A környék lakói és a budai hegyvidéket járók bizonyosan ismerik azt a templomromot a II. és III. kerület határán, a Vihar- és Csúcs-hegy nyergének nyugati lejtőjén, amelynek falai igen festői helyzetben, máig beépítetlen területen, szántók, legelők és a Paprikás-patak által övezett lankás hegyoldalon állnak. A még romjaiban is szép arányú épület egy tágas hajóból, egy alaprajzában a félkörnél bővebb, patkó alakú szentélyből és a szentély két oldalán emelt helyiségekből áll. Története írott források alapján, Nagy Emese 1956-os, Irásné Melis Katalin 1966-os, 1975-ös, majd 1985-ös ásatásai szerint a következő:
A települést az óbudai káptalan 1212-es határbejárásakor, "Canonica Visitatio"-ján kiállított oklevélben említik először: mint "Guerchey" szőlőt és falut, "sub montem Hyges", tehát a mai Csúcs-hegy alatt. További támpontot adnak a templomnak és környékének leletei: a 30-as években talált, és már elveszett románkori bronz füstölő, Árpád-kori szobortöredékek, kerámiadarabok, Zsigmond-kori pénzérmék, mázas kályhacsempe és jelentős számú középkori sír. A hajó és a szentély a 13. században épülhetett, szobordíszes északi és déli kapukkal, a hajdani falutól délnyugatra. A 15. században körítőfallal övetzék. Ez ma a környezetben csak a terepformákból kivehető. A hajóban és a körítőfalon belül temetkeztek. A középkorban a falut többször említik oklevelekben. Birtokosai: a Gerchei Nagy család, Antal hidegkúti trombitás, Gerchei Poris Lőrinc, Gerchei Kenthen Benedek, sőt a fehéregyházi pálosok. Hozzá tartozónak említik Thwzokosfelde (Túzokosfölde) Kaptharalija (Kaptáralja), Csordajáró, Holcár, Szilvás, Parlagos szőlő elnevezésű területeket, és Wasasgalya-erdőt. Határos volt Mátyás vadaskertjével is. A török időkben a budai szandzsák 1580-81. évi összeírása említi, mint a hidegkút melletti Kercsi (Gercsi)-t. A falut és a környéket Esztergom 1595-ös felszabadítását követően, egy tervbe vett budai ostrom miatt üríthették ki. Ekkorra tehető a templom első pusztulása. A terület Hidegkút birtoka lett. 1696-ban, egy egyszerű vallásos asszony, Thallwieser Katalin ide települvén, a svájci Maria Einsiedeln kegyképének másolatát hozta magával. A csodatévő kép, amit ma a máriaremetei templomban láthatunk, először fakápolnában, majd feltehetően az újjáépített gercsei templomban lehetett. A templomot a 18. században
többször is átépítették, és körülötte újra temetkeztek. A templom nyugati
homlokzatán még ma is látható a második, nagyobb átépítés évszáma: 1774.
Ekkor nyitották a nyugati kaput, karzatot építettek, a szentélyt északról
sekrestyével bővítették, délről pedig egy kívülről megközelíthető helyiséggel.
Ez szélesebb ajtónyílása és mélysége alapján ravatalozásra szolgálhatott,
amire sajnos nagy szükség lehetett a században többször pusztító pestisjárványok
miatt.
Az 1829-es Cannonica Visitatio
említi Schoeber Jakab 1715-ből származó kőkeresztjét a temetőben.
A
területen római leletekre is számítanunk kell. Nagy Emese régészeti
feltárásakor római kőfaragványt is talált. A templomtól délre, még a nyeregre vezető út előtt, másfél-két méter átmérőjű, kváderkővel kifalazott, igen mély kút van, káva nélkül! Ezek alapján, a területen még jelentős kutatásokra lesz szükség. A rom a mi éghajlati viszonyainkon nehezen megőrizhető. Sokkal tartósabb megoldás lenne a templom falainak visszaépítése, és a tömeget is rekonstruáló lefedés. Ez megvalósítható volna, hiszen az épületből viszonylag kevés falazat hiányzik. Néhány száz méterre ma is működik egy kőbánya, a falazóanyag tehát könnyen előteremthető lenne. A belső is egyszerűen, kevés anyaggal, a természeti környezethez illő, rusztikus kivitelben készülhetne: téglapadlóval, a középkorban is gyakori nyitott fedélszékekkel, nyers fa alkalmazásával. A templom jövendő sorsa
most mirajtunk, a mai lakosokon múlik. A hely ezrek termetkezési helye,
szent hely. Leginkább megnyugtató az volna, ha újra templomként működhetne.
Erre az is okot ad, hogy a környezete, vélhetően, újra beépül. Működhetne
a Hidegkút-Ófalu-i templom filiájaként, hiszen az innen csak ezer-ezerötszáz
méterre esik. Esetleg a kerület pasztorációját három helyen ellátó ferencesek
is kezelhetnék, hiszen a romos, ma már külvárosi templom újjáépítése
nagyon illene Szt. Ferenc lelkiségéhez. Az egyházi funkció nem zárná
ki annak lehetőségét sem, hogy itt a két határos kerület (II. és III.)
művészeinek kiállító és koncertező helye legyen, mint ahogy ez jól működik
például a hévízgyörki újjáépített romtemplomban is.
|