
berendezkedési forma, de még nem találtak ki jobbat") mára a mindennapok
minden területén visszaköszönő szorító, kényszerítő valósággá vált. Kifulladt
a modernitás érájának tőkés rendszerén nyugvó demokrácia huszadik századi
formája. Azonban végigtekintve a Földön jelenleg létező vagy az emberi
történelem során megvalósult egyéb lehetőségeken, a fenti idézet igaza
látszik beteljesülni. A demokrácia az emberi társadalom szerveződésének
végállapota, az ember(iség) belső adottságaiból következő, minden lehetségest
magába foglaló, és minden lehetségesnek teret adó társadalmi váz - állítják
Fukuyamával (A történelem vége) sokan.
A Humanities
Press 1994-ben indította útjára kritikai társadalomelmélettel foglalkozó
könyvsorozatát. A sorozat célja, hogy összefoglalja, rendszerezze az elmúlt
két évszázad jelentősebb kritikai koncepcióit. Az első két kötet a társadalmi
igazságosság elveiről, megvalósíthatóságáról, valamint a demokrácia elvi
és gyakorlati játékszabályairól ad áttekintést. A sorozat külön érdeme,
hogy a különböző elméletek által használt kategóriákat egymásra vetítve,
egymás segítségével értelmezi, összeköttetéseket mutatva fel a különböző
elméletek között.
A harmadik
kötet Ökológia címmel jelent meg, olyan tematikákat megelőzve, mint például
a Rasszizmus, a Kizsákmányolás, vagy a Globális kapitalizmus. Ez a kitüntető
hely a társadalomelméletek között Magyarországról nézve talán meglepő.
Az ökológia sajnos itthon még nem jutott el odáig, hogy a döntéshozók felismerjék
valós társadalomalakító szerepét, s az ebben rejlő lehetőségeket. Persze
ez nehezen is lenne elképzelhető a jelen szituációban, amikor az ökológia
- a szűken biológiai diszciplínaként funkcionáló ökológia - sem érte el,
hogy komolyan számba vétessenek eredményei a jövő Magyarországának formálásánál.
Az írásokon
végigvonuló, s így azokat egy szálra felfűző kategória a dominancia kérdésköre.
A dominancia mint az Ember és Világ kapcsolatának talán legáltalánosabb
jelensége. A dominancia már-már metafizikai érvényesülése - aminek csak
egy-egy megjelenési formája mindaz, amivel az ember megkeseríti saját,
társai és a természet életét az ezredfordulón: az ember ember feletti hatalma,
a férfinak a nő felett gyakorolt hatalma, a felnőttnek a gyerek fölötti
uralkodása és a végül mindezt magába olvasztó és felerősítő tendencia:
az ember természet feletti hatalmának vágya és kierőszakolása. S a nem
szerves dominancia eredője: az elidegenedés. Immár nem csak a marxi értelemben,
de teljes, átfogó módon: elidegenedés a másik embertől, embercsoporttól
(nemenként, generációnként, kultúránként - és a sor sokáig folytatható),
a természettől, eszközeinktől - önmagunktól.
A tudomány
és technika felvilágosodás korában köttetett házassága, a tőke-pénz Janus-arcú
képződménye a mai társadalmakban az embert a fogyasztói társadalom objektumává,
a természetet nyersanyaggá degradálja, elvetve a társadalmi-természeti
szépség, az érintetlen tájak és egészséges lelkek nagyon is valóságos varázsát.
A korlát nélküli kapitalizmus, a kontroll nélküli külső élet önnön alapjait
szünteti meg. Itt található az ökológia és a társadalomelmélet közös felülete.
A tudományos
elméletek (és részben a modern kulturális koncepciók is) sokkal inkább
az anyagi világ reprezentációi, mintsem a Világ abszolút igazságát felmutató
elvek. Ez a gondolkodásmód oly mélyen beépült a modern emberbe, a modern
társadalom oly széles körben láttatja ezt érvényesnek, hogy elhisszük:
ez az Út. Mindeközben ez a folyamat megfosztja szellemi vetületétől a természetet,
környezetünket és visszahatásképpen önmagunkat is. Az ember természet feletti
uralma az embernek ember által való leigázásához vezet, és fordítva. A
huszadik század végén olyan háborúk dúlnak, amelyekben a genocídium és
az ökocídium már együttesen van jelen, egymásba tűnik: Irak és Mostar kísért...
Ez a modern demokráciák motorját képező tőkerendszer és a versenytársadalom
(humán)ökológiai költsége.
Az emberiségnek
fel kell ismernie, hogy amiképpen senki sem kérdőjelezi meg például a nehézkedés
fizikai törvényeinek relevanciáját az emberi lét mégoly magas szintű vetületeiben
sem, hasonlóképpen az ökológiai (vagy metaökológiai) elvek sem vesztik
érvényüket a társadalmi-kulturális térben. Ha megismerjük, elfogadjuk és
alkalmazzuk a társadalmi életben mindazokat az ökológiai elveket, amelyek
a természet társas szerveződéseit jellemzik; ha felismerjük, hogy a természet
egyed feletti mintázatainak kialakulását vezérlő elvek - társadalmi köntösben
bár - a homo sapiens szerveződéseinél sem hagyhatók figyelmen kívül, és
csak ezek betartásával lehet fenntartani hosszú távon az emberi életet,
akkor, és csak akkor, még lehet esélyünk - állítja az ökológiai társadalom-koncepció.
A modern
ember azonban már nem ismeri fel azokat a jeleket, amelyek révén kijelölhetné
önmaga számára a természet által is elfogadható kereteket. Ismét meg kell
tanulnunk tudatosan figyelni ezekre a kulturálisan kódolt (elvek, vallások,
értékek, attitűdök de hasonlóképp a gazdasági törvényszerűségek, a jog
képében megjelenő) sarkkövekre. A társadalom szerveződésének ökológiai
kritikája hozzásegíthet a társadalmi működés ökológiai gyökereinek felismeréséhez.
A könyv
szerkesztője a témakör legszínvonalasabb, legmélyebb gondolkodóitól kötött
csokorba egy-egy írást: Parsons, Horckheimer, Adorno, Arnie Naess, Barry
Commoner, David Bohm, Vananda Shiva, Lovelock, Ilja Prigogine, Herman Daly
stb. nevei fémjelzik a kötetet.
A könyv
hét fejezete végigtekinti a témakör legfontosabb területeit. Az első fejezet
a dominancia, a hatalom átfogó elemzését nyújtja Marx, Parsons és mások
nézeteinek ismertetésével, valamint a Frankfurti Iskola vezetőinek a felvilágosodás
máig ható, negatív vetületeit értelmező írásaival. A második fejezet a
környezet-gazdaságtan és a politika jelenségeit értelmezi az ökológia szemszögéből.
Commoner és Daly írásai a gazdaság és a kultúra, az egyéni szabadság és
a fenntartható fejlődés kérdéseit elemzik. A harmadik fejezet mélyökológiai
és társadalomökológiai szövegei a nyugati kultúra antropocentrikus, metafizikától
megfosztott szellemi életének megújíthatóságát vizsgálják - az atomizált,
izolálódott ego helyére lépő kiterjesztett én-tudat, és a természet belső
értékvonzatának felmutatásával. A negyedik fejezet a legjelentősebb ökofeminista
szerzők írásait közli. A fejezet legtöbb írása a férfi agresszív, kompetitív
viselkedését jelöli meg a humanizmus, a természetközeli életmód legfőbb
kerékkötőjeként. (Az ajánló - szégyenletes nembeli hovatartozása miatt
- erről a fejezetről nem tud további érdemlegeset említeni.) Az ötödik
rész a környezeti igazságosság fogalmát járja körül. Vizsgálja az emberi
alapszükségletek kielégítésének jogát és lehetőségét, a szennyezések és
a források megoszlásának és megosztásának mintáit a különböző kultúrákban,
valamint földrajzi és gazdasági szituációkban. A hatodik fejezet (Szellemi
ökológia) a legalapvetőbb nyugati gondolkodási minták gyökereit elemzi,
számot vetve a Genezis könyvétől belénk kódolt zsidó-keresztény gondolatkör
Shirley
P. Burggaf: A FEMININ GAZDASÁG ÉS A GAZDASÁG EMBERE: A CSALÁD SZEREPÉNEK
ÚJJÁÉLESZTÉSE A POSZTINDUSZTRIÁLIS KORBAN
(The
Feminine Economy and Economic Man: Reviving the Role of Family in the
Postindustrial Age. Reading
MA: Addison-Wesley, 1997. január. 285 p.)
Szétszakadóban
van a modern család. Nem azért, mert funkciói elvesztették az értéküket,
vagy mert erkölcsi szövete felfeslőfélben van, hanem mert azok a gazdasági
kötelékek, amelyek a családokat és a nemzedékeket hagyományosan egyben
tartották, végleg elszakadni látszanak. Hogy mi is történt a családdal,
azt egész társadalmi szerkezetünk támogató és gondoskodó szerepeinek, vagy
a feminim gazdaságnak a kontextusában érthetjük meg leginkább. A család
egyre csökkenő mértékben részesedik a gazdaság erőforrásaiból, miközben
a nő és a férfi egyaránt feláldozza a hagyományos családi szerepeket, és
idejét, erőforrásait máshol hasznosítja. "Az invesztíciók tudatos megvonása
legalapvetőbb társadalmi intézményünktől hamarosan kritikus helyzetbe juttatja
kultúránkat a társadalmi evolúcióban, és példa nélkül álló problémákat
eredményez a társadalom és a gazdaságpolitika vonatkozásában." A 21.század
ipari társadalmainak újfajta társadalmi szerződést kell kötniök a család
vonatkozásában, ha a család egyáltalán még képes lesz megvalósítani lényegi
funkcióit. "A legtöbb családsegítő javaslat a családi költségek közösségivé
tételére összpontosít, de ésszerűnek tűnik elgondolkodni azon, vajon nem
volna-e sokkal életképesebb alternatíva a családok által megteremtett társadalmi
jólét nagyobb fokú magánosítása." Ennek egyik módja az lehet, hogy a társadalom-biztosítást
szülői osztalékká alakítjuk át, amelyre mintegy szülői részvények alapján
milliárdokat forgathatnánk vissza a családi vállalkozás számára, ezzel
is bátorítva a felelős szülői magatartást. (A kötet függeléke pontosan
részletezi ennek részleteit). Hasonló irányultságú elképzelések a jövedelmekkel
fordítottan arányos összegű oktatási utalványok, azután egy korszerű házassági
szerződés, amely definiálja a gazdasági partnerség fogalmait, valamint
a válási jog drámai módosítása. Összegezve: épp olyan komolyan kell vennünk
a feminim/gondoskodó/családi gazdaságot, mint amilyen mértékben komolyan
vesszük a gazdálkodó férfi versengő/piaci/üzleti gazdaságát. "Ez ugyanannak
a gazdasági valóságnak két oldala, ahol is egyik sem képes a másik nélkül
funkcionálni."
A szerző,
a floridai A & M Egyetem Közgazdasági tanszékének munkatársa, a problémák
széles körének briliáns és hasznos végiggondolásával járul hozzá a családi
gazdaság újrafelfedezéséhez.
David
Shenk: ADATSZMOG: AZ INFORMÁCIÓ-ÁRADAT TÚLÉLÉSE
(Data
Smog: Surviving the Information Glut. San Francisco: HarperEdge, 1997.
április, 250 p. -
Rövidített változata a Technology Review-ben olvasható, 1997. május-június,
18-26. old.)
A szerző,
aki egyébként a számítógép megszállottja, és aki 1995-96-ban a New York-i
Freedom Forum Media Studies Center (Szabadság Fórum Médiakutató Központ)
ösztöndíjasa volt, arra figyelmeztet, hogy az egyre szédületesebb tempóban
áradó információk hozadéka egyre csökken, és nem hogy hozzáadna valamit
az életünk minőségéhez, de "lassan inkább a stressz, a zűrzavar, sőt talán
még a tudatlanság fokozódásához is vezethet". Az információ-áradat egyenesen
veszélyezteti az önművelésre való képességünket, mint fogyasztókat még
sebezhetőbbé, mint társadalmat kevésbé összetartóvá tesz bennünket. A szerző
által felállított tizenhárompontos "Adatszmog törvény" a következő tételeket
tárgyalja:
1) A valaha
ritka és nagy becsben tartott információ ma bőségesen áll rendelkezésre,
és úgy tekintjük, mint kötelező járandóságunkat.
2) A szilíciumlapkák
jóval gyorsabban fejlődnek, mint az ember génjei (William Gibson, a "cybertér"
fogalom megalkotója szintén prófétikusan megjósol egy az információ túlcsordulásából
eredő jövőbeni betegséget, melyet Ideg-Tompító Szindrómának keresztelt
el).
3) A számítógépek
se nem emberiek, se nem emberségesek.
4) Ha
minden osztályteremben elhelyezünk egy számítógépet, az ugyanolyan, mintha
minden otthonba telepítenénk egy villamos erőművet (az oktatás nem tudható
le az adatok digitális csővezetéken való továbbításával).
5) Az
információ-ipar eladási stratégiája mesterséges információ-éhséget kelt
(meggyőzvén a vásárlókat, hogy ami információval rendelkeznek, az még nem
elégséges; 1995-re a számítógép-használóknak rá kellett döbbenniök, hogy
gépeik elavulásához mindössze két év szükséges; az "upgrade-mánia" és az
egyre gyorsuló iramú változások aláássák biztonságérzetünket);
6) A túl
sok szakértő elkeni a tisztánlátást ("analízis helyett paralízis").
7) Egy
túltelített környezetben a legnehezebb feladat fogékony közönséget találni
(így a társadalomban kórosan elburjánzik a túlzás, a közönségesség és a
tolakodó figyelemfelhívás).
8) Madarat
tolláról, embert virtuális barátjáról (az információ-kínálat bővülésével
arányosan csökken az egymással való értekezésünk és a közösen feldolgozott
tudásunk, azzal párhuzamosan, ahogyan az emberek begubóznak a médiumok
figyelésébe, és az egyre specializáltabb ismeretek felé fordulnak).
9) Az
elektronikus városháza elősegíti a kommunikáció felgyorsítását és a rossz
döntéshozatalt (a kormányzat túlságosan jól informált a kórosan alultájékozott
polgárral szemben).
10) A
vonal figyel téged (az információ-szerzés olyan egyszerűvé vált, hogy a
magánszféra vette át a cenzúra szerepét, mint elsődleges szabadságjog).
11) Tartózkodni
kell az olyan történetektől, amelyek feloldhatnák a komplexitást ("figyelmünk
fokozódó szétszórtsága és egyre növekvő rohanásunk mellett a hazugságok
sokkal gyorsabban terjednek, mint az igazságok, s túl gyakran válnak igazsággá").
12) Az
információs szupersztrádán a legtöbb út a lehajtó sávra tereli az újságírókat
(a média-közvetítő személyiségek kiiktatása csökkenti a sajtó hatalmát,
miközben a marketing- és PR-menedzserek hatalmát fokozza).
13. A
cybertér republikánus (előnyben részesíti a libertinus, Harmadik Hullámos
és szabadpiaci eszméket, csekély közmegvitatással és közösségi infrastruktúrával).
A javasolt terápiák között olyanokat olvashatunk, mint a zűrzavar kisöprése,
ellenállni a reklámoknak, korlátozni az e-mail-t, kikapcsolni a tévét,
tartózkodni az információs kicsapongástól és az önként vállalt elbambulástól,
szeparált kis fülkéink határain átnyúlni egymás felé, továbbá, mint Dániában,
nyilvános konferenciákat rendezni a technológia-politikával kapcsolatban.
A kötet
az információs társadalom jelentős kritikája, kicsit hasonló is, de sokban
különbözik Clifford Stoll Silicon Snake Oil és Sven Birkerts The Gutenberg
Elegies című művétől.
Herlt,
Brigitta - Krisch, Nadja: Felfedezések az erdőben.
Információk,
tananyagok és kísérletek a környezet felfedezéséhez
és megóvásához gyerekeknek
(Wald
- Entdeckungen. Arbeitsmappe für Kindergarten, Volksschule,
Hauptschule
und Understufe der AHS. Wien : ARGE Umwelterziehung in der ÖGNU, 1991.
98 p.)
Az erdő
ökoszisztémájában számos növény- és állatfaj található egymással változatos
kapcsolatban. Ezek speciális együttműködése az ökológiai egyensúly fenntartása
érdekében különösen figyelemreméltó. Az erdő természetes élettér, amelyet
saját teljességében kell megragadnunk. A munkafüzet "erdei séta" keretében
segít hozzá ahhoz, hogy az erdőt személyes tapasztalatok alapján fedezhessük
fel.
A mindenkori
központi kérdések az INFO-val jelölt részekben kerülnek megvitatásra, amelyek
nagy fontosságú háttér-információkat tartalmaznak. Ezek végén gyakorlatok,
kísérletek, rajzok és hajtogatások leírásai, valamint olvasásra, felolvasásra
és megvitatásra szánt történetek találhatóak. Legvégül munkalapok következnek,
hogy mozgalmas és életszerű helyszíni, vagy akár osztálytermi magyarázattal
szolgáljanak.
FEJEZETEK
I. ERDŐMEGFIGYELÉS
1.) Láss!
A forma, szín és felépítés felismerése; Összehasonlítani és megtalálni;
Nézz meg mindent, semmit ne feledj!; Képexpedíció; Fantáziaerdő - fantasztikus
erdő; Furcsaságok a földön; Emlék természetes tárgyakból
2.) Hallj!
Cserkészd be!; Füleljünk!; Verseny; Zajok érzékelése, produkálása, leírása;
Állatfajták; Társkeresés; Hangvadászat
3.) Szagolj!
Mindig az orrunk után; Illatorgona; Készítsünk illatgyűjteményt!; Milyen
illata van?; Üvegekben az erdő - kritikai megfigyelés
4.) Ízlelj!
Határozzuk meg íz után!; Egerek felfedező vadászaton; Tapints a lábaddal!;
Az erdő mint az állatok élőhelye
II. AZ
ERDŐ ÖKOSZISZTÉMÁJA
Az erdő
felépítése; A nagy körforgások
1.) Táplálékláncok:
Tápláléklánc felfedezése az osztályteremben - séta közben; Modellek; Erdőpiramisok
2.) A
fa. A fák témája az óvodában: Egy faév; Ismerjük meg a fákat; Elfoglaltságok
természetes anyagokkal; Ismertetőlap (M); Emlékeztető (M); Séta az erdőben;
Erdőzene; Felismerési játékok: Faszeletek. Határozzuk meg egy fa korát;
Levelek: Miért vannak a fáknak leveleik? (M); Miért hullatják a lombos
fák a leveleiket? (M); Levélkönyv és műalkotások; Levélcsempe; Levélváz;
Ágak: Rügyfakadás; Fafélék: Erdei fenyő, lucfenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő,
tölgy, bükk, juhar; Lombos és tűlevelű erdők szerinti felosztás; Melyik
fákat ismerjük?; Kéregminta készítése; Fakörözőlevél; Fanaptár egy tanévre;
Egy darab erdőt átkutatunk; Fácskát ültetünk
3.) A
földben és a földön: Talajréteg; Növényzet; Moha: Mohagyűjtés és megfigyelés;
Mohafelhasználás; Mohadzsungel a terráriumban; Moha préselés; Táplálékláncok
a mohában (M); Lomb: A lombból humusz lesz; Megfigyelés nagyítóval; Állatok
a lombban (M); Erdei konyha: A természet asztalt terít; Gyűjtögetés és
táplálkozás; Mérgező növények; Gombák: Ismerjük meg a gombákat; Spóralenyomat;
Páfrányok: Páfránykeresés; Különböző páfrányok; Hangyák: Hangyalesen; Hangyák
lesen; A hangyagyilkos (M); Földigiliszták: Földigiliszta gyűjtés és megfigyelés;
Pókok: Pókokat és pókhálókat vizsgálunk; Csigák: Mit tudunk a csigákról?;
Csigatempó; Csigaházak.
4.) Más
állatok az erdőben: Hol vagyok? (M); Mi nem stimmel itt? (M); Az erdő mint
élettér (erdőt festünk, olvasmány, vadak, további erdőlakók, táplálékláncok);
Madarak az erdőben: Madártoll gyűjtés; Madárfészek; Ürülék; Jó étvágyat!
(M); Ki ez a levéllakó?
III. AZ
ERDŐ JELENTŐSÉGE ÉS VESZÉLYEZTETETTSÉGE
Az erdő
szerepe; Az erdő veszélyeztetettsége: Szükségünk van az erdőre (M); A fa
mint nyersanyag (M); A fa nem eldobni való - Egy szék története (M); Az
új lucfenyőerdő; Őzek, nyulak és fiatal fák (M); Erdészet (M); Ott egy
gyönyörű rét - egy történet felolvasása és megbeszélése
Az erdőpusztulás
témája az órán: Valentin és az erdőpusztulás - történet felolvasásra
A könyv
az óvodában és az általános iskolában egyaránt jól használható.
A német
eredeti mellett a teljes magyar fordítás is hozzáférhető a könyvtárban.
Förster
Anita
|