Thomas Hardling

Az "A SEED" sajtóhadjárata

1990-ben a norvégiai Bergenben néhány fiatal környezetvédő ellentalálkozót szervezett a riói világkonferencia előkészítésére összegyűlt európai és észak-amerikai környezetvédelmi miniszterek találkozójával párhuzamosan. Akciójukkal a tárgyalások lassúságát akarták hangsúlyozni, és felhívni a figyelmet a perifériára szorult kérdésekre. Abból indultak ki, hogy a létező környezeti problémákat nem lehet megoldani úgy, hogy ne törődnénk a szegénységgel, a kizsákmányolással, az elnyomással, a fegyverkezéssel is. A negyven országból érkezett környezetvédő által létrehozott "SEED Popular Forum" teremtette meg azt a légkört, amelyben az A SEED aktivistái ma is dolgoznak. ("A SEED Popular Forum" teremtette meg azt a légkört, amelyben az A SEED aktivistái ma is dolgoznak. ("A SEED" = Action for Solidarity, Equality, Environment & Development, vagyis Szolidaritás, Egyenlőség, Környezet és Fejlődés Akció.)

A sajtó az A SEED egészen új működési területe, amelyen máris egyre erősödő összefogás tapasztalható. Ez részben közös nemzetközi akcióknak köszönhető, illetve annak az igénynek, hogy a szűkös forrásokat megosszák. További késztetést ad az együttműködés felé, hogy a sajtót is egyre inkább néhány nemzetközi szervezet irányítja és ez ellen csak nemzetközi összefogással lehet fellépni.

Alternatív televíziózás

Hosszú távú célunk, hogy aktivistákból álló hálózatot hozzunk létre szerte Európában, akik segíteni tudnak másoknak a tömegkommunikációba való bekerülésben.

Van néhány különösen jó példa arra, hogy fiatal aktivisták hogyan kerültek be műsoraikkal a sajtóba. Itt van például az angliai M11-es sztráda esete, amikor is az út meghosszabbítása ellen szervezett akciók során nem jelent meg a sajtó és ennek egyik eredményeként a résztvevők a rendőrség durva közbelépéseit voltak kénytelenek végigszenvedni. Az aktivisták beszereztek néhány olcsó kamerát, és az akciókat filmezni kezdték. A kazettákat eljuttatták a helyi tévéhez, amely azokat rendszeresen műsorra tűzte, így a dolog felkeltette más újságírók figyelmét is, és lassan kezdtek megjelenni az akciókon. Ez elsősorban a rendőrök közbelépésének enyhüléséhez vezetett, lévén ha filmezték az akciót, elővigyázatosabbak voltak. Az aktivisták a felvételeket arra is felhasználták, hogy elemezzék a történteket, illetve hogy a tapasztalatokat más csoportokkal is megosszák. Újabban összeállítást készítenek az anyagokból, melyet mind a hazai, mind a külföldi akciók során mintaként lehet felhasználni.

A csoportok az anyagok terjesztésére is odafigyelnek: az oxfordi Earth Action Resource Centre (Eartharc) például az angol Direct TV televíziós társasággal működött együtt egy akciókról szóló kazetta összeállításában, melyet azóta a mozgalmon belül széles körben terjesztettek. A Valley d'Aspe megmentéséért küzdő csoport hasonló módon filmet készített küzdelmeiről, majd Európa szerte terjesztette azt. Ausztráliában a Green Youth Action készített egyórás rádióműsort az A SEED-ről, melyet a Föld minden égtája felé eljuttatott.

Néhány aktivista "alternatív" televíziózással kísérletezik. Ezen a téren sokat tanulhatunk a brazil szakszervezet példájából. Brazíliában a sajtót a Globo nevű konglomerátum uralja. A szakszervezet a munkások előállította "alternatív híreket" a városok utcáin vagy iskolatermekben felállított képernyőkön vetíti. Úgy tűnik, sokkal hatásosabb ez a televízió, mint az állami, tekintve, hogy az embereket érintő, olyan mindennapi kérdésekről szól, mint a tüntetések, az egészségügyi problémák, az otthonok ellen elkövetett erőszakos cselekmények, a lakáskérdés stb.

A különböző találkozókon gyakran mutatnak be videófilmeket a befogadó közönség fogékonyabb az üzenetre. Sajnos a megcélzott szervezet sokszor nem is látja a filmet, ha csak előre megtervezett módon be nem mutatják nekik. Jó példa erre, amikor az A SEED Europe által készített filmet mutatta be aktivisták egy csoportja az ERT Brüsszeli központjába való behatolásukkor. (Az ERT egy nemzetközi lobbycsoport, mely Európa 40 leggazdagabb társaságának érdekeit képviseli. A film hatásos eszköznek bizonyult arra, hogy megmagyarázzák, miért is foglalták el az épületet, és hogy mi az A SEED Europe álláspontja az ERT-ről. Az alkalmazottak láthatólag élvezték!

Ebben az esetben a média szerepe túlmutat az aktivisták átlagos célján, a műsor terjesztésén, hiszen itt része volt a kampánynak. A filmezést kényes ügyek esetén később bizonyítékként lehet felhasználni, példaként szolgál más aktivistáknak, hogy hogyan lehet a szabadságjogokat tiszteletben tartó hatóságként fellépni, valamint "történelmi" megörökítés céljára is szolgálhat.

Tanácsok interjúadáshoz

  1. Legyen egy, a kérdéskört átfogóan érintő válasz, amely úgy gondolod, jól összefoglalja mondandó lényegét (ez különösen hírösszefoglalókba készülő riport esetén fontos, mert csak egy 15-25 másodperces anyagot fognak felhasználni a riportból. Ha egy témáról vagy egy megelőző riportról beszélsz, győződj meg róla, hogy biztosan tudod az alapvető háttér-információkat.
  2. A felvétel előtt kérdezd meg a riportertől, mik lesznek a kérdései.
  3. Jegyezd fel a riporter nevét, és ha az anyag esetleg nem tetszik, ennek megfelelően alakíts további kapcsolatokat.
  4. Beszélj egyszerűen, mintha olyannak mondanád, aki semmit se tud a témáról.
  5. Használj rövid mondatokat.
  6. Ha tévé-interjúról van szó, akkor nézz a riporterre, és beszélj úgy hozzá, mint bármely barátodhoz. Jobb, ha nem a kamerába, hanem csak mellé nézel.
  7. Próbálj meg nyitottan, nyugodtan viselkedni.
  8. Igyekezz végig a riporter szemébe nézni, mert ha a szemeddel erre-arra elkalandozol, sunyinak fogsz tűnni.
  9. Ne hagyd, hogy kicsússzon a kezed közül az interjú, te irányítsd azt. Ha nem tetszik a kérdés, ne válaszolj rá. Ha nem tudod a választ, mondd meg. Mondj el mindent, amit akartál.
  10. Ne hagyd, hogy rákényszerítsenek a válaszra. Ha nem tudod a választ, ezt mondd meg.
Fórum és oktatás

Az A SEED Europe-nak saját információs hálózata van. Egyik legfőbb tevékenységünk a SEEDlinks szerkesztése, melyet az A SEED nemzetközi hálózatán keresztül terjesztünk. Jóllehet az újság az A SEED hollandiai központjában készül, a szerkesztőség az A SEED csoportok egész Földet átfogó hálózatából kerül ki.

Ez a kéthavi magazin fiatal aktivisták fórumául szolgál, hogy környezeti kérdéseket vitassanak meg. Minden egyes számot több mint kétezer helyre küldünk szét. A SEEDlinks a környezettel kapcsolatos legújabb ötletek, hírek fóruma. Az egyik számban a nemzetközi kereskedelem, az emberi jogok, valamint a "Dél Északon, az Észak Délen" témakör szerepel, a következő szám a nők helyzetéről szól, egy későbbi pedig a nemzetek feletti cégekről.

Az A SEED Europe most hozott létre egy nemzetközi hírlevelet ROOTS címmel, mely az európai csoportok kampányainak aktuális forrásaként szolgál. Az A SEED gyakorlati akciókat is szervez az alapvető média-ismeretek elsajátítására. 1994 tavaszán például Freiburgban volt egy egyhetes tanácskozás médiaszakértők részvételével, akik megtanították a résztvevőket az interjúadás, a sajtótájékoztató, a videóhasználat trükkjeire. Egy másik szeminárium arra irányulna, hogy azokat készítse föl az interjúadásra, illetve cikkírásra, akiknek az angol nem anyanyelve. Ezen szemináriumok háttéranyagát a résztvevők hazavihetik saját csoportjaikhoz.

A kampányok másik fontos eleme olyan csoportok beszervezése, melyek a szükséges eszközök beszerzésében segítenek. A legtöbb nyugat-európai csoport be tud szerezni egy kamerát, melyet akcióik megörökítésére tudnak használni, hogy az elkészült anyagot aztán helyi tévétársaságokhoz tudják továbbítani. De van néhány nyugati csoport, valamint a keleti csoportok többsége, akik nem tudnak ilyen eszközökhöz hozzáférni. Az A SEED megpróbál anyagi fedezetet találni rá, hogy minden csoportja fel legyen szerelve az alapvető eszközökkel.

Tanácsok akciók filmezéséhez

  1. A legjobb minőségű kazettát vedd meg (megéri a többletkiadást), és győződj meg róla, hogy van elegendőfeltöltött akkumulátorod a szabad téri filmezéshez.
  2. Gyakorolj előtte a kamerával.
  3. Győződj meg a felszerelésed összehangolt működéséről.
  4. A filmezés előtt gondold végig, mit akarsz hogy a film tartalmazzon, és ennek megfelelően írd le, milyen snitteket kel ehhez fölvenni.
  5. Csak akkor pásztázz vagy használd a zoomot, ha tényleg szükséges (mozgó vagy nagy tárgyak esetén).
  6. Tartsd nyugodtan a kamerát, használj állványt, ha van. Ha nincs, tedd le vagy támaszd ki a kamerát valami rögzített tárgyhoz (fal, egy autó, a padló stb.), ha állóképet rögzítesz.
  7. Legyen mindig elég időd megszerkeszteni a képet. Ne lógjanak ki kezek vagy egyéb más végtagok a képből.
  8. Győződj meg róla, hogy csináltál olyan "általános" képeket, melyeket a szerkesztő a történetbe átvezető képként bevághat.
  9. A riportokat nyugodt, csendes helyen vedd föl, tedd közel a mikrofont a riportalanyhoz, hogy a hang is jó minőségű legyen.
  10. Mielőtt felhívnád a tévétársaságot, gondold végig, melyik hírműsor - helyi, esti, kereskedelmi - veszi át legnagyobb valószínűséggel, és úgy állítsd be, mintha kifejezetten nekik készült volna a film, valamint azt is, hogy mennyiért akarod eladni. Mondd azt, hogy független, szabadúszó operatőr vagy, és úgy kérdezd meg, hogy érdekli-e őket valami különösen izgalmas anyag. Az akció rövid leírásával együtt küldd el nekik a kazettát, és biztosítsd magad, hogy vissza is kapod.
Sok munka szükséges még az A SEED-ben rejlő lehetőségek kiaknázására. Ez alapvető hálózati munkát, együttműködést igényel. Kinek milyen lehetőségei vannak? Hogyan tudnánk ezeket megosztani? Kinek milyen forrásai vannak? Milyenek a legjobb sajtókapcsolatok az egyes országokban?

Az egyszerű forrásmegosztáson túl az A SEED szeretne a SEEDlinks sikeres példájának mintájára egy alternatív videó- és rádióhálózatot létrehozni. Ez olyan kábel- és műholdas csatornákat célozna meg, mint például Sky Channel vagy az MTV, melyek kifejezték segítségnyújtási szándékukat.

A sajtó megcélozása

Jóllehet a média társadalmunk egyik legbefolyásosabb szereplője, alig van néhány csoport, amely ezzel foglalkozna. Az A SEED is csak most kezdett el foglalkozni ezzel a témával, de igazi kampány még nem indult be. Néhány szervezet már működik ezen a téren, de inkább politikai, mintsem környezetvédő csoportok. Nagyon ritka, hogy egy csoport a tömegmédiumok ellen szervezzen akciót.

De akad azért példa rá, íme kettő: 1992 szeptemberében Washingtonban "anti-környezetvédők" (favágók, bányászok stb.) a környezetvédelmi törvény enyhítésért lobbyztak. A CBS tévétársaság székháza elé szervezetek tüntetést, amiatt tiltakozva, hogy a Washington államban folyó fakitermelésről szóló műsorai az ő hátrányukra lettek elferdítve. Két másik társaság (az NBS és az ABS) filmre vették a tüntetést, és esti műsoraikban beszámoltak róla. Ezek után a CBS-nek meg kellett hívnia a tüntetők szóvivőjét, hogy esti kerekasztal-beszélgetés keretében elmondhassa az álláspontját.

Hasonló eset történt Németországban is, ahol hannoveri diákok tiltakozó akciót szerveztek a helyi tévétársaság ellen, miután a diákkölcsönökről készült műsor az egyetemistákat kapzsinak, mi több, gazdagnak állította be. Másnap a társaság bocsánatot kért, és meghívta a diákok képviselőit, mondják el a saját véleményüket.

Tanácsok sajtófelhívás megírásához

Legalább annyi fajta ötlet létezik a jó sajtófelhívás megírásához, mint ahány recept a csoki torta elkészítéséhez. Álljon itt most néhány jól kipróbált és bevált ötlet, valamint egy pár olyan, mely bizonyos esetekben bizonyulhat igen hasznosnak.

  1. Gondold végig, milyen az újság vagy a műsor stílusa: helyi, belföldi, nemzetközi beállítottságú. A közönsége ismer-e már a témát? Ha nem, hogyan tudod számukra érdeklődést felkeltően megfogalmazni? Ha pedig ismeri, hogyan tudod úgy tálalni, hogy újszerűnek hasson? Ha úgy gondolod, hogy az újságokat érdekli inkább, úgy készítsd el az anyagot, hogy az egy cikk alapjául szolgálhasson, azaz adatokkal, hivatkozásokkal, érvekkel, háttér-információkkal stb. Ha pedig a tévé és a rádió is érdeklődik a téma iránt, hangsúlyozd ki az izgalmas, színes részét, a látványos szín- és hangeffektusokat. Megéri belenézni régi újságokba, melyekben akciókról számoltak be, hogy lásd milyen stílusban íródnak (az újságok sajnos szerte a világon ugyanarra a nagyon egyszerű, hagyományos, "objektív" stílusú írásmódra vannak kényszerítve), és hogy lásd, hogyan idézik a résztvevőket, miként tudósítanak az eseményekről.
  2. Nézz utána, milyen más, a sajtót esetleg érdeklő esemény zajlik még aznap, és hogy tudod-e sajátodat ahhoz kapcsolni vagy igazítani. (Megpróbálhatod esetleg a figyelmet arról a sajátodéra irányítani.)
  3. A sajtófelhívás címében foglald össze az esemény lényegét egyetlen egyszerű, de frappáns mondatban. Ha úgy gondolod, a rendezvény esetleg unalmasnak tűnhet, ha úgy mutatod be, amilyen próbáld meg kicsit eltúlozni a jelentőségét. Nem hazudni kell, csak izgalmas, színes szavakkal ecsetelni. Írd meg kb. hány emberre számítasz, és ha vita várható, azt is, nevezd meg azokat, akik valószínűleg szítani fogják a vitát, hangsúlyozd ki negatív tulajdonságaikat, és ha a sajtó különös előítéletekkel viseltet a "hippi aktivistákkal" szemben, emlegesd a lakosság akcióba való bevonását stb.
  4. Az akció időpontját, dátumát és helyét a felhívás elejére írd. Ne aggódj, ha a terem elkapkodja a kiadványt, mielőtt az esemény elkezdődnék, ez így szokott lenni.
  5. Az elején írd meg, ki, mit, hogyan, miért...
  6. A részletes információkat mindjárt ez után a további bekezdésekben add meg, a végén esetleg idézve néhány, az akcióban résztvevőtől.
  7. Adj meg kapcsolatfelvételi lehetőségeket, címeket, lehetőleg olyanokét, akik könnyen elérhetők az akció során, eleget tudnak az eseményről, és jó riportot tudnak adni.
  8. Ha egy másik csoportnak csinálod, maradj szoros kapcsolatban azzal, aki az akciót szervezi, hogy a) tudják, te mit csinálsz, és magukénak érezzék az írást, b) tudj róla, ők mit csinálnak.
  9. Úgy küldd ki a felhívást, hogy arra még éppen elég idő legyen egy újságírót elküldeni, ne túl korán, hátha megváltozik valami az esemény menetében, illetve nehogy az legyen, hogy a sajtó eseménynaptárában a "majd valamikor, a távoli jövőben" címkével elsikkadjon. Egy vagy két nappal előtte elküldeni elég biztonsági tartalékot jelent.
  10. Több száz meghívót elküldeni nagy ritkán váltja csak be a hozzá fűzött reményeket. Néha bejön, és egy szerencsétlen újságíró betoppan az eseményre, de legtöbbször csak papír- (és lelkesedés) pocsékolás. Sokkal hasznosabb, ha leszűkíted a listát azokra, akik már ismerik a csoportot vagy a személyeket, akik már részt vettek hasonló akciókon és akik túl fontosak ahhoz, hogy ne kapjanak meghívást (pl. helyi tévé). Sokkal eredményesebb tíz jó helyre elküldött meghívó, és a velük járó, a felhívást követő telefon, mint száz hideg hangvételű fax, minden utólagos személyes kapcsolatfelvétel nélkül.
  11. A felhívás kiküldését követő telefon nagyon hasznos. Próbálj meg azzal az újságíróval beszélni (a nevét például a portástól tudod megszerezni), akit ez leginkább érdekelhet, és hívd, bátorítsd a részvételre. Egy tévé állomás esetén felajánlhatod az esemény anyagát, ha valaki filmezi azt.
Az A SEED médiakampánya egyelőre a SEEDlinks folyóirat médiaoldalaival merül ki. A legutóbbi szám a magyarországi hirdetésdömpingről, a sajtó és az üzleti élet kapcsolatáról, és az ázsiai alternatív sajtó fejleményeiről szólt. Reméljük, hogy ezek a médiaoldalak olyan fórummá válnak, ahol ötleteiket, mindennapos tapasztalataikat fogják a szerzők megvitatni.

A következő lépcsőfok egy átfogó médiakampány, mely egy tévécsatornát vagy kiszemelt kormányzati intézményt célozna meg. Jó téma lett volna például tavaly a GATT legutóbbi uruguayi közgyűlése, hogy az audiovizuális iparág bekebelezése ellen lépjünk fel. A francia és brit film- és tévétársaságok sikeresen lobbyztak ugyanezekért a célokért (bár ők az amerikai filmözöntől félve), azzal érvelve, hogy a filmek, valamint tévéműsorok nem csak kereskedelmi cikkek, hanem kulturális javak is, ezeket nem lehet az alsónadrággal vagy liszttel egy szinten kezelni, nem eshetnek azonos jogi megítélés alá. De a végeredmény sajnos egy olyan megállapodás volt, melyben a GATT nem vette figyelembe az európai audiovizuális ágazat már meglévő védőmechanizmusát, prédául hagyva azt az amerikai filmipar támadásainak.

Rengeteg egyéb kampánytéma van még, a versenyellenes és monopóliumokat támogató törvények, az erőszak és a pornográfia ellenőrzése, a cigarettareklámok visszaszorítása, a reklámok általában, a médiához való hozzájutás olyan csoportok számára, melyek eddig alig kaptak szót és így tovább. Ezek azok a kérdések, melyek egyre nagyobb szerephez jutnak az EU azon erősödő törekvéseivel, hogy a kultúra és különösen a film és a televízió területét törvényileg szabályozzák.

Forrás: Az "Enough is Enough" című kiadvány 
(Amsterdam: 1993) magyar változata: 
Elég volt...: Tények, információk, kampányötletek.

Összeállították: a "Fiatalok az Erdőért Akció" tagjai,
szerkesztette Lugosi Krisztián, Budapest, 1995.