Zelnik József

77 KÉRDÉS
a magyar kultúra lehetőségeiről 
és lehetetlenségeiről
A Magyar Kulturális Szövetség számára íródott 
kérdések válogatása és továbbgondolása

Oly távol, messze van hazám?

Századunk elején, amikor a pesti kabarénak még volt stílusa, Nagy Endre írt egy könyvet Lukits Milos kalandjai címmel. Az első kaland címe ez volt: Állami gyilkolda. Ebben a novellában a főhős éppen Norvégiában és az éhhalál szélén van. Elhatározza, hogy öngyilkos lesz. A szándékot felfedezi egy rendőr és nem hagyja, hogy közterületen történjék meg az aktus, mert Thuëzandban állami intézményt létesítettek, amelyben az öngyilkosjelölt a világtól elvonulva intézhette el a dolgát, anélkül, hogy békés embertársait degutálni kellett volna. A hivatalos személy bekíséri ezért főhősünket az intézetbe, ahol kap enni, sőt szivart is, csak furcsa dolgok történnek körülötte. Hol egy hölgy esik össze mellette, mert mérgezett a narancs, hol a pázsit alá rejtett feneketlen kútban tűnik el valaki. A halálra rémült öngyilkosjelölt Lukits Milosnak egy társa így magyarázza a helyzetet: "Ön valóban újonc itt. Ebben az intézetben éppen az a zseniális, hogy kiszámíthatatlan véletlenek mögé rejti el a halált. Itt semmiféle gyilkos szerszám nincsen, ami az ember szemét elirtóztatná. Itt a halál el van rejtve, egy nyugodalmas, kellemes élet ezer lehetősége mögé, és az ember sose tudhatja, hogy mikor találkozik vele össze."

Most az ezredvégi számvetéses hangulatban az embernek az az érzése, hogy a magyar kultúra is hasonló helyzetben van. Az öngyilkossági hajlam és a szépen megrendezett gyilkosságok tényei zavaros sorrendben váltogatják egymást. Mikor erre rájövünk, menekülés-kényszerünk támad, mint a fenti novellában Lukits Milosnak, aki nem bírja elviselni, hogy a halált így belebujtatják a boldog élet maskarájába. Nem is tétovázik sokáig, és egy volt öngyilkosjelölt halálmegvető bátorságával, leleményével és gyorsaságával hagyja el a Mirabeau-i "Jardin de supplices"-t, az állami gyilkolda kertjét.

A mi mai menekülés-vágyunkból fakadó általános kérdések:

  • hogyan mozdulhatnánk el egy szabadabb, tisztességesebb és felszabadítóbb magyar kulturális környezet irányába?
  • ha az események hatalmukba kerítenek bennünket, hol az a pont, ahonnan még lépéseket tehetünk, hogy elkerüljük a csapdát, hogy elkerüljük a katasztrofális veszteségeket, életünk felbomlását?
  • hogyan állíthatjuk meg a nemzet (és az ország?) létfontosságú erőforrásainak kimerülését?
  • el tudunk-e távolodni a megmerevedett magatartásmódoktól ( a nagy irányzatok megmerevedett rossz viszonyától)?


S ha valaki a magyar társadalomban tapasztalható tények figyelmen kívül hagyásával drámainak tartaná a kérdéseket, akkor legalább arra figyeljen, hogy egy új korszak közeledik a még meg nem tapasztalt fokozott veszélyességével (lehetőségeivel és lehetetlenségeivel), ezért a meg nem gondolt gondolatok nagy századának végén minden "elavult" és "modern" gondolatot tételesen újra kell gondolni. Ilyenkor az is feladatunk, hogy elfeledett, vagy háttérbe szorított összefüggéseket alkossunk újjá.

Úgy vélem, hogy eléggé reménytelen kulturális helyzetünkből, valamint a millenáris várakozásból is adódóan eljött a leltár ideje. Egy ilyen nemzeti kulturális leltárhoz állítottam össze egy eklektikus, de válogatott kérdéscsomagot és asszociációkat a lehetséges válaszokhoz. Reménykedve, hogy másokban is további kérdések és majd esetleg válaszok tömegét indítja el.

Kiinduló feltevésem: arra még találhatunk mentséget, hogy képtelenek vagyunk megoldani a világ problémáit, de arra már fogytán a mentségünk, hogy nem sikerül megoldanunk nemzeti problémáinkat sem.

POLITIKA ÉS KULTÚRA

Kapott-e a jelenlegi parlament politikai mandátumot arra, hogy kulturális feladatköröket sorvasszon el, vagy kivételezett magánszemélyek szűk érdekeinek engedje át? [A kulturális terület kiszolgáltatása a kereslet és a kínálat nyers törvényeinek nem ugyanolyan mértékben rombolja-e a kultúrát, mint a mindenkori politikai helyzethez igazítás, vagy a kötetlen szórakoztatásra redukálás?]

Milyen kulturális tervezés van ma Magyarországon? [Nem elfogadhatók az afféle tervezési perspektívák, amelyek egy generációnak még a fél életidejét sem fogják át, ellenben elpazarolják az unokák erőforrásait, és még a dédunokákat is jelzálogkölcsönnel terhelik meg, s ezáltal félretervezik egy társadalom jövőjét.]

A kultúrpolitika nyitott-e az igazi változásra? [...vagy csak egyfajta elavult neokonzervatív vagy neoliberális forgatókönyvet valósít meg? Állami kultúrpolitikánkban nem a neokonzervatív és neoliberális elemek zavaros egyvelege teremti meg a skizofréniát? A művészeti és kulturális tevékenység állandó radikális leértékelése nem vezet majd a közvéleményben az intelligencia és a kreativitás destruktívvá, kacattá, hóborttá, nyilvánításához?]

Létezik-e ma egyáltalán kultúrpolitika, vagy elvileg összeegyeztethetetlen dolgok eklektikus összekapcsolása zajlik? [Egy csipetnyi liberalizmus összeházasítása újraközpontosítással - pl.: Nemzeti Kulturális Alap stb. Értékkonzervatizmus és alternatív kultúrpolitika összekapcsolása - pl.: a 60-as 70-es évekbeli nyugati modernista művészeti törekvések nemzetközi és hazai provinciális alkotóinak és műveiknek túlreklámozása, egyoldalú népszerűsítése (lásd. Műcsarnok). A magyar párhuzamos kultúrakiállítás Párizsban.]

Nem a kultúrpolitikai tervezésképtelenség-e a segítője a kulturális területet szétverő restrikciós pénzügyi politika "sikerének"? Visszahelyezhető-e a kulturális építkezés a "politika centrumába"? ["Egy valóban politikai mozgalom a jövőben kultúrmozgalom kell, hogy legyen." (Fred Sinowatz)]

Milyen módszerek lehetségesek a hagyományos kultúrpolitikai módszereken túl? [A hagyományos baloldali elképzelés szerint az államnak biztosítani kell mindenki számára a kulturális, oktatási ellátást. A hagyományos jobboldali nézet szerint az embereket rá kell bírni, hogy fizessék meg ezeket a szolgáltatásokat, illetve létre kell hozni egy biztonsági hálót. A baloldali elképzelés mostanra katasztrófa-szerkezetté vált, és közben elsatnyult az emberek képessége igényeik önálló kielégítésére. Az önállóság jobboldali retorikája pedig azt kockáztatja, hogy kizsákmányolónak, elerőtlenítőnek, korruptnak - és másképp, de ugyancsak kontraszelektívnek bizonyul mind az alkotók, mind a befogadók körében.]

A létező és mesterségesen is gerjesztett apokaliptikus veszélyérzet idején nem a kultúra építése a legfőbb stabilizáló tényező? [Ahogy a teremtés-mítoszok koncepcióról tanúskodnak, az újrateremtéshez és túléléshez is kell koncepció - és kulturált társadalom.]

Demonstrálhatja-e a mindenkori hatalom kifejezőbben szabadságszeretetét és toleranciáját, mint a kultúrához és benne a művészetekhez fűződő viszonyában? [A megkezdett színházrombolás (Thália stb.), alapok-alapítványok központosítása, kuratóriumainak egyneműsítése - pl. Magyar Könyv Alapítvány átszabása. A kultúra kérdése nem az igazságosság és esélyegyenlőség kérdése is? A létező szocializmus megpróbálta élő "ideológiai pénzként" kezelni az értelmiséget, a létező liberalizmus most mivel kísérletezik?]

Önálló középosztály kialakulása lehetséges-e megfelelő oktatási-kulturális "dobbantó" nélkül? Hová vezet az az egydimenziós kultúrpolitika, amely a jelenlegi politikának semmiféle alternatíváját nem képes meglátni (és elviselni)? [Lásd a nyilatkozatokat arról, hogy a jelenlegi kormányon lévő politikának nincs alternatívája. Különben is mit leplez az egyetlen alternatívaként működtetett modernizációs pánik?]

Nem arról szól-e a kulturális esélyegyenlőtlenség, hogy a demokrácia peremére szorítanak állampolgárokat, és megtagadják tőlük a világ és helyzetük megértésének lehetőségét? [Milyen intézkedések hatottak az esélyegyenlőtlenség irányába az elmúlt években? Nemzeti kereten belül Magyarországon óriási spekulációk gazdagítják a gazdagokat.]

A kulturális esélyegyenlőtlenség nem eredményezheti a demokratikus jogállam felrobbanását? [Az esélyegyenlőtlenség a legerősebb társadalmi konfliktusforrás. Újjáéleszti az örök kísértést a szabadságjogok korlátozására. Túl az etnocentrizmuson és a multikulturalizmuson populista gondolat és tett-e az, ha tízen körülállnak egy asztalt és rászólnak arra az egyre, aki magához vesz kilenc kenyeret?]

Lehet-e ma Magyarországon a kultúra szabadságáról beszélni? [Ez a kérdés arra utal, hogy a kultúra szabadsága címszó a szocializmusban és a szabad versenyes kapitalizmusban egyaránt elcsépeltetett és korlátoztatott. Érdemes ezért a kultúra szabadsága helyett egy dinamikusabb formát alkalmazni? A művészetnek nevezett kommunikációs folyamatnak kell szabadnak lennie a mindenkori pártpolitikától s a közvetlen piactól egyaránt. Továbbá kérdés, szabad-e engedély nélkül szellemileg építkezni?]

Becsmérelhetjük-e csak a körülményeket a kulturális pozíciók megroppanása miatt, vagy a magyar értelmiség szellemi és gyakorlati cselekvésképtelensége is vétkes?

GAZDASÁG ÉS KULTÚRA

Mit jelent a kultúra agyonspórolása? [A kultúra agyonspórolása miféle államháztartást alakít ki? Hogyan zsigereljük ki általa Magyarországot?]

Mi ez a takarékossági krízis? [Ezt hívják Amerikában mostanában fiskális Armageddonnak. Lényegtelen-e, hogy mely társadalmi csoport döntött korábban a pazarlásról?]

A kultúrán vagy a kultúra által kell spórolni? [Amit ma kulturális infrastruktúrába fektetünk, az holnap szociális területen, az egészségben, a környezet épségében és a versenyképességben térül meg. "Aki a kultúrába invesztál, az a gazdaságba invesztál" (Mitterand)]

Mit jelent a magyar kultúrának a Világbank "hálálkodva haljunk éhen" (Agostinho Neto) programja? [Neki térkép e táj - ...avagy kiknek csak térkép e táj?]

A létező liberalizmus már nemcsak a nagyvállalatok haszonrésén munkálkodik? [Elindult a kulturális padlás lesöprése is - és vetnivaló sem marad?]

Csak az európai piac dinamikája és a világkereskedelem hatalma az oka, hogy Európa perifériáján és a harmadik világban a kultúra és a hagyományok rombolásának olyan gigantikus folyamatai indultak el, amelyek egyedülállóak a világtörténelemben? [Szabad-e tétlenül néznünk, hogy a hatalmi csoportosulások export-import praktikái kirekesztik a saját indíttatású kultúrákat saját közegükből és az egyetemességből?]

A kulturális bázisú szabadidőipar jelenleg mennyit hoz az országnak (mennyi a GDP részesedés)? [Az NSZK-ban a nyolcvanas évek elején a bruttó GDP egyhetedét hozta négymillió foglalkoztatottra vetítve, ami nagyobb, mint az ott rendkívül fejlett autóipar. A magánkiadások 20 százaléka esett kultúrára és szabadidőre. Ez a költségvetés 1965-81 között 420 százalékkal növekedett. Lassan Magyarországon is fel lehet vetni azt a kérdést, hogy ki támogat kit?]

A kultúra szélsőséges piacosítása valójában nem a vurstli-tendenciák erősítése? [Jönnek az öszvérintézmények: semmi más, csak dekoráció, homlokzat, mulatság és kötelező kötetlenség, - a személyiséget befolyásoló átélés, valamint a valóságos részvétel, illetve az igényesség, a kritikai képességek, a tényleges önmegvalósítás helyett.]

Létezik-e ma annál kulturálisan érzékenyebb program, mint Magyarország visszavásárlása? [Jonathan Freenberg és William Kistler 1992-ben készített egy kötetet Buying America Back címmel. A több mint 600 oldalas könyv világhírű szerzői egy emberarcú Amerika tervét vázolták fel. Ez utópia volna?]

Államháztartási terv vagy egy nemzet háztartása? [Egy igazi államháztartási tervnek az alapvető társadalmi szükségletek (termelés, újratermelés, kulturális kommunikáció, politikai hatalom) rendszerében kell eligazodnia, és legalább a következő alappilléreken kellene nyugodnia:

  • Elébe kell mennie az anyagi és nem anyagi szükségletek nemzetközi trendek által befolyásolt változásának.
  • Az adott társadalom lényegéből kell erednie.
  • Minden társadalom elsősorban önmaga erejére és forrásaira támaszkodhat, tagjai energiájának, illetve nemzetközi (kulturális) környezetének függvényében.
  • Ökológiai alapokon nyugszik, tehát tudatában van a helyi ökorendszerek lehetőségeinek és a mai, valamint jövőbeli generációkat érintő korlátoknak.
  • Szerkezeti átalakításokra épít.]
Hogyan adhatna a kulturális terület garanciát arra, hogy ha lenne egy kultúra-konszolidációs összeg, akkor az jobban hasznosul mint a banki? [A kultúra-konszolidációs program része lehetett volna a kulturális alapítványi rendszer kiépítése állami forrásátadással, ami az elmúlt években elindult. Sajnos nem volt mögötte non-profit törvény mint garancia. Egymással rivalizáló kulturális lobbik alapítványi háborút robbantottak ki. Ezt kihasználva az újracentralizációs erők kitalálták a közalapítványt, ami nem más, mint egy elkülönített alap és egy költségvetési intézmény zavaros vegyülete. "Visszalopták" a pénzt és a forrásokat a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap "áldásos" árgus szemei elé. Anélkül, hogy ettől a nyilvánosság kontrollja megvalósult volna.]

Elképzelhető-e a gazdaságra impulzusként irányított kultúra? [Az egyetlen értelmezés, amelyet a modern gazdaságban még jó lelkiismerettel köthetünk a kultúra fogalmához, hogy sajátja egy olyan termelő erő, amely a társadalom infrastruktúrájára hat. Ennek érdekében Felix Guattani szerint az intézményesített piacnak olyan új típusára van szükség, amely közvetítőként kapcsolódik be a kapitalista piac és az állami ellenőrző szervek közé. Ezek forrást biztosítanak annak az aktivitásnak, amely segítségével ki lehetne vezetni a gazdaságot az "utilitarista ráció" ösvényeiről és véget lehetne vetni a kollektív energiák értelmetlen pazarlásának.]

A kulturális fejlesztést, sőt a kulturális "mohóság" felébresztését "kulturalizmusnak" nevezhetjük és vitathatjuk, amennyiben ilyen programok mégiscsak elsőbbséget biztosítanak a kultúrának a gazdasággal szemben, de legalábbis nem értékelik le eleve, még tulajdonképpen a piacrajutás előtt. De tehet-e többet a gazdaság a válság leküzdésére?

KÜLPOLITIKA ÉS KULTÚRA

Kell-e Európai Unió-tagság, vagy csak akkor, ha együtt fogalmazhatjuk meg Európa kulturális igényeit, ami nem lehet más, mint az Európában élő etnikumok kultúrájának polifonikus együttműködése? [Enélkül biztosan nem kell! Létezhet még - kiegészítésül, később - sajátos Európa-tudattal szerveződő, spontán civilizációs-érintkezési kultúra is ezen kívül.]

A mai nemzetközi és belföldi viszonyok között van-e lehetősége a magyar kultúrának saját identitása megőrzésére? [A saját identitásra való jog elismerése csupán képmutatás marad, ha nem foglalja magában azt a jogot is, hogy aki akar, letérhessen a rákényszerített "fejlődésről", ... legalább egyéni vagy kollektív másságként, szemben a "fejlődés" című aktuális államvallással.]

Tudja-e segíteni és hogyan a magyar kultúra, hogy egy újból önmagára eszmélő Európa szervezze az európai integrációt, ne egy "kívülről" (az európai kulturális értékeken kívülről) irányított, vagy sodródó? [Praktikus lépés lehet ebbe az irányba a különböző országok kulturális piaci rendtartásának szövetségéből szerveződő Európai Piaci Rendtartás. "A XXI. század Európa százada lesz" (Richard Carlson-Bruce Goldman)]

Mi a szerepe a diaszpóra-magyarságnak egy nemzeti kulturális stratégiában? [Mi lenne, ha például az izraeli miniszterelnök kijelentené, hogy az ország érdekei fontosabbak, mint a diaszpóra? "Mi már csak haza vágyunk, és nem tudjuk hova."(Joseph von Eichendorff)]
 

TÁRSADALOM ÉS KULTÚRA

Mi lesz a végső kimenetele, ha szociokulturális rendszerünket az állandó válságáthidalás puszta piacstratégiája szakítópróbának veti alá? [Ilyen helyzetben feltartóztatható-e az alattomosan közeledő anarchia?]

Mi a feladata a kultúrának a magyar társadalom rossz közérzetének javításában? [Ma már szinte a szabad társadalmak "kritériumaként" jelenik meg: a kábítószerezés, az alkoholizmus, az önmérgezés, az idegbetegség, a stressz-alapú betegség, a túlhajtás betegsége, a magány, a steril fantáziálgatás, az erőszak, a bűnözés járványa, a mocskos spekuláció, az emberi kapcsolatok sorvadása.]

Mit tehet a kultúra az esélyegyenlőség, a versenysemlegesség demokratikus koncepciójáért? [Fel tudja-e hívni a figyelmet, tudja-e indítványozni, hogy felszámoljuk az akadályokat a társadalmi háttérben; a rossz lakáskörülményekben, a diszkriminációs nevelésben, a túlszakosított oktatásban, a gazdasági érdekcsoportok által kifejtett nyomásban, a bürokratikus közigazgatásban? Kínál-e hozzá eszmét, példát, műveltséget?]

Lehetséges-e ma Magyarországon olyan kulturális oldalról szerveződő erő, amely lelassítja, esetleg megakadályozza a társadalmi egyenlőtlenség szélsőséges formáinak kialakulását? [Kulturális oldalról segíthető-e a lehetőségek egyenlősége olyan időszakban, amikor a politikai szféra ezt nem tudja biztosítani? Hogyan lehetne segíteni, hogy a társadalmi hiearchia helyeiért folyó harc hatékony és tisztességes legyen? Visszaszorítható-e a kritikai párbeszéd egyedüli ellenőrzését megkísérlő, önmagát dinasztikusan is újratermelő elit?]

Lehetséges-e ma Magyarországon olyan kulturális oldalról szerveződő erő, amelyik felszámolja a magyar társadalom néma depresszióját? [Lehetséges-e olyan élénkítés, amely egyben a demokrácia új formáját is jelenti? Olyan demokráciáét, amelyet nem csak elviselünk, hanem formálunk is, izgalmasan és megelégedéssel.]

A kultúra a teljes emberi élet milyen motivációit tudja feltárni és erősíteni? [Történelmileg a teljesebb életet élő emberek motivációi például olyan komplex forrásokból táplálkoznak, mint: család, barátság, szomszédság, haza, a szeretni tudás képessége, önazonosság, önirányítás, megismerés vágya, önkifejezés, társasság, jólét, igazságosság, a hűség, a hit.]

Igaz-e, hogy megroppant a nemzet önbizalma? [Vagy ennek állandó hangoztatása fékezi az önbizalom építését? Ha megroppant, akkor nem először is kulturális oldalról lehet helyreállítani?]

Mi a szerepe a magyar kultúrának a család csökkenő társadalmi jelentőségéből fakadó pszichológiai és társadalmi problémák megoldásában? Elképzelhető-e a magyar kultúra fennmaradása, a család, a kisháztartás leépülése idején? [ "A nő igazi felszabadítása, az igazi kommunizmus csak ott és akkor kezdődik, ahol és amikor megkezdődik a tömegharc a kis háztartás ellen."(Lenin)]

Mit tehet a kultúra a munkaerkölcs helyreállításáért? [ "A modern ipari társadalom emberének presztízse fordított arányban áll a tényleges termeléshez való közelségével". (E.F. Schumacher)]

Hogyan lehetne ifjúságunk elfekvő intellektuális és kulturális tőkéjét megfelelő ösztönzéssel aktivizálnunk? [Franciaországban az 1981-es diáklázadások után külön alapot hoztak létre arra, hogy az ifjúság radikális aktivitását a közösségi kulturális értékteremtés irányába tereljék. Ezt ott a belügyi tárca organizálta az önkormányzatok bevonásával. Erre nem jó egy országos ifjúsági alap.A Francia Kormány "1983 nyarának megelőzése" címmel tervet készített. Kulturális programot és tanfolyamot szervezett százezer olyan fiatalnak, aki nem tud vakációra utazni. Az adott nagyvárosokban azon a nyáron 30%-kal csökkent a betörési kvóta.

Jellemző, hogy amíg Franciaországban az akció jelentős eredményekhez (például kitűnő művészeti fesztiválok) vezetett, addig a Johnson elnök által hasonló céllal meghirdetett ún. "szegénység elleni harc" művészeti és kulturális része nem lett más, mint egyszerű szabadidős szórakoztatás. Szónoki kérdés: minőségi kulturális építkezéshez minőségi kulturális alapanyag kell? Miért verjük szét a nálunk még létező magas szintet?

Bár ez egyértelműen a kulturális rendszer felhasználása a társadalmi stabilizálódás érdekében (lásd. Gramsci hegemónia - elmélete), azért a tételt nem szabad elvetni, mert a létező szocialista diktatúrának is volt ilyen stratégiája. Demokráciában a kérdés inkább úgy vetődik fel, hogy az igazi demokráciát végső soron a kultúra stabilizálja. Szónoki kérdés: a mai kultúra-ellenes lépéseknek mi a célja? Közel vagyunk ahhoz, hogy a gazdasági rendszer által leírt szegények és fiatalok kívánságait már nem vezeti le a kultúra, hanem a csupasz szükség, s ha másként nem megy, hát rendőri szervekkel, rendőrállammal.]

Miért szorult háttérbe Magyarországon az elmúlt években a kulturális terület? [Bármi, ami közérdek ugyan, de nincs valamelyik érdekcsoport védnöksége alatt, az háttérbe szorul. A demokráciának ezt az állapotát nevezi Jonathan Rauch demosclerosisnak. Lehetséges, hogy a demokráciánk egyszerre infantilis és szenilis?]

Milyen társadalmi változást kell gerjesztenie a magyar kultúrának? [Lehet, hogy az elkövetkező társadalmi változások a maiaktól eltérő más motivációkból fakadnak, s azokat a motivációkat a tömegtársadalomban kielégületlenül hagyott szellemi (spirituális) szükségletekben kell keresni.]

Kell-e egy átfogó kulturális (NGO) szervezet? [Európában ez egy általános szokás. Például a Német Kulturális Tanácsot 1981-ben szövetségi (országos) szintű kultúr- és médiapolitikai szervezetek alapították politikailag független munkaközösségként.]

FILOZÓFIA ÉS KULTÚRA

A kultúra csak felépítmény, vagy annál több, az emberi tevékenység alapja? [Ezzel a kérdésfeltevéssel arra szeretnék utalni, hogy mára teljesen tarthatatlan a marxi alap és felépítmény viszony, pedig még mindig működik a volt szocialista tábor filozófiai monokultúrával szellemileg visszatartott országaiban a társadalmi tervezés mélytudatában és a most elvirágzó nyugati baloldali vélekedésekben. Máskülönben Spinoza szerint "ne vitatkozzunk azon, hogy az egyedüli létező szellemi vagy anyagi természetű-e, mert az ilyen vita nem egyéb üres szócséplésnél. A szellemi és anyagi testek ugyanis nem mások, mint ugyanazon dolognak két különböző oldala."]

Milyen filozófiára épülhet egy új kulturális tervezés? [A "modern" kornak vége, a modernizmus elavult. Új kulturális klímára van szükség. Lásd William Van Dusen Wishard, John Lukács és Vaclav Havel idevonatkozó írásait. Charles W. Key Rey World Politics: Trend and Transformulion című könyvében tételesen elemzi azt, hogy 1989 óta a világ drámai és elképzelhetetlen változások szemtanúja.

"Az életsegítő filozófia (ökofilozófia) nem vágyálom. Racionálisan igazolható egy olyan új kozmológia, melyben nincs jelen az univerzumtól és az egymástól való elidegenedettségünk, s amely lehetővé tenné számunkra, hogy otthon érezzük magunkat az univerzumban, és szimbiotikus kapcsolatot teremtsünk egymással" (Henryk Skolimowski). A régi politikai ideológiák, a XVIII. és XIX. században született liberalizmus és a marxizmus ma már, a XX. század végén elégtelenek. Mindkettő a fejlődésbe vetett puszta hitre támaszkodik, s azt hiszi, hogy a gazdasági növekedés a demokratikus evolúció előfeltétele. Az a felismerés, hogy a növekedésnek korlátai vannak, fokozza az igényt egy új ideológia iránt, amelynek már induláskor "emberarcúnak" kell lennie - s nem csupán nagy kudarcok hatására kell ráébrednie, mi is volt a célja eredetileg.]

Mi a magyar kultúra rendező elve? Mi volt eredetileg, és mi az ezredfordulón? Meddig bénítja az állandóan újraéledő, sokszor áltudományosan fontoskodó gúnyolódás, hogy kialakítsuk új viszonyainkat a magyar kultúra meghatározó középponti szimbólumaihoz? [Modern nyugati újkonzervatív elképzelések szerint a létező liberalizmus a nép új ópiuma, amely dühödten, vallási dogmává merevedett érvekkel igyekszik igazolni az egyenlőtlenségeket, s reakciósnak minősíti a gyökereket. Áltudomány, abszurd szcientizmus világi vallássá emelve, amely ráadásul olyan korlátlan hallgatósághoz szól, amekkorához a régi prédikátorok sohasem jutottak el. Az ilyen széles körben terjesztett ökonomizmus meghatározza az emberek gondolkodását, el akarja tántorítani őket a kritikus gondolkodás vállalásától, a társadalmi igazságtalanságok fölemlítésétől, amelyek az új dogma szerint a pénzisten igazságos büntetését jelentik mindazok ellen, akik vétkeztek, a gazdasági és pénzügyi "korszerűségek" szentséges törvényeivel szemben. A termelés világméretűvé válása idején a vallás azt sugallja, hogy az önálló államiság meghaladott, mintha elfeledné, hogy továbbra is az a népszuverenitás gyakorlásának a színhelye. Anélkül, hogy nyíltan elutasítaná a demokratikus elveket, annak gyakorlatát alárendeli a "nagy gazdasági egyensúlyok" és a "külső kényszerítő tényezők" egyoldalú tiszteletének. A parlamenti képviselőket aláveti a "szakértők" és "technokraták" legfőbb döntőbíráskodásának. Avagy különben is a világ már posztkonzervatív és posztliberális.]

Ki tudja-e egyensúlyozni a kultúra nemzeti jellegének erősítése a globalizáció veszélyeit? Megoldható-e ez a nacionalizmus erősödése nélkül? Vagy éppen a globalizációs nyomulás festi a falra állandóan a nacionalizmus ördögét? [Fritz Bolkenstein: "Miért nem írhatja meg egy fehér azt, amit egy fekete leír a kultúra és a fejlődés kapcsolatáról." Peter Bauer: "Mert akkor jönne azonnal az etno-centrizmus és a rasszizmus vádja."]

Milyen kulturális tervezés képes feltartóztatni az oktatásügy és a kulturális értékteremtés hanyatlását Magyarországon? [Wilhelm Dilthey "A pedagógia története" című művében kifejti ,hogy: "Éppoly könnyű, mint amennyire könnyelmű dolog eljátszogatni valamely általános, modern, utilitariánus nevelés tervével... Viszont a nevelés célja, s az az eszköztár, amely egy nemzet pallérozottságában és erkölcsében, eszmevilágában és életeszményeiben van jelen, a nemzetek által befutott sajátos körpályának rendelődik alá".]

Milyen alternatívát kínál a liberális kapitalizmus az etnikai kultúráknak? ["Demokráciánk egyik alapproblémája, hogy a mindenek fölé helyezett egyéni jogok szétrombolják a korábban létrejött társadalmi struktúrákat. Nyugaton az embereknek arra kell törekedniük, hogy megtartsák azokat az intézményeket, amelyek más tényezőkre, s nem a tiszta liberalizmusra irányulnak. A kihívás épp azokban az embertípusokban testesül meg, akiket nem elégít ki a sterilen tiszta egyetemesség."(Francis Fukuyama)]

Milyen kulturális mintát érdemes Magyarországon figyelembe venni? [Az amerikai liberális multikulturálist, a norvég etnokulturálisan érzékenyt, az izraeli mito-kulturálist, a szingapúri konfuciánus tekitélyelvűt, vagy mást. Milyen a magyar?]

Multikulturalizmus: vagy kultúrák párbeszéde és kulturális polifónia? [Mi hat igazából a kultúra eróziója ellen? Főleg egy olyan korban, amikor a vidék (a periféria) sem vágyik már misszionáriusokra (se biciklisekre, se szuperszónikusokra) és azok utópiáira. Legfeljebb segíteni kellene, hogy megszabaduljon a ráaggatott bukolikus matricáktól.]

Lehet-e kulturális válasza a globalizációra a kis nemzeteknek? [ "Mindig feszültség van a nemzeteken túl, valamint a globális szinten érvényesülő tendenciák és saját nemzeti szokásaink , illetve intézményeik között... Mint mindenben, ebben (globalizáció) is vannak győztesek és vesztesek... Az egyik oldalon állnak azok, akik hasznot húznak a globalizálódásból, a bankárok, a befektetők és a multinacionális vállalatok. De - a parasztoktól a kőművesekig - akad bőven vesztes is." (Paul Kennedy)]

Hogyan lázadhat a kultúra a jelenlegi elavult gazdasági és bemerevedett "tudományos" orientáció ellen? [A jelenlegi gazdasági és "tudományos" orientáció egy olyan társadalomra jellemző, amely a régi társadalomban lévő rang-kiváltságok elleni politikai-gazdasági lázadásból keletkezett, és győzelme után megmerevedett. A kultúra dolgai mindig játékban vannak. Felismerjük-e játékterünket? Vannak-e egyéniségek, akik kiteljesítik a játék új stílusát? Vannak-e laboratóriumok az új életstílusok számára?]

OKTATÁS

Oktatáspolitikánk a magyarság jövőjének milyen forgatókönyve? [Emelkedő nemzet... Milyen ideák és elképzelések katalizálják és formálják a nevelést Magyarországon? Rossz válasz az "ideológia-mentesség". Az "ideológia-mentes" oktatás örve alatt a történelem legveszélyesebb kisajátítás- és elnyomástechnikái ( a lélek megszállása) törnek előre. Az oktatásban az ideológiai semlegességet hirdető a legveszélyesebb politikai cukrosbácsi. Veszélyesebb a régi küldetéstudatosnál, mert annak látható az áruja lényege, s így könnyebben elutasítható.]

Marad-e az oktatás Magyarországon mindenkit megillető emberi jog? ["A népek ereje tömegük kultúrájában rejlik."(Friedrich Naumann)]

Felkelti-e az igényt oktatáspolitikánk a demokratikus állampolgárság gyakorlására? [Rehabilitálja-e az erényt? Feltárja-e az erény szerkezetét: az igazságot, a bölcsességet, békés természetet, a szolidaritást, jóakaratúságot, az odaadást (áldozatvállalást), a toleranciát, a találékonyságot, a szabadságszeretetet, az empátiát, a kételkedést, az elmélyülést, a szerénységet, a mértékletességet, a bátorságot, a szeretetet, az őszinteséget, a reményt, az alázatosságot, a tiszteletet és az örömöt?]

Orientálja-e az ifjúságot az oktatás ma alapvető társadalmi és politikai értékek irányába?

Létezhetne-e jobb oktatás a nemzet szolgálatában? [Amerikában épp ezekben az években vizsgálják felül azt a káros oktatáspolitikát, ami felé mi is megyünk. Lásd: Amy Stuart Wells: Time to Choose:-America at the Crossroads of School Choice Policy.]

Felmértük-e, hogy így kik lesznek a győztesek és a vesztesek az oktatási piactéren? [Például a "Javaslat a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő szakképző iskolában egyes szakmák nappali tagozatos képzésének koncentrálására" című anyagról eldönthetetlen, hogy a célja egyszerűen csak a fővárosi szakoktatás szétverése, vagy a felszabaduló épületekre számító ingatlanspekuláció.]

A magyar felsőoktatás totális pénzügyi válsága nem értékeli-e le szélsőségesen az egyetemi munkaerőpiacot, így minden eddiginél erőteljesebb kontraszelekciót teremtve? [A pénzügyi válság technokrata szükségmegoldásokat szül. Lásd.: egyetemek indokolatlan összevonása. Ami ésszerűen összevonandó, azt már régen össze kellett volna vonni. Közben az egész termelőszövetkezet-összevonásokon iskolázott elmék ötlete.]

A felsőoktatásban a centralizáció (egyetemi összevonások) vagy a decentralizáció a járható út? [A helyi közösségek szintjéig kell decentralizálni az oktatást, össze kell kapcsolni az elméleti oktatást és a gyakorlati képzést. Ez azt jelenti, hogy a felsőoktatási intézményeknek helyi kutatási és képzési központokká kell válniuk.(Dán Iskolai Oktatási Törvény)]

A mai radikális forráselvonás előtt megtörtént-e az egyetemi és főiskolai szintű oktatás prioritásának és gyakorlatának kritikai számbavétele? [Ki egyezett meg kivel és miről? Avagy a "szélhámosok a templomban" helyzet működik?]

Az új oktatási törvényben valójában nem az "elit" gyarapítja úgy önmagát, hogy még igazságosnak is látszik? [A mindenki számára meghosszabbított iskoláztatás nem járható út a szociális különbségek megszüntetésére. A helyes megoldás a bérkülönbségek kiegyenlítése. (Dán Iskolai Oktatási Törvény)]

Lehet-e oktatás elfogadott értékrend nélkül? [Rushworth M. Kidder az Institut for Global Ethies elnöke 24 világhírű gondolkodóval készített interjúja alapján 8 univerzális értéket határoz meg. Alakult-e közmegegyezés az oktatáspolitikánk alapjául szolgáló nemzeti kulturális értékrendről? Megkérdeztek-e 24 köztiszteletnek örvendő magyar személyiséget?]

Át kellett-e és lehet-e alakítani radikálisan az oktatási rendszert, mielőtt a társadalmi célok és a társadalmi fejlődés körüli nézeteltéréseket tisztáznánk? [A múlt újra és újra nyomás alá helyezi a jelent, tekintet nélkül a jövőre.]

TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ ÉS KULTÚRA

Milyen hatással van a magyar kultúrára a tömegkommunikáció mindent átható befolyása? ["Az elektronikus technológia szétzúzta a hagyományos piacokat és tovább szilárdította a tulajdont, a tartalmat, a gazdagságot és a hatalmat. Ezek integrált rendszerként funkcionáló koalíciója meghaladja a helyi és nemzeti határokat. Ők ébresztik a képzeletünket, formálják a valósággal kapcsolatos fogalmainkat, irányítják a nyilvánosságot és a politikát, s úgy szólnak bele életre szóló döntéseink alakításába, ahogyan a fizikai környezet határozza meg életesélyeinket." (George Gerbner Kulturális Környezeti Mozgalmának dekrétumából.)]

A magyar tömegkommunikációs struktúra egyoldalúságának és anyagi kiszolgáltatottságának milyen kulturális következményei vannak és lesznek? [Nincs elég rangos kulturális hetilap, s úgy tűnik, nincs is igény rájuk. A kulturális művészeti műhelymunka visszaszorult néhány száz műpéldányos havi fórumokra. Bemerevedett művészeti irányzatok, kulturális versenyistállók uralják a szűk csatornákat is.]

IDENTITÁS ÉS KULTÚRA

Melyik Magyarország az igazi? [Ez a mai készülő Magyarország Részvénytársaság, vagy az, amelyik a magyar kultúra történelmi folytonosságát is őrzi és továbbépíti?]

Lényeges kérdés-e ma Magyarországon a kulturális identitás? ["A kultúra legelsődlegesebb problémája az, hogy a transzcendentális Én urává legyünk, ugyanakkor a valóságos « Én » énje legyünk. Ezért oly kevéssé meglepő a mások iránti együttérzés és megértés teljes hiánya. Önmagunk tökéletes ismerete nélkül igazából nem ismerhetjük meg a többieket."(Novalis) Mit kezdünk a kétféle provincializmussal? A sokszor emlegetett és kétségtelenül létező mucsaisággal és a fontoskodó-utánérző európerséggel. Az egymást gerjesztő kétféle provincializmussal: az árvalányhajtól a lila hajig.]

Fontos-e ma Magyarországon a magyar kulturális identitás? [A kulturális identitás univerzális fontossága vitathatatlan. A kultúra mindenekelőtt krízises időkben és alapvető társadalmi változások idején eszköz az érintkezés szabályozására a szociális és másféle környezettel, és az ilyen kényszerű változások után mindannyiszor újra kell hitelesíteni.]

Mennyire átgondolt tétel Magyarországon a multikulturalizmus erőltetése, főleg a nemzeti és európai keresztény identitással szemben? [Az utolsó előtti kulturális miniszter állandóan multikultúrázott. Viszont például a liberális Francis Fukuyama a multikulturális mozgalmat olyan negatív mozgásnak tekinti, amely a nyugati racionalista hagyományt a fehérek találmányának állítja be, melyet csak azért eszeltek ki, hogy saját értékrendjüket rákényszeríthessék a kisebbségekre és a többi elnyomott rétegre.]

Megmaradhat-e a magyar kultúra identitása a mai erőltetett globalizáció idején? [Minden kultúrának jogos kívánsága, hogy fennmaradjon saját felelőssége és érdemei alapján. Ehhez igényli a modern kifejezéssel élve "moral economy"-val jellemzett helyzet elismerését is. Mindig fontosak voltak a "morális gazdaságnak" a kritériumai is mint kulturális normák a piacéi mellett és fölött. A nemzetközi neoliberalizmus szeretné manapság minden országnak előírni, mindenekelőtt persze az adós országoknak, hogy mely területen cseréljék ki "moral economy"-juknak kulturális normáit "piacgazdasági" princípiumokra. A Nemzetközi Valutaalap meghagyásával is végső fokon negatív kultúrpolitikát gyakorolnak és széttörik a kulturális identitást.]

Hogyan érintik a magyar kulturális identitást az erőltetett haladás-fogalmak? ["A haladásban hinni azt jelenti, hogy nem hisszük, hogy a haladás már megtörtént" (Franz Kafka). A világ még létező reális sokfélesége az univerzalista politikai koncepcióknak fölöttébb kényelmetlen kezd lenni. Épp a kulturális sokféleséget szeretnék egyszerűen leírni és a világgazdaság áruválasztékába való felvétellel harc nélkül hatástalanítani.]

Hogyan lehet úgy megvédeni a "saját kultúra lelkét", egy nép kulturális identitását, hogy az ne legyen káros befelé fordulás, rosszízű provincializálódás?

KULTÚRA ÉS ÖKOLÓGIA

Milyen kapcsolat van az ökológia és a kultúra között? [Ez akkor derül ki teljes mélységében, amikor a kultúrakutatás vagy az értelmiség - amely tudvalevően állandóan "kultúrában utazik" - próbálja meghatározni viszonyát a sűrűsödő ökológiai válságok által elhíresült ökológia fogalmához. Jellemző példája volt ennek a mozgásnak az a vita, amely 1986-87-ben zajlott Magyarországon. A vita kiindulópontja Dimitrij Szergejevics Lihacsov: Zametki o russzkom című írása, amely jellemző módon magyarul már A kultúra ökológiája címmel jelent meg. A neves orosz irodalomtörténész kiindulópontja az volt, hogy "az ökológiát nem lenne szabad korlátozni a csak természeti, biológiai környezet megőrzését célzó feladatokra. Az ember életéhez nem kevésbé fontos az a környezet, amelyet elődeinek kultúrája és ő maga hozott létre. Ennek a kulturális környezetnek a védelme semmivel sem kevésbé lényeges, mint a környező természeté."

A vita rendkívül heves volt, mint minden szellemi összecsapás, amely a nemzeti kultúra léte és nem léte, támadottsága és védelme ügyében szokott lenni. Szempontunkból a párbajnak ez az oldala kevésbé érdekes, mint az, hogy közben éles fény derült arra, hogy az ökológia szó eredeti jelentése mennyire nem ismert.

Jellemzően a természettudományi terület képviselői az ökológia szót par exellence természettudományos kifejezésnek ismerik és amit a fenti vitában látszott, sértésnek vesznek minden humántudományi megközelítést. Ez az elképzelésük viszont eredendő tévedés, és abból ered, hogy nem ismerik pontosan a szó születését.

Darwin a természet háztartásáról szóló fejtegetéseiben azt tanulmányozta, "how infinitely complex and close = fitting are the mutual relations of all organic beings to each other". Ernst Haeckel ebből az elképzelésből indult ki, mikor 1866-ban bevezette az ökológia fogalmát, amelyben nem csak az organizmusok külső fizikai környezethez való alkalmazkodását tartotta szem előtt, hanem mindenek fölött "az organizmus összes viszonyát minden más organizmushoz, amellyel kapcsolatba kerül." Ez pedig kristálytiszta szociológiai nézőpont. Sajnos az elmúlt száz év első felében a csupán természettudományi frazeológiává süllyedt ökológiából éppen ez a szociológiai nézőpont szorult ki, szürkült el. Bár a növény- és állatökológusok sűrűn használnak társadalomtudományi fogalmakat: például népesség (populáció), közösség (community), munkamegosztás stb.

A fentiekből is látszik, hogy ha az ökológia eredeti fogalma nem szűkül le, akkor az a növény- és állatökológia mellett még ma is tartalmazná a humánökológiát. Igaz viszont az, hogy a tudományágak szélsőséges részegységekre való szakosodása közben úgyis megjelent volna a humánökológia fogalma, amely főleg a demográfiai változásokat és átalakulásokat a környezet, a technológia és a szociális szervezetek faktorainak vonatkozásában vizsgálja. Az ökológiai mozgalmak szempontjából kiemelkedően fontossá vált az e század eleje óta rohamosan fejlődő városkutatás, amely kimondottan human ecology-ként értelmezi magát.

Az itt vázolt frazeológiai tisztázás azonban nem oldja meg azt a kérdést, hogy mit kezdhet egymással a kulturális és az ökológiai terület. Itt most ne foglalkozzunk azzal az egykönnyen meg nem válaszolható kérdéssel, hogy a szociológiaként felfogott ökológia fogalomból hogyan emelhető ki a kulturális mint olyan. Tekintsük ezt a feladatot a mára óriássá izmosodott ökofilozófiai irodalom egyik, esetleg szellemi sérvet okozó vállalkozásának.]

A kulturális terület hogyan segítheti az ökológiai tudatosodást, és milyet kellene erősítenie? [Arne Naess norvég filozófus rámutatott, hogy a figyelmet érdemlő ökológiai mozgalmak inkább ökofilozófiai, mint ökológiai indíttatásúak. Az ökológia egy korlátozott tudomány, amely tudományos módszereket hasznosít. A filozófia az alapokról folytatott vita legáltalánosabb fóruma. Az ökofilozófia a természettudományos alapelv, a karteziánus logika uralma utáni világ működésének és lehetséges működtetésének a gondolkodási formája. Vágya az élet egységes szemlélete. Ezért törekszik a tudományos, művészeti és a transzcendentális gondolkodás az analitikus és holisztikus megközelítési módok egyensúlyára.]

A kultúra és az ökológiai fogalom mélyén nem ugyanaz a OIKOSZ (ház, haza, háztartás) lényeg munkál? [Kimondhatjuk-e, hogy a huszadik század végén éppen az otthon és az otthonosság lett a legnagyobb kihívás és vágy. Gazdasági értelemben a kicsi a szép, politikai értelemben a gondolkodj helyesen, cselekedj helyileg, kulturális értelemben pedig az azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne képletében. Ha ez igaz, milyen gazdaság (államháztartási törvény stb.) szolgálja leginkább a magyar kultúra XXI. századi létét? Ha ez igaz, milyen politika (ökoszociális? más? mi?) szolgálja leginkább a magyar kultúra XXI. századi létét?]

ÉS VÉGÜL:

Fel merünk-e tenni minden, a magyar kultúra szempontjából létfontosságú kérdést?