KÁPOLNÁK


A templomtól távol eső helyeken a házi oltárokat házi kápolnává alakították át. Ilyen szent hely a gyimesi Bálványos-patakán (Gyimesbükk) Bilibók György "Lilló" kápolnája. (A Bilibókok őse Moldovából települt ide, s mivel agglegény volt, "Burlac" /rom. agglegény/ melléknevet kapott.) A kápolnát a Szentkereszt felmagasztalására (szeptember 14.) szentelték fel. Ezen a napon a bálványosiak szigorú böjtöt tartanak. A kápolnában havonként egyszer szentmisét mondatnak. Haranglábból alakult a gyimesbükki áldomási kápolna is. (Áldomáson nagyobb részt ácsmesterségükről és zenekedvelésükről nevezetes Antalok laknak, akik marhakereskedéssel foglalkoztak: a jó legelőkön tenyésztett állataikat Moldovában adták el, s utána nagy áldomásokat tartottak. A település erről kapta a nevét.) Az 1907-ben épített haranglábat 1909-ben fából kápolnává építették át. Az akkori felcsíki főesperes, Bálint Lajos szentelte fel Urunk színeváltozása (augusztus 6.) tiszteletére. Az áldomásiak 1924-ben a kápolnát a gyimesbükki egyháznak adományozták. Gyimesbükkön nevezetes még az 1926-ban épített bükki ("bilibókszeri") kápolna is (alapjai helyi homokkőből, falai fenyőfából épültek; cseréppel fedett). 1927-ben György Lajos plébános szentelte fel Szent Péter és Szent Pál (június 29.) tiszteletére. A település annyira fejlődött, hogy 1933-ban állandó miséző papot is kértek. Vadregényes helyen fekszik a gyimesbükki anyaegyháztól hetven kilométer távolságra levő barátosi kápolna is. Patrónusa, Kármelhegyi Boldogasszony búcsújára (július 16.) sokan járnak Gyimesbükkből is a Bálványoson, Szalókán, Rakottyáson, Sillón keresztül. A barátosiak Gyimesből települtek. A kápolna cintermének keresztfáin ilyen neveket olvashatunk: Ambrus János, Ambrus Péter, Ambrus István. A kápolna építését Finánc Tamás szorgalmazta. 

A kápolnák között vannak rendkívüli jelenségek emlékére emeltek is, mint amilyen a gyergyószentmiklósi Szent Anna kápolna, amelyet egy néma gyermek megszólalásának helyén építettek. 

Egyes kápolnák történelmi események (ütközet) helyén állnak, mint a csíkszentléleki fitód-hosszúmezői "Csonka" (Xantus)-kápolna, ahová az 1694-es tatárbetöréskor elesett Xantus Keresztes alcsíki királybírót temették. A helyet, ahol a Xantus-kastély és kápolna állott, a nép Libidári dombnak nevezi. A kápolna romjait a csíki turisták 1933-ban kiásták és emlékkővel látták el. Emlékét egyébként a Kápolnavölgy helynév is őrzi. Történelmi eseményekre emlékeztet a gyergyószentmiklósi Bothvári kápolna is. A csíkszeredai Mikó-vár déli bástyája ("Aranyos-bástya") "templomnak használtatott - írja Benkő Károly -, gótikus ablakai az ősi Mártonfalva templomából kerültek ki a XVIII. században Mikó Ferenctől épített várkastély bástyájába". 

Sajátos jellegük van a családi fogadalomból épült kápolnáknak is, mint amilyen a csíkszentimrei Margit-kápolna, amelyről az egyházközség Domus Historiája azt írja, hogy "alapítója Tankó Margit asszony. A kápolna a Tankó-család birtokán épült, ezért a család jogot is tart reá. A kápolna 1823-ban Henter János támogatásával s az Olton túli hívek segítségével helyrehozatott, s minden évben július 13. utáni vasárnapon szentmisét mondanak benne." A Diocletianus idejében (Kr. u. 307.) vértanúságot szenvedett Antióchiai Szent Margit tiszteletére (július 13.) épült kápolnának a második világháborúig szárnyas oltára is volt. Gyergyószárhegyen a Lázár-családnak öt kápolnájáról is tudunk. Kájoni ezek közül 1669-ben a Mária kápolnát újra fedette és templomnak használta. Templommá alakult a gyergyókilyénfalvi Ferenczi Gyögy plébános idejében 1646-ban fából épült kápolna is, melyet 1659 körül újjáépítettek és zsindellyel fedtek. Lebontott anyagát az 1758-ban épített új templomhoz használták fel. A kápolna helyére iskola épült. 

A csíki üdülőhelyek nemcsak a testi, hanem a lelki gyógyulásnak a helyei, ezért többhelyt az üdülőhelyekre kápolnát építettek, mint Hargitafürdőn, Tusnádfürdőn, Borszéken. 

A második világháború előtt a kápolnákat és berendezéseiket népi stílusban kezdték építeni. Az első székely stílusban épített berendezés a csíkszeredai gimnázium kápolnájának Vámszer Géza tervezet oltára volt. 

Forrás: Székely László: Csíki áhítat. A csíki székelyek vallási néprajza (Bp.: Szt. István Társ., 1997.)