ÖKOKÖNYVTÁR

Rovatunkban rendszeresen válogatást közlünk az Óbudai Selyemgombolyító épületében működő könyvtár meglévő és beszerzés alatti állományából, különös tekintettel az ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány humánökológiai programjára és a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési programjának keretében zajló környezeti nevelési báziskönyvtár építésére. Az itt következő ismertetések e két program keretében készültek.
 

Steven C. Rockefeller-John C. Elder (szerk.): 
LÉLEK ÉS TERMÉSZET. MIÉRT VALLÁSI KÉRDÉS A TERMÉSZET?
(Boston, MA : Beacon Press, 1992.-216 p.)

Az egész világra kiterjedő környezeti válság - mely nemcsak az emberi civilizációt, de a földi élet minden formáját fenyegeti - elsősorban erkölcsi és vallási kérdés. Arra figyelmeztet, hogy az emberi szabadságot több alázattal és felelősségtudattal keli gyakorolni.
1990 őszén "Lélek és természet. A vallás, az etika és a környezeti válság" címmel konferenciát tartottak az egyesült államokbeli Middlebury College-ban. A kötet az ott elhangzott előadásokat tartalmazza. Az előadók a buddhista, a keresztény, az iszlám, a zsidó, az indián és a liberális demokrata hagyományok képviselői közül kerültek ki, és a környezetünket fenyegető beláthatatlan veszély egyre sürgetőbb kérdéseit fogalmazták és vitatták meg:
Hogyan tükrözi a környezeti krízis a morális értékek és a vallásos hit válságát? Milyen megtartó szellemi hagyományt tartogatnak számunkra a világ vallásai és erkölcsi tradíciói? Mit tanítanak az egyes vallások. hogyan lehetünk tekintettel személyes és társadalmi döntéseink során a Föld érdekeire? A környezet egyre romló állapotának ismerete milyen belső változtatásokra készteti magukat az egyes vallásokat?
A különböző vallások, eszmerendszerek, környezetvédő mozgalmak képviselőinek eszmecseréjéből kibontakozó üzenet az, hogy az emberi közösség csak a természettel helyreállított szent egységben képes átlépni a jövőbe. Különben ember és természet egyaránt elpusztulnak az úton.

 
 
 

Anthony Lawlor: Templom a házban. 
A "szent" jelenléte a mindennapok építészetében 
(The Temple in the House. Finding the Sacred in Everyday Architecture. 
New York, NY : Putnam's Sons, 1994. 226 p. ) 
Az építész szerző könyvében a lélek szükségletei és a hajlékul szolgáló épületek közötti bensőséges kapcsolatot kutatja. Tudományos felkészültsége és képzelőereje segítségével elkalauzolja olvasóját Ázsia, Európa és Amerika ősi templomaiba, modern városokba és otthonokba, összekapcsolva a tervezés időtlen formáit az emberi gondolkodás mítoszokban, történetekben és titkos tanításokban ábrázolt alapmintáival. 
Valamennyi fejezet gyakorlatokkal segíti az olvasót, hogy a szent tartalmat hordozó építészet fogalmait a hétköznapokra alkalmazva, értelmet, jelentést tudjon adni lakóháza vagy munkahelye épületének. A könyvet olvasva megtanulhatunk úgy tekinteni az építészeti formákra, mint az élet szellemi lényegének őrzőire, táplálóira. Világunk minden apró részletében az örökkévalóság hordozója lehet és benne az építészet a lélek újjászületését szolgálhatja. 
 
 
 
 

Stephen B. Scharper - Hilary Cunningham (szerk.): A zöld Biblia 
(The Green Bible. Maryknoll, NY : Orbis Books ; Leominster : Gracewing, 1993. 113 p.)
A földi környezet megmentéséhez nem elegendő a tudomány és a technika eszköztára, az emberek szemléletének megváltozása is szükséges. A könyv hangsúlyozza, hogy a környezeti és a morális válság összefügg, ezért a környezeti válság megoldásához vezető utat a vallás morális segítségével lehet megtalálni. Ha nyitottak vagyunk Isten felé, nyitottak vagyunk a világ felé is. A könyv összekapcsolja a vallási és a környezeti etikát. Ehhez az ad alapot, hogy az Isten az Embert azzal a felelősséggel ruházta fel, hogy neki, mint az egyetlen tudattal rendelkező lénynek úgy kell őriznie és irányítania a Földet, hogy az minden élőlény számára megfelelő élettér maradjon. Az ember az egyetlen földi lény, amely fel tudja mérni tetteinek következményét és előre képes látni a veszélyt. A huszadik század emberének óriási a felelőssége: nemcsak a saját egyéni halálának tragédiájával kell szembenéznie, hanem a földi élővilág, és benne az emberiség elpusztulásának reális veszélyével is, ha nem tudja megoldani a környezeti problémákat. Az egyik idézet a környezeti problémák miatt "vérző" Föld és a keresztre feszített Jézus szenvedései között von párhuzamot. 
A könyv mindegyik fejezete a Biblia Teremtéstörténet részéből vett idézettel indul, végigkövetve a Teremtés hét napját. Ezt további vallási, politikai, irodalmi és tudományos szövegek rövid részletei követik. Az idézetek egy része a teremtő Isten nagyságát és a teremtett világ nagyszerűségét dicséri. Az idézetek másik rétege ezzel éles ellentétben a súlyos környezeti problémákra hívja fel a figyelmet, sok esetben egyszerűen a száraz tényeket közölve a kipusztuló fajok számáról, az esőerdők pusztulásnak üteméről vagy a keletkező szemét mennyiségéről. Mindegyik fejezet egy-egy szabállyal zárul, amelyeket meg kellene 
tartanunk azért, hogy a Földön megmaradjon az élet. 
A vallásos idézetek azt hangsúlyozzák, hogy az ember akkor tesz eleget Isten parancsának, ha vigyáz a környezetre, nem pocsékolja a természeti kincseket, így vállal szolidaritást Isten más teremtményeivel és a későbbi emberi generációkkal. A Biblia azt is tanítja nekünk, hogy Isten számára minden teremtménye egyformán kedves, ezért az ember nem foszthatja meg a többi teremtményt az élet lehetőségétől. Az ember az értelmet nem azért kapta Istentől, hogy uralja és kihasználja a Földet, hanem azért, hogy felelősséget vállaljon a többi teremtményért is. Az ember a Föld lelkiismerete kell hogy legyen és nem a természet ura, leigázója és kizsákmányolója. 
A Világmindenségnek megvan a maga története, amely körülbelül 20 milliárd évvel ezelőtt a Teremtéssel kezdődött. Az ember csakis akkor óvhatja meg a földi környezetet, ha ebben a kozmikus történetben megtalálja a maga helyét és szerepét, valamint újra megtalálja az igazi Istent a pénz és a hatalom új istenei helyett. 
A könyvet a filozófia, a zsidó-keresztény vallás és a környezeti etika kapcsolata iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk. Angol nyelven olvasható a Selyemgombolyító Könyvtárában. 
Dr. Adorjánné Farkas Magdolna 
 
 
 
 

Roger S. Gottlieb: Ez az áldott Föld. Vallás, természet, környezet. 
(This Sacred Earth. Religion, Nature, Environment. New York, NY ; 
London : Routledge, 1996. xii, 673 p.) 
A 670 oldalas kötet olyan válogatott írásokat tartalmaz, amelyek a vallás, a társadalom és az ökológia közötti komplex kapcsolatot tárják föl. A könyv megmutatja, hogy a teológusok, az ökofeministák és a mélyökológusok hogyan reagálnak a környezeti válságra és milyen kiutat kínálnak ebből . A szerkesztő elemzéseket és magyarázatokat is fűz az idézetekhez. Az írások arra mutatnak rá, hogy a vallásos 
természetszemlélet elvezethet minket a környezettudatos életvitelhez. A vallási alapon álló ökológusok és a "civil" környezetvédő csoportok között sok esetben jön létre együttműködés. A szerkesztő a vallást igen tágan értelmezi: minden olyan hitet, rituálét, mozgalmat, lelki és etikai irányultságot vallásnak tekint, amely az embert többnek tekinti, mint egy csupán szociális vagy fizikai identitással rendelkező lényt. Ezért a könyvben a természeti vallások, sőt egyedi spirituális szemléletmódok követői éppen úgy helyet kapnak, mint a nagy vallások képviselői. 
A vallás és az ökológia közötti kapcsolatot az ökoteológia tükrözi a legjobban, amely újraértelmezi a régi tradíciókat, kiterjeszti a legismertebb vallásos nézeteket, szintetizálja a különböző vallási tradíciók elemeit, és új elméleteket hoz létre. 
A kötetben szereplő írások címei: 
- A vallás a környezeti krízis korában 
- A rácsodálkozás pillanata 
- Válogatás a természet és a lélek közötti kapcsolatot tükröző írásokból 
- Hogyan vélekednek a tradicionális vallások a természetről? 
- Ökoteológia a környezeti krízis korában - A tradíciók átformálása. 
- Ökoteológia a környezeti krízis korában - Az ökofeminizmus szellemisége. 
- Spirituális mélyökológia 
- Vallásos gyakorlatok az áldott Földért 
- Ökológia, vallás és társadalom 
A könyv elsősorban a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek, szociológusok, teológusok, valamint az ezekre a hivatásokra készülő fiatalok érdeklődésére tarthat számot. 
Dr. Adorjánné Farkas Magdolna 
 
 
 
 

Lester W. Milbrath: Tanuljuk meg a környezeti gondolkodásmódot. 
Amíg nem késő 
(Learning to Think Environmentally. While There Is Still Time. Albany, NY :  State University of New York Press, 1996. - xx, 136 p.) 
 
A szerző a politika-tudomány és a szociológia professzora, ezért a könyv a környezeti problémákat főként politikai és közgazdasági oldalról közelíti meg. A nyugati kultúrákban az emberek kevéssé értik azt, hogy a Föld biológiai, kémiai és geológiai rendszerei törékeny egyensúlyi állapotban vannak. A könyv könnyen érhető, olvasmányos stílusban próbálja megértetni az olvasókkal, hogy a kényes egyensúly fenntartása létfontosságú. A súlyos problémák megértését megkönnyíti, hogy a mondanivalót a szerző párbeszédes formába öntötte. A nem szakember érdeklődőt egy képzeletbeli szomszéd személyesíti meg. 
A kötet fejezetei az alábbi témákkal foglalkoznak: 
- A hit megerősít és megtéveszt minket. 
- A duplázódási idő rejtett veszélye. 
- Gondolkozzunk szisztematikusan. 
- Az anyag és az energia nem vész el. 
- Az autózás környezeti következményei. 
- Az üvegházhatás és a globális felmelegedés. 
- Az anyag és az energia szétszóródik. 
- A dinamikus természetes rendszereket a diverzitás stabilizálja. 
- A Föld eltartó képességének határai. 
- A közös tulajdon tragédiái. 
- A Föld egyaránt nyersanyagforrás és hulladéktároló. 
- A fejlődés és a növekedés nem ugyanaz. 
- Különbség van a fenntartható fejlődés és fenntarthatóság között. 
- Válasszunk bölcs politikusokat! 
- A társadalmi változás elméletei. 
- A következő lépések. 
A kötetet haszonnal forgathatják a közgazdaságtan és a politika kérdései iránt érdeklődők. Az angol eredeti mellett a teljes magyar fordítás is olvasható a könyvtárban. 
Dr. Adorjánné Farkas Magdolna
 
 
 
 

Ted Trainer: A takarékos társadalom. Alternatívák a fenntarthatóságra 
(The Conserver Society. Alternatives for Sustainability. London ; 
Atlantic Highlands, NJ : Zed Books, 1995. 246 p.) 
 
A könyv célja az, hogy közelebb vigye a gazdaságilag fejlett országokat a pazarlás és a környezetszennyezés egymással összefüggő problémáinak megoldásához. A szerző először megindokolja, hogy miért van szükség arra, hogy a fogyasztói társadalmat felváltsa a takarékos társadalmi berendezkedés. Indokként a természeti források kimerülését és a környezetszennyezést említi, valamint arról ír, hogy a gazdag országok pazarló életvitele a szegény országokat a jelenleginél is mélyebb nyomorba taszítja. Az a tapasztalat sem elhanyagolható, hogy a gazdag országokban végbemenő gazdasági növekedés nem teszi boldogabbá az ott élő embereket. A tanulmány felhívja a figyelmünket arra, hogy a környezetbarát technológiák alkalmazása nem oldja meg igazán a problémát, hiszen az alapgond - a túlfogyasztás és az azt kiszolgáló túltermelés megmarad, és ez előbb vagy utóbb a természeti erőforrások kiapadásához vezethet. A szerző olyan társadalmi berendezkedésben keresi a probléma megoldását, amely amellett, hogy takarékosabb életvitelt tesz lehetővé, az emberek boldogságát is jobban szolgálja. A szerző az emberek egyéni életvitelében könnyen megvalósítható változtatásokat javasol, és olyanokat, amelyek egy kisebb közösség vagy egy egész település sőt egy ország berendezkedését formálnák át. A könyvben található megoldások azonban meglehetősen utópisztikusak: az emberek közötti nagymértékű összefogást és az egyének önmegtartóztatását feltételezik. A másik gond az, hogy a szerző nem győz meg igazán minket arról, hogy a javasolt változtatások valóban takarékosabb gazdaságot eredményeznek. A könyvet mégis célszerű elolvasni, mert a benne található megoldási javaslatok érdekesek, gondolat ébresztőek, és egy részüket érdemes megvalósítani. 
A könyv angol nyelven olvasható a Selyemgombolyító Könyvtárában 
Dr. Adorjánné Farkas Magdolna
 
 
 
 

Anderson, Eugene Newton: A szív ökológiái. Érzelem, hit és a környezet
(Ecologies of the Heart. Emotion, Belief, and the Environment. New York, NY ;  Oxford : Oxford University Press, 1996. - ix, 256 p.) 
 
A látszólag irracionális (de nem mindig ésszerűtlen!) népi hitek a helyi környezet fenntartása szempontjából legtöbbször racionális végeredményhez vezetnek, állítja E. N. Anderson. A kultúrökológus szerző annak feltárására szentelte életét, hogy különböző népcsoportok hogyan gazdálkodnak környezetükkel. Hosszú évekig élt Malaysia, Szingapúr, Tahiti, Brit Kolumbia halászközösségeiben, valamint egy dél-mexikói maja mezőgazdasági településen, ahol a halászati gazdálkodást, mezőgazdálkodást és erdőgazdálkodást tanulmányozta. Ezen évek tapasztalatai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a hagyományos társadalmak, részben a vallás segítségével - annak erőteljes, érzelmekre ható kulturális szimbólumait felhasználva - jól gazdálkodtak forrásaikkal. Noha ezek a vallásos hitek első pillantásra tudománytalannak tűnnek, mégis a természet hosszas megfigyelésén alapulnak, s egy magasabb kozmológiába ágyazódva biztosítják az emberek mély érzelmi érintettségét ezekben az ügyekben. Anderson szerint környezetvédő programjaink gyakran azért sikertelenek, mert nem kínálnak lehetőséget arra, hogy érzelmeink megnyilvánulhassanak bennük. Pedig az ökológiai problémák okai között az értelem és érzelem egyaránt ott szerepel, így a megoldásoknak is tartalmazniuk kell mindkét elemet. A politikai tettek mindig is megkívánnak egy bizonyos fokú szenvedélyt. A népi hiteket gyakran babonáknak minősítik, mégis gyakran többet tesznek környezetünk védelméért, mint a modern nyugati tudomány, vallja Anderson. A könyv az antropológia, az ökológia, a pszichológia, a hagyományos mítoszok és a folklór, valamint az ipari társadalmak erőfeszítéseinek átfogó ismereteit ötvözve meglepően új megvilágításba helyezi jelen környezeti válságunkat. 
Gondolatébresztőnek találhatják biológusok, ökológusok, közgazdászok, politológusok, hittudósok, sőt gazdasági döntéseket hozó szakemberek is. 
Az angol eredeti mellett a könyv utolsó fejezete magyar fordításban is olvasható a könyvtárban. 
Schmidt Sára 
 
 
 
 

Michael Zimmerman: Tudomány, áltudomány, képtelenség 
(Science, Nonscience, and Nonsense. Approaching Environmental Literacy  Baltimore, MD ; London : The Johns Hopkins University Press, 1995. 220 p.)
 
Napjaink rizikótársadalma, valamint a globális falu információ-keringése az emberi tudásszerveződés jó néhány olyan kérdését veti fel - esetleg több évezredes beidegződéseket kérdőjelezve meg -, amelyekben napjainkig konszenzus uralkodott. 
Nyilvánvaló volt, hogy a tudomány görög bölcsőjénél a "platóni akadémia" eredményei szervezték meg, és jelentették a tudományos valóságot. A polisz népének sok mindenben igen, ebbe nem volt beleszólása. Ebből a szempontból a tudósok a társadalom felkent papjai voltak. 
A tudományszerveződés alapmintái, a tudós és a társadalom kapcsolata mit sem változott a következő évezredekben - egészen a huszadik századig. De mi változott meg ebben az évszázadban? És miképp alakította ez a változás a tudós és környezete viszonyát ? 
Napjainkban a tudomány eredményeit felhasználó (és egyre többször: elszenvedő) társadalom beleszólást kér a tudomány eredményeinek ellenőrzésébe, mi több a tudományos vizsgálatok folyamatának meghatározásába. A tudomány eredményeinek többsége az ezredfordulón elsősorban már nem a világmodell kialakítását jelentik, hanem mindannyiunk holnapi életlehetőségeinek kanalizálását - és ez túl nagy tét ahhoz, hogy a tudósokra bízhatnánk. Kísért a "szép, új világ". Ezért a tudomány valamilyen demokratizálása jogos és megalapozott igény. 
De miképp lehetséges feloldani azt az ellentmondást, ami a tudományhoz értő, de saját érdekeik szerint cselekvő tudós társadalom és a tudományosan képzetlen, de sorsáért aggódó "kívülállók" között feszül ? Michael Zimmerman könyve erre a kérdésre keresi a választ. A szerző szerint mindössze három lehetőség adódik a probléma kezelésére : 
1. A társadalom elismerheti, hogy a világ problémái túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy képzetlen emberek beleszólhatnának azok felderítésébe, kezelésébe. Az egyetlen lehetőség megbízni a tudománnyal foglalkozók értékítéletében (még akkor is, ha ez már többször is tragédiákhoz vezetett). 
2. Kialakíthatjuk a tudomány külső társadalmi kontrollját, amikor "demokratikus" döntésekkel szavazunk a tudomány eldöntendő kérdéseiben. Ez azonban még az első lehetőségnél is több veszélyt hordoz magában. Hiszen a képzetlen, a tudomány belső törvényszerűségeit nem ismerő ember csak rossz döntést hozhat (arról nem beszélve, hogy a megfelelő tudás nélkül meghozott döntések, még ha a többség hozza is meg azokat, semmiképp nem lehetnek demokratikus döntések). 
3. A harmadik lehetőség tűnik az egyetlen kiútnak: megismerni és megismertetni a tudomány működésének alapelveit, a tudományos eredmények értékelését az emberekkel - annak érdekében, hogy áttekintést kapva a tudomány világának működéséről, a megfelelő helyzetben megalapozott tudással szólhassanak bele a tudományos megismerés és világalkotás folyamatába. 
A szerző e harmadik lehetőség kialakításához nyújt segítséget könyvével. Bár elismeri, hogy a tudomány eredményeinek korrekt megismerése lehetetlen a kívülálló számára (hiszen senkitől nem várható el, hogy az atomfizika kurrens eredményeivel csakúgy tisztában legyen, mint a géntechnológia, vagy például az anyagtudományok legújabb vívmányaival), azt állítja, hogy a "tudomány-vallás" alapelvei elsajátíthatók. Mindegyikünk képes lehet megérteni, hogy egy eredmény mitől "tudományos eredmény", mit jelent a "tudományos bizonyítás", minek köszönhető, hogy a tudomány prediktív erővel bír, és így tovább. A rengeteg példával és történettel a szerző eléri, hogy az adat fogalma, a bizonyíthatóság elmélete, a falszifikáció elve csakúgy ismerőssé váljon, mint a tudomány alapját képező szkeptikus hozzáállás vagy metodológiai szigor. 
Az így megszerzett tudás igazi haszna: a különbségtevés képességének kialakítása. Ezzel a kiszolgáltatottság, a félrevezethetőség lehetőségének csökkentése és megalapozott döntések kialakítása. 
A könyv különös figyelmet szentel a mostanság divatos "misztikus tudás" terjedésének, értékelésének. Példák során mutatja be, hogy miért félrevezető a nem ellenőrizhető tudást áruló csodadoktorok, világmegváltást ígérő sarlatánok tudásának elfogadása. Részletesen elemzi a tudományos ismereten és a hiten alapuló tudás különbségeit, és bemutatja azokat a gondolkodási módszereket, amelyekkel e különbségek biztosan felismerhetőkké válnak. 
Sajnos azonban kevés szó esik arról a folyamatról ("paradigmaváltásról"), amelynek során épp a posztmodern tudomány kezdi átértékelni hozzáállását a felvilágosodás óta negligált több ezer éves tapasztalaton nyugvó tudáshoz. Ami ugyan ténylegesen nem tudományos ismeret, de mindenképpen olyan tudás, ami hozzájárulhat a világban történő eligazodáshoz. Néhol egy kalap alá kerül a csodadoktor és a kínai akupunktúra, az ősi térszervezési ismeretek és a "misztikus tudáson" alapuló jövőképek. 
Mindenképpen hasznos azonban, ahogy a szerző bemutatja: miképp lehet elrejteni a tudományos(nak tűnő) nyelvhasználat mögé mindazt a nem kellően alátámasztott tudást, amire a ma gyakran már csak a csodában bízó ember hálásan alapozza életét. Az egyetlen védekezés ez ellen az információ "tesztelése" - a megfelelően feltett kérdések sora mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy eldönthesse : a szóban forgó ismeretnek milyen mértékben van valóságalapja. 
A könyv külön érdeme, hogy példáit mindvégig a környezeti problémák, a természetvédelem témaköréből meríti (szó esik a veszélyeztetett fajokról, a kemikáliák által okozott problémák értékelhetőségéről, a tájhasználat kérdéseiről stb.), bemutatva, hogy ezek a kérdések még komplexebb látásmódot és problémakezelést kívánnak mindannyiunktól - a túlélésünk érdekében. 
Régheny Tamás 
 
 
 
 

Theodore Roszak-Mary E. Gomes- Allen D. Kanner (szerk.) : Ökopszichológia 
(Ecopsychology. Restoring the Earth, Healing the Mind. 
San Francisco, CA : Sierra Club Books, 1995. - 338 p.)
Az ember által kizsákmányolt, tönkretett Föld beteg társadalmat és lelki problémákkal küszködő, zaklatott, pótcselekvésekbe menekülő embereket hord a hátán. Az okozott környezeti károk és az emberi közösségek leépülésének folyamata egy tőről fakadó jelenség, illetve kellően mélyre hatolva egyetlen probléma két vetülete: az emberiség - és elsősorban a nyugati civilizáció mintáit követő ember - beteg. Valamikor elvesztette az egészséges, kiegyensúlyozott, ép környezeti kapcsolatok kialakításának képességét. És ettől egyformán szenved ott kinn a Föld és itt belül az emberi társadalom (ha az ember által létrehozott kulturális teret még lehet egyáltalán belsőként említeni). 
Az ember őstörténetéből itt maradt vallások mindegyike jelzi: általánosan elterjedt, ősi örökségként tudjuk, hogy bár az anyag szintjén megvalósul világhoz való láncoltságunk, de az ember a szelleme által sokkal mélyebben (magasabban?) forrt össze a világmindenséggel, az Univerzummal, mint anyagi valóságában. Ez a tudás - mint megannyi más is - eltűnt az európai kultúrából. Több tudományág is vizsgálja ezt a jelenséget, kiutat keresve a jelen helyzetből. Talán a két leginkább hivatott diszciplína: a "kint betegségeinek" tüneteivel foglalkozó ökológia, és a "bent problémáit" orvosolni próbáló pszichológia. Mindeddig azonban az eredmények még váratnak magukra. Az ökológiát feloldhatatlan dualizmusa, a "kint" és "bent" egymásra vetített vizsgálata akadályozza meg az ember mélyebb megértésében. A külső és a belső egymásra vetített, egymással kommunikáló, egymást feltételező - de egymást soha el nem érő két világ. Az ökológiában e két világ önmagába záródik. Az ökológia nem ismeri a projekció jelenségét. 
A humánökológia és a társadalomlélektan eredményeire alapozva itt van az ideje az ember pszichés állapotának ökológiai, és fordítva, a világ ökológiai állapotának pszichológiai értelmezéséhez. Ez a könyv sokkal inkább hermeneutikai kísérlet, mintsem a klasszikus tudomány pszichológiai diszciplínájának egy újabb befogási területe. Hermeneutikai kísérlet: a Nagy Ökológiai Narratíva pszichológiai értelmezése. Újabb összeköttetéseket találva, vagy inkább a régi összeköttetéseket ismét felfedezve, a "külsőt megjárva és belsővé téve" a Föld - és ne áltassuk magunkat: elsősorban saját magunk - megmenekülésének reményében. 
A pszichológia régóta sejti, hogy a lélek legmélyebb részei olyan végtelen tengerbe merülnek, amit például Freud a Biologikum, Jung a Világ terrénumának tartott. Mindez a tudás (vagy inkább csak sejtés?) azonban egészen napjainkig a pszichológián belül is a gyanús ismeretek közé tartozott. Jung kollektív tudattalanja hasonlóképp metafora maradt, mint az ökológia környezet fogalma. A könyv szerzői úgy gondolják, hogy e két metafora talán épp egymást értelmezve, egymással kiegészítve fedheti fel valódi jelentését. Ez adja meg a pszichológia és az ökológia közeledésének szükségszerűségét. A pszichológia azonban saját tudományos impériumának szélére szorította mindazokat az eredményeket, amelyek a kollektív tudat, az esetlegesen létező homeomorfikus mező(k) létét látszanak erősíteni. És ennek igen komoly okai vannak. Hiszen e jelenségek elfogadása magának a pszichológia tudományának szerveződését, határait kérdőjelezné meg, feszítené szét. 
Az "őstörés" a szubjektum-objektum radikális - és mind a mai napig csak a nyugati kultúrára jellemző -, erőltetetten túldimenzionált, és ilyen formában kevéssé tartható megjelenésével kezdődött. A pszichológia a szubjektum helyét az egyén "bőre alá helyezte" - így vált belőle a nyugati világ vezérlő szelleme: az ego. A posztmodern pszichológia azonban megkérdőjelezi ezt a magától értetődő (?) választást. A személyiség egysége csakúgy vita tárgyává vált, mint a memória integritásának problémája. De ha ez utóbbi megkérdőjelezhető, akkor honnan tudhatjuk, hogy mi a különbség az én és a nem-én között, hol lehet kijelölni e két világ határát - teszi fel a a kérdést J. Hillman pszichológia-professzor a könyvben. S miután - folytatja - a pszichológia alapkérdése, hogy hol van az én határa, és hol kezdődik a "másik", ha erre nem tudjuk a választ, akkor hol van és mi a pszichológia tárgya? Hiszen a szubjektum határa meghúzható ténylegesen testünk határainál, de hasonlóképp Földünk határainál, vagy a csillagoknál is. A szubjektum helyéről szóló vita így válhat a pszichológia és az ökológia közös éráját kijelölő kapoccsá. 
A világ, a környezet antropomorf megközelítése - a huszadik század végén rosszul hangzó, kellemetlen felhangokat keltő nézőpont. A könyv szerzőinek azonban egybehangzó véleménye: ez az egyetlen nézőpont adódik számunkra. A "helyes-antropomorf" szemlélet éppen a világ jobb és mélyebb megértésének, a törvényszerűségek torzításmentes felismerésének alapja. A könyv az antropomorf látásmódnak ezt az ősi, a világot felfogó, befogadó vetületét vizsgálja, értelmezi, lehetőséget keresve az ember-környezet kapcsolat mélyebb megértéséhez mind elméleti, mind gyakorlati és politikai síkon. 
Az ember megértése elképzelhetetlen belső mozgatórugóinak jobb megértése nélkül: "egy magasabb, általános szempontból nézve (...) a társadalomtudomány alkalmazott lélektan" (Ferenczi Sándor). Hasonló folyamat zajlik a történettudomány berkein belül is, aminek egyik legújabb és revelációként ható eredményeket felmutató ága a pszichohistória. A történelem eseményeinek az emberre általánosan, valamint az adott kort és cselekvő személyeket jellemző belső világon át történő értelmezése. 
Hasonló kísérletként értékelhető az "ökopszichológiai kísérlet" is. De itt nem a történelem áll az érdeklődés középpontjában, hanem a természeti (és ennek részeként a társadalmi) környezet változása, szerveződése. A könyv egyik szerkesztője és szerzője, T. Roszak, az emberi információkezelés vizsgálatának talán egyik legváltozatosabb alakja szerint: "Ezeket a »külső« folyamatokat csak önmagunkból kiindulva foghatjuk fel, de saját harmóniánk, önnön legmélyebb világunk is csak akkor teremthető meg, ha előtte megjártuk az utat belső és külső világunk között, sikerül harmóniát teremteni magunk és környezetünk között." Ebből a nézőpontból már feloldódik a kint és bent dichotómiája is, ráébresztve az olvasót: a környezetvédelem és a természetvédelem megkülönböztetése csak a felszín, nincs értelme e különbségtételnek: kinn is mi vagyunk, s itt belül is a kinn munkál bennünk. 
Az elméleti kérdéseken túl a könyv kitér az új nézőpontból következő gyakorlati lépések elemzésére is. Lester Brown - a Worldwatch Institute igazgatója - a kollektív tudatosság elemzésétől a környezetvédelem fontosságának mélyebb felismerését és világszerte hatékonyabb környezetvédelmi módszerek kidolgozását várja. A személyes és csoportterápián túl lehetőség adódik ún. "Föld-méretű terápiás" eljárások kidolgozására is. E jelenségek részletesebb megismerése olyan kérdések felfejtéséhez adhat segítséget, mint az emberi "környezeti viselkedés" diszfunkcionális mintáinak, pszichopatológiájának megértése. 
A már említett T. Roszak vagy Lester Brown mellett olyan elismert szakembereket találunk a könyv szerzői között, mint R. Greenway, E. Shapiro stb. A támogató recenziók pedig nem kisebb nevektől származnak, mint: J. Goodall, E.O. Wilson vagy M.C. Bateson. Megtörni látszik a jég... 
Régheny Tamás 
 
 
 
 

Carolyn Merchant (szerk.): Ecology. Key Concepts in Critical Theory 
(New Jersey : Humanities Press, 1995. - 383 p.) 
 
Churchill sokat idézett szarkasztikus mondata ("A demokrácia a legrosszabb társadalmi berendezkedési forma, de még nem találtak ki jobbat") mára a mindennapok minden területén visszaköszönő szorító, kényszerítő valósággá vált. Kifulladt a modernitás érájának tőkés rendszerén nyugvó demokrácia huszadik századi formája. Azonban végigtekintve a Földön jelenleg létező vagy az emberi történelem során megvalósult egyéb lehetőségeken, a fenti idézet igaza látszik beteljesülni. A demokrácia az emberi társadalom szerveződésének végállapota, az ember(iség) belső adottságaiból következő, minden lehetségest magába foglaló, és minden lehetségesnek teret adó társadalmi váz - állítják Fukuyamával (A történelem vége) sokan. 
A Humanities Press 1994-ben indította útjára kritikai társadalomelmélettel foglalkozó könyvsorozatát. A sorozat célja, hogy összefoglalja, rendszerezze az elmúlt két évszázad jelentősebb kritikai koncepcióit. Az első két kötet a társadalmi igazságosság elveiről, megvalósíthatóságáról, valamint a demokrácia elvi és gyakorlati játékszabályairól ad áttekintést. A sorozat külön érdeme, hogy a különböző elméletek által használt kategóriákat egymásra vetítve, egymás segítségével értelmezi, összeköttetéseket mutatva fel a különböző elméletek között. 
A harmadik kötet Ökológia címmel jelent meg, olyan tematikákat megelőzve, mint például a Rasszizmus, a Kizsákmányolás, vagy a Globális kapitalizmus. Ez a kitüntető hely a társadalomelméletek között Magyarországról nézve talán meglepő. Az ökológia sajnos itthon még nem jutott el odáig, hogy a döntéshozók felismerjék valós társadalomalakító szerepét, s az ebben rejlő lehetőségeket. Persze ez nehezen is lenne elképzelhető a jelen szituációban, amikor az ökológia - a szűken biológiai diszciplínaként funkcionáló ökológia - sem érte el, hogy komolyan számba vétessenek eredményei a jövő Magyarországának formálásánál. 
Az írásokon végigvonuló, s így azokat egy szálra felfűző kategória a dominancia kérdésköre. A dominancia mint az Ember és Világ kapcsolatának talán legáltalánosabb jelensége. A dominancia már-már metafizikai érvényesülése - aminek csak egy-egy megjelenési formája mindaz, amivel az ember megkeseríti saját, társai és a természet életét az ezredfordulón: az ember ember feletti hatalma, a férfinak a nő felett gyakorolt hatalma, a felnőttnek a gyerek fölötti uralkodása és a végül mindezt magába olvasztó és felerősítő tendencia: az ember természet feletti hatalmának vágya és kierőszakolása. S a nem szerves dominancia eredője: az elidegenedés. Immár nem csak a marxi értelemben, de teljes, átfogó módon: elidegenedés a másik embertől, embercsoporttól (nemenként, generációnként, kultúránként - és a sor sokáig folytatható), a természettől, eszközeinktől - önmagunktól. 
A tudomány és technika felvilágosodás korában köttetett házassága, a tőke-pénz Janus-arcú képződménye a mai társadalmakban az embert a fogyasztói társadalom objektumává, a természetet nyersanyaggá degradálja, elvetve a társadalmi-természeti szépség, az érintetlen tájak és egészséges lelkek nagyon is valóságos varázsát. A korlát nélküli kapitalizmus, a kontroll nélküli külső élet önnön alapjait szünteti meg. Itt található az ökológia és a társadalomelmélet közös felülete. 
A tudományos elméletek (és részben a modern kulturális koncepciók is) sokkal inkább az anyagi világ reprezentációi, mintsem a Világ abszolút igazságát felmutató elvek. Ez a gondolkodásmód oly mélyen beépült a modern emberbe, a modern társadalom oly széles körben láttatja ezt érvényesnek, hogy elhisszük: ez az Út. Mindeközben ez a folyamat megfosztja szellemi vetületétől a természetet, környezetünket és visszahatásképpen önmagunkat is. Az ember természet feletti uralma az embernek ember által való leigázásához vezet, és fordítva. A huszadik század végén olyan háborúk dúlnak, amelyekben a genocídium és az ökocídium már együttesen van jelen, egymásba tűnik: Irak és Mostar kísért... Ez a modern demokráciák motorját képező tőkerendszer és a versenytársadalom (humán)ökológiai költsége. 
Az emberiségnek fel kell ismernie, hogy amiképpen senki sem kérdőjelezi meg például a nehézkedés fizikai törvényeinek relevanciáját az emberi lét mégoly magas szintű vetületeiben sem, hasonlóképpen az ökológiai (vagy metaökológiai) elvek sem vesztik érvényüket a társadalmi-kulturális térben. Ha megismerjük, elfogadjuk és alkalmazzuk a társadalmi életben mindazokat az ökológiai elveket, amelyek a természet társas szerveződéseit jellemzik; ha felismerjük, hogy a természet egyed feletti mintázatainak kialakulását vezérlő elvek - társadalmi köntösben bár - a homo sapiens szerveződéseinél sem hagyhatók figyelmen kívül, és csak ezek betartásával lehet fenntartani hosszú távon az emberi életet, akkor, és csak akkor, még lehet esélyünk - állítja az ökológiai társadalom-koncepció. 
A modern ember azonban már nem ismeri fel azokat a jeleket, amelyek révén kijelölhetné önmaga számára a természet által is elfogadható kereteket. Ismét meg kell tanulnunk tudatosan figyelni ezekre a kulturálisan kódolt (elvek, vallások, értékek, attitűdök de hasonlóképp a gazdasági törvényszerűségek, a jog képében megjelenő) sarkkövekre. A társadalom szerveződésének ökológiai kritikája hozzásegíthet a társadalmi működés ökológiai gyökereinek felismeréséhez. 
A könyv szerkesztője a témakör legszínvonalasabb, legmélyebb gondolkodóitól kötött csokorba egy-egy írást: Parsons, Horckheimer, Adorno, Arnie Naess, Barry Commoner, David Bohm, Vananda Shiva, Lovelock, Ilja Prigogine, Herman Daly stb. nevei fémjelzik a kötetet. 
A könyv hét fejezete végigtekinti a témakör legfontosabb területeit. Az első fejezet a dominancia, a hatalom átfogó elemzését nyújtja Marx, Parsons és mások nézeteinek ismertetésével, valamint a Frankfurti Iskola vezetőinek a felvilágosodás máig ható, negatív vetületeit értelmező írásaival. A második fejezet a környezet-gazdaságtan és a politika jelenségeit értelmezi az ökológia szemszögéből. Commoner és Daly írásai a gazdaság és a kultúra, az egyéni szabadság és a fenntartható fejlődés kérdéseit elemzik. A harmadik fejezet mélyökológiai és társadalomökológiai szövegei a nyugati kultúra antropocentrikus, metafizikától megfosztott szellemi életének megújíthatóságát vizsgálják - az atomizált, izolálódott ego helyére lépő kiterjesztett én-tudat, és a természet belső értékvonzatának felmutatásával. A negyedik fejezet a legjelentősebb ökofeminista szerzők írásait közli. A fejezet legtöbb írása a férfi agresszív, kompetitív viselkedését jelöli meg a humanizmus, a természetközeli életmód legfőbb kerékkötőjeként. (Az ajánló - szégyenletes nembeli hovatartozása miatt - erről a fejezetről nem tud további érdemlegeset említeni.) Az ötödik rész a környezeti igazságosság fogalmát járja körül. Vizsgálja az emberi alapszükségletek kielégítésének jogát és lehetőségét, a szennyezések és a források megoszlásának és megosztásának mintáit a különböző kultúrákban, valamint földrajzi és gazdasági szituációkban. A hatodik fejezet (Szellemi ökológia) a legalapvetőbb nyugati gondolkodási minták gyökereit elemzi, számot vetve a Genezis könyvétől belénk kódolt zsidó-keresztény gondolatkör 
 
 
 
 

Shirley P. Burggaf: A FEMININ GAZDASÁG ÉS A GAZDASÁG EMBERE: A CSALÁD SZEREPÉNEK ÚJJÁÉLESZTÉSE A POSZTINDUSZTRIÁLIS KORBAN 
(The Feminine Economy and Economic Man: Reviving the Role of Family in the Postindustrial Age.  Reading MA: Addison-Wesley, 1997. január. 285 p.) 

Szétszakadóban van a modern család. Nem azért, mert funkciói elvesztették az értéküket, vagy mert erkölcsi szövete felfeslőfélben van, hanem mert azok a gazdasági kötelékek, amelyek a családokat és a nemzedékeket hagyományosan egyben tartották, végleg elszakadni látszanak. Hogy mi is történt a családdal, azt egész társadalmi szerkezetünk támogató és gondoskodó szerepeinek, vagy a feminim gazdaságnak a kontextusában érthetjük meg leginkább. A család egyre csökkenő mértékben részesedik a gazdaság erőforrásaiból, miközben a nő és a férfi egyaránt feláldozza a hagyományos családi szerepeket, és idejét, erőforrásait máshol hasznosítja. "Az invesztíciók tudatos megvonása legalapvetőbb társadalmi intézményünktől hamarosan kritikus helyzetbe juttatja kultúránkat a társadalmi evolúcióban, és példa nélkül álló problémákat eredményez a társadalom és a gazdaságpolitika vonatkozásában." A 21.század ipari társadalmainak újfajta társadalmi szerződést kell kötniök a család vonatkozásában, ha a család egyáltalán még képes lesz megvalósítani lényegi funkcióit. "A legtöbb családsegítő javaslat a családi költségek közösségivé tételére összpontosít, de ésszerűnek tűnik elgondolkodni azon, vajon nem volna-e sokkal életképesebb alternatíva a családok által megteremtett társadalmi jólét nagyobb fokú magánosítása." Ennek egyik módja az lehet, hogy a társadalom-biztosítást szülői osztalékká alakítjuk át, amelyre mintegy szülői részvények alapján milliárdokat forgathatnánk vissza a családi vállalkozás számára, ezzel is bátorítva a felelős szülői magatartást. (A kötet függeléke pontosan részletezi ennek részleteit). Hasonló irányultságú elképzelések a jövedelmekkel fordítottan arányos összegű oktatási utalványok, azután egy korszerű házassági szerződés, amely definiálja a gazdasági partnerség fogalmait, valamint a válási jog drámai módosítása. Összegezve: épp olyan komolyan kell vennünk a feminim/gondoskodó/családi gazdaságot, mint amilyen mértékben komolyan vesszük a gazdálkodó férfi versengő/piaci/üzleti gazdaságát. "Ez ugyanannak a gazdasági valóságnak két oldala, ahol is egyik sem képes a másik nélkül funkcionálni." 

A szerző, a floridai A & M Egyetem Közgazdasági tanszékének munkatársa, a problémák széles körének briliáns és hasznos végiggondolásával járul hozzá a családi gazdaság újrafelfedezéséhez. 
 
 
 
 

David Shenk: ADATSZMOG: AZ INFORMÁCIÓ-ÁRADAT TÚLÉLÉSE
(Data Smog: Surviving the Information Glut. San Francisco: HarperEdge, 1997. április, 250 p.  - Rövidített változata a Technology Review-ben olvasható, 1997. május-június, 18-26. old.) 
 
A szerző, aki egyébként a számítógép megszállottja, és aki 1995-96-ban a New York-i Freedom Forum Media Studies Center (Szabadság Fórum Médiakutató Központ) ösztöndíjasa volt, arra figyelmeztet, hogy az egyre szédületesebb tempóban áradó információk hozadéka egyre csökken, és nem hogy hozzáadna valamit az életünk minőségéhez, de "lassan inkább a stressz, a zűrzavar, sőt talán még a tudatlanság fokozódásához is vezethet". Az információ-áradat egyenesen veszélyezteti az önművelésre való képességünket, mint fogyasztókat még sebezhetőbbé, mint társadalmat kevésbé összetartóvá tesz bennünket. A szerző által felállított tizenhárompontos "Adatszmog törvény" a következő tételeket tárgyalja: 
1) A valaha ritka és nagy becsben tartott információ ma bőségesen áll rendelkezésre, és úgy tekintjük, mint kötelező járandóságunkat. 
2) A szilíciumlapkák jóval gyorsabban fejlődnek, mint az ember génjei (William Gibson, a "cybertér" fogalom megalkotója szintén prófétikusan megjósol egy az információ túlcsordulásából eredő jövőbeni betegséget, melyet Ideg-Tompító Szindrómának keresztelt el). 
3) A számítógépek se nem emberiek, se nem emberségesek. 
4) Ha minden osztályteremben elhelyezünk egy számítógépet, az ugyanolyan, mintha minden otthonba telepítenénk egy villamos erőművet (az oktatás nem tudható le az adatok digitális csővezetéken való továbbításával). 
5) Az információ-ipar eladási stratégiája mesterséges információ-éhséget kelt (meggyőzvén a vásárlókat, hogy ami információval rendelkeznek, az még nem elégséges; 1995-re a számítógép-használóknak rá kellett döbbenniök, hogy gépeik elavulásához mindössze két év szükséges; az "upgrade-mánia" és az egyre gyorsuló iramú változások aláássák biztonságérzetünket); 
6) A túl sok szakértő elkeni a tisztánlátást ("analízis helyett paralízis"). 
7) Egy túltelített környezetben a legnehezebb feladat fogékony közönséget találni (így a társadalomban kórosan elburjánzik a túlzás, a közönségesség és a tolakodó figyelemfelhívás). 
8) Madarat tolláról, embert virtuális barátjáról (az információ-kínálat bővülésével arányosan csökken az egymással való értekezésünk és a közösen feldolgozott tudásunk, azzal párhuzamosan, ahogyan az emberek begubóznak a médiumok figyelésébe, és az egyre specializáltabb ismeretek felé fordulnak). 
9) Az elektronikus városháza elősegíti a kommunikáció felgyorsítását és a rossz döntéshozatalt (a kormányzat túlságosan jól informált a kórosan alultájékozott polgárral szemben). 
10) A vonal figyel téged (az információ-szerzés olyan egyszerűvé vált, hogy a magánszféra vette át a cenzúra szerepét, mint elsődleges szabadságjog). 
11) Tartózkodni kell az olyan történetektől, amelyek feloldhatnák a komplexitást ("figyelmünk fokozódó szétszórtsága és egyre növekvő rohanásunk mellett a hazugságok sokkal gyorsabban terjednek, mint az igazságok, s túl gyakran válnak igazsággá"). 
12) Az információs szupersztrádán a legtöbb út a lehajtó sávra tereli az újságírókat (a média-közvetítő személyiségek kiiktatása csökkenti a sajtó hatalmát, miközben a marketing- és PR-menedzserek hatalmát fokozza). 
13. A cybertér republikánus (előnyben részesíti a libertinus, Harmadik Hullámos és szabadpiaci eszméket, csekély közmegvitatással és közösségi infrastruktúrával). A javasolt terápiák között olyanokat olvashatunk, mint a zűrzavar kisöprése, ellenállni a reklámoknak, korlátozni az e-mail-t, kikapcsolni a tévét, tartózkodni az információs kicsapongástól és az önként vállalt elbambulástól, szeparált kis fülkéink határain átnyúlni egymás felé, továbbá, mint Dániában, nyilvános konferenciákat rendezni a technológia-politikával kapcsolatban. 
A kötet az információs társadalom jelentős kritikája, kicsit hasonló is, de sokban különbözik Clifford Stoll Silicon Snake Oil és Sven Birkerts The Gutenberg Elegies című művétől. 
 
 
 
 

Herlt, Brigitta - Krisch, Nadja: Felfedezések az erdőben.  Információk, tananyagok és kísérletek a környezet  felfedezéséhez és megóvásához gyerekeknek 
(Wald - Entdeckungen. Arbeitsmappe für Kindergarten, Volksschule,  Hauptschule und Understufe der AHS. Wien : ARGE Umwelterziehung in der ÖGNU, 1991. 98 p.) 
 
Az erdő ökoszisztémájában számos növény- és állatfaj található egymással változatos kapcsolatban. Ezek speciális együttműködése az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében különösen figyelemreméltó. Az erdő természetes élettér, amelyet saját teljességében kell megragadnunk. A munkafüzet "erdei séta" keretében segít hozzá ahhoz, hogy az erdőt személyes tapasztalatok alapján fedezhessük fel. 
A mindenkori központi kérdések az INFO-val jelölt részekben kerülnek megvitatásra, amelyek nagy fontosságú háttér-információkat tartalmaznak. Ezek végén gyakorlatok, kísérletek, rajzok és hajtogatások leírásai, valamint olvasásra, felolvasásra és megvitatásra szánt történetek találhatóak. Legvégül munkalapok következnek, hogy mozgalmas és életszerű helyszíni, vagy akár osztálytermi magyarázattal szolgáljanak. 
 
FEJEZETEK 
 
I. ERDŐMEGFIGYELÉS 
 
1.) Láss! A forma, szín és felépítés felismerése; Összehasonlítani és megtalálni; Nézz meg mindent, semmit ne feledj!; Képexpedíció; Fantáziaerdő - fantasztikus erdő; Furcsaságok a földön; Emlék természetes tárgyakból 
2.) Hallj! Cserkészd be!; Füleljünk!; Verseny; Zajok érzékelése, produkálása, leírása; Állatfajták; Társkeresés; Hangvadászat 
3.) Szagolj! Mindig az orrunk után; Illatorgona; Készítsünk illatgyűjteményt!; Milyen illata van?; Üvegekben az erdő - kritikai megfigyelés 
4.) Ízlelj! Határozzuk meg íz után!; Egerek felfedező vadászaton; Tapints a lábaddal!; Az erdő mint az állatok élőhelye 
 
II. AZ ERDŐ ÖKOSZISZTÉMÁJA 
 
Az erdő felépítése; A nagy körforgások 
 
1.) Táplálékláncok: Tápláléklánc felfedezése az osztályteremben - séta közben; Modellek; Erdőpiramisok 
2.) A fa. A fák témája az óvodában: Egy faév; Ismerjük meg a fákat; Elfoglaltságok természetes anyagokkal; Ismertetőlap (M); Emlékeztető (M); Séta az erdőben; Erdőzene; Felismerési játékok: Faszeletek. Határozzuk meg egy fa korát; Levelek: Miért vannak a fáknak leveleik? (M); Miért hullatják a lombos fák a leveleiket? (M); Levélkönyv és műalkotások; Levélcsempe; Levélváz; Ágak: Rügyfakadás; Fafélék: Erdei fenyő, lucfenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő, tölgy, bükk, juhar; Lombos és tűlevelű erdők szerinti felosztás; Melyik fákat ismerjük?; Kéregminta készítése; Fakörözőlevél; Fanaptár egy tanévre; Egy darab erdőt átkutatunk; Fácskát ültetünk 
3.) A földben és a földön: Talajréteg; Növényzet; Moha: Mohagyűjtés és megfigyelés; Mohafelhasználás; Mohadzsungel a terráriumban; Moha préselés; Táplálékláncok a mohában (M); Lomb: A lombból humusz lesz; Megfigyelés nagyítóval; Állatok a lombban (M); Erdei konyha: A természet asztalt terít; Gyűjtögetés és táplálkozás; Mérgező növények; Gombák: Ismerjük meg a gombákat; Spóralenyomat; Páfrányok: Páfránykeresés; Különböző páfrányok; Hangyák: Hangyalesen; Hangyák lesen; A hangyagyilkos (M); Földigiliszták: Földigiliszta gyűjtés és megfigyelés; Pókok: Pókokat és pókhálókat vizsgálunk; Csigák: Mit tudunk a csigákról?; Csigatempó; Csigaházak. 
4.) Más állatok az erdőben: Hol vagyok? (M); Mi nem stimmel itt? (M); Az erdő mint élettér (erdőt festünk, olvasmány, vadak, további erdőlakók, táplálékláncok); Madarak az erdőben: Madártoll gyűjtés; Madárfészek; Ürülék; Jó étvágyat! (M); Ki ez a levéllakó? 
 
III. AZ ERDŐ JELENTŐSÉGE ÉS VESZÉLYEZTETETTSÉGE 
Az erdő szerepe; Az erdő veszélyeztetettsége: Szükségünk van az erdőre (M); A fa mint nyersanyag (M); A fa nem eldobni való - Egy szék története (M); Az új lucfenyőerdő; Őzek, nyulak és fiatal fák (M); Erdészet (M); Ott egy gyönyörű rét - egy történet felolvasása és megbeszélése 
Az erdőpusztulás témája az órán: Valentin és az erdőpusztulás - történet felolvasásra 
A könyv az óvodában és az általános iskolában egyaránt jól használható. 
A német eredeti mellett a teljes magyar fordítás is hozzáférhető a könyvtárban. 
Förster Anita